Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-15 / 109. (852.) szám
Péntek, május 15. A pusztuló Tátraalja Mivé lett az egykori virágzó liptói ipar — Munkanélküliség, gazdasági és erkölcsi leromlás lett úrrá Liptóban Rózsahegy, május 14. A régi időben Liptó dúsgazdag ipara a legelső helyen foglalt állást. Gépek kattogtak, a munkások megelégedetten dolgoztak, munkanélküliségről hallani sem lehetett. Munkás és paraszt egyaránt boldogan érezte magát. Folyt az élet vidáman, a nyomor teljesen ismeretlen fogalom volt. Liptó termeléseit nem csak az országban, de a I messze külföldön, sőt Amerikában is ismer- \ ték. Az idők változtával megváltozott a liptói rózsás helyzet is. Hol van már a virágzásnak indult liptói ipar? Ma már minden i pang és az ipari élet remények nélkül néz a ' jövő elé. A rózsahegyi textilipar, mely a régi Magyarország egyik legnagyobb iparpiaca volt, jelenleg igen redukált üzemmel dolgozik. Hasonlókép megszorította1 üzemét a celluzóze-papirgyár is és megszorított munkáslétszámmal dolgozik a Jancsek-féle gyufa- és téglagyár is, mely jelenleg a Rózsahegyi Népbank érdekeltséghez tartozik. A világhíres liptói fonógyáraik is megérezték az idők viszontagságait. Az export teljesen szünetel és a belföldi szükséglet nem elegendő a gyárak továbbfejlődéséhez. A liptószentmiklósi bőrgyárak kivétel nélkül a tönk szélén állanak, miután a cseh iparral és a*z államilag szubvencionált Bata- céggel képtelenek konkurálni. Ugyan ilyen sávár a helyzet a szeszgyáraknál is. Liptóban 3—4 ezerre emelkedett a munkanélküliek száma. Ennek következményeként a liptóiak tömegesen hagyják el szülőföldjüket és családosán vándorolnak ki a külföldre, főleg Délamerikába, Francia- országba, sőt Oroszországba is, hogy legalább mindennapi kenyerüket megkereshessék. Építkezésekről egyáltalán szó sincs. Az iparral kapcsolatban a kereskedelem is rohamosan pang. Mi sem természetesebb, hogy a gazdasági élet leromlásával egyenes arányban romlott le a közbiztonság is. Liptóbam most napirenden vannak a betörések és a rablások, Mindenki panaszkodik, sir és a nyomor ma Liptóban a legnagyobb fokot érte el. 'Nincs hatalom, mely ezen a kétségbeesett állapoton segítsen és az egykor boldog és virágzó Liptóban a bánat és szomorúság lett úrrá. KábelteJefout kap Csehszlovákia? Prága—Kőim között már az ősszel kiépítik a kábelvonalat — „A mai idegember csak telefonál és nem táviraioz!“ Pozsony, május 14. (Saját tudósításunk.) A hétfői pozsonyi vihar megrongálta a teleíonhuzaíokat s két napon át úgyszólván lehetetlenné tette a Prága—Pozsoní^ közötti beszélgetést. Illetékes helyen fölvilágositást kértem, hogy miként lehetne ezt a tarthatatlan állapotot megszüntetni. Informátorom erre kijelentette, hogy a mai gyakori telefonzavart csak a kábeltelefon bevezetése fogja kiküszöbölni, mert a földfeletti vezeték teljesein alá van vetve az időjárás szeszélyeinek. A telefon szempontjából a legideálisabb étlapot a kábeltelefon általánosítása lenne, amelyre meg is van már a tervezet, de hiányzik megvalósításához a tervnél fontosabb: pénz. Részben azonban máris létesült káfoel- tefe-fon, mert Pozsonyban és a nagyobb városokban a vezetékek nagy része, főként ahol nagy épület tömbről van szó, föld alatt megy s csak a háztetőn kapcsolódik bele a főid fölötti vezetékbe. A városok közötti úgynevezett interur- bán forgalomban az ősszel már megkezdik a Prága—Kolin közötti telefonkábelek lerakását s fokozatosan kiépítik végig a köztársaságon. Jólehet a vasbetorkábelek a kábeltelefont sokkal drágábbá teszik, mint a rendes drótvezetékek, de ha tekintetbe vesszük, hogy a földalatti huzalokat nem rongálja meg sem a hó-, sem a szélvihar, javításuk tehát éveken át semmi költséget nem okoz, föltétlenül előnyösebb még anyagi szempontból is. Érdekes, hogy az emberek mennyit telefonálnak Pozsonyból! Nem szólva a helyi beszélgetésekről, amelyek ^ különben is ide- telefonos kisasszonyokat nemsokára megőszitik, az interurbán beszélgetések láz- táblája 1919 óta máig egy ijesztő meredeket mutat fölfelé. Informátorom megjegyzi, hogy az utolsó években a távíró sokat vesztett jelentőségéből, a telefon egyre jobban kiszorítja a forgalomból. A mai üzletember, de általában minden dolgozó ember siet, fut és nem ér rá kivárni türelmesen az óráikig tartó sürgöny- választ, tehát nem is sürgönyéz, hanem Bécs, május 14. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Érdekes és figyelemreméltó röpiratot jelentetett meg Kanner Henrik, az ismertnevü bécsi publicista egy lipcsei kiadóvállalat kiadásában. Kanner Henrik a háború előtt és alatt az azóta megszűnt Die Zeit cimü nagy napilap főszerkesztője volt. Kanner volt úgyszólván az egyetlen bécsi publicista, aki nyíltan rá mert mutatni arra, hogy a Habsburgok és az ő kamarillájuk politikája tönkreteszi a monarchiát és lapja, a Die Zeit volt az egyetlen bécsi orgánum, amely a háború alatt lehetőség szerint a mielőbbi békekötésért küzdött. Az összeomlás után ez a nagy és intellektuális körökben igen kedvelt, naponta kétszer megjelenő napilap kénytelen volt beszüntetni megjelenését, még pedig igen különös okokból. A lapot kiadó nyomdavállalat tulajdonosai úgy találták, hogy sokkal jobb üzletet csinálnak, ha nyomdájukat eladják egy pozsonyi tőkéscsoportnak. A Die Zeit szedőgépei és rotációsa így Pozsonyba került és ma ezeken állítják elő a Híradót és a német nyelvű Grenzbotet. Kanner Henrik lapjának megszűnésével visszavonult az aktív újságírástól és azóta csak elvétve szólal meg. Most megjelent röpiratában rendkívül érdekes és figyelemreméltó tervet vet fel. Kifejti, hogy Középeurópa rekonstrukciója az eddigi propoziciók szerint lehetetlen, sem a dunai konföderációs, sem pedig Páneurópa nem felelnek meg a célnak, azonkívül, miként már ismételten bebizonyosodott, a tervnek végrehajtása leküzdhetetlen akadályokba Páris, május 14. Az 1871 évi összeomlás után Emilé Bout- my és S. H. Goldsohmidt Parisban megalapították az „Ecole des Sciences Poliitiques“-t, a politikai tudományok iskoláját, aimly már a világháború előtt világhírre tett szert. A háború a politikai gondolkodás melegágya volt és ma már minden cselédlány és minden szatócs politizál. Különösen Franciaországban van ez igy, ahol a politika nem az egyesek, hanem az egész nép kenyere és főfoglalkozása volt mindig. A világ minden részéről Párisba sergeltettek a dicsőségre és nagy névre vágyó fiatalemberek, hogy megtanuljiák a francia politika csalhatatlannak látszó módszereit- Az 1918 évi összeomlás sok államot és még több pártot teremtett és a pártokon belül is pártokat úgy, hogy több volt a vezető mint a párttag. A párisi politikai főiskola épülete építészeti remekmű és gazdag könyvtárának az egész világon nincs párja. Németországban azt hiszik, hogy ez a főiskola egyebet sem tesz, mint a fiatal nemzedék gyűlöletét szítja a régi, hagyományos francia-némc’. ellentét receptje szerint. Ez a felfogás téves. Tanárai azon vannak, hogy tanítványaikban a lehető legmeszebbre menő tárgyilagosság ogikáját ébresszék fel és főelvük, hogy a tanítványok gondolkodásukban lehetőség szerint egyesítsék a másként gondolkodók érzéseit és törekvéseit. Mikor Scthaefer tanár a német-francia háború történetével foglalkozott, egy táviratról is szólt, a híres Ernsi táviratról és kifejtette, hogy nézete szerint lehetetlen az, hogy Bismarck ennél a1 táviratnál hamisítást eszközölt volna. Hozzátette, hogy nem fél attól, hogy ennek a véleménynek minden francia történetíró élénken ellent fog mondani. „Bismarck"—igy mondotta — „a szerkesztés mestere volt, és ha ráfogjuk, hogy hamisított, csak emlékét gyalázzuk.“ Minden német kérdést hasonló tárgyilagossággal tárgyal. A főiskola tanterve a politika összes részeit felöleli- Természetesen külpolitikával foglalkoznak első sorban és ezen a ^ ;n tényleg rengeteget nyújtanak. A tanárok azon vannak, hogy a száraz anyagot szinte mulatságosan és adomákkal fűszerezve ?dják elő és Bardoux tanár, aki az angol politikát adta elő. egy egész féléven át Asquith Politikájával foglalkozott. A kabineti összes Lakjait legélénkebb sziliekkel úgy festette le, mindjárt telefonál, miért igy kérdésére azonnal választ is kaphat. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az interurbán beszélgetések torlódása miatt a Pozsony—Prága közötti öt vonal egyike sem pihen egy percre sem. A közönséges beszélgetésre órákig kell várni, mert az üzletemberek s a hivatalok a háromszoros díjazású „dringend-, vagy a kilencszeres tarifájú „blitz“-be.szélgetéseiíkkel I egészen estig elfoglalják a vonalat. ütközik. A népszövetség viszont igen nagy és annyi más dologgal van elfoglalva, hogy képtelen teljes erejét és figyelmét a középeurópai problémák megoldásának szentelni. Ezért azt ajánlja, hogy a régi Középeurópá- ból keletkezett országok a Balkán és az orosz határállamok bevonásával alakítsák meg a ,J<özépeurópai Államok Szövetsé- gét“. A szövetség eszerint a következő államokból alakulna meg: Finnország, Lrí.ország, Észtország, Litvánia, Danzig, Lengyel- országa Csehszlovákia, Ausztria, Magy Írország, Románia, Jugoszlávia, Olaszország, Bulgária, Albánia, Görögország és Törökország. Ez a 16 állam a régi német államszövetség mintájára tömörülne. A középeurópai államszövetot.get már meg kellene alakítani, ha csak néhány állam is hajlandónak mutatkozik a csatlakozásra. A többi államok, amelyek a megalakuláskor még nem akarnak csatlakozni, bár. ikor beléphetnek. A szövetségen belül minden állam megtartja önállóságát, államformáját, kormányát és maga irányíthatja L Triitikáját is. A szövetségben tömörült államok között esetleges kitörő konfliktusok elintézésére döntőbíróságokat, avagy hasonló lintézményeket kell éietrehivni. Kanner hosszas. fejtegeti ennek a középeurópai államszövetségnek előnyeit és felhívja az államférfiakat, politikusokat és publicistákat, hogy foglalkozzanak az ötlettel. hogy az ember azt hitte, hogy a valóságból léptek ki és pszihológiájuk megrajzolása olyan szellemes és találó volt, hogy az egész korszakot szemléltették. A félév végén a tanár hallgatóihoz fordult és ezt kérdezte: „Uraim, most csak azt szeretném tudni, hogy mit értettek az egész dologból?" Ugyanez a tanár megtette azt is, hogy az egyes kabinettek minisztereinek szerepét a hallgatók között kiosztotta és politikai színjátékot folytatott le. Feszült várakozás közepette „megnyitotta a tanácskozást?1, és igy vizsgáztatta tanítványait. Az egyik tanítvány Sir Edvard Grey szerepét vette át és egy % órás beszédben síkra szállt amellett, hogy Anglia vegyen részt a háborúban. A hallgató egy 20 éves francia fiú volt. Előadása tökéletes és bámulásra ejtően szellemes volt. Ezekkel a szavakkal végezte beszédet: „így uraim azt hiszem, hogy minden ok meg van arra, hogy Anglia minél energikusabban kivegye részét a háborúból- Hallgassanak szavaimra, mely abból a szivből dobog önök felé, amely Anglia javát akarja. Kötelességünk, hogy ebben a pillanatban Belgium mellé álljunk." Egy másik tanítvány Snow- dent inprovizálta és szenvedélyesen síkra szállt a semlegesség mellett. 12-en vettek részt a „koronatanácsban", 7 francia, egy tngol, amerikai, lengyel, magyar és 2 orosz és bámulatos volt, hogy ez a 12 fiatalember politikai iskolázottsága milyen fényes eredményekhez vezetett. A francia főiskolának csak egy hibája van, hogy nem népiskola, abban az értelemben, mint például a berlini politikai főiskola. Párisban a francia hallgatók rendszerint az arisztokrácia köréből származnak és legjobb esetben a legfelsőbb polgári körökből. Demokráciáról alig lehet szó. A főiskola egyébként egyszersmind a legújabb divat legfelsőbb fóruma. Mégis bizonyos, hogy Franciaország evvel a főiskolával olyan vezetőket nevelt, akik később majdnem kivétel nélkül a praktikus politikai élet kiváló egyéniségei voltak. Többek között, hogy csak két nevet említsünk a külföldi hallgatók köréből, Lenes és Venizelos is itt végezték tanulmányaikat és Franciaország értette a módját, hogy az a hallgató, aki egyszer Párisban tanulta meg a politika dialektikáját később mint idegen nemzet vezető férfin francia p ■ rí i tik át folytasson és Páris javára működjön. Feltalálták a látható zenét Berlin, május 13. Kiéiben június elején tartják meg a német zeneünnepélyt. László Sándor, a Münchenben élő magyar zongoraművész az ünnepség előtt egy hihetetlennek látszd tatálmányt fog bemutatni: századok álmát, a szinzongorát. A probléma megoldásánál arról volt szó, hogyan lehetne a hangokat és a színeket oly módon összekötni, hogy együttesük művészi benyomást gyakoroljon, tehát körülbelül úgy, ahogy Wagner Ridhard képzelte a zenedráma ujjáalkotásában a művészetek együttesét. Színek és akkordok közös elméletével már Newton foglalkozott, aki a zongora mechanikájával egy. színskálát kötött össze. Minden zongorahangnak mechanikusan egy szinhang felelt meg. Az első. kísérletekkel ellentétesen, László kísérletei nem fizikai, hanem művészi törvényeknek hódolnak. László a következő szempontokat állítja fel: Első törvény: a zene folyamata időszerű, a festészeté térszerü, Második törvény: a festészet naturalisz- tikus tárgyilagosság, míg a zene elvont szubjektivizmusLászló az időben lejátszó zenét össze akarja kötni az olyan festészeti kompozícióval, amely szintén az időben játszódik le. Tehát a mai festészettel ellentétesen, a színek időbeli folytonosságát akarja lerögzíteni és pedig nem úgy, hogy egy meghatározott hangnak egy meghatározott szín felelne meg, hanem a hang és a színskálák folytonosságára fekteti a fösúlyt és a kettőt párhuzamban gondolja el. így a színskála nem fogja többé a természetet utánozni, hanem zeneileg saját alkotásokat fog produkálni, akárcsak maga a zene. A szinkompozioiók reprodukciója különleges hangszert követel meg és ez a sz:n- fényzongora. Úgy a színskála, mint a hangskála művésze, a festő és a zenész egyar'nt egymáshoz van kötve és az egyik a másik nélkül nem működhetik. Az uj hangszer egy olyan kapcsolótábla, amely az orgonához hasonlít és amelyben szintén a síp- rendszer dominál, azzal a különbséggel, hogy itt a hangrezgósek helyett színekkel van dolgunk. A zeneszerzőnek legkevesebb két „fénylemezre" van szüksége, amelyeken elvont képek jelennek meg, olyan képek, amelyeknek a természetben nem felel meg tárgy. A lemezeken a fényforrás kormányozha- tósága és egy dinamikus tompító következtében a legülönbözőbb szinakkordijátékok jelennek meg. A zeneszerző bekapcsolja a fényáramot és zongorájával szoros összeköttetésbein a hang- és fényjátékot olymódon egyesíti, hogy a „festő" négy nagy készülékkel, amelyek mindegyike 8 fényéket lövel, a hang magasága alapján mechanikusan vetíti a színskálák folytonosságát. László elmondja, hogy a szLnfényeszme úgy fogamzott meg benne, hogy egy Chopin- ballada eljátszásánál állandóan ugyanaz a színkép jelent meg előtte. Egy skandináviai turnéja alkalmával ezt a blladát egy elsötétített teremben játszotta, ahol egy kapseoló segítségével egymásután azok a szinek gyúl- taik fel, amelyek az ö baliada-szinképét alkották. Ez lehetővé tette a zene rekonstrukcióját, azaz a sziliekből ,a balladára következtetett. így jött rá arra, hogy a színekben kompozitórikus erő rejlik, azaz, hogy a szinek zenei alkotó erővel bírnak. Eleinte filmmel próbálkozott és amikor ez a tárgyihozkötöttség még mindig nem adta vissza teljes adekvát mértékben a zene színeit, elvetette azt a gondolatot, hogy a zene Időbeliségét a festészet térhezkötöttségével egyesítse és a tér szineit feloldotta időbeli ritmussá, azaz zenévé. A kísérletnél nem fontO'S, hogy az igy keletkezett „festmény" nem festmény a szó mai értelmében, csakúgy, mint a szinek által létrehozott zene nem „kompozíció." Többet egyelőre erről a zseniális találmányról nem lehet mondani, de annyi bizonyos, hogy úgy a zenét, mint a festészetet nagyban gazdagítja, főként pedig az emberi képzelőtehetségre nagy hatással lesz. Fr. El. on rg tj) gp BRg m gmsn 'G’fyHUM W W H ■ BI!S W *8 W OT w W «R 9 SorsMckti mindenki csak >í7j Merik ÉsTsa Haíkmn vesz, RRATiSLilVA ^adnfiínd u! Tolofon 2131)1 A* 2«ö;t. 'IBBBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBB „Középeurópai Egyesült Államok0 Kanner Henrik terve a dunai államok egyesítéséről — Tizenhat ország szövetsége A párisi politikai főiskola Hogyan képezi ki Franciaország politikai vezérelt. ■41
