Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-29 / 72. (815.) szám

4 Vasárnap, március 29. Fél-P©zsony náthalázas Bezárták az iskolákat — Egyes hivatalok szünetelnek Pozsony, március 28. (Saját tudósítónktól.) A náthaláz — mint azt már a P. M. H. elsőnek jelentette — Po­zsonyba is eljutott, ahol tömegével fekszenek az emberek a kellemetlen betegségben. Pénteken az iskolaügyi referátus 'intéz­kedett, hogy az összes pozsonyi iskolákban két napig — szombaton és héttőn — szüneteljen a taní­tás. Az indokolás: a tömeges náthalázniegbe- tegedések. Van olyan iskola, amelynek egyik osztályában 36 tanuló közül ió náthalázbaii fekszik. A felnőttekre is átterjedt a betegség. Egész hivatalok üresen ásitoznak, mert a hivatalnokok náthalázbaii szenvednek. Orvosok szerint a pozsonyi náthaláz su-. lyosabb lefolyású, mint a más városokban fellépett hasonló betegség. Itt Igen gyakran a nyakmirigyek súlyos megduzzadása is ki­sérő jelenség. Különösen Sok a nátbalázas a Duma túl­só oldalán lévő Ligetfalun, ahol majd minden háznál van néhány beteg. Bátran elmondható, hogy fél Pozsony ma náthalázas. Az aszpirin és kininfogyasz- tás olyan óriási, hogy egyes gyógyszertárak­ban már ki is fogyott. Az orvosok alig győ­zik a beteglátogatást. A munikásbiztosító ren­delőiben százával tolonganak a nátha'lázasok. Ki vágta zsebre a províziót? Bukarest, március 28. (A P. M. H. bukaresti tudósítójától.) Ro­mániának nagy nehezem sikerült az Angliá­ban levő kincstári utalványokat konszolidál­nia. Ezt a tranzakciót több londoni bankár és ügynök vitte 'keresetiül, élükön a román állam bankárával és ügynökével, Sir Basil Zaha- roffal. A kifizetett provízió majdnem 900 mil­lió leit tett. Ezt az összeget többeknek kel­lett volna kapni, igy Zaharoffnak egy rész, egy Qaliatzatos nevű bankárnak két rész járt volna, mig a maradék több ügynök között lett volna felosztandó. Annak idején a parlamentben az ellen­zék szóvá tette a provizió kérdését, azonban a pénzügyminiszter, Yliptilla Bratiamm kijelen­tette, hogy jutalékot senkinek sem fizettek, sőt tréfá­san azt is hozzátette, hogy ö vágta zsebre a províziót. Most Bebys, azelőtt odesszai bankár, je­lenleg párisi pénzügynök a szájnál törvény­széknél beperelte Galiatzatost, miért az nem fizette ki neki a reá eső provizió teljes össze­gét. Az alperes azzal védekezik, hogy ő sem kapta meg a teljes összeget, illetve annak egy részét a volt párisi román meg­hatalmazott miniszternek, Antoneseunak fi­zette ki. így Bebys követelése jogtalan. Amikor a privizió-iigy a román kamarában tárgyal'tatött, az ellenzék egyik embere, Lupu dr. paraszfcpárti képviselő a vitába dobta An- tomescu nevét. Akkor azonban a vádat a kor­mány a legnagyobb felháborodás hangján visszautasította. Most azután a Viitorul, a kormány félhivatalosa levelet közöl Galiat- zatostól, amelyben ez kijelenti, hogy Anto- nescumak egyetlen fillért sem adott. A jódnak és a jódos forrá­soknak mai íelesiíőségé Irta: Pazar László dr., Csizfürdő lg. főorvosa Csizíiirdő, március 28. Kéthónapos gyógykezeltetésem alatt al­kalmam volt a prágai, brünni cs pozsonyi, valamint a budapesti klinikák vezetői és szakorvosaival élénk tudományos eszmecse­rét folytatni. Mint a csizi jódos fürdőnek 20 éven át orvosánál, elsősorban is a csizi fürdő és ivó gyógymódoknál tapasztalt észleleteim iránt láttam élénk érdeklődést, viszont ma­gam is intenziven kutattam, mely betegségek azok, melyeknél a régi tapasztalatok és az uiabb buvárlatok alapján a jód mint specifi­kus gyógyszer alkalmazható. Eszmecseréink folyamán azon általános vélemény alakult ki. hogy különösen azon bajoknál, hol az anyag- csereforgalom valamely fertőző betegség vagy más behatás következtében megzavar­tatott, a jód minden alakjában, de különösen a természetnyujtotta vegyületeiben kiváló gyógyhatást mutatott. A hiányos anyagcsere- sztilte bánt álmák oly sokfélék azonban, hogy azokra részletesen ki nem térhetek, de emlí­tést érdemel az ütőérelmeszesedés és az ez­zel kapcsolatos idegbántalmak, hüdések stb. A hatéves háború sok nélkülözése folytán már úgyis vígan burjánzó és nagy mértékben elterjedt görvélykórt (skrofulózis) s tuberku­lózis gyűjtőnév alá sorozható sok válfajával, mint a csontok, Ízületek, mirigyek görvély- kórja, ugyancsak ezen betegségek közé szá­míthatjuk. A központi idegrendszer betegsé­geinél a jódnak a kórt szüneteltető, tovater­jedését gátló hatása kiválóan érvényesül cs a betegségnek oly sziineti közeit teremti, hogy a beteg kenyérkereső foglalkozásának élhet. Ide sorolhatjuk a golyvát (struma), mely mig eddig csak egyes vidékek jelleg­zetes betegsége volt,, ma mindennapos, úgy­szólván járványszerü betegség lett- Mint a kórvegytani vizsgálatok mutatják, a bajt a szervezet jódtartalékának kisebb-nagyobb csökkenése okozza. Hogy Németországban is — mely ország a 10 éves háború nyomorúsá­gát a legjobban megszenvedte — mily min­dennapos betegség lett, legjobban illusztrálja, hogy a berlini Charité igazgatója épp e na­pokban kérte a strumára nézve szerzett ta­pasztalataimnak ismertetését, különös tekin­tettel a csizi jódfürdőn alkalmazásban levő gyógymódok és eredményekre nézve. 35 éves tapasztalatók igazolják, hogy már azon golyvabetegek is, kik a fürdőt fel nem keres­hették, már magában* a csiziviz 6—8 heti so­rozatos ivókúrája és a töményforrásviz bo­rogatása által minden esetben jó eredményt értek el. Végül az anyagcserezavarok egyik legkinzóbb alakjai közé sorozhatjuk a kosz- vényt, mit a bugysavas" sóknak a szervezet­ben, főleg az Ízületekben való visszamara­dása okoz, E kórnál a vizeletkiválasztás erő­sen normálison alul van s igy a csizi forrás­víznek rendkívüli diuretikus hatása a be­tegségre kiváló hatást gyakorol. Természe­tesen ezen betegségnél egy hathatós és ma­radandó eredmény feltétlenül csakis egy szakszerű fürdökezeléssel érhető el. Mind­ezen .betegségeknél a természetes gyógy- eröknek és igy a természetes forrásvizekben előforduló jódnak is nagyobb és maradan­dóbb a hatásuk, mint a mesterséges jódve­gyületeknek. »»»»»»♦»<>»»»»<>«■»»»»♦<>»»♦»♦♦»»< Egy Berlini pfityandvaniB 3 embert lesölt m részei utas Berlin, március 28. Ma reggel a Westend állomáson a vo­natvezető kénytelen volt egy garázdálkodó részeg utast a vonatból kiutasítani. A berú­gott ember 10 perccel később revolverrel be­lőtt az állomás irodájába, ahol halálos sebet ejtett Zastrow állomási önökön. Két másik hi­vatalnokot is megsebesített. Ezek után me­nekülni próbált, miközben három üldözőjét szintén megsebesítette. Az egyik, egy vasúti munkás azonnal meghalt. Végre egy vasúti kocsiba menekült, ahonnnét még több lövést adott le. Csak hosszas ostrom után sikerült a berúgott embert ártalmatlanná tenni. Zas­trow meghalt, úgyszintén az egyik megsebe­sült hivatalnok is, úgy hogy az esetnek ösz- szesen három áldozata van. Beszélgetés Aljedhinnel Nagyszombat, március vége. (A P. M. H. nagyszombati tudósitójától.) Tegnap láttam először és érzem, hogy arca a felboltozódó, erélyt sugárzó homlokkal fe­lejthetetlenül emlékezetembe vésődött. Amint emberek éjnek a közelünkben eszten­dők óta, akik százszor elmennek mellettünk és sohasem akad meg rajtuk a tekintetünk, úgy vannak kevesek, kiválasztottak, a szür­ke arcerdőből kimagaslók, akik első pilla­natra a rendkivüMség benyomását keltik, kik­nek külsején, fellépésükön megnyilatkozik már a kiválasztottság minden jellege. Amikor Al- jechin világmester, a vakszimultán játszmák­nál ellenfeleinek hátat fordítva, behunyt szemmel megáll a teremben, — valamennyi néző és játékos ilyenkor néma csodálattal rá­szögezi a tekintetét/ — már a teste tartásán is meglátszik, mint feszül az elméje a legna­gyobb munkára. Elmélyedése és izgalma ak­kora, hogy szinte látni az 'idegek remegését a bőre alatt. Fehér-szőke, borotvált arcának markáns vonásaiban valami fájdalmas szép­ség dereng fel s mintha csak egy leheletfinom álarc volna ez a tipikusan oroszos hajjal ke­retezett arc, úgy áttetszik rajta a zseni al­kotó munkája. A vizionális látás öserejü tehetségével magyarázható az a hatalmas produkciója, hogy húsznál is több ellenféllel mérkozhetik egyszerre, anélkül, hogy csak egyszer is megnézné a táblákat, vagy elhibázna egy lépést. Mikor a közéi nyolc órás verseny és rö­vid pihenő után szemben ülők vele, moso­lyogva emlegeti, hogy eddig interjúkat szinte parancsszóra volt kénytelen adni és örül, hogy csak elbeszélgetni óhajtok véle. Közvet­lenül, franciás udvariassággal, meghitten be­szél, közben annyira nekibuzdul, hogy egyes dolgok megírására maga szólít fel. Határo­zottan bosszantja, hogy vizionális látási te­hetségét általában a természetnek valami csodaszerü megnyilatkozásának tartják és nem látják kézenfekvő magyarázatát. Tagad­hatatlan, hogy mint megannyi más tehetség, ez is természeti adomány, de a rendkivülisé- gig való felfokozását magának, fegyelmezett munkájának, akaraterejének tudja be. Gye­rekkorában, az iskola padjaiban, tanárai sze­me láttára, eleinte unalomból, később játék- szenvedélyből egy tehetséges iskola társával játszott úgy, hogy papirszéletekre írták fel a lépéseket. A sakkjáték csakhamar komoly munkává vált, hlvatottságát már ifjúkorában megérezte. Mint valami izgalmas film rohanó cselek­ménye, úgy pereg le előttem szaggatott, té­nyekkel sűrített előadása nyomán az élete. Moszkvában született, előkelő arisztokrata család sarja, 1909-ben, 16 éves korában, mint hetedikes gimnazista Szentpétervárott megnyeri iaz első dijat és az ezzel járó mes­teri címet. Jogi tanulmányokat folytat, Szent­pétervárott büntető biró, — a kriminálpszi- hológia most is nagyon érdekli. A forradalom alatt családja elveszti minden vagyonát, őt 1919-ben Odesszában halálra Ítélik, majd ki­szabadul a börtönből, de menekülni nem tud, mert akkor már világhirességü a neve és fél, hogy a határon elfogják. Sok viszontagság után végre útlevelet szerez, külföldre megy és letelepszik Parisban. Azóta Párisban él, ahol egy a bolsevisták által kivégzett orosz generális özvegyét vette el feleségül. Uj ha­záját annyira megszerette, hogy a nagy vi­lágversenyeken a francia nemzetet képviseli ezentúl, — nevét ma Alekhinemek írja — s állampolgársági kérvénye elintézés alatt van. A Sorbonne-om jogot hallgat és disszertációt ir az orosz munkatörvények fejlődéséről. — Az uj orosz nóplélek idegen előttünk, — vetem közbe — az uj művészetük is ide­gen, de a régi orosz művészet és a népiélek valamennyi megnyilatkozása minden nehéz­kességével rokonszenvesebb előttünk, mint a francia művészet és könnyed világszemlé­letük. A mi intellektusaink határozottan az oroszok felé hajlanak. Ezt azért mondom, hogy megértse a kételyemet: lehetséges az, hogy orosz ember elfelejtse hazáját és köny- nyü szívvel felvegye az idegen állampolgár­ságot? Előttünk nem igazi orosz nagyság az, aki orosz mivoltát, a mélységét a gall esprit csodálatosan csillogó köntösébe bujtatja. így vagyunk például a romantikus orosz Írókkal. — Könnyű szívvel! — ismétli utánam a világmester. Hangjának fáradt rezignáltsága megdöbbent és azt az érzést kelti bennem, hogy tapintatlan voltam. — Nem a mai orosz emberről beszélt, — folytatja élénken — s itt rejlik a magyarázat. Azok az oroszok, akik a forradalmak előes­téjén, vagy a világháború befejezése után emigráltak, már más szemmel néznek, mint én, aki 1921-ig maradtam. Az igazi orosz in­telligencia a 'külföldön él, az otthonma.radtak enerválitak, nem tartok sokat felőlük. Paris­ban és környékén százezernél több orosz la­kik. A legtöbbjük még remél és ez a meddő reménykedés megbénítja akaratukat, ez az álomvilág lehetetlenné teszi számukra a vég­leges elhelyezkedést, féllábon mindig utón vannak, nyughatatlanak és fantaszták. En­gem a so<k látás belenyugvásra és lemondás­ra tanított. Az én generációm hasztalanul vár változást, a mi számunkra nincs viszatérés, így talán most megérti, hogy nem teszek hi­AAA&AAiUUiAAAAAAAAUUáiiAUIiáAáUAAAmUAmAAAAAAAMMAUAiA* Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját készitményO Ónom férfi és nő! fehérnemű, aszta)- térítők és mindennemű lenért) tus Árusítás nagyban és kicsinyben niryrrmrtnmtTfnfsmtviniyTtvvwyiw'trrTfmryyyrvfyfyii) DÉDANYA NAGYMAMA ÉS LÁNY NÉGY NEMZEDÉK TAUSKYTOL SZEREZTE MINDA­HÁNY A KELENGYÉT Alapittatott 1846. tem 'és meggyőződésem ellen valamit. Érzem, hogy ez a vallómás mélyebben érinti, minit mutatni akarja, azért hirtelen másra, terelem a beszédet. — Olvasom, hogy a közel jövőben Ba- den-Baderben versemyzik. Kit tart a bene­vezett mesterek között legnagyobb ellenfe­lének? — Az első helyért való küzdelemben Bogöljubov, Marscball, Niemzovich és Réti jönnek számlásba. A baden-badeni verseny után, ha időin engedi, a murienbadi ver­senyre is elmegyek. Kérdésemre elmondja, hogy a magyar mesterek közül Breyert ismerte, a most élők közül Rétit tartja nagyra és meleg elisme­réssel nyilatkozik játékerejéről és páratlan tehetségéről. Ami a vakszimultán terén való rekoráverését illeti, több újságban megje­lent közleményeknek kiigazításául megjegy­zi, hogy Rétli San-Piaolőban 29 játszma kö­zül hetet remizáít és kettőt vesztett, holott ő Párisban a Petit Párisién szerkesztőségében játszott 28 játszmából 3 vesztett és hármat remizáít. Noha Réti számszerűleg nagyobb eredményt ért el, miután egy játékkal többet ■játszott, kvandtave kisebb ez az eredmény, rekord- verébről szó sem kíiet, legfeljebb arról, hogy elérte az ő nívóját, meri a Réti által nyert partik totálösszege nem szárnyalja túl az ő álatala produkált partik íotálösz* szegét. Emellett figyelembe veendő az a tény, hogy Ő két világvárost; N-ev/-Yorkot és Pá­risi és Réti Éteriemet és a brazíliai San-Pao- lót választotta ki legutolsó mérkőzései szín­helyéül. — Eddig kételkedtem a sakk'át ék pro­duktív mivoltában. Tegnapi játéka meggyő­zött arról, hogy ilyen játék közben az agy produktív erőiket is termel ... De vájjon ez a produktivitás nem történik-e a fantázia ro­vására? A fokozottabb sakkérdeklődés esön- kentette munkáiké dvernet és bén'tólag hatott az írás aránti fogékonyságomra, — jegyeztem meg aztán. — Akik teljesen intuitív módon alkotnak, akiknél az alkotás iwn rendszeres gondolko­dás, hanem ihletés órák gyümölcse, azoknál elképzelhető, hogy az dvonttal való intenzív foglalkozás megakasztja a fantáziájuk ösztö­nös munkáját. Nálam a sakkjáték fokozta az absztrakt dölgok iránti érdeklődést. Annyi­ban produktív a sakkjáték, hogy élesíti, edzi az agyat és ami a legfontosabb rmgtanitja az embert a rendszeres gondolkozásra. — Milyennek találja a csehszlovák já­tékosokat? — kérdeztem. — A turnémon Ösztrau mllett eddig Nagyszombat állította ki ellenem a legerősebb gárdát. Csodálom, hogy ez a kis város ilyen intenzív safcáíetet él. a jétákosanyaga ha­tározottan tehetséges! Egy kapitány jelenik meg a vendéglő­ben, hogy elvezesse Aljeohint honfitársához, a helyőrség parancsnokához. Buesuzás előtt megemlíti a mester, hogy Párisban egy ideig orosz színdaraboknak franciára való fordítá­sából élt, Mereskovszkyval és KuprInnal gyakran érintkezik, a nemrég elhalt Avar- csenkó jó barátja volt. Szeretne még elbe­szélgetni velem az uj orosz irodalomról, de ideje már nem engedj. Sajnálja, hogy olyan közel volt Buda­pesthez és nem nézhette meg. Aztán erőtelje­sen kezet szőrit velem, az ajtóban megáll és visszatekint. Az adjutáns, aki kiseri. szinte eltűnik hatalmas alakra mellett és én újból ér­zem, hogy ez a találkozás felejthetetlen em­lék marad számomra, akár a tegnapi hatal­mas teljesítménye. Egri Viktor. %

Next

/
Thumbnails
Contents