Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-29 / 72. (815.) szám
4 Vasárnap, március 29. Fél-P©zsony náthalázas Bezárták az iskolákat — Egyes hivatalok szünetelnek Pozsony, március 28. (Saját tudósítónktól.) A náthaláz — mint azt már a P. M. H. elsőnek jelentette — Pozsonyba is eljutott, ahol tömegével fekszenek az emberek a kellemetlen betegségben. Pénteken az iskolaügyi referátus 'intézkedett, hogy az összes pozsonyi iskolákban két napig — szombaton és héttőn — szüneteljen a tanítás. Az indokolás: a tömeges náthalázniegbe- tegedések. Van olyan iskola, amelynek egyik osztályában 36 tanuló közül ió náthalázbaii fekszik. A felnőttekre is átterjedt a betegség. Egész hivatalok üresen ásitoznak, mert a hivatalnokok náthalázbaii szenvednek. Orvosok szerint a pozsonyi náthaláz su-. lyosabb lefolyású, mint a más városokban fellépett hasonló betegség. Itt Igen gyakran a nyakmirigyek súlyos megduzzadása is kisérő jelenség. Különösen Sok a nátbalázas a Duma túlsó oldalán lévő Ligetfalun, ahol majd minden háznál van néhány beteg. Bátran elmondható, hogy fél Pozsony ma náthalázas. Az aszpirin és kininfogyasz- tás olyan óriási, hogy egyes gyógyszertárakban már ki is fogyott. Az orvosok alig győzik a beteglátogatást. A munikásbiztosító rendelőiben százával tolonganak a nátha'lázasok. Ki vágta zsebre a províziót? Bukarest, március 28. (A P. M. H. bukaresti tudósítójától.) Romániának nagy nehezem sikerült az Angliában levő kincstári utalványokat konszolidálnia. Ezt a tranzakciót több londoni bankár és ügynök vitte 'keresetiül, élükön a román állam bankárával és ügynökével, Sir Basil Zaha- roffal. A kifizetett provízió majdnem 900 millió leit tett. Ezt az összeget többeknek kellett volna kapni, igy Zaharoffnak egy rész, egy Qaliatzatos nevű bankárnak két rész járt volna, mig a maradék több ügynök között lett volna felosztandó. Annak idején a parlamentben az ellenzék szóvá tette a provizió kérdését, azonban a pénzügyminiszter, Yliptilla Bratiamm kijelentette, hogy jutalékot senkinek sem fizettek, sőt tréfásan azt is hozzátette, hogy ö vágta zsebre a províziót. Most Bebys, azelőtt odesszai bankár, jelenleg párisi pénzügynök a szájnál törvényszéknél beperelte Galiatzatost, miért az nem fizette ki neki a reá eső provizió teljes összegét. Az alperes azzal védekezik, hogy ő sem kapta meg a teljes összeget, illetve annak egy részét a volt párisi román meghatalmazott miniszternek, Antoneseunak fizette ki. így Bebys követelése jogtalan. Amikor a privizió-iigy a román kamarában tárgyal'tatött, az ellenzék egyik embere, Lupu dr. paraszfcpárti képviselő a vitába dobta An- tomescu nevét. Akkor azonban a vádat a kormány a legnagyobb felháborodás hangján visszautasította. Most azután a Viitorul, a kormány félhivatalosa levelet közöl Galiat- zatostól, amelyben ez kijelenti, hogy Anto- nescumak egyetlen fillért sem adott. A jódnak és a jódos forrásoknak mai íelesiíőségé Irta: Pazar László dr., Csizfürdő lg. főorvosa Csizíiirdő, március 28. Kéthónapos gyógykezeltetésem alatt alkalmam volt a prágai, brünni cs pozsonyi, valamint a budapesti klinikák vezetői és szakorvosaival élénk tudományos eszmecserét folytatni. Mint a csizi jódos fürdőnek 20 éven át orvosánál, elsősorban is a csizi fürdő és ivó gyógymódoknál tapasztalt észleleteim iránt láttam élénk érdeklődést, viszont magam is intenziven kutattam, mely betegségek azok, melyeknél a régi tapasztalatok és az uiabb buvárlatok alapján a jód mint specifikus gyógyszer alkalmazható. Eszmecseréink folyamán azon általános vélemény alakult ki. hogy különösen azon bajoknál, hol az anyag- csereforgalom valamely fertőző betegség vagy más behatás következtében megzavartatott, a jód minden alakjában, de különösen a természetnyujtotta vegyületeiben kiváló gyógyhatást mutatott. A hiányos anyagcsere- sztilte bánt álmák oly sokfélék azonban, hogy azokra részletesen ki nem térhetek, de említést érdemel az ütőérelmeszesedés és az ezzel kapcsolatos idegbántalmak, hüdések stb. A hatéves háború sok nélkülözése folytán már úgyis vígan burjánzó és nagy mértékben elterjedt görvélykórt (skrofulózis) s tuberkulózis gyűjtőnév alá sorozható sok válfajával, mint a csontok, Ízületek, mirigyek görvély- kórja, ugyancsak ezen betegségek közé számíthatjuk. A központi idegrendszer betegségeinél a jódnak a kórt szüneteltető, tovaterjedését gátló hatása kiválóan érvényesül cs a betegségnek oly sziineti közeit teremti, hogy a beteg kenyérkereső foglalkozásának élhet. Ide sorolhatjuk a golyvát (struma), mely mig eddig csak egyes vidékek jellegzetes betegsége volt,, ma mindennapos, úgyszólván járványszerü betegség lett- Mint a kórvegytani vizsgálatok mutatják, a bajt a szervezet jódtartalékának kisebb-nagyobb csökkenése okozza. Hogy Németországban is — mely ország a 10 éves háború nyomorúságát a legjobban megszenvedte — mily mindennapos betegség lett, legjobban illusztrálja, hogy a berlini Charité igazgatója épp e napokban kérte a strumára nézve szerzett tapasztalataimnak ismertetését, különös tekintettel a csizi jódfürdőn alkalmazásban levő gyógymódok és eredményekre nézve. 35 éves tapasztalatók igazolják, hogy már azon golyvabetegek is, kik a fürdőt fel nem kereshették, már magában* a csiziviz 6—8 heti sorozatos ivókúrája és a töményforrásviz borogatása által minden esetben jó eredményt értek el. Végül az anyagcserezavarok egyik legkinzóbb alakjai közé sorozhatjuk a kosz- vényt, mit a bugysavas" sóknak a szervezetben, főleg az Ízületekben való visszamaradása okoz, E kórnál a vizeletkiválasztás erősen normálison alul van s igy a csizi forrásvíznek rendkívüli diuretikus hatása a betegségre kiváló hatást gyakorol. Természetesen ezen betegségnél egy hathatós és maradandó eredmény feltétlenül csakis egy szakszerű fürdökezeléssel érhető el. Mindezen .betegségeknél a természetes gyógy- eröknek és igy a természetes forrásvizekben előforduló jódnak is nagyobb és maradandóbb a hatásuk, mint a mesterséges jódvegyületeknek. »»»»»»♦»<>»»»»<>«■»»»»♦<>»»♦»♦♦»»< Egy Berlini pfityandvaniB 3 embert lesölt m részei utas Berlin, március 28. Ma reggel a Westend állomáson a vonatvezető kénytelen volt egy garázdálkodó részeg utast a vonatból kiutasítani. A berúgott ember 10 perccel később revolverrel belőtt az állomás irodájába, ahol halálos sebet ejtett Zastrow állomási önökön. Két másik hivatalnokot is megsebesített. Ezek után menekülni próbált, miközben három üldözőjét szintén megsebesítette. Az egyik, egy vasúti munkás azonnal meghalt. Végre egy vasúti kocsiba menekült, ahonnnét még több lövést adott le. Csak hosszas ostrom után sikerült a berúgott embert ártalmatlanná tenni. Zastrow meghalt, úgyszintén az egyik megsebesült hivatalnok is, úgy hogy az esetnek ösz- szesen három áldozata van. Beszélgetés Aljedhinnel Nagyszombat, március vége. (A P. M. H. nagyszombati tudósitójától.) Tegnap láttam először és érzem, hogy arca a felboltozódó, erélyt sugárzó homlokkal felejthetetlenül emlékezetembe vésődött. Amint emberek éjnek a közelünkben esztendők óta, akik százszor elmennek mellettünk és sohasem akad meg rajtuk a tekintetünk, úgy vannak kevesek, kiválasztottak, a szürke arcerdőből kimagaslók, akik első pillanatra a rendkivüMség benyomását keltik, kiknek külsején, fellépésükön megnyilatkozik már a kiválasztottság minden jellege. Amikor Al- jechin világmester, a vakszimultán játszmáknál ellenfeleinek hátat fordítva, behunyt szemmel megáll a teremben, — valamennyi néző és játékos ilyenkor néma csodálattal rászögezi a tekintetét/ — már a teste tartásán is meglátszik, mint feszül az elméje a legnagyobb munkára. Elmélyedése és izgalma akkora, hogy szinte látni az 'idegek remegését a bőre alatt. Fehér-szőke, borotvált arcának markáns vonásaiban valami fájdalmas szépség dereng fel s mintha csak egy leheletfinom álarc volna ez a tipikusan oroszos hajjal keretezett arc, úgy áttetszik rajta a zseni alkotó munkája. A vizionális látás öserejü tehetségével magyarázható az a hatalmas produkciója, hogy húsznál is több ellenféllel mérkozhetik egyszerre, anélkül, hogy csak egyszer is megnézné a táblákat, vagy elhibázna egy lépést. Mikor a közéi nyolc órás verseny és rövid pihenő után szemben ülők vele, mosolyogva emlegeti, hogy eddig interjúkat szinte parancsszóra volt kénytelen adni és örül, hogy csak elbeszélgetni óhajtok véle. Közvetlenül, franciás udvariassággal, meghitten beszél, közben annyira nekibuzdul, hogy egyes dolgok megírására maga szólít fel. Határozottan bosszantja, hogy vizionális látási tehetségét általában a természetnek valami csodaszerü megnyilatkozásának tartják és nem látják kézenfekvő magyarázatát. Tagadhatatlan, hogy mint megannyi más tehetség, ez is természeti adomány, de a rendkivülisé- gig való felfokozását magának, fegyelmezett munkájának, akaraterejének tudja be. Gyerekkorában, az iskola padjaiban, tanárai szeme láttára, eleinte unalomból, később játék- szenvedélyből egy tehetséges iskola társával játszott úgy, hogy papirszéletekre írták fel a lépéseket. A sakkjáték csakhamar komoly munkává vált, hlvatottságát már ifjúkorában megérezte. Mint valami izgalmas film rohanó cselekménye, úgy pereg le előttem szaggatott, tényekkel sűrített előadása nyomán az élete. Moszkvában született, előkelő arisztokrata család sarja, 1909-ben, 16 éves korában, mint hetedikes gimnazista Szentpétervárott megnyeri iaz első dijat és az ezzel járó mesteri címet. Jogi tanulmányokat folytat, Szentpétervárott büntető biró, — a kriminálpszi- hológia most is nagyon érdekli. A forradalom alatt családja elveszti minden vagyonát, őt 1919-ben Odesszában halálra Ítélik, majd kiszabadul a börtönből, de menekülni nem tud, mert akkor már világhirességü a neve és fél, hogy a határon elfogják. Sok viszontagság után végre útlevelet szerez, külföldre megy és letelepszik Parisban. Azóta Párisban él, ahol egy a bolsevisták által kivégzett orosz generális özvegyét vette el feleségül. Uj hazáját annyira megszerette, hogy a nagy világversenyeken a francia nemzetet képviseli ezentúl, — nevét ma Alekhinemek írja — s állampolgársági kérvénye elintézés alatt van. A Sorbonne-om jogot hallgat és disszertációt ir az orosz munkatörvények fejlődéséről. — Az uj orosz nóplélek idegen előttünk, — vetem közbe — az uj művészetük is idegen, de a régi orosz művészet és a népiélek valamennyi megnyilatkozása minden nehézkességével rokonszenvesebb előttünk, mint a francia művészet és könnyed világszemléletük. A mi intellektusaink határozottan az oroszok felé hajlanak. Ezt azért mondom, hogy megértse a kételyemet: lehetséges az, hogy orosz ember elfelejtse hazáját és köny- nyü szívvel felvegye az idegen állampolgárságot? Előttünk nem igazi orosz nagyság az, aki orosz mivoltát, a mélységét a gall esprit csodálatosan csillogó köntösébe bujtatja. így vagyunk például a romantikus orosz Írókkal. — Könnyű szívvel! — ismétli utánam a világmester. Hangjának fáradt rezignáltsága megdöbbent és azt az érzést kelti bennem, hogy tapintatlan voltam. — Nem a mai orosz emberről beszélt, — folytatja élénken — s itt rejlik a magyarázat. Azok az oroszok, akik a forradalmak előestéjén, vagy a világháború befejezése után emigráltak, már más szemmel néznek, mint én, aki 1921-ig maradtam. Az igazi orosz intelligencia a 'külföldön él, az otthonma.radtak enerválitak, nem tartok sokat felőlük. Parisban és környékén százezernél több orosz lakik. A legtöbbjük még remél és ez a meddő reménykedés megbénítja akaratukat, ez az álomvilág lehetetlenné teszi számukra a végleges elhelyezkedést, féllábon mindig utón vannak, nyughatatlanak és fantaszták. Engem a so<k látás belenyugvásra és lemondásra tanított. Az én generációm hasztalanul vár változást, a mi számunkra nincs viszatérés, így talán most megérti, hogy nem teszek hiAAA&AAiUUiAAAAAAAAUUáiiAUIiáAáUAAAmUAmAAAAAAAMMAUAiA* Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját készitményO Ónom férfi és nő! fehérnemű, aszta)- térítők és mindennemű lenért) tus Árusítás nagyban és kicsinyben niryrrmrtnmtTfnfsmtviniyTtvvwyiw'trrTfmryyyrvfyfyii) DÉDANYA NAGYMAMA ÉS LÁNY NÉGY NEMZEDÉK TAUSKYTOL SZEREZTE MINDAHÁNY A KELENGYÉT Alapittatott 1846. tem 'és meggyőződésem ellen valamit. Érzem, hogy ez a vallómás mélyebben érinti, minit mutatni akarja, azért hirtelen másra, terelem a beszédet. — Olvasom, hogy a közel jövőben Ba- den-Baderben versemyzik. Kit tart a benevezett mesterek között legnagyobb ellenfelének? — Az első helyért való küzdelemben Bogöljubov, Marscball, Niemzovich és Réti jönnek számlásba. A baden-badeni verseny után, ha időin engedi, a murienbadi versenyre is elmegyek. Kérdésemre elmondja, hogy a magyar mesterek közül Breyert ismerte, a most élők közül Rétit tartja nagyra és meleg elismeréssel nyilatkozik játékerejéről és páratlan tehetségéről. Ami a vakszimultán terén való rekoráverését illeti, több újságban megjelent közleményeknek kiigazításául megjegyzi, hogy Rétli San-Piaolőban 29 játszma közül hetet remizáít és kettőt vesztett, holott ő Párisban a Petit Párisién szerkesztőségében játszott 28 játszmából 3 vesztett és hármat remizáít. Noha Réti számszerűleg nagyobb eredményt ért el, miután egy játékkal többet ■játszott, kvandtave kisebb ez az eredmény, rekord- verébről szó sem kíiet, legfeljebb arról, hogy elérte az ő nívóját, meri a Réti által nyert partik totálösszege nem szárnyalja túl az ő álatala produkált partik íotálösz* szegét. Emellett figyelembe veendő az a tény, hogy Ő két világvárost; N-ev/-Yorkot és Párisi és Réti Éteriemet és a brazíliai San-Pao- lót választotta ki legutolsó mérkőzései színhelyéül. — Eddig kételkedtem a sakk'át ék produktív mivoltában. Tegnapi játéka meggyőzött arról, hogy ilyen játék közben az agy produktív erőiket is termel ... De vájjon ez a produktivitás nem történik-e a fantázia rovására? A fokozottabb sakkérdeklődés esön- kentette munkáiké dvernet és bén'tólag hatott az írás aránti fogékonyságomra, — jegyeztem meg aztán. — Akik teljesen intuitív módon alkotnak, akiknél az alkotás iwn rendszeres gondolkodás, hanem ihletés órák gyümölcse, azoknál elképzelhető, hogy az dvonttal való intenzív foglalkozás megakasztja a fantáziájuk ösztönös munkáját. Nálam a sakkjáték fokozta az absztrakt dölgok iránti érdeklődést. Annyiban produktív a sakkjáték, hogy élesíti, edzi az agyat és ami a legfontosabb rmgtanitja az embert a rendszeres gondolkozásra. — Milyennek találja a csehszlovák játékosokat? — kérdeztem. — A turnémon Ösztrau mllett eddig Nagyszombat állította ki ellenem a legerősebb gárdát. Csodálom, hogy ez a kis város ilyen intenzív safcáíetet él. a jétákosanyaga határozottan tehetséges! Egy kapitány jelenik meg a vendéglőben, hogy elvezesse Aljeohint honfitársához, a helyőrség parancsnokához. Buesuzás előtt megemlíti a mester, hogy Párisban egy ideig orosz színdaraboknak franciára való fordításából élt, Mereskovszkyval és KuprInnal gyakran érintkezik, a nemrég elhalt Avar- csenkó jó barátja volt. Szeretne még elbeszélgetni velem az uj orosz irodalomról, de ideje már nem engedj. Sajnálja, hogy olyan közel volt Budapesthez és nem nézhette meg. Aztán erőteljesen kezet szőrit velem, az ajtóban megáll és visszatekint. Az adjutáns, aki kiseri. szinte eltűnik hatalmas alakra mellett és én újból érzem, hogy ez a találkozás felejthetetlen emlék marad számomra, akár a tegnapi hatalmas teljesítménye. Egri Viktor. %