Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-09 / 81. (824.) szám

n Csütörtök, április 9. 3 A szerelem mint kényszerítő körülmény Budapest, április 8. Kedves, de sablonos történet. Vagy 15 évvel ezelőtt egy nyalka, fiatal főhadnagy be­leszeretett egy elszegényedett grófi család egyetlen lányába. A grófkisasszony viszo­nozta a szerelmét s csakhamar megtörtént az eljegyzés. A házasság azonban egy.e késett, a fiataloknak nem volt pénzük és nem tudták letenni a szükséges 30.000 korona kauciót Hosszú idő után a főhadnagy döntő lépésre szánta el magát. Fivérc'hez fordult s kijelen­tette előttük, hogy ha lefizetik helyette a kauciót lemond atyai örökségéről. A testvérek kaptak az ajánlatom csakha­mar meg volt a lakodalom s az idő gördült tovább. Évik múltak, változtak a viszonyok s a rózsaszínű köd is lassacskán leülepedett. S ekkor jött a nem várt fordulat. A fő­hadnagy, aki ma már 50 éves öreg ur, meg­jelenik a biróság előtt és port indit fivére ellen, akiknek javára vala­ha lemondott birtokairól. Rendre vonultatja fel érveit. Kéri, hogy szolgáltassák vissza apai jussát, amelytől kényszerítő körülmények folytán vált csak meg. „Szerelmes voltam — mondja — s hogy feleségül vehessem azt, akit legjobban sze­rettem életemben, minden áron pénzt kellett szereznem. Házasságom kényszerítő körül­mények között jött létre, mert hiszen a szerelem csökkenti az akaratot, a józan ellenállást és kényszerhelyzetet teremt. Kérem a bíróságot, hogy a birtokomról való lemondási szerződést érvénytelenítse/4 Eddig az öreg főhadnagy. A budapesti polgári törvényszéken, hosszasan és több­szörösen tárgyalták az ügyet, mig végre most Kiszely Kornél dr. Ítéletet mondott a kü­lönös és szokatlan perben. A biróság Ítéletében nem adott helyt az esztményeiihez hűtlen gavallér érvelésének. Kimondotta, hogy maga a házasság intézménye nem képez kényszerítő okot. A házasságot közös megegyezés alapján kötik s csak abban az esetben lehet kénysze­rítő ok a házasság, ha létrejöttét kényszerítő körülmények idézik el. A szerelem pedig nem kényszerítő körül­mény. A bíróság a felperes keresetét mindezek alapján elutasítja. A könnyelmű és szerelemtől kényszeri- tett főhadnagy tehát nem kapta vissza birto­kait s mi sem kaptunk semmit, legfeljebb a tanulságot, hogy a szerelem lehet nagy, le hét szép, magasztos és lehet mindennél több — bármi lehet; de kényszerítő ok, körülmény és bírósági argumentum sohasem! Ford megépíti a néprepülő­gépeket és a levegőbe emel minden embert érdekeltségben a németek is igen jelentős összeggel lennének képviselve. Az amerikai autógyáros nem csak eze­ket a mindenki számára megszerezhető kis, kétüléses gépeket fogja előállítani, hanem foglalkozni fog hatalmas, eddig még nem használt óriási méretekkel biró légigépek gyártásával is. amelyek az Amerika és Euró­pa közötti szállításokat lesznek hivatva le­bonyolítani. Egy >lyen gép maximális meg- terhelhetősége 15 tonna lesz. Ford ajánlja a hajóstársaságoknak, hogy fogjanak hozzá maguk is a repülőgépek gyár­tásához, mivel a konkurrencia következté­ben csakhamar teljes tétlenségre lesznek kár­hoztatva. Ford gyárai, a Junker-müvek már a leg­közelebbi hónapokban felveszik az üzemet. Okolicsányi volt aLeirer-gyilkosság értelmi szerzője Bűnszövetkezet áldozata lett Leirer Amália — Dohnált Olmiitzben szembesítették Huda­csekkel — Okolicsányi beismerő vallomása London, április 8. A Daily Chron. szenzációs és nagyará­nyú terveket hoz a világ tudomására. Henri Ford. az autó-király nem elégszik meg többé földi birodalmával, nem elég neki, ha a világ országútiaknak porát az ő autói keverik fel, a levegőt is meg akarja hódítani a maga szá­mára és azt ambicionálja, hogy a világ min­den pilótája egy Ford-gyártmányu gép kor­mányát igazgassa. Henri Ford elhatározta, hogy a maga va­gyonát összehozza egy pár amerikai millio­mos felesleges tőkéjével. így elsősorban a rágógumifejedelem, Philipp Wrigley számlái­ba tállá n dollárjaival és megkezdik a néprepiüögépek építését. Egy ilyen néprepülőgép, amely kétülé­sesre van tervezve, olyan olcsó volna a köz­ismert Ford-féle előállítási módon, hogy minden kereskedő, vagy bármely magán­ember a legnagyobb könnyedséggel meg­szerezheti magának. Hogy továbbá a kereskedő ne legyen kénytelen igénybe venni a drága vasúti, vagy tengeri szállítását az árunak, a Ford-miivek ontani fogják a szállításra alkalmas repü'ögépeket is, amely ugyancsak olyan olcsó lesz, hogy né­hány hónap alatt kifizeti magát. Henri Ford nem áll meg a repülőgépek konstruálásánál, hanem üzemeket fog szervezni, amelyeknek kizá­rólagos feladata lesz kihasználni a levegő potenciális energiáját és ezt, mint hajtó­erőt, a legkülönbözőbb ipari célokra fór ditani. Ez azonban nem tartozik a mesék vilá­gába, mert Ford mérnökei már elvégezték az előmunkálatokat s most már csak a tőke elő­teremtéséről van szó. Ford tervei szerint az A Leirer-gyilkosság befejező nyomozási részének munkájából újabb szenzációk bon­takoznak ki. Ugyiátszik. a rendőrségnek sikerült egy régóta mű­ködő nagyszabású bűnszövetkezet titkát le­leplezni, amelynek tagjai gyilkolták meg Leirer Amália és ők követtek el talán még sok minden régi fel nem derített bűncselek­ményt. A fogvatartottak kaotikus vallomásaiból mind erősebben domborodik ki annak bizo­nyossága, hogy a Leirer-gyilkosság csak egy láncszeme volt a bűncselekmények láncola­tának. Az ügy részleteiről mai tudósításunk a következő: Dohnált szembesítik Hudacsekkel Kassa, április 8. (Kassai tudósítónk táv­irati jelentése.) Vogel budapesti rendőrkapi­tány, Angyal detektivfőfelligyelö és Célba kassai felügyelő ma Olmützbe utaztak és magukkal vitték a Kassán fogvatartott Dohnál Leót is, hogy Hudacsekkel szembesítsék. A rendőrség ettől a szembesítéstől újabb szenzációs részleteket vár az ügy tisztázására. A kassai rendőrség megkeresésére a bu­dapesti rendőrség házkutatást tartott Okoli­csányi lakásán, amely alkalommal több leve­let találtak Pödörtől, amelyekben az pénzt kér Okolicsányitól. Okolicsányiról különben kiderült, hogy tevékeny szerepet játszott az ébredő magyarok egyesületében pénzt szer­zett tőlük s ugyanakkor a legfurcsább s leg­titokzatosabb összeköttetésben állott gonosz­tevőkkel. Az egyesületben ismerkedett meg Pödör olmützi barátjával, Hudacsekkel is, aki Dohnállal is ismeretségbe hozta bizonyos politikai természetű ügyek lebonyolítása ér­dekében. Rendkívül erős a gyanú, hogy az egész társaság tudott Leirer Amália meggyilko­lásáról. Hudacsek, aki Olmiitzben van letartóz­tatva, elszántan védekezik s csak annyit is­mer be, hogy Dohnállal és Pödörrel az ol­mützi fogházban ismerkedett meg évekkel ezelőtt. Bolla megismeri Okoücsányit Budapest, április 8. Budapestről jelentik: Tegnap délelőtt a Markó-utcai fogházból de­tektívek hozták át Bolla Józsefet és Saguly Ferencet a főkapitányságra és szembesítet­ték őket Okolicsányival. Először Bolla állott szemben Okolicsányival. Szúrósan szemébe néz Okolicsányinak, majd kijelenti, hogy személyesen ugyan nem, de mégis ismeri ezt az urat. Az angyalföldi tébolydában láttam öt — mondotta — ami­kor egyszer látogatóban voltam Pödörnél. Pödör akkor egy sarokba húzódva sug- dolódzott ezzel az emberrel. Mikor pedig az ur elbúcsúzott Pödörtől, ez sietősen igy vá­laszolt kérdésemre: Okolicsányi László ur volt nálam, ak> fő­nököm volt a vilanytársaságnál. Kijött ba­rátságból meglátogatni engem. A továbbiak folyamán kiderült,, hogy Okolicsányi nemcsak a balassagyarmati fog­házban, hanem Budapesten is a legélénkebb összeköttetésben állott Pödörrc-l, sőt amikor már tudta, hogy ő a gyilkos, leveleket kül­dött neki. leveleket kapott tőle és pénzt jut­tatott el hozzá. Okolicsányi megtör* Budapest, április 8. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A budapesti rend­őrség hivatalos jelentése szerint Okolicsányi megtört és vallott. Elmondotta, hogy Pödör januárban leve­let irt neki az angyalföldi tébolydából és eb­ben arra kérte, látogassa őt meg. Okolicsá­nyi eleget tett a kérésnek, felkereste Pödört és az könyörgött neki, hogy szabadítsa ki. Egy héttel utána már az utcán találkozott Pödörrel, aki teljesen le volt rongyolódva és Okolicsányi ekkor ruhát adott neki. Pödör ekkor azt mondotta, hogy Csehszlovákiába utazik és átadta neki az ékszereket, az ékszerkazet fákat, a retikült, a brilliáns platinaórát, az aranyláncot és a gyűrűt. Okolicsányi ezeket a tárgyakat hivatali Íróasztalának fiókjába zárta. A Leirer Amália meggyilkolásának felfedezése után, amikor a lapok az elrabolt ékszerek jegyzékét kö­zölték. rájött arra, hogy az általa őrzött ék­szerek azonosak a Leirer Amália ékszerei­vel. A gyilkosság felfedezése után találko­zott Pödörrel és azt mondotta neki, hogy őt tartja Leirer Amália gyilkosának. Pödör erre azt válaszolta, ne törődjék vele. de őrizze tovább az ékszereket. Okolicsányi azonban erre nem volt kapható s visszaadta Pödör­nek az ékszereket. Később ismét találkoztak, elekor Okoli­csányi egy revolvert szerzett Pödörnek és ezért Pödör a platinaórát és a brilliánsgyü- rüt neki adta emlékül. Okolicsányi ezeket a tárgyakat elfo­gadta és utasította Pödört, menjen Liptó- szentmiklósra sógorához, aki maid segé­lyezni fogja. Megbeszélték azt, hogy Dohnál nevén és cimén fognak levelezni. Sógora később jelentette, hogy Pödör nála járt és pénzt kért. Pödör utolsó levele április else­jén érkezett és ebben ismét pénzt kért Okoli­csányitól. Mikor Okolicsányi Pödör öngyil­kosságának hírét olvasta, nyugtalankodni kezdett, de mégsem jelentkezett a rendőrsé­gen, mert azt remélte hogy a nyomozás nem fogja tudni bebizonyítani Pödör bűnös-1 ségét. Amikor a detektívek Pödör ÖngyUkosu sága után az elektromos müveknél kutat­tak, megijedt és a nála levő ékszereket és Pödörnek leveleit az étkezdében levő tűz­hely lobogó lángja? közé dobta. Okolicsányi kihallgatása a késő éjjeli órá­kig tartott, a kihallgatást ma folytatják. A rendőrségen ma újabb fejleményei bontakoznak ki a Leirer Amália körüli gyil­kossági ügynek. Jelentkezett ugyanis egy Andorffy Imre nevű zálogházi ékszerbecsüs, aki előadta, hogy december 16 án árverés volt egy zálogházban s ott megjelent Leirer Amália is és ott volt Okolicsányi is a felesé­gével. F.gy értékes brilliáns karkötő körül heves licitálás fejlődött ki. Leirer Amália a karkötőt mnidenáron meg akarta szerezni. Jóval később, februárban OkoFcsányi találkozott D'brlt József zá’ogházi ékszerbecsüssel és eldl- csekedeft előtte, hogy megismerkedett Lei­rer Amáliával és fel is jár hozzá a laka- j sara. A rendőrség ebben az iigvben ma dél­előtt szembesíti Andorffyt és Dibriket Oko­licsányival. Szorul a hurok Okolicsányi körül Lapzártakor kapjuk budapesti szerkesz­tőségünk következő telefonjelentését: Okoli- csányit k:hallgatása során Fcsedi rendőrfo­galmazó keresztkérdések tüzébe állította, amelyek hatása alatt Okolicsányi megval­lotta hogy az árverés után Le'rer Amália felkereste öt hivatalában és kérte, hogy szerezze meg neki azt a kar- csattot, amelyet Okolicsányi iigyvédba- rátja vett meg. Leirer akkor bemondotta lakása címét és megjegyezte, hogy egyedülálló nő, este I fellátogathat hozzá. Okobcsányi akkor meg­ígérte, hogy az ékszert megszerzi. A rendőr- fogalmazó kérdésére, hogv hogyan ismer­tette meg Leirer Amáliát Pödörrel. Okoli­csányi először semmit sem akart felelni, vé-1 gül azt mondja, hogy Pödört akkor mutatta be Amáliának, mikor az a hivatalában járt. Kijelenti továbbá hogy Amália lakásán soha sem volt. Okolicsányinak erősen bizonytalan feleleteiből a rendőrség azt a következtetést I vonja le, hogy az egwz rablógyilkosságnak ő az értelmi szerzője, ö szerezte be a villnnyfelep iga­zolványát, amellyé? Pödörék Leirer laká­sában utoljára jártak, ö adott utas tást ne­kik, amikor a tettet végrehajtották, ő, aki a helyzettel Ismerős volt, emelte el az ér­téktárgyakat. Most tanuk is jelentkeztek, akik azt ál­lítják, hogy amikor a rendőrség a villanyte­lepen házkutatást tartott látták, hogy Okoli­csányi a tűzhely ajtaját felnyitotta és papi­rosokat dobott bele Feltételezik, hogy Oko­licsányi a Pödörtől kapott leveleket dobta a tüzbe. a nála levő ékszereket pedig elrejtette. A kihallgatás tovább tart és holnapra uiabb szenzációs fordulat várható. "WW 1 Nagy választék I I Ifj. Klein Sándor női divatkülönlegességek áruháza Legolcsóbb bevásárlás? FB-U.9.SZ. | f°rrás 1 I A P. M. H. CSÜTÖRTÖKI ROVATA írja: Fenyves Pál írók és írások — Vox humaiia — fi Az utóbbi években íelszaporodott mémoire- irodalom nem sok örömet okoz, még kevesebb hasznot hajt, a szó nemesebb értelmében. Minden uj emlékirat u,j csalódást okoz, mert mindegyikből az derül ki, hogy szerzője jó diplomata, jó politi­kus, jó hadvezér, jó publicista, már aszerint amint, sőt gyakori az olyan eset is, amikor a szerző jó iiadvezérnek és jó diplomatának, vagy jó diplo­matának és jó publicistának érzi tulajdon szemé­lyét. A kiváló férfiak ilyen tömeges jelentkezése mintha némi ellentétben állana a félígmult hábo­rús korszak kísértő emlékeivel. A jeles cselekede­tek hosszú sorozata, mely a mémoire-okat vas­kos kötetekké dagasztja, szeiid csodálkozásra készteti az olvasót: hogy lehetséges az, hogy ennyi hérosz ekkora igyekezete nem tudta elhárí­tani Európa katasztrófáját, vagy nem tudta győ­zelemre vinni pártját, nemzetét vagy népét, ami­kor már el volt vetve a kocka? És ha minden emlékiratnak hinni akarunk, akkor még egy zava­ró kérdés tolakodik elénk. Majd minden kiváló férfiú talál valami mulasztást vagy botlást egy másiknak működésében. Ha hiszünk az emlékira­tok igazmondásában, e! kell hinnünk a kölcsönö­sen egymásra bizonyított hibákat is. De ez meg­tépázza a nevezetes szerzők habárait és végered­ményben kiábrándítja az olvasót a divatra kapott mémoire-irodalombói. Másrészt tagadhatatlan, hogy a tudományos kutatás eredményeinek és módszereinek népszerű­sítése nagyban növeli az emberi dokumentumok, az érzelmi és gondolati jelenségek iránt való ér­deklődést. Lelki tényekről akarunk olvasni, a leiki élményt használjuk a műalkotás mértékéül és az a legszebb dicséret, ha egy könyvre vagy versre rámondjuk, hogy igaz. Háromszáz esztendővel ezelőtt minden regény valóságos lexikon volt, a legkülönbözőbb ismeretek halmaza — ma minden regény irodalmivá formált lélektani tanulmány, j Dosztojevszkij, Knut Hamsun, Romáin Rolland a lélekanalizis iránit olyan fogékonnyá tették a mai olvasót, hogy nem is érdekli egyéb, mint a vox Humana, az emberi hang. Ilyen, a mai tudományos divat szerint való könyv került a kezembe mostan, amit a szomorú hírnévre vergődött Dr. Hermine Hug-Hellmufh adott ki Bécsben. Egy süldő-leány naplója ez a könyv (Queltenschriften zűr seelisdhen Entwick- lung. Nr. l), ezerarcú, izgalmas és békéltető, égi tisztaságú és érzékies, hihetetletn és mégis isme­rős, banális és szent áhítattal teli. Egy alig induló élet naplója és mégis benne rejlik a nagy miszté­rium, az örök asszony. Egy előkelő osztrák ál- lamihivatalnók becézett gyermeke, akit még a széltől is óvnak és mégis benne tükröződik egy egész pusztulásra Ítélt kornak képe. Nem regény — és mégis regénynél érdekesebb; igaz — és mégis szinte bámulatos,, hogy még oly kedvező körülmények között is, létrejöhetett ez a terje­delmes napló. Szülők és nevelők, orvosok és irók sokat ta­nulhattunk ebből a tudományos kutatás számára közzétett naplóból, de amikor elolvastam, az a gondolatom támadt, hogy szentségtörés volt ki­nyomatni, kiszolgáltatni tisztátalan fantáziáknak, cinikus vagy közönyös olvasóknak és kitenni an­nak a veszélynek, hogy az avatatlanok össze- téyesszék hasonló cimü szennyiratokkai. Az élet olyan megfoghatatlan, szent valami, hogy az em­berek egy részét ellenállhatatlan vágy hajtja arra, hogy meggyalázza. XSOGOGOOOOOGGOOOGOOOeXDCXDOOOOOOOQ ) ffollandt § > Glodlolas (Karüflráő) f |Begónia. Gloxiniai ? és más nyári virágzásra való Q 5 virággumókat pompás § R fajokban és a lég- & $ nagyobb vá- ö d laszték- ó R bán § I BERGHOFFER JÁNOS I 5 magkereskeflO rög szállítja o 5 POZSONY, Vásártér 13. | K (Kérjen áriapot.) X | Dr. Boruvka ezelőtt Dr. Hausmann mz szanatóriuma i Teim° PráBí n„ teqerova 61. j !oiriibiciiiiiiiiiiibb ^ íélorá**, állj mellénk! íFixeas efőT

Next

/
Thumbnails
Contents