Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-15 / 109. (852.) szám

Péntek, május 18. 3 A nagymihályi gimnázium kálváriája Nagyinihály, május 14. Az egykori Zemplén egyik iegiejlödő- képesebb községe az átalakulás után egy ideig megyei székhelye: Nagymihály. A 7000 lakosú község régi álma, hő vágya volt már a békeidőkben a gimnázium, ami azon­ban nem valósult meg. A magyar kormányok mindig Sátoraljaújhellyel és Sárospatakkal hozakodtak elő, de miután most már ez is elesett, a jó nagymihályiak minden bizodal­mákat a csehszlovák kormányba vetették. Úgy gondolták ugyanis, hogy a kormány bizonyára kötelességének fogja tartani, hogy Nagymihály és környéke mint egy 150 ezer főnyi szlovákságának középiskolát adjon, már csak azért is, hogy a kifacsart és el­romlott keletszlovenszkói szlovák nyelv­járást az irodalmi szlovák nyelv vágányaira térítse. A gimnázium létesitése érdekében min­den áldozatra kész nagymihályiak négy évvel ezelőtt Szlávik Mihály akkori zsupán intervenciójára Ígéretet is kaptak a gimná­zium felépítésére és a kormány nagy bőke­zűséggel öt és fél milliót irányzott elő erre a célra — egyelőre természetesen csak pa­piroson. A nagymihályiak azonban megbíztak a kormány Ígéretében és 100 ezer koronáért azonnal telket vásároltak és az ideiglenes helyiségben felállították a gimnázium két első osztályát, melyre a vi­dékről is nagy számban iratkoztak be szlo­vák gazdálkodók gyermekei, úgy hogy a lét­szám a két osztályban nemsokára kitette a? 150-et. Elmúlt az első esztendő a kormány nem kezdette meg az építkezéseket. És a jó nagy­mihályiak ismét zsebükbe nyúltak és 200 ezer korona költségen újabb otthont építet­tek a? szlovák kultúrának. Gyűjtés utján hoz­ták össze ezt az összeget egy internátus céljára. Elmúlt a második, sőt a harmadik év is és a nagymihályiak kezdték türelmüket veszíteni. Már az exponált politikai vezetők is idegesen táviratozgattak jobbra balra, mig végre Prága felébredt és leküldte Nagy- mihályra Markovié minisztert. A miniszter el is jött, küldöttségeket fogadott, tósztokat hallgatott — és újból csak ígért. További türelemre kérte a nagymihályiakat, mond­ván, hogy most nincs pénz és majd a jövő évben megkezdik az építkezést. Aka’dt azon­ban egy bátor nyelvű szlovák, aki figyel­meztette a minisztert, hogy kaszárnyákra, tiszti pavillomokra és egyéb hasonló vállal­kozásokra van pénz, csak szlovák kultúrára nem akad. Közben fölállították a harmadik osztályt és ezidei szeptemberre meg kellene nyitni már a negyediket is. De az építkezésnek még se hire se hamva. Végre már a gimná­zium legnagyobb híve és fáradhatatlan har­cosa Szlávik Mihály is elveszítette a bizal­mát és a szlovák körökben most az a hit járja, hogy a prágai kormány tendenciózusan halasztja a gimnázium felépítésének kezdetét, mert fél a szlovák intelligencia növekedésé­Fiatalkori mimodrámai álmait kikris- tályositva látta már a „Laterna magicádban, világnézleti programját már lerögzítette a szimfóniában és miután igy saját magát, tulajdonképpeni én-jét is megtalálta és meg­erősítette magasztos etikáju tartalommal, mi sem gátolpatta többé abban, hogy speci­fikusan zenei kifejezés és elmélyülés felé törekedjen. Ennek a törekvésnek eredménye a „Kincses Ádám halála4* de még fokozottabb formában a „Laodameia**. A két munka között még időt szakit magának, hogy Ady Endre emlékének áldozzon két rendkívül konzseniális zenekari dallal. A „Kincses Ádám halála** (egy féktelen ararnyimádó tragédiája) objektív és készakartan puritán zene, melynek megszólaltatására csupán kis zenekart mozgósít Kosa’ a kóruson és szóló­hangokon kiviil. Nagy figyelmet fordít az énekhangokra és jelesül a kórusok minél minuciózusabb megírása fekszik nagyon a szivén. Az eszközök leegyszerűsítése, a ha- tás bensőségességének keresése jellemzi a Kincses Ádám logikusan elgondolt, hol élesen megrajzolt, hol lidérces sejtelmességü muzsi­káját. Laodameia ,egy utolsó csókos óráért még az imádott férfi holttetemének meg- elevenitését is Lkönyörgő szerelmes asszo­nya az antik világnak, már forróbb, pene- tránsabb zenét kívánt. Kosa ebben a Babits Mihály káprázatosán szép verses szövegére írott dramatikus szimfóniában (szerző ugyarn kantáiénak nevezi azt is) túlnyomó részt sötétes, néha egyenesen vérfagyasztó han­gulatú, igen intenzív erejű muzsikát adott. Melodikus kifejezése még szembetűn "bb és a<z eszközök leegyszerűsítésében és meg- válogatásában még a Kincses Ádám stílusá­tól, mely veszélyt jelentene a cseh tiszt­viselők hegemóniájára, akik képzett szlovák hivatalnokok hiányában ma szuverénül ural­kodnak a szlovenszkói hivatalokban. Ez az oka annak — úgy vélik — most már végsőkig elkeseredett nagymihályi szlo­London, május 14. Az angol hírlapírók egyesületének köz­gyűlése alkalmából rendezett banketten Baldwin miniszterelnök beszédet mondott, amelyben a következőikben jellemezte a sajtó jelentőségét: — Nemrég, ha a maihoz hasonló gyüle­kezetbe hívtak volna, olyan érzéssel jöttem volna el, mint Dániel az oroszlánok barlang­jába. Ma más az eset. Ma úgy beszélek itt, min ahogy a Lordok házának tagja beszél a Lordok közt, mert a sajtóegyesület élethosz- sziglani tiszteletbeli tagja vagyok. Távol áll tőlem a szándék, hogy Dániel legyek, sok­kal szívesebben vagyok oroszlán az orosz­lánok közt. Ugyan még nem tanultam meg bőgni, (Derültség) de ma este oroszláni mi­nőségemben én mondom a hivatalos pohár- köszöntőt. Baldwin a londoni és a vidéki sajtó kö­zös nagy feladatairól beszél, majd így roly- tatja: — Mr. Spender a közéletről Írott köny­vében azt állítja, hogy az újság a modern ál­lamban ugyan a kormányzás lényeges esz­köze, de a sajtó nagyon jól tudna megélni po­litizálás nélkül is, csak az a baj, hogy a politika nem tud megélni a sajtó nélkül, A régi jó időben az volt a helyzet, hogy a politikusok cselekedtek és a sajtó kommen­tálta a cselekedeteiket. Nem mondhatnám, hogy ez éppen csak a régi jó idők jellemző vonása. (Derültség.) Mr. Spender azt is Írja, hogy a politikus a művész, s az újságíró a kri­tikus. Én sohasem arrogáltam magamnak, hogy művésznek tekintsenek. A kérdés második felére azonban igenlő választ adok. (Derült­ség.) Azt is Írja az illusztris szerző, hogy a régi jó időkben az újságoknak a politiku­soktól kellet direktívát elfogadniok, mig most már nem ez a helyzet. Ezzel teljesen egyetértek, de ebből nem jut­hatok el azért arra a konklúzióra, liogv az ellenkezője igaz. Sok igazság van abban amire Mr. Spender rámutat, de nem hiszem, hogy az árnyék olyan sötét, amilyennek ő festi. Igaz ugyan, hogy sok újságíró csak a példányszámmal törődik, de viszont mi poli­tikusok is nagyon is hajlandók vagyunk arra, hogy csak a többségünkre gondoljunk, s ha néha panaszkodunk,hogy a sajtó az igazságnak csak egy bizonyos oldalát mutatja be, el kell ismernünk azt is, hogy az igazságnak nagyon sok oldala van és nem olyan könnyű dolog az igazságot a nál is messzebbre ment. Mély vizű, szélesen, de azért a legcsekélyebb mértékben sem da- gályosan hömpölygő zenei folyam ez a Laodameia zene. Szenzuális, extatikus, forró vágyakozás és szinte deliriumos szerelmi beteljesülés szól belőle mindinkább meg­győzően eredeti, egyéni formában. És amilyen magávalragadóak erős belső feszült­ségű fokozásai, oly tiszta és salaktalan, amikor ez a nagy, félelmetes intenzitású szerelmi őrület Laodameiánál is a halálban keresi a feloldódást. A szimfónia óta itt egy hatalmas lépést tett előre Kosa a specifikusan zenei elmélyülés, az elsődlegesen zenei kife­jezés felé való törekvésben. Ahogyan a Laodameiában a dallamvonalakat mintázza és ahogyan általában a melodikusn expresz- sziv elemre helyezi a fősulyt, mintha azt látnok, hogy stílusa egy szerencsés kiegyen­lítődését keresné Bartók ősösztönös, diaboli- kus temperamentumu és grandiózusán iveit formáinak Kodály bensőséges, mélytüzű, koncentrált amorózusabb és erősen vokális jellegű lirizmusával. Kár, hogy Kosát előre- törekvő lírikus és vokális hajlama sem hozta azonban közelebb Kodály lírájának föld- szaguan magyaros levegőjéhez. vákok, hogy nem kapnak és nem is fognak kapni gimnáziumot. Nagymihály hiába köl­tött álmára félmilliót, csak elpocsékolta pén­zét és nem marad neki más iskolája továbbra sem, mint a régi négy osztályos polgári iskola. maga egészében bemutatni, mint sokan hiszik. Nincs két ember, aki ugyanarról az incidens­ről megegyező módon számolna be. s ha arra gondolunk, hogy a parlamenti férfiak meny­nyire nem csalhatatlanok, gyakran elámulok azon, hogy milyen ma­gas kvalitású a sajtó munkásságának nagy része. Ha azt akarjuk, hogy a demokrácia élő valóság legyen, ha azt akarjuk, hogy az ér­deklődése feléledjen és az intelligenciája kiélesedjék, arra kell törekednünk, hogy a sajtó minél jobb, és az olvasóközönsége minél na- gyobbszámu legyen. A néma szavazók milliói bizonyára úgy ér­zik, hogy kevés közvetlen részük van a kor­mányzásban, de megvan a módjuk arra. — és ez az igazi demokráciától elválaszthatat­lan — hogy utólag a politika nagy kérdései­vel szemben kifejezésre juttassák a helyeslé­süket vagy rosszalásukat. Mert a demokrácia mindenekelőtt olyan kormányzás, amelynek a tényeit megvitat­hatják., s melyekhez a nép hozzászólhat. Égy kiváló kartársuk szavaival én is azt mondom a sajtóról, hogy a sajtó fogalma magában foglalja a be­csületességet, a tisztaságot, a korrektsé­get, a közönség és a közérdek iránti kö­telesség átérzését. Az újság természetszerűen bizonyos mérték­ben monopolisztikus helyzetet élvez, cppen ezért az a legfőbb kötelessége, hogy az ebből előálló kisértéseknek ellenálljon. Az első feladata a hírszerzés. A lelki üdvösségét se féltse jobban, mint ennek a hírszolgálatnak szeplő Fenségét. Ne érje mocsok a hírszolgálatot, sem ab­ban, amit ad, sem abban, amit elhallgat. Az igazság ábrázata ne homályosukon el a közlés módja által sem. A kommentár sza­bad, de a tények szentségnek tekintendők. Az ellenfélnek épp úgy meg van az a joga, hogy meghallják a szavát, mint a barátnak. És kommentárban is önmérsékletnek kell érvényesülnie. Helyes, ha őszinték vagyunk. Még helyesebb, ha korrektek (fair) vagyunk. Jeles kartársuk eme szavaiban látom én is az újságírás tökéletességének feltételeit. Ezek az angol zsurnalisztika legmagasabb ideáljai, pedig az angol a világ első zsurnalisztikája. Azt hiszem, minden újságíró érzi, bármeny­nyire is pártember, hogy aki a tényeket úgy tálalja fel a közönségnek, hogy ezzel megté­veszti a közvéleményt, nem újságírást, hanem prostitúciót üz. Kosa György ma 28 éves és ha eddig is már ilyen nagyratörő opuszokra tekinthet vissza, joggal várhatunk tőle még sok érté­keset és talán nemsokára már a teljesen ki­forrott, abszolút tökéiyü munkát is. Jelenlegi tiszta spiritualitásra és erősen koncentrált expresszióra törekvő, mondjuk expresszio- nisztikus stílusa (ha expresszionizmus alatt nemcsak egy plakátizü, lapidáris hangú, ab­sztrakt jellegű és egyben brutális hatásokra utazó művészeti irányt értünk) okvetlenül magával fogja hozni azt, hogy elmélyülve a pusztán zenei matériába, zenei szerkeszté­sének logikája is megizmosodik és behatób­ban fog foglalkozhatni nemcsak a hangszerek és általában a zenekar differenciált hatás- kiaknázásanval, hanem gondosabb, szere- tetteljesebb miniatűr-munkát is fog nyújtani eddigi túlnyomórészt al fresco stílusa után. Kosa mint zongoraművész is egészen első­rangú kvalitásokat mutat és kivált Bach, valamint a modern magyar zongoramuzsika lelkes és hivatott interpreíátorának bizo­nyult. Ha Bartók Béla páratlan interpretálási művészetének a zongorán egyáltalán lehet manapság valami távoli hasonmása, úgy azt Kosa Györgyben találhatjuk meg. A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubaiier Pál Témák, amiket kár elhullaiiani A szegény milliomosról, Taylor úrról jeleutlk a lapok, hogy amikor Ceylonban, ahol a legenda szerint a paradicsomkert vi­rult, partra szállt, kloroformmal öngyilkossá­got követett el. Három levelet irt. Az első üzleti levél, a másik fiának szól, a harmadik­ban ezt Írja feleségének: „Idegeik és társa** tönkrementek. Úgy érzem, kötelességem, hogy megszabadítsalak titeket magamtól.** Szólt és meghalt. Senki sem tud többet róla, de én, aki bár Taylor urat személyesen nem ismertem, de a „szegény milliomost** igen jól ismerem, haláláról a következőiket árulhatom el: Tay­lor ur szegény fin volt és amerikai módszer­rel, cipő tisztításon kezdte. Később nagyüze­met rendezett be magának és amikor millio­mos és a „Brookwel'l Titile and Trust Com- pagniie elnöke lett, orvosai tanácsára világ- körüli körútra kellett mennie, mert „Idegek és társa** felmondták a szolgálatot. Taylor ur nyakába vette a világot. Gyárait fia gondjaira bízta, maga pedig elment, hogy megnézze Európát és idegeit ott pihentesse, ahol mások tönkreteszik őket. Első útja Párisba vitte. A Louvreben meg­állt a képek előtt, amelyek mindegyike mes­terének fölfoghatatllan világát jelentette. Örök titkok függtek a kereteikben, de Taylor urnák a titok nem volt titok és a megfogiia- tatont úgy fogta föl, hogy képeket vásárolt és azt hitte, hogy minél többet fizet értük, annál gyökeresebben oldotta meg a problé­mákat. A párisi revüben testi csodába szök­kent fehér női testeket unalommal nézte, mert tudta, hogy színházastól megveheti őket és nem tudta, hogy ezek a testek bár­mennyire is kaphatók dollár-áron, mégsem kaphatók és hogy mindegyikük fölött glorióla lebeg: nem eladó! A politikában az európai zilált agy bomlottságát látta és Londonban a windsori kastélyban azért nem lepte meg semmi, mert az évszázados pompa és fény neki, akinek kézlegyintésére ugyanilyen fény szökkent a valóságba, mitsem jelenthetett. Szociális problémák nem érdekelhették, mert igazi amerikai módjára, egy szóval intézte el őket: miunka. A főhadiszállásról figyelte a riffkabilok küzdelmét az európai kultúra el­len és szánalomra méltó bolondoknak tar­totta őket csak úgy, mint azt az angol sport­embert, akinek az a splinje, hogy a Szaha­rán végiggázol, a naptól tönkretéteti idegze­tét, fölmászik a piramisok kockáira és be- duinbandálkkal élet-halálharcot vív. A fjordok fagyos merevsége agyonuntatta, az Arany­szarv csodájában nem látott egyebet viznél és végié is megunva Európát és az európai szenzációkat, még tönk retett ebb idegzettel Ceylonba hajózott, mert azt mondták neki, hogy valaha ott virult az emberiség para­dicsomkertje. Taylor ur husvét vasárnapján érkezett Ceylonba az utolsó hajóval. Mikor a száraz­földre lépett, a nap leáldozóban volt. Ceylon­ban saját villája volt, amely már várt urára. Taylor ur még sohsem látta a saját vilaját, bár a pompa és fényűzés a végletekig voltak ezen a helyen összesüritve. A megszokótt- ság üres és dölyfös előkelőségével végig- nyult a terasz függőágyán és lenézett : vi­dékre. Sziget és tenger kimondhatatlanul szépen terültek el a terasz lábánál. Millió virág illata egyesült a tenger zenéjének hangakordjaival, hogy álomba ringassa a milliomos beteg idegzetét, amely végig kor­bácsolta Európán. Egy intés és minden telje­sült volna, amire Taylor ur ebben a percben áhítozott-------------­Taylor ur nem intett. Fogott egy ceru­zát, megirta a három-négy levelet, : ztán boldog mosoly terült el arcán, amelyre las- san-lassan húzta rá azt a tulvilági boldogsá­got jelentő kloroformmaszkot, amely mögött az „Idegek és társa** cimü tröszt évi mérle­ge: semmi = semmi- Ezt tudom én Taylor úrról, a szegény milliomosról, aki az embe­riség paradicsomkertjében a minap, hogy világkörüli körútjáról visszatért, saját kezé­vel véget vetett életének. Herríot újra Lyon polgármestere lesz Páris, május 14. .Lapjelentések szerint a lyoni községi tanács, mely tisztán a baloldali kartell embereiről, azaz 31 szocialistából és 26 radikálisból áll a jövő vasárnap újra Herriotot választja polgármesterévé. A lapok valószínűnek veszik, hogy Herriot elfoglalja az állást és visszaköltözik szülővárosába. — (Scotus Yiator újból Szlovenszkóba jön?) A Slovensky Narod jelentése szerint Sco'tus Viato-r rövidesen ismét Szlovenszkóra jön s Pozsonyt is meg fogja látogatni. _ 4*AfAAAAAlAUAAUAUAAAAAAtAAAAAAAAAAAAAUAAUU*AAUUUAAAAAAA» j ^ ____^ \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ \ Saját készihnényü finom férfi £ j \ n°i fehérnemű, asztal- £ * \ térítők és mindennemű lenáru £ Í ^ Árusítás nagyban és kicsinyben £ ^vivTTfTTmvTTmmmTTYrTVTvvTvnTfmmYYVfVTinffimívT^ Baldwin: J pilis a mm s az uispiró a kritikus" Az angol miniszterelnök a sajtó jelentőségé röl, demokráciával szembeni kötelességéről s a korrektségről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents