Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-12 / 34. (777.) szám

Csütörtök, február !2. Románia besszarábiai btinlaj stroma Bécs, február 11. (A P. M. íi. bécsi tudósítójától.) Röviddel ezelőtt Bécsiben uj egyesülés alakult Gesei- schaft dér Freundié Bessarabiens (Besszará- bia barátainak társasága) óimén. Az uj egye­sület az osztrák hatóságok engedélyével mű­ködik és tagjai között a Becsben élő bessz- arábiaiakon kívül számos tudós és pacifista foglal helyet. Az egyesület a minap nagy­gyűlést rendezett, amely megállapította, hogy Besszarábiának a románok által való meg­szállása jogtalan volt. Azóta, tehát hét éven át a tegrémesebb terror gátolja meg a nép­akarat megnyilvánulását. Besszarábiának a román csapatok által való megszállása óta 15.500 polgárt, közöt­tük gyermekeket és asszonyokat, végeztek ki bírói Ítélet nélkül, nem tekintve a külön­böző felkelések és zavargások áldozatait. Románia börtöneiben és fegyházaiban je­lenleg több, mint 800 besszaráblai férfi és asszony sínylődik, akiknek egyetlen bünük az, hogy síkra szállottak Besszarábia ön­rendelkezési jogáért. Nyomban a megszállás után az egész or­szágot elárasztották román hivatalnokokkal, akiknek javarésze megkegyelmezett, vagy feltételesen szabadlábra helyezett fegyencek- ből, siklcasztékból. zsarolókból és gyilkosok­ból rekrutálódík. A besszarábiai vasaltak volt vezérigazgatója, Crisan azelőtt két évet ült közönséges lopás miatt. A belzi rendörig'az- gató, Popescu többszörösen büntetett elő­életű utszéli zsdvány. Ezek az elemek kínoz­zák már hét év óta testvéreinket, veszik el a parasztoktól a baromfit, a kereskedőtől pén­zét és kényszerítik a munkásokat, hogy a leg- rémesebb feltételek mellett, valóságos nyo­morbérért dolgozzanak. Az egész kereskede­lem tönkrement és teljesen pang, az iparvál­lalatok 95%-a kénytelen volt üzemét beszün­tetni, mivel az állami rendelésekért nem ka­pott semmit, avagy állami közegek elhordták a gépeket. Gyülekezési, sajtó- vagy szervezkedési szabadság nem létezik, minden megmozdu­lást a hatóságok tömegmészárlással, állati kínzásokkal és pénzbírságokkal torolnak meg. Az utolsó parasztlázadások után, az elmúlt év szeptemberében két kerület­ben 1300 parasztot végeztek ki. Az egész ország felett a rendőrügynö- kök hálózata uralkodik, három lakosra egy rendörügynök jut, akiknek valódi rendeltetése a provokáció, va­lamint a terror aktusok és zsarolások végre­hajtása. Jelenleg 100.000 besszarábiai család fizet a titkos rendőri alakul átoknak törvény­telen adót, hogy elkerüljék az üldöztetést. A külturszabadságot is vér- és könnytengerbe fojtották. A német, ukrán, zsidó és bülgár is­kolákat bezárták, tanítóikat bebörtönözték, vagy meggyil­kolták. Az. iskolásgyerekeket pedig véresre ver­ték, ha magukat nem vallották románoknak. A baptista egyház lelkészeit és híveit hajme­resztő módon üldözik, a lelkészeket bezárják, kínozzák, éveken át börtönben tartják, templomaikat felgyújtják, vagy istállókká ala­kítják át. Hasonló bánásmódban részesülnek a baptista egyház hívei is. A nemzeti kisebb­ségek összes könyvtárait bezárták. — (A pozsonyi járásbíróság uj helyisé­gei.) A pozsonyi járásbíróság ezideig a tör­vényszék épületében szorongott, ahol egyál­talán nem volt kellőképpen elhelyezve. Most a Cseh-morva gépgyár részvénytársaság Palacky-téri uj épületében bérelt hat helyi­séget a járásbiróság, ahol a büntetőosztály nyer elhelyezést. A járásbiróság a hat helyi­ségért évi 50.000 korona lakbért fog fizetni. Bergbiiler Iéiis magkereskedő cég ajánlja: fajtiszta konyhakerti-, virág- és gazda­sági magvait POZSONY, mártér 13. Árlap ingyen és bérmentve. | Dr. Borfivka ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma Prága D., Lejáróvá 61. Telefon: 1237. Telefon: 1237. A nyomott kedélyek parlamentje Prága, február 11. Á csehszlovák nemzetgyűlés az utóbbi hónapokban tétován dolgozik $ maguk a kor­mánypárti képviselők tanácstalanul bolyongói­nak a Rudolfinum folyosóin, mint az iránytű­jét vesztett hajó. Teljesen ötletszerűen összegyűltek ma a honatyák, hogy a drágaságról egy kis parázs vitát rendezzenek. Időközben azonban olyan súlyos, más események adódtak elő, hogy a drágaságról ma senki sem beszél. Mondok kommunista képviselő lakásán tartott házku­tatás, a kassai keresztényszocialista párt el­len intézett hivatalos akció, a prágai Vencel- téri tegnap véres események járnak szajról- szájra. A parlament környéke is igen élénk. Már a kora* déli órákban megerősített rendőri őrjá­ratok szállották meg a Rudolfinum környékét, mert a rossz lelkiismeretű kormány attól tart, hogy a tegnapi vérbe fojtott tüntetésnek ma folytatása lesz. A közönség nagy tömegei egyelőre a klub titkárságokat lepték el, karzati belépő­jegyekért. Már évek óta nem mutatkozott olyan nagyfokú érdeklődés a parlament ülé­sei iránt, mint ma. Pedig a képviselöház ülésterme előreláthatólag nem sok érdekességet fog hozni. A koalíciós cseh lapok a legnagyobb szkepszissel nyilatkoztak meg a drágasági vita hatásairól. A közfelfogás az, hogy rpás államok parlamentjei is tartanak időnkint ilyen vitát és mert a csehszlovák parlament idestova egy éve nem foglalkozott a drága­sággal, illő, hogy most ismét szóbahozza azt. A Nár. Listy egészen leplezetlenül kimondot­ta, hogy a legnagyobb jóakarattal sem lehet összefüggést találni a parlamentben elhang­zott „drágasági14 beszédek és az áremelkedé­sek között és egészen bizonyos az, hogy még a prágai börzeárak sem ijednek meg a kormány drágaságellenes nyilatkozatától. Miközben pedig a súlyos történelmi ese­mények egyre-másra halmozódnak, a koalí­cióban a legnagyobb rendetlenség uralkodik. A fejnélküli petka, amely éppen a válságos órákban számtalanszor kirántotta a hínárból a fuldokló kormányt diktatórikus fellépésével, most szintén tehetetlen, mert főnöke, Svehla nincs jelen. A többiek, négyen, pedig nincse­nek megelégedve már a kormányelnök he­lyettesének a személyével sem. Stribrny mi­niszter nem is a legöregebb miniszter, nem tagja sem a kormányelnök pártjának, sem a legnagyobb koalíciós pártnak; mindezek olyan negatív tulajdonságok, amelyek őt az állam hajójának kormányzására a legna­gyobb fokban alkalmatlanná teszik. A belpolitikai helyzetet súlyosbítja a cseh szocialistáknak erőszakos fellépése a püspöki pásztorlevél tárgyában. Mint tegnap is jelen­tettük, ez a párt sürgős interpelláció kapcsán a kultuharc szinterét a parlamentbe akarja áthelyezni; a beadandó interpelláció tárgya­lása ugyanis csak március második felében tartatnék meg, amikor a képviselöház ismét összeülne. A parlamenti munkák halogatása ellen ugyanis egyetlen koalíciós párt sem tiltako­zik. Ha a nemzetgyűlés tehetetlen, úgy a leg­jobb az, ha nincs is Prágában. Ennek kapcsán felmerült az a kérdés is, hogy lesznek-e uj választások a tavasszal? Beavatottak nézete szerint nem, sőt még a jövő év tavaszán sem, amikor a hat éves választási időszak lejár, akkor sem lesznek választások. Legújabban az a terv merült fel, hogy a kormány a legnagyobb erőlködés árán is jövő tavaszig nem írja ki az uj választáso­kat, hanem a házat feloszlatja a törvényes időben, de uj választásokat sem ir ki, ha­nem Pasics mintájára és az ö eszközeivel a lehető leghosszabb ideig parlament nélkül fogja vezetni az állam ügyelt. Állítólag tör­téntek bizonyos intézkedések js, főleg tör­ténések felidézésére, amelyek egy diktató­rikus kormány szükségességét a külföld előtt majd igazolják. A kormánypártok fejetlenségével szem­ben igazán imponáló az ellenzék egységes magatartása. A passzivitásban maradó k-ub- bok elnökei állandóan fentartják az összeköt­tetést, értekezleteket tartanak a további te­endőkről. A veröfényes tavaszi nap sugarai nem ké­pesek behatolni a Rudolfinum sötét termeibe, ahol szomorú sötétség és a bizonytalanság érzete nyomasztólag nehezedik a koalíciós kedélyekre. Jókai Mór munkácsi tartózkodásáról l átogatás egy ősz magyar matrónánál, akinek az édesapjánál szállott meg Jókai — A munkácsi vár pokofmélységü kutjánáí — Abban a karosszékben íródott ez a riport, amelyben Jókai ült Munkács, február 11. Mint amikor templomba megy az ember, úgy indultam el. Nagy, régi szépségeket hal­lani, félszázad előtti emlékező, bús szavakat egy ősz magyar matróna ajkáról, aki élő ta­núja az ő látogatásának. Aki hallotta a csen­des, kellemes hangját, a franciásan könnyű modorú beszédét a legnagyobb magyar re­gényírónak. Valahogy úgy szerettem volna, ha régi, ósdi ruhás magyar asszonyok jönné­nek most szembe velem az utcán s amikor belépek a házba, az udvaron a régi főispán- képviselő hintóba fogott öt csikója rúgja a port. A szobában nem fogadott szentimentális levenduláidat s az ősz, öreg matróna, özvegy B. Gy.-né régi asszonyok kedves, magyaros, finom hangjával köszöntött. A szobában egy- egy régi bútor terpeszkedett a falnak a mo­dem, szép társai között. És amikor leültem egy nagy karosszékbe, amely előtt medve­bőr simult a földhöz, az ősz, öreg asszony két szeme mintha nedvesen csillogott volna.... — Az írók és művészek jöttek akkor meglátogatni a munkácsi várat. Annak az ál­dottan termékeny kornak sok-sok magyar zsenije. Az édesapám, Jászay Antal volt ak­kor Munkács országgyűlési képviselője. A város élt, mozgott, ujjongott, mindenki tudta, hogy egy nemzet nagyjainak sora jön ide Munkácsra. Ünneplőruhás tömeg özönlött a vasúti ház felé és azután végigporzott az ut­cán a négyesfogatok hosszú sora. Hosszú él­jenzés, rövid percek és az illusztris vendégek beindultak a városba. — Édesapám ötösfogatán jött be Jókai Mór, aki neki egy párton lévő képviselőtársa volt. A többi fogatokon, ha jól emlékszem, Sohönborn gróf kocsiján Munkácsy Mihály a fiatal feleségével, Zichy Jenő, Paulai Ede és a felesége és még sokan, fényes magyar ne­vek képviselői. A vendégek az állomásról egyenest kijelölt szállásaikra hajtattak, Jókai édesapámnak a Fő-utcán lévő Jászay-házába. — Aznap nagy ünnepe volt a városnak és este a mostani Csillagban fényes banket­tet rendeztek. Talán nem is pontosan mon­dom, lehet, hogy az uradalmi kastélyban. Nem voltam ott, csak férfiak részére volt az ünnepi vacsora. — Másnap indultak ki a fogatok a mun­kácsi várhoz. Jókai apámmal ment egy ko­csin, én Munkácsy Mihállyal és a fiatal fele­ségével, aki francia no volt s magyarul nem is beszélt. Emlékszem rá, nagyon fiatal asz- szonyka voltam s a nagy magyar festő sem­miképpen sem engedte meg, hogy a hintó kis­ülésére üljek. — A munkácsi várban akkor rabok vol­tak a sötét kazamatákban. És látva a. bor­zasztó, sötét fogságot, itt született meg Jókai­ban gyönyörű szép drámai költeményének, „A munkácsi rab“-nak gondolata. A vár ud­varán egy pokol mélységű kút volt, emlék­szem, Jókai föléje hajolt és úgy kiáltott le a mélységbe. A várfalakat, a sötét börtönöket csöndes szomorúsággal, semmit sem szólva, nézte végig. Munkácsy Mihály egy, a rabok által készített nagy magyar karikásostort vá­sárolt és amíg visszafelé jöttünk, folyton jó­kedvűen pattan tg, atott azzal. — K ét-három napig — biztosan már nem emlékszem — folytak az ünnepségek Munká­cson. A második napon nagy bál volt a Csil­lagban a vendégek tiszteletére, amelyen én, mert akikor a férjem szeme fájt, nem vettem részt. Pár asszonytársammal a karzatról néz­tük a táncolok díszes tömegét. Munkácsy Mi­hály úgy táncoltatta a munkácsi szép asszo­nyokat, mint azóta tán senki. Emlékszem rá, a felesége gyönyörű piros ruhában volt, de kicsit tulmolett asszonyka lévén, nem szere­tett táncolni. Jókai nem táncolt, azt hiszem, csak pár percig volt az estélyen. — Nappal a vendégsereg kirándulásokat tett a vidékre. Jókai elragadtatva mesélt min­dig a vidékünk szépségéről. De azért legszí­vesebben az apámmal üldögéltek együtt a dol­gozószobájában. Jókainak mindig szájában volt elmaradhatatlan pipája és politizáltak, mindig politizáltak. A Jókai csendes, muzsi­káló hangja félóráig szólt és ilyenkor mi be- lopóztunk a szobába és hallgattuk őket. Na­gyon szerettem, rajongtam a beszédéért, hall­gattam volna napokig ... Az ősz magyar asszony egy fényképet mutat nekem. Jókai képe, rajta a kezeirása: „Jászay Antalnak baráti emlékül. Jókai Mór.“ Kegyelettel néz a képre és tovább is még nagyobb szeretettel, tisztelő rajongással szól a hangja. s — (A P. M. H. politikai irányítása.) A P. M. II. politikai irányítását a lap megindulásától kezdve a lapot alapitó politikusok megbízásából a Köz­ponti Iroda igazgatója látta cl, aki mint a P. M. H. politikai főszerkesztője is szerepelt a lap élén. Petrogalli Oszkár halála következtében e tekintetben változás következett be, amennyiben a lap politikájának irányítását a pártközi vezérlő bizottság tegnapi pöstyéni ülése a két parlamenti képviselettel bíró párt elnökére: Lelley Jenő dr. és Szení-Ivány József nemzetgyűlési képviselők­re bizfa, akikhez egy harmadik egyént a P. M. H. lapkiadó szindikátusa delegál, mint a lap vagyain ügyelnek intézőjét. Petrogalli Oszkár megdlcsöiiU emlékezetű neve a gyász jeléül még e héten gyászkeretbe foglaltan a lap fején marad, a jövő héttől kezdve lekerül onnan, de szelleme és poli­tikai hitvallása visszatükröződik majd továbbra Is a lap minden sorában, amely a pártvezérek irá­nyítása mellett is az eddigi elveket és célokat fogja becsületesen és tiszta önzetlenséggel szol­gálni. — (Bognár Cecil dr. előadása Jókairól.) Komáromi tudósítónk jelenti: A Jókai Egye­siül et vasárnap 'kiváló előadásnak lesz szín­helye. Bognár Cecil dr. egyetemi magánta­nár, a kitűnő filozófiai író tart előadást Jókai lélek rajza cimen, melyben Jókai p szüléjének képét vetíti a hallgatóság elé. — (A gyerekjáték szomorú vége.) Nya­ráról jelentik: Szomorú gyermektragédia tör­tént kedden Tcggel a Nyílra melletti Darázs (Drázovce) községben. Több kis gyerek a bujosdi nevű játékot játszotta. Egy 8 éves kislány, ki szintén részt vett a játékban egy ólban akart elbújni. Ekkor I. Pál 12 éves gye­rek odament és azzal, hogy ö akar odabujni, lábánál fogva ki akarta ráncigálni onnan a kislányt. Annak bátyja a 10 éves F. János ekkor odarohant és szóváltásba keveredett a nálánál sokkal erősebb 12 éves fiúval, védel­mére kelve húgának. A veszekedés vereke­déssel végződött. A kis 10 éves fiú ekkro be­rohant a lakásba és egy késsel tért vissza. A nagyobbik el akarta venni tőle az élesre fent kést, mikor is kezét összevissza vagdosta. A fiatalabbik gyerek egy hirtelen mozduttíal tovább ugrott, majd teljes erejével ellenfele mellébe döfte a kést, mely markolatig hatolt annak testébe. A 12 éves I. Pál hangtalanul rogyott össze. Nagymennyiségű vért veszí­tett. Azonnal beszállították a nyitrai kórház­ba. A kés közvetlenül a szív alatt hatolt a testbe és életveszélyes sérülést okozott s igy a gyermek felépüléséhez kevés a remény. A kis gyilkosjelölt a véres tett elkövetése után bambán bámult maga elé a vér láttára, majd keserves zokogásban tört ki. A vizsgálat megindult. — (A komáromi ácstársulat zászlószen- íelése.) Komáromi tudósítónk jelenti: Nagy ünnepsége lesz Komárom ipartársadaímának február 15-én/ amikor az ács ipartársulat uj zászlaját szenteli fel nagy ünnepségek között Majer Imre dr. apátplébános. A zászlót özv. Komáromi Sándorné zászlóanya ajándékozta a társulatnak. — (Szublimáltál megmérgezte magát.) Munkácsi tudósítónk jelenti: Kaspar Károly oroszvégi hentes felesége tegnap egy családi civakodásból kifolyóan elkeseredésében szublimáttal megmérgezte magát. Beszállítot­ták a munkácsi közkóriiázba; állapota nem életveszélyes. — (Különös lelet egy ház kapuja alatt*) Pozsonyi tudósitónk jelenti: Kedden délben a Köztársaság-tér 21. számú ház lépcsö'házá- ban egy asszony dobozba csomagolt embriót talált. Kihívták a rendörorvost, aki megálla­pította, hogy négyhónapos magzatról van szó. A rendőrség megindította a nyomozást­— (Tusárné harmadszor is férjhez megy.) A bécsi Stunde értesülése szerint Tusar ber­lini követ özvegye második férjétől, Taxis Emil gróftól el akar válni, hogy Vása Prihoda cseh hegedűművész felesége lehessen. Az uj házasságkötés csak napok kérdése; mihelyt a válóper befejeződik, Prihoda és Tusar öz­vegye azonnal megesküsznek. — (Mennyi kölcsönt adott Amerika 1924-ben?) Csikágóból jelentik: Az elmúlt évben a külföldi kölcsönadás rekordot mutat az előző évekhez ké­pest. Az évi statisztika szerint a kölcsönzött pénz összege az elmúlt év folyamán meghaladta, sőt még valamivel felül is múlta az egy millíár- dot, kerek számban 1.208.438.394 dollár. Amerika vagyonához mérvé kevés, de vegyük tekintetbe, hogy ez az összeg nem foglalja magában az elő­ző években köosönzött összegeket, hanem csak a múlt, 1924. év alatt kiadott pénzt. Ez ötven szá­zalékos emelkedést jelent az előző évekhez ké­pest. 1923-ban a kölcsönzött összeg mennyisége nem haladta meg az 560 millió dollárt, mig 1922- ben 850 millió felé járt. Ebből az összegből ma­gánvállalatok csak 132.902.500 dollárt adtak, mig a ■többit az állam kincstárából hitelezték. Termé­szetesen ebből a kölcsönből legtöbb esik Európá­ra: 567.770.000 dollár, mig Kanadára és New* fcundlandra csak 244.295.544 dollár jut.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents