Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-22 / 90. (833.) szám

Szerda, április 22. 3 <PRS(ÍAlJ{A(?fAR7fa<J*B Egy német nemzeti párti képviselő haj szájjá Stresemann ellen Berlin, április 21. A B. Z. am Mittag szerint Stresemann dr. külügyminiszter be­csületsértési pert indított Prigge őrnagy, német nemzeti párti képviselő ellen. Prigge a német nemzetiek saalfeldi ülésén kijelentette, hogy a német néppárt egészen okos párt lenne, ha végre szaba­dulni tudna az áruló Stresemanntól. Prigge beismerte sértő szándékát és kifejtette, hogy az, amit Stresemamn a biz­tonsági paktum életbeléptetése körüli tesz, egyenlő a hazaárulással. — Ez a körülmény is mutatja azt a bomlási folyamatot, mely a birodalmi blokk keretén belül van s mely az elnökválasztások után akár pozitív, akár negatív irányban dőlnek a*zok el a jobboldal számára, okvetlenül ki fog törni. Kötél vár Lédererre A katonai ügyészség elkészítette vádiratát. — Megvizsgálják Léderer elmeállapotát. Budapest, április 21. Budapestről jelen­tik: A budapesti katonai törvényszéken már készülnek a Léderer elleni fötárgyalásra, amelyet az eddigiek szerint valószínűleg május első hetében fognak megtartani. A katonai ügyészség már hetekkel ez­előtt elkészítette vádiratát, amelyben Léderer Gusztávot előre megfontolt szán­dékkal elkövetett rablógyilkossággal vá­dolja. A vádirat hangsúlyozza, hogy Léderer a gyilkosságot felesége unszolására követte el. A gyilkosság elkövetését azonban Léderer Gusztáv terhére írja, mert ő lőtte revolverrel főbe az alvó Kudelkát. A holttestet azután együttesen darabolták szét Léderer bárddal, felesége pedig kony­hakéssel dolgozott. A tényállás részletes leírása után a vádirat a katonai büntetö- törvénvkönyv 415 . szakaszának megfele­lően Léderer eben kötél általi halálbüntetés kiszabását kéri s egyben indítvány ózza a? törvényben előirt mellékbüntetések alkalmazását is. Vagyis, hogy Léderert az Ítélet végrehajtása előtt elbocsátják a. honvédség kötelékéből s meg­fosztják katonai rangiától valamint katonai kitüntetéseitől. A főtárgyalásra az ügyész­ség 45 tami beidézését kéri. Ezek között szerepel Léderer felesége, Sándor öccse. Prónav Pál és még az sokan mások. Kugel János dr., Léderer Gusztáv védője vasárnap felkereste védencét a* Margit-köruti fogházban és hatósági felügyelet nélkül hosszabb ideig tárgyalt vele. A védőügyvéd lett az arca. Értette a módját, tudta, mikor kéreszkedik zöld a fehér mellé, mikor kí­vánja a sárga a pirosat és mikor tűri meg a rózsaszín a lilát. Kész. Szemei elteltek a gyönyörködéssel. Elő­vette a sutról a Iegnagyobbik barna agyag­tálat és megtöltötte vízzel, hogy beletegye a koszorút, amig kiviszi a keresztre. — Juj, hát erre az ocsmányságra te­gyem? — nézett á lepattagzott mázu tálra, •mely mint valami bőszáju, nagy varangy várta a zsákmányt. Aztán hirtelen lekapta fejéről a kendőt — nfntha valami aranybélü gyümölcsről hámozta volna a szennyes hé­jat — a kaszni lába mögül kivete a foghij- jas fésűt, szétteregette a haját, a koszorút óvatosan a fejére tette és belenézett a fésű szomszédságából kikotort tükördarabba. Szép volt. Nem tudta, a koszorú volt-e szép rajta, vagy ő a koszorú alatt. De szép volt, amint a virágok belekonyultak az aranyten- mésbe, az aranyszálak, amint körülhálózták a virágokat. Egész elhagyatott árva életé­ben nem látta magát ilyen szépnek. Elfeled­kezve bámult . . . Az ablak egyszerre elsötétedett. Beku- íkucskálfak a lányok. — Gyere Hatlka, visszük a koszorúkat! — Várjatok, rögtön! Elkezdte egymásba dobálni a haja rnat- ringjait. De mire elkészült, nem volt már kihez szegődnie. A lányok rémüldözve ug­rottak széjjel. Hanna csodálkozva várt, mig újabb lé­pések csosszantak az ablak alá. Nem a lá­nyok voltak, hanem az előimádkozó. Asz- szott ujja, nfnt a holló csőre koccant az üvegen s utána rikácsolva szállta meg a lányt a hangja: — Te gyalázatos! Nehogy oda merj jönni a koszorúddal a kereszt mellé! Volna-e bátorságod a Krisztus töviskoszorus szent fcjérev tenni azt a koszorút, amit előbb a te bűnösVejedre Vesztettél ? (Vége következik.) kijelentése szerint Léderer teljesen meg van törve, ideges súlyos álmatlanságban szenved és folyto­nosan idegesillapitó szereket kér. Amikor Léderert Csepelen letartóztatták sírva mondotta közelálló ismerőseinek: Sohase legyetek szerelmesek, legfő­képpen szép asszonyt ne szeressetek! Az­Érsekujvár, április 21. A tömegek ostobasága ismét súlyos és elitélendő excesszu sokhoz vezetett a nyi-tra- megyei Kolta községben. Az elmúlt csütörtö­kön egy-két -ember esztelen gonoszsága élet­veszedelembe sodort néhány falusi zsidó csa­ládot, akiket régi bevált recept szerint nem kevesebbel vádoltak meg, mint .azzal, hogy a húsvéti ünnepekhez készülő laskához egy keresztény kislányt le akartak „saktolni” és a vérét akarták venni. A gonoszul kolportált hírnek a csőcselék hitelt adott s tömegbe ve­rődve megtámadták Stark Adolf koltai kán­tor lakását s hatalmas, 5—10 kilós köveket hajigálva a házra, nemcsak az ablakokat tör­ték be s az ablakrámákat zúzták össze, ha­nem bent a lakásban is tetemes kárt okoztak. Csak a helyszínen megjelenő csendőrök ve­tettek véget a kőháborunak s szétoszlatták a tömeget. Mi az előzménye a „vérvád“-nak? A zsidótemplom szomszédságában lakik Garai József asztalosmester, aki körülbelül egy esztendővel ezelőtt költözött Koltára Magyarországból, ahol állítólag a magyar nemzeti hadseregben szolgált a vörös terrort követő hónapokban. Az összeférhetetlen ter­mészetű iparos hatesztendős kislánya csü­törtökön délelőtt a vele szomszédos Stark Adolf zsidó kántor udvarában játszadozott a kántor hasonlókorú gyerekeivel. Amikor Garai meglátta kislányát a kán­tor udvarában, átment érte, megverte, meg­szidta őt amiatt, mert tudhatná.-' hogy hus- vétkor nem szabad a zsidókkal játszani, mert azoknak kereszténylányok vérére van szük­Berlin, április 21. A Berliner Tageblatt a lap élén szenzációs híreket hoz a német nemzeti választási bizottság egy titkos ülé­séről. E hírek szerint a lap megszerezte en­nek a titkos ülésnek jegyzőkönyvét, melyből kitűnik., hogy a nemzeti blokk a legnagyobb nehézségekkel küzd. Schiele miniszter állítólag kijelentette, hogy Hindenburg veresége katasztrofális lenne a jobboldal számára. Éppen ezért hatványozni kell a választási agitációt. Minden moziban be kell mutatni a tábor­nagy arcképét és intenzivebb röpirat-agitá- c-ió folytatandó. Ha Hindenburg megbukik, legalább is hét évig szó sem lehet arról, hogy a né­met nemzetiek kormányra kerüljenek. Egy Weiss dr. nevű ur kijelentette, hogy a német nemzetiek kasszája teljesen kimerült, pedig még legalább öt-hatezer már­kára volna szükség a propaganda céljaira. A liegnitzi képviselő így nyilatkozott: szüksé­ges hogy mi is a legdurvább hangú röpirato- kat adjuk ki, úgy, mint a többi pártok. Töb­ben a német jobboldal választási manőverei­nek technikáját kifogásolták s ajánlották, hogy okvetlenül zenét és koncerteket tartsa­nak a népnek, mert az egyszerű népgyülé- sek nem felelnek meg a célnak. Két nappal a választás előtt egy nagy menetet kell tartani Berlinben, melyben okvetlenül részt fog venni a „felsőbb tíz­ezer” is. — Schlange-Schöninger azt fej­tegette, hogyha a német nemzetiek nem győznek, akkor bele kell törődni Strese­mann rettenetes igájába, ami kétségbeejtő állapot lenne. A német nemzetieknek kell a birodalmi blokkot vezeíniök és nem sza­mán panaszkodott, hogy feleségének olt- haíatlan pénzvágya kergette öt a bűnbe. A védőügyvéd kéri védence elmeállapo­tának megvizsgálását, jóllehet a katonai bűnvádi perrendtartás szerint ez csak az ügyészségnek van föntartva. Azonban a védc óvatosságból a maga részéről is előterjesz­tette ezt a kérelmet. % ségük. Órák alatt az egész falu a nagy ese­ményről beszélt, össze-vissza beszéltek tücsköt-bogarat. Hogy a sakter már éppen el akarta vágni a kislány nyakát, már ki is fordította, éppen úgy, mint a csirkéknek szokta, amikor megjelent az apja s nagy du­lakodás után sikerült a lányát még rnegsza- b a dl tani a biztos haláltól. Mint ilyenkor falu­helyen lenni szokott, az eset egyre nőtt, aki továbbmesélte, fantasztikus kitalálásokkal színesítette. Az értelmesebb gazdaemberek persze megmosolyogták az otromba fecsegést, de a csőcselék annál inkább hitelt adott a hírek­nek, minél fantasztikusabbak, minél hihetet­lenebbek voltak. És az izgalom egyre nőtt. Mindenkit a vérvád foglalkoztatott. Az utcán járó zsidó embereket szidalmazták, csúfolták, fenyeget­ték. Este pedig a már említett szomorú ex- cesszusokra került a sor, amidőn a csőcselék megostFomolta a szerencsétlen kántor laká­sát. Stark Adolfot a csendőrség vette védel­mébe s a csendörség pillanatnyilag kétség­telenül megtette kötelességét, de óriási felhá­borodást keltett a persze alaptalanul megrá­galmazott zsidók körében egy csendőr állító­lagos megjegyzése, aki azt mondotta volna, hogy: „nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél...“ Fábry János, ógyallai járási főnök azon­nal erélyes intézkedéseket lett a falu nyugal­mának biztosítására. A koltai zsidó hitközség ismeretlen tettesek elen bűnvádi fejelentést tett. bad engedni, hogy ez a vezetés a nép­pártra szálljon. Berlin megbízottja kifejti, hogy magára a bajor néppártra sem számíthat holtbizto­sán a birodalmi blokk az elnökválasztások folyamán. Ezt a híradást csak feltételesen közölhetjük, rpert valószínű, hogy a Berliner Tageblatt, mely a népblokk választási agitá- cióját vezeti, propaganda célból közöl ily kompromittáló részleteket a jobboldali biro­dalmi blokk nehézségeiről. A Lokalanzeiger egy újabb interjút kö­zöl Hindenburgtóf, melyben a tábornagy kijelenti, hogy semmiféle titkos párt sem létezik a birodalomban és a régi tisztek semmiféle jogot sem vindikálnak maguk­nak. Az sem felel meg a valóságnak, hogy mielőtt az elnök jelölést elfogadta volna, előbb Doornban approbációt kért volna Vilmos excsászártól. A továbbiakban kifejtette a tábornagy, hogy a birodalmi elnök nem válhat egyetlen párt eszközévé sem s ezt mindenképpen szem előtt fogja tartani ő is. Végül a Dawes- javaslatról nyilatkozott Hindenburg és kifej­tette, hogy minden olyan törvényt tisztelet­ben fog tartani, amit a birodalom elfogadott már. A személyes támadásokra is válaszolt az elnökjelölt: „Ha ellenségeink azt állítják, hogy nem vagyok h vatásos politikus és éppen ezért nem vagyok méltó az állam vezetésére, azt felelem nekik, hogy az utóbbi idők minden­nél fényesebben igazolták a hivatásos poli­tikusok teljes tehetetlenségét és a vezetésre való képtelenségüket. A hivatásos politi­kusnak hiányzik az a tekintélye, mellyel okvetlenül rendelkeznie kell az államfőnek. A politika nem biiró és nem szabad úgy kezelni, mint az egyszerű üzletet.” A P. M. H. SZERDAI ROVATA írja: glln. iinaaysáso a Div* — Mire való volt az, hogy tegnap a be­harangozásomat oly sz<entimen;ális sztanioiba göngyölte siránkozó bucsuakkor d-okat fuvolázva egy asszony felé. Tudja, hogy ez nem volt slíi- szerü?! Az én beharangozásom az üzleties élet­ben nem tűri a szentimemalizmust. Én a megtes­tesült realitás vagyok. Selyem vagy bársony vagy szövet vagy csipke, szabás és csipö és mell­bőség, eleven testre húzott művészet, villamos transzparensekkel megvilágított és kihirdetett va­lóság, anyag, ami pénzt ér s amit pénzért min­denki megvehet, akinek Ízlése van. Minek ide szentimentális málnaszörp? Szomjas, barátom? Igyék egy pohár tiszta vizet s ettől tiszta marad a feje és megjegyzi magának, amit most elárulok. = Nem vagyok szomjas. — Akkor ne ágyék. Legyen meg a maga aka­rata. Másoknál úgyis minden úgy .örténik, ahogy én akarom. Én . . . = önagysága a Divat. — Nagy D-vel. És nagy reverendával kiejt­ve. Mondja, mit csinált volna maga szerencsétlen, hangulatsápkórban szenvedő glin, ha ma nem akad velem össze. Miről irt volna?. Csak uein gondolja, hogy a maga vánnyatít meglátásai tud­nak belőlem impressziókat meríteni? Nem, bará­tom! Maga csak azokat a felhőket látja, amiket én keretnek használok az érvényesülésemhez. Maga csak azt érzi, hogy étben vagy abban a ru­hában meg lehet bolondulni egy asszonyért, mini lehet egy harisnyába bujtatott láb után, kacsinta­ni lelhet egy kalap alól, de hogy mi a ruha, mi a harisnya és mi a kalap, mi az, ami a stílust jelenti bennük és a Stílust a kívánatosság, kedvesség és reícolás varázsával vonja be, arról magának, férfinek, .aki engem csak a szándékon és a,z asz- szonyraífiiiériák apró trükkjein keresztül ismer, fogalma sem lehet. Tudija maga azt, hogy ma én vagyok az élet szuverénitása? Hogy ma maguk férfiak nem számítanak, lezüliöttck a jelentősé­gükkel oda, hogy az asszonyokon, a szerelmen és mind-énen át értem dolgozzák fc! az agyukat, az idejűiket, a fizikai erőjüket? Tudlják, mit jelentek én? Többet, mint a politika! Mert a politikusok jönnek és mennek, a szavuk csak addig ér vaíu- miit, mig hallhatóvá engedi a zajos éict, a tudo­mány szárnyal, mint az eroplán, inig ki nem hagy egy kerék és le nem zuhan az egész masinéria, a filozófia önlhitt emberek beképzeíése, a matemati­ka mindig és minden fejlettségű formájában olyan szimplex, mint a kétszer kettő, csak egy van, ami örök, ami után indul és megy mindenki és ez én vagyok . . . = önagysága a Divat . . . — Ha én ma azt mondom: piros, akkor nincs reakció és nincs fehér terror, ha én ma azt mon­dom: fehér, akkor be!esápad a vörös intemacio- nálé, ha én azt mondom: zöld, ekkor önérzetes lesz minden fűszál és meg'puklk.ad az irigységtői a tenger vagy az ég . . . Érzi, mi vagyok? Érzi, ki vagyok?! Ezért csókolja meg a kezem és kér­jen randevút tőlem a jövő hétre, hogy Írhasson valamit, tudija, mi az akaratom, tudja, mit diktálok a világ asszony népének, annak a nagy, szép és hatalmas int-emacionálenak, ami én rám esküszik s ami -nélküli céltalan és értelmetlen lenne a ma­guk, a férfiak élete. Szóval a jövő héten találko­zzunk. Itt és ebben az órában. De pontos legyen! És én elmondok majd magának mindent, amit pa­rancsként osztok szét az asszonyok és lányok között. És ezt a heti randevút állandósiijuk. Mig meg nem unjuk mi: én és maga, mert az asszo­nyok sohasem unhatják meg azt, ha hirt hallanak felőlem. Szóval, ha jó barátságban lesz velem, akkor sikerül a rovata, ha nem, akkor visszaesik a szentimentalitás vérszegénységébe. Egyet ígér­jen meg — nem lesz szó köztünk szerelemről... = ígérem , . . — Ismerem a maguk ígéreteit. Maga is isme­ri, hiszen irt róla. Olvastam. Én mindent elolvasok és mindemen mosolygok, minden nevetséges, ami több, fontosabb akar lenni, mint én . . . = önagysága a Divat . . . — Legyen igaza, önagysága — a valóságban több, minden demokrácia ellenére: őfelsége . . . Nem hiszi? — Hiszem. = Viszontlátásra . . . Ui nikaraguai felkelés Managua, április 21. A Peuter-iroda je­lentése szerint a nikaraguai felkelők Hondu­ras fővárosaihoz, Tegucigolpához közeled­nek. Az amerikai „Denver” cirkáló 175 főnyi legénységgel kikötött Ceíbában a külföldiek élet- és vagyoni épsége biztonságának meg­őrzése céljából — (Huszonöt rendelet az ipartörvény- liez.) A kormány a szlovenszkói és ruszin- szikéi ipar törvényhez eddig huszonöt végre­hajtási rendeletet készített, amelyeket a mi­nisztertanács a legközelebbi ülésein fog le­tárgyalni. Eme végrehajtási rendeletek a törvénnyel egyidejűén, folyó évi juíli-us else­jén fognak életbe lépni. A rendeleteknek ki­hirdetése a legközelebbi napokban várható. Ezzel egyidejűén az illetékes tényezők tájé­koztatása és kioktatása céljából tanfolyamo­kat fog rendezni az ipar- és kereskedelem­ügyi minisztérium. Jie várd mig /efssEÓfttunft, fkog*f el öftxcsa F Csébszlovdbiánab legrégibb és egyetlen géperőre berendezett Waldstein és Társa, Prága 31., 3iskupsky dvur 7. % Készíti ebbe a szakmába tartozó összes cikkeket és ravataíi felszereléseket. <N Árjegyzéket az érdeklődőknek ingyen küld. Koltán vérvádat koholtak A vérvád meséje forongásba hozta a csőcseléket — Kőzápor a zskló kantor lakása ellen — „Nem zörög a haraszt, ha nem fuj a szél” — Bűnvádi eljárás indult meg — A P. M. H. tudósítójától — A íierc InÉÉifift éi Iliin ellen A tábornagy újabb nyilatkozata — A német nemzetlek szenzációs titkos ülése — Stresemann rettenetes igája

Next

/
Thumbnails
Contents