Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-27 / 70. (813.) szám
Péntek, március 27. Mesedélefán a szenátusban Cseh Mózes kerestetik — A hetvenegyéves férfiú vallomásai — A törvényhozók könnyei csorognak — „Voltam én is valaha szép asz- szonynak kocsisa..„de csak voltam, voltam.. Prága, március 26. A szenátus ritkán hallat magáról; már a lapok szerkesztőségei is jól tudják, hogy az idősebb urak házában sohasem íogamzik oly gondolat, amely a pétkauralomnak még csak ártani is akarna, a közönség is tudja, hogy a volt királyi országimban soha sincsen ,,látványossá g“, a karzatok tehát rendesen üresek s az ujságirópáholyban a szerkesztőségek kiérdemesült tagjai jelennek meg, akik feladatuk legalaposabb végzése mellett is mindig ráérnek arra, hogy egy-két-kilenc peroecskét szundítsanak. Néha félórácskát is. Néha azonban itt a rend, béke és impotencia (C. S. 1925 II. 1!-álki száma) házában is feléled a virtus, jön a visszaemlékezés, ... hej, amikor mi még fiatalok voltunk... s a karzat csökönyös, kitartó vendége hall olyan dolgokat, hogy a füle is kétfelé áll s ha az auditóriumban történetesen egy marna is van szende hajadon lányával, mindketten sietve lépnek a távozás mezejére, mert a huncut öreg urak oly pajzán dolgokat beszélnek itt, hogy azok nem valók szűzi füíecskék számára. Persze, az egész ügy nem olyan veszedelmes, hiszen a szenátusban vagyunk s a tiszteletreméltó szenátor urak csak az emlékezéseknek örülnek... Ilyen kedves ülésnek voltunk szem- és fültaraui kedden is az esti órákban, amikor arról volt szó, hogy Bodnár kommunista szenátor kiadassék-c az emberi igazságszolgáltatásnak azért, mert két népgyülésen azt merte állítani, hogy a magyar kormányok sem követtek el oly égbekiáltó bűnöket a ruszin néppel, mint a pétkakormány; a legsúlyosabb azonban az volt, hogy Bodnár a köztársaság elnökét a „legnagyobb tolvaj" nem éppen hízelgő jelzővel illette. ... s ekkor kiáll vala a szónoki emelvényre Stránsky szenátor, a hetvenegyéves aggastyán, a régi bécsi parlament tanítványa s mond vala épületes beszédeket mindenki okulására. Mert amíg a képviselőház félperc alatt végez egy ellenzéki képviselővel, a szenátus öreg gourmandjai előbb jól megfőzik, megfűszerezik, megsütik, kirántják, megpuhitják az áldozatot s csak úgy adják a hóhér kezére. BsiBnBOBafeBBtsia^sásgsaáBHlBBSBaiiBíai Sorsidiclcf mindenki csak 2574 Meri! is Tsa BsftSliiIlin vesz, BRM1SLMA. BaMCnA fii. Telefon 2691, 2692 és 2693. Stránsky, az előadó s Bodnár kiadatását javasolván, a zsidók egyiptomi fogságát adta elő a bibliából nagy hévvel s még nagyobb részletességgel. Valamint a fogságból kiszabadult zsidó nép, jobb sorsba kerülvén, nem tudta megbecsülni szabadságát, Mózes ellen támadt s bálványimádásra adta magát és. visszasírta az egyiptomi luiSosíazekakat, úgy a ruszin nép sem tudja felbecsülni azt, amit •az Urnák ezerkilencszáztizennyolcadik évében nyert vala a felszabadító cseh testvérektől ... Egy „rosszmájú" német azonban itt közbeszólt: „Hóba cseh Mózes?" Stránsky, a gyakorlott szónokot úgy zavarba hozta ez a kérdés, hogy az egész á itatós homilia csaknem kárba veszett. A cseh Mózest azonban nem tudta megnevezni. A helyzetet a néppárti Kováik mentette meg azzal az elmés megjegyzéssel, hegy Szlovén- szkon és Ruszin szkon senki sem sir a húsos- fazekak után, csak hadd bírják azt a cseh testvérek ... így bizony mi sem mondhatjuk meg olvasóinknak, hogy ki a cseh Mózes. Felhívjuk azonban a csehszlovák Mózesek figyelmét, hogy érdemeikkel mielőbb jelentkezzenek a húsos fazekaknál. Majd Niessner dr. német szociáldemokrata állott a sorompó elé s hathatós védelmébe vette Bodnár kárhozatra szánt lelkét. A hatás nem maradt el s a cseh szenátorok is igazat adták neki abban, hogy Bodnár kollégát mégsem kell kiadni. Igen ám az utolsó szó azonban az advocatus Diaboii-t illeti. Megjelenik ismét Stránsky dr., aki az előtte szólónak utolsó szavaiba kapaszkodik ... „Niessner kolléga azt mondta, hogy aggressziv vagyok — mondja Stránsky —, ez pedig súlyos tévedés. Erre egy adomát keW elmondanom. (Hadijuk, halljuk!) N. N. morvaországi főnemes zászlós ur (csehül: koroubevrtik) az udvarnál járt egyszer. A szolgálatot tevő komornyik, mert rosszul beszélte Szvatopluk nyelvét, a zászlósor érkezését bejelentvén az udvari társaságnak, a zászlós = korouhevnik cím helyett egy ehhez hasonló titulust adott az érdemes vendégnek, amely titulusnak igen szelíd miagyar fordítása: „nőcsábász". A tableaú kész volt, csak az agg főúr nem jött zavarba s bouhormává] jegyezte meg: „Csak voltam, csak voltam .. így fejezte be a beszédét Stránsky — ..én is csak voltam, csak voltam aggressziv. Ma már sem a hölgyek, sem a németek ellen nem vagyok veszedelmes, Bodnár fejét azonban mégis kérem." Az öreg szenátoroknak a jó tréfára a könnyük is kicsordult, úgy kacagtak szívből, jóízűen annak, hogy ők csak voltak, voltak aggresszivek, ma azonban csak az emlékekből élnek... A karzaton •lévő ifjú hölgy arcpirulva hagyta el az idős urak pajzán mese délután iát s a jÓizü nevetésben könnyeket csorgató társaság egyhangúan adta ki annak a kollegának a fejét, aki közöttük még aggressziv mert lenini. S az ujságirópáholyban szundikáló koalíciós újságíró tovább álmodik azokról a boldog időkről, amikor ö is veszedelmes volt a szép asszonyokra... Mese volt, talán igaz se volt... Mesélő bácsi. A koalíciós kiFiiimsii aláássa a lierlilcil Ez a nagy kérdés foglalkoztatja most a politikai közvéleményt, igaz ugyan, hogy az ünnepekről szóló törvényt sikerült „átnyomni" a képviselőházon, ez a törvény azonban már nem a koalíció alkotása, mert a cseh néppárt nem vett részt annak megszavazásában. A pártonkivüli lapok nézete szerint semmi nehézsége sincs annak, hogy most egymásután következzenek oly javaslatok, amelyek az egyik vagy a másik koalíciós pártnak nincsenek az ínyére. Amelyiknek a javaslat nem tetszik, az nem szavazza meg. Ez is elv ugyan, de nem koalíciós elv. Az egyensúly megbomlott s ha kifelé még együtt is vannak a pártok, belül nincs meg többé az összhang. Ma már nem keli várni arra, hogy a koalíciós pártok összevesznek, mert máris haragban vannak is nem is mondhatják soha többé, hogy kibékültek, mert az ünnepekről szóló törvény ott fekszik közöttük s áthidalhatatlan szakadékot alkot. Ezt a feneketlen örvényt tárta fel a Lidové Listy legutóbbi számának hosszabb cikke, amely részletesen kimutatta, hogy a koalíciós kormányban — amelyben papíron a lap pártja is helyet foglal még ideig-óráig — nem a törvény, hanem a protekció és az önkény uralkodik. A hivatalok alapjukban vannak megtámadva, mert ha akad is lelkiismeretes tisztviselő, aki a polgárok kérelmeit a törvény szellemében intézné el, jön a pártigazólvá- nyos protektor s a tisztviselőt a törvénnyel ellenkező Intézkedésre kényszerít!. És mert a közhivatal- nők azt látja, hogy törvényellenes intézkedéséért senki se vonta felelősségre, a legközelebbi alkalommal protektor közbenjárása nélkül is törvényellenesen intézkedik — esetleg anyagi előnyért s mindez a koalíciós kormányrezsimnek köszönhető, amely elsősorban felel a történetemnek a közerkölcsök romlásáért. A sulyos vádakat tartalmazó szavaknál csupán egy dolog ejti az olvasót gondolkodóba s ez az, hogy miként és miért vállalja a cseh néppárt a felelősséget az erkölcsök rontásáért azzal, hogy a koalícióban — ha csak szkileg és papíron — ma is a bent ül? Ez is koalíciós erkölcs: a koalíciót szidni kell a husösfazekat azonban nem szabad elveszteni. A téesői földek 86 százaléka visszakerül A batáiTendezö bizottság Técsőn tárgya! Técsö, március 26. (Ruszinszkóí. szerkesztőségünktől. A csehszlovák-—román határrendező bizottság Bukarestből a határra érkezett és Márama- rossziget után Técsőn tárgya! a sokat vitatott határmenti földbirtokok ügyében. A tárgyalás menetéről egyelőre a nyilvánosságot nem informálják, a kiszivárgó hírek szerint azonban máris remény van arra, hogy a csehszlovák bizottság a téesőiek földjeinek 80—85 százalékát visszaszerzi. Másik igen fontos problémája a határ- rendező bizottságnak a határátlépések megkönnyítése, meiy eddig a határmenti községeket teljesen megbénította. A bizottságok mindkét részről a. legmesszebbmenő kedvezményeket biztosították a határmenti s mindkét áll amibeli lakosok számára, úgy hogy a határátlépés igen csekély korlátozások között a lehető legkönnyebb lesz. Zavaros cikksorozat Prága, március 26. Hrusovszky Igor, az egyház jog nagy művelője a Ceské Slovo-ban legutóbb azt a tételt bizonyítgatta, hogy az osztrák-magyar monarchiában az uralkodóház védte meg az egyházi vagyont a szekularizációtól. A cikkel bővebben nem foglalkozhatunk, mert halandó emberi agyunk nem képes követni azokat a zavaros gondolatokat, amelyek a Ceské Slovo-ban nyomdafestéket láttak. A cikkíró nemcsak azt felejti el, amit az előző közleményeiben állított, hanem a legújabb cikkében az egymásután következő fejezetek, sőt mondatok is a legképfeienebb ellentmondásokkal vaunak tele. Egyben azonban következetes, amikor ugyanis hazaérkezik. A különböző szocialista in te marion ál ék ugyanis kivétel nélkül az egyházi vagyon lefoglalását követelik s igy a szabadalmazott csehszlovák szocialista is kell, hogy az állam és egyház elválasztását követelje. Hrusovszky tisztában van azzal, hogy az elválasztást nem hozzák meg napok és hetek, de évek munkájával elérhető az eredmény. Nem akarjuk a cikkírót fanatikus hitében megingatni, azonban őszintén kívánjuk, hogy a nagyközönség számára szánt cikkeinek megírása előtt nézzen át egy jobbfajta jog- történeti és egyházjogi kompendiumot s akkor bizonyára nem fog annyi ellentmondást rakásra halmozni, mint a legutóbb, amelytől még a leghívebb marxistának is megfájdul a feje, ha azt még önállóan tudja használni. (ti.) Jle EJssjfáS raais* feIs3z&ZMv£.m%!., fsm-tírsj — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: A'iécs László. Aki valaha Írással foglalkozott, ismeri azt a bizonyos mámort, vagy elragadtatást, amely elfogja az embert rögtön az alkotás után, még ha jelentéktelen irásiimről van is szó. Gyorsan születnek ma müvek, néhány hét alatt regények ütődnek össze s pár hét alatt már nyomtatásban jelennek meg. Nyilatkozatokat olvasunk, melyekben szerényen vagy szerénytelenül elérik rikit a szerző mámora, mely elfogta alkotása utam s a legtöbbször nyoma sincs a kételynek, amely például Arany Jánost annyit kínozta. Határozottan meglepő, hogy egy kivételt találtam. Vagy hét hónappal ezelőtt azt mondtam Rácz Pálnak, hogy már egyszer ideje volna a két novelíáskötet (Rongysze- dő, Furcsa emberek) után egy regénnyel kirukkolni. Pirulva vallotta be, hogy már négy éve fekszik Íróasztalában egy kész nagy regény. A mai ideges, rohanó életben mégis c.sak sok idő. Négy évig nem beszélni egy alkotásról, melyen két éven át dolgozott, nem vinni napfényre, nem bizonyosodni még afelől, mmcsenek-e benne értékek a mai ember számára, nem látni nyomtatásban, tehát megszázszorositva, tehát elve és az olvasók ezreiben életté válva agyunk és szivünk beleélt energiáját: ahhoz a legnagyobb önfegyelem, öníigydés és önkritika kell. A regényt lemásóltaítam Rácz Pállal, elolvastam s mivel úgyis hamarosan megjelenik a Voggriireiter kiadásában, nyugodt lélekkel beszámolhatok róla. Van valami izgató abban, hogy az ember egy kéziratos nagyobb müvei olvas, melyet még emberi szem nem i érintett. Az impresszió friss s meg van benne a titokzatosság képe, az az érzés, ami elfoghatta a római iiitellektueit, mikor az egész világon talán csak 4—5 írott példányban meglevő Aeneist böngészgette. Nem kérek a kritikusoknak dalai lámát megillető hitelt szavaim számára. A múltkoriban olvastam Egrj Viktornak „Rácsablakos ház" című regényét. A regény elolvasása után igen magas véleményem volt a szerző talentumáról, holott egy előkelő pesti irodaimii folyóirat, a Napkelet, teljesen levágta. A kritika és az élet nem mindig fedik egymást. A Jókai regényei az elpusztíthatatlan élet milliók számára, holott a kritika halálszagot emlegetett. Az Egri regényénél számomra, a lírikus és olvasó számára az volt a fontos, hogy menynyi élő életet, alkotóerőt tud nekem szüg- gerálui, ami nekem fontos, nem x. y. keserű- szájú vagy cinikus kritikusnak. Rácz Pál regénye nagyon érdekelt engem. Izgatott a főproblQina: egy mérnök, egy .intelligens gondolkozó ember nem hisz a babonában s mégis annyira a hatása alá kerül, hogy szinte a megőrülésig lehetetlenné válik az élete. Melyikünk merné azt tagadni, hogy nem élt át hasonló ostobaságokat, melyeket még legjobb barátjának se mond el. Láttam már nagyon okos, cinikus embereket, amint elsápadtak, mikor valaki tréfából megjegyezte, hogy tizenhármán ülnek az asztalnál. Nevették a dolgon, de mindenkin titokban átsuhant a borzalom. Gencsi Károly mókából elmegy barátjával, Lajkó Péterrel a köiiyvnyitó asszonyhoz, hogy elböloudozza- nak, megtréfálják. Az asszony látja ezt, vonakodik. jósolni s végre kimondja: „Önnek soha se lesz felesége." Gencsi névet a dolgon, hisz vőlegény, de valami kínos tépélö- dés vesz rajta erőt azután. Korunk töprengő idegeinberc ez a mérnök s a jóslat hatása alá kerül. Az események úgy alakulnak, hogy a jóslás beteljesül; legjobb barátja, Lajkó veszi eJ menyasszonyát; uj szerelme szövődik, azt se veszi el, mániákusa lesz a jóslatnak, küzd éliome, sok lányt megkér s néni tud családot alapítani. A regényben nincs egy motiválatlan lépés, minden hihető s épp ezért egy fenséges és borzalmas szimbólummá no az a könyvnyitó asszony, illetőleg a könyv, amelybe olyan sókan szeretnének belépil- lantani. Ez a Sors könyve; az ember ettől függetlenül akarja végigcsinálni az élétet s minden máskép történik, mert a rejtett dolgokat az ember nem tudja; példa Gencsi eljegyezte Margitot, de nem tudta, hogy az L ajk óval gyerekkoruk óta jóban volt s a diákköri szerelem követeli jogait akkor, mikor már veszélyben van, dé még nem késő. A könyvnyitó asszonynak igaza van'. És ez igy megy végig. Gencsi a sok kudarc, töprengés közben egész lerongyosodik lélekben, korlátok nélkül jelenik még megkínzott bélső élete, mint egy Dosztojevszkij-hősbén. Nehéz és mesteri a lélekelemzése ennek a főhősnek. Általában az egész regényben igén jó a jellemzés. Nagyon sok embert ismérünk meg S némelyik majdnem személyes ismerősünkké lesz s mindez a Rácz Pál ismert szűkszavúságával. Különösen ott látszik még Rácz kiváló talentuma a jellemzésben (s a jellemzés kérdésén dől el minden!), ahöl hasonló jellemeket kell -nagyon finom tiüanszirozássa! megtestesíteni, pl. Boriskát és Margitot, két fiatal lányt. A kisvárost kevés író örökitette meg manapság annyi hivatottsággál, mint Rácz Pál. A kisváros és a még kisebb városka a maga pletykáival néha ünnepélyes, néha borbáíult, de alapjában véve meghitt életével kitárul előttünk. A görögkatolikus plébániának egészséges, vónzó családi életét meg úgy tudom először irta meg Rácz Pál irodalmunkban. Néhány oldalon elvonul előttünk sötét vízióként a háború is, amint fekete ujjaival belekuszál a kisváros életébe is s Rácz Pál itt is sokkal mélyebben lát másoknál Gencsit, a hadnagyot gúnyolja kapitánya, hogy fél; Gencsi azt mondja neki: „Igen, félek, nem tagadom, de ha a kapitány ur úgy félne mint én, már régen megszökött volna farién a lövészárokból." A regény, mint olvasmány, azt hiszem nagyon érdekíeszitő lesz az olvasóközönség számára. Én legalább két nap alatt egy szuszra elolvastam. Kitalálóképessége és fantáziája soha se mondja fel a szolgálatot, meseszövése változatos. Súlyt ad a regénynek az, hogy jóllehet olyan kényes, lelki témát bogoz, mindig a földön mozog, a lehetőség határain belül; vannak ugyan lapok, melyek már a patológiát érintik, de úgy gondolom, mindég a tényekkel alátámasztva. Rácznak egészséges realizmusa van amellett, hogy a regény határozottan költői lélek alkotása. Nagyon sok tragikumra, az élet sötét mélységeire mutat rá, anélkül, hogy az embert elkeserítené, vagy lerombolná az életben való hitét. Rácz Pál tudniillik a szivével ir s a sötét szakadékok felett ott lebeg az élet értékeinek mélységes szeretete és tisztelete s bár sok a szomorú az életben, nem az öröm, a boldogság a legnagyobb értékűek. Titkos szálak kötik össze az egész emberiséget s ha nem akarjuk is, akaratunk ellenére, is összefüggünk s leszünk az egymás számára örömök és szenvedések forrásává. Az csak látszat, hogy függetlenek vagyunk egymástól. Lajkó elveszi Margitot, megmagyarázzák Gencsinek, hogy gyerekkoruk óta szeretik egymást; azt hiszik rendben van minden. De mikor látják, hogy Gencsi teljesen tönkre megy, ok is szenvednek tőle. Rácz Pálnál nagy értéknek tartom az emberiség ilyen reális és mégis mélységesen költői felfogását, mert olvasóiban fel fogja idézni az emberi szolidaritás tönkregyalázott ideálját. %
