Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-24 / 92. (835.) szám

Péntek, április 24. _m ____________________________ y'TjáQ ÍIApM líSt/j/RMP __________ A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubauer Pál Az elv Néha azért mégis megesik, hogy nincs pénz nálam. Ez az állapot magában véve nem volna bántó és könnyen viselném el, ha • apró kellemet­lenségeket nem okozna. Pénz nélkül az ember embertársaira szorul, ki van nekik szolgáltatva és bár a világért sem szólítaná meg különben azt a nagyorrut, vagy ezt a toronymagasságut, mert vagy nem venné őket észre, vagy kellemetlen ha­tást gyakorolnának, pénz nélkül éppen ezeket kell megszólítania. Ezt már igy rendezi a pénz­telenség száz apró ördöge. Az ember mindenki­ben és mindenben azt látja, amit tulajdonképpen nem akar látni és a nagyornu mellett feltétlen gőggel menne el, ha történetesen égne a cigaret­tája. Mert egy cigarettám még volt, de ez nem égett. Pont jött a nagyorru. Vastag szivarja gló- riás lánggal égett. Elmegyek mellette, gondolom, azért is elmegyek és nem szólítom meg! De meg­szólítottam. Éppen ezért szólítottam meg! így: — Kérem uram, adjon tüzet! Az ur végignézett rajtam, nem állt meg, ha- wmt egy kapuba fordult be. Én most már azért is utána. — Kérem adjon tüzet! — kértem követelő hangon. Az ur most már megállt és basszus han­gon, szinte oktatólag igy felelt: — Nincs pénze? — Nincs. — Nincs busz fillére, hogy gyufát vegyen? — Nincs. — Akkor mért van cigarettája? — Mert ez az utolsó még volt. — Ha az utolsó, akkor ne szívja el. Az em- oer . . . — Az ember tüzet vár, ha tüzet leér és nem tanácsol. ö rendületlen nyugalommal: — Tüzet? Jó! Itt van tíz korona és a esnem. Látom, hogy úriemberrel van dolgom. Maga visz- sza fogja adrfi ezt a kis összeget, amellyel most kisegítem. Én rendületlen nyugalommal: — Pénz? Az nem kell. Késik az átutalásom és senki támogatására nem szorultam, — Nem akartam megsérteni . . . — De megsértett! Az ur tizenöt percig magyarázza, hogy a sér­tés leglényegesebb alkatrésze az akarat. Az az akarat, amely sérteni akar. — Most már kérem uram adjon tüzet. Az ur újabb tizenöt perceg magyarázza, hogy ha nincs pénzem, nem reggeliztem. Éhgyomorra pedig nem szabad cigarettázni, mert ez nagyban árt az egészségnek. Az egészség pedig mindenek felett. Én ezzel szembehelyezkedem, mert a ciga­retta elhessegeti az éhséget. Ö: ■ ^ — Ezt a könnyelmű cigarettások találták ki. — Megmagyarázza nekem — újabb tíz perc —, hogy az utolsó cigarettát semmi körülmények kö­zött nem szabad elszívni. Ez kabala. A kabala pedig — következik egy bár nem a tárgyhoz tar­tozó, de felette érdekes magyarázata a kabalának. — A pénzt ezek után sem fogadja el? — Nem. Az ur erre lassú mozdulatokkal pénztárcájá­ba rakja a bankót és távozni akar. Szivarját el­szívta és a kialudt véget eldobja. — Most már uram, kérem, adjon tüzet. Az ur a kapualjból visszafordul: — Tüzet az utcán éhből nem adok. Viszont­látásra! És eltűnt a tömegben. Veszedelemben a külföldiek berlini házai január elseje után hatósági hozzájárulás nélkül kötöttek külföldiek belfödiekkel, semmisek. Ez a döntés számosakat érint, mivel an­nakidején, amikor nyilvánosságra jutott hogy olyan törvény van készülőben, mely a külföl­diek ingatlanszerzését megnehezíti, nagyon sokan siettek ingatlanokat vásárolni még a Berlin, április 22. A Berlin melletti Friedenauban tegnap egy családi tragédia végső jelenete játszó­dott le. Jóban D'ebel dr., kinek jóimé nő or­vosi praxisa volt, apjánál!, Paul Diebelnél lakott, aki gazdag ember hírében áll. Paul Diebel földbirtokos volt és szokatlanul fiatal korban visszavonult. Birtokát igen jó feltéte­lek mellett adta el és 50 éves korában Ber­linbe költözött, ahol kamataiból akart meg­élni. Az infláció idején az ő vagyona is szét- foszloít, úgy hogy az aranytmárka bevezeté­sekor, mint a beavatottak mondták, már fára szorult. A fiú apjától függetlenül végezte or­vosi tanulmányait és jó praxist szerzett ma­gának. Az öreg Diebel hirtelen haragú és erő­szakos ember volt. A pénzveszteségen nem törték le és nem lágyították meg. Úgy fele­ségének, mint fiának életét nagyon elkeserí­tette. Atnig az asszony élt, sikerült neki h különböző naponkint felmerülő Összetűzése­ket elsimítani. Mikor az asszony meghalt, apa és fiú között a viszony még rosszabbra fordult és mikor a fiú megházasodott és a fiatal feleség bevonult a lakásba, a helyzet tarthatatlan lett. Kassa, április 23. Mint ismeretes, Körmendy-Ékes Lajos dr- nemzetgyűlési képviselő a magyar kul­túrát és a magyar Írókat megsegítendő ne- meslelküséggel a Kazlnczy-társaságnak ado­mányozta Kassán a Bankón levő villáját, hogy ott a „Magyar irók üdülőtelepe44 léte­süljön. Immár erősen közeledik a nyár, a pihe­nések, üdülések hónapjai, felkerestük tehát Szíklay Ferenc dr.-t a Kazinczy-társaság tit­kárát, aki az alábbiakban volt szives a Ma­gyar írók üdülőtelepéről nyilatkozni: — A Kazinczy-társaság ezt az üdülőtele­pet minden politikai és vallási különbség nél­kül, minden magyar iró rendelkezésére akarja bocsátani. És éppen ezért egy országos gyűjtést akar rendezni az üdülő­telep létesítéséhez. Azonban az országos gyűjtéshez minisz­tériumi engedély kell és a minisztériumnak az az álláspontja, hogy nem engedélyezi az országos akciót, a.m'g a Kazinczy-társaság nem országos jelegű. — Úgy értesültünk, már történtek lépé­sek ebben az irányban. — Igen. A Kazinczy-társaság legutóbbi közgyűlése ily értelemben módosította alap­szabályait. De ezek az alapszabályok, me­lyek a Kazinczy-társaságot országos jellegű [örmény életbeléptetése előtt. Ezek az ingat­lanvásárlások most semmisek. Bármennyire is kifogástalan jogilag a döntvény, az ilyen precedensek bizalmatlanságot keltenek s máris a németországi külföldi háztulajdono­sok közül sokan realizálnak, a vételár mint­egy tízszereséért aranymárkában eladják há­zaikat s a pénzt visszaviszik hazájukba. Tegnap este Diebel dr. fáradtan érke-.rtt haza a rendelőből. Apa és fiú között eddig felderítetlen okból heves szóváltás keletke­zett és hirtelen lövés dördült el. Am'kor a ház lakói a szobába özönlöttek, az Öreg Diebel már halott volt. Az egyik lövés szíven ta­lálta, úgy hogy azonnal meghalt. Diebel dr. vallomása szerint aPja a szó­váltás hevében neki támadt, sőt életére tört, .mert egy nehéz márványhamutartóval a ke­zében közeledett feléje. Tudta apjáról, hogy revolver birtokában is van és viszont az apa ugyanazt fiáról. A kettő közötti viszony any- nyira k’élesedett, hogy egymástól való fé­lelmükben egymás ellen fegyvert tartottak maguknál. Tegnap este a veszekedés annyi­ra elfajult, hogy Diebel dr. állítása szerint az apa fe'íétienüi öt lőtte volna le, ha nem előzi meg. Diebeltet előzetes letartóztatásba he­lyezték. Vallomását szigorú v’zsgálat tár­gyává teszik és az ügy monstre-pörnek Ígér­kezik, mert az esküdtek a nagy bérkaszár- nya összes lakóit ki akarják hallgatni, hogy minden kétséget kizáró módon megállapítsák az apagyilkosság indító okait. St. G. tényezővé emelnék, még nincsenek jóvá­hagyva s éppen ezért nem lehet az országos akciót megkezdem. — Van remény ahhoz, hogy ez hamaro­san megindítható lesz? — Azt nem lehet tudni. Kisebb összegek már befolytak erre a célra- Szepességről és Kassáról. A Jókai-ünnepségek tiszta jövedel­mét küldték erre a célra. Eddig körülbelül 1000 korona jött be. Ez az összeg azonban csak arra jó, hogy az épületet fentarthassuk. — Sokat várunk a legközelebb Kassán megtartandó Káix-hangversenytől? — S ha az alapszabályok módosításának jóváhagyása lejön? — Akikor azonnal megkezdhetjük a gyűj­tést és remélem, hogy akkor két héten belül együtt lesz az az összeg, ami erre a célra szükséges. Addig azonban nem tehetünk mást, ntínt várunk és remélünk. — Szóval ismét csak remény? — Mint rendesen. — Magyar embernek, magyar írónak ma a remény a kenyere! Mikor eltávozom Sziklaytól, a bankói hegyek felé nézek, amelyek már a remény zöld lombkoronáját teszik fejükre s ahol majd a magyar irók és művészek olyan ideális, barátságos otthonra fognak lelni, talon nem­sokára — talán egy év múlva! (S. S.) Szenzációs apagyilkosság Berlinben — önvédelemből Mikor nyílik meg a magyar írók üdülőtelepe? Szibíay Ferenc dr. nyilatkozata — „M agyar Írónak ma a remény a kenyere4' Érvénytelenítik az inflációs ingatlanszerzé­sek egy részét Berlin, április 23* Az infláció idejében egyike volt a legnép­szerűbb üzleteknek a berlini házvétel. Vol­tak idők, amikor igazán potom pénzen lehe­tett Berlinben palotákat vásárolni. Némelyik nagy ház 500 dollárnak megfelelő papirmár- káért kelt el. Az egész külföld alaposan résztvett ezekben a tőkebefektetésekben s sok ezerre megy azoknak a berlini házak­nak a száma, melyek külföldiek, köztük nagy számban csehszlovákiaiak kezén vannak. Annál megdöbbentőbben hatott ezekre a külföldi háztulajdonosokra az a hir, hogy tu­lajdonuk bizonytalanná vált, mert Berlinben mindenféle jogi formalitásokba kapaszkodva, számos háztulajdonostól el­vették az annakidején szabályszerűen megvásárolt ingatlanát. Mióta ugyanis Németország áttért az aranymárkára, a ház egyike lett a legrentá- bilisabb üzleteknek s a régi tulajdonosok fájó szívvel nézik hogy annakidején néhány dol­lárért eladták vagyonukat Érthető tehát, hogy most minden uton-módon iparkodnak visszajutni házaikhoz s a törvénykönyvben keresnek paragrafust a régi jogügyletek meg­támadására. A német Reichsgerichr m>;; 1924 julius 7-én hozott egy döntést, mely s»zer ni azok az adáaveteir szerződések, melyeket 1923 A római Marica grófnő a bukaresti hattyúk között Róma, április közepe. Elég sok olasz operetthez volt már sze­rencsém, — sőt Pálerolóban egy másféltucat szereplővel szédítő revíihöz, u. n. grande ri- v is tis simához k$, hogy mentői lefokozott ab b illúziókkal üljek be a rettentő népszerű Kai marín-operett száznyolcvannegyedLk előadá­sához, annál is inkább, mert miár a bécsi pre­mier „gulasch szaftjából4’ is egészen meglepő magyar etnográfiai kleteket sikerült kiha­lás znom — ami azonban az itteni Efeeoban zajlott és vakított négy órán keresztül: leg­merészebb igényteienségi igényeimet is fe­lülmúlta. Tudni kell mindenekelőtt, hogy az olasz szintársulatok csak aféle szegény vándorma­darak, akik egy-két hónapnál tovább ailig ma­radnak egy helyen s örökös odysszeáikra nemcsak színészeiket, hanem az egész holt instrukciót: az összes kellékeket és felszere­lést is magukkal cipelve, kénytelenek még ma is csak összegőngyöühető vászondiszle- tékkel dolgozni. Az igazgató legtöbbször maga a prima­donna, aki ezenkívül társulatának egy sze­mélyben starja és egy személyben teljhatal­mú dramaturgia is, ami a sok jó és rossz ol­dal között azt az előnyt feltétlenül biztosit ja az olasz csillagoknak, hogy valami újabb komkutrenis kedvéért a direktor legalább nem veheti el tőlük a legjobb szerepeket... Marica grófnő megszemélyesítője — egy rogiehetőseu középkorú, sáfrányszőke signo- ra — csak egyszerű „alkalmazottja44 egy mi­lánói staggloneuek, de Kalodont-reklámsze- rü fogaitól eltekintve, egyébként se valami ragyogó jelenség... Az itteni lapok ugyan megállapították, hogy pazar toalettjeivel és játékstílusával rehabilitálta az olasz operett- színpadot, — pesti néző előtt azonban hatás­1 \ \ 1 \ „----^ Me nyasszonyi kelengyék áruháza Saját (cészitményü finom férfi és nűl fehérnemű, asztal­terítők é» mindennemű ienárw Árusítás ángyban és kicsinyben » talapul, illetve: nagyon is hatásosan puffog- nak el alakításának összes rakétái, rutíntalan táncától és énekébe való „temperamentumos44 belerikkantgaíásaitó] kezdve egész a szegé­nyes és divatjamúlt garderobig, amelynek egyedül főprogrampontja: a magyar ruha si­került sokkal jobban, amint ezt az előző civi­lek után várhattuk volna. Az összes díszletek egyébként a bécsi előadás ’ alapján készültek és hatnak úgy, ahogy tudnak... ahogy a ráncosra zsugoro­dott vászonkastélytól és kifakult vászon fád­tól, virágoktól csak telik a magyar ruhával vegyes báli közönséget is — a teljes négy tagot számláló gyerekkórus időtlenségétől el­tekintve — csak bevennők valahogy... de az a szegény hősszer elmos! Sovány, görbe- hátú, tánc- és énekanalfaibéta és olyan-olyan esetleg íélszeg-uszó mindenképpen, hogy in­tézői rangjában rögtön kételkednünk kell, — csakhogy fordítva! Azok a szemforgatások, arcfintorok, természetellenesen magas be­szédhang, a kezök és lábak állandó céltalan­sága ... hát ilyen nehéz bouvivantnak, ren­des, csinos fiatalembernek lenni? ... S a két- fülre kötött tarka kiís batyu, — amivel fel­mondás után előoldiaiog, — a tönikremenés tetőfokát realizálva, amely a birtokkal s egyebekkel együtt a szegény magyar gróf­nak Íme, utolsó pakk táskáját is elúsztatta ... Annái hatásosabb azonban régi barátjá­nak világoskékben pompázó Rákóczi-unifor­misa, hamisítatlan prémes kozák-kucsmával, --- viszont az oláh tábornok kívülről-beidről roppant stílusos, különösen amikor a báli je­lenetben az egész társaságra sa iáik ez üteg husznötöt ver.. Az előadás starja azonban a kis fekete Trucahii, Zsupán, illetve itt: Csupán báró áb­rázolója, aki aránylag elég mozgékony és öt­letes, mert arról csak igazán nem tehet az istenadta, hogy a magyar földesurat igy kép­zeli, ilyen olajba mára mázolt, neveletlen fic­kónak, aki egy buto r sző véts zerii, ékkő vés 'mundérban — diszmiagyar és maharadzsa- kosztüm között — olyan ropogósán járja el a híres Varasdin-nótát (egészen meghamisí­tott és dagály os szövegére, — ái+alában: ezek lehetetlenül rosszak mindvégig!), hogy juthatna belőle temperamentum a teljesen el­ejtett mulató-jelenetnek is, amit a nekikese­redett tiszttartó — valószínűen az üresen üritgetett poharak hatása alatt — mindössze néhány taktus shymmivé zsugorit össze, aminek a frisse aztán — ó, szent internacio- nali'tás! —: keresztbefont karokkal ellejtett orosz térd-dzsiggelés ... viszont gyönyörű énekével valósággal megdobogtatja a kevés­számú honi sziveket, amikor ei-elikurjantja magát, hogy: vien szigan, vien szigan... ’mzdra ... huzdra!... Mindennek a koronája azonban a szinla- pon is külön hirdetett: Cigni di Bukarest, — Bukaresti hattyúk — a második felvonás fe­hérezüst fináléja, aminek stilszerüségéhez már épp csak hogy az itt még közkedvelt bengalifény hiányzott, elég sajnálatosan, mert az előzetes purparlékbái épp itt derül ki, hogy Bukarest szánmagyar város a Duna mellett... s ez csak mégis megért volna egy kis örömtüzet.. És ki győzne még felső rolni minden#, a sok kis mulatságos epizódot és couteur lo­kált az éjfélen túlra elnyújtott felvonások alatt, a lepedőnyi bankótömegeket, amik Ma­gyarország, vagy Bukarest... most igazán nem tudhatja az ember!.., zilált valutavi- szonyaina való tekintettel, szalagokkal át­kötve, kilós paksamétákbau repülnek, igen megfontolt óvatossággal,, a vörösfrakkos vien tzigan lábai elé, — belül piros festékkel és fehér habbal bevont pezsgőspoharakat, ame­lyekben a szorgalmas hajtogatás mellett is szinág bennemarad az „Ital44, — a ledöntött pléhvázát, amely estében hatalmas lyukat üt a „kastélyfalon44. ahonnan vállig azonnal ki­nyúlik egy kékzubbonyos munkás és perce­kig kaparász utána a legérzékenyebb jelenet alatt, nemkülönben a nézőtér egész önálló, külön kis színházát a színházban ... Az örökváros közönsége egyike a íegfe- gyelmezetlenebb hallgatóságoknak, aki a leg­drámaibb pillanatok alatt is eszik, diskurái, fütyül, dúdol, mindenütt bátran cigarettázik s főleg: kalap-kabátban ül még a Constanziban (a dórnál Opera) is, ami az egész nézőteret természetesen mozi nívójára sülyeszti le. Mindennél sokkal megbocsájthatatlanabb azonban a hivatalosan szentesített: későn jö- vés, járkálás, székcsapkodás egész idő alatt, ami itteni rossz nyelvek szerint még Tosca bemutatójából ered, amikor is félórával nyi­tány utánra volt bejelentve valami Iromba- merénylettel egybekötött tüntetés a darab ellen. Az udvariasan bejósolt pokolgép ugyan lemaradt a műsorról ... az óvatos római azonban még ma is lehetőleg bombadobás utánra igyekszik beosztani a színházira ér­kezését ... * | H 1

Next

/
Thumbnails
Contents