Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-26 / 117. (860.) szám

Hodzsa nyilatkozata az igazság mérlegén in. nemzetiségi politika és a magyargyülötet Prága, május 25. Egészen fölösleges vázolni Hodzs áriak ama kijelentését, hogy az uj középeurópai államok létét csak egy veszélyeztetheti s ez a rossz nemzetiségi politika. Az ő politikai ideológiája szerint a régi magyar nemzeti­ségi politikának megfelelő politika. Hogy a régi magyar nemzetiségi politika rossz volt-e, annak fejegetése kinő e cikk keretei­ből s efölött már sok eszmecsere hangzott el. De hogy Hodzsa óvatosan kerülni akarja a rossz nemzetiségi politikát, ez a nyilatkozat legmerészebb állítása, mert nap-nap mellett demonstrálhatjuk azt, hogy politikája nem válik az állam javára s nem jelenti a jó nem­zetiségi politika követését: a békeszerződés­ben bizositott kisebbségi jogok abszolút és teljes honorálását. A nyilatkozatnak a politikai kritika mér­legén leggyengébb fajsúlyú része az, amelyik külpolitikai kérdésekről beszél. Nagy pózzal szól a dunai konföderáció ellen és mint a középeurópai gazdasági béke Kolumbusza szerepelteti önmagát. A kereskedelmi szer­ződések és politikai konvenciók hálózatával akar egy közép- és keleteurópai szervezetet kiépíteni, de nem a szerződéseknek alapvető .vonatkozásairól, sem a politikai konvenciók­nak a középeurópai egyensúlyt és igazságot biztositó jellegéről, sem a szervezetnek mikénti elképzeléséről nem nyilatkozik, sza­vakat mond, amik mögött nincs valóságos koncepció, tervről beszél, holott csak felü­letes gondolata van, amelynek láttára ön­ként támad az emberben annak föltevése, hogy Hodzsa ezt a középeurópai szervezetet a maga mérhetetlen hatalomvágyával akként képzeli, hogy a szervezetben vazallus gaz­dasági és politikai egységek lesznek, ame­lyek készségesen fogják huzni az ő igás- szekerét. Ezzel a programmal kevés reménye lehet ahhoz, hogy sikerül kitúrnia miniszteri székéből Benest. Az igaz, hogy ö kijelenti, hogy a külügyi tárca személyi változtatásá­nak nagy kockázatáért nem vállalhatja ma­gára a felelősséget, vagyis ő nem vállalkozik a Benes megbuktatásának nehéz munkájára, ámde ha* úgy alakul a helyzet, hogy Benes- nek mennie kell és a politikai hatóerő öt mozgatja meg a külügyminiszteri szék felé, ő készen van erre a pozícióra, mert ö a kül­politikát eddig is szolgálta és most is szol­gálja. Érdekes jelenség, hogy amíg az interjú elején győzte ravaszsággal és alakoskodás­sal, addig az interjú végén kitört belőle az * politikai dühöngés, amelynek gyakorlati elenségeivel a szlovenszkói magyarság mnyiszor találkozott. Neki nem fűződik írdeke ahhoz a mai belpolitikai viszonyok íözött, hogy megcáfolja annak hírét, hogy í magyargyülölő. Ez nyílt, egyenes beszéd, üz nem a politikusnak, de az embernek a szava. A politikus leül az újságíróval disku- 'álni és megértésről kezd beszélni; az ember gyarló, földi teremtmény, aki gyűlölni tud és íem tagadja meg a gyűlölet tajtékzását. Ama> kijelentésére, hogy egyes urak. a radapesti Nemzeti és Országos Kaszinóban DO0OGOGOGOGOOOGO0O0GG0GGOOGGOOOG j Szanatórium és Peasis 1 i Miit! fiiíll. | < Gyönyörű ekvésü magyarház § < minden konforttal. Kitűnő § l konyha. Kívánatra nrospek- § | tust küld. § DOOOOGOGGGGGGGGGG0GGGGGGGOG0OOGG Magyaron laiaiüozéhduc 2961 Prágában Reslniiifli ProvazRicltó 3. sz., a Mnsieit mellet! Jöjjön el és ízlelje meg konyhánkat és ezentúl mindig hozzánk fog járni Telefon 8857-VI * Telefon 8357-VT Berlin, május 25. (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A „é- met külügyi hivatal ismét újabb szenzációs titkos aktákat bocsátott nyilvánosságra egy vaskos könyvben. A rendkívül érdekes kötet legszenzációsabb részlete Ferenc József egy ismeretlen levele Vilmos császárhoz, amely­ből kitűnik, hogy Auszria-Magyarország 1904-ben, az orosz—japán háború idején szerződést kö­tött az orosz cárral. Ferenc József és a cár titkos szerződé­séről Németország csak annak aláírása után értesült. Berlinben akkor nagy volt az izga­lom, mire I. Ferenc József sietett levélben megnyugtatni szövetségesét, II. Vilmos csá­szárt. A levél 1904 november 1-én kelt s eb­ben Ferenc József ezt irta: — Éppen most kötöttem szerződést Oroszország császárával, amelyben mi köl­csönösen szigora és lojális sem'egességet fogadunk egymásnak arra az esetre, ha egy harmadik hatalom a mi provokációnk nélkül veszélyeztetné biztonságunkat és a fennálló állapotokat. A megállapodás nem terjed ki a Balkánra és az ezzel kapcsolatos kérdések­re, amelyeknek rendezése, miként eddig, esetről-esetre terjedő antantok számára van fentartva. — Az Olaszországban észlelhető nyugtala­nító események, amelyek könnyen veszélyes meglepetésekkel járhatnak, kötelességemmé tették, hogy godoskodjak fedezetről, miként Oroszországnak is érdekében állott, hogy a a távol keleti háborús események számára minél nagyobb mozgási szabadságot biztosít­son magának. Fzek a körülmények vezettek az említett megállapodáshoz. — Bizom Istenben, hogy a tekintetbe vett eshetőségek sohasem fognak bekövet­kezni. Oroszország császárával való meg­állapodásom azonban minden esetben a kon­zervatív politika alapelveinek megerősítését szolgálják, amelyeken mi különös gonddal csiiggünk és bizonyos vagyok, hogy ezt a körülményt Te is méltányolni fogod és ro- ! konszenvvel köszöntőd Ferenc József tehát az osztrák és ‘ma­gvar parlamentek tudta nélkül szerződést kötött az orosz cárral, még pedig a hármas szövetség egvik tag:a. Olaszország ellen.. Vilmos császárt ez a tudkán kívül történi megállapodás nagyon megdöbbentette, úgy hogy csak négy hét múlva válaszolt. — őszinte köszönettel fogadtam levele­det, amely beszámolt az orosz császárral kötött kölcsönös semlegesség! szerző lésből Közlésedben uiabb bizonvitékát látom meg­becsülhetetlen bizalmadnak amely megfelel a mi hosszas szoros kapcsolatainknak és bi­rodalmunk között fmmá1,ó ^'"vets^gnek. — A konzervatív politika a1apelvei ame­ly ok Téged az orosz császárral kötött szer­ződésben irányítottak, számomra is felette rokonsgpm/nK'ck és n *• féfus min rtZ*ltrd tör­tént értékes megerősítése mindenképpen ör­vendetes lehet szolidáris, monarchikus érde­keink szempontjából. A most közzétett publikáció egy másik érdekes részlete az, amely leleplezi, hogy néhány hónappal később Németország szövetségi szerződést ajánlott fel Szentpé- tervárott Oroszországnak arra az esetre, ha az osztrák-magyar monarchia fennállása veszélyeztetve lenne. Vagyis a német birodalom is hajlandó volt Ausztriá-Magyarország cserbenhagyá- sára és Oroszország mellé állására. Bülow herceg birodalmi kancellár 1905 február 13-án a következő levelet intézte Alvenzleben gróf pétervári német nagykö­vethez: — Az osztrák-magyar összmonarchla — sajnos — már évek óta krónikus erjedés­ben van és ezt a körülményt bizonyos oldal­ról kihasználják, hogy Oroszország és Né­metország között a viszonyt elmérgesitsék. Nevezetesen forradalmi irányú lapokban tér vissza az állítás, hogy Németország és Oroszország között ugyan jelenleg nem le­het érdekellentétet észlelni azonban ez ab­ban a pillanatban kitör, ha az osztrák-ma­gyar krizis tovább tart és alkalmat szolgál­tat idegen beavatkozásra. Ekkor Oroszor­szág a szlávok, Németország pedig a néme­tek érdekében lépnének fel és a két biroda­lom között konfliktus keletkezne. Ezek a hí­resztelések nyilvánvalóan azt a célt szolgál­ják. hogy a három császárság uralkodóit, kormányait és népeit felizgassák és egymás ellen uszitsák. Úgy a német, mint az orosz érdekek számára kívánatos lenne e gyanúsítások és kiszólások alapjait megszüntetni. Excel- lenciád ezért a legközelebbi fogadásnál kö­zölheti Lansdorff gróffal,_ hogy én. mihelyt ennek időpontja elérkezik hajlandó vagyok őfelségének a császárnak egy orosz-német egyezmény megkötését javasolni, amelyben a szerződő felek kijelentik, hogy bármeny­nyire is elfajulna az osztrák-magyar monar­chia krízise, ebből sohasem igyekeznek te­rületi hasznot huzni. — Azért vetem fel ezt az ötletet, mivel egyrészt ismerem legkegvelmesebb Uram­' nak loiális világnézetét másrészt az a meg­győződésem. hogv Miklós cár őfelségének kormánya szintén visszautasítja osztrák fe­nhetek annexiósának gondolatát és ezzel for- . radalmi elemek felvételét az orosz biroda­lomba Véleményem szerint a német-orosz szerződés nemcsak megszüntetné a két bi­rodalom között fennálló b’zatimatlansngot. hanem megerősítené a monarchista érdekek szolidaritását, a nemzetközi forradalmi pro­paganda romboló tevékenvségéve! szemben. A Németország által felajánlott szerző­dést Oroszország nem fogadta e1 Berlinben főként azért aggódtak már 1905-ben Ausz- tria-Magyarországért, mivel Wedel gróf nagykövet igen pesszimiszMkusan ítélte meg az akkori magyar belpolitikai helyzetet és unv vélekedett ie.Vntételben. hn<rv n fflgget- Wré.v. ' -- v ? "nők győzni Fejérváry- val és Tiszával soemben. Séta a tarcaparti Athénben Eperjes, május 25. A kákán is csomót kereső és mindennel elégedetlen eperjesiek állandó panasza az, hogy a városuk az áJtamfordulat óta pang, a forgalom kicsi s idestova falu lesz a taica- parti Athénből. Hosszú hónapok óta újra Eperjesen va­gyok s áimulVa tapasztalom, hogy a panar szók milyen alaptalanok. Eperjes nő, roha­mosan növekszik s rövidesen eléri a világ­városi méreteket. Aki azt állítja, hogy a város most üres és csendes, menjen csak végig a napnak bármely órájában a Fő- és a Kassai-utón, ahol a három személyszállító vállalat autó­buszai állandó gyorsasági, csilíngelési és tül- költési versenyeket tartanak. Ma még nagy kérdés, hogy a nemes versenyben melyik fog hamarább — kidőlni, annyi azonban bizo­nyos, a por és baciflusfelhők támasztásában valamennyi elsőrendűen működik. Öntöző- kocsinak természetesen se hire, se hamva sehol; ez majd csak akkor jelenik meg az öntözőkocsik rendes szokása szerint, amikor a Magasságbéli is megunja a sok porfelhőt s szabadjára ereszti az esőfelhőket. Mindenesetre csodálatos, hogy a város­nak nem telik egy öntözőre, pedig másra akad pénz a ládafiában. így a régi Eperjest ismerőnek feltűnik, hogy a Fő-utca két ol­dalát szegélyező öreg akácfák eltűntek s he­lyüket suhogó mogyorófapálcára emlékezte­tő vesszők foglalták el. A város jó pénzen eladta a hajdan megkezdett és félig felépült honvédtüzérségi laktanyákat s első dolga az volt, hogy a régi, jól bevált akácfasorok he­lyébe paszulykarókat dugatott. A nemcse­kély pótadók alatt görnyedő polgárok szive pedig kesrüsé—d telik el, hogy az ember már fel sem kötheti magát, mert a mogyoró­ra igazán nem alkalmatos ilyen végső meg­oldásra. Felnézek a régi megyeházára, a nemes vármegye hajdúi helyén a kapuban öt-hat gumibotos áll; körültekintek s akkor szem- beötlik a hatalmas tábla, amely tudomásom­ra adja, hogy a vármegye_ házába az állam- rendőrség költözött s a Tekintetes Várme­gye járási hivatallá zsugorodott össze. Talán a törvényszéken akad valami ré­gi ismerős. Tényleg akad, ez azonban erős munkában van, mert öt biró helyeit egyedül dolgozik. Hát segítség nincsen, — kérdem — hiszen annyi cseh biró jött Eperjesre? — Hogyne volna kérem, — mondja isme­rősöm — csakhogy ezek kivétel nélkül szü­letett kriminálisták; alig tette le a bírói vizs­gát egyik-másik, máris büntetőjogi szakte­kintély s a polgári perek maradnak a régiek nyakán. — De legalább megvan a kárpótlás az erős munkáért — igy én —; a lex Dolansky alapján ha nem is busás, de tisztességes fize­tést kapnak az urak. — A miniszter ur „atyai“ gondoskodá­sáról jobb nem beszélni. A bírói pótlékok idestova félév óta vannak meg, de csak a törvényben .... Hosszú orral távozom az igazság emez épületiéből, ahol a törvénytiszteletre tanít­ják az embereket, a törvény igazlátóinak azonban nem adják meg a törvénybiztosi- totta csekély díjazást sem. A leáldozó nap már a Branyiszkót ara­nyozza be, midőn a sporttelep felé menet a Fő- és Löosei-ut sarkán gyökeret ver a lá­bam. A hajdani kis kunyhók helyén hatalmas palota áll, amelyben egy megtollasodott amerikánus bankot nyitott. Az amerikai gyorsasággal és .ízléstelenséggel épült c:fra ház forgalma azonban igen csekély, tulajdo­nosa többet tartózkodik a csillagos lobogó hazájában, mint a malamárokparti palotá­ban; és ha néha mégis idenéz, nincs sok kö­szönet benne: hitel nincs, mert rosszak a te- lekkönyvek, de bezzeg nagy az ő ázsiója a — szépnem előtt . . . Hej ha én Is, én is ban- kéros lehetnék . . . Hogy igy a szépnem is eszembe jutott, lépteimet az esti korzó felé irányítom, s <me, viszontlátom itt a diákköri szerelmei­met s ideáljaimat, akikkel még nemrégen apát-mamát játszottam. Egyik sincs egye­dül, kihozta az apróságot is a sétára s a teg- fatalabbja is legalább gyerekkocsival rója a korzót. Szomorúan kell megállapítanom, hogy — későn jöttem, Itt már nincsen „talajom4*, otthagyom tehát az elegáns hullámzó töme­get s a Bérger hüs ponyvái alatt kötök ki, ahol a magamfajta árva bús magyart hete­ken, hónapokon keresztül még a pincér sem zaklatja, itt hallom, Eperjesnek, a fejlődés­nek induló városnak legújabb szenzációit is* amely ékről majd máskor. Tttvíske. Kedd, május 26. Jí- wdrraJ wkwig /cíawMttunft, Ikostv M ©r@si-|ipiii i!ál®rn tűelén Ferenc Misei szftvcfsttct Hötátf a célra! A németek már 1905-ben Ausztria Magyarország felbomlásától féltek — A német kül­ügyi hivatal most nyilvánosságra hozott szenzációs titkos aktáiból elsírták volna afeletti fájdalmukat, hogy nála protekcióval rnitsem tudtak elérni, jó volna talán megjegyezni, hogy miután Hodzsa, vagy valamely bizalmasa aligha volt jelen a neve­zett kaszinókban, ez egyébnek, mint a kér­désnek mellékvágányra terelésének nem te­kinthető. Mindenesetre különös azonban, hogy Hodzsa a magyargyülöletére vonatko­zólag felvetett kérdésre adott válaszában szükségesnek tartotta önmaga a csehszlovák földreformot említeni. „Qui s’excuse s’ac- cuse“. Mindenesetre joggal kérdezhető ide- vonatkozóan, hogy hogyan van az, hogy egy-kért szlo-vák vagy cseh nemzetiségű nagybirtokos, pl. „Slezák József, Farkas- hida“, nem csak nem szenved a földreform végrehajtása folytán, de sört meglévő nagy­birtokához újabb nagybirtokokat hozzávásá­rolhat, sört cukorgyárat építhet, míg ezzel szemben más meglévő cukorgyárak alig tud­ják birtokállományiiikat a földreform végre­hajtásától megóvni? Honnan van továbbá az, hogy a történelmi országokban a földhivatal oly birtokokat illetőleg, melyeknek tulajdonosa cseh, kivétel nélkül él ama törvényben gyö­kerező jogával, hogy 500 h. mezőgazdasági területet szabadíthat fel a lefoglalás alól, míg Szlovenszkón ezen jogával a földhivatal magyar birokossal szemben eddig tudtunkkal még nem élt. Lehetetlen ebben tendenciát nem látni akkor, amidőn a földhivatal teljesen a republikánus agrárpárt befolyása alatt áll, amelynek viszont Hodzsa a földbirtokreform­nak Szlovenszkón való végrehajtása tekinte­tében mindenható elnöke. Avagy tagadhatja Hodzsa magyargyülöletét akkor, amidőn ott, ahol a kisemberek földigénylése már teljes kielégítést nyert, a földhivatal a magyar nagybirtokos földjét maradékbirtokok létesí­tése utján minden áron cseh és szlovák nem­zetiségű birtokosok kezére játsza át? össze­egyeztethető ez az eljárás az oly szociális és demokraikus politikával, amely minden nem­zetiséggel szemben egyformán mér. Nem világos itt az a tendencia, hogy a magyar birtokosok kezéből mindenképpen kivétessék a föld? Tagadható-e a magyargyülölet akkor, amidőn a magyar földigénylők csak bérletbe kaphatnak földet a földreform végrehajtása során azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy ez bármikor visszavehető legyen tőlük, ha nem tolják a kormány szekerét? Mire, ha nem magyargyülöletre vezethető vissz? tovább az, hogy ugyanakkor a republikának magya- roklakta részeit az államháztartás, tehát az adózó polgárok összességének súlyos meg­terhelésével, cseh és szlovák telepesekkel — s ezek között elsősorban magyargyülöletük- ről híres légionáriusokkal — hálózták be, da­cára annak, hogy ezek az ott idegen elemek nem tudnak az ottani gazdálkodási viszo­nyokba beleilleszkedni s ennélfogva csak tetemes állami anyagi támogatással tengetik ideig-óráig existenciájukat. Nem. nem tagadható. Hodzsa neon is akarja tagadni! 41

Next

/
Thumbnails
Contents