Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-21 / 89. (832.) szám

vs

Kedd, április 21.

.vállalása? a Szappanos-Varjú társaságra miért yolt oly halálosán sürgős, hogy a sürgősen összehívandó illetékes fórum szankcióját kikérni nem lehetett, sőt az illetékes fórum elé az ügy csak akkor került, miután a váltó a tulajdonos áltel, — aki minden valószínűség szerint Jarábek ur, peresittetett és a végrehajtás jogerőre emelkedett. Még két pontra kell a Leiley féle pamfletben rámutatni. Az egyik, amely a viszály indító okául a magy&T nemzeti irány íultengését jelöli meg, a másik, amely a liberális irányzat állítólagos előretöréséről regél. Az első állítás közönséges kutmérgezési kisérlet. melynek nem is kendőzött célja egyrészt felébreszteni a kér. szoc. párt nem magyar nemzetiségű híveinek bizalmatlanságát, másrészt a kormánynál denunciálni a kér. szoc. pártnak Lelleyvel nem egy' húron pendülő vezetőit A másik állítás pedig egy, a közfigyelemnek a lényegtől való elterelését célzó gyönge ügyvédi fogás. A keresztes lovag Bittó Dénes és társaiban, akik közt tudtommal öt, magasabb állásban levő kath. pap van, a destruktív radikalizmus és szabadkőművesség előharcosait támadja. Szinte meglepő, hogy Leiley ur, midőn a régi liberális rendszert támadja és Magyarország összeomlását mint már előtte sokan mások, annak terhére írja, ugyanazt mondja, amit Jászi, Kunfi s körültök csoportosuló itteni és bécsi emigránsok hirdetnek. Ahhoz, hogy a régi liberális rendszerről, melyről nyugodtan állitom, hogy erkölcseinek tisztaságában annyira fölötte lebeg a mai demokráciának, mint a kőszáli sas a károgó varjak felett, — ahhoz, hogy ezen rendszerről ítéletet mondjon, ahhoz nekem Leiley ur nagyon kicsiny s ezért vele perbe sem szállók. Elös- merem azonban, hogy én mint megcsontosodott öreg liberális gondosan megőrzött hagyományaimmal furcsán érzem magam néha, ha itt különböző oldatokról az úgynevezett reakcióval szemben a liberalizmust hallom emlegetni olyanok részéről, akik a konjunktúra változtával alig hogy le tudták nyírni az interrnycionális vörös kokárdákat, amelyeket valószínűen gondosan megőriznek egy újabb „Vörös hajnal44 reményében. Ez a liberalizmus nem az én liberalizmusom, ezt már végig élveztem, ezt láttam dolgozni, láttam az eredményeit, ez sem testemnek, sem lelkemnek nem kell. Én tudom, hogy a radikális szabadkőművességtől mily távol áll az én liberalizmusom s biztos az is, hogy Bittó Dénes és társai odáig sem mennek el, mint én, őket tehát mint a radikalizmus elöharcosait támadni épp oly naiv, mint rosszhiszemű ráfogás.

A lévai körzet kimondta, hogy bár elös- meri Leiley érdemeit, konstruálja azonban, hogy ahelyett, ami kötelessége lett volna, hogy ápolja a pártok közti egyetértést, 'támadta Szent-Iványt, Petrogallit, stb. és ténykedése azt a> látszatot kelti, mintha a magyarság egységét nem ápolni, hanem megbontani akarná. Hát hogy ez a látszat csak látszat-e, avagy valóság, az majd kisül akkor, amidőn arról lesz szó, vájjon Leiley

II i fögltelovik pisi

Krakó, április 20.

(A P. M. íi. eredeti tudósítása.) Az Illu- strowany Kurjer Codzienny mai száma „Tárgyalnak velünk a csehek, közben pedig felosztásunkról álmodoznak44 cím alatt hosszú cikket közök Benes varsói útja alkalmából. A cikk szerint a csehszlovák politika ellenségesen viseltetik a lengyel—csehszlovák közeledéssel szemben. Lengyelország ellenségei közé tartoznak a csehszlovákiai németek, de a cseh pártok többsége is gyűlöli Lengyelországot. Elsősorban a cseh nemzeti demokraták, azután a cseh néppártiak és az agráriusok, de a balpártiak és erkölcsi vezérük,

Benes is olyan játékot folytatnak a lengyelekkel, amelyet kétszínűnek kel! nevezni.

A lap közli Kramárnak április 5-én Pozsonyban az Orosz-körben tartott beszédét. E beszédben Kramár kijelentette, hogy a csehszlovák politikusok többsége tisztában van azzal, hogy

semmiféle kisantant és semmi néven nevezendő biztonsági paktum nem képes Cseh* Szlovákia íeníarfását biztosítani, mert az egyedüli garancia az újjászületendő Oroszország.

Tudja ezt Benes is, aki a petka tudomása nélkül semmit sem vihet keresztül. Megnyugtatja az orosz emigránsokat afelől, hogy Benes Lengyelországgal való tárgyalásainál semmiféle egyezséget nem köthet Oroszország rovására. Kifejtette Kramár, hogy a békekonferencián az orosz érdekeket Is védte s hogy

Ruszinszkónak a köztársasághoz való csatolása révén sikerült az újjászületendő Oroszországgal való egyesülést közelebb hozni.

Benes varsói útja nem jelent Kanosszát a csehszlovák politikára nézve, ez egyszerűen óvatossági szabály, mivel semmi sem természetesebb, mint az, hogy szívesebben mennénk Moszkvába, a már újjászületett Oroszország fővárosába. De most ezt a látszólagos megalázkodást a lengyelek előtt az állam magasabb érdekei kívánják.

A nagy politika rendszerint olyan, hogy az ember kénytelen szemethunyni és vakságot tetetni. A németek hatalmas akciója kényszerít most minket a lengyelekhez való látszólagos közeledésre. De ez csak rövid időre szól s a legelső adott alkalommal be fog következni az Oroszországhoz való közeledés.

Csehszlovákba Lengyelországgal nem élhet egyetértésben, amíg a rigai békeköíés- íésöen elkövetett igazságtalanságokat az oroszok a lengyelekkel akár békés utón, akár pedig ágyuszó mellett e! nem Intézik.

Ha választani kel! Lengyelország és Oroszország között, akkor nem fogunk tétovázni. Tudja ezt Benes is és ezért ne féljetek varsói utjától. Tudja, hogy felelősséggel tartozik az évszázados oroszbarát tradíciókkal szemben s hőgy a szláv testvériség útja Moszkvába nem vezethet Varsón keresztül.

ur hajlandó lesz-e az elnökségből félre állani és saját becses személyét, mint m egység és együttműködés egyetlen legfőbb akadályát az útból elhárítani. A sajnálatos ügy, amelynek, hogy kik örvendeznek, abban Leiley ur gyönyörködhetik, ha a kormányliapokat olvassa, egyelőre a kér. szoc. párt belügye, amelyet a pártnak kell elintéznie nem fél rendszabályok, vagy kanyargó kompromisszumokkal, amelyek kikerülik a kecskét s igyekeznek a káposztából megmenteni azt ami menthető, hanem gyökeresen úgy, hogy ilyen káros és kóros jelenségek többé elő ne fordulhassanak. Csak az esetben, ha, amit nem hiszek, a kér. szoc. pártnak nem volna elegendő ereje ahhoz, hogy a saját portáján rendet teremtsen, akkor válnék az, ami most belügy, az egész magyarság közügyévé. A legmélyebb fájdalommal állapítom meg, hogy ezidő szerint Szent-Iványnak az igaz magyar lelki ismeretéből fakadó szózatát fentartás nélkül alá nem Írhatom annak dacára, hogy az, amiért zászlót bontott az itteni magyarság egysége, minden magyar ember ideálja kell, hogy legyen. A pártok azért* választottak egy közös intéző bizottságot, hogy ott minden, a pártok életerejét érintő kérdés megbeszéltessék. Ezen, a

pártok saját elhatározásából létesített institúciót ilyen életbevágó kérdésnél mellőzni nem lehet és ezért helyesen van. hogy Szent- Ivány a döntésre a vezérlőbizottságot nevezi meg.

Mi itt Szlovenszko őslakossága élethalál harcot folytatunk a kormány elnyomó és pusztító soviniszta centralizmusa ellen; a helyzet olyan nehéz, hogy minden elhatározás alkalmával nem tisztán az ideális, hanem a célszerűségi indokok is mérlegelendők. Végre bármennyire is ragaszkodjék a koalíció a hatalom koncához, a választások már nem lehetnek nagyon messze s ezért bennünket csak egy szempont kell, hogy vezéreljen s ez az, hogy mi az, ami bennünket a küzdelemben erősít. Ennek egyoldalú megállapításáért szerintem a felelősséget senki sem vállalhatja a pártok által épp ilyen fontos kérdések megvitására alkotott közös vezérlő bizottság meghallgatása nélkül. Mindenekelőtt azonban a kér. szoc. párton a sor, hogy beliigyeiben rendet teremtsen. Ha minden várakozás ellenére a komoly, megfontolás fölött a célzataiban kétes. eszközeiben szennyes demagógia kerekednék felül, csak akkor kerülhet majd a sor az ultima ráció politikájára.

A választások kására vágják a mai koalíciós pártokat — A Venkov aggodalmai — A pártok bomlása már megkezdődött

Prága, április 20.

A cseh agráriusok lapja, a Venkov ritkán szól bele a mindennapi politika eseményeibe s rendesen megelégszik az események egyszerű regisztrálásával. A vasárnapi vezércikkében is regisztrált a Venkov öreá igen szomorú tényeket.

A képvislöház a választási időszak utolsó évébe lépett. Németországban láttuk, hogy a választások előtti időben gombamódra szaporodnak az uj pártok. Nálunk sem lesz jobb helyzet. A középosztály és a kisvárosi polgárság pártjai válságban vannak. Igen sok olyan emberünk is van, aki a mai pártok egyikével sincs megelégedve s uj politikai programok után törekszik.

A nemzeti demokrata párt bárom részre bomladozik. Az egyik rész a prágai, a másik a brünni csoport, a harmadik a magasrangu tisztviselők csoportja.

A cseh agrárpártban Prásek és Rycirte- ra személyi okok miatt idézik elő a bomlást.

A háziurak megalakitották a háztulajdonosok pártját. A kommunisták is két csoportban mennek a választásokba. A cseh néppártnak veszedelmes konkurenciát csinál a Kaderka-csoportia. A cseh néppárti Mazanec képviselő egy uj katolikus pártot tervez. Egy pillanatig sem vitás az, hogy egészségtelen jelenségek ezek. A legközelebbi választások megmutatják, hogy mennyire érett a csehszlovák választó. A németországi példa szerint az uj pártalakulatok nagyban hozzájárultak a választások végleges eredményének a kedvezőtienságéhez. Tartanunk kell attól, hogy a pártalakitási láz igen egészségtelen állapotokat fog előidézni Csehszlovákiában is.

A Venkov aggodalmai kétségen kivül alaposak, azonban későn jöttek. A mai tehetetlen koalíciós pártokat csak megérdemelt sors fogja érni, ha az uj választásokban egyszerűen megsemmisülnek, hogy egy uj, demokratikus iránynak adjanak helyet.

Előrehaladt korom és családi körülményeim folytán

eladom

Rimavskó-Sobotában levő 1777. óta fennálló s általam 1912-ben renovált

reáliogsi gyögyszertóramal

és ugyancsak ott igen jó karban levő emeletes házamat, Reflektánsok forduljanak hozzám. Közvetítőket nem díjazok.

Getoly Géza g’yögysserész.

“ 2902

az2noflS99QraBaoBBaaaa»aBB2a£iaiK9vaai

Szerda: NÁTOLYÁNÉ JACZKÓ OLGA: Krisztus koszorúja. I.

Csütörtök: NÁTOLYÁNÉ JACZKÓ OLGA: Krisztus koszorúja. II.

Péntek: SZVATKÓ PÁL dr.: Az ür.

Szombat: BOT11ÁR SÁNDOR dr.: Visszaérni élvezéseim Petrogalli Oszkárra.

Vasárnap: VÁLYI NAQY GÉZA: Ikarus. (Vers.) SZEKULA JENŐ: Gyilkosság a tóparton.

.....— — . '»..i. ----Vi

sszaemlékezéseim Peirogalii Oszkárra

A P. M. H, számára irta: Boíhár Sándor dr.

Szükebb pátriájához, Besztercebányához nagyon ragaszkodott. Amikor befolyásos ember volt, ezt a befolyást főként az ő kedves városának érdekében használta fel s amit tehetett megtett a város javára. És igaz szeretettel s barátsággal ragaszkodott ennek a városnak polgárságához. S még most is. amikor a jó barátok nagy része önkényt, vagy kényszerítve száműzetésbe ment. amidőn a régi, kedves, megszokott környezet egyre szőkébbre és szőkébbre szorult, amidőn napról-napra kevesebben vagyunk s nemsokára jóformán csak egy-egy régi emberünk temetésén látjuk együtt az ismerős arcokat s egyre több és több az ismeretlen — még most is ragaszkodott, még most is pátriájának látta ezt a várost. Mint a vándormadár az elhagyott ipsétekhez, úgy tért ö is vissza fárasztó útjairól a régi, puha, talán már kihűlő otthonához. És bármerre ment,

bármerre vetette a végzet, talált légyen bár másut is jóbarátokra, meleg, szerető emberekre, valami mégis vissza-visszavonzotta őt ide, az egyszerű, hétköznapi, megszokott, szeretett kisvárosba. Amikor utazástól kimerültén jött haza, sokszor említettem neki, vigyük át Losoncra, vagy Pozsonyba ügyvédi irodánkat, ahol a Központi Iroda adminisztrációját helyben elláthatja és sóik fárasztó utazást takarít meg vele, ám ö nem tudott végleg megválni Besztercebányától.

Ami ide kötötte őt, elsősorban édes anyja volt, kit rajongásig szeretett s aki most hajlott korában képtelen lett lett volna szülővárosát elhagyni s akit viszont ő a világ minden kincséért sem tudott volna végleg magára hagyni. A gyermeki szeretet nála ugyanolyan idealizmussal jelentkezett, mint nemzetének szereíete. Sokszor mondta nekem: „olyan ideális asszonyok és anyák, minit a mi anyáink voltak, talán már nincsenek is többé.44

És azt hiszem nem csalódom, ha azt állitom, hogy ide kötötte őt az a kicsiny — és napról-napra kisebbé váló — évtizedek óta összeszokott baráti kör is, amelyhez, ha hosszú útjairól visszatért, mindig visszaszállt s ahol kifáradt lelke sokszor pihenésre lelt. Mert a társaságot, a baráti kört nagyon szerette. Sokfelé az országban, sok családnál, sok társaságban volt szívesen látott vendég, — de mégis csak vendég, itt mi közöttünk pedig otthon volt. Politikai barátai közül Szent-Ivány József és Szüassy Béla családjának volt gyakori vendége és sok jó barátja közűi ő hozzájuk s az ő családjuk köréhez ragaszkodott legjobban, előttem mindig annyi melegséggel s annyi szeretettel beszélt róluk, talán sz'nte otthon érezte magát az ő baráti körükben. És mégis igazán otthon, mi

közöttünk volt ö, nem volt itt politikus, nem volt nagy ember, csak a jó barát, az évtizedek óta ismert és szeretett Oszkárunk volt közöttünk. Hiányosak volnának tehát visz- szaemlékezéseim, ha erről a baráti körről nem emlékeznék meg.

«

öreg, középkori ház a főtéren, boltíves ódon kapubejárat, a kapualjból nyílik egy kis ajtó egy kis korcsmába, amolyan régi néme- tes Weinstube, a szoba egy része elkerítve, egy vastag falba vágott ajtó vezet a külön- szobába, mely évtizedek óta egy összeszokott magyar társaság találkozó helye. Ez a „Dunyi44 —- amint egykori gazdája becéző nevéről ma is nevezik — alig néhány lépés széles boltíves ablaktalan szoba, három terítetten kerek faasztallal, a füstöt rendszerint vágni lehet, mert a szellőztetés nagyon komplikált dolog, ki kell az ajtót nyitni. Erre meg az urak lé-ghyzatot, reumát emlegetve feljajdulnak, a szellőztetést be kell fejezni s a jó finom, drága pipafüst benmarad a szobában. Egy szép napon ugyan a ,,Dunyi“-ba is bevonult a modern technika. A törzsvendégek meglepetve- látták, hogy a másik szobába vezető ajtó felett egy hatalmas trombi- taszerü cső terpeszkedik s vezet be a kéménybe s egy gombnyomásra megindul benne a villanyos szellőztető kerék. No de nem kell félni tőle, a füstben nem sok kárt tesz. sőt néha meg is szaporítja, behozván a kémény füstjét is a szobába. Ez már dire-kt különleges élvezet aztán.

No de végre is a ,,Dunyi44 nem tüdőbeteg szanatórium s aki levegőt akar, az menjen fel az Urpin begyre; itt levegőt nem kap,v de bort igen, még pedig jót. S talán a bor sem olyan lényeges, a ,,Dunyi44 tagjai hétköznap

csak kevés kárt tesznek benne (ünnepnap alatt a névnapok értendők, amikor már a kártétel ellen kifogás nem emelhető), a fő a társaság, a kedves összeszokott, egyérzé$ü magyar társaság. Különböző korú, foglalkozású és társadalmi állású embereket tömörít itt demokratikus módon össze a közös épzés. Ott ül köztük a gazda is — mint Oszkár elnevezte „a jó öreg korcsmáros44 — mindegyiknek meg van a maga rendes helye, amit másnak elfoglalni erimen laesae majes- tis volna, idegenből jött vendégnek külön hely szorittatik a kerek asztalnál általános tömörülés utján.

Oszkár helye ott van jobbra az ajtótól a középen, amikor utazik, többnyire üresen maradt a hely, de ha itt van, akkor el is jön. Esetleg csak úgy 8 előtt öt perccel, de biztosan eljön. Hiányoznék neki, ha elmaradna. „Nagyon szeretem azokat az öreg urakat44 mondotta sokszor. Mert a társaság nagyobb része túl van a hatvanon s együtt véve tekintélyes évszázadokat képviselnek. Oszkár a maga 47 évével az ifjabb generációhoz számit. És itt azután a kedélye is ifjú. Az a komoly férfi, aki egy egész nemzet sorsát viseli szivén, aki éjt s nappalt együvé téve mesz- szeható nagy célokért végez fárasztó, nehéz munkát, itt semmi más,. csak kedélyes jóbarát. El-cl beszélünk politikáról is — hiszen e nélkül magyar ember meglenni nem tud —- de csakhamar vigabb témára csap át a társaság és Oszkár nem a komoly politikus már, vidám aneikdotázó, kedélyes fin, akit még a kisvárosi pletyka is érdekel, elnevetgél, eltréfál, néha szinte naivan, gyerekesen s jót nevet rajta, ha ugyanígy visszatréfál- iák. Máskor meg kom oh . súlyos viták folynak mindeníéle tudományos és kevésbe tudományos tárgyról, művészetről s miegyébi lengyelek m\l, lsen Benes létei! iiiW Sí veik

Egy krakói lap Benes varsói útjáról és Kramár nyilatkozatáról