Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-26 / 142. (885.) szám

y^&iJ/ytGvm/fiRwp Péntek, junius 26. Magyar trikolér a Hradzsinon Masirevich Szilárd dr., Magyarország uj prágai követe ma délben adta át kormánya megbjzóleveléí a csehszlo yák köztársaság elnökének. Tárgyi szempontból a minisztérium jo­gosan semmisítette meg Kassa város taná­csának a határozatát azért, mert a tanács nem volt feljogosítva az illetőség feltétel nél­küli megadására. Az illetőség megadását ugyanis legfeljebb az állampolgárság meg­szerzésének esetére kilátásba helyezhette volna a tanács. (L. a LKB 4362—21. számú döntvénye.) Az 18S6—XXII te. 10. paragrafusának értelmezésére vonatkozólag az illetőségnek Ipso jure való megszerzése tekintetében a közigazgatási biróság kimondotta, hogy a törvényhozó akaratát a biróság csakis úgy vizsgálhatja, ahogyan az a törvény­ben megnyilvánul. Egyebet nem lehet bele­magyarázni sem a törvényjavaslat indoko­lásából, sem más tényezők szavaiból. Hogy más bíróságok judikaturája egy­általában nem irányadó a közigazgatósági piróság számára, azzal bővebben nem is fog­lalkozik a bíróság. Tény az, hogy 1910 január 1-e előtt •Körmén dy-Ékes Lajos dr. nem vétetett fel Kassa város kötelékébe, ezt egyébként nem is állítja a panaszos, valamint azt sem, hogy a mai köztársaság területén fekvő más köz­ségben szerzett volna előzőleg illetőséget, ezért tehát külföldinek kell öt tekinteni. Ennek következtében a városi tanács ama határozata, amely kimondotta, hogy pana­szos már 1907-ben szerzett illetőséget Kas­sán, nemcsak törvénytelen, hanem semmis. Az ügy jelentőségével különben lapunk vezetőhelyén fogla l kozunk. A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neübauer Pál Télik, Iliket kir elülSalloi \ Erkölcsös és erkölcstelen művészet Prága, junius 25. Wedekind még mindig nem nyughatjk békésen sírjában. Neve és darabjai ugyan már az emberiség közkincsei lettek, de ez a kritikusokat és az esztétákat nem aíkadá- lyozza meg abban, hogy szünet nélkül fe­szegessék a kérdést: erkölcsös, vagy 'erkölcs­telen művészetet képvisel-e Wedekind. Sőt úgy látszik örülnék neki, ha hírnevén az er­kölcs pallosával csorbát ejthetnek és kifeje­zést adhatnak annak, hogy a világmegrontó- vai nem értenek egyet. Elvégre is miből él­jen az erkölcsi födháborodás, ha mestersége­sen nem táplálják? Vannak könnyelmű szin- igazatók, akik egy színházi skandalumnak, amely Wedekind neve körül még ma is elég nyakon, nagyon örülnek, mert pénzt hoz a házhoz. Sokkal szívesebben látnak egy - kaudaliimos teltházat, mint egy előadást skandalum nélkül- Ezt az erkölcsöt a pénz­kérdés dirigálja és van az éremnek egy má­sik oldala is- Akadnak tudniillik óvatos igaz­gatók is (olyan igazgatók, kiket tisztára az er­kölcs vezérelne, nincsenek), akik félnek a skandalumtól és a botrányokat még az eset­ben sem kultivalják, ha azok pénzt hoznak. A színház két nagy táborból áll. A födszintből és a páholyokból alakul az egyik és ennek ellenlábasa a krzat. Az óvtaos igazgató mind­kettővel számol és ezt mutatja be az a mu­latságos eset, amely a minap Bernben játszó­dott le. A berni nyári színház igazatósága Wede- kínd „Tavasz ébredését*1 akarta elöadatni. A svájci közönség maradi lévén, az igazgató uj dologra határozta el magát és a következő írást küldte szét az előadást jelző kommüni­kével egyszerre: „A szinház minden látogatója Frank Wedekind „Tavasz ébredése** cimü darabjá­nak előadásán személyesen köteles jegyét megváltani és a jegy átvételénél a pénztár­ban egy kötelezvényt ir alá, amellyel arra kö­telezi magát, hogy ismeri a darab tartalmát és hogy semminemű botrányt nem fog csi­nálni. Amennyiben ennek az aláirt kötelez­vénynek nem tenne eleget, az igazgatóság botrány esetén u.gy fogja tekinteni az ille­tőt, mint aki a házi békét akarva megszegte.** Az óvatos igazgató könnyűszerrel hárí­totta el magáról a felelősséget és ügyesen felelt meg arra a kérdésre, hogy má az er­kölcstelen és erkölcsös művészet. A berni be­mutatón maga a közönség fog dönteni. Ez az elővigyázatos figyelmeztetés zseniálisan köti össze a jogi felelősséget annak a bizonyítá­sával, hogy a közönség tanult és müveit em­berekből áll-e, vagy sem és ezenfelül a kö­telezvény különös megformulázása nyitva hagyja azt a kérdést, hogy már az is a házibéke megszegésének, vagy megsértésé­nek számittatik-e be, ha valaki a darab tar­talmát nem ismeri. Milyen kár, hogy Wede­kind nem élte ineg ezt a zseniális újítást! ö azok közül való volt, akik a kötelezvény gondolatát egész bizonnyal színre alkalmaz­zák és a zseniális író saját ^agából egy pom­pás komédiát faragott volna­Prága, június 25. Déliben pont fél tizenkét óraikor egy had­nagy vezetésével egy szakasz vassisakos ka­tona lovagol a prágai magyar királyi követ­ség Serikova-utcai palotája elé. Körülveszik a hatalmas épületet. A lovak patája türelmet­lenül dobog a köveztem. Néhány perc múlva két feketére lakkozott udvari gálahmtó ro­bog a követség elé, fekete cilimderes, merev arcú kocsis és lakáj ülnek a bakikon, míg az első kocsiban diszegyenruhában Hoppé tá­bornok, a köztársasági elnök fő ceremónia- mestere ül a fekete citinderes L e v i c k a ka­binetiroda titkára kíséretében. A hófehér lo­vak megtorpannak a kapu előtt, Hoppé tá­bornok ruganyos léptekkel leugrik, a huszá­rok vigyázzba merevednek. Két perc múlva újból megnyílik a követség kapuja: fekete diszmagyarbam, fején tollas kaipaggal és mel­lén tele kitüntetéseikkel kilép Masirevich Szilárd dr. és Hoppé tábo rnok klisé ré tében az első hintóbán foglal helyet. A másik kocsiba Ma tuska Péter követségi tanácsos ült Le- vicka titkárral együtt. Matuska Péteren Fe­renc József-kabát van, nyakában a Szent Jo- hanita-rend lovagkeresztje. Egy pillanat és a menet elindul. Elől hatos sorokban tizenkét lovas halad, utána következik a követ kocsi­ja, amelyet két lovas vesz körül, majd kö­vetkezik a másik kocsi, miig a sort tiz lovas zárja be. 'Amerre elhalad az impozáns menet, sor­falat álltnak az emberek. A Hradzsin főbejá­rata előtt egész a dombbajiásig az 5. számú ezred katonái állnak kordont, a Vár első ud­varán pedig a Klaparolis testőrszázad áll me­reven. A katonazenekar a hátúik mögött he­lyezkedett el. ött perccel tizenkét óra előtt ve­zényszó pattog, a kordon vigyázzba rnerevül és berobog a menet. A főbejárat előtt Masi­revich követ és kísérete leszállnak, megálla- nak a kapuban és ebben a pillanatban felzen- dül a magyar himnusz. Ugyanebben a másod­percben felrepül a Vár főárbocára a három- szinü magyar lobogó, egy pillanatra kibújik a nap a szürke felhőfömegek közül és deli­den simogatja végig a piros-fehér-zöld triko­lórt. Egy kis szellőcske is idekukkant és meg­lobogtatja a miagyaT színeket a prágai Vár felett. Egy másik árbocon a köztársasági el­nök fehér színű, közepén a csehszlovák címer­rel ékesített és a csehszlovák színekkel sze­gélyezett lobogója leng. Mindenki leveszi kalapját, a katonaság vigyázzban áll, Masirevich követ sapkájához emeli kezét. Azután elhallgat a zenekar, kat­tognak a fényképező masináik és az uj ma­gyar követ cUépked a tcstőrszázad előtt. A Hradzsin főbejárójánál Samal kancellár várja és üdvözli a köztársasági elnök nevé­ben az uj miagyar követet és felvezeti a lép­csőn sorfalat álló testőrök között a közfár­Prága, junius 25. A belpolitikai helyzet mai káoszában még maga a koalíció sem ismeri ki magát. Egy­részt sürgetik a koalíciós program teljes fel­dolgozását, másrészt komoly előkészületeket tesznek az uj választásokra. A szociáldemokraták voltak az elsők, akik az uj választások eshetőségével számol­va, megtették az előkészületeket s öt milliós választási alapot létesítettek. A párt nyíltan megmondta azt is, hogy legszívesebben ven­né, ha az uj választásokat már ősszel kiírnák. Határozottan föllépni azonban nem mernek. A cseh néppárt ugyancsak a korai vá­lasztások mellett foglalt állást, az utóbbi idő­ben azonban kissé elcsendesedett ,a néppárti sajtó s ma már azt írja a Liclové Listy, hogy a parlament valószínűleg rnég szeptemberben is összeül, hogy letárgyalja az adóreformot s csak ennek elintézése után következhetnek az uj választások­A koalíció többi pártjai nem szívesen mennének bele a korai választásokba s hogy ezt megakadályozzák, olyan követelésekkel állnak elő, amelyek elintézésére nemcsak a teljes őszi ülésszak nem elegendő, hanem még a jövő évi tavaszi ülésszakra is maradna le­tárgyalandó anyag. A cseh fKunzeti szocialisták központi vég­rehajtó bizottsága két napos tanácskozásain részletesen megtárgyalta a mai belpolitikai helyezet s a Ceské Síovo szerint a következő határozatot hozta: A pártnak nincsen semmi oka arra, hogy a választások határidejét kitolja s hajlandó bármely pillanatban a választási harcot fel­venni. Ezt megelőzően azonban a koalició­saság elnökének fogadószobájába. Huszonöt percig időzött Masirevich követ Matuska Pé­ter követségi tanácsossal együtt az öblöknél, ahol rajtok kívül Benes külügyminiszter is ott volt. A követ átadta megbízólevelét, el­mondotta rövid beszédét, melyre Masaryk elnök nyomban válaszolt, majd tiz percig tartó politikamentes fesztelen diskurzusba elegyedtek. Főként Budapest szépségeiről folyt a beszéd. Tizenkét óra harminc perckor előálltak a hinták, megszólalt a zene és a menet tisz­telegve elbújtató ti a testőrszázad melle bt. Aho'gy a hintők átgördültek a Hradzsin kü­szöbén lassan leeresztették a magyar lobogót és az enyhe szél csak a köztársaság elnöké­nek zászlaját lengette a Vár felett. A hivatalos beszédek Prága, junius 25. Ma délben tizenkét óra­kor nyújtotta át ünnepies keretek között Masi­revich Szilárd, az uj prágai magyar követ és meghatalmazott miniszter megbízó iratát a köztársaság elnökének. A bemutatkozó ki­hallgatáson részt vett Benes dr. külügymi­niszter, Samal dr. kancellár és Cecek tábor­nok- A magyar követ a következő beszédet mondotta: — Elnök ur! A magyar királyság íömél- tóságu kormányzója azzal a megtisztelő fel­adattal bizott meg, hogy a magyar királysá­got, mint rendkivüli követ és meghatalmazott miniszter képviseljem a csehszlovák köztár­saságban. A magyar királyi kormány inten­ciói szerint minden igyekezetemet arra fo­gom felhasználni, hogy a csehszlovák köztár­saság és amaz ország között, amelyet sze­rencsém van Exoellenciádnál képviselni, a jó viszonyt előbbre vigyem. Amikor államom fejének megbízó okiratát kezébe átadom, van szerencsém önt és a köztársaság kormányát arra kérni, hogy értékés segítségüket ne von­ják meg tőlem és ama komoly feladatokat, amelyeket teljesítenem kell, bizalmukkal könnyítsék meg. A köztársaság elnöke erre így válaszolt: — Miniszter Ur! Van szerencsém öntől átvenni azt az okiratot, amellyel Excellen- ciádat, mint prágai rendkivüli követet és meghatalmazott minisztert megbízták, vala­mint Villani miniszter urat fölváltják és más funkciókkal bízzák meg. Amikor Önt ezen minőségében üdvözlöm, szívesen biztosítom, hogy a köztársaság kormánya és magam is minden alkalmat fel fogunk használni, hogy önt megbizoít feladatának teljesítésében, tudniillik az egyetértő viszonynak és a mi ál­lamaink közötti jó szomszédságnak előbbre- vitélében becsületesen segítsük. Azt hiszem, hogy a mi államaink együttműködése még ki fog mélyülni és hozzá fog járulni ahhoz a bé­kéhez, amit mi Középeurópában kívánunk. Szivemből üdvözlöm Önt itt. naik eleget kell tennie magára vállalt kötele­zettségeinek. A nemzeti szocialista párt még a következő kérdések elintézését követeli a választások kiírása előtt: 1. A földbirtokhi­vatal átszervezését. 2. Az építkezési tör­vényt. 3. A munkaközvetítés törvényét. 4. Az állami és magánalkalmazottak fizetésren­dezését. 5- A templomok közös használatának rendezését és ezzel egyidejűén az állam és egyház elválasztását. 6. A magánalkalmazot- tak biztosítási törvényének módositását. 7. Az adóreformot. Araiig ezeket a kérdéseket el nem inté­zi a nemzetgyűlés, a cseh nemzeti szoci­alista párt nem adhatja hozzájárulását a korai választások kiírásához. Mindamellett .felszólítja a párt vidéki szervezeteit, hogy a választások előkészítő munkálatait a legnagyobb energiával kezd­jék meg s utasításokat, ad nekik a választási alap megteremtésére. A nemzeti demokratapárt központi vég­rehajtó bizottsága ugyancsak tegnap ülése­zett s a korai választásokkal kapcsolatban a párt hivatalos lapja, a Národni Listy szerint a következő határozatot hozta: Az állam érdekében követeli az adóre­form végrehajtását. Az állami tisztviselők ügyeinek rendezése nemcsak állami érdek, hanem a koalíció erkölcsi feladata is. A mai politikai helyzetre való tekintettel azonban szükségesnek tartja az elnökség, hogy a párt fölkészüljön a választásokra. Éppen ezért elhatározta, hogy rendkivüli pártadóval szerzi meg a választási alapot- Hátra volna most még az agrárpárt ha­tározata, amelyet ma hoz meg a párt végre­hajtó bizottsága. A határozat valószínűen a korai választások ellen foglal majd állást, mert mint már megírtuk, Svehla ellenzi a ko­rai választásokat. Ha a koalíció valamennyi párt követelé­sének eleget akar tenni, akkor 1926 májusa előtt semmiképpen sem lehet az uj választá­sok kiírásával számolni, mert a páTtkövetel- ményeken kívül le kell majd tárgyalni még az 1926. évi költségvetést és természetesen a választási törvény novelláját is. A koalíció pártjai azonban nem bíznak egymás lojalitásában s mindegyik megteszi az előkészületeket az esetleges korai válasz­tásokra is, mert hátha a szociáldemokrata párt, vagy a néppárt mégis fölrobbantja a koalioiót. flMahoiunk!* írta: Dobránszky János, a kér. szoc. párt keleti szlovák osztályának ■elnöke (I. közlemény.) Sóvár, junius 25. Igenis, tiltakozunk bármely és bárhon­nan jövő olyan törekvés ellen, amely a ke- resztényszociaiista pártot szét akarja rob­bantani, habár a legtiszteletreméltóbb okok­ból is, miként azt Szeht-Ivány nemzetgyű­lési képviselő egy idő óta, az egységes ma­gyar párt megteremtése érdekében, megen­gedem, jóhiszemüleg, de annyi kiváló és nyomatékos ellenvélemény után most már bizonyos csökönyösséggel forszírozza! Tőlem szinte merészség, hogy Nagy Kálmán, Molnár Béla, Fleischmann Gyula dr. hatalmas és ismételt ellenvéleményü cikkei után még én is vállalkozom más meggyőző­désre és bizonyos kapitulációra birni ez egyesítő gondolat nemző anyját: Szent­Ivány József képviselő urat. Tudom, hogy az én igénytelen szavam észrevétlenül fog elsurranni úgy itt, ahová elsősorban célozok, mint a közvélemény ama része előtt, amely rezignáltan várja jövő sorsát, vagy kevésbé van áthatva a ke­resztény gondolattól. És mégsem hallgatha­tok, mert a mai hatalmi politika dekrisztiani- záló irányzata egyszerűen kényszerít ben­nünket arra, hogy az aktiv keresztény poli­tika bázisához jobban és görcsösebben ra­gaszkodjunk, mint bármikor ezelőtt! Hiszen, akit még ma sem képes megdöb­benteni az az általános lelki eldurvulás, amely nagy sebbel-lobbal, mint valami pes­tis, végigsuhant az emberiségen s halom- számira szedi áldozatait s mindenütt elteme- tetlen hullákat hagy maga után és amely alá az itteni csehszlovák kultúrpolitika szinte vadul toporzékoló pogány paripát akar fel­nyergelni, akit még a mai undok, rablóhajla- mu, emberirtó, embereket és lelkeket koldu- sitó s a legmohóbb anyagiasságba elmerült erkölcsi züllés sem képes gondolkodóba ej­teni, amely lelki zuhanás csak azért volt ké­pes oly borzasztó arányokat ölteni legújab­ban, mert a mai társadalom, mint ilyen, nem akar már többé ellene védekezni a keresz­ténység biztos szérumával, az az ember sze­rintem már maga is kiesett a saját emberi mivoltából! Aki azonban mint ember resteli és szive mélyén fájlalja az emberi lelkeknek ezt a szomorú és dicstelen hegycsuszamlá- sát s amellett nekifesziti minden erejét, hogy az emberiségnek ezen általános nyomorán valahogy segítsen, az nemhogy nem ejti el sohasem könnyelműen a keresztény gondo­latot és morált, hanem két kézzel is beléje fog kapaszkodni és pedig abban a szent meg­győződésben, hogy kívüle másban nincs mentség, nincs boldogulás, nincs jövő. Miután pedig mi, mint a csehszlovák re- publika többnemzetii állampolgárai, az em­beriség nagy családjában az általános em­bertestvéri kötelékeken kiviil még szorosabb testi és lelki kapcsokkal vagyunk hozzáköt­ve ahhoz a nemzethez, amelyhez tartozunk, azért mindnyájunknak még külün-külön kö­telességeink vannak saját nemzetünkkel szemben is, főleg a nemzeti szellem és kul­túra ápolása körül. Úgy azonban, hogy az egyik nemzet háta és nemzeti életének 1c- tiprása ne szolgáljon lépcsőfokul másnak emelkedéséhez és bitorló tereken való ter­peszkedéséhez és pedig tisztán csak az ököl­* A.z egységes magyar párt vitájában szót kér a kér. szoc. párt keleti szlovák osztályának elnöke is. Minthogy érdekelt félről van szó, udva­rias készséggel megnyitjuk számára lapunk ha­sábjait, noha Szent-Ivány közben megjelent újabb cikke már közelebbi világításba helyezte a kérdés számos vonatkozását. Szent-Ivány kétségkívül élni fog a válasz jogával, azonban már ma is tár­gyilagosan megállapíthatjuk, hogy akciójával ép­pen politikánkat akarja az elszigeteltségből ki­emelni s koncepciója semmiképpen sem sérthet mélyebb (keresztény érdekeket. lenes és irainfir párnál a terű wáS^siSísnü ellesi Jövő év májusa el ott nem választunk? — Ma foglal állást az agrárpárt — A koalíció erkölcsi kötelességei

Next

/
Thumbnails
Contents