Prágai Magyar Hirlap, 1925. május (4. évfolyam, 98-122 / 841-865. szám)

1925-05-21 / 114. (857.) szám

Csütörtök,' mfMus 21. 58 szive a választást, sőt, hogy a német szo­ciáldemokraták sem hajlandók miatta forra­dalomba menni. Erre aztán a küliigyér ur kinyilatkoztatta, hogy ő nem „csalódott14, a választásnak nem lesz hatása az európai po­litikára!! A Magyarország elleni fenyegetés azonban érvényben maradt. Most végül a magyar miniszterelnöknek a trianoni szerző­désre vonatkozó nyilatkozata van napiren­den. Bethlen azt mondta, hogy: „A békeszer­ződés megváltoztatására csak békés utón törekedhetünk és ha a békés ut ajtói előttünk bezárulnának, az csak azon szélsőséges ele­mek malmára hajtaná a vizet, amelyek a békepolitika felíorgatására törekszenek. Ebbe a kijelentésbe diplomatikus korrektségénél fogva nehéz belekötni, Bethlen nyilatkozatát tehát oda kellett denaturálni, hogy: ,,ha pe­dig a békés megoldás ajtói előttünk bezárul­nának, más eszközökhöz fogunk nyúlni44, ami kétségtelenül fenyegetés jellegével bírna, de szinte elképzelhetetlen, mert egyenes cáfo­lata lenne Bethlen egész eddigi békepolitikájá­nak. Hogy Lloyd George, aki a trianoni szer­ződést csinálta, vagy engedte csinálni, ma már belátja a súlyos hibát és kigyót-békáí dobál saját müvére, ez mellékes, sajnos, hogy igen sok kormányférfinak csak a bu­kás után hull le a hályog a szemeiről, de ma már az angol parlamentben, felelős állásban levő kormányférfiu mondta, hogy Európa békéje akkor szűnt meg, amikor a trianoni szerződést aláírták- De különben is. mutassa meg a küliigyér ur azt a paragrafusát a bé­keszerződésnek, amely bárkinek is megtil­taná, hogy a szerződés kiáltó igazságtalansá­gainak enyhítésére, békés és törvényes utón törekedjék. Egyébként azonban meglehető­sen rosszul áil a szerződéshez való merev ragaszkodás azoknak, akik a szerződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó részét teljes öntudatos módon állandóan lábbal ti­porják. Sajnos, kénytelenek, vagyunk konsta­tálni, hogy a köztársaság külpolitikai iránya hat esztendő óta semmiben sem változott, vezérfonala ma is egyedül és kizárólag a Magyarország elleni engesztelhetetlen és ag­resszív gyűlölet. Az általam itt sorozatosan felhozott tények, az állandó és provokatív beavatkozás Magyarország belügyeibe nem célozhat mást, mint azt, hogy Magyarorszá­got valamely kétségbeesett és ezért meg­gondolatlan lépésre ragadd, hogy aztán el­lene fegyverrel lehessen fellépni. Reánk, it­teni magyarokra ez a politikai irÍny nem le­het közömbös, mert ez itt a detektívek és agent provokátorok fokozott tevékenységét jelenti. Egész természetes, hogy a rossz lelkiismeret a kormányt nyugodni nem hagyja s a nekiszabadrtott közegek minden bokorban összeesküvést és irredentizmust keresnek. Mi az eddigi tapasztalatok alapján reméljük, hogy a Bethlen-kormány semmi­féle provokáció által magát az öntudatos, de békés haladás útjáról el téríttetni nem fogja engedni. Idebent pedig tántorithatatlanul megmaradva a törvényes alapon, minden al­kotmányos és törvényes fegyverrel küzdeni fogunk a gyűlölet elvakult politikai iránya ellen, amely nemcsak reánk nézve teszi a helyzetet szinte elviselhetetlenné, hanem meggyőződésünk szerint végveszélyt jelenthet az egész államalakulatra nézve is. Az igaz­ság villámai ma még csak a messze Nyuga­ton cikkáznak, de jönni fog, mert jönnie kell Prága, május 20. Hiú remény volt az, hogy még ez idén kiírják a választásokat? (Jgy látszik igen. Svehlának — cseh lapok szerint — sikerült a koalícióban lecsititani a kedélyeket s most már felhangon hirdeti, hogy a választások csakis 1926 tavaszán lesznek nseg s addig a koalíció kitűzött programját teljesen végrehajtja. A Prager Presse szerint tényleg folynak az előkészületek a választásokra, de ez nem történik abban az értelemben, ahogy ezt az ellenzék kolportálja. A koalíció befejezett té­nyekkel, azaz programjának teljes végrehaj­tásával akar a választók elé állani. Ez pedig előbb nem lesz meg, mint a jövő év tava­szán. A félhivatalos német lap tehát nem tartja aktuálisnak most a választási törvény módosítását sem. Az eddigi választási rendszer módosítása lesz az a törvény, amellyel a koalíciós pár­tok a parlament törvényes periódusát le fogják zárni. A módositási javaslatot ezek szerint csakis a jövő évi költségvetésnek etárgya- lása után fogja a nemzetgyűlés tárgyalni. Tulajdonképpen mivel tudta Svehla a borús felhőket a koalíció egéről pllanatnyi- lag elkergetni? Csakis azzal hogy az agrárvám törvényjavaslatát levette a napirendről. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy ezzel már minden rendben van. A Re- forma ehhez azt a megjegyzést íiizi, hogy ez nem más, mint szélcsend újabb vihar előtt. A szociáldemokratáknak ugyanis egyet­len érdekük a szociális biztosítás törvényé­nek végrehajtása. Svehla a végrehajtást sietteti azáltal, hogy napirendre tűzte az önálló keresetitek biztosítását. Ezzel azonban nincsen megoldva a gabonavám kérdése s a szociáldemokratáik még most is a vám ellen vannak. egy időnek, midőn állampolgárok között nem lesz különbség. Törvény, jog, vállalt köte­lezettség éppúgy fogja kötelezni az államot és a kormányt, mint az egyes embereket és mikor az ököljog, az erőszak uralmát majd a jog és a méltányosság korszaka fogja fel­váltani. Akkor fog felettünk derűin' az ég, midőn a várva-várt Messiás be fogja vezetni ezt a korszakot s az igazi, a fenkölt demok­rácia templomából lángostorral ki fogja verni a farizeusokat és kufárokat. Svehla tehát kénytelen volt saját párt­ja rovására a szocialistákat előnyben ré­szesíteni s ezzel csak időt akart nyerni a Sejiemények további kiépítésére. A koalíció programjáról ir a néppárti Li- dové Listy s a többi között ezt mondja: — Ha a koalíción belüli megegyezés jön létre, úgy a jövő évi költségvetésen kívül még törvénybe kell foglalni az önálló kereset­tel bírók biztosítását, az épitcsi javaslatot, a megye-beosztást, a választási törvény módo­sítását, az állami tisztviselők betegsegélybiz- tositásáit, az adó reformálását, az uj szolgá­lati szabályzatot uj fizetési rendszerrel. To­vábbá egyes minisztérium óikban is fekszenek sürgősen elintézendő ügyek, miint a katonai bíróság átszervezése, a kassa—oderbergi vas­út államosítása, a biztosítások unifiikálása, a szerzői jog, a ruszinszkói esküdíbiróság uj fölállítása, a büntetőtörvény részbeni módo­sítása, a fürdőtörvény. A föntemláitett javas­latok közül számos már a parlamentben fek­szik, sőt ezek közül néhányat a nemzetgyű­lés egyik házában már el is intéztek. A Li- dov-é Listy kétkedve hiszi azonban, hogy a mezőgazdasági és kereskedelmi, valamint az orvosi kamarákról, az elemi csapások bizto­sításáról szóló javaslatokat még ebben a pár-! lamenti időszakban letárgyalnák. A Triibuna mai számában foglalkozik a Prager Presse ama hírével, hogy a választá­sokat csak a törvényesen előwt időben Írják ki Mást nem is vártunk a koalíciótól — Írja a Tribuna. A szociáldemokratákon kívül a többi koalíciós pártok nagyon jól tudják azt, hogy. mennyivel tartoznak választóiknak. Az agráriusoknak, néppártiaknak, cseh nemzeti szocialistáknak és nemzeti demokratáknak nincsen választási jelszavuk, amellyel a vá­lasztásokba belemehetnének. A nemzeti de­mokratáik egyedül az önálló keresettel bírók biztosításával léphetnek ki a porondra, ami elég kevés s igy érthető, hogy K ram árék hat­hatósan támogatják a miniszter elnök tervét, amely a választásokat csak tavaszra akarja kiírni. Mii iieiíereiíelfg a vihar elStti szélcsendet Csak tavasszal lesznek választások — Sveh la engedett a szocialisták javára — A koalició programja Magyarországon megjelent a kereskedelmi mérlegvalódi' ság helyreállításiról szóló rendelet Budapest, május 20. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A pénzügyminiszternek ma jelent meg rendelete a kereskedelmi mérlegvaJódiság helyreállításáról. Ennek értelmében minden kereskedő és minden kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett vállalat köteles 1925 január 1-én lévő vagyoni állapotáról az uj értékeléssel megállapított törvényes magyar fizető eszköz alapján úgy nevezett nyitó lel­tárt és mérleget felállítani. Ha a részvény- társaságok nettó vagyona az nyitó lel­tár szerint meghaladja a régi mérlegben fel­tüntetett részvénytökét, úgy a- tiszta vagyon­nak a régi részvénytőkének megfelelő részét az uj mérlegben is mint alaptőkét vezetik tovább. A vagyonnak azt a ré-szét, amely a’z alaptőkét meghaladja, vagy az eddigi részvénytőke felértékelésére, vagy a tarta- 1 léktőikealapra vezethetik be. Ha az uj tiszta vagyon kisebb az Utolsó mérlegben kimuta­tott alaptőkénél, akkor tőkeleszállítást kell eszközölni, amit a részvények felülbélyeg­zésével intéznek el. A meglévő részvény- társaságok minimális alaptőkéjét a rendelet 500 millió koronában állapítja meg, míg ez az összeg helyi jellegű társaságok, ál 100 millió korona Uj részvénytársaságok sak minimálisan 2 milliárd, helyi jellegűek pedig 1 milliárd korona alaptőkével alakulhatnak. A rendelet kötelezi azokat a részvényíársa1- ságokat, amelyeknek részvényeit a buda­pesti tőzsdén jegyzik, hogy nyitó leltárjaikat és az azt követő záró mérlegeket oly módon hozzák nyilvánosságra, hogy az egyes tételek külön rovarokban, angol fonttal való értéke­lésben is szerepeljenek. A nyitó mérleg egyes adatai az elmúlt évekre vonatkozólag nem szolgálhatnak újabb adók alapjául. A rendelet értelmében a részvénytőke felértékelésére elszámolt összegek illetékmentesek. A ren­delet, mely külön intézkedik a? szövetkeze­tekre és biztosításokra . vonatkozóan, május 16.-án lépett éleibe. Boris Savmkov nem öngyilkos volt, hanem meggyilkolták Páris, május 20. A Quotidien szenzációs leleplezéseket közöl Boris Savinkovról, aki mint ismeretes, az elmúlt hetekben állítólag öngyilkosságot követett el az egyik lenin- grádi fogházban. A lap most nyilvánosságra: hozza a híres forradalmár néhány barátjához irt levelét, melyek valószínűvé teszik, hogy Savinkov nem öngyilkosságot követett el, hanem hogy ellenségei gyilkolták meg. Májusi szél: csak lengedezz!... Irta: Somlyó Zoltán Ott künn, hol zöldéi a kalász, bolde«sárot még ott találsz. Szántások barna nyomain iktfu íeskeiodik rád a kin. Ágak közt pattanó, zsíros rügyccskék. Szélük már piros. Amott a lankás kis dűlőn várják a májust szédülön . . . Állok életem bús begyén: mit várok én? ... mit várok én? ... Dísztelenül és jussiakul, ügyetlen és májustalan . . . A város szült kövek között; drótjaival megkötözött. S vért szívó unalmaival széttaposett malmaival . . . Tavaszi szél: csak lengedezz! Az élet örök rendje ez! Májusra várni — s szédülön lebukni virágzó diüön . . . ..............- •—•wvnaZKmrry— - ■ ---- — — Kis yasz’v — A P M. H. eredeti tárcája — Irta: Lajos Károly, Lassan egészen sötét lett a szobában. A virrasztók közül valaki a lámpához lépett és egy csavarással igyekezte pótolni a tar­talombeli hiónyt. A lámpa sárgás szint festett a sírásra torzult, vagy köz^nbösen nyugodt, unatkozó, bámész arcokra, az örökségvárók zömére. A haldokló öregasszony, a környék iri­gyelt uzsorása, utolsó szavait hörögte csalá­dos fiai, lányai és a falu választott testületé fülébe. Testamentumot csinált. — A Puhányos legyen a lányoké! Hat­száz hold, mendegyiknek jut egy-egy belőle. A biró ur majd elossza igazságosan! — Mari nem kap? — vágódik el a sirás az egyik asszonylány szájából, amint előbuj­tatja köténye mellől könnytelen szemeit. — Hát itt van? — hörren az öregasszony. — Nincs itt! Még akkor sem jön, mikor az anyja haldoklik! Pedig üzentem neki a múlt héten, hogyha eljön visszafogadom és még­sem! Tán nem mondtatok meg neki? — De igen, igen! — védekeztek vagy hárman is, mint ■ akiket rajtakapnak. — Anyám tudja, mi't szokott ő válaszolni! A haldokló kör ül jártatta tekintetét az állókon. Keresett valamit, mintha hiányozna valaki. Nehezen nyugodott el. — No jó! A Puhányost elintéztem! . . . Lám a fiuk mind eljöttek! Mérges, ölő, keserű vonás táncolt száj­szegletén. — Pedig kár volt fáradnotok! Vagy el­úszott már az, amit házasodáskor kaptatok? — Nem anyám, nem úszott eh — nyug­tatta a f'atalabbik fia, — sőt, többet szerez­tünk! Értünk ne aggódj! — Jó, drága gyermekeim, jó! Tik sem vagytok híjában, én is elértem, amire vágy­tam! . . . Pihenek. Tudjátok milyen jó itt feküdni? . . . Csend! Fiatal ész nem ért hozzá. Csak az én fáradt, öreg csontjaim tudnak igazán pihenni! Könnyen, csendesen... A test is megkívánja a magáét ... a lélek is . . . Nem voltam rossz anyátok . . . meg­tettem, amit tehettem, panasz ne érjen. Fájó seb szakadt föl, bágyadtan vergő­dött. — Mariról nem tehetek. Rossz lány, ígyelmeílen lány volt! Mig ti mindig körü­löttem láboltatok, kedvemre tettetek, addig ő évszámra felém sem nézett . . . Azt mond­ják szép gyermekei vannak . . . szép uno­káim vannak . . . A beteg hangja nehezen olvadt a zsúfolt szobában. Utolsó erőfeszítése bujkált a sza­vak mögött. — Tiszteletes ur, ugye nem kell fél­nem? óh istenem! Mari is édeslányom . . v szeretem még most is . . . én békültem ... de ő nem jött! Nem adhatok semmit, kiad­tam az övét is . . . Akik mellettem marad­tak, inkább megérdemlik. Viziós láz kerítette hatalmába. Szerte­len össze-visszaságbatr csapongtak az érte­lem nélküli szavak. Aztán mély, sötét csend lett. A lámpa sercegett és fokozatosan erőt­len edett fénye. A ház ablakából kilopodzó fény megvi­lágít, egy kerítésre borulva, síró asszonyt. Áltatosan imbolyognak a fejek, nézik az anya bűnbánó szülöttjét. Mari jött el és kint sírja e] fájdalmas pa­naszát. Meg keserű vádaskodását testvérei ellen, akik hazug szóval, mézes cselekedet­tel fúrták magukat anyjuk szeretetébe és a Puhányos sok száz holdjába. Neki úgysem kellene! Megvan mindene az engesztelő bocsánaton kivül. Ezt akarja kisírni az induló lélektől. Hányszor kért könyörületes feledést testvérei által anyjától s a válaszok mindig átkozódók voltak. Isten színe elé mégsem léphet haragvó szívvel. Ezért vár. Az anyai sziv finom, érzékeny. Nem gát a vastag fal, a merev ablak, áthullámzik a hetedik lány zokogása. A kötelességmulasztott lélek visszatér a hiilő testbe, fölnyitja fáradt szemét az anya. — Biró ur! tiszteletes ur! Mari itt volt! Együtt voltunk, beszélgettünk, panaszkod­tunk. Hallják? . . . Panaszkodtam neki mert nem jött, mert elfelejtett és ő nem vé­li lezett . . . csak sirt, sirt és félt . . . Nem tőlem, a másik hattól . . . Tudom miért? Eddig is félt és óvakodott, ezután még job­ban kell félni és elhúzódnia, mert . . . Írják fel! . . . Puhányoson kivül minden az övé! Az egész gazdaság! Megérdemli! . . . Fölir- ták? . . . Úgy legyen! . . . — Jaj de jó most! Milyen puha az ágy! Valaki olyan szépen zenél az udvaromban! Mari is integet! A jó, édes lányom integet!... Föl akarják csavarni a lámpa srófját, a beteg fölrezzen a csizma ropogására. — Hagyd . . . kialszik! Minek égjen? Esküvőmre kaptam . . . régen! Leborult a szemhéj, az árkok megme­revedtek, egyszerre hangos lett a szoba. ‘ nyjuk még meleg volt, de az örökség ége­tő. Mari zokogása egyre távolodott a ház­tól. , « \ Menyasszonyi kelengyék árnkáza £ 9 \ ^ J D . \ Saját készítményé finom férfi £ és női fehérnemű, asztal- £ 2 \ — térítők és mindennemű tenáru £ « \ > t Y Árusítás nagyban és kicsinyben £ *1X1»t « w? v » v * r v** tr wvv *¥ wwrt ve* v vvvrrrf v¥f ww* rt vt v trr» trvv f f w▼¥

Next

/
Thumbnails
Contents