Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-12 / 83. (826.) szám
írástudók között ? Vasárnap, ápr!% 12. Tudta hát a felesége, miért dobog a 5-Vjjve. v; Az óra hatot ütött A menyecske felugrott. — Nem jön! most már bizonyos, hogy uzsinál volt. Különben már régen itthon űilna. Lázasan lihegett, a féltékenység rágta a > 'ivét s amint gyötrődött, kínlódott, az arca ^'•telen felderült, a szeme villámot vágott: — No megállj! Majd megtudom, hogy M voltál! Félrelökte a krumplival megtelt tálat, kihaladt az udvarra, marék kukoricával magá- vtz csalogatta a csirkéket, kiválasztotta ködük a legkövérebbet, megfogta s a terveiét paiprikáskrumpli helyett olyam csirke- iprikást főzött, hogy a harmadik szom- -•■édba is becsiklandozott a szaga. Azután bort is hozott, másfél litert. Mikor a paprikás az asztalon gőzölgőit, piros bor pedig csillogott a tányérok mel- itt, kinyitotta az almáriumot, aztán lázasan Itözködött. A rövidujju ing úgy feszült a? karján, aintha márványra simult volna, a rövid coknya alól fehéren csillant a lába s barna aján pirosán kontyosodott a? menyecskésre ötött kendő. Belenézett a tükörbe, aztán megriszálta derekát. Most már jöhet az ember. És a szekrény tetejére dalolva rakos- atta a*z edényeket. A kocsi fáradtan zörgött az országúton. Az ember álmos volt, a lovak is. A hordó nehéz volt, sok időbe került, amig evették a kocsiról s mivel már öreg dél- itánra járt, mire mindent rendbe tettek, a fuvaros nem sokat időzött, lovait megetette, negitatta, aztán hazafelé döcögött. Zsuzsira nem is gondolt, fáradtan bóbiskolt az ülésen. Pedig, ha tudta volna’, mi vár rá. odahaza. — Na megállj . . . A menyecske felneszeit. A kocsi az udvarra fordult. — Megjött? — Meg hál7 Isten! i A menyecske ravaszul hunyorított. — Elég hamar. Az ember bólintott. — Siettem. Aztán az asszonyára nézett. — Hanem megéheztem . . . Van-e vacsora? A menyecske mosolygott: — Van. — Akkor jól van, — szólt az ember, kifogta a lovakat, aztán bement a szobába. Az ember az asztalra tekintett, aztán nagyot nézett. — Paprikás csirke, aztán bor. Hm —, gondolta? magában. — Az asszony ugyancsak kitett magáért. IV. A kegyes olvasó könnyen elképzelheti: micsoda pazar sikerrel folyt le a Szerelem- királynő bemutató előadása? Főleg, ha Bér- ger Pistát is kombinációba vesszük, aki úri barátaival telirakta a zsöllyesorokat És micsoda virágözön záporodott a színpadra! Berger Pistának a sajtóval is jó baráti össze köttetése volt s másnap reggel a helyi lapodban ismétlődött a Lottikát elárasztó virágözön . . . Ki volt boldogabb Lottikánál? Nem volt ugyan régi színésznő, de azért már ki tudta élvezni a dicsősége legfőbb örömét is: pályatársnőinek leplezhetetlen irigykedését és pukkadását. Különösen a primadonna volt tökéletesen odáig, aki a Szerelemkirálynő címszerepére tartott számot s akivel egy szép napon a próbán, Lottika csúnyán össze is rúgta a patkót közös öltözőjükben. — Magához még a sáros cipőmet se törülöm, — fakadt ki végre a kislány, aki ugyan nem régen volt színésznő, de azért a kulisszák világának teljes ékesszólásával tudott kifejezést adni érzelmeinek, ha a sodrából kihozták. — Hogy meri ezt nekem mondani? — lihegte a pr'madonna, amikor kiengedett végre a torkába fagyott szó. — Úgy, hogy kegyed egy közönséges, céda személy — szolgált az indokolással Lottika. A primadonna visított, mintha ölnék. — Maga mondja ezt nekem? Maga? Vak veti a szemére a világtalannak? Hát maga micsoda? Maga tán Nebántsvirág? Úgy beszél, mintha Berger Pista nem is volna a világon! Úgy beszél, mintha az egész város nem tudná Berger Pistáról! Ott ültek mind a templom csarnokában. A Gondolat csodás pengéje fénylett: a Bibliát cserezték, teregették, hogy új köntöst szabhassanak a népnek. (A Bibliát Isten takarta ránk rég, hogy a mindenség árva vándorának, az Embernek didergő lelke szabjon évezredenként új köntöst belőle . . .) Ott ültek mind acsarkodón, sötéten, utálták egymást és véresre marták, szivük helyén vad viperák nyüzsögtek, kigyók sziszegtek szavaik zenéjén. . . . Ekkor belépett szőkén és fehéren . . . Fiatal testén fénylett a ruhája: pedig paraszti kézzel, szeretetbői szőtték falusi, földillatu évek . . Evett, aztán ivott. A menyecske nem szólt egy szót sem, csak nézte az urát és várt. Az ember mohón evett s mikor már jóllakott és az utolsó falat után jó nagyot akart inni a megmara’dt borból, a pohár megállt a kezében. Csak most vette szemügyre asszonyát. — Ejnye, de szemrevaló cseléd ez a Juli! — gondolta vágyón, aztán megitta a borát. A menyecske észrevette a pillantást, asszonyi lelke megértette a* rövid pauzát, de úgy tett mintha miről sem tudna, tettetett egykedvűséggel felállt s mialatt az asztalról a*z üres edényt szedegette, csípőjével „véletlenük* odasurlódott embere oldalához, forró, kemény karját pedig az arcához érintette. Az ember megmozdult, aztán a formás teremtést olyan hevesen magához kapta, hogy a menyecskének csak annyi ideje volt, hogy a lámpát hirtelen lesrófolhatta. Aztán elcsendesedett. Elmúlt egy hét. Megint sok eső volt, most meg a csa*la- mádé romlott Az ember elhatározta, hogy hazahordja. A kereskedő beállított hozzá. — Eljön-e fuvarba? Bort kell szállítani. — Hova? — Adonyba. Az ember megrázta a fejét, már éppen ki akarta mondani, hogy nem ér rá, de hirtelen elnyelte a szót. Eszébe jutott a múltkori paprikáscsirkés- boros édes este, a szive megdobbant. Egy olyan estéért érdemes oldalba rúgni a csala- mádét. Mert bizonyos, hogy az asszony megint úgy várja? majd, mint a minap. Ránézett a kereskedőre, aztán bólintott: — Elmegyek! — mondta hetykén s szeme sarkából a menyecske felé vágott. A menyecske egykedvűen dolgozott tovább. Az ember befogott, aztán elindult a borral. MHiiiMBmitmBmBWMiriBnwmwTTMiiinnwii n l^■^nll n mim mi Most aztán Lottikán volt a sor, hogy a torkán akadjon a hang: — Mit beszél maga Berger Pistáról? Nekem semmi közöm Berger Pistához, érti? Semmi közöm, érti? A primadonna, vona’glott a hisztérikus kacagástól: — Semmi köze? És ezt nekem mondja, aki régebben ismerem azt az urat? Az az ur nem hagyja magát az orránál fogva vezettetni. Az az ur még senkinek se adott egy rongyot se ingyen — nem ennyi tömérdek ruhát! . . . Lottika erre igazán nem tudta, mit feleljen? Elárulja a titkát? Elmondja, hogy neki tündér nagynénje szabatta, varratta az egész garderóbeját a Mek-mek tündérszabóval? Még utoljára el se hinnék — még a szemébe kacagna ez a kitanult, elvetemedett per- szóna! Szerencsére, hogy véget vetett a gyötrelmes zavarának egy jótékony ájulás, amelyből az igazgató irodájában ocsúdott fel a pamlagon. — Nono, kedves kicsikém, — vigasztalta őt a jóságos öreg ur. Ne vegye annyira szivére a dolgot. Inkább legyen rá büszke, hogy olyan hamar meghódította Berger Pistát. — Hogyan? Hát az igazgató ur is azt hiszi? — fuldoklott a leány. — Azt hiszem? Hát mit higyjek? Tán bizony azt, hogy a tündérek dobálták be kegyednek az ablakon ezt a sok drága selymet? Ne tartson engem olyan ostobának! . . . S Lottika ismét ott ült ablakában s most még sűrűbb könnyhullatás ázta?tta rózsás arcocskáját, mint pár héttel ezelőtt. Szállásadónője, aki az utóbbi időben feltűnően kereste a kedvét, szorgoskodva tipeCsak gyermek-módon szólt, de megmutatta: Úgy elszabdalták Izrael ruháját, hogy koldusként áll népek lakóijában . . . S álmélkodünak mind a bölcseségén . . . Csak álmélkodtak . . . Korhadt kor vezérl. A nép aludt meg bamba ájulaíban, mint barázdában májusi föld . . . Nem tudta, hogy mag-éhes, mert aludt még . . . Lassan kiment a vének csarnokából . . . A föld már ébredt . . . kinok. vágyak, bűnök s a nyurrtalanság új. éhes ekéje ches barázdát vágtak a világba . . „ ö ment fehéren örök megvetéssel neki az ismeretlen századoknak . . . ö ment elül . . . Korok konkoly hintő! sötét falkában loholtak utána . . . Mécs László. * V. ^SSSÍŰBBBmSBamEBB A fuvaros alig várta*, hogy végezze dolgát, aztán sietve hazament. Vidám volt, a szeme cillogott, repülni szeretett volna. Hogyne, amikor a menyecske várja. De nagyot csalódott. Az asszony várta’ ugyan, de az asztalon csirke helyett most krumpli párolgott, a bornak pedig Ilire sem volt. Aztán se rövidujju ing, se bokorugrós szoknya, se semmi. Elkedvetlenedett, aztán ránézett az asszonyra*: — Hát a bor hol van? — Bor? — húzta fel a vállát a menyecske. —• Mit gondol, úgyis elég nehéz az élet. Még bort is vegyek! Az ember csendes maradt. — A múltkor is nehéz volt az élet, mégis vettél! A menyecske összeráncolta* a homlokát. — Mikor? — Mikor Földváron voltam. A menyecske elpirult. — Az más volt. Az embernek gyanúja támadt. — Miért? — kérdezte csak úgy. A menyecske elfordult. — Azért! — De nem úgy van az ,— kardoskodott most már az ember. — Mondd meg! A menyecske szabódott: — Ugyan már! ... ne okoskodjon! És el akart menni. Az ember megfogta* a karját: — Addig innét nem mész el, amig nem mondod meg, miért vártál múltkor „olyan, szépen** és miért nem vártál most! A menyecske egy ideig hallgatott, rángatta a vállát, aztán duzzogva felelte: — Azt hittem akkor, hogy a Zsuzsinál volt, — mondta halk merengéssel, — a*ztán próbára akartam tenni, hogy igazán volt-e nála! Az ember szeme megvillant, a melle kidomborodott: — Hát voltam nála! — mondta büszkén. gett be hozzá, megütközve vette észre a kisasszony elkeseredését. — Oh, Julcsa néni! — borult a résztvevő kebelre a leány — engem nagy szomorúság ért! — Micsoda*? Talán bizony már elhagyta a Berger Pista? A leány, mintha vipera elől ugrott volna félre: — Micsoda? Hát maga is? . . . — Hogy én is tudom? Hát hogyne tudnám? Hiszen az egész város tele van vele. Hja, ilyesmi kis városban nem mara*d titokban. S mondhatom: sokan irigylik a kisasszonyt — még az urihölgyek is. Vigyázzon, drágám s ha csakugyan el aka*rja hagyni ez a szélcsap fráter, kövessen el mindent, hogy visszakeritse. Szóval: használja ki az alkalpia’t. És addig élje a világot, amig fiatal. Lottika körmei begörbültek, hogy megtépázza a szives tanácsadót, amikor az ajtón kopogtak és bealázatoskodott a*z ügyelő: — Az igazgató ur küldött, kezeit csókolom. Elhoztam az uj operett főszerepét . . . V. A művésznő átfutotta a szerepet s látta, hogy abban még több ruha* van — sokkal, sokkal több ruha . . . S ime, újra megvilá- gosogott a szoba szöglete, újra megjelent előtte a tündér nagynénikéje: — Értesültem róla, kicsikém, hogy megint szükséged van néhány divatos limlomra*. Hát egyszeribe berendezzük a bűvös szabómühelyt . . . Amire Lottika határozottan megrázta a fejét: — Köszönöm. De nem veszem igénybe 13 A menyecske a*zonban elnevette magát és legyintett maga előtt: — Beszélhetsz! — gondolta magában, mivel, hogy az ilyesmi megítélésében a*z asszony már igazán csalhatatlan. Dle Rampfistrickerin — Elbeszélés — Irta: Kosáryné-Réz Lóra. Ki tudja még, mi volt az a rámfli? Ré- ges-régen, űrkor jó erős, otthonkötött, kék- rózsaszin, barnapiros, vagy tiszta fe-hércsi- kos patentharisnyákat viseltek az asszonyok annak a térdigérő sima szárát fejezték be rámflival: cs'pkés-diszes mintakötéssel. Nem akárki értett hozzá, hogy szép rámflit tudjon kötni. Ügyesség, finom kéz, Ízlés és fantázia kellett hozzá. Az öreg Hammerné jogos önérzettel mutatkozott be a társaságbeli idegeneknek így, megfogva két feketefélkeztyüs kezével a szoknyája szélét: — Ich bin die Rampfistrickerin! Ö volt a rámflik mestere. Gyönyörű dkk-cakkos, virágos mintákat tudott kötni a harsnyaszélre, úgy mesélte az édesanyám. Ebből élt. Meg abból, hogy a hét minden napján más úri helyre volt hivatalos uzsonnára. Megitta a csésze kávéját, hozzá két darab kuglófot. Néha még befőttet vagy tortát is kapott. Egy ilyen kis öreg összetöpörödött madárasszonykának mi kell több ennivaló? Nem is igen evett mást szegény. Uzsonna után, ha a sok jó étel kellemes érzéseket ébresztett benne, vidám történet- kéket mondott el fiatalkorából, amikor még otthon volt és tizenhárom kérő jött hozzájuk egymásután, amikor hozzáirnent a tizennegyedikhez, aki luteránus pap volt itt a városkában, de nagyon fiatalon halt meg, úgy hogy már alig emlékeztek akkor is reá . . Az ura kocsin hozfa az erdélyi szászok közül idáig, rengeteg félelmes és kedves kalandon keresztül, atrmk még mindig olyan élénken éltek az emlékében, mintha minden csak tegnap történt volna. Ha pedig különösen jó hangulatban volt, akkor letette a kötését, kiállt a nagy szőnyeg közepére, a kisasztalka mellé és egyik félkeztyüs kezét rajta nyugtatva, másikat az ég felé emelve, szavalni kezdett lágy, vékony hangján, reszkető elragadtatással minden szóban:-----Oh, lieber Mond! Du gehst so stille.. Pr ózában is sokszor mondta, hogy szereti nézni a holdvilág rejtelmes útját, bár tudta, hogy ez beteges és veszélyes dolog és már az anyja is óvta ettől. De megszokta leánykorában s a házasságbeli boldogsága, amikor az ura szemét nézte esténkmt, olyan rövid volt, hogy nem volt ideje leszokni róla Itt maradt egyedül az idegen városban s itt kellett megöregednie és meghalnia, de mégsem érezte magánosnak az éjszakáit, mert a hold ugyanaz volt, amit leánykorában otthon látott. Hogy ne szerette volna ezt az-egyetlen ismerőst, ami boldog fiatalságára emlékeztette! És hogyne indult volna meg a szive, ha elgondolta a saját csöndes életét és a segitségedet. Úgysem tudtál rajtam segíteni. Senki sem hiszi, hogy te készítetted a tündérruháimat. Mindenki azt mondja, hogy szeretője va’gyok Berger Pistának. S a legbosszantóbb a dologban, hogy ez nem is igaz . . . — Mit akarsz ezzel mondani? — sápadt el a földöntúli nagynéni. — Azt, hogyha már úgyis kompromittálva va’gyok ... ha már úgyis . . . Mindegy .. . — Szóval le akarsz térni az erény útjáról? — Le, — bólintott Lottika röviden és velősen. A tündérnő elájult volna, ha a tündérek egyáltalán el tudnának ájulni. — Szerencsétlen! Mit beszélsz? Hát mit törődsz te az egész világgal? Mit törődsz te a’ pletykával, ha tudod, hogy az hazugság? Hát nem elég jutalom neked a tisztaságod öntudata? Hát drágább neked a becsület látszata, mint maga a becsület? — Drágább — hagyta helyben Lottika*. — Mert mit tehetek én arról, hogy a világ gondolkodása úgy van berendezve, hogy nem tud hinni a becsületben? Ha már úgyis megrágalmaznak, legalább legyen a rágalom — igaz. De tisztességem se legyen s még hozzá itt fonnyadjak el a sutyban — az igazán nem‘fizeti ki magát. Akkor inkább kihasználom az alkalmat és eddig élem a világomat, amig fiatal vagyok . . . S Lottika intett a tündérnőnek, hogy el van bocsátva. El a balfenéken . . . Maga pedig hozzá látott a*z öltözködéshez, mert színház után Berger Pistával akarta tölteni az estéjét . . .
