Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-13 / 35. (778.) szám

Péntek, február 13. Elfogatási parancs Ricbter berlini rendőrfőnök ellen A Bannat-tigy botránya tovább terjed Berlin, február 12. Lapjelentések szerint a berlini pénzügyi hivatal akciót léptetett életbe, hogy megállapítsa, mennyire volt bű­nös Höíle birodalmi pénzügyminiszter ''ba­rátja, Lange-Hegermann, Bauer volt kancel­lár és Richter, a rendőrfőnök' a megvesztege­tési ügyletekben. Richter rendőrfőnök ellen máris eljárást indítottak a megvesztegetés vádja miatt. Még az is kétséges, vájjon a Barmat- ügy nyomán kipattant pénzügyi botrány a mai fokon marad-e- Beavatott körök szerint Németország még nagy meglepetésekre szá­míthat, mert számos jelentős politikus van még kompromittálva­berek ezrei epednek, s ahol a piszok és az emberi nyomorúság is felmagasztosul. Nem az átlag, hanem az embereik legnagyobbjai látják nagynak ezt az országot. Epednek fe­léje — s maga Szabó Dezső is epedett feléje, addig, amíg néhány jelentéktelen apróság össze nem ütközött lelke kíméletlen mindent­akarásával. Lehetetlen, hogy ha néhány ko­csis és szállószolga több borravalót kér, eb­ből elítéljék a legszebb országot, Itáliát. De Szabó Dezsőt belseje vezeti s nem a valóság­ból ítél. Az Elsodort Falu Írója lehetetlenné tette önmagát hazájában. Egész fölborzadt páto­sza népe ellen fordult, .amikor úgy vélte, hogy csalódott. Pedig nem a haza volt rossz, csak szükségszerűen tökéletlen, míg Szabó a végtelen tökéletesség felé rohan és letipor mindent, ami meg nem felelő. Ugyanez tör­tént Olaszországban is. De Olaszország örök marad, szép és nevelő, jó és csodálatos, da­los és körülrajongott Szabó Dezső haragja dacára is, éppúgy, mint Szabó Dezső is titán marad, ha százszor is követ el oly kézzelfog­ható igazságtalanságokat, mint azt most Olaszországgal tette. Mert Szabó Dezső és a megelégedés taszitják egymást. És Olaszor­szág nagy szépsége független Szabó Dezső nagy lelkének orkánjaitól. Szvatkó Pál dr. A népszövetség pénzügy! bizottsága a magyar szanálás sikeréről Szabó Dezső és Olaszország Válasz azoknak, akik a P. M. H. Szabó Dezső interjújáról a szerkesztőségbe írtak Prága, február 12. Az címűit hetek folyamán közöltük azt az interjúit, amelyet párisi tudósítónk kapott Szabó Dezsőtől, az Olaszországba emigrált nagy magyar írótól, akinek tragikusan, ma­gyar sors-u alakja hirtelen fölmerült Parisban. A cikk nagy feltűnést keltett szlovenszkói ol­vasóközönségünk körében s számos levelet kaptunk rávonatkozóan. A legtöbb levél ki­fogásolja, hogy Szabó Dezső oly kegyetlenül, epésen és szinte durván nyilatkozik Olasz­országról és az olasz népről, holott ez a nép mindig magyarbarát volt, szeretettel viselte­tett a magyar szenvedések és a magyar örö­mök iránt s ha magyar ember egyszer elju­tott a gyönyörű olasz ég alá, szintén csak a rajongás és a megelégedés hangján szólt Dél fiairól. Ezeknek a leveleknek igazuk van. Szabó Dezső igazságtalan volt és saját belső hábor­gását, meg nem elégedését, ziláltságát vitte át környezetébe, amikor haraggal és meg­szokott mély pátoszával tipor le minden esz­ményt, amely az északi emberekben az év­századok folyamán Olaszországról formáló­dott. Szabó Dezső romantikus férfi és izig- vérig expresszionista, aki nem a kívülről jött impressziók nyomán alakítja meg világát, hanem aki •mindig és mindenütt saját belse­jét vetíti ki s saját szellemén át nézi a reali­tásokat. Ha a nagy belső szükséglét és ■ a tö­kéletlen szómatikusság közt ellentét támad, akkor fölviharzik mindaz a megbántott és csalódott őserő, amely ezt a ritka szférikus vándort széjjel a világban hordozza. A ma­gyar liberalizmust elvetette, mert tökéletlen volt, a keresztény kurzust elvetette, mert tö­kéletlen volt, Olaszországot elvetette, mert nem volt adekvát lelkének. A romantikus nyílt végtelenség, amely Szabó Dezső men­talitását determinálja, nem egyeztethető ösz- sze a világ zártságával és Szabó Dezső soha semmivel sem lesz megelégedve, néhány el­vont és szellemi produkción kívül, amíg csak él. A fausti ember tragédiája ez, a magyar fausti ember tragédiája, akinek nyugatról importált szellemi pesszimizmusát tragédiává zúzza a keleti magyar faj erő vágy a, ener­giája és élniakarása. így volt Ady Endre is, de Ady Endre élete vége felé kitisztult, belátott és megadta magát a transzcendentális jóságnak. Ö már megértett, megértett majdnem úgy, mint Goethe, aki éppen Olaszországban vált nagy- gyá és nemes emberré. Goethe fölemelkedett arra a magaslatra, amelyről a szellemen át megállapított szükségszerűség már-már ha­sonlóvá válik a nyárspolgár ösztönösen érzett szükségszerűségéhez. Goethe már be­látta, hogy a világ a lehető világok legjob­bika és ennek a gyarló, de megváltoztathatat­lan világnak mennyiségi, nem pedig m i- n ős égi javítására törekedett. Szabó Dezső nem érkezett még eddig és kétséges, hogy iiző, forrongó magyar vére valamikor meg- á'llbat-e az Olympas hűvös magaslatán. És Itália! Amelyet a legnagyobb Goethe a legnagyobbnak látott. Ahonnét megújulva tért vissza. Amely felé a magasabbrendü ein­1 + Sérvben szenvedőn +1 2 Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, y 2 here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete- M 2 sitett rugónélktíll sérvkötönk, mely éjjel is ^ Sí hordható. Mindenféle bandázs operáció ^ Sí után, lógó has, gyomor-- és anyaméhsülyc- & ¥ désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- S> nell has-, hát- és mellmelegitő fl t í „Mea“ k&iszeritáz Bratislavn, Dnna-n. 51. | & Árjegyzék ingyen $ ö A vidéki lelek még aznap elintéztelek & % Budapest február 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje- lentése.) A magyar kormány a nép szőve tse; pénzügyi bizottságával Genfben Ismerte' Magyarország pénzügyi talpraállitásának c digi eredményeit és kielégítő előrehaladását Ezzel kapcsolatban a magyar delegátusod hangoztatták, hogy az újjáépítés teljes síké re csak akkor várható, ha a költségvetés egyensúlyban való tartása miatt az ország gazdasági és ipari érdekei nem fognak hát­rányt szenvedni. Utaltak különösen annak fontosságára, hogy a többtermelést minden eszközzel elő kell mozdítani. Ez főképpen a gazdasági túltermelésre vonatkozik. A kor­mány több előterjesztést tett, de a pénz­ügyi bizottság ragaszkodott az eredeti sza­nálási tervhez, bár hozzájárult, hogy a szanálási program keretén kívül nagyobb befektetéseket eszközöljön a kormány, amennyiben azok tényleg produktív célo­kat szolgálnak. A pénzügyi bizottság ülésének végén Terneulon elnök nagyobb beszédet intézett Bethlen István gróf miniszterelnökbe melyben köszönetét fejezte ki úgy neki, mint a magyar kormány minden egyes tagjának a szanálás sikeres folytatásáért. Az elnök sze­rencsét kívánt Bethlen István gróf miniszter- elnöknek és munkatársainak, hogy a meg­kezdett úton eredményesen haladjanak to­vább és hozzák meg a teljes sikert. Ezután kijelentette az elnök, hogy a pénzügyi bizottság örömmel vette tudo­másul, hogy az eíső szanálási év bevéte­lei túlhaladták a kiadásokat, noha azok nagyobbak voltak, mint előre kontempíál- iák. A bizottság aggodalommal látná, ha a kiadásokat még növelnék és ettől óva inti a magyar kormányt. Terneulon elnök szavait Bethlen István gróf megköszönte és kérte a pénzügyi bi­zottságot, hogy továbbra is részesítse támo­gatásában Magyarországot. Szácsat® a drágaságról a panamáiméit — A P. M. H. eredeti parlamenti tudósítása — Prága, február 12. Stribrny minis zterelnökheí-yettesírek ex­pozéját a kormánypárti képviselők teljes kö­zömbösséggel hallgatták végig, majd az esti órákban megkezdődött a vita. Dietl német szociáldiöiTtokrata cs Burján kommunista kép­viselő a keddi Venoel-téri véres események­kel foglalkozott; ez utóbbinak beszéde alatt a ki nem zárt kommunista képviselők ismét visszatértek a terembe, de a beszéd befeje­zése után testületileg eltávoztak. A tegnapi ülés utolsó szónoka Srdiniko dr. cseh agrá­rius képviselő volt, aki hosszú beszédében azt fejtegette, hogy a drágaság okozója egész Európában Szov- jetoroszország. Ezután az elnök az ülést berekesztette s a legközelebbi ülést mára, csütörtök délelőtt féltizenegy órára hívta össze. A mai ülésen a koalíciós pártok folytat­ták a drágasági vitát. A parlament mai ülését rendkívül cse­kély érdeklődés mellett délelőtt 11 órakor nyitotta meg az elnök. Az első szónok Ta- yerle (csehszociáldemokrata) csaknem egy­órás beszédben tiltakozik az ellen, hogy az élelmiszerek az országból kiszállíttassanak és követeli, hogy a közszükségleti cikkek vámját leszállítsák. Utána Neumann (cseh iparospárti) emelkedett szólásra és erősen bírálta a kormány drágasági politikáját. Né­hány hónappal ezelőtt egy népgyülésen azt állította, hogy a köztársaság a kontinens leg­olcsóbb állama. Akkor a miniszterelnök lapja, a Venkov, éles támadást intézett ellene e ki­jelentése miatt. Most pedig a miniszterelnök helyettese hivatalos nyilatkozatában ugyan­azt mondja. Ebből látszik, hogy milyen komédiát üz a kormány a drága­sággal. A prágai vérfolyásért egyedül és kizáróan a demagóg koalíciós sajtót teszi felelőssé, amely heteken keresztül lázi tó módon irt az emelkedő drágaságról, sőt iz­gatásában még a kommunista sajtót is túl­licitálta. Kijelenti, hogy jóllehet az alkotmánytör- vény értelmében minden hatalom a néptől ered, mégis a pet'ka diktatúrájából ered miu- den hatalom a valóságban. A petka a legna- gyobbfoku erkölcstelenséget követi el, ami­kor bizonyos szövetkezeteknek ad csak en­gedélyt bevásárlásokra, amelyek ugyanis már előre megígérték, hogy a. nyereségből a koalíciós pártoknak is juttatnak politikai cé­lokra. És most adatokkal igazolja, hogy a háborús gazdálkodás likvidálásakor mennyi pénzt kaptak egyes pártok az állampénztár­ból. A cseh néppárt két és félmilliót, a vasu­tasok prágai bevásárlási szövetkezete öt­százezer koronát, a postásoké 96 ezer ko­ronát, egy vidéki munkásszervezet 1 millió 127.000 koronát, a kassai, vasutas szövetke­zet 57 millió koronát és hogy a íöldniivelés- ügyi minisztérium se maradjon el, a pozso­nyi Ustredné Druzsívonak éppen 12 és fél­milliót juttatott. Ezek a számok jellemzik legjobban az állam gazdálkodását, amely évente 200 millió korona ráfizetést jelent. Majd a szociálde­mokratákkal polemizál- Nem mehet olyan na­gyon rosszul nekik, mert Prága egyik mun­kásnegyedében a múlt hónapban 40 ezer ko­ronát fizettek vigalmi adó címén- A nemzeti demokratákat sem hagyja ki beszédéből, akik csak lármáznak az árdrágítók ellen, holott ők maguk azok elsősorban és az állam. Mert a költségvetés szerint a vámtételek ez évre csaknem húszszorosán nagyobbodtak. íme, az igazi árdrágító maga az állam! Utána Richtera (jobbra át párti) vette védelmébe a mezőgazdákat, majd Zerriinová asszony (cseh szocialista) a drágaság okát abban látja, hogy az igazságügyminiszter a rendtörvény intézkedéseit nem alkalmazza a börzespekulánsokkal szemben. Kosek (cseh néppárti) beszédében kije­lenti, hogy a köztársaság egyáltalán nem a legdrágább állam. P o h 1 (német szociáldemokrata1) A kor­mány a drágaság leküzdését nem akarja komolyan. Utána M a 1 á asszony (kommu­nista) kijelenti, hogy mialatt az éhezők százezrei vérüket Ontják a Vencel-téren, a kormány elnöke a citromok honában üdül, a kormánysajtó Rudolf trónörökös haláláról hoz ponyvaregényt és rémhíreket a kommu­nista párt bukásáról, aminek csak Kramar, Sramek és Svelila örülnek, akik összeölel­kezve körtáncot lejtenek, hogy a szociálde­mokratákat igy kijátszottak. Beran (cseh agrárius): A drágaság oka* az, hogy a világ éléskamrája: Orosz­ország ki van kapcsolva a forgalomból. Bergmann (cseh agrárius): felsorolja, hogy egyes nagy prágai cseh bankok mek­kora osztalékot juttatnak részvényeseiknek. Kijelenti, hogy ha ezek a nyereségtől eles­nének, meg volna oldva a drágaság kérdése. Samek (nemzeti demokrata): A drá­gaság igazi okozói azok, akik a nép között pánikot idéznek elő. Az utóbbi időben a cseh valutával szemben nagy a bizalmatlan­ság és ez azért van, mert feltűnő sokat be­szélnek a mi pénzünkről. Lapzáráskor Samek még beszél. Rajta kívül a vitához öten vannak feliratkozva és így az ülés a késő esti órákig el fog tartani. Hogyan fogtak el mozi- felvétellel egy pénzhamisítót Berlin, február 12. j Kéréisztszórejtvények és foxtrott mellett, a boxolástól eltekintve, az emberiség ma fel­tétlenül a mozit részesíti a legnagyobb előny­ben. Filmekre úgy fogadnak, mint a lóverse­nyen favoritlovakra és egyes filmre úgy te­szik fel vagyonukat, mint Montecarlóban az utolsó aranyat, amelynek csengésébe a re­volver haláldörrenése hangzik bele. Minden képzeletet felülmúlja azonban az a történet, amely most került nyilvánosságra Berlinben. A történet olyan száguldó, annyira hang­talanul kétsiku, mint a mozikép maga. Egy Spiegel nevű kereskedő, aki hamispénzgyár- tás miatt került a börtönbe, levelet irt Lie- bermann doktornak, a rendőrség pénzhami- sitóosztáiiy főnökének és tudatta vele, lfogy a hamis bankjegyek kliséit egy Hadamick nevű embernél találhatja1 meg. ha a jelzett időben a megadott helyen rajtaüt. Lieber- mann doktor azonnal intézkedett. Potsdam egy régi utcájában áll egy omladozó ház. Itt tartózkodott Hadamick és bűntársaival itt gyártotta a pénz. Liebenmann doktor késő délután tíz detektív vei kijött ide. 3 Regényes ház. Folyondár fut fel a fala­kon. Aranycsináló alkimista fészke. Ember sehol. A nap sárgára csókolja az utcát. Egy berregés hangzik. Különben semmi nesz. A rendőrfelügyelő elhelyezi az embereket és vár. Egyszerre csak megélénkül a berregés és a ház tetejéről egy vaskosméretü pénzes­láda emelkedik a levegőbe és nagyszerű szárnyalással elrepül... A rendőrfőnök be­hatol a lakásba, le akarja csípni a bandát... és visszahökö!, mert egy filmező társasagot talál, aki a repülő pénzesíátíáról készít fel­vételeket. — Hol a láda?! — ordítja a rendőrfőnök. A filmrendező udvariasan meghajol- és megadja a teret, ahol a láda leszállít. Autóval utána! Amikor megérkeznek, még ott áll a tér közepén. A láda — repülőgép. Pilótáját letartóztatják. A ládát feltörik: üres! óriási blamázs! Autóval vissza Potsdamba: a ház üres. A filmeseket letartóztatják. 3 A börtönben Spiegelt „vallatóra fogják**. Ö „tudía“, hogy igy lesz. Miért? Mert nem hallgatták ki. Mit vallott volna? Ezt: — Hadamick szenvedélyes filmember. — Na' és?! — Engem is csak azért jelenített fel. mert nem akartam pénzemet filmbe ölni. Ö maga elég. jómódú ember volt, de filmes akart lenni. Nem volt elég pénze, kölcsönt nem ka­pott — csinált hamispénzf. Ha kihallgattak volna, elmondtam volna a repülő láda trükk­jét. De még nem késő. Ha holnapután este Parisban ... 3 A német rendőrség megkéri a párisi rendőrséget. A párisi rendőrség kiszáll és a megadott helyen már más rendőrséget talál. Szóváltás a kompetenciáról. Egyezség heves jelenetek után. Behatolnak egy körülzárt házba, mert ott van a banda és ott van a repülő láda------— és senki sem veszi észre, hogy a szemközti ház tetejéről az egész jelenetet filmesek fényképezik. És azt is, hogy a rendőrök hosszú orra! jönnek ki a házból. 3 A hajsza folytatódik. Paris után Ham­burg, Bukarest, majd egy kis német falu. Minden eredménytelen. És végre elvesznek a nyomok. 3 Egy félévvel utána egy uj szenzációs film izgatja Berlint, egy gúny film: „Hogyan fogtak el mozifelvétellel egy pénzhamisítót! A film főszereplői: a rendőrség?4 És a közön­ség előtt lepereg a fenti történet. A vége megható: a pénzhamisító természetesen sze­relemből teszi mindezt, mert nem is pénzha­misító, hanem filmes, aki egy filmmel vagyont akar keresni, hogy szive választottja lábai elé rakhassa, ami — a filmen — meg is törté­nik. Anniikor a gyemnek megszületik, a pén­zes-ládából bölcsőt formálnak... Szóval: né­met vég, német meghatottság. A közönség sirt. A film hónapokig ment. Minden moz: ■hozta. A rendőrség nem tiltotta be. 3 A fűm jubiláris előadása. Háromszázadik berlini előadás. — Szerző! Szerző! — tombolják az em­berek:. És amikor — isteni hiúság — a szerző meghajol az egyik páholyban (eddig hiába ■hivták, nem mutatkozott; de mert a rendőr­ség nem tiltotta be a filmet és mert — isteni hiúság ---------), Liebermann doktor, a rend­őrfel ügyelő, aki 300-szor nézte végig a filmet, vállára teszi a kezét: a törvény nevében! P. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents