Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)
1925-05-26 / 117. (860.) szám
"tojjon Kedd, május 2ő. "nww^- v^cu'yrMtrmio«a Stribrny miniszter kártyaafférja a nyitrai törvényszék előtt Nyitra, május 25. Nyitrai tudósitónk Írja: Megírtuk annaik idején, hogy Picék Tivadar dr. nyitrai tanárt a törvény elé állították, mert a műit év októberében egy nyitrai vendéglőben politizálva éles kritikát gyakorolt a cseh nemzeti szocialista párt fölött. A tanár többek között a következő kijelentéseket tette: „A cseh nemzeti szocialista párt olyan eszközökkel dolgozik, amelyeket nem lehet tisztességeseknek nevezni. Így megtörtént az, hogy ez a párt olyan vasúti tisztviselőket helyez el Szlo- venszkón, akik ellen Csehországban bűnvádi eljárás volt folyamatban és ezért állásukból elbocsájtották. Á pártnak Stribrny vas útügyi miniszter a vezére, tehát ő felélés ezekért a dolgokért. A miniszter azonban olyan kártyaafférba keveredett, amely párját ritkítja. Leült ugyanis egy fiatalkorúval kártyázni és elnyert attól 300.000 koronát, amit az illető sikkasztás utján szerzett.*4 A járásbíróság annak idején felmentette a vádlottat, mert a vasutiigyi miniszter kártyaafférja bebizonyított tény volt és azzal akkoriban nem csak az újságok, de a parlament is foglalkozott. Felbbezés folytán tegnap került az ügy a nyitrai törvényszék Mészáros buaíe,főtanácsa elé. A vád-és védbeszédek után a biróság hosszú tanácskozás után mellőzte a bizonyítási eljárást és az elsőfokú ítéletet indokolásával együtt teljes egészében helyben hagyta s a vádlottat felmentette, egyben kötelezte a sértettet a felmerült költségek megfizetésére. Picék tanár mégsem vitte el szárazon az ügyet, mert dácára a felmentő Ítéletnek.- rögtön az elsőfokú bíróság tárgyalása után álláséból elbocsájtották. Gömbös racionális fafvédő politikát kíván A magyar nemzetgyűlés első nyolcórás ülése Budapest, május 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén folytatták a választójogi javaslat vitáját, amelyet Gömbös Gyula indított meg. Hatalmas beszédben vonta le a fővárosi választások eredményéből következtetéseit s kijelentette, hogy a törvényesen megengedett határokon belül mindent el fog követni pártja, hogy az eddigi, jobban mondva mostani világrendet megdöntse. A székesfővárosi képviselőtestületi választások megmutatták, hogy a konzervativizmusnak nemcsak a szociáldemokraták, hanem a zsidóság is nagy ellensége. A lefolyt választásoknál a konzervativizmus eddigi kapitalista exponensei szövetkeztek a szociáldemokratákkal, tehát a konzervatív felfogás legnagyobb ellenségeivel. Óvá inti a kormányt, hogy ezekkel az elemekkel valamikor is egyezséget kössön, mert a zsidóság csak taktikából szövetkezik, hogy a szövetkezést felhasználva, hatalmát és pozícióját biztosítsa. Nem szélsőséges, hanem racionális, guber- natórikus fajvédő politikára van most szükségünk. Feihivja a történelmi osztályhoz tartozó magyarságot, hogy az összes jobboldali pártok fogjanak össze, hogy ez ellen a megsemmisítő politika ellen szilárd falanxot alkossanak. Tegyék pedig ezt minden megalkuvás nélkül. Középút nincsen: amint ezt a fővárosi választások is beigazolták. Ezután a választójogról beszélt általánosságban. Gömbös után Friedrioh emelkedett szólásra. Erélyesen kikelt azok ellen a híresztelések ellen, hogy a főváros képviselőtestülete munkaképtelen volna s a kormány ezért föl- oszfetná. A keresztény pártok az ellenzéki oldalon igenis teljesíteni fogják föladatukat. Beszédének további '"észében vihart idézett elő, amikor fölolvasta Szciíovsziky házelnöknek Interpellációját, amelyben egyes szónoklatokat felületeseknek nevez. A csend azonban hamar helyreállt. Beszélt még Eckhardt Tibor is. Az ülés még tart. mindenki csak 3(374 CaSsierik és Tsa laaklsázataa HatánscsKi Mi, Telefon 2(591. 2692 és 2693. Lefutották a prágai íierbyt A közönség — Mi ne X., a győztes ló tulajdonosa — A pénz olvasva jó — A lemaradt Rotschild-istálló Prága, május 25. Prága mezítelen népének sorfala között rohannak a kíilönvonatok, hajók, autók, társaskocsik Chuchleba. Ruhátlan tizezrek lepik e! a Moldva mindkét partját, akik — ugy- látszik — egy szálig napimádók, mert a vízben alig egy-egy fej bukdácsol. A jármüvek közönsége azonban sem a fedetlen vé- nuszi, sem az apollói bájakra nem kiváncsi, minden fej a lóversenylapokba temetkezik és lázas igyekezettel mérlegelik a derbylovak esélyeit- A prágai lovaregylet ki is használja a közönség felcsigázott érdeklődését és minden előzetes bejelentés nélkül százhúsz százalékkal drágábban árusítja a belépőjegyeket, mint más versenynapon. A tömeg zug, de fizet, mert mindenki reméli, hogy derby-tippje sokszorosan téríti vissza a horribilis belépőjegy árát. Három órakor már vagy tízezer ember tolong a korlátok előtt. Az ismert prágai lóversenyközönség megtoldva sok-sok uj alakkal. Érdekes/ hogy minden szem a pályán csüng. Nem is csoda, mert — Isten bizony, nincs is mit egymáson nézni. A legszerényebb külvárosi divatkereskedő se tudna az egész tömegből egy divatrevüt összeválogatni. El is húzza száját Pintér, a Rotschild- istálló magyar lovasa, mikor végigsétál a közönség között: — Hát itt a szépasszonyok nem járnak lóversenyre? — kérdi fanyarul. Janeknek meg a pálya nem tetszik. A verseny magyarjai megrohanják Ja- neket, a világhírű magyar lovast és vallatják Raptor kvalitásai felől. Magam lovagolom! — feleli büszkén. Aztán hozzáteszi: Ezidén minden nagyobb klasszikus dijat Rotschild-ló nyert meg. Vagy miért is jöttünk Prágába? Alig is várjuk a háromévesek klasszikus versenyét, hogy megfogadhassuk Raptort. Ugylátszik azonban a Roíschild-név az egész közönségnek imponált, mert legsűrűbben hangzik Janek—Raptor neve. Az előversenyek kevés érdeklődés mellett folynak le. Pénzét, izgalmát mindenki a derbyre tartogatja. Winnetou, Raptor, Renommé valamint Tábor a favoritok, Legtöbben mégis Winnetout fogadják — nemzeti becsületből. Nyolc ló vonul fel a derby startjához. Az izgalom nőttőn nő, a közönség lármája elnyomja a fúvósok muzsikáját is. Mikor azonban a starter vörös zászlója leesik, halálos csend támad és az egész közönség visz- szafojtott lélegzettel figyeli a rohanó paripákat. A pálya felén Raptor. mely a versenyt hosszakkal vezeti Bayard előtt, maradozni kezd, Winnetou sehol sincs, a forduló után veszedelmesen tör előre Elamender, melyet Renommé vesz üldözőbe. Flamender kétszáz méterrel a cél előtt megbotlik, ahol Renommé előretör és erős küzdelem után féíhosszal győz Flamender ellen. így csak véletlenen múlott, hogy a der- byt nem olyan outsider nyerte meg, amelyre csak igen kevés ember fogadott. Renommé boldog tulajdonosnője, páni M., egy álnév alatt futtató elegáns szép asszony odarohant lovához, átölelte nyakát és egy csókot nyomott csillagos homlokára. — Megcsókolta a lovát! — csodálkozott egy hölgyíke. — No hallja, — mondja egy szőke asz- szony — én harmincezer koronáért az ösz- szes lovakat végigcsókolnám — s megvetően nézett vérig gavallérján, akitől Wimnetou- tippet kapott a derbyre. Páni M.-nek gratulálnak. Egész sereg ur szorongatja meg keskeny kezét és lágy csókot lehelnek a fehér keztyüre. Az ember- gyürün át nehezen tör hozzá utat a Lovaregylet hivatalos küldöttsége, melynek egyik tagja az üdvözlés után diszkréten egy vaskos borítékot akar Mme X. retikiiljébe csúsztatni. — Várjon, kérem, — mosolyog a derby- gyöztes boldog tulajdonosnője — olvassuk meg előbb. — Felszakitva a borítékot, szép sorjában meg is számlálja a harminc darab ezrest. Janek lesütött szemmel megy a mázsáiéba. Egy magyar mérgesen szól oda neki: — Mondja csak. Janek ur, miért is jöttek Rotschildék Prágába? (f- a.) I P1 €S i 11 9 | ' i€«€M! ^ í lseiéi ifi 18! az elfeteli j 1 Téves kapcsolás Én nem bánom, kedves szerkesztő ur, akár érdekli önt, akár nem, én elmondom önnek, ezzel is hadd könnyítsék ez esetben nem egész kifogástalan letkiismeretemen. Ülök a szerkesztőségben tegnap és éppen, mivel nem tudtam miit csinálni, azon törtem a fejemet, hogy mit csináljak. Rettenetes munkanélküliségem közepette (megjegyzem, a főszerkesztőm még csak meg sem kísérelte munkanélküli segélyt kiutalni) felcsörren a telefon és én ragyogó arccal ragadom meg az alkalmat, na meg a kagylót. Persze, téves kapcsolás. Isten tudja ki volt az. De hát ezzel is lehet egy kis időit eltölteni. Beszálltam a diskurzusba, mely pedig a következőképp pergett: ő: Halló! Itt Gréti beszél a Dőriéktől. Én (fogalmam sincs ki a Döri és ki a Gréti, de mindegy): Óh . . . óh . . . ö: Mi az, hogy óh • . • óh . . ., megint ko- miszkodik? Én (nem is tudtam, hogy komiiszkodom): Hja, mánia az ember kénytelen vele. ö: No, elég legyen! Idefüleljen Phnpi! Én (végtelenül örülök, hogy ilyen mitológiai nevem lett). ö: Maga tudja az egész esetemet a Radóék- kal . . . Én (most mi a fenét csináljak): A Radóékkal? ö: No ne tetesse csak magát! Én (határozottan): Ja a Radóékkal. Ö: No látja! Hát tudja, hogy ezzel aztán vége előttem a Radóéknak. Én (belemelegedve): Csakis vége, hát ez mégsem mehet Így . . . ő: Szóval, igazat ad nekem . . . Én: Mi az, hogy igazat adok, direkt adok igazat . . . ö: Szóval, a maga véleménye is az, hogy a Radóékat ne hívjuk meg a holnapi kirándulásra? Én (hirtelen megharagszom a Radóékra): Hát persze, hogy ne hívja meg! ő: Na jó, de akkor magának keli a plédet cipelnie! Én (úgyse viszem): Nem bánom, viszem én a plédet. ö: Hát akkor holnap fetküldöm magához a plédet a Marival. Én (előre röhögök, hogy mit szól holnap a Pimpi, ha felkiildiik hozzá a plédet):- Jó. ő: Arra akarom még kérni, hogy a Marinak majd, ha holnap felviszi a plédet, adjon oda számomra kölcsön 200 koronát. Én (előre röhögök, hogy mit szól holnap a Pimpi, ha 200 koronát kérnek tóle): Na hallja, ez szót sem érdemel. ö: A Cica is jön és azt mondta, hogy hozná a hegedűjét is, de nem akarja cipelni. Én (nagylelkűen): Istenkém, hát küldje fel azt rs hozzám . . . Ö: Igazán? Elviszi? Én: Nagyon szívesen. (Te jó ég, mit szól a Pimpi majd.) ö: Na most Pimpi, akarnánk vinni tiz üveg sört is. Én (felvidulva): Sört . . . nagyszerű . . . hát persze, hogy viszünk! ö (bátortalanul): Na jó-jó, kedves Pimpi, de tudja jól, hogy nincs aki vigye azon a hosszú gyaíoguton. Én (lovagiasan): Küldje csak fel azt is hozzám, majd csak elviszem én . . . Ö (aggódva): Nem lesz az egy kicsit sok magának? ' Én: Mí? Tiz üveg sör? Sót kevésnek taksálom. Ö: Nem úgy értein, hanem a ciipelés? Én: óh, dehogy, szót sem érdemel. (Te magos ég, mit szól majd a Pimpi).- —, ital, 1 . __ tA Minnti , w ——————— MW—ana——> ő (örvendezve): Na most még csak a nagymama van hátra, mert ö is szeretne jönni. Én (fölényesen): Küldje csak a nagymamát is fel hozzám . . . ö: Pimpi, már megint komiszkodik? Én: Nahát én elvállalom, ha mondom, eszem ágában sincs komi szkodra. ö: De a nagymama csak akkor jönne, ha magába kapaszkodhatna menetközben. Én: Csak rajta, rajta! Hiszen tudom, nagyon szívesen, csak kapaszkodjon, van itt mibe kapaszkodnia. ö: Maga drága, maga édes, maga egyetlen Pimpi! Hát akkor rendben van. Szóval, reggel majd mindent íelküldök és tizenegykor majd mindnyájan találkozunk a Széna-téren. Jaj, de jó lesz, jaj de jó lesz! Pá, pá, Isten vele! (Erre a Gréti a Dőriéktől letette a kagylót, én pedig elképzeltem, szerkesztő ur, hogy: na én ezt jól kicsináltam a Pimpinek. Máma aztán délelőtt tizenegykor fontos családi ügyben elkéredz- kedtem a szerkesztőségből, hadd látom a Pimpit a Széna-téren. Szerkesztő ur, én nem szoktam még csak nevetni sem, de a Széna-téren direkt röhögtem tizenegykor délelőtt. Ott volt egy férfi, de szerkesztő ut, direkt egy Pimpi, akinek a nevében én tegnap a Radóékat elintéztem. Várjon csak szerkesztő ur, hogy is volt? ... Az egyilk kezében egy cekkerben volt a nagymama — nem — pardon — volt tiz üveg sör, az egyik hóna alatt egy mennykő nagy pléd, a másik alatt egy jókora hegedűtök és a karján a nagymama és körülötte ficánkolt egy jókedvű társaság és én erre olyan jóizüt nevettem, szerkesztő ur, hogy ilyet csak egy Pimpin lehet nevetni. Mit gondol, szerkesztő ur, mit csinált volna ez velem, ha tudta volna, amit mii ketten. Azt hiszem, fel aprít ott volna Léderer-módra. Buda László. A mai tárcánk technika} okokból kimaradt. Alapy Gyula válasza a Népakaratnak. Rlegirtuk azt, hogy a Népakarat legutóbbi számában a keresztényszocialista párt nyugati körzetének eddigi Lelley-exponensei még utoljára kihívó módon figyelmeztetik a komáromi keresztényszocialista körzet elnökét, Alapy Gyula dr.-t, hogy a központból átvett pénzekről már végre számoljon el. Alapy Gyula dr. a Híradó tegnapi számában kijelenti, hogy pénzkezeléssel ő nem foglalkozott, az elszámolást pedig ^ körzet legközelebbi közgyűlése fogja elintézni. Addig türelem. Ellenben kéri a párt érdekében a múlt és a folyó évben tett kiadásainak megtérítését, amit eddig a központiaknál hiába sürgetett. — (Meghalt Barkóczy Sándor báró.) Budapesti szenkesztüségünk jelenti telefonon: Tegnap este ?S éves korában meghalt Barkóczy Sándov báró miniszteri tanácsos a kultuszminisztérium középiskolai ügyosztályának a háború előtti években volt vezetője, akit akkoriban sok oldalról támadtak őrös katolikus, komgreganista iránya miat.. — (Tuszkal Ödön dr.) Marienbadban megkezdte orvosi működését. (Haris Auge Gottes.) — (Súlyos automobilszerencsétlenség Bécs mellett.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap délután a Bécs—purkersdorfi országúton súlyos automobilszerencsétlenség történt, amelynek áldozatai magyar utasok voltak. Egy soproni társaság indult Bécsből gépkocsin hazafelé s útközben a kocsi első tengelye eddig ki nem derített okból eltörött, a kocsi felborult s utasait maga alá temette. Fokozta a szerencsétlenséget az is, hogy a motor Is felrobbant s az •automobil lángba borult. A sofför a helyszínen meghalt, a többi utasok: Geiringer Lipót soproni gyártulajdonos, Rlóhwetsz Géza soproni gyárigazgató és Sebők Dezső dr. budapesti ügyvéd súlyosan megsebesültek. — (Eljegyzés.) Budapestről jelentik: Hidasnémeti Ferdinandy László dr. ügyvéd, néhai Ferdinandy Géza honvédelmi államtitkár, égyetemi tanár és szentandrási és komoróci Bencsik Izabella fia eljegyezte ebesfalvi Lengyel Béla dr. ügyvéd és iglói Szontagh Angié leáinyát: Angit. — (Izgatásért elitéit városatya.) Beregszászi tudósítónk irjat: A városi tanács egyik ülésén Bitók Ábrahám, a kommunista párt egyik városi tanácsosa azt a kijelentést tértté, hogy „Lesz még forradalom és akkor más határozat lesz.“ A rendtörvény alapján indította meg ellene a beregszászi törvényszék az eljárást. A vádlott tagadta az így inkriminált kifejezést s azzal védekezett, hogy igy akarta kifejezni, hogy ilyen határozatokkal viszik forradalomba a népet. A biróság száz korona pénzbüntetésre Ítélte a városatyát.
