Prágai Magyar Hirlap, 1925. április (4. évfolyam, 74-97 / 817-840. szám)

1925-04-19 / 88. (831.) szám

r Vasárnap, április 19. A P- M. H- VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A teíaaüiika teli sifiiililiá! Prága, április 18. A koalíciós pstka rendelkezéseit és pa­rancsait engedelmesen és szótlanul niegsza mzó nemzetgyűlés semmi különösebb tör­vénnyel sem örvendeztette meg husvét előtt a választók százezreit, ellenben kellőképpen gondoskodott arról, hogy az ünnepek úgy­nevezett rendezéséről szóló törvénnyel a pol­gárok húsvéti ünnepi hangulatát alaposan le rontsa. Ez volt ugyanis az utolsó husvét, amelynek második napját is békében megün­nepelhettük. A legközelebbi husvét, sőt a néhány hét múlva beköszöntő pünkösd má­sodnapján már nincs ünnep, hanem hétköz­napi robotolás. A diktátora hatalmat gyakorló nagyie- jiiek azonban már az éppen elmúlt húsvéti ünnepeket sem használták fel békés pihe­nésre, hanem újabb terveket főztek ki agyuk­ban, amelyekkel az állampolgárokat kétségbe ejtsék. Az uj, nagyszabású tervekkel nem is csináltak titkot. így megtudtuk, hogy a föld­hivatal újabb nagyszabású és az eddigieket méreteiben messze meghaladó telepítési ak­cióra készül. Szlovenszkó déli részén tizen­háromezer hektár földet osztatok ki majd ötszáz jövevénynek. Egyelőre nagy kérdés azonban még az, hogy hol kellene megsze­rezni a telepeseket. A föld megvan. A hely­beli igénylők azonban nem kaphatják meg azt, csak a történelmi országokban jelentkező telepesek, ezek azonban' nem sietnek a je­lentkezéssel, mert a két-három év előtt tele­pitett testvéreiktől igen rossz hírek érkez­nek. A földhivatal adott ugyan elsőrendű föl­det, a légionárius druzstvo felépítette hitelbe a lakó-házat. .A természetellenes telepítéseket a természet sem nézhette tétlenül s a hara­gos Duna hullámai két egymásután követ­kező évben elborították a príma szántókat s a telepesek a drága pénzen vásárolt búzá­val bevetett földön kákát és békalencsét arattak. Ráadásul az adóvégrehajtó is jelent­kezett s a kölcsöntadó testvéri pénzintézet is megkövetelte az olcsónak éppen nem mondható kamatokat. Mimdemez „áldás“-ok csőstül hullottak a szegény légionárius tele­pesek nyakába, annyira, hogy még a hely­beli, munka nélkül maradt, föld télén őslakos szive is megindult... A telepesek eme ba­jairól a kormány azonban nem igen akar tu­domást szerezni, újabb százakat akar gyar­mataival boldogítani és mert jelentkezőt kö­téllel sem tud fogni, megérjük még azt az időt, hogy külön törvénnyel fogja kötelezni a telepítendő légionáriusokat arra, hogy Császl.anból Komáromba költözzenek. És a szlovák földigénylő mit csináljon? Elmegy Budapestre, ahol azelőtt is, most is megke­Kedd: BOTILÁR SÁNDOR dr.: Visszaemlékezé­seim Petrogalii Oszkárra. Szerda: NÁTOLYÁNÉ JACZKÓ OLGA: Krisztus koszorúja. I. Csütörtök: NÁTOLYÁNÉ JACZKÓ OLGA: Krisz­tus koszorúja. II. Péntek: SZVATKÓ PÁL dr.: Az ür. Szombat: BOTHÁR SÁNDOR dr.: Visszaemléke­zése: rn Petrogaili Oszkárra. Vasárnap: VÁLYI NAGY GÉZA: Ikarus. (Vers.) SZEKULA JENŐ: Gyilkosság a tóparton. Mindenütt és sehol A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcái? Irta: Schaíkház Sára. Vad él gyűlölködő volt. Élete, amed­dig csak emlékezni tudott a szeretetlenség és megnemértés vad viharaiban tombolt. Szüleinek nyűg volt- korán az életbe dobták, hogy helyet keressen magának. És ő kereste. Szilaj, vad, fékezhetetlen fiatalsággal verekedett. És mire férfi lett, már egész hatalom volt a kezében. Kicsinyeskedő embrek nagy, buta cso­dálata: pénz, vagyon volt hatalma. Vagul örült a hatalomnak. Kihasználta. Mindennapi kenyér, t görnyedő emberek vé­res verítéke öntözte hatalmának földjét. Hej! jó trágya volt az a véres veritek, csak mind jobb és jobb, nagyobb és na­gyobb lett a hatalom földjéből nőtt hatalom iája. Egyszer oly merész parancsot adott, hogy rémülten egyenesedett ki előtte gör­nyedő titkára: — Ez lehetetlen uranV' Mi lehetetlen nekem? Ki parancsol ne­resi a betevő falatját. Ez nem képletes be­széd, hanem valóság, amelyet egy szlovák légionáriusnak a lapokban közzétett levele is bizonyít. Az uj „népboldogitások" kitalálásában fáradhatatlan koalíciós agyak másik szüle­ménye a földreform, Kisebb adót fogunk fi­zetni, nem kell reszketnünk a végrehajtótól. Kérdezed: mikor lesz ez a boldog állapot? Válaszom: majd a síron túl, •ott örök békéd lesz, egyelőre azonban, nyomorult adófizető, készülhetsz újabb adóra, a lakásáézsmára. Azért, mert lakásunk van s azért, mert a bérlők védelméről szóló törvény nem en­gedte meg a lakbér túlságos felemelését, most az államnak adjuk le az obulust, hogy ebből az építkezési szövetkezeteknek újabb szubvenciókat adhasson a kormány. Eddig is imilliárdok mentek az építkezés előmozdítá­sára. az eredmény azonban nem sokkal több a zérusnál. Szlovenszkó közgazdasága erősen érzi a hitelhiányt. A telepített bankok arra hivat­koznak, hogy kölcsönt a telekkönyvek ren­dezetlensége miatt nem adhatnak. Az atyai- kg gondoskodó kormány eme bajon is kész­séggel segit. Pénzt ugyan nem ad, hanem uj telekkönyvi törvényt s akkor talán pénzt is adnak majd a bankok. Csodálkozunk nagyon, hogy a tekintélyes pénzintézetek közgazdá­szai a hitelhiányt ilyen nevetséges okokban kutatják és találják. Tiz évvel ezelőtt a szlo- venszkói telekkönyvek még jók voltaik arra, hogy a gazda birtokára kölcsönt találjon, ma azonban nem jók. Hja, tiz év alatt nagyot fordult a világ kereke. Ami akkor jó volt, ma rossz és a népboldogftó kormánynak kell a fejét törnie azon, hogy tegye a rosszat ismét jóvá. Nagyon csodálatos azonban, hogy a boldogított százezrek nem tudják megér­teni és felfogni a nagy áldásokat. De mi sem ___ & i slüsir űmmumiék és siociáMeiiioKrsláH s kommunista terror cici Szófia, április 18. A sorozatos politikai merényletek pil­lanatnyilag nem ingatták meg ugyan a kor­mány pozícióját, de nem lehetetlen, hogy a közel jövőben érezhető oly kihatást gyako­rolnak a bolgár politikára, hogy Zankov kénytelen lesz a kormányban bent nem lévő., de a nyugalmat és rendet megkívánó politi­kai pártokkal, mint kormány alapító ténye­zőkkel számolni. Ezek között a pártok kö­zött kimagasló politikai tekintélyt képvisel Malinoff, akit általában úgy tekintenek, mind Bulgária jövendő miniszterelnökét. Ez a markáns egyéniség a bolgár demokraták ve­zére, aki már 25 éve szerepel a politikában és többször volt miniszterelnök. Malinoff lakása külsőleg szerény házban van. Fogadószobája azonban rendkívül finom érzéket árul el. Mikor nyilatkozatot kérek tőle, érzem, hogy ügyes és óvatos politikus­sal állok szemben. Szavaira nagyon vigyáz és szinte kínosan kerüli, hogy valami kemé­nyet mondjon. Tudja- hogy szavainak sulya van, tehát inkább kevesebbet mond. A belpolitikai helyzetre nézve hozzáin­tézett kérdésemre igy válaszolt: — Bulgária belpolitikai helyzetét nem tartom veszélyesnek, de sokkal inkább ké­nyesnek, sőt azt mondhatnám, nagyon ké­nyesnek. A kormánynak nagyon kell vigyáz­nia. Nem gondolok arra, hogy Bulgáriában forradalmat igézhetnek elő a legutóbbi ese­mények, sőt azon a véleményen vagyok, hogy egy forradalom lehetősége nagyon cse­kély. Amikor azt mondom: „nagyon cse­kély" ez nem azt jelenti, hogy minden ve­szély elmud, mert a helyzet rendkívül ké­nyes. Az államhatalom szervei és a közbiz­tonság uTíon elkövetett merényletek s az azokban észrevehető szisztéma mind egy kéztől erednek. Az események mind egy ide­ának a következményei és az eredményei. Egy oly ideáé, melynek célja a népiélek de- moraltzálása, az áDamhaíaiom terrorizálása és az ország belső rendjének feiforgatása. Ez leszi a kormány helyzetéi és a mi helyze­tünket nagyon kényessé. Egy illegális szer­vezet dolgozik és rendszer szoriní do-gozlk, Ez a szervezet belátta, hogy Bulgáriát most nem forradalmasíthatja, tehát az atmoszfé­rát egy jövendő forradalom számára akarja előkészíteni, kü hiszem a kormány elég erős lesz a belső rend biztosítására. Do ehhez or­ganizált erőkre van szükség. Az organizált erő pedig csak az á’talános védkötelezettség alapján sorozott hadsereg lehet. Csak ez tart­hatja fenn a belső rendet, amely rend nem­csak Bulgáriának érde&e, hanem az egész Balkánnak és Európának is. Malinoff kijelentése nagyon óvatos, Ma­linoff kitűnő diplomata. A kormányon kívül álló politikának má­sik nagyértékü egyénisége Christo Pastu- choff képviselő, a bolgár szoc’aldemokrata párt vezére. Ebben az országban, ahol nincs jelentékeny ipari műi husság, Christo Pa"- tuchoff teremtette meg a szociáldemokrata pártot és azt annyira megerősítette, hogy ma már harminc képviselője ül a szobraié­ban. Nehéz a helyzete, mert elkeseredett harcot kell vivnía Moszkvával. A bolgár szociáldemokrácia sorsa ma nem pártkérdés, hanem összefügg a kommunizmus elleni har­cai s igy nem elszigetelt bolgár-kérdés, de, patak szélén egy lány ült. Vajas kenyeret jvett. A férfi megállt és nézte. Nyugodt vi­dámsággal, természetes boldogsággal ült a lány. — Mintha az övé lenne minden, úgy ül itt, nyugodtan, biztosan — lobbant fel a férfi­ben az irigy düh. Aztán hirtelen eléje dobbant és „minden az enyém" gőggel csapott rá: — Ki vagy te? Mit akarsz itt? A lány kissé összeijedt. Magányossága nak biztos tudatába hirtelen vágott bele az idegen. Ránézett. Felhőtlen kék ég volt két kék szeme. Aztán elnézett és nem felelt. Nyűgöd tan ette kenyere maradékát. — Nem hallod, hogy szóltam? De a lány hallgatott. — Nem hallod, hogy szóltam? — most már fékezhetetlen dühvei, mindig parancshoz szokott szájjal, minden kérdésre alázatosan görnyedő feleletet kapó féktelenséggel tom­bolt a kérdés. A lány felállt, kiegyenesedett, összehú­zott szemöldökkel nézett rá: — Nem hallottam. így nem szoktak ,,szólni". — Én igy szoktam! És ki tiltja el tőlem ezt a szólást? Tudod-e ki vagyok? A lány vállat vont. — Mindegy, hogy ki vagy. Nekem nem parancsolsz! — Nem-e? A föld méhben állsz, az enyém, a patak is enyém, az erdő is az enyém! És arra túl a mezők, hegyek, földek, mind-mind az enyémek, tovább a bányák, az utak, a műhelyek, a gyárak, mind az enyl rnek! Az emberek mind nekem dolgoznak! Mind! Ez vagyok én! — hatalmas, vad dia­dallal csapkodta a szavakat. De a lány meg se rezzent. Kihuzta magát, hátracsapta fejét: — Ez mind a tied! Mind! Enyém a mun­ka nehézsége, fárasztósága, a kenyér keser­európai proléma. Beszélgettem a szociális pártvezérrel, aki ezeket mondotta: — A harmadik internacionálé eszméi a munkásságunkra is erős hatást gyakorolt; A munkásság egy része kimondottan bols1 viki érzelmű, a mi pártunk azonban a más dik internacionáléhoz csatlakozott. Tagjain között csak körülbelül harmincezer az ipa; munkások száma, mert a mi befolyásunk lég erősebb az állami alkalmazottaknál. A tani tók, a vasutasok és a postások vezetői kivé­tel nélkül a mi párthiveink. A kormányt tá madjuk, mert a mai kormány a régi politiku- sok és kivételes törvények kormánya. A kommunistákkal a legelkeseredettebb harcét folytatjuk s a kommunistáknak azt a részéi, amely bombával, fölkelésekkel, gyilkossá­gokkal dolgozik, törvénytelennek tartjuk, de harcolunk a legális kommunista párt ellen is. Hogy a kommunizmus nálunk tért tudott hó dsftaní, az legnagyobbrészt SztambiíÜnszky bűne. Az ő kormánya diktátum volt és nem demokratikus kormány. A kommunizmus a Baíéón közopén egész Európa számára ve­szedelmet jelentene. Európa egyetlen államá­ban sem harcol oly köményen a szociálde­mokrácia a kommunizmus e’len, mint Bulgá­riában. Kovács Jenő dr. Á szlovenszkói püspökeik pás&torlevelé&ek utóhangjai A vágmenti nagymegye zsupánja, Or- szágh dr. ideiglenesen beszüntette a námesz- tói Orolegyesiilet működését azzal az indo­kolással, hogy az egyesület vezetői az egye­sületi helyiségekben a köztársaság védelmé­ről szóló törvény rendelkezéseibe ütköző büntetendő cselekményeket követtek el. A beérkezett feljelentés szerint Maguth ná- mesztói káplán a köztársasági elnök szüle­tésnapján állítólag úgy nyilatkozott, hogy Masaryk elnök a rabbikat támogatja a ka­tolikus lelkészek kárára. Az egyesület egyik tagja eme beszéd ha­tása alatt állítólag meggyalázta az elnök ké­pét. Az Orol-egy esütet ezt a tagot a közvé­lemény nyomására kizárta tagjai sorából. Maguth káplán működésének köszönhető ál­lítólag az is, hogy a szepesi püspök ismert szokolellenes rendelkezését kiadta. A szlo­vák néppárt a námesztói Orol-egylet felosz­latásának ügyét magáévá tette s a legköze­lebbi napokban fog interveniálni Kállay mi­niszternél a megszüntető határozat visszavo­nása érdekében. Credefi, amerikai pmai-RiiialgassslisS minden patikában, drogériá­ban és parfümériában kaphatót; ve, az irodák füstös, nehéz piszka, a bányák réme, a gyárak forrósága, a műhelyek bi­lincse, az utak pora, a mezek szárazsága, ez mind az enyém! A miénk! A férfi szemében még magasabbra ágas­kodott a gőgös győzelem. Most egy-két sza­vával földig töri ezt a dacos szemköztállásí! — Te is nekem dolgozol! — Neked, mint mindenki! — dacos volt. — Egy akaratommal kenyértelenné te­hettek! — Mint mindenkit, aki neked dolgozik. De addig nem, mig szükséged van rám, mun­kámra ! — És ha igen? — Még akkor is enyém az erdő szépsé­ge, a patak tisztasága, a föld illata, az Élet öröme! Ez mélyet vágott a férfi gőgjébe: — Mi a tied? — Az Élet öröme! Irigyes kíváncsisággal, mely 1: tompítot­ta büszke gőgjét kérdezte: — Mi mj? A lány tisztán, fehéren kacagott. Két karját széttárta, mintha magához bírná ölelni mincmi szépségeket: — Ez mind! A napsugár, a fák zöldje, a ragyogás, az illat, a szépség, a jóság, a tisz­taság, az a darab kenyér, amit most a kenyér egészsége, ereje ... Az Élet öröme! — De hol van az Étet örevm? — sóvár- gó szájjal, kapzsi érdeklődéssel kérdezte, csak azért, hóm- megszerezhess' ezt L, övé le­gyen ez is. A lány arca magasan mosolygott. És nem válaszolt. — Hol van az Étet öröme? — sürgette. — Mindenütt és sehol — nevetett a lány. — Mindenkiben és senkiben. Minden­ben és semmiben. — És amíg a lány tova­ment, fejbcverye az Étet örömének vágyától kábultan meredt maga elé. kém? — csattant fel a gőgös kérdés. A titkár némán hajolt meg. És a lehetet­len is tehetővé vált. És csak ekkor tombolt fel benne igazán a hatalmas, durva gőg, mert egy atomnyi, megmaradt félelemmel ő is ku­darcot várt. De ezután már biztosan tudta, hogy neki a lehetetlen is lehetséges. Hatalmának legmagasabb polcán állott. Emberi hatalom legmagasabb polcán. Szá­zak és százak, ezrek és ezrek, falvak és vá­rosok rettegtek tőle. Tudták: akaratának különc gondolatával koldussá, kenyértelenné teheti őket. Tudták és: félték. Barna férfiöklök neki döngették ropogó izmokkal a munka hasznát, erőtlenedő asz- szonyok keserves sóhajjal látták otthonuk kopár hidegségét, mert neki állottak munká­ba. És fiatal fiuk, lányok, még te nem tört, friss, ifjú züzzel, daloló szájjal neki dolgoztak. Mit tudott ő a férfi halántékok csurgó izzadásáról, erőtlenődő asszonyofk ráncos gondjáról, ifjak dalos munkájáról? És ha tu­dott, mit érdekelte? — Kenyeret adok nekik — mondta erre büszke gőggel. De a kenyér keserű ízét nem érezte. II. Elbolyongott erdejében. Gondolat nélkül ácsorgott. Nem látta a napnyárban öröm­mel fürdő fák zöldelését, nem hallotta sutto­gó titokzatosságukat, nem hallotta a mada­rak káoszos harsogását. — Ez is az enyém! — tombolt fel ben­ne a szépséget nem látó anyagiasság. — Ez is az enyém! Ez is az enyém! Bután bukdácsoló, vidám kis patakhoz ért. (Kis patakocskák buták, szélietek, vidá­mak, örömösek, kergetődzök, mint a gyere­kek. Csak ha felnőnek folyóvá, folyammá lesznek komolyak, kimértek, vadak, tombo­lák, viharosak, akaratosak, mint a felnőttek.) Bután bukdácsoló, vidám kis patakhoz ért. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents