Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)
1925-02-13 / 35. (778.) szám
Péntek, február 13. 3* A francia szocialisták grenoblei tárgyalásai Tovább támogatják a Herriot kormányt Páris, február 12. A francia szocialisták már több nap óta tárgyalnak Grenobleben a párt helyzetéről. A hármas bizottság, mely Blumből, Renaudelböl és Brackerből áll, egységes határozati szöveget készített, mely a pártnak álláspontját szögezi le és mely nagyjában egyezik a szociális frakció parlamenti nyilatkozatával. Helyesnek mondják, hogy a párt továbbra is támogatja a Herriot kormányt azzal a hozzáfüzéssel, hogy ez a nyilatkozat nem kőtelező és függ az adott helyzettől. A határozatot valószínűen a határozati bizottság 28 tagja? egyhangúan el fogja fogadni. Lázas munka és nagy ásatások a trebitschi gyilkosok áldozatainak felkutatására Újabb két gyilkosság Dvoracsek számlájára Tretttscb, február 11. Dvoracsek cipészmester és bűntársainak több évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságainak ügyében minden nap újabb és újabb adatok kerülnek napfényre. Ma az a gyanú Is felmerült a gyilkos elleti, hogy a község közelében tizenhét év előtt meggyilkolt Veneéek házaspárt is ö ölte meg. Dvoracsek nem is tagadta a tettet és bűntársait is megnevezte, akiket ma letartóztattak. A trebitschi gyilkosságok áldozatai igy ismét kettővel emelkedtek. A mai nap folyamán a község egész vidékén ásatásokat rendeztek, melyek nem vezettek eredményre. Dvoracsek egyik bűntársa, a fiatal Fejta, megmutatta azt a helyet, ahol a lengyel áldozatokat a malompatakba dobták. Ezzel szemben bátyja a bedobás helyéül egy körülbelül 500 méterre az előbbitől fekvő házikót jelölt meg és mindkét gyilkos kitart állításának igazsága mellett. A holttestek felkutatása nagyon nehéz, mert- a patak az évek folyamán uj medret kapott, müg a régit betemették. A trebitschi gyilkosság előzetes vizsgálatát csütörökön befejezik és akkor az anyagot átadják az államügyészségnek. Jíe rárd mig /efszóffíunft, tkoúv el&fizess ? Az észtországi kisebbségi autonómia Végre egy ország, mely a nemzeti kisebbségeknek ideális kulturautonómiát biztosit — A P. M. H. eredeti tudósítása — Révai, február 12. Az észtországi parlament február 5-én elfogadta a nemzeti kisebbségek autonómiájáról szóló törvényt. Észtországban is, mint mindenütt másutt Európában, több évi vita, sniiBasiBHsssi'mssasiBKBaannBBMHMH mindenki csak Gaspierik és Tsa Daiklüzttaa vesz. üümíSLAVA. aadnidia ni. Telefon 1920 és 230!). vége az ilyen gyönyörű Brahms adagionak!“l A harmadik tételről mindenki lemond. Felállnak, nyújtózkodnak és az egyik a másik előtt rejtegetni akarja ezt a kevéssé szalonképes mozdulatot. A láthatóam-hallható étkezésbe egyes szavak, mondatok, frázisok vegyülnek: „Ja ez a trió! Különösen az adagio! Milyen kedves!“ „És milyen könnyen érthető! Ez a klasz- szikus zene nagy előnye! Nem úgy, mint Strauss!“ „Hogy'' lehet egy operettkomponistát Brahmsszal összehasonlítani?" kérdi valaki Brahmsot meg védőén. „Bocsánat, én a Salome-Straussot gondoltam! ügy látszik, ön nem ismeri . . „Az jobban ideillett volna ma, a Sytnpho- nia Domesticá-val", mondja egy vicces ember. A viccet nevetés jutalmazza, miközben az asztalról lassankint minden eltűnik. A megnyugtatott gyomrok hajlandóknak mutatkoznak arra, hogy további műélvezeteket kitartsanak. A zenészek állványaik elé ülnek. A szalon várakozásteii suttogással telik meg. Evvel eltelik egy íélróa. A zenészek minden pillanatban játszani szeretnének, de nem lehet. Az egyik „psszt“ a másikat fojtja meg. Végre csendesedik a suttogás és végképpen megszűnik. Brahms utolsó tétele iölviharzik. Fekete tömegekben száguldanak az elsötétült űrben húzódás és ellen tállás előzte meg e törvényt, miig végre a mai felvilágosodo'tt és humánus parlament megszavazta azt. Ez a kis állam volt az első, mely a népszövetség nélkül a demokrácia folytonos hangoztatása nélkül megtette a döntő lépést a „cujus régió e.ius nafcion" elvétől a békésen egymás mellé rendelt nemzetiségek egyenrangú államához. A törvény mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a kisebbségi kérdés csak úgy oldható meg, ha a hangsúlyt a politikai önállóságról a kulturális önállóságra visszük át. Ennek értelmezéséről és praktikussá tételéről gondoskodik azután a törvény, amikor kijelenti, hogy az egyes nemzetiségek — az észt kisebbségek, a német az orosz és a svéd — közjogi alapon nemzeti szervezetet alakíthatnak. E szervezethez mindenki hozzátartozhat az illető nemzetiségből, aki csak akor. A szervezet a titkos választójog segítségével központi intézőbizottságot választ s ez intézi a nemzetiség minded kulturális ügyét. Így elsősorban a kis állam Iskolái automatikusan e szervezetek hatáskörébe fognak tartozni; minden nemzetiség ott és annyi iskolát tart fon. amennyit jónak lát. Hogy a szervezetek rendelkezzenek a kulturális intézményekhez szükséges anyagi erővel, a törvény gondoskodik az egyes nemzetiségek önmegadóztatásáról; a nemzetiség adójának bizonyos törvény által garantált hányadát az intézőbizottság kapja meg, mely szabadon rendelkezhetik vele. A törvény lényege tehát: önkormányzat minden kulturális ügyben. Az állam csak bizonyos ellenőrzést gyakorol az intézőbizottságok fölött. Az észtországi nemzetiségi autonómia azon az ál-apel- vetn nyugiszik, hogy a szervezett nemzetiségek a közjognak egyenrangú hordozói. Jókai Mór munkácsi tartózkodásáról Aki a világon a legjobb kávét főzi — Jókainé íérfislafrokban, pipával — A francia asszony, aki megijed a pólyásbabától — A P. M. H. eredeti riportja — II. Munkács, február 12. Az ősz, magyar asszony, aki leikében végtelen rajongással öleli körül Jókai emlékét, csillogó szemével rám*néz: —• Tudja-e, hogy abban a karosszékben, amelyben most ir, Jókai ült át két délutánt. Az a medvebőr akkor is alatta volt. Igen, abban a székben ült • •. Én nem tudom, olyan naiv öröm fogott el. Büszke voltam. A ceruzám másformáju betűket firkált a papirosra. Jókai székében ültem... — A második szobában van egy régi, öreg dívány. Jókai és az apám azon ültek át két délutánt, folyton-folyton politizálva. A pipafüst olyan volt a szobában, hogy vágni lehetett volna. — Sok-sok szép emlékem volt és mind- mind elvitte az Idő. Igazán csak egy maradt meg a lelkemben: a szép, csendes hangja. — Beszélt nekem sokat, szépet- Sokat beszélt a feleségéről, Laborfalvy Rózáról- Mindig mondotta, hogy olyan kávét, mintáz! ő felesége, senki sem tud főzni a világon. És hivott,' hogy menjek fel Pestre hozzájuk, megnézni az ő otthonukat. Következő évben el is mentem, nem emlékszem pontosan rá, de azt hiszem valahol a Zöldfa-utca környékén volt a villájuk. Bájos emlékként, különös emlékként él a lelkemben az a látogatás. Amikor beléptem a szobába, Jókainét pillantottam meg elnyúlva egy széles, nagy székben. Valami „íértislafrok" volt rajta és egy éktelen nagy pipából füstölt... Az ősz magyar asszony lelke vissza- vissza kalandozik és mint méh a virágokra, úgy száll vissza az emléke a sok-sok szép időre, régi hires asszonyokra, férfiakra. .. — Jókaival volt itt akkor Paulai Ede is alig pár hetes feleségével. Mondta is Paulai, hogy olyan nekik a munkácsi kirándulás, minit a nászút. — És itt volt akkor Rökk Gézáné, Rökk Ilona. Rökk Gézáné nagyon szép asszony volt és ezt látta Munkácsy Mihály is, táncolt is vele annyi csárdást a munkácsi bálon, hogy ma már nem tudnák azt a mostani fiatalok ..." — Zichy Jenő Nusser dr. főorvosnál lakott, hogy Munkácsy Mihályék hol, arra pontosan nem emlékszem. Kedves apróság jut eszembe a Munkácsy feleségéről. Amikor a munkácsi vár felé kocsiztunk, a fiatal francia asszonyka hirtelen megijedve mutogatott egy palánkosi svábasszony felé, aki pólyásgyermekét vitte. És borzasztóan elcsodálkozott azon, hogy a gyermeket igy viszik bepólyázva, ő azt hitte, hogy halottat visz a szegény asszony. — Arra is csodálkozva emlékszem visz- sza, hogy bizony Jókait nem igen érdekelte a társaság. A hivatalos viziteket megtette ugyan, de máskülönben, míg a többi vendégek szerteszét mulattak, ők kettesben az apámmal otthon üldögéltek. — Még nem is olyan régen, meg volt az az ágyam is, amelyikben Jókai aludt- Sok szép emlékem volt, ami megmaradt, ezt a saját dedikációju fényképet szívesein odaajándékozom a Jókai relikviákat gyűjtő bizottságnak. — Az én lelkemben úgyis, mig meghalok, élni fog a képe, a szép, muzsikáló beszéde. De ugy-e, Jókait nem is lehet elfelejteni? Nemcsak nekem, hanem senki magyarnak ... Nem szabad elfelejteni... Amikor az utcára kiléptem és mentem hazafelé, találkoztam asszonyokkal, gyermekekkel. férfiakkal. Halkan dúdoltam magamban. Meggyőződéssel, igazán. . -. Nem lehet elfelejteni... Nem szabad elfelejteni... És szerettem volna minden gyereknek, férfinak, magyarnak hangosan odakiáltani: ... Nem szabad elfelejteni!... Szánthó László* a zene vészfelhői és az égre tornyosodva! visszazuhannak a földre. Fehér hab fröccsen a magasba, amelyből Brahms mester a mellékszólam hableáinytestét formálja. Szemeiben az örökkévalóság tüze . . . Valaki kihúzza az órát és nézi, hogy mennyi az idő. Azután hallhatóan becsukja a fedelét. Kérdő tekintetek táncolják körül. Felel és a távolülőknek ujjaival mutatja, hogy tizenegy elmúlott. A zenészek Brahms-örök- kévalóságot játszanak. Mindenki a holnapra gondol. Az öregur mélyen és erősen alszik. A mosoly nem hagyta el* ajkát. Néhány hatalmas akkord: a triónak vége. Szívélyes bucsuzkodás. A háziasszonynak megköszönik, hogy ilyen nagy műélvezetben részesítette a társaságot. Mindenki jóéjtszakát kiván. Elmenőben az egyik hölgy a zenészekhez fordul: „Ezt a triót egyszer D‘Albert-Huber- mann-Casals-tól hallottam! Csodálatos volt!“ És jóakaratuan hozzáteszi: „De maguk is nagyon csinosan játszottak ma este.“ (A zenészek hires művészek, de mert a kisváros privátszalonjában játszanak, a hölgy azt mondja, hogy ,,csinos“.) „Ismeri azt a viccet, hogy a zeneszerzők nevével hogyan fognak leányt?" Kérdi a viccelő ur távozás közben és hogy a viccnek nagy sikere van, mutatja a nevetés sortüze, amely a folyosóról az elhagyott szalonba ! visszahullámzik. A sötét lépcsőn párosán botorkálnak lefelé és bosszankodnak azon, hogy itt sohasem ég a villany. Egymásnak mennek és bocsánatot kérnek egymástól, miközben az egyik a másikat elátkozza. Végre kinn állnak a holdvilágos utcán: „Csodálatos holdfény!" „Mintha Brahms adagiója lenne!" Utcakereszteződéseknél kezet nyújtanak egymásnak és mindenki megindul a maga utján. A zenei társaság rendkívül meg van elégedve, mert ezen estén Brahmsot élvezték és ezt a tényt a kulturtársadalom nagyon értékeli. Megteltek a szükséges erkölcsi és esztétikai nehezékkel és most aludni térnek. Holnap délután a felejthetetlen ka- maraestről lesz szó. Természetesen az ötórás teánál. Két hölgy marad utolsónak: „Mit szól a porhoz a zongorán?!" „És a gyerekek, hogyan voltak megint felöltöztetve!!" „Ha én társaságot hivok magamhoz, nem tétetek szódavizet az asztalra!!" „Hihetetlen!" „Mindég mondtam, ha az ember zenéi, nem tarthatja rendben a házat!" „így ni, ön megérkezett! Jó éjt!" „Jó éjt!" A hold elhalványul, felhők mögé búvik és a városkára, amelyben kialusznak a lámpák, ránehezedik a sötétség. Minden alszik. A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA írja: Neubauer Pál Témák, amiket kár elhullanám Igazságszérumot találtak iei — Amerikái) ni. Illetve a hazugság elleni szérumot. Komoly talái- mcyiy, amelyet a jogszolgáltatás szolgálatába állítottak. Lényegében a következőről van szó: Amerikában dívik az úgynevezett „harmadfokú vallatás'*, azaz: a vádlottat napokig nem engedik aludni. A test megtörik és a száj „vall**. Ismerjük, ezt a módszert. Az inkvizíció idején gyakorolták. Housc doktor, esi7 texasi orvos most a Következő igazságszérumot ajánlja: az agy legerősebb része a hallás központja. Ezt annyira meg tudjuk erősíteni, hogy a négy másik érzéket teljesen kikapcsolja. Ha tollát egy vádlottat, akinek haFlóérzékét 10—30 perccel előbb ébresztették fel, erősen vallatnak, a többi még alvó érzék kizárásával fog vallani, azaz igazat mond. Skopo- malrnnak nevezi a tudós doktor azt a szérumot, amive! a négy érzéket elaltatja. És Amerika )ól jelentik, hogy a szérum nagyszerűen bevált. Lehet. Valószínű. Érdekes. De ha egy vádlott igazat mond, azaz megmondja, hogy a bűntettet valóban elkövette, igazságnak nevezhető ez? Az. igazmondás nem igazság, mert az igazmondás száz- és ezeroldalu, ezer rugója van, viszonylagos érték — de az igazság, amely egy és oszthatatlan és nem e földről való . . . * A kalendáriumban jövő héten születést, halált és névnapot a következők ünnepelnek: Qutenberg János, a nyomda feltalálója és Descartes, aki a könyvet nem értékelte, csak a gondolkodást. Schwínd, a német polgári nő szelíd festője és Stuart Mária, a minden női korlátot áttörő női démon. Puskin, az első orosz és Wagner Richard, az utolsó német romantikus. Kant, aki kimutatja, hogy az ember intelli- gibilis Étije isteni és örök és Darwin, aki az ember fejlődését biológiai vonalként értelmezi. Továbbá: Nagy Péter orosz cár ás Stinnes Hugó német aranycár közé ékelve Doszt ojevszki. * Esett. Egy reklámoszlop mellett húzódott meg. Kezében csokrot tartott és várta a leányt. Aki késett. Aki nem lőtt. És egyre esett. A szerelmes fiú nadrágjából harmonika lett. Cipőjéből fröccsent a viz. Kalapja lógatta szárnyait. A rózsák megtörtek. Nehéz fejük a földet kereste. Pihenni akartak; aludni. Egy óra múlva jött a leány. Ebben a percben kisütött a nap. Amint a leány az oszlophoz jött, szegény fiú megbújt mögötte. Mert hiszen a leány kinevette volna. Ilyen csuromvizesen. A leány megállt, elhúzta a száját, nem várt egy pillanatig sem és elment. Kényszeregyezséget kötött egy csehszlovák őrmester Aki havi 55 koronából kénytelen élni Pozsony, február 12 (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi törvényszéken eddig jobbára csak tönkrejutott kereskedők, gyárosok, bankosok kérték a kényszeregyezségi eljárás megindítását. Arra meglehetős ritkán kerül sor, hogy magán- személy a magánadósságai rendezésére kéri a törvényben biztosított 35 százalékos egyezséget. Ma Zámborszky dr. tá'blabiró egy ilyen „magán" kényszeregyezséget tárgyalt a törvényszéken. Masát Henrik, az 54-ik íüzérezred őrmestere beadványban kérte a polgári törvényszéket a kényszeregyezség megindítására. Beadványában elmondja, hogy negy- vennégyezerötszáz korona adóssága van, azaz ennyi passzívával zárta le az 1924-es „üzleti" évet- Megható színekkel ecseteli anyagi tönkrejutását, amit családi bajain kívül elősegített az a hadügyminiszteri intézkedés, hogy folyton áthelyezgették öt és neki kettős háztartást kellett vezetnie. Galgócon tűzvész alkalmával minden bútorát az utcára dobálták, úgy hogy azok tönkrementek. Ezenkívül Smichovban uzsorások karmai közé került. A törvényszék Masát őrmester legjobb barátját, Havlicsek Ferenc őrmestert nevezte ki vagyonfelügyelővé, aki pontos jelentést tett a tárgyaláson barátja zilált anyagi helyzetéről. A hitelezők összesen 21.757 korona adósságot jelentettek be, ebből a biróság hivatalosan elismert 19.594 koronát, amelynek 35 százalékát két év alatt nyolc egyenlő részletben kapják a hitelezők. Ha kapják. Mert a szerencsétlen Masát őrmesternek havi összfizetése ötszáz korona- Ezt is lefoglalták a hitelezők, úgy hogy Masát havonta csak ötvenöt koronát kap kézhez. Ö az egyedüli ember talán Európában, aki havi 55 cseh koronából beosztással meg tud — élni. (r. j.)
