Prágai Magyar Hirlap, 1925. június (4. évfolyam, 123-144 / 866-887. szám)

1925-06-25 / 141. (884.) szám

A parlament mnnkaprogramfa Prága, junius 24. A képviselőház csütörtökön déli fél egy órakor újból ülést tart, amelynek napirend­jén a Kassa-oderbergi vasút államosítása s bárom kereskedelmi szerződés, valamint né­hány mentelmi ügy szerepel. A politikai élet homlokterében továbbra is a választások és a parlament munkapro­gramjának kérdése áll. Svehla miniszterel­nök tegnap referált a desrtka ülésén a mun­kaprogramról. Részletesen megvitatták a legfontosabb letárgyalandó kérdéseket, vég­legesen azonban egyetlen pontban sem tu­dott a desitka megegyezni. A Lidové Listy szerint a szociáldemok­raták azért akarják, hogy a választásokat feltétlenül a katonai ujoncsorozások előtt ír­ják ki, mert ha ezek után ejtenék meg a vá­lasztásokat, akkor sok ezer szavazat elvesz­ne, mivel szavazati jogosultsága csak annak van, aki legalább három hónapig lakott egy helyen. Ha tehát október elsejéig nem tart­ják meg a választásokat, akkor legkorábban újévre lehetne azokat kiírni. Négyévi íegyházra Ítélték e! Frohreichot Szándékos, de előre meg nem fontolt gyil­kosság Budapest, junius 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- ientése.) Frohreicli dühöngése a tárgyalás vége felé alábbhagyott, úgy hogy sikerült a teremből kivezettetni. Ezután öt tanút hall­gattak ki, kiknek vallomása nem hozott sem­miféle fordulatot. A perbeszédek megtartása után a bíróság Ítélethozatalra vonult vissza. Este nyolc órakor hirdették ki az ítéletet, amely szerint a bíróság Frohrelchot a B. T. K. 279. paragrafusába ütköző szándékos emberölés bűntettéért, amelyet azzal követett el, hogy apósát szándékosan, de előre meg nem fontolt szándékkal megfojtotta, négyévi fegyház- ra, ötévi hivatalvesztésre és politikai jo­gainak felfüggesztésére Ítélte el, valamint az eddig felmerült tizenkétmilliós bűnügyi költségek megíéritésére kötelezte. Lélekvándorlás — A P. M. H. eredeti tárcája — Irta: Bodrogközy Zoltán. II. Egy tágas szobában könnyező cselédek vastag fekete szőnyegeket teregettek a padlóra. A terem közepén magas emelvény állt, fekete bársony lepel takarta. Valaki mellettem seppegve mondotta: — A gyertyatartókat állítsák fel a* rava­tal mellé! % Sicní-Ivámj — lenes Marcalról A külügyminiszter expozéja a magyar kisebbségi politika szemüvegén A képviselőház tegnap esti ülése után alkalmunk volt beszélni Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselővel, aki Benes expo­zéját a kritika éles bonckése alá vette. A magyar képviselő nagyérdekességü nyilatko­zatát az alábbiakban ismertetjük: — A külügyminiszter expozéja egész határozottan a sikertelenségek sorozatának takargatása. Benes államférfim koncepciói addig voltak nagyok, amig a helyzet egy­szerű volt és amig az államközi kapcsolatok kérdése természetes folyamatot jelentett. Európa politikájának egén azonban ina már nemcsak győztesek és legyőzött népek álla­nak- Anglia egész határozottan s-okalja Fran­ciaország hatalmát és egész világosan tendál abban az irányban, hogy ezt a hatalmat fo­kozatosan megkisebbitse. Anglia és Francia- ország között a kontinens kérdésében ma már sokféle ellentét áll fenn, amelyeknek át­hidalása egy darabig még a politikai etika ér­dekében megtörténik ugyan, Franciaország­nak azonban olyan áldozatokat kell hoznia, amelyek a franciaországi protektorátus alatt létesült és létező Csehszlovákia érdekeinek is, sőt elsősor­ban Csehszlovákia érdekesnek teljes mel­lőzését, vagy legalább is másodsorba való helyezését eredményezik. — Úgy látszik, Benes külügyminisztert már unják Párisban és amióta rájöttek arra, hogy mennyire határozottan és igazi koncep­ció nélküli irányt vesz a politikája és amióta észrevették, hogy Európa „sorsának intézé­sében “ milyen nagy szerepet vindikált magá­nak, lépten-nyomon értésére adják, hogy fel­tétlenül alá kell magát és politikáját rendel­nie az európai érdekeknek és ahhoz, hogy eredményeket érjen el, szerényebben kell viselkednie. — Benes külpolitikájának határozott vereségét jdenti a paktum és hiába mondja expozéjában, hogy elejétől fogva támogatta ezt a megállapodást, kétség­telenül sok fejtörést okozott neki, hogy mi­ként illeszkedjék bele az az ember, aki a Maedonald-Herriot által elgondolt genfi > jegyzőkönyv érdekében exponálta magát, ebben az egész uj és. a genfi jegyzőkönyvtől merőben eltérő helyzetbe. A mai expozé a paktum kérdésében ig: , szegényes konklú­zióra jut. Azt lehet belőle kiolvasni, hogy Csehszlovákia a paktum következtében nem vesztett, de nem is nyert semmit. A valóság­ban azonban kétségtelenül elvesztette a csatát, mert igaz ugyan, hogy a Franciaor­szággal lévő külön szerződése Németor­szág felőli határainak biztosítására kiterjed, de nyilvánvaló, hogy Anglia kilépett abból az antantból, amelyik Csehszlovákia biztonságának garantálására mindig készen állott. — A külügyminiszter az egyik hibát a másik után követi el. Elég, ha rámutatok Ausztria kérdésének kezelésére.. Ez az eset bizonyítja leginkább azt, hogy Benes külpo­litikai tevékenységének sikerei csak add;g voltak nagyok, amig a háborúban vesztes ál­lamok konszolidációja meg nem kezdődött, tehát addig, amig Középeurópa kérdésében mintegy diktátori szerepet játszhatott. A ko­moly fejlődés és a viszonyoknak nagymérvű stabilizálása, amely Németország, Ausztria J ■ Magyarország állampénzügyi és gazdasági helyzetében mind erősebben érezhetővé vá­lik, a nemzetek szövetségének ellenőrzése ez államok pénzügyei felett, lehetetlenné teszik, hogy a kjsantant poli­tikai heccelödése újabb és újabb retorziók­ra birja Anglia és Franciaország an unt'át. és ez a helyzet teszi Benes sikereinek kéves- bedését, sikertelenségének szaporodását és ezért tartja Benes expe-áját olyan szokatla­nul békés szellemben. — Bennünket leginkább a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszony kérdése ér­dekel és csak természetes, hogy azt kíván­juk, hogy a csehszlovák külpolitika figye­lemmel legyen ennél a kérdésnél a nagy tö­megben itt élő magyarokra és elősegítse, hogy a magyar kulturális egység^ az anyaország és a nemzeti kisebbségek között létrejö­hessen. — Végül pedig mondja meg a külügymi­niszter egészen nyíltan, ha tényleg a béke politikáját akarja szolgálni, hogy ő éppen úgy tudja, mint minden számottevő európai poli­tikus, hogy Európa békéje nem a garancia- szerződéseken és konvenciókon múlik, hanem a békeszerződések gyökeres és általános re­vízióján­Az olasz ellenzéki képviselők lemondanak mandátumaikról f Róma, junius 24. A Corriere della Sera azt az elterjedt liirt közli, hogy a Matteotti pör befejezése után a szecesz- szioiiista ellenzék visszaadja mandátumait a kormánynak, hogy ezáltal is kikénysze- ritse az uj választásokat. Beavatott körök máris nagy aggodalom­mal viseltetnek ezzel a szándékká] szemben s nem lehetetlen, hogy a Matteotti pör tár­gyalásának menetére is hatással lesz a ra­dikális ellenzéknek ez a határozata. — Az Istenség egyszer a végtelen kez­detén úgy kivánta, hogy lényének egy részét apró porcikákra szedje s kidobja a nagy űrbe. Ezek a lelkek. Mi vagyunk ezek Hilde- brand. A Rontás szelleme megrontotta őket . minket is. De a lelkek nem veszhetnek el . . balga gondolat volna ez. A lelkcknek vissza kell térniük az isteni magassághoz. Akarják, vagy nem akarják . . . javulniok kell . . istenesedniök. Olyanok vagyunk, mint a folyóba zuhant kősziklák: érdesek, szúrósak, amelyeknek gördülniük kell a hullámok kö­zött, hogy csiszolt sima kavicsok legyenek, amig a tengerbe érnek. — De én szeretlek, vágylak téged — szóltam hozzá. — Ne halj meg! Kergetjük egymást eleteken át s most, hogy megtalál­talak, neked már a ravatalt ácsolják a szom­széd szobában . . . Rá sem hederitett szavamra, folytatta: — Én is sokat szenvedtem már érted Hildebrand, jól tudod. Egyszer, egy szomorú életben fenevadaknak dobtak, te ott ültél a tribünön s észre vetted, hogy tekintetem téged keresett, amikor a kiéhezett vadak már rámrontottak. Ti azt hittétek, szenvedek az állatkarmok között, pedig boldog voltam Hildebrand. Boldog, mert tekintetem rajtad lehetett. Egy másik életemben vértanúhalált haltam érted Hildebrand. A germán polgár­háború vezére voltál s én, a rongyos marko- tányosnő boldogan mentem érted a vér­padra. Ekkor halt meg a te Gerthrudod, aki­ről csak akkor tudtad meg, hogy világon van, áruikor pár perc múlva már nem is volt. Ha akkor nyomorult, rongyos, kiéhezett muskétás lettél volna, talán egyek volnánk ma már ... Szólni akartam, hogy most rongyos, kiéhezett, nyomorult vagyok, de nem enge­dett. Szeme már felakadt, de a szava még mindig tisztán csengett:- Egyszer találkozni fogunk. — Talán hosszú még ez az ut . . . a Hatalmasság játéka, szeszélye ez? ... Ki tudja? A sztciüűeinoltratik Múltak a magyar parlamentül Budapest, junius 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése-) A pár'.közi konferencia eredménytelensége újra úmí- • gesitette a politikai helyzetet Magyarorszá­gon. A szociáldemokraták ugyanis az* érte­kezlet után a parlament folyosóján kijelen­tették, hogy a legkiméletlen bb harcot indít­ják a kormány ellen. Ennek a harcnak az el­ső fázisa a képviselőház tegnap esti ülésén be is köve.b..zctt. Amikor ugyanis a választói-A javaslat fölötti vita soTán U e d r y Lőrinc a javaslat­nak a szavazás titkosságáról, vagv nyíltsá­gáról rendelkező szakaszáról szólt és kérte az elnököt, hogy e szakasz fölött a vitáit re­kesszé be, az ellenzék nagy lármában tört ki. — A AoiOinoo^uo smuvaszt puccsal akar­ják elintézni! - hallatszott az ellenzék min­den old-lúr ól. Majd L é t a y Ernő és N a gVince fej­tik ki az ellenzék álláspontját és kijelentik, lio^y a kormány urty látszik, semmitől s m riad vissza, hogy a nyílt szavazás által a korrupt választásokat újból bevezesse. Mikor az elnök a szónokokat többször rendreutasitja, a szocialisták nagy lármát csapnak, majd testületileg elhagyják az ülés­termet. Az ellenzék kivonulása után R ak o v- s z k y Iván belügyminiszter szólal fel és saj­nálatának adott kifejezést, hogy ennek a fon­tos szakasznak tárgyalása ilyen nagy izgal­mat keltett a Házban. Kéri, hogy a szakaszt a Rubinek-íéle bizottsági szövegezésben, amely az ipari kerületekben a nyílt szava­zást írja elő, oly módon fogadják el, hogy az előadó által követelt pótlásokat iktassák be a szövegbe. A Ház többsége a RubinAk-íéi- szövege­zésben fogadja el a szakaszt, amely a kor­mány álláspontjával ellenkezően az ipari ke­rületekben nyit szavazást ír elő. Ezután a javaslatnak a s-zavazást köte­lező voltáról szóló szakasz tárgyalására tér­tek át. Puky Endre előadó javasolja, hogy az eredeti szövegezés helyébe a következő vétessék fel: A szavazás csak ott kötelező, ahol titkos, a nyilit szavazásnál nem­A Ház ezt a szakaszt Puky előadó mó­dosításával elfogadta. — (Kétezer embert utasítanak ki Erdélyből.) Kolozsvárról jelentik: A belügyminiszteri rende­let értelmében az erdélyi állambiztossági hivata­lok az idegenek revízióját befejezték. Dacára, hogy „emberséges tmódon“ bírálták el az idegen állampolgárok ügyeit, mégis mintegy 2000 em­bernek kell 3—6 hónapon belül elhagynia Erdélyt, — Ki tudja? ismételtem szavait. — Javulni! Jónak lenni Hildebrand! — szólt még hozzám utoljára. — Sohse csele­kedj olyant, amiről tudod, hogy rossz! így hamarabb fogunk találkozni . . - mert ne feledd el Hildebrand: egyik élet bűnét bün­liödjük a másik életben. Ez a lelkek Purga- tóriuma. Hangja már szaggatott volt de jól értet­tem még szavait: — Nekünk már nem lehet sok időnk hátra. Te művész vagy! . . . Emberisten! . . Szabad benézned a titokzatosságba s szabad meghallanod az Istenség orgonájának a bu­gását. — Lopd meg azt Hildebrand! . . . Emelkedj a magasság felé! ístenesedj! Ekkor egy lángocskát eloltottak ott fent, talán azért, hogy máshol ismét meggyujtsák. . . . Talán éppen nálam. Abban az órában született a kis fiam testvérkéje . . . Tisztán hallottam körülötte a lelkek tülekedését. Nagy harc volt köztük: melyik furakodjék a frissen gyúrt fehér agyagba? . . . Talán éppen Gerthrud? összeborzongtam: Gerthrud az én lá­nyom? . . . Örök idők vágya szerelme az én gyermekein? Az elérhetetlenség rettentő tilalma lenne ez. A fájdalomtól összeesve arra az emberbestiára gondoltam, aki vágya prédájává ejti saját gyermekét. — Nem! Nekem meg kell halnom — ordí­tottam fel rettentő kínomban — ha Gerthrud tényleg az én gyermekem. Most már értettem a halál bölcs hatal­mát. Megértettem a te deumot a ravatal mellett . . . tudtam, miért kell gyakran fia­talon is meghalni s amikor ezt a titkot is felnyílni véltem szemem előtt, felkaptam bölcsőből újszülött gyermekem s kutattam benne az élet titkát. A halálét már véltem ismerni, de az élet titka nem nyílt fel ne­kem . . . Játék, szeszély, avagy talán böl- cseség ez a hosszú lélekvándorlás? ... Ki tudja? . . . Csütörtök, junius 25. Ravatal! . . . Mélyen hasított lelkembe ez a szó. Megborzadtam s rohanva mene­kültem. — Meghalt az asszony ... az én örök szerelmem! Ez volt egyetlen gondolatom s azt hittem, a fájdalomtól magam is össze­rogyok. Rátaláltam. Még élt. Nagy, fekete magyar szemét rámvetette s megjelenésem elikszir volt neki. — Hildebrand — szólt hozzám — nem bírtam meghalni. Látnom kellett még magát. Ne haragudjon, hogy ide kényszeritettem. — Nem kényszeritett . . . jöttem ma­gamtól — válaszoltam. . — Téved Hildebrand, a maga gyermeke éhezett. Akartam, hogy éhezzen. Különben nem hozza el nekem a képét . . . csak így láthatom magát . . . meghalok Hildebrand . . Nem bírtam szeme tikos tiizét, nem birtam irtózatos fájdalmamat. Összeroskad- tam, az ágyra estem s zokogtam elcsukló hangon, ahogyan csak férfi tud sírni, zokogni, hangosan, állatiasan. — Meghalok Hildebrand — szólt hoz­zám — s maga zokog? . . . Örüljön! A halál nem szomorú. A halálnak örülni leéli . . . Felszabadul a lélek a nehezékétől, amit testnek nevezünk. Zsarnok börtön ez, érde­mes arra, hogy porrá egyen. A halálnak nem rekviemet, hanem te deumot kell mondani, mert a halál örömet hoz a lelkeknek . . . ő a felszabadító . . . haláltól nem kell félni . . . Büntetés az embereknek a hosszú élet, mert a lélek nem tűri a rabságot, ezért nem lehet örökké agyagba gyömöszölni. Elámulva tekintettem erre a sejtelmes asszonyra, talán szólni is akartam, de ő nem engedett, tovább beszélt, mint egy bölcs patriarchá: — A lelke nesztelenül kint kóvályognak a nagy űrben s ha az Istenség úgy kívánja ismét testbe öltöznek. Sárba. Ebbe a fehér agyagba, de a lelkek felszabadulnak! . . . — Igen, felszabadulnak — válaszoltam bárgyú megértéssel. Péntek: NYÁRY ANDOR: Az egyezség. Szombat: LAJOS KÁROLY: A bősein Vasárnap: FALU TAMÁS: Kendő. (Vers.) — SAS EDE: Az istenasszony és a rabszolgalány. Az eget mézem... Az eget nézem, mély sötétje Beléroarkol fáradtan, félve, A méla csötidü barna éjbe. Az égen sápadt csillagezred — Mint fátyolos kis harmatcseppek - Didergőn, fázón összereszket. itt-ott csomóba összebújnak (Kis csirkéi a bástyáknak) És ezer napja a tejútnak. Sápadt sugarú csillagíények .Száguldó bolygói az égnek) Bágyadt színekben égnek, égnek. Száz naprendszer kereng az űrben Szmaragd tűzben és rubin tűzben — Száz naprendszer szivárvány tűzben. — Mi lenne, hogyha megakadna A száguldó gép egy csavarja — S a száz naprendszer szétszaladna? Klimits Lajos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents