Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)
1925-04-22 / 90. (833.) szám
Peíroplll slreiléMere Os § Peírogaüi-alapra! A mai napon a következő adományok érkeztek szerkesztőségünkbe: Zsolnay Ady Szedlice — — — _ 5q Turchányi Ödön dr. Nyitra — — — 100 Izsói Ferenc dr. ügyvéd Alsóknbin ~ 50 Schalkbáz Sári Kassa — — — __ 40 K. J. Besztercebánya — — — _ 300 540 A losonci központi irodáihoz érkezett adományok: No vek Dezső gyűjtése Losoncon — 170 Növeli Dezső gyűjtése Zlatnón — — 260 970 Az eddig kimutatott gyűjtés — — 20981 A gyűjtés eddigi eredménye — — 21951 Helyreigazítás. Lapunk április hó 15. számában Göllncr Béla (Besztercebánya) név alatt nyugtázott Ke 300 Petrogallj Oszkár besztercebányai barátai és tisztelői adománya. Törvényes törvénytelen gyermek, vagy: Kinek van igaza? Az eltitkolt és a nyilvánosságra jutott gyermek közti különbség. Páris, április 20. Jean Bemard ur, aki Rouenben lakott, nagyon boldog ember volt, bár szüleit sohasem ismerte és azt sem tudta, hogy valóban Jean Bernardnak hivják-e. Származásáról senki sem tudott semmit, mert talált gyerek volt. Szerencséjére már élete első hetében olyan patrónusa akadt, aki a legjobb szülőt pótolta: A vidék ismert jóltevöje, Patureau és neje örökbe fogadták az árva fiút. A Patureau házaspárt harminc év óta mindenki a legnagyobb tisztelettel említi. A két öregnek nincsen gyermekük, de mégis számtalan gyermekük van, mert mindenki, aki valamiben szükséget szenved, náluk otthonra? lel. Árvamenhelyet, csecsemőházat és sok egyéb jótékonysági intézményt létesítettek és ha Párisból egy vezető államférfiu vagy esetleg az elnök maga érkezik Rouen látogatására, a város érdemes polgármestere első sorban a jótékony házaspárt mutatja be mint a város büszkeségét. Ez a két kitűnő ember fogadta örökbe a szegény árvát. Felnevelték, majd a legjobb iskolákat járatták vele, azután protekciójuk folytán egy,üzletbe került, ahol nagyon szép karriér várt reá. Bemard ur tetszetős külsejű ember és igy érthető, hogy jó modora révén a vidéki város szalonajtajai feltárultak előtte és a hölgyek szívesen látták a kedvesen szórakoztató fiatalembert és szívesen felejtették el azt a „szégyenfoltot", hogy születése homályba volt burkolva. A Patureau házas pár azon volt, hogy a fogadott fiú a társaságban azt a helyet nyerje el, amelyre jogosított lett volna akkor, ha törvényes sarját fiuk. Bemard ur igy valóban boldog ember lett és társadalmi emelkedése olyan szép ivelésü, hogy gyermekek számára irt erkölcsi tankönyvekben meg lehetne örökíteni. Az iv azonban hirtelen és nagyon de nagyon különös okból ketté tört. Bemard ur egy napon megtudta, hogy kik voltak a szülei és most követeli az őt megillető nevet: és ez a név Patureau. A gyermek a Patureau házaspár esküvője előtt két hónappal született és létezése bebizonyította? azt, hogy a szerelem néha gyorsabb a társadalmi konvenciónál. Viszont azonban a konvenció erősebb. Nem volt szabad megengedni azt, hogy a gyermek létezéséről a társadalom tudomást szerezzen. S igy lett a gazdag Paturea*u örököséből a szegény törvénytelen Bemard. A szülők nem tagadták meg azt, aki vérük volt és derék embert neveltek belőle. Védték, ápolták és hozzá segítették ahhoz; hogy megszerezze azt, amit könnyelműségük révén elvesztett. A jótékony házaspár helyesen cselekedett, amikor úgy gondolkozott, hogy ahelyett, hogy az ártatlan gyerek egy életen át egy időbeli különbség miatt szenvedjen, idegen név alatt bár. de jó társadalmi állásban épp olyan független életet éljen, mint amilyen megillette volna, ha Patureau urnák nevezhette volna magát. I l.é!Í!fSÍ §. | a magyar nyelv hites és esküdt tör- n vértyszéki tolmácsa Q Prága l, ílein® írd 3. szám 8 Okmánymásolatok és fordi^tsok postafordultával Q való elkészítése és hitelesítése. Ügyvédeknek és j hivataloknak árengedmény. C CXJOCXXXXXXXXXXXXXA.'OCXXXXXXXXXXXiL _____________________________________________ Szerda, április 22. Azza l azonban, hogy Bemard rájött valódi származására, minden megfordult. A mindeddig csendes és jó modorú fiatalember fejébe vette, hogy ő. Pa’tureau lesz és most azon van, hogy törvényes utón kiküszöbölje a törvénytelenség csorbáját és abban a pillanatban, amikor ezt elhatározta, elvesztette mindazt, ami eddig az övé volt: szülőket kapott, /akik kegyetlenek* hozzá azokkal a szülőkkel szemben, akik mindaddig, amig nem voltak szülői, gondját viselték és tejben-vajban fiirösztötték. A skandalum óriási. Ha a törvény Ber- nard urnák megadja az engedélyt arra, hogy ezentúl a Patureau nevet viselje, akkor az ő „szégyenfoltja" a híres és jótékony Patureau házaspárra megy át. A püspök, a híres párisi politikus, vagy maga a köztársasági elnök, ha eljönnek Rouenbe, nem látogathatják meg a híres házat és ha a város polgármestere bemutatná a vidék jóltevőjét, egy mosoly lenne a válasz. Érthető, hogy Patureau ur s neje határtalanul fel van indulva és hálátlanságnak bélyegzik a fiú eljárását. Szeretetükből gyűlölet lett, intrikálnak ellene és szeretnék, ha mentői gyorsabban elhagyná a várost. A fiú azonban nem tágít és a szülök nem tudnak segíteni a dolgon. A „családi szégyen" nagy szerencséje volt Bernardnak, amig senki nem tudott róla és veszte, mikor a jog és az igazság győzedelmeskedett. Még azok a derék polgárok is, akik harminc éven át sejtették az igazságot és Patureau urat és nejét titokban kigunyolták, most Bernarda dühösek, mert feldúlta illúziójukat. „Persze, hogy Bernardnak igaza van" — mondják az okos emberek — „de végtelen szamár". „Persze, hogy Bernardnak nincs Igaza" — mondják a jó emberek — „mert jóltevőit megsértette, hálátlan volt és szerencsétlenné tette őket". A bírónak nehéz lesz az álláspontja. Harminc éven át gyakran megfordult a Pa- hireau házban és asztalköszöntőkben ünnepelte a jótékony család nagy erényét. Jog azonban jog marad és ha Jean Bemard Pa’- tureau a bírósági épületet győzőként hagyja el, száműzetésbe kell mennie. Mert az bizonyos, hogy szülővárosában és szülőházában csak gyűlölettel és megvetéssel fog találkozni. Hiszen igy akarja ezt a polgári erkölcs. Gábriel Edonard Monod. Három rabló kirabolt kétszáz gentleman! A klubelnök megkezdi a beszédet — a rablók végzik be — A P. M. H. csíkágói tudósítójától — Csikágó, április eleje. Még a csíkágói rablások történetében is páratlan az az eset, amely nemrég történt. Az amerikai „Showmen League“-klub rendes gyűlését tartotta, amelyre kétszáz kiküldött érkezett Amerika minden részéből. Ugyanakkor és ugyanazon a helyen ülésezett a klubnak egyik női alosztálya is. A fényes vendégsereg helyet foglalt a dúsan terített asztalok mellett és Barn-e, a klub elnöke szólásra emelkedett: — Uraim — kezdte az elnök —ma este azért gyűltünk itt össze, hogy... — Azt hiszem, ennyi is elég lesz belőle — szólt hirtelen közbe oly nyugodt hangon, mintha egy Verne-regényből vágták volna ki, az a kis kövér emberke, aki az ajtó mellett állt. — Uraim, kedves elnökük rövid beszédét, engedjék meg, hogy én fejezzem be. Fel a kezekkel! A jelenet oly nevetséges volt, hogy a társaság torkaszakadtából kacagni kezdett. A kis emberke azonban nyomatékot adott szavainak, revolvert szegzett a társaságnak és fiity- tyeníésére két másik bandita jelent meg az ajtóban. Hogy élnek Budapesten ' a külföldi diplomata-feleségek? Madame Ridvanbeg Oglon Husrew bey, a török követ felesége 1 [ Budapest, április 21. Amig a gyönyörű Horánszky-utcaii műteremlakás halijában várok, képzeletem messze keletre visz. Az Aranyszarvon most csókol utolsót a nap lehunyó sugara, a lilás- rózsaszinü vizen karcsú caiqne-ok siklatnak a fá’tyolos odialiiistzkokkal; a jámbor müezzim imáját messze viszi a meleg szellő... S ez már csak a múlté lenne?... A háremek féltett virágai szétszéledtek, amint a szél szétviszi a hulló szirmokat?... Két perc múlva, mintegy válaszképpen, egy elegáns francia szalonban ülök, szemben a török követ feleségével. Villogó szemű, szép barna asszony, egyszerű, elegáns délutáni sötét ruhában, rövidre nyírott, dús fekete hajjal. Grande dame, amint a modern regények leírják az előkelő európai asszonyt, az ajkán egy kis rouge-val. Nem sok, csak hogy felfrissítse az ajk párosságát. A modora lebilincselően szeretetreméltó s amikor csicsergő hangon beszélni kezd apjáról, férjéről, elfelejtteti velem, hogy képzeletben másnak gondoltam ezt a találkozást. Kifogástalan németséggel, szívesen meséli: — Apám Kemaiy bey volt s Athénben képviselte Törökországot a háború alatt. Ő irta alá — mint békedelegátus — a, török- görögországi Venizelos-féle békeszerződést. Amikor apám Athénben országunkat képviselet, Konstantinápolyban Szilassy Gyula volt a töröli magyar követ. Mirbaoh német és Passaroff bolgár megbízott volt. — 1916-ban szomorú napok virradtak reánk. A görögök, de tulajdonképpen az antanthatalmak kiutasították apámat mostani férjemmel együtt — aki török tiszt, majd at- tassé volt kint — és három napig lovagoltunk, mert a vasutat, amely az angoloké volt, nem vehettük igénybe. — Én minidig apámmal voltam, kétéves korom óta folyton külföldön élek. Két és féléves asszony vagyok, férjem régi bosnyák diplomatacsaládiból származik; fia Mechmed Ali Paeha, Rizvanbeg Oglon generálisnak, aki Erzerumnak volt kormányzója. Férjem, mint bosnyák tiszt, belépett a török hadseregbe s akkor megszerezte a török állampolgárságot. így került azután Athénbe aétassé minőségben. — Szép kis fiaim van, — mondja s már hozza is a fényképet, amelyről kis pufók gyermek arc mosoly 0 g. Éget a kíváncsiság, megkérdezni, vájjon még hány felesége van a követnek rajta kívül, de az excellenciás asszony lenyűgöző kedvességével tovább beszél s amikor az inas duílchasát és valódi török kávét szolgál föl, a híres török vendégszeretettel kínálja. — Egész otthonosan érezzük itt magunkat, én különösen, hiszen ismertem régebbről Magyarországot. Körülbelül tizenkét évvel ezelőtt jártam itt, de nem Budapesten, hanem Herkulesíürdőn, Erzsébet királyné villájában szüleimmel húsz napot töltöttem. Orsóvát és Ade Kaleht is ismerem; a Dunán többször hajókáztarn. Budapesten még nem. állandó a török követség, mig Bécsőén igen. De. én azt hiszem, itt is állandósítani fogja a török kormány, amely különben mindenben igyekszik a rokon magyarokkal állandósítani az érintkezést, főleg kereskedelmi vonatkozásban. A diáikcsereakciók miár megindultak s mindent elkövetünk, hogy a magyar diákok oihon érezzék nálunk magukat. A török diákok itt nagyon jól érzik magukat, vannak köztük lányok is, akik a köztársaság reformjai következtében hat év óta először utaztak együtt fiukkal. Hetemként egyszer összejönnek nálunk ezek a diákok és diáklányok s elbeszélgetünk. Beszéljen valamit exellenciás asszonyom az uj Törökországról — kértem. Felvillan nagy sötétkék, a hosszú pilláktól mélyen árnyékolt szeme s szapora bőséggel mondja: — Hatalmas lendülettel indult meg a fejlődés a köztársaság óta, csak még az nem bizonyos Angóra marad-e a főváros. Ha Kon- staniinápolynak valami szilárdabb bázist tudnak adni, akkor az lesz ismét a főváros, ha pedig nem, Angóra marad, amelyet szépén építenek. Ami a nők felszabulását illeti s az egyenjogúságot, természetesen mint európai szellemben nevelt asszony, csak helyeselhetem és örömmel üdvözlöm. A mi családunkban már régen szakítottak például a hagyományos fátyolozással és anyámon sem láttam fátyolt, csak a legritkább esetben, én rajtam életemben csak egyszer voit: egy francia bálon. A többnejüség sem volt olyan általános, mint az európai ember tudatában él. Eredetileg az uralkodó ház tagainak volt megengedve abban az esetben, ha az első feleségétől nem született gyermek. A ' mi családunkban egyáltalán nem volt szokás a több feleség, tartása. (íme a válasz titkolt kíváncsiskddásom- ra. Ped’g azt reméltem több interjút sikerül csinálnom, még pedig az összes feleségekkel. Majd az itteni életéről beszélt. — Voltam egynéhányszor színházban, egy-két bálban, de legszívesebben itthon zongorázom, vagy a babával játszom, vagy olvasok. Szeretném, ha lakásunk nagyobb volna, bár itt is kellemes, mert világos. A termek nemes" Ízléssel, franciás köny- nyed stílusban vannak berendezve. A hata1- mas üvegfallal elválasztott, kivülről is üveges falu szalon csipkefüggönyein leheletszerű finomsággal látszanak keresztül a bútorok, mig a zongorateremben sok festmény d’sziti a rózsaszínű kárpitot. Köztük a háziasszony több portréja. Mikor azonban -10 - ba mutatva valamennyit az egyikhez érünk, büszkén mondja: — Ez magyar f.stő munkája, Kossuth Egon Berlinben élő^estő csinált . Ugye még külföldön is a magyarokat keresem!? Anrkor a legbájosabb excellenciás asz- szonytól búcsúzunk, még csak annyit jegyez meg, hogy a magyar nők nagyon tetszenek neki, mégpedig azért, mert általános műveltségnek. Az angol például úgy nevrii gyerekeit, hogy hazájáról mindent tud, más országokról fogalmuk sincs. — Mi is általános műveltséget igyekszünk adni leánygyermekeinknek. Azt akarjuk, hogy a jó háziasszony föltételei melleit okos. müveit asszonyok legyenek, méltóan nagy Törökoszág uj szeli méhez. A török hölgy fátyolos alakjáról, a ' remek féltett virágairól szőtt képzeleten ^zétfoszlott, de kárpótlásul egy okos, rendkívül szeretetreméltó beszélgetés emlékével lettem gazdagabb. Somody Erzsébet. — Uraim. — folytatta hévvel a kis em- j berke — forduljanak arccal a falnak. Nekünk | nem kellenek órák és hasonló tárgyak. Ami $ gyémánt és készpénz ebben a szobában ta- I látható, azt elszedjük. Engedjék meg, hogy I megkezdjem a gyűjtési. * A kétszáz előkelőség bambán meredt I egymásra, de a revolvercső villogása követ- 1 keztében engedtek a rabló felszólításának és szép engedelmesen falnak fordultak. A rabló \ egymaga sorra járta az áldozatokat, mialatt a két másik bndita a be- és kijáratot őrizte, j nehogy valaki az urak közül a telefonfülkébe tévedhessen és a rendőrséget értesíthesse. Nem telt bele tiz perc és a kis rabló 20 ezer dollár értékű gyémántot szedett ősz- f sze. — Ugy-e, te vagy Walter? — kérdezte : az egyik áldozattól és mikor ez igennel vá- 1 laszoit, orron ütötte a milliomost, miközben kihúzta ezer dollárt tartalmazó pénztárcáját. Hol van Barnes? — kérdezte a rabló. A megszólított kilépett a sorból, de ijedtében azon- í nal visszalépett. Ez a lépés került neki legtöbbe, mert a rabló azonnal elvette hatezer dollár értékű gyémántgyűrűjét, aranyóráját, gyémántnyaktiijét és pénztárcáját. Azután egymaga sorban kifosztotta a kétszáz embert és akinél kevés pénzt talált, azt a revolver tusájával f 'beverte. Mikor az üzletet bevegezie, az áldozatokat egy kis mellékszobába hajtotta be és rájuk zárta az ajtót. A tablók ezután fölmentek az emeletre, ahol az asszonyok klubja ülésezett. Viccelőd? ek az asszonyokkal és mikor az egyik jegyet kínált nekik egy bálra, az egyik rabló megjegyezte: — Lemegyek egy pillanatra az urakhoz, mert nincs nálam pénz. Tényleg le is mentek és mikor egy asz- szony utánuk szólt, hogy nem-e tudják, mikor lesz az ülésnek vége, az egyik azt válaszolta, hogy már vége is van- Az asszonyok tovább tanácskoztak és nem is sejtették, hogy férjeikkel odalent mi történt. A három rabló bántatlanul távozott és Csikágó erni- berrengetegében mindeddig nem tudták őket megtalálni. Az uraknak sikerült az ajtót felteszi térni, úgy hogy a rablóknak az eltűnéshez éppen csak két percnyi idejük volt és mégis úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. A rendőrség akkor érkezett, mikor három gyanús külsejű ember egy a ház előtt várakozó autóba szállt és ezeket vették üldözőbe. A hajsza egy fél óráig tartott és mikor elfogták őket. nem találtak náluk semmit és igazolták magukat, úgy hogy szabadon kellett őket engedni és a jogtalan letartóztatás ellen ők tettek a rendőrségen feljelentést. Ugyiátszik, hogy ez a három gentleman a három rablóval játszott össze és ezért miinelték a szökést, hogy társaik közben eltűnhessenek. Kovács Károly. ^ Amerika: írógépek csapággyal, nffijk a ] Gibian & Comp. : j Prága Il„ Lucerna. Telefon: 8329. F UeKenrinp: üratislava, JustiUiude 13. — A- M. Ciiin- sky KoSioe, Mlynská-u. li. — S. Strausmann üihorod. • ¥
