Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)
1925-06-25 / 141. (884.) szám
elmondott beszéde egyéni vélemény, vagy esetleg a pilseni pártkörzet egy töredékének álláspontja. Ezt a nézetet vallották a prágai körzet vezetői a külügyi expozé után tegnap tartott páríértekezleíen is, amely viharos lefolyású volt és csak nehezen tudták a prágai és pilseni körzetek közötti ellentéteket elsimítani. A prágai vezetőség ugyanis úgy tudja, hogy tulajdonképpen nem is Benes az oka annak, hogy Habrman nem lett bécsi követ. A bécsi kormány bizalmas értesítésére történt állítólag a -kinevezés sztornirozása, amennyiben az osztrák kormány nem tartotta helyénvalónak, hogy Csehszlovákiát Ausztriában szociáldemokrata követ képviselje. Benes záróbeszéde Benes külügyminiszter nyomban válaszolt a vita folyamán hozzá Intézett kérdésekre. Válaszolt Hajnnak az osztrák kérdésben tett kijelentéseire s kijelentette, hogy a legutóbb Ausztriával megkötött kereskedelmi szerződés alkotja alapját Ausztria és Csehszlovákia együttműködésének. A csehszlovák gazdasági viszonyokat legjobban megvilágítják a kereskedelmi szerződések. E téren még megvalósítandó a Magyarországgal kötendő szerződés. Kafkának arra az ellenvetésére, hogy Benes Európában a győzök és legyőzőitek táborának fentartására törekszik, megjegyzi, ö egyedül arra törekszik, hogy az 1914-ss események meg ne ismétlődjenek. Kafka ama megjegyzésére, hogy Ausztria és Németország egyesülése ellen nem szólnak erkölcsi és elvi kifogások, Benes kijelenti, hogy az egyesülésnek Igen komoly, békét zavaró következményei lehetnek. A kisebbségi szerződésekre vonatkozólag utal Kramar szavaira. A békeszerződések úgy vannak megalkotva, hogy a kormányok mindig többet adhatnak a kisebbségeknek, mint amennyit a szerződések számukra biztosítanak. így Csehszlovákia is többet ad. Benes expozéját ezután elfogadta a bizottság. D‘Annunzio — a „villatolvaj “ Az olasz költőkirály és Karin Michaelis harca Róma, junius közepe. Mikor d‘Annunzio megelégelte a katonáskodást és a hősi játékokat, visszavonult, hogy kipihenje fáradalmait. A Garda-tó legszebb villájára vetette tekintetét, a Cargnac- co-villára, amely Thode német egyetemi professzor tulajdona volt. Az olasz nemzeti hős nem törődött vele, hogy a német tudós miatta földönfutó lett és éhségtifuszban halt meg és-nem törődött vele, hogy a tudós fiatal feleségét koldusbotra juttatta. Elfoglalta a villát, berendezkedett a 18 szobában, eladta az idegen tulajdon ama részeit, amelyek nem érdekelték és nem törődött vele, hogy az egész külföldi sajtó hasábos cikkekben foglalkozott a dologgal. Karín Michaelis, a kiváló dán írónő egy év óta Európa minden nagy lapjában támadja a hős költőt és bizonyítja, hogy csaló, rágalmazó és tolvaj. D'Annunzio a támadásokra azzal felelt, hogy nemzeti tulajdonná neveztette ki a csodaszép villát és meghívta magához Mussolinit, aki viszont ünnepélyes formában a nemzet nevében odaajándékozta az idegen tulajdont a haza koszorús költőjének. A villa a benlévö értéktárgyakkal legalább 10 millió lírát ér meg és ezzel a nagy összeggel szemben az olasz kormány Thode professzor özvegyének 100.000 lirás alamizsnát juttatott. Ez a tolvajlás az egész világ színe előtt történt. D‘Annunzio és Mussolini lefényké- peztették magukat azon a torpedórombolón, amellyel d‘Annunzio 1918-ban a Buccari-öb- lőt megtámadta. A képeket világgá küldték és az egész nyugati sajtó, a napilapok, a hetilapok és a képes folyóiratok lehozták a kért hőst, akik a Garda-tavon kéjutazást rendeztek a győzelmes hajón. Európa tudja, hogy a költő eme legújabb tette égbekiáltó, tudja, hogy Thode professzor özvegye ma koldulni kénytelen és nem akad senki, aki szavát felemelné. Hol tartunk? Ott, ahol akkor tartottunk, mikor a győztes hadvezér az igazságtalanság hallatára csak ennyit mondott: „Jaj a le- győzöttnek!11 A Cargnacco-villa régi római főúri hely. óriási parkjában d‘Annunzio számtalan oszlopból görög templomot építtetett, olyan oszlopokból, amelyek mindegyike egy nemzeti győzelemre emlékezteti. A koszorús költő és győztes hadvezér ezen a helyen tölti délutánjait és órákig elbeszélget az oszlopokkal. Vájjon nem szólalnak meg egyszer mégis? Nem-e fedik föl előtte egyszer m'n- den dicsőségnek, minden győzelemnek meddőségét és hiábavalóságát és nem-e szólnak majd hozzá a kövek, ha egész Európa elfelejt szólni? És rájön-e d'Amiunzio arra, hogy nincs valódi győzelem azon az egy győzelmen kívül, amit az emberfőn magán, önmaga felett arat... Z—i. Prága, június 24. A csehszlovákiai német pártok politikája legnagyobbrészt az esetleg bekövetkezhető közöli választások jegyében folyik, noha egyes német politikusok úgy érzik, hogy az őszi választások bekövetkezésében nem lehet teljes bizonyossággal számítani. Az elmúlt napokban különösen a kormány vizein evező német sajtóorgánum úgy igyekezett beállitáni az itteni német politika helyzetét, mint ahol bomlási processzusok indultai: meg. A szituációnak ez az önkényes beállítása abból a tényből fakad, hogy a német nemzeti pártnak elnöke fölvilágosító írással fordult a németországi nemzeti szervezetekhez, amelyben a Németországba menekült Baerannal szemben bizonyos óvatosságra intette a németországi politikusokat. A Prager Presse ebből arra következtetett, hogy Lodg- mannak e lépése nyomán a német nemzeti pártban disszonanciák támadnak s hogy különösen Sohollich képviselő körül csoportosulnak ama képviselők, akik Lodgman eljárását helytelenítik. A tegnap este megtartott párt vezetőségi ülés élénken és határozottan rácáfolt erre a benesi szellemű híresztelésre mert a párt éppen Scholíich képviselő javaslatára egyhangúan helyeselte a párt elnökének eljárását, kimondotta azt, hogy Baeran viselkedése nem volt a párt elveivel megegyező. . A Prager Pressének az a machinációja tehát hiábavaló erőlködés volt, amely sernmiPáris, junius 24. A kamara mai ülésén újra nagy összetűzésekre került a sor a kommunisták és a jobboldal képviselői között. A délutáni ülésen a marokkói kérdésben elsőnek Painlevé miniszterelnök szólalt föl, aki először arról a propagandáról emlékezett meg, mely a marokkói háború kudarcos befejezését kívánja. Nem szabad megengedni azt, hogy Abd el Krim eldicsekedhess ék Spanyolország leverésével és azzal, hogy Franciaország is megijedt tőle. Majd a marokkói helyzetet ecsetelte és kiemelte, hogy egy-két határmenti pozíciónak visszavonása azonnal a vereség benyomását keltette Pá- risban s ez a körülmény még inkább mutatja, hogy nem szabad engedni a támadóknak. Ezután Painlevé a párisi kommunista központ garázdálkodásairól számolt be. Ez a központ röpcédulákat oszt az afrikai francia hadseregben a kormány és a hadvezetőseg ellen s ez a propaganda sokkal veszedelmesebb, mint a marokkóiak hadserege. A kommunista képviselők magához Abd el Krímhez is eljuttattak egy manifesztumot, melyben gratulálnak neki a győzelmekhez és kifejezik óhajukat a további sikeres háborúra és a franciák leverésére vonatkozóan. Amikor Painlevé ezt a nyilatkozatot felolvasta, a ház minden részén, kivéve a kommunistákat, nagy nyugtalanság támadt és a képviselők nagy része fenyegető magatartást tanúsítottak a kommunisták ellen. A miniszterelnök beszéde végén a szocialisták belátását kérte és azt, hogy ne tagadják meg a kormány iránti bizalmat abban a pillanatban, amikor az egész ország sorsáról van szó, hanem maradjanak hűek Jaurés és Guesdes szelleméhez. Painlevé beszédét a házban mindenütt nagy tapssal honorálták, kivéve a szélső bal- és jobboldalt. Az ülést a beszéd után bezárták, majd háromnegyed hat órakor újra megnyitották, amikor is Doriot kommunista képviselő kezdett beszélni. A kommunista forradalomról szólt, majd arról, hogy a kommunisták ellentétben állnak az úgynevezett európai ci- viliziációvaí. Amikor a leghevesebben támadta Franciaországot, P'cot ezredes, jobboldali képviselő a szónokhoz ugrott és erőszakkal le akarta taszítani a tribünről. Ez a támadó mozdulat jelt adott az általános felzúdulásra és a miniszteri padok előtt vaiós'gos harcra került a sor a kommunisták és a szélső jobboldal között. Herriot kamarai elnök kénytelen volt az illést fölfüggeszteni. A szocialisták az ülés lefolyása alatt végig tartózkodóan viselkedtek, s még akkor sem hagylak föl magatartásukkal, amikor Painlevé Doriottal elkeseredetten vitatkozott. Az ülés újra való megnyitása után sem került a sor közbelépésükre. A szocialisták tartózkodásának íöoka az, | képen sem tángálta a német pártok választási előkészületeit. Ezekről az előkészületek-, ről a Loko Press érdekes beszámolót ad, amely úgy tudja, hogy a német nemzeti párt a következő választásoknál nem fog egy listát alkotni a nemzeti szocialistákkal, de mint önálló jelölő párt megy bele a küzdelembe. Mindazonáltal nincs kizárva, hogy egyes kerületekben a két párt között kooperáció lesz. A kőnyomatos úgy értesül, hogy a német agráriusok közös listát alkotnak a német iparos párttal és ezt az értesülést a mi információink is megerősítik. Kérdéses az, ‘hogy miképen fognak eljárni a keresztény- szocialistáik, mert e párt keretében két irányzat konstatálható. Az egyik csatlakozni akar a német iparosok és agráriusok közös frontjához, amely szándék hatalmas né miét blokkot jelentene, mig inások ugy vélik a párt választási sikerét biztosítani, ha külön ke- resztényszocialista listával vesznek részt a választásokon. A német demokraták erőteljesen dolgoznak egy lehetőleg széles bázisú pártkonoentráció érdekében és agitációjuk bizonyos pártok közötti koncessziók nyújtása esetén talán eredményes lehet. Az szinte bizonyosnak látszik, hogy a prágai választási kerületben, amely a német demokrata pártnak* föerössége, sikerülni fog az egységes német listát létrehozni. A német szociáldemokraták külön listával mennek bele a választásokba s csak Szloveniszkónak egyes részein kooperálnak a magyar szociáldemokratákkal. hogy a párt keretén belül még mindig nem határoztak a kormánnyal szemben elfoglalandó álláspontjukról. A frakció képviselőihez ugyan egy iratot intéztek, melyben minden képviselő álláspontját megkérdezik, de a válaszok oly egyformán oszlanak meg a kormány támogatását elutasító és a kormány támogatását kívánó álláspontok között, hogy dönteni még mindig nem lehetett. Morei kormányellenes csoportja hatvan szavazatot kapott, Renaudel mérsékelt indítványa 47-et, Vincent Auriol másik mérsékelt indítványa pedig 12-őt, ugy hogy a két nézet egyforma erővel áll egymással szemben. Veszély persze a kormányt egyáltalá bán nem fenyegeti még, mert a jóbboldal feltétlenül a napirend mellett fog állást foglalni s így a szocialisták magatartására való tekintet nélkül is egyelőre győz a Painlevé - kormány. A szocialisták megegyezése Páris, junius. 24. Az esti órákban félbeszakították a kamara ülését, majd az éjszaka folyamán ismét folytatták a tárgyalásokat. A parlament folyosóin nagy izgalom uralkodott, mert senki sem tudta, hogy a szocaíis- ták milyen álláspontra fognak helyezkedni. Renaudel képviselő mondta a szocialista frakció nevében a nagy beszédet. A kommunista politikával szembehelyezte a szocialisták gyarmati politikáját, miközben azonban újra arra kérte a kormányt, hogy adjon föl- világositásokat politikája békülékeny voltáról. Painlevé miniszterelnök és Briand külügyminiszter mégegyszer ünnepélyesen kijelentették, hogy a mai francia kormány határozottan a béke mellett foglal állást és e kijelentésüket megfelelő bizonyítékokkal is támogatták. A választ a szocialisták tudomásul vették. Ezután mégegyszer félbeszakították a tárgyalásokat s a szünetet a szocialisták arra használták föl, hogy végérvényesen megegyezzenek. Elhatározták, hogy közreműködnek a kartell napirendjének megszavazásában és ezáltal bizalmat szavaznak a kormánynak. Határozatot fogadtak el, amelyben ezt a bizalmat megokolták. A szocialisták elité- 1 k a kommunistáknak azt a mozgalmát és Ugatását, mely a marokkói katonák életét s fenyegeti. Hangsúlyozzák Franciaország civilizációs munkáját és békeszeretetét s méltatják a kormánynak törekvéseit, melyek a nemzetközi szerződések tisztelet- beiitartását a rlffkab'lok szabadságmozgalmával össze akarják egyeztetni. Ezt a napirendet ezután a kamara 510 szavazattal 30 ellen elfogadta. Harminc szocialista képviselő tartózkodott a szavazástól. Tolira jzok a debrődi gyilkosság főszereplőiről — A P. M. H. eredeti riportja — Kassa, junius 24. Napok óta szenzációja egész Keletszlo- venszkónak a debrődi hitvesgyilkosság harmadik esküdtszéki tárgyalása. A tárgyalás menetéről már közöltük a legfrissebb tele- föntudósitásokat. Most a nagy bünpőr fő- alakjainak portréját rajzolom meg egy-két gyors ecsetvonással. özv. Szakács Mihályné, a bünpör elsőrendű vádlottja Csinos, pirospozsgás képű magyar parasztmenyecske. Most van a legvirulóbb éveiben. A törvényszék a második tárgyaláson 15 évi fegyházat mért ki reá. Rettentő a vád. A szeretőjével meggyilkolta az Amerikából 12 évi távoliét után hazatért férjet. Az asszony már hosszú ideje van vizsgálati fogságban. Más bűnösök ilyenkor megtörnek. Ez az asszony nyugodt és majdnem jókedvű. Igen ra fiinál: bűnösök és egész ártatlan emberek szoktak igy viselkedni. Melyik a kettő közül? ... özv. Márta Jánosné, a koronatanú és leánya Ilyen elkeseredett tanukat, akik tiz ügyészen akarnak tultenni, ritkán lát az ember. Ez a két nő olyan izgatott és olyan zavarosan viselkedik, mintha ök ülnének a vádlottak padján. A legegyszerűbb kérdésekre is zavarba jönnek, különösen Mártáné leánya, akiről valósággal folyik a hidegveriték, amikor az elnök kihallgatja. Az öreg asszony már sokkal furfangosabbnak akar látszani, de az ő vádaskodásai is egymásután szertehullanak. Azt beszélik, a leányának udvarolt valamikor a meggyilkolt Szakács Mihály ... Hihetetlen fanatizmussal állítanak olyan dolgokat, amiket mindenki megmosolyog. Egymásután esküdnek ellenük a védelem szavahihető tanúi. A két nö makacs elszántsággal állítja a maga igazát. Szerelem, bosszú vagy még annál is erősebb indulat hajtja ezeket a szörnyű vádakat — három évi rejtélyes hallgatás után — feltáró falusi asszonyokat, akiknek egyetlen vágyuk és kívánságuk: börtönbe küldeni Szakács Mihálynét és édesanyját. Ezt a szándékukat nem is leplezik. A folyosókon és mindenütt hangoztatják: — Akármi történjék — kell, hogy harmadszor is elitéljék őket. Az ember valósággal megborzad, amikor a gyűlölettől izzó kijelentéseket hallja. Szakáosné anyja A ráncosképü, reumás öregasszonyt igen megviselte a börtön. Már csak ugy hálni jár belé a lélek ... Apatikusan hallgatja, mi történik körülötte. Ugy tesz, mint aki már nem sokat számol az élettel... Csak akkor ugrik fel fájdalmas szisszentéssel, amikor Mártáné vádjai peregnek felé: — Nem igaz! Cigány! — mondja szüntelenül, A fogházörnek kell lecsititani. A védő Fülöp Dezső dr. a legkiválóbb kassai kriniinalisták egyike nagyszerűen elemében van. Villámgyors kérdései szinte megbénítják a vád tanúit. Nyugodt, előkelő, biztos és fölényes. Az esküdtek érdeklődve hallgatják szavait. A közönség feszülten hallgat. A tárgyalóterem csaknem kivétel nélkül a vádlottak pártján látszik állani. A védő fontosabb megállapításait halk csodálkozás és a szimpátia halk derűje kíséri. A legfelsőbb bíróság nem ok nélkül oldotta fel az Ítéletet... A debrődi gyilkosság harmadik tárgyalása még váratlan fordulatot hozhat. A keddi helyszíni tárgyalás adja meg erre a feleletet. A tetemrehivás igazságot fog szolgáltatni! (b.) Magyarok találkozóhelye 2981 Prágában ittntCarlton Provaznickfi 3. sz„ a Mustek mellett JőjjSn el és Ízlelje meg konyhánkat és ezentúl mindig hozzánk fog Járni Telefon 8357-VI Telefon 8357-VI Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étteremben erélyesen követeljék lapunkat, a Prágai Magyar Hírlapot. k francia szodallstók megegoezfek a Palnlevé-üorítiánniia! A krízis egyelőre elmúlt — Bizalom 510 szavazattal 30 ellen — Verekedések a kamarában 4, _______ C?'7&G/dAlA(TZtJ('/ffStZ4-P ____________ ___Csütörtök, junius 25. JL német partok választási egysége Lodgman pártja és a Baeran ügy. — Előkészületek a választási küzdelemre.
