Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-03 / 76. (819.) szám
Péntek, április 3. 3* Kloroformos merénylet fényes nappal egy nyitrai cukrászdában Nyitra, április 2. (Nyitrai tudósítónk távirati jelentése.) Páratlanul vakmerő merénylet tartja izgalomban Nyitra lakosságát. Kedden délben a Kupecka-utcai Poor-féle cukrászdában egy alacsony termetű, feltűnően elegánsan öltözött férfi jelent meg. Egy teát kért, amelyet nyugodtan kiivott, majd hívta a tulajdonosnőt és fizetett. A tulajdonosnő, aki egyedül tartózkodott az üzletben, ezután visszament a műhelybe, amely az üzlethelyiség mögött van. A férfi utána sietett s szemtelen viselkedéssel tolakodott az asz- szonyhoz. Majd hirtelen kloroformos zsebkendőt rántott elő és az asszony arcára nyomta, aki ennek következtében elájult. Ezután a támadó kiürítette a pénztárt és felpakolta magát süteményekkel, majd pedig elmenekült. Egy másik üzletben hasonló merényletet akart elkövetni, de nem sikerült. A cukrászdában elaltatott asszony két óráig bevert eszméletlenül, mig végre rátaláltak. A pénztárban szerencsére nem volt sok pénz és igy a kár nem nagy. A csendőrség erélyesen nyomoz s minden remény megvan a tettes elfogatásira. A földhivatal idült válsága Lapunk hasábjain számtalan Ízben láttuk már azokat a nehézségeket, amelyekkel a földhivatalnak küzdenie kell a földreform végrehajtása során. A földhivatal összes nehézségei két főhibára vezethetők vissza, még pedig arra, hogy a földreformot hiányos — sőt bátran mondhatjuk: teljesen rossz — törvények alapozták meg, másrészt a földhivatal felállításának első pillanatától a koalíciós államalkotó pártok agitációs jelszavainak játékszerévé sülyedt, minek folytán a földosztás során minden más történt, csak helyes és célszerű földosztás nem. * Időnként egyes koalíciós lapok is megemlékeztek a földhivatal akut betegségeiről, javulás azonban, sajnos, nem állott be s ennek következtében ma a földreform a teljes csőd előtt áll. Eme nézetünket megerősíti Hrbek föld- hivatali tanácsosnak a Ceské Slovo-ban megjelent cikke is, amelyben a cikkíró őszintén beismerte, hogy a földhivatalban ma uralkodó állapotok úgyszólván lehetetlenné teszik a földreform igazságos és helyes végrehajtását. Fíjjeg a maradékbirtokok indokolatlan alakítása és a politikai tényezőknek jutalmazására való felhasználása, a nem cseh agrárpárt! igénylők elutasítása és más hasonlók, sok panaszra adtak alkalmat. A földhivatal igazgatósági bizottságában nem képviselt koalíciós pártok méltán tartották magukra sérelemnek azt. hogy a döntésben nincs szavuk, csupán a felelősséget viselik, ezzel szemben azonban megfontolandó az, hogy' az igazgatósági bizottságnak csupán ellenőrzési joga volna s az első hiba itt találedzi tehetségeiket a harc, a versengés, — zseniális, brilliáns értékeik kidomborodnak, éles kontúrokat kapnak. Sok világtörténelmi nagyság életrajzi adataiból konstatálni lehet, hogy harcos, küzdelmes pályafutás után a (felelőn túl, sőt a legmagasabb korban is ifjabb éveikben tapasztalt, vagy esetleg még fokozott mértékben ragyogtak rendkívüli kvalitásaik. Ha csak nem a kenyér, az életfentartás, ha csak nem a nyomorból való menekülés kényszeríti, úgy sohase kívánjon Éva kilépni abból a jó meleg fészekből, amit családnak hívnak, sohase kívánjon más lenni, mint anya és feleség, — hisz az ő egyéniségének központjában föltétlenül az erősen kifejlett anyai ösztön intenzitása áll. Ez adja meg az ő karakterét, a nő arra termett, hogy szeressen és szeretessék. Egy igen szellemes francia iró szerint a nők között csak két főtipus van. Az anya és a hetéra típusa. Ez a merész kijelentés természetesen a társadalmi kereteken belül — avagy kívül való elhelyezkedés minemüsége szerint fokozott és mérsékelt formában értendő, — de ha gondolkodunk a dolog felett, úgy sokban igazat kell adnunk a gall szellemességnek. óh! Az önállóság nem a nő finomművű érzés- és kedélyvilágának tartozéka. Még a legerősebb karakterű Éva is szívesen hajtja meg makrancos fejét Ádám akarata előtt, ha érzi, hogy az minden szeszélye ellenére is szereti őt. A ml sorsunk, kötelességünk és valljuk be! — tehetségünk is a megalkuvás és beletörődés nagyszerű erénye, — és most figyeljenek ide hölgyeim! sohase követeljük ugyanazt Adómtól. — mert az asszony tűr, ha szenved — de a férfi szenved, ha tűrnie kell! ható. Ez a bizottság ugyanis nem elégedett meg az ellenőrzési jogkörrel. A földhivatal és az igazgatósági bizottság között ennek következtében számtalan ellentét merült fel, amelyeket a minisztertanácsnak kellett elintéznie. illetve eldöntenie. Igen ám. csakhogy a minisztertanácsnak a törvény szerint semmi beleszólása sincsen a maradékbirtokok alakításába, illetve abba, hogy a maradékbirtok valamelyik politikai pártnak adassák, már pedig a földhivatali elnökség és a bizottság között éppen ebben a kérdésben merült fel a legtöbb ellentét. A koalíciós pártok egyike-másika s az ellenzék kivétel nélkül állandóan sürgette a földhivatal teljes reorganizációját, ez azonban nem történt meg, hanem a koalició még egy sóhivatali jogkörrel felruházott szervet létesített s ez a földhivatali petka. így most már két olyan szerv is volt, amely részben egymás, főleg azonban a földFranciaország ellenére is lesz leszerelési Morenciz London, április 2. Mint jelentettük tegnapi számunkban, Franciaország szembehelyezkedett Coolidge elnök leszerelési tervével. A párisi kormánynak ez a magatartása nagy idegenkedést keltett Amerikában, mert benne határozottan Franciaország rosszszándékát látják. A Morning Post washingtoni értesülései szerint Borah szenátor azt ajánlotta Coolidge elBraHfles, a ml Európa és a pesszimizmus hivatal ellenőrzésére volna hivatott. A hőn óhajtott javulás a földreformpetka felállítása után sem következett be, sőt ellenkezőleg: most már a petka is szót követelt a maradékbirtokon való osztozásnál. A cikkíró végül felsorolja azokat a törvényeket, amelyeknek módosítása haladéktalanul szükséges, hogy a földhivatal a rendes kerékvágásba visszatérhessen. Igazán, a legnagyobb önmegelégedéssel olvastuk a földhivatal egyik magasrangu tisztviselőjének sorait, amelyekkel megerősíti ama régen vallott nézetünket, hogy a földhivatal — a legjobb szándéka mellett is — képtelen a helyes és jó terveit megvalósítani, mert nem engedi a koalíciós politika. Néhány nap előtt irta a Lidové Ljsty, hogy a koáliciós rezsim politikája aláássa a közerkölcsöt. A földreform mai állása ennek a koalíciós politikával aláaknázott közerkölcsnek szomorú és sivár képét mutatjanőknek, aki a konferencia létrejöttét nagyon a szirén viseli, hogy Franciaország álláspontja 'ráüt való tekintet nélkül Amerika küldje ki meghívásait. Mert bizonyos, hogy abban az esetben, hí minden állam elfogadja e meghívásokat, Franciaország sem vonhatja ki magát és a leszerelési konferencia mégis valósággá válik. A híres dán irodalomtörténész szenzációs berlini előadása — Mik vezették a ragyogó optimistát agg korára a pesszimizmusba? Berlin, április 2. (A P. M. H. tudósítójától.) A koppenhágai Voltaire beszélt. Berlin intellektuális közönségét, mely az utóbbi években igen hajlamos minden pesszimizmusra és Spengler óta valóságos kultuszt csiál a,z európai dekadenciából, lázasan várta a hajdani nagy optimista megnyilatkozásét, alkiről az utóbbi időikben oly hírek szivárogtak ki, hogy elkeseredett, hogy lemondó, hogy pesszimista. A hatalmas Blüthner-terem kicsinynek bizonyult. Az ajtókban egymás hegyén-bátán áll- naik a szemüveges diákok és a kopott diák- kisasszonyok, akiknek ajkáról valóságos üdvrivalgás tör elő, amint az agg Brandesr a német biro>dalom és az európai életfilozófia egyik legnagyobb mestere a francia materializmus hajdani hive, Ibsen és Strindberg hírnevének nagy előharoosa, a pódiumra lép. Előadása a szenzáció erejével hatott egész Berlinre, napokig beszéltek róla s utánrezgé- sei érezhetők voltak a legtávolabbi körökig is. Mert furcsa volt és hallatlan mementó, hogy a nyolcvan éven felüli tudós, a rajongó, akit Európa fáklyájának neveztek, ma ideáljában megtört s a hajdan istenített ragyogó európaiság helyén sötét és kietlen fekete űrt lát. Utoljára 1913-ban volt Berlinben, öreg, ősz urak, akiknek akkor lázitó élmény volt előadása, ma ismét itt ülnek. De Brandes más. Megtört, hajló titán jár és kissé kövér lett. Fájdalmas mosollyal — s talán idegesen — tolja tovább a virágokat, melyeiket a katedrájára tettek. Zavarják és üdeségük hazugság. Voltaireos szája mosolyog s ez a mosolygás olyan, mintha gyilkolna. Szemüveget vesz föl, a tömeg néma s olyan, mint a gyermek. S aggastyán, akiben tüzet gyújtott a 19. század lendülete s akiben tűzvészt a huszadik század őrülete, majd hamut és fekete üszköt hagyott a ma — beszélni kezd! Szerelméről beszél, Európáról. Európáról, amely haldoklik. Berbert Spenceren kezdte melankolikusan, a tudóson, aki hitt a béke aranykorszakában. Majd Tolstojról beszél és Krapotkinról. „A politika nem érdekelte Tolstojt11. .,Krapotkin, akihez- személyesen is közel álltaim, nemesebb és finomabb lélek volt, mint Tolstoj“. Ez a három ember Brandes igazi hazája. A szép, az induló, az újban, a kultúrában hivő tizenkilencedik század. De jött a huszadik s jött a sajtó. Brandes, az örök nagy zsurnaliszta haragos lesz és lecsap az asztalra, amikor a sajtó végzetes hibáiról beszél. A német sajtó alapos, de hiányzik belőle a politikai érzék. Majd hirtelen átcsap Franciaországra. 1913-ban, amikor Párisban volt, hogy résztvegyen Henri de Regnier akadémiai székfoglalásán, iszonyattal látta, hogy egy idegen Franciaország keletkezett a réginek helyén. Agadir óta Párisban mindenki elhatározta, hogy háborúnak kell jönni, ö akkor irt és intett, de kutyába se vették és kitört a háború és könyvét Németországban betiltották. Hát van nemzetközi kultúra? — veti oda. „Igen, hisz van nemzetközi geometriánk, asztronómiánk, kémiánk, fizikánk, medicinánk és kirurgiánk. S ezeken kívül nem azt kérdezem, van-e nemzetközi kultúránk, hanem van-e egyáltalán kultúránk11. — így beszél 1925-ben a legnagyobb és legelőbb irodalomtörténészek egyike. És tovább a pesszimizmus. És tovább a sajtó ellen. ,,Interview és referátum minden szellemi élet halála14. A pártok és az osztályok napról-napra jobban gyűlölik egymást. Európában általános a korrupció. Minden nép büszke és betege az ön dicséretnek. Minden nemzet olyan, mint az a kis lengyel diák, akivel sehogysem tudták megértetni, hogy a nagy, a tisztelt Columbus nem volt lengyel. Utálat. A nacionalizmus ellen kikel Brandes, mint 1870 után a szkeptikus Renan. És az ellentét Németország meg Franciaország között. Németországban annyira el vannak foglalva a belső veszekedéssel, hogy nem is figyelnek már arra, mi ,a külföldi véleménye. Fütyülnek a külföldre. Ellenben Franciaországban oly érzékenység fejlődött ki, mintha az ország testén nem lenne bőr s minden egyenesen a legnemesebb szerveket énné. Franciaország, az európai szabadság tűzhelye 1925-ben a porosz miliiarizmus örököse lett. Armand Carrels helyett Léon Daudet, Zola helyett Poincaré. Ernest Stello, Léon Bloy, Barrés és Maurras idegen Franciaországot jelentenek. És Brandes hangja már bágyadtan hangzik s a zúzó érvek tömege már csak halkan, de mégis mindig elevenbe vágón jön elő. A középszerűség, a mediokrácia unalma alá jutottunk. Nincs szép demokrácia, minős hős arisztokrácia, de van utálatos mediokrácia. Bosszúálló vallásosság, hisztérikus áloimvilág, steril bizonytalanság. Majd Bergson ellen szól: ,,Intuíciót és ösztönt olyan emberek istenítenék, akiknek nincs ösztönük11, Troekij az élő példa: „Aki kiváló, azt le kell törni11. Micsoda pálfordulások! Itt van Kapp. a híres jobboldali német „diktátor11. Apja, Friedrich Kapp még forradalmár volt, gyönyörű jellem, Siegíried, aki Herz Sándor londoni házában élt számkivetésben eszméi miatt. És Morei tragikus sorsa. A nagy emberbarát 1917-ben félévi börtönt kapott Angliában, ami megtörte és megőrjítette. S miért. Azért, mert egy könyvben azt irta: A német militarizmus nem rosszabb, mint más militarizmus. Halkabban, mindig halkabban beszél. A termen átreszketnek csendes szavai s mélységes szomorúság lopódzik mindenhová. Európa sorsa vigasztalan. A döntések nem európai földön esnek már. Oroszország, Japán, Amerika más, nekünk idegen prespékti- vákat nyitnak. A legerősebb hang nem Európa hangja. Mert a mi hangunk már disszonancia s idegen másoknak, az erőseknek11. — És végez. Hirtelen föláll, elmegy. A közönség alig veszi észre. A taps ami felbug, már nem éri őt. Az emberek fejüket csóválják s szinte riasztó félelem fut a szivekbe. Istenem, mi van velünk, ha igy beszél Brandes, a tizenkilencedik század egyik legnagyobb optimistája. Brandes, aki 82 éves s most meghazudtol mindent, ami eddig szent volt előtte. Brandes, aki mint nagy, ragyogó optimista élt, s aki kénytelen lesz meghalni mint fáradt, elkeseredett pesz- szírnista. A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubauer Pál Témák amiket Kár eMajM Zapodidac A londoni British-nruzeiunban az utóbbi' időben óriási volt a tolongás, öreg angolok, akik öt- ven esztendő óta élnek Londonban és még sohasem nézték meg a múzeumot, hihetetlen érdeklődést tanúsítanak. A muzeum természetrajzi osztálya a londoni City késpét nyújtja. Az ember azt hinné, hogy a börzeügynökök pont itt adtak egymásnak találkozót. Óriási üvegszekrényekben kitömött állatok csodálkozva nézik ezeket az embereket, akik napok óta mindent tűvé tesznek, keresnek, kutatnak, vitatkoznak, düböngenek, gorom- báskodnak és tettlegességre vetemednek. A kitömött állatok nem értik az embereket. Eddig teljes békében, zavartalanul élvezhették örök álmukat és egy idő óta se éjjelük, se nappaluk. Valami őrület hajtja őket, akik dervis táncot járnak az állatok előtt. A nagy zsivajban az egyik nem érti a másik szavát és a muzeum vezetősége megtízszerezte az őrséget. Végre a helyzet tarthatatlan lett és a muzeum igazgatója maga vette kezébe a dolgot. Száz embertől megkérdezte, hogy mit kutatnak, mi érdekli őket oly nagyon, de senkitől som kapott olyan választ, amely kielégítette volna. Nem töltetett egyebet, felemelte a belépti dijakat. Ez sem segített. Megpróbálkozott szigorított rendszabályokkal, de semminek nem volt foganatja. Végre is a véletlen oldotta meg a kérdést. Az igazgató záróra után mégegyszer végigsétált a termeken és az egyik teremben egy szerelmes párra bukkant. A fiatalok szorosan átölelve tartották egymást és nem vették észre az igazgatót, aki egy darabig figyelte őket. A fiatal lány térdén fehér papírlap feküdt, melyre különös, fehérfekete mezők voltak rajzolva. Az igazgató cppen rá akart szólni a szerelmesekre, amikór a kislány hirtelen felkiáltott: „Hála Istennek! megvan! Zapodidac!11 és igy tudta meg az igazgató, hogy az utóbbi napok tolongása egy emlősállat nevének szólt, mert egy k eres ztszórejt vényben ez a név szerepelt és nem volt lexikon, amelyben megtalálták volna. Az igazgató a szerelmeseket, akik elbújtak volt, hogy zárórán túl benn maradhassanak és folytathassák megkezdett tanulmányaikat, nem büntette meg. Másnap, miikor a múzeumot megnyitották, az igazgató kiállt a legfelsőbb lépcsőfokra és egy szócsövön át ezt kiáltotta a tolongó tömeg felé: ,JJe tessék a múzeumba fáradni, mert a keresztszórejtvény megoldást talált! Az emlős állat neve: Zapodidac!11 A tömeg átko- zódva oszlott széjjel. Jogszolgáltatási kabaré Turinban megismételték Oiífenbadh egyik operettjét. Egy fogságban lévő kis sibert át akarták kísértetni egy más város fogházába és két kara- binierit adtak melléje kíséretnek. A két kedélyes katona útközben összepajtáskodo11 a siberrel, aki gazdagon megvendégelte őket és kártyázott velük a végállomásig. Megérkezve, hármasban egy „teaházba11 mentek és hajnalhasadásig olyan jól mulattak, mint az olasz biróság egyetlen tagja sem. Reggel a siber uj barátjai kíséretében egy régi barátját kereste fel és nagyobb összeget kért kölcsön. Ezen a pénzen újabb három napig folytatták a mulatozást és végül is újra a „teaházba11 mentek. Reggel a két katona megindult, hogy az egyik sarokban felszedje a „foglyot*1, de ezúttal sehol sem találták. Elképedve vonatra ültek és visszautaztak Turulba, mert azt hitték, hogy védencük is oda utazott vissza. Velük együtt levél érkezett az ügyészség elmére, amóly Korfu szigetén volt feladva. Ott senkit nem szolgáltatnak ki és ezért irta a siber onnan: „Kedves ügyész ur, igen jól érzem magam. Néhány százezer lirám még van. Ne bántsa a két derék katonát, ők nem tehetnek róla.11 Az ügyész nem értette ezt a tréfát és a két íkarabinieri 6—6 hónapot kapott. Mikor azonban kiszabadultak, odahaza 6—6 ezer- lírás bankjegy várt rájuk: a siber ajándéka. — (Zólyom nagymegye közgyűlése.) A XVIII. nagymegye Slávik György dr. zsupán elnöklete alatt március 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya a középszlovenszkói villamosmüvek r.-t.-nek nyújtandó négymilliós jótállási nyilatkozat megadása volt. Az előző közgyűlésen kiküldött bizottság leszámolván a villamos r.-t. vagyoni állapotáról, a közgyűlés a jótállási nyilatkozatot megszavazta, még pedig Törköly József dr., a szövetkezett ellenzéki pártok elnöke által alaposan és részletesen kidolgozott javaslata alapján. Eszerint a jótállás alapján felveendő hitelösszeg csakis az 1924. évi mérlegtervezet két adósság tételének konvertálására fordítható. Az áram árát a társaság köteles leszállítani és nagyobb- mérvü ellenőrzési hatáskört biztosit a megyének és a megyei képviselet pártjainak. A társaság köteles kétmillió névértékű részvényt egy választandó bankban deponálni, melyek vételára a kölcsöntartozás törlesztésére fordítandó. Uj tartozást, uj terheket a megye beleegyezése nélkül a társaság nem vállalhat. A jótállás öt évig érvényes, azontúl minden esetben megszűnik. A megyebizottság ezen jótállási nyilatkozatot ama Íriszemben és ama reményben szavazta meg, hogy ezzel közérdeket szolgál, köziót gyakorol és ezáltal a villamos részvénytársaság fejlődésére nyit utat és teret és egyúttal módot ad arra. hogy a gazdaközönségnek és az iparosságnak módjában lesz közhasznú olcsó villanyáramot bevezetni és ezáltal a gazdaság és az ipar fellendülését előmozdítani.
