Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-25 / 141. (884.) szám

CsUtfatSk, futiftis 25.

3

Aiinnűscii

A nagy kutató életrajzában olvassuk, hogy az északnyugati átjárónak felfedezése után újabb északsarki expedíciót tervezett, Nansen példájára az északsarki medencében az áramlatokkal, a tenger jegével akarta felső dór tatini hajóját az Arktiiszira. Hajója már útra készen állott, makor Ilire ment, hogy Peary eljutott az északi sarkhoz, amire hirtelen megváltoztatta tervét és a déli sark felé indult.

Tudvalevő, hogy Amundsen kísérletét teljes, siker koronázta, amennyiben közel egy esztendei küzdelmes ut után 1911 december 16-án a déli sarkon kitűzhette a norvég lobogót a Framm zászlajával, a norvég állam nevében elfoglalhatta az Antarktiszt és az eddig ismeretlen világrészt újból átzselve, közel 1400 kilométernyi ut után sértetlenül visszatérhetett téli szállására. Két nagy eredmény fűződött már a nevéhez, — a nyugati átjárónak megtalálása, s a déli sark meghódítása, — mikor kérdést intézitek hozzá, vájjon kecsegtetnek-e ezek a poláris utazások olyan eredménnyel, melyek indokolttá és érthetővé teszik a hősiességnek eme önfel áldoz ás sál határos számtalan példáit és vájjon van-e egyáltalában praktikus haszna ezeknek a kutatásoknak a hétköznap embere számára? 'Amundsen egyszerűen az emberiség ismereteinek gyarapítására mutatott rá válaszában. Meghatározásokról van szó, melyek valami előttünk eddigeüé ismeretlenbe világítanak bele a megismerés lámpájával. Feleiét eket kapunk eddig megoldatlan kérdésekre, mint laminők a mágneses sarkok problémái, az arktiszok növény- és állatvilága, az áramlatok megállapítása és egyáltalában a sarkak világának szerepe a föld szervezetében.

Az az egyszerű tény, hogy Amundsen az északi sarok felfedezésének hírére hirtelen irányt változtat és délre indul, az eddigi kérdéseket uj megvilágításba hozza és olyan momentumokra hivja fel a kutatók életének analízisével foglalkozók figyelmét, melyekre röviden ki kell terjeszkednünk. Miidőn Peary kitűzte lobogóját az északi sarkira, viaűlaimi idegen megszűnt idegennek, ismeretlennek lenni, átment a köztudatba és ezzel már meg is szűnt az a varázs, mely minden homályba burkoltat, idegenszerüt és titokzatosait körülvesz. Meztelenül tehát igy fest a valóság: primár az emberi öncél, az elsőség kérdése, az emberi hiúság, mely az extatikuis hősiesség mártirkoszoruját is hordhatja homlokán, oly vakmerő bátorság és lelkesség, mely ezt a gyarlóságot g'lorifikálni tudja, — és sekundár a tudomány, az emberiség szolgálata, a haladás szempontja! Az a törekvés, hogy halhatatlanná tegyük nevünket, sok vakmerő cselekedetnek a szülője.

Pearyről bebizonyosodott, hogy hamis hirrel kürtölte tele a világot, a probléma megoldatlan maradt, a rejtély nem veszített varázsával és Amundsen újból megkísérelte megoldását. Valamennyi újság közli mostanában azt is, hogy a sikertelen kísérletet meg fogja ismételni. Nem tagadom, hogy Amund sennek ezek az újabb kísérletei újra felkeltették bennem a fent leírt kicsinyeskedő gondolatokat. De végre is számomra nem fon tos a hasznosság, a praktikus felhasználhatóság szempontja és nem fontos a megismerés sem. Sem én, sem közeli embertársaim nem lesznek boldogabbak, ha legközelebbi útja nem marad meddő harc az elemekkel és végre eléri célját. Mi volna hát mégis az a tényező, mely egy egész világnak érdek lődését a végsőkig tudja felcsigázni, mely tudóst és laikust egyaránt felfigyelni késztet és mely spontán áldozatokra készteti a kutatókkal rokonszenvezők százait? . . . íme az ember, aki maga indul a legkínosabb halál elébe és szembenéz vele. Mucius Scávola a tüzes serpenyő fölé tartja karját és ezt mondja Porsennának: milyen keveset jelent az élet azoknak, kiknek hírnév lebeg a szeme előtt! . . . íme: milyen gazdagok vagyunk az energiának eme szörnyű tobzódásában Az élet nem szegény és vannak szépségei céljai, amikor Scavoüáik vannak. Felesleg van, kiapadhatatlan energiaforrások fakadnak láthatatlan erektől táplálva, tüzek vannak melyek kitörni akarnak, erő és szépség van Hogy hiúság is van és más emberi gyarló ság, az csak lenditőkerék az energiák lendii letes gépezetében. Lendület van, hősiesség és felesleg rettentő szegénységünkben és lelki nyomorodottságunkban. Amint Mantegna Triptichonja, egy Petrarca szonett, egy deli ti fayance az élet feleslegéből született és amint szép nélkül, a plasz nélkül értékét veszti az élet, úgy volna értéktelen akkor is, ha a Mucius Scávofflák. .vagy Roald Amundsene'k sora megszakadna, akik egy távoli, elérhe teilennek tűnő futócsillagot kergetnek lélek szakadva, mig beteljesedik rajtuk a hősök és a zsenik sorsa: az örökkévalóság, mely után törtettek. Egri Viktor.

Prága, június 24.

A politikai életnek tegnapi hullámai mind Benes körül koncentrálódtak, aki úgy a képviselőházban, mint a szenátus külügyi bizottsága előtt expozét mondott. Az expozéról közölt tegnapi tudósításunk nyomán az a kép alakulhatott ki az olvasóban, hogy a képviselőház külügyi vitája során elszin- telenedett és elerőtlenedett az az akció, amely hetek óta, mint éles támadó szándék nyilatkozott meg Benes ellen a csehszlovák szociáldemokraták részéről, amiatt, hogy Habrmann volt miniszternek bécsi követté való kinevezése nem történt meg. A mi híradásunk ugyanis Pick szociáldemokrata képviselőnek csak ama nyilatkozatát hozta, melyet a hivatalos parlamenti tudósítás bocsátott rendelkezésünkre s amelyben a prágai politikai életben oly megszokott letompitások érvényesültek. A bizottság ülése zárt volt és igy nem állott módunkban Pick képviselő beszédéről részletesebb információkat szerezni és hirt adni arról, hogy a szociáldemokraták megnyilatkozása után Benes mily izgatott választ adott, sőt lemondással is fenyegetődzött.

A szociáldemokraták támadása

Benes „megelégelte as egészet” és szívesen átadná helyét másnak

Az expozé fölötti vita bonyodalmai — A külügyminisztert elkedvetlenítette a szociáldemokraták támadása

Pick képviselő támadása ugyanis nem nélkülözte azt a hevességet és élességet, amely a szociáldemokrata sajtó Benes elleni cikkeiben napok óta érezhető volt. Kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt, mint a koalíció legnagyobb és legerősebb pártja, Tusar halála óta nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrzést gyakorolhasson a külügyminisztériumra, igy történt meg az, hogy az érdemes Habrmant és az egész pártot a külügyminisztérium eljárása folytán súlyos sérelem érte. A támadó kijelentésre, mely elégtételt követelt Benestől, fölötte izgatottan állott fel a külügyminiszter és kijelentette, hogy nem akar kitérni az elől, hogy ez az ügy vita tárgyát alkossa, mégis nagyon kívánatosnak tartaná azt, ha öt valaki felszabadítaná ama nehézségek alól, melyek a diplomáciai szolgálat felépítésével, a követek kinevezésével és különösen ezzel kapcsolatosan az egyes pártok részéről történő különféle intervenciókkal vannak kapcsolatban.

Benesnek ez a kijelentése a diplomácia nyelvén elmondott lemondási fenyegetőzés, amely a szociáldemokrata támadás folytán kiélezett helyzetet még élesebbé tette, különösen azzal, hogy Benes nyilatkozata: végén kijelentette, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatát csak akkor tudja megtenni, mikor erre politikailag alkalmas lesz az idő.

Összeül a tizesbizottság

Ez a kínos incidens, amelynek súlyos következményei lehetnek, a politikának napről-napra zajló életében csak az esti órákban került nyilvánosságra és a koalíciós körökben rendkívül kellemetlen hatást váltott ki. Az esetnek rendkívüli jelentőségét igazolja az a körülmény, hogy este azonnal összehívták a koalíció tizesbizottságát s a bizottság ülésére meghívták Benest is, sőt az ülésen Svehla és a petka is résztvett. A desitka éjfélig tárgyalt és a tárgyalásról kiadott hivatalos kommüniké megállapítja azt, hogy sem a szociáldemokrata párt, sem pedig Habrmann nem kérték a bécsi követi állás betöltését s hogy Benes dr. jóhiszeműen járt el, csupán az eljárás tévedése folytán került Habrmann a kellemetlen helyzetbe, amiért a koalició tizesbizottsága sajnálatát fejezi ki.

Vesszőfutás a szenátusban

A képviselőház külügyi bizottságában lefolyt kínos jelenet után érthető deprimált- sággal ment Benes a szenátus külügyi bizottsága elé, ahol az expozé elmondása után az ellenzéki szónokok a kellemetlen kérdések özönével árasztották el öt. Benes jóformán minden kérdésre válaszolt, de a válaszaiból fül tűnőén kiér zik bizonyos rezignáltság és kedvetlenség, egy olyan politikusnak kényszerű nyilatkozata, aki érzi azt, hogy kicsit szott lába alól a bizalom talaja.

A szenátusi vita folyamán elsőnek Heller német szociáldemokrata szólalt föl, aki ki fogásolta, hogy Benes külpolitikája a titkos diplomácia módszereivel dolgozik, hogy külügyminiszter sohasem áll ki a parlament plénumái elé, hanem állandóan zárt körben nyilatkozik politikájáról és annak eredményeiről.

Jelinek, német demokrata azt a kényes kérdést vetette föl, vájjon megfelel-e a valóságnak a lengyel vámtarifa fölemeléséről szóló és a csehszlovák politikai és gazdasági életre nézve rendkívül kellemetlen hír, mert ha igen, akkor nem volt helyénvaló a*z, hogy Benes expozéjában oly meleg hangon szólt a Lengyelországgal kapcsolatos viszonyról.

Brabec nemzeti demokrata felszólalásában a szlovenszkói állampolgársági kérdést vetette föl, Kovalik szlovák néppárti szenátor pedig a tekintetben interpellálta meg Benest, miért zárkózott el Csárszky uj rozsnyói püspöknek fogadása elöl.

Benes Kovalik kérdésére kijelentette, hogy Csárszky közvetlenül külföldre való Utazása előtt jelentkezett nála s ö akkor titkárával megüzentette neki, hogy visszaérkezése után szívesen fogadja. Heller dr. kifogásaira kifejtette, hogy semmi kifogása sincs az ellen, ha a külügyi kérdéseket a plé amban fogják tárgyalni, tiltakozott a titkos diplomácia vádja ellen, de felszólalása végén mégis azt jelentette ki, hogy a külügyi bizottságban jobban és alkalmasabban válaszolhat a hozzá intézett kérdésekre, mint a parlament plénuma előtt. Brabec kérdésére kijelentette, hogy a szlovenszkói állampolgárság kérdését a béke- szerződés definitive szabályozza. Mivel azonban a békeszerződés az opció jogáról is intézkedik, ennek folytán számos gyakorlati nehézség támadt, igy például megoldatlan maradt az a kérdés, hogy mely időponttól számittatik egyes állampolgároknak szlovenszkói illetősége. Több mint egy évvel ezelőtt javaslatot tett e kérdésben a magyar kormánynak, erre azonban választ nem kapott s most újból fognak e kérdés felül tár gyalni. A lengyel kérdésre nézve kijelentette, hogy tárgyalások vannak folyamatban. A Jelinek kérdéseire adott válasznál nyíltan kitört Benesböl az elkeseredés és elégedetlen ség s belekapaszkodva Jelinek szenátornak ama követelésébe, hogy a csehszlovák külpolitika nyugodtabb és kevesebb igényű legyen, ezeket mondotta:

_Ezt a szemrehányást már más oldalról

1 is hallottam különféle és kevésbé tisztességes formában. Én respektálom az objektív kritikát, de azt hiszem, hogy ez a szemrehányás igazságtalan. Az a nézetem, hogy a világháború után Csehszlovákia szempontjából szükséges az, hogy külügyminisztere mindent szemügyre vegyen és megfelelően aktiv legyen, hogy semmit sem mulasszon el, ami az állam konszolidációja szempontjából szükséges és amiért neki szemrehányásokat tehetnek. Azok az utazások a külföldi kongresszusokra és a konferenciákon való részvétel mind igen kevés szórakozást, igen kevés kellemességet jelentenek, de sok fáradtságot és ideget követelnek, úgy hogy kezdem megelégelni az egészet. Boldog lennék, ha nem kellene tovább ezt tennem, szívesen átengedném másnak.

Benesnek ez a kijelentése a lemondási szándéknak még erősebb és nyíltabb kifejezése volt, mint a délutáni bizottsági ülésen történt nyilatkozat.

Mii ír a cseh sajtó ?

Mindezek az események megdöbbentően hatottak a koalíciós közvéleményre cs a haásnak némi jelét látjuk már a ma reggeli cseh sajtóban. A Beneshez igen közelálló Ceské Slovo a legélesebben elitéli a szociáldemokrata párt eljárását, amely a Habrman- ügyből, mint személyi kérdésből, kabinet- kérdést csinált. Nem tartja fair eljárásnak, hogy a szociáldemokraták az ügyet a külügyi bizottság elé hozták, ahol az ellenzék is képviselve van. A Tribuna sem helyesli Pick eljárását és kifogásolja’, hogy a kérdésből presztizs-kérdés váljék. A Národni Listy elismeri, hogy Habrmannt nagy sérelem érte. igazat ad Picknek abban, hogy a pártoknak jogukban áll a külső politikát ellenőrizni, fölveti azonban azt a kérdést, hogy vájjon jobban lehet-e ezt az ellenőrzést gyakorolni valami külföldi szövetségi pozícióból, mint odahaza a politikai életnek központjában.

Egyes cseh lapok — igy többek között a Cech — úgy tudják, hogy Benes a Habr- man-affér miatt le fog mondani s utódjaként Hodzsát emlegetik.

A Habrman-affér likvidálása

’A képvi.selőház külügyi bizottsága folytatta ma a Benes expozéja fölötti vitát. Az : ülésen Benes is részt vett.

Elsőnek L u s c h k a dr. német kér. szioc. , szólt az expozéhoz és konstatálta, hogy az békésebb és nyugodtabb hangú, mint ,az eddigiek voltak. Kívánatosnak tartja a szomszéd államokkal való békés viszonyt, mégis azt hiszi, hogy a Lengyelországhoz való közeledés Németország ellen irányul. Szerinte Benesnek Ausztriával szemben nincsennek pozitív céljai. A garancilaijavasTaitról szólva kijelentette, hogy véleménye szerint Francia- ország és annak szövetségesei nincsenek elragadtatva a német politikának békés fordulatától. Hangoztatta, hogy a Benes expozéjában bejelentett, külső, békés politikának harmóniába kell jutnia belső rendszerváltozással, amely a belső béke alapja.

Ezután SLivin, a bizottság elnöke bejelentette, hogy Pick képviselő levelet intézett a bizottsághoz, melyben bejelenti, hogy a Desitkának a Habrrnanügyben hozott határozatát pártja elégtétel gyanánt elfogadja.

Bilihez Benes is hozzászólt és kijelentette, hogy a maga részéről elintézettnek tekinti a határozattal az ügyet.

K o f k a német demokrata csodálkozásának adott kifejezést, hogy a Haibrmau-affér nyomán keletkezett konfliktust a bizottság helyett misztikus sötétségben intézték el, amit ő hallatlan eljárásnak minősít.

Búr ián kommunista ugyanilyen értelemben beszélt és kijelentette, hogy Pick levele nem intézi el azt a pofont, amit Habr- rnan és pártja kapott. Rámutat arra, hogy a kormány már számtalanszor megszegte az a 1 kotmánytörvényt. A komm'uniista párt nem tekint oly optimisztikusan az európai helyzetre, mint Benes, mert meggyőződése, hogy Anglia és Amerika azért keresik a német barátságot, hogy együttesen léphessenek föl Szovjetoroszország ellen. Ezért nem garantálja Anglia a német keleti határokat és nem foglal állást Ausztria csatlakozása ellen. Követeli a szovjet elismerését.

Ezután H a j n nemzeti demokrata az osztrák csatlakozásról beszélt, és kijelentette, hogy a csatlakozás rendkívül veszedelmes, mert Burgenliand kérdése nagy zavarokat okoz. Ausztria csatlakozása esetén Csehszlovákia határai Németországgal 590 kilométerrel meghosszabbodnának, amihez nem járulhat hozzá Csehszlovákia, mert az állam létéről és európai sztraftéglai érdekekről van szó. A kisebbségi helyzettel foglalkozva, azt mondja, hogy a németeknek itt semmivel

sincs rosszabb dolguk, mint Svájcban, a szovjet elismerése ellen beszélt.

Hrusovszky Igor- oseh-nemzeti -szocialista kijelenti, hogy Benes pártjának teljes bizalmát élvezi. Foglalkozik Hajn képviselőnek ama kijelentésével, hogy Németországnak belépése a népszövetségbe kellemetlen következményekkel járhatna Csehsztováki; részére, mert Németország állandóan napirenden tarthatja a kisebbségi kérdéseket. Kijelenti, hogy ennek a félelemnek nem lett volna szabad csehszlovák pártból kiindulnia, mert könnyen úgy tüntetheti fel a dolgot, mintha valóban rossz lelkiismeretűk volna a csehszlovákoknak. Pedig nincs miért, hiszen Csehszlovákia úgyis többet adott már kisebbségeinek, mint amennyire kötelezve volt. Ausztria csatlakozása Németországhoz, szerinte, nem más, mint a régi nagy német eszméhez való visszatérés. Ezért azt ellenzi.

A következő szónok Czech dr. német szociáldemokrata a Habrman-afíérröl szól és kijelenti, hogy

a bizottságnak jogában áll megtudni, hogyan intéződött el ez az ügy.

Felteszi a kérdést, van-e tudomásuk arról, hogy Habrman mellőzése az osztrák kormány befolyása alatt történt, mert egy osztrák párt (kerasztényszocialista párt) nem alkarra azt, hogy Csehszlovákia szociáldemokrata követet küldjön Bécsibe. Majd felszólítja Hajn és Kramár képviselőket, mutassák ki, hogy hol adott Csehszlovákia a német kisebbségnek többet, mint amiennyire a szerződések kötelezik.

Mi történt a kulisszák mögött ?

Parlamenti tudósítónk jelenti: A Habr- man—Benes-affér békés megegyezés utján befejeződött. A csehszlovák szociáldemokraták ugyanis megelégednek Benes külügyminiszternek magánkijelentésével, amit azonban a nyilvánossággal nem fognak közölni. A megegyezésről a csehszlovák szociáldemokrata párt hivatalos kommünikét fog kibocsátani, amelyben Benes kijelentését elégtétellel veszd tudomásul. De csak kifelé mutatják ezt a nagy egységet, a párt kebelében a Habrman—Benes-urférnak ily egyszerű elintézése fölött nagyon is eltérnek a vélemények. A prágai körzet vezetősége Stivin képviselőnek, a parlament külügyi bizottsága elnökének befolyása alatt a konfliktus első pillanatától kezdve azon a nézeten volt,

: hogy az affér nem nagy fontosságú és Pick i képviselőnek .a. kükíIYÁ .bizottságban tegnap