Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-12 / 83. (826.) szám
jWgsárnap. április 12. érettem s érette mindenre lettem volna T>es . . . rendes, jóravaló embert csinál- ottott volna belőlem. Az ő hitetlenségét, inének inga tagságát sokáig hordtam seb- ■nt a szivemben. Nem bocsátom meg soha. ' :it én szeretek s aki engem szeret, az vakon zza magát reám. önagysága azonban nem zott, én pedig nem futok utána .. . Punktum. Dühösen rácsa’pott az asztalra öklével. A iharak összecsörömpöltek a tálcán. Ijedten és zavartan bukott be az ajtón öregasszony. — Mit akar? — kiáltott rá Kövesi. Az asszony nem válaszolt. Ijedten nyorgó szeméből lassan előszivárgott a mdvesség. Aztán lehajtotta a fejét és meglazította a tálcán a poharakat. Csoszogó, "radt léptekkel indult kiféle. — Micsoda paraszt vagy te, — mélr jtlankodott Erdős — szegény öregasszony, azán más bánásmódot érdemelne tőled, ecsületes, hű lélek és hogy aggódik miattad, zégyekl magad! — Eh, hagyj békében, látod, hogy ideges agyok. Különben jobb lesz, ha levegőre együnk . . . Meg kell nyugodnom kissé . . . ajd holnap nyélbe ütöm Gárdosnéval a dol- at . . . ha mindjárt vesztembe is rohanok. Az előszobában az öregasszony már löltővel várta az urakat. Erdős megsimogatta öreg, görnyedt állát. Vargáné felnézett rá. — Vigyázzon rá — súgta reszkető szája. Aztán becsapódott mögöttük az ajtó s az regasszony két kezébe temette arcát. Most ..ár szabad volt sírni, szabad volt jajveszé- elni, amúgy paraszti módra, hangosan, jgatva belesirni a kék kötényébe. Mikor kifogytak a könnyek, sokáig ült :gy helyben. Fájó töprengés szántott arcának áncai között. — Megyek — mondta egyszerre önmagát biztatva — mire estére hu’za jön, én is thon lehetek. Féltápászkodott. Megmosta az arcát, 'ényesre simította két oldalt fehér haját, íztán felvette ünneplő ruháját. Fekete elyemkendőt kötött a fejére és elindult sza- orán öreg lábaival, amelyekbe a leghatal- lasabb érzés lendített erőt és ifjúságot. Ott ácsorgóit másfélóra hosszát egy óbu- ai földszintes, kertes ház előtt. Es Isten meghallgatta forró fohászát: ^égre kijött a házból az, akire imádkozva rárakozott . . . A lány sápadtan, megrendülve lépkedett íz oldalán. — Meg akar halni . . . meg fog halni — ■irt bele az öregasszony a budai, illatos tapaszba. Ma délután próbálgatta tükör előtt i fegyvert. Láttam a kulcslyukon át — hazu- lozott az anya azon jámbor hittel, hogy Isten megbocsátja ezt a hazudozását. — Hallottam i zokogását. Erre megijedtem s beleselked- :em a’ szobába. Előbb kisasszonyka fényképét nézegette, aztán benyúlt az Íróasztal fiókjába és aztán láttam . . . láttam, amitől halálra’ rémültem. A jóságos Isten küldte abban a pillanatban a legjobb barátját. De azért mé£is meg fog halni ... ha ma nem, úgy holnap . . . egyszer mégis megteszi. A lány sápadtan kapaszkodott az asszonyba. Aztán egyszerre valami nagy elhatározás lökte előre. És fehér szép arcára komoly. nagy nyugalom ült ki. — Nem fog meghalni — mondta biztos tudattal. És a lány beváltotta szavát . . . * Kövesi az eljegyzést követő napon csodálkozva nézte anyját, eki összekötött batyuval állott előtte. — Megyek — mondta az anyja? halkan. — Hova megy anyám? Az öregasszonyon végigreszketett az édes borzongás: Mióta nála volt, most szólította először anyának. — Megyek vissza a falumba, édes fiam. Már nincsen reám szükséged ... a plébános urék is hívnak. Megtűrnek ott a munkámért. Kövesi arcába pirosán szökött fel a szégyenkezés. Leikiismerete hangosan, vádlóan mozdult meg. És még valami más is . . . tiargy, becsületes akarat . . . jóvá tenni, meghálálni a nagy szeretetek — Anyám — mondta halkan — én . . . mi nem engedjük el. nekünk szükségünk van a maga nggy jóságára . . . arra az édes, nagy szeretetére. Az öregasszony megszédült. Szeméből kibuggyant a könny. — Én drága gyermekem, de én mégis Syftlitio'oge Dr. Koib ezelőtt a prágai frankfurti rts berlini bőrklinikák tanársegédje és inásodorvosn PrAtim 39. 4ova 39 oxááam. Wassermarm vizsgálat! \ — Vkldv. ’ji csak egyszerű parasztasszony vagyok. Mit fog szólni a feleséged és az egész rokonság? Kövesi arcán meleg, lágy vonás suhant végig. — Elza tudja, még tegnap mondtam meg neki. Szeretni fogja és hálás gyermeke lesz. Az öregasszony még állt. Zavartan tépdeste köténye csücskéjét. Valami aggodalom még ott bujkált öreg szive körül. — És te ... te nem szégyenled anyádat? ... a többiek előtt. Most mindenki meg fogja tudni. A fiú magához ölelte. Majdnem szégyenlős mozdulat volt. — Én rossz voltam, anyám . . . Most meg fogom becsülni. Az öreg, ráncos arcra valami szent, nagy ragyogás ült ki és odakint megszólaltak a húsvéti harangok. Ünnepi bugásuk a feltámadást hirdette. Tőzsdei papír- és tavaszi szerelemhullámzás Prága, 1925 Husvét. Ha belépsz, azt hiszed, hogy eltévesztetted a házszámot. Eltévesztetted és mégis oda kerültél, ahová igyekeztél. Husvét van és azt gondoltad, bemégy egy zsinagógába, utána egy templomba és végül egy móséba (Prágában a törököknek is van templomuk). Eleinte nem tudod, mi történik körülötted. A tompa morajlás- fel-alá hullámzik és a hullámok felkapnak és visznek; a magasba, vissza a mélységbe és megint fel. Egy szónoki emelvényen egy feketébe öltözött ember. Két karját égnek emeli és egy lapról mintha valamit olvasna. Senki sem hallja a hangját, de mindenki tudja, hogy mit mond. Csak én nem tudom, én aki nem vagyok templomjáró és sosem keresem fel a szent helyeket. Az emelvény előtt a sokaság. Valahogyan úgy van ez itt is, mint avval a mondással, hogy aki a földön az utolsó, az égben az elsők között lesz a helye. Az emelvény előtt közvetlenül állnak a két méter magas emberek. Leghátul a liliputiak. Ezért a tolongás, a veszekedés, a verekedés. Én egy távolabb eső helyről nézem a jelenetet és várom, hogy mi lesz. Végül is a kicsinyek a nagyok lábai között átbújnak, átörik a kordont és a tömeg valamelyest elhelyezkedik az emelvény előtt. És most érkezik el a pillanat, amikor a szónok ajkát egy csodaszó hagyja el: — Ezerkétszáz!!! — Veszek! Rakéta módra ugranak fel a számok. Minden ember túl akarja harsogni a másikat. Az adok- veszek kiáltások egymásnak ugranak, torkon ragadják egymást, a számok az emberekbe döfnek. lyen ez áll: „Egy prémmel szegélyezett női átmeneti kabát. 2000 korona.“ A számla Kohn nevére van kiállitva. Skandalum. Kohn kénytelen kiszállni. Visszaviszi a feleségét a szállodába és közben sikerül elhitetnie vele, hogy a kabátot nem ő vette, hanem egy barátja, aki arra kérte őt, hogy fizesse ki helyette, majd ő viszaadja a pénzt. A feleség kérdéseire, hogy kié a kabát, egy ügyes fordulattal azt mondja hogy Iréné, az asszony legjobb barátnőjé-é. Az asszony egy pillanatra megnyugszik. Ezt a pillanatot felhasználva Kohn, a portástól sürgősen kéri Prágát és megtelefonálja Irénnek, a dolgot. A szobában azt mondja az asszonynak, hogy ha nem hiszi, kérdezze meg telefonon Irént. Az asszony sürgősen kéri Prágát és Irén mindent úgy mond el, ahogy Kohn kitanitotta. Azonban mit tesz Isten? Mikor a házaspár távozni készül, a portás megszólal: „Nagyságos ur, mindjárt ki tetszik fizetni a két sürgős prágai beszél- getést?“ Kohn és Kohnné most válnak. Ezután a történet után értem a börzét és értem, hogy azok az embereik, kicsinyek s nagyok, az okosak és a buták, a szerencsések és a szerencsétlenek itt ma rekedtre kiabálták magukat, és holnap a templomokban imádkozni fognak. Hisz a közmondás is azt tartja, hogy segíts magadon és akkor az Isten is megsegít. Ha Kohn nem nyer a tőzsdén, nem vehet Irénnek 2000 koronás kabátot. Ha nem veszi meg a kabátot, nem történik meg a skandalum. Ha nincs módjában skandalumokat elkövetni, kénytelen odahaza ülni a feleségénél. Ha odahaza ül, a felesége addig rágja a fülit, amig neki veszi meg a 2000 koronás kabátot. Ha a kaSzóval tőzsde. Holnap ünnep, ma tőzsde: a kor temploma. Nem tévesztettem tehát el a házszámot, mert a földön sok templom van és sok istent tisztelnek az emberek. Közöttük a pénz istene nem a legrosszabb. Mikor a láthatatlan, legfelsőbb Isten szolgájának, Mózesnek átadta a tízparancsolatot, ugyanakkor a pénz istene is megjelent, hogy átnyújtsa a maga parancsait. Az aranyborjú azóta az erkölccsel karöltve jár és talán nem véletlen, hogy mikor templomba igyekeztem, a börzére kerültem. Egy darabig néma megadással figyeltem az egyes jeleneteket és mikor láttam, hogy a tolongó emberek ellenállhatatlanul komikusán viselkednek, szívesen ott maradtam. Már nem tudom, hogy történt, de egyszerre csak köztük voltam és hallgattam, hogy a teremben visszamaradtak, a ruhatárban őgyelgők és a börze lépcsőjén álldogálók mit mesélnek. Látszólag a történeteknek, amiket itt hallottam, semmi közük nem volt az imént lejátszódott börzeistentisztelethez. Az egyik bör- ziáner, aki apró görbe lábaival és óriási hasával úgy nézett ki mint egy fóka a következőt mesélte: — Hát mit szóltok ahoz, ami Kohnnal tegnapelőtt történt. Elutazik a feleségével egy vidéki rokonhoz és mert a rokonnál nincs elég szoba, a szállodában vesz lakást. Minden a legjobb rendben megy. három napig ott időznek és aztán clakarnak utazni. Kohn felesége elhatározza, hogy ő még huszonnégy óráig ott marad és elkéri Kőimtől a hotelszámlát. Kohn barátunk felöltője zsebéből előveszi a számlát, átnyújtja az asszonynak és távozik. Még két perc van a vonatindulásig. Ebben az utolsó két percben érkezik Kohnné (aki különben még nagyon fess asszony) lélekszakadva az állomásra és behatol Kohn fülkéjébe. Kezében a Jiotelszámlát lobogta^, amebátot meg akarja venni, nyernie kell a tőzsdén. Ha nem nyer és nem veheti a kabátot, se éjjele se nappala. Inkább napallá teszi az éjjelt, nyer a tőzsdén és vesz két kabátot, egyet a feleségnek és egyet Irénnek. És mikor minden a legjobb rendben volna, elárulja őt a véletlen. A véletlent Kohn megint csak a véletlennel korrigálhatja. Ha válnak, a váláshoz pénz kell. Ha nem válnak el, a házasélethez kell pénz. Ha elváltak Kohn Irénhez megy és Irén hozzá. Minden ember többé-kevésbé egy ilyen Kohn és ha nem segít magán, az Isten sem segíti meg. — Nagyságos Asszonyom — mondja a hatalmas laptulajdonos a szerkesztő csinos feleségének — mért nem jön gyakrabban a szerkesztőségbe? — Az asszonyka azt feleli, ő mindenütt zavar és különöskép zavarja az urát, akinél mindig lányok ülnek bent. A laptulajdonos élénken tiltakozik és kartársi barátsággal megesküszik rá, hogy a szerkesztőnél soha sincsen nő. Tiz percig mindenre esküszik, ami szent, hogy az asszony férje a legtisztességesebb emberek egyike és nem törődik idegen nőkkel.*— „Tehát akkor a férjem hazu- dott?“ Kérdi ártatlan arccal az asszony. Ezt a történetet egy másik börziáner mesélte el és hozzá tette; Már most mit csináljon a szerkesztő és a laptulajdonos? Ha a laptulajdonos nem mond igent, az asszony ezt sértésnek veszi. Ha igent mond, vége van a férjnek. Mit tesz ilyenkor egy okos laptutujdonos? Az ellentétét annak, amit Kohn tett: nem válik, hanem ellenkezőleg ...“ Már régen szerte széledtek a börziánerek és én egymagámban állok a hatalmas berzeépület lépcsőfokán. Nézem a hullámzó tömeget, örülök a napnak, a zöld fáknak, a szép asszonyoknak. Gondolkodom a két történeten és azon, hogy milyen mély összefüggés van köztük és a börze között, a tőzsdei papír -~-ús -a tavaszi szerelem-hullámgs zás között. Ha a börze helyett ma tényleg egy templomba vitt cl volna a lábam, ugyanezeket az embereket és az életet másnak láttam volna Kevésbé érdekesnek, kevésbé mulatságosnak. A nap eseménye kielégített. Adok-veszek — ez az élet, gondolom és lassan lelépek a legalsó lépcsőfokról, mintha a partról a folyób,. lépnék és mikor elkeveredem az emberhullámok közé és az utca lágyan ringatni kezd, mint a távoli muzsikaszót úgy Hallom a börze jelszavát és csendesen kérdem: Ki vesz engem? Magamat adom... Napa. „Csinoson iüiiorezoii, külön iieiSraln..." A háziasszony végigvezet valamennyi szobáján kevesztül, amig végre valahol a konyhán is túl egy spáizszerii helyiség küszöbe előtt megáll. Ö: fiát ez az. Én (enyhe elragadtatással): Pardon, engem úgy iniormáliak, hogy ez egy különbejáratu elegáns bútorozott szoba. Hol itt a külön bejárás? Ö: Kérem uraságod bejárhat a lifthofból külön. Földszint! szoba. Beléphet az ablakon keresztül. Én megengeden?. Én (körülnézek): Hol Itt az ágy? Ö: Nappal mindig kivisszük. A férjem alszik benne. Tetszik tudni éjjeli szolgálatot teljesit. Uraságod reggel úgy is felkel . . . Én: És az asztal hol van? Ö: A konyhában, kérem. Azon gyúrom a tésztát. De ebéd után be szoktam vinni. Uraságod délben úgy sincs Itthon . . , Én: Legalább függöny volna az ablakon. ö: Van azon függöny is. Éppen most súroljuk vele az előszobát. Uraságod úgy is csak este jön haza, addig a függöny kiszárad . . . É ly Egyetlen széket se fátok. ö: A vajdling van rajta. Kell a mosogatáshoz. De az asztallal együtt behozom azt is. Én: Aki ezt a szobát ajánlotta nekem, azt mondta, hogy itt zongora is van. Ö: Van kérem kettő is. Egyik a második emeleten, másik a földszinten. Egész nap skáláznak, tessék csák nyugodt lenni, uraságod még éjfél után is fogja hallani . . . É n (rezignáltan): Remélem nincs fellángolva . . .? Ö: A mai rossz gazdasági helyzet, tessék elhinni, még a zongorákat is lehangolja. Én: De legalább egy mosdóiéi volna. Ö: Reggelre kikészíteni. Abban főzöm a ruhát. Éppen nagymosás van. É n: Szekrény sincs? Ö: Hogyne volna. Csakhogy most kivittük, mert kell a tnagymosáshoz. Abban ázik a ruha. Azért szekrény, hogy ruha legyen benne. Én: Hát nem teknöben mosnak? Ő: Persze, hogy teknöben. Az Itt a szekrény. A sarokban szoktuk felállítani. Egyetlen poloskát sem találni benne, arról kezeskedem. Én: Csak legalább egy fogast látnék. ö: Volt kérem, az albérlő, aki uraságod előtt lakott itt, tönkretette. Leszakadt alatta . . . Én: Alatta? Hát mit akasztott fel rá? ö: Saját magát kérem. Dymi. Mese az igazi szegényről Irta: Brucknerné Farkas Gizella Éli Amerikában egy nagyon gazdag öreg ember, kinek más gondja nem volt, mint hogy mire fordítsa sok-sok millió dollárját. Hatvan éves elmúlt; tudta, hogy századrészét sem tudja felélni annak, amije van; felesége még gazdagabb volt, mint ő s két leánya, egyik petrólumkirály, másik acélkirály felesége, hiába követett el mindent, hogy pénzfeleslegén túladjon. De az öreg ur, nevezzük Mr. Whitenek, szeretett volna örömet venni magának a pénzén, mert életében igen kevés öröme volt. Minden magától jött, ölébe hullott a vagyon és a siker; egészséges volt és nem kellett soha megalázkodnia a pénz miatt. Gyerekeinek és unokáinak örülhetett volna, de nem volt még elég öreg és önzetlen ahoz, hogy maga-magának külön örömet ne kivánt volna. S amint törte a fejét, mi módon is szerezhetne magának örömet, egy réges-régi emléke merült fel a feledésből. Kicsi, alig öt esztendős fiúcska lehetett, mikor egyszer sétálni vitte a miss és útközben sósperecet vett neki. Mr. White. — akkor még kis Fred — unottan kezdte ropogtatni +A&A&AAAAAAAAAAAAAA&AA&AAAÁAAAA4. <5 ► 3 A legmegbízhatóbb t 5 test* és szépségápolás? t 3 cikkek, arckrémek, t £ púderek, szappanok. ► 5 stb. a > ] (őrse Pariimra!® \ < &o§ice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► < ► ^ Valódi köini vizek és francia illatszerek ► 5 Postai szétküldés. ►
