Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-26 / 142. (885.) szám
Péntek, Junius 26. 3 is és ezeket a területeket az Egyesült Államok birtokába akarja venni. Elindulása előtt nagy lakoma volt tiszteletére, melyen a sarkutazó kijelentette, hegy ö lesz az első, aki az Északi Sarkot fölfedezi és kitűzi ott az amerikai lobogót. Kérdés, hogy abban a nemes versenyben, mely most Amundsen és Mac Millan között Indul meg, ki fog győzni. Ilyen verseny kétszer volt már a sarkokért. Egyszer Cook és Peary között az Északi Sarkért, másodszor pedig Amundsen és Scott kapitány között a Déli Sarkért. Cookról és Pearyröl kisült, hogy csalók voltak, a Déli Sark felfedezésének nemes versenyében pedig A main d- sen győzött a szerencsétlen Scott előtt, akinek elpusztuláséihoz valószínűen nagyban hozzájárult az is, hogy Sarkra-érkezteikor már ott találta Amundsen norvég lobogóját. Berlin, junius 25. Lapielentések szerint Ecke- ner dr., a Z. R. III. liires parancsnoka, Berlinbe érkezett, ahol a birodalmi közlekedésügyi-minisztériumban tárgyalt a Zeppelin-müvek északsarki expedicióterve és a nemzetközi tanulmányi egyesület expv.dieióterve összeegyeztetéséről'. Valószínű, hogy az Északi Sark fölfedezésére megindult nemes versenyben a német birodalom is résztvesz egy Zeppelin-léghajóval. Tengeri Hatéi* «a Donéi A Duna csak a román, jugoszláv, bolgár és a Budapestig terjedő magyar szakaszom épithető ki tengeri hajőjáratok számára Becs, junius 26. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi szerkesztőségétől.) Az egész középeurópai sajtó nagy cikkekben foglalkozik azzal a magyar tervvel, amely a Dunát ki akarja építeni olyan módon, hogy tengeri hajók is közlekedhessenek rajta. A terv szerint a Fekete-tenger hajói igy végigjárhatnák a Dunát, sőt később, ha a Rajna—Duna-csatorma elkészül, úgy a tengeri hajók Középeurópán keresztül közlekedhetnének a Keleti- és Északi-, valamint a Fekete-tenger között. Ilyen körülmények között érthető, ha a magyar terv egész Középe-urópát élénken foglalkoztatja. Bécsben azonban kivihetetlennek minősitik és nem hiszik, hogy megvalósítható legyen. Müller dr., a Dunagözdiajózási rt. nautikái osztályának igazgatója, a következőket mondotta: — A magyar terv nem ui ötlet, Magyarország hajózási körei már régóta foglalkoznak azzal, miként lehetne a Dunát tengeri hajók számára is hajózhatóvá tenni. Jelenleg csak Brailáig közlekedhetnek a tengeri hajók. A legutolsó Duna-szabályozási konferencián felmerült a terv, hogy a Dunát Orsováig kellene kiépíteni tengeri hajók számára. Tényleg milliókat öltek bele ezekbe a munkálatokba, azonban minden gyakorlati eredmény nélkül. Az én véleményem szerint a Dunát csak a bolgár, román, jugoszláv és a Budapestig terjedő magyar szakaszon lehetne tengeri hajőjáratok számára kiépíteni. Budapesttől északra azonban ez lehetetlen. A Dunának Budapestig való kiépítése is számtalan mill’iár- dokba kerülne és óriási akadályokat kellene leküzdeni. A legnagyobb akadály a Vaskapu, ahol példátlanul nagy dimenzióju gátmüveket kellene épiteni. Más bécsi hajózási szakértők még nagyobb pesszimizmussal viseltetnek a tervvel szemben és hangsúlyozzák, hogy a Duna medrét több méternyire kellene kiásni, ami olyan költségekkel jár, hogy a terv megvalósítására komolyan gondolni sem lehet. Egy törvényhozó, aki idegen állampolgár — A hírhedt 16455—23-as döntvényt nem hajlandók revideálni Lasciate ogni speranza — Uj elv a törvényhozó akaratának megállapításáról Prága, junius 25. A legfelsőbb közigazgatási bíróság Kiricll dr. elnöklete alatt a mai napon megtartott nyilvános tárgyaláson foglalkozott Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő, kassai lakosnak a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium 13258—924. számú határozata ellen beadott panaszával. Az idézett határozattal a minisztérium megsemmisítette a kassai városi tanácsnak 1919. évi február 26-án kelt ama határozatát, amellyel Körmendy-Ékes dr.-t Kassa város kötelékébe felvették, valamint az 1921. évi január 21-én kelt 1739. számú városi tanács határozatát, amely szerint Körmendy- Ékesnek az illetőségi bizonyítványt kiadták. Végül megsemmisítette a minisztérium a városi tanács ama határozatát is, amely kimondotta, hogy Körmendy-Ékes Lajos dr. az 1886. évi XXII. törvénycikk 10. paragrafusa alapján már az 1907. évtől kezdve megszerezte Kassán az illetőséget. A miniszteri határozat indokolása egyedül és kizárólag arra támaszkodik, hogy Körmendy-Ékes dr. nem volt csehszlovák állampolgár s igy Kassa város tanácsának nem volt joga számára feltétel nélkül megadni a községi illetőséget. A határozat ellen Körmendy-Ékes Lajos dr. panaszt nyújtott be a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amelyet az a mai napon tárgyalt. A panaszos képviseletében Jablo- niczky János dr. ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő jelent meg a tárgyaláson, aki hatalmas jogászi felkészültséggel a következőképpen indokolta meg a panaszt magyar és szlovák nyelven megtartott másfélórás perbeszédében: — A jelen esetben tulajdonképpen az 1886—XXII. te. értelmezéséről van szó. Eme kérdés anyagi megvilágítása előtt kérdés tárgya az, hogy vájjon a miniszternek és pedig a a szlovenszkói teljhatalmú miniszternek joga van-e a községeknek saját hatáskörükben hozott határozatait felülbírálni. Ezt a kérdést nem döntötte el a legfelsőbb köz- igazgatási bíróság egyöntetűen. A 16455—23. számú döntés szerint a közigazgatási bíróság abból a jogi elvből indul ki, hogy a szlovenszkói minisztériumnak feltétlenül joga van a község határozatait felülvizsgálni s kiinon- dandi azt, hogy ezek nem törvényesek és abszolút semmisek. Ezzel ellentétben áll a 8934—24. számú döntés, amelyben viszont a közigazgatási biróság kimondotta azt, hogy a minisztériumnak nem volt joga Losonc város képviselőtestületének határozatát megsemmisíteni, amellyel a város a panaszosnak a községi illetőséget megadta. Ez esetek részletes ismertetése után Jabloniczky dr. levonta azt a következtetést, hogy a minisztérium felügyeleti joga osak úgy értelmezhető, hogy az illető elsőfokú közigazgatást szervek illetékesek voltak a határozat hozatalára. A jelen esetben a minisztérium nem is áiiitja, hogy Kassa város nem lett volna jogosult Körmendy-Ékes illetősége ügyében dönteni, mert a döntésre egyedül illetékes fórum Kassa város tanácsa volt s a minisztériumnak nincs joga négy-öt év múlva megsemmisíteni a tanács határozatát. A kormány bizalmi emberei a főispánok. 1919-ben még nem voltak nagymegyék, a kérdéses városi tanácshatározat hivatalból lett felterjesztve a zsupánhoz, aki az érvényben levő magyar törvények szerint vétójogával élhetett volna. Ha a zsupán semmi jogfentartással nem élt, kétségtelen, hogy a határozat jogerőre emelkedett, amelyet a minisztérium négy év múltán nem támadhat meg. A minisztérium határozata anyagilag is téves. Ezt ugyan támogatni látszik a 16455 —1923. számú közigazgatási bírósági határozat, amely szerint automatikusan nem történhetik meg az illetőség megszerzése. Tárgyi alapon foglalkozni kell az idézett döntéssel, mert az feltétlenül téves és nem nyilvánul meg abban az a különbség, amely az illetőség és állampolgárság szerzését illetőleg az osztrák ás a magyar jog között tényleg megvan. A biróság feltétlenül tévedett, mert nem ismerte a magyar törvényt, annak indokolását és a judikaturáf. A döntés szerint a községi illetőség megszerzéséhez okvetlenül szükséges a község akaratmegnyilvánulása. A törvény szerint azonban nincs szükség erre, ami a 10. paragrafus gramatikai magyarázatából tűnik ki. Erre vall azonban a 11. paragrafus 2. bekezdése, amely szerint „a község a felvételt meg nem tagadhatja/4 Ha tehát nem tagadhatja meg, akkor az aka- ratmegnyilvánitás teljesen mellékes. Ugyancsak a 16. paragrafus taxatíve felsorolja azokat a pontokat, amelyek kétség esetében megállapítják az illetőséget. A továbbiakban a magyar illetőségi törvény részletes történeti fejlődését adta Jabloniczky dr., amelyből szintén az a következtetés vonható le, hogy az illetőségei szabályozó magyar törvények nemcsak ismerték az automatikus illetőségi jogszerzést, hanem a törvényhozók kifejezett akaratával ment áf az 1871. évi XVIÍÍ. törvénycikknek erre vonatkozó paragrafusa a későbbi törvényekbe. Ez a jogi felfogás nyilvánul meg az elemi kérdéseket tárgyaló jogi tankönyvektől kezdve Ráth, Grünwald Béla és Dérer Iván dr. szakmüveiben is. A közigazgatási biróság nyilvánvaló tévedésének magyarázata csakis az lehet, hogy rossz törvényforditások állottak rendelkezésére s a kérdéses törvények javaslatainak indokolása hiányában nem volt alkalma kutatni a törvényhozó akaratát. Az idevágó csehszlovák jog fejlődése is arra vall, hogy az illetőség megszerzésénél a törvényhb- i zó mindig liberálisan akart eljárni. Így a csehszlovák illetőségi törvény rendkívül liberális akkor, amikor kimondja, hogy az állami tisztviselő a kinevezéssel illetőséget szerez abban a községben, amelybe kinevezést nyert. Az előadottak alapján Jabloniczky dr. a legfelsőbb közigazgatási biróság 16455—23. számú határozatának revízióját s a panaszolt miniszteri határozat megsemmisítését kérte. A minisztérium hivatalos kiküldöttjének rövid felszólalása után a biróság másfélórás tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette ítéletét, amellyel Körmendy- Ékes Lajos dr. panaszát elvetette. Az ítélet indokolása szerint a panasz arra irányul, hogy a panaszolt hatóság az állampolgárságot jogtalanul semmisítette meg. Ezzel a kérdéssel a biróság azonban nem foglalkozott, mert a panaszolt határozatban nincs szó az állampolgárság megszerzéséről s azt csupán mint az illetőség megszerzésének prejudiciiimát említi. A jelen esetben kizárólag a községi illetőségről var. szó, valamint arról, hogy a minisztériumnak van-e ebben a kérdésben ellenőrző hatalma. A panasz szerint a minisztériumnak nincs ellenőrző jogköre, ez azonban téves nézet, mert a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumnak mint ellenőrző közegnek igenis van joga arra, hogy Kassa város tanácsa határozatának sem'isségét megállapítsa. A 8934—24. számú döntvény csupán azt mondja ki, hogy a minisztérium tárgyi okokból nem semmisítheti meg a község által megadott illetőséget, a jelen esetben azonban semmiségi okok forogtak fenn. Abból, hogy a választási bíróság verifikálta panaszos képviselői mondáíumát, panaszosra semmi előny sem származtatható, mert a választási biróság csak negatív megállapításokat tesz a választhatóság feltételeit illetőleg. ideig gondolkozott, aztán befenyegetett a szobába’, ahol Pálinkás tárgyalt szüleivel. No megállj — villant fel a szeme — nem eszel több mákot! Azzal fogta a szakajtót, kivitte a?z udvarra, a mákot kiöntötte a porba s dühösen rátaposott. Ezalatt az egyezkedök is kiértek a konyhába. Alig értek azonban az asztal elé, Pálinkásné megdöbbent, A mák nem volt az asztalon. Pálinkásné körülnézett. — Hol van a mák? Az asztalra mutatott: — Ide tettem az asztalra. Az udvarról abban a pillanatban furcsa dobogás hallatszott. Matyi tiporta a mákot, hogy majd beleszakadt. Pálinkásné kinézett az ajtón, hogy mi az ördög lehet az. Hát majd elájult. A szép acélkék mák mind a földön volt s Matyi bőszült haraggal tombolt rajta. A két ember és a két asszony egyszerre kitódult az udvarra- és Leszem nagy haraggal rákiáltott a’ gyerekre: — Mit csinálsz, hé! S megfogta az ugráló gyerek karját. Matyi az érintésre megcsillapodoL s atyjára nézett s szinte csillogott az arca a nagy kielégített boldogságtól: — Megütötte a szememet a mákostészta miatt. — szólt ragyogva —, de megmutatom neki. hogy ő sem eszik belőle többet. A porbatiport mákra mutatott és diadallal mondta: .. — Kiöntöttem mind. Leszemné felsikolíott. — Szentséges . . . Eliszen az a mi mákunk volt! Most a gyerek döbbent meg. De gondolkodásra nem jutott idő, mert a nagy haragos ember nekirontott. — Gazember! Tolvaj! Isten átka! — szórták feléje az áldást és ütlegelni kezdték. A gyerek védekezett. Nagy kavarodás, huzakodás támadt s a nagy tülekedésben az öreg Leszem, aki a bottal mindenáron rá akart sózni a fiára, olyan szerencsétlenül ütött, hogy a bot végével éppen Pálinkásné szemét trafálta el. — No boldogságos Isten. Az asszony menten a szeméhez kapott. — Jaj! És elájult. Leszemnek egyszerre melege lett. Pálinkás káromkodott. Leszemné az ájult asszonyt ráncigálta. Matyi vérbeborult szeme kikerekedett s úgy bámult. Mikor aztán Pálinkásnét felmosdatták, Leszem őszinte lélekkel védekezett. — Nem akartain. Isten engem! Pálinkás sem hagyta magát. Én sem akartam megütni a gyerek szemét, mégis fizetnem kellett. Mivel az uj ütés ozenkép uj külügyi helyzetet idézett elő, hát uj egyezséget kötöttek. Még pedig úgy, hogy Matyi nem kap fájdalomdijat, mert azt Leszem leütötte Pálinkásné szemin. Az döbbeni megállapodás tehát nem gilt. Pálinkásnénak azonban eszébe jutott valami. — Jól van, — mondta —, a fájdalomdijat Linz, hegy leütötte kend a szememen, de mi desz a mákkal? — Milyen mákkal? — Amit Matyi kiöntött, magyarázta Pálinkásné, — a mák az enyém volt. — Az ám. bólintott rá Pálinkás is. — A gyerek kárt csinált. Ki fizeti meg? Hosszas vita után azt is eldöntötték. Még pedig Leszem bölcsességéből, úgy hogy tekintette! arra, hogy a mákot már nekik adták s igy a kiöntött mákhoz nekik is joguk volt, vagyis s? kárvallást ők is érzik, mer’ a veszteség közös. Most már rendben volt minden csak Matyi húzódozott. Mikor megtudta, hogy továbbra is Pálinkásékuál kell maradnia, igen rosszul érezte magát. Végre ö is tett egy kikötést. — Hát jól van, — nézett Pálinkásra —, itt maradok, de . . . — a szeme megrebbent. Pálinkás pislogott, hogy beszéljen. Matyi kikötötte, hogy csrrk úgy maradott, ha megigérik neki, hogy az asztalnak háttal ülhet, ha mákos tészta lesz. Mert őt a hideg is kirázza s nem állja meg szó nélkül, ha látja, hogy Pálinkás nyelve hogyan sodoritja le a tésztát. Tisztelettel értesítjük a n.b. olvasó közönséget, hogy az osztálysorsjegyekre vonatkozó megrendelő-lapjaink június hó 28-án lesznek mellékelve. Galerik & Társa fiankhÉa a cseüszloYáií osztáltjsorsjátéh eJárnsHfi Síéivé Mem en7!elós rendes nos;se •< •mkós.iilliuió elvégezte, felemelte fejét, aztán megfontolt komolysággal megszólalt: — A gyerek végett jöttünk. Most már Pálinkás is megszólalt: — Véletlen volt. Töviről-hegyire felmentették, hogyan történt. Előbb az ember, aztán az asszony s kerek egy óráig tartott, amig kellőképpen megmondták mindent. Leszem az egész beszéd alatt egyetlen szót sem szólt, hallgatta a beszédet s mikor az ellenpár elhallgatott, csak akkor vette át a szót. — A látlelet megvan. A gyereknek kártérítés keli. Pálinkás tudta, hogy hibát követett el, mikor a gyereket megütötte, hát nem ellenkezett. Viszont Leszemék is belátták, hogy Pálinkás sem akarta kiütni a gyerek szemét, véletlenség volt csupán, hogy éppen a szeme alját érte. ők sem ellenkeztek s igy hamarosan megegyeztek. Úgy egyeztek meg, hogy Matyi továbbra is Pálinkásoknál marad, mivel azonban a fájdalomra is kell s mert a fájdalmat a» mák idézte elő, hát Pálinkásék fájdalomdijul odaadják Leszeméknek azt a szakajtó mákot, amit Pálinkásné már előre kikészitett a konyhaasztalra. Az egyezség Leszeméket is kiengesztelte s elindultak, hogy mennek megnézni a mákot. Matyi a konyhában várta ügye elintézését. Várt, várt s amint ott gubbasztott a küszöbön, tekintete ráesett az asztalra s mikor megpillantotta a szakajtót, a szakajtóban pedig a mákot, gonosz gondolata támadt. Egy
