Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-31 / 122. (865.) szám
41 Vasárnap, május 31. Cn&<WJWGWtfBR7AP Jobb későm, mint soka... Válasz egy interpellációra két év és két nap múlva — Mi volt a lengyel-magyar légió Prága, május 30. Körmendy-Ekes Lajos dr. képviselő még 1925 május hó 17-én interpellációt nyújtott be a kii'Itigy-, hadügy- és igazságügyi 'miniszterekhez az úgynevezett lengyel- magyar, illetve rutén-magyar légiók tárgyában. Mint ismeretes, a hatóságok, bíróságok és különösen a katonai kémirodák igen sokat foglalkoztak ezekkel a légiókkal s a bíróságok számos bíinpert folytattak le oly személyek ellen, akiket eme légióban való részvétel vádja terhelt. Ennek dacára azonban senki sem tudott semmi közelebbi és pontosabb adatot szolgáltatni eme légiókról. Éppen ezért Könmendy-Ékes dr. képviselő szükségesnek találta azt, hogy az interpellációjában kikérje a külügyminiszter nyilatkozatát abban a kérdésben, hogy addig az ideig, amig a békeszerződések nem voltak ratifikálva, államellenes cselekedetnek volt-e minősíthető az, ha valaki Szlovenszkó és Ruszinszkó függetlensége, továbbá az egyik, vagy másik államhoz való csatolása érdekében agitációt fejtett ki. A katonai bíróságok előtt lefolytatott bűnvádi perek kapcsán ugyanis csupán any- nyit lehetett megállapítani, hogy egy pár embernek volt valami kétes akciója Lengyelországban, amelyet a kémirodák lengyel légiónak neveztek eh A jelentések javarésze azonban megbizbatatlannak bizonyult. Az interpelláció szerint a kormánynak az állásfoglalására már csak azért is szükség volt ebben a kérdésben, mert a bíróságok maguk is nagyfokú tájékozatlanságot árultak el eme légiók létezését, feladatát, szervezetét stb-t illetőleg. A kormány pontosan kát év és két nap múlva, tehát folyó év május tizenkilencedikén a kővetkező választ adta az ismertetett interpellációra. ,,A fenti interpellációra közöljük, hogy a magyar-ruszin légióról szóló jelentések nem valami kigondolt kémek elaborátumai, amint a* az joterpeflációban állitta tik, hanem hogy azok teljesen megbízható forrásokból, t. i. ennek a légiónak letartóztatott tagjaitól és szökevényeitől erednek. Az igy beszerzett anyag ezen légiók eredetének és szervezetének egészen pontos képét adja. A külföld! képviseleteinknek s a belföldi biztonsági hivatalainknak természetes kötelessége figyelemmel kísérni azon áramlatokat, amelyek az állam biztonságát veszélyeztetik s az Illetékes bíróságnál eszközlen- dö feljelentés megtételére köteleztetnek, ha büntetendő cselekmény femforgása iránt alapos gyanuokok merülnek fel. A magyarszlovák légió s annak részét képező magyar-ruszin légió formálisan 1921 november hó közepén oszlatott feh“ Ennyi a kormány válasza, amely teljesen figyelmen kívül hagyta az interpelláció ama kérdését, hogy hajlandó-e a kormány általános amnesztiára felterjeszteni mindazokat az elítélteket, akik a békeszerződések ratifikációja előtt vettek részt ilyen állítólagos alakulatokban. Ugyancsak elégtelen a kormánynak az a válasza is. ahol a légiók fennállását Illetően a szökevények és foglyok vallomására hivatkozik és semmi más konkrét bizonyítékot nem tud felhozni állításának igazolására. Az interpelláció éppen azt célozta, hogy a kormány a szökevények kétes értékű tanúvallomásain kívül más, megbízható tényekkel bizonyítsa azt, hogy ezek a légiók tényleg meg voltak. Úgy látszik azonban, hogy a kormány restell! bevallani hogy Lengyel- országból közvetlen és megbízható értesülései is voltak erre vonatkozólag, mert különben nem érthető meg az, hogy mindenféle jött-mentnek a bemondásai alapján számos becsületes embert a börtönbe vetni engedett volna, akik a légióknak állítólag a tagjai voltak. Magyar prédikátorok Prágában A reformáció úttörői Cseh- és Morvaország bán a magyar lelkészek voltak, — Ma is vannak magyar papi családok Csehországban. Kossuth-kép a prágai evangélikus parókián, Prága, május 30. Az evangélikus egyház működéséről, tevékenységéről szóló újság jelentéseknél már régebben feltűnt az, hogy azokban igen gyakran szerepelnek a Szala'y, Molnár, Sze- rernley, Turóczy, Bereznay, Juczédy és más szinmagyar hangzású és magyar helyesírás szerint Írott nevek, még pedig nem Szloven- szkóról, sem Ruszinszkóról, hanem a legtisztább cseh vidékeikről is. Hogy eme kérdésnek utána járjunk, munkatársunk felkereste a cseh evangélikus testvérek egyházának prágai lelkipásztorát, nagytiszteletü Bodnár urat, aki erre vonatkozólag kitüntető szívességgel és lekötelező előzékenységgel a következőkben volt szives tájékoztatni: Ámbár a cseh és magyar protestánsok története a reformáció első napjaitól együtt haladt s azt mutatja, hogy a két nemzet egyházujiíói állandóan a legszorosabb kapcsolatban voltak egymással, az első magyar származású protestáns lelkészek II. József ismert türelmi rendelete után jöttek Csehországba. Főleg a református egyház szervezettsége volt hiányos Cseh- és Morvaországban ezért az itteni református egyházközségek a magyar református testvéregyházaktól kértek lelkészeket. A cseh és magyar protestánsok között azonban már a türelmi rendelet kiadása előtt is igen élénk érintkezés volt. így egy Bécsben lakó, magyar származású Nagy nevű ügyvéd szerkesztette, a cseh evangélikusok ama titkos petícióját, amelyet ezek Ií. József császárnak nyújtottak be, hogy ez a helvét felekezetre is terjessze ki a kiadandó rendeletét. Ezen kívül az osztrák kormány ismételten felhívta a magyar udvari kancelláriát. hogy ez gondoskodjék a Csehországba küldendő magyar lelkészekről. Csehországból közvetlenül • első Ízben Kinsky Füíöp gróf kért levélben magyar lelkészt a miskolci szuperintendenstől, Szalay Sámuel nagytiszteletü úrtól. Kinsky gróf levelében a saját pénztárából 100 arany évii segélyt helyezett kilátásba. Ezt a levelet felolvasták a református egyház sárospataki zsinatján, amely elhatározta, hogy a meghívás alapján Kovács Ferencet, a cseh nyelvet is beszélő lelkészt küldik ki Csehországba, Kovács Ferenccel jött ide Vince Mihály lelkész is, aki a cseh nyelvben nem volt járatos. A két magyar prédikátor 1782 szeptemberében érkezett meg Csehországba. Kovács Ferenc a Vysoké Myto melletti Kroun nevű községben, Vince Mihály pedig Svrabnuch községben kezdte hirdetni az Isten Igéjét. Rövid néhány hét múlva 1782 október közepén Jessenius József érkezett M.agyar- országból és Ghvalety községben telepedett le. Eme három első lelkésznek az érdeme az, hogy a következő évben tehát 1783-ban további harminc, 1784-ben pedig még 14 szinmagyar lelkész érkezett Cseh- és Morvaországba. Valamennyien kiváló, nagytudásu férfiak voltak, akik közül azonban mégis kivált Blazsek Mihály nagy nyelvin Tlsával. Tökéletesen beszélt ugyanis magyarul, csehül, németül, hollandul. franciául és angolul. A magyarországi lelkészek legnagyobb része a cseh nyelvet nem beszélte s igazán csak magasztos hivatásuk ösztökélhette őket arra, hogy a csaknem leküzdiietet- lennek látszó nyelvi nehézségekkel megbirkózzanak. Ezek a magyar prédikátorok latinul irták meg prédikációikat, azt lefor- ditatták csehre s igy tanulták meg, hogy a hívők előtt előadhassák. Ily módon rövidesen elsajátították a cseh nyelvet, legtöbbje értékes müvekkel is gazdagította a cseh egyházi irodaimért. Ezek a magyar lelkészek voltak tulajdonképpen a cseh református egyháziközségeknek a megszervezői s eme tevékenységükkel eltörül- h eteti en nyomokat hagytak a? cseh nemzet történetében is a magyarországi lelkészek családokat alapítottak itt, ámelybén a lelkészi hivatás apáról fiúra szállott át egészen a mai napig. így ma is élnek s mint lelkészek működnek Cseh- és Morvaországban a nagynevű Szalafhnay, Molnár, Soltész, Tardy, Gál és Nagy családok leszármazottjai. Ezek voltak Csehországban a reformált egyházaknak nagynevű építői. Az 1783-ban Prágába érkező Nagy lelkész a cseh irodalomban is maradandó müveket alkotott. Prágában működött továbbá 1847—1852 között Kossuth Vilmos nevű lelkész, kinek ősei szintén a türelmi rendelet utáni években jöttek Magyarországból Morvaországba. A 48-as forradalom idején — nyilván a dicső nevű magyar rokonsága miatt is — politikai okokból internálták, majd kiszabadulása után Németországba, a Ruhr-vidékre menekült. Prágai tartózkodása idején egyháza szuperintendensnek is megválasztotta, a kormány azonban nem hagyta jóvá a kinevezést. A legutóbbi éveknek kimagasló alakja egyházunk történetében Szalathnay nagytiszteletü tir, _ aki hosszú ideig volt szuperintendens. ősei szintén a türelmi rendelet kiadása utáni években származtak el Magyarországból. A parókia ebédlőjét egy hatalmas élet- nagyságú olajfestmény díszíti, amely egy papiruhás személyt ábrázol. Érdeklődéssel kérdezem előzékeny vendéglátó gazdámat, hogy kinek a képe ez. Nem csekély a meglepetésem midőn azt hallom, hogy az előbb emlitétt Kossuth Vilmosé, akit az egyház szuperintendensnek is megválasztott, ezt a tisztséget azonban nem tölthette be. A hívek azonban, akik rajongásig szerették magyar származású lelkipásztorukat, legalább oly módón rótták le hálájukat, hogy képét megörökítették az utókor fiai számára. T. J. gussRnaaansnciaaoaaBKnnHSBBsiaBsoasBHBiacBaBHBaiBB* ül a í Dr. Borüvlta | ezelőtt Dr. Hausmann 2713 szanatórnmai I T i23r?n Prága II., Legerasa 81. Tí$m f 1237. 1237. .'aamsssBaaaaaaBaaaaaBSisaBaaasaaaaaaBBaBaaaaaaaati.. Azóta gyakran benn voltam a bajukban, de az álomember nem hivott többé magához. Egyszer magam tettem szóvá Ígéretét, ő elfordult és hosszas habozás után tétován felelt: — Ma még nem lehet, nem készültem el vele . . . nem teljes csak vázlajt ... de talán legközelebb, Ígérem önnek . . . nagyon meg lesz lepetve. Most is mosolygott, de idegenül és mintha zavarban lett volna. Az utcán is találkoztam vele, de nem szólított meg. Vadonatúj nyári ruhája rosszul volt szabva, itteni mesterember munkája lehetett. Azt a szürke, halszálka-mintás szövetet sem választotta szerencsésen, a nyakkendője is feltűnő hanyagsággal volt megkötve. Tegnap, amikór benn jártam a? bankban, nagyobb összeget fizetett ki egy félnek. Soká számolt és meglepően lassan. Csak most vettem észre, hogy erősen őszül. Számolás közben furcsán oldalt billentette a fejét, a szemét félig lehunyta és néhány pillanatig úgy rémlett lőttem, mintha az öreg pénztárnokot látnám. Amikor a fél átvette a pénzt, kiderült, hogy egy százassal többet kapott. Az álomember elpirult és hebegni kezdett. És én meghökkentem, mintha az öreg pénz- tárnokot hallottam volna hebegni, bocsánatot kérni, az öreg pénztárnokot ,aki éppen húsz esztendővel ezelőtt a fiók megnyitásakor került ide mihozzánk a fővárosból. És a fél jóakaróan megveregette az álomember vállát és az álomember alázatosan nevetett. Éhgyomorra fél pohár SCHMIDTHAUER-féle UJJfi í^fJTQ fj heferüfiz j6 étvágyat, kellemes közérzést és műnk akeávet biztosit. Mm lOPIAIWl iKesm ifeserűvizzel. — Kiukai ur, az Istenért, mit csinál? —i szólt rá. A pénztárnok végigfutott zsebken-1 dőjével a homlokán, halkan nevetgélt és oly hideg tekintettel mérte végig az igazgatót, hogy az azonnal sarkon fordult. A madám eltűnt ezalatt. Utána siettem és még láttam, amint vállai közé behúzott nyakkal rohan az utcán, — kékselyem ruhája a földet söpörte, az ormótlan ridikült elhagyta valahol — egy munkáskülsejü férfi előtt rémülten megtorpan és bemenekül a mellékutcába . . . Sokáig töprengtem aznap, micsoda szándékkal támadt igy rá az álomember, de nem találtam magyarázatot. Azt azonban határozottan éreztem, hogy az én kedvemért rögtönözte a jelenetet és a brutalitásával valamit bizonyítani akart. Másnap délelőtt dolgom volt a bankban, de nem mentem be szívesen, annyira bántott még az eset. Az álomember a szokott mosolyával fogadott, az arca titokzatos volt és fáradtnak is látszott. Már éppen menni akartam, amikor a szolga berontott és izgatottan meséli, hogy éjszaka meggyilkoltak egy öregasszonyt. Nem tudom már hogyan történt, de nekem akkor az az érzésem volt, hogy a meggyilkolt öregasszony a madám és önkénytelenül a pénztárnokra néztem. És a pénztárnok halotthalványan a szolgára meredt, ajkát harapta, úgy láttam, hogy beszélni akar, fel is kiáltott s hirtelen hátrabukott. A szék sarkában beverte fejét, erősen vérzett, j orvost kellett hivatni. Csak nagyon nehezen I tért magához és napokig munkaképtelen volt. ................. mmmmmmammamammmmmaBmmm m ——■ A pénztárnok kijött a fülkéjéből, felin- dultan közibénk állt és az izgalomtól rekedt hangon a madám szavába vágott: — A derűről és az örömről van szó asszonyom és nem az emberek gonoszságáról. Az emberek a háború előtt sem voltak jobbak, de a rosszaságuk még nem ok a félelemre. Milyen boldogan élhetne, ha felhagyna ezzel az oktalan rettegéssel. Mire jó ez a babonás félelem, kitől és mitől fél? Bele az életbe asszonyom, emelt fejjel, nem megbújni, s az anyánk kötője mellé kívánkozni! Örülni kell, asszonyom, ez az élet értelme! A szóváltás, mely becsöditette az összes tisztviselőket, olybá tűnt előttem, mintha rögtönzött színpadon egy tragikomédia utolsó jeleneteit próbálnák előttem rutinos színészek. A pénztárnok föllépésében annyi brutalitás volt, hogy döbbenetgm nem engedett szóhoz jutni. Nem értettem őt, mit akart mutatni ezzel a kíméletlen életigenléssel? Micsoda rejtett szándékkal próbálta ki épen ezen a madártestü öregasszonyom az erejét !? Ez az egész jelenet különben oly hihetetlen gyorsasággal játszódott le, hogy mire némiképen magamhoz tértem, a madám már az ajtónál volt és a kilincset kereste. — Vallja csak be aszonyom, hogy abban a táskájában valami ölő szerszámot rejteget. Hiszen olyan nehéz, hogy lehúzza a karját. Ki ellen védekezik, micsoda Iáhatatlan ellenségek törnek a drága életére1? Persze, a barátom háziasszonya cselédjének a szeretője. — Az igazgató is kijött az irodájából és elhülve a pénztárnokra meredt. ez az úr. ön erről az úrról, aki történetesen a barátom, feltételezi, hogy az ellensége. A madám rámnézett és szomorúan, nagyon megriadva ingatta a fejét. — Istenem, mit mond! Ez az úr a barátja, de « , .istenem, mit vétettem én magának . « * Hiszen lehet idebent . . . nem most, de máskor lehet itt valaki, aki otthon elmeséli, óh, feltételezem, hogy ártatlan szándékkal, de ugyebár azt elmesélheti, hogy egy kis pénzecskét veszek fel itt. Ezt meghallhatja a cseléd és ha az elmondja a szeretőjének! Biztosan van szeretője és akkor . .. A múltkor ötezer koronát nyert sorsjegyen a szomszédom és ma ötvenezer koronáról beszélnek! — Csak nem hiszi, hogy az ön ötszáz koronájából ötvenezret csinál a pletyka, — szólt a pénztárnok fölényesen. — ötszáz vagy ötvenezer, az mindegy! , i . Az ön elődje jobban megértett engem. — Értsen meg asszonyom, hiszen csak azért beszélek, mert a javát akarom. Nincs oka aggodalomra, esküszöm önnek! .... Micsoda öröme telik az életéből, ha igy rettegi Micsoda éjszakái vannak! Ennek a félelemnek nincsen értelme, hiszen az utcán sem szabadna járnia, mert a fejére eshet egy tégla! A madám már egész testében remegett. — Nincs igazam, ha azt állítom, hogy rosszak az emberek, — fordult hozzám, oltalmat esdőn. — ö nem tudja, mondja maga neki, uram. Manapság minden ember fegyvert tart az ágya mellett. A múltkor----------
