Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-26 / 46. (789.) szám

Csütörtök, Jebröőr 2©. YfcJtUL %lGYA#7ftRr*P Popovics Sándor az aranymérJeg bevezetése ellen foglalt állást Budapest, február 25. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Amint több ízben jelentettük, a magyar kormány aranymérleg-rendelettervezete már teljesen készein volt és már-már azt lehetett hinni, hogy a legrövidebb időn belül napvilágot is Iát. A minap azonban beleszólt a vitába Po­povics Sándor dr., a Magyar Nemzeti Bánik elnöke, aki az egész magyar gazdasági világ meglepetésére szembefordult az aranymérleg-tervezettel és a felértékelés álláspontját tette a magáévá. ; Popovics Sándor állásfoglalása azon ala­pul, hogy a bekövetkezendő valutareform a magyar koronának az angol fonthoz való vi­szonyából fog kialakulni, aminek természetes következménye, hogy a mérlegelés csak a mai stabil koronában történhet meg. A Magyar Nemzeti Bank nagynevű el­nökének ezt a szenzációs állásfoglalását Te- leszky János is magáévá tette és most feszült érdeklődéssel várja az egész pénzügyi világ, mi fog ebben a legfontosabb kérdésben tör­ténni E. Á. A Falx-féle kaszagyár csődöt kért maga ellen Milliós passzíva — Az Agrárna Banka cser­ben hagyta a vállalatot Pozsony, február 25. (Saját tudósítónktól.) A Falx-féle kasza­gyár részvénytársaság tegnap csődöt kért maga elten a pozsonyi törvényszéktől. A P. M. H. annak idején megírta, hogy a Falx-féle kaszagyár mintegy öt-hat millió passzívával fizetésképtelenségbe jutott, majd a hitelezők csődöt kértek ellene. Mielőtt a törvényszék elrendelte volna a csődöt, hirtelen beadták a kény szer egyezségi eljárás iránti kérvényt, amit a törvény értelmében előbb keli elin­tézni. Décsy dr. törvényszéki bíró annak ide­jén a kényszeregyezségi eljárást te is foly­tatta, meg akarván, menteni azt a sok kis ex'isztenciát, akiknek a kaszagyárban részint min/t részvényeseiknek, részint mint hivatal­nokoknak és munkásoknak érdekeltségűk volt. A kényszeregyezség létre is jött 35% meOíett. Úgy látszik azonban, a gyár még ezt sem tudta fizetni a hitelezőknek, akik utóbb J5%-kal is megelégedtek volna. A passzívák időközben folyton nőttek, úgy, hogy meghaladják a nyolc-tsz millió ko­ronát. Az Agrárna Banka a kényszeregyez- ség megkötésekor vállalta a vállalat hitelezői­nek kielégítését. Úgy látszik azonban, utóbb meggondolta a dolgot és csődbe hagyja menni a vállalatot, Megjegyzendő, hogy a gyár egész berendezését egy igen gyors tenmimusu árverésen az Agrárna Banka vásárolta meg, úgy, hogy a hitelezők ‘közül többen ez etem erélyesen felszólaltak és a bankot följelen­téssel fenyegették. A törvényszék — amint értesülünk — el­rendeli a csődöt a részvénytársaság ellem. (r. i.) — Csehszlovák-osztrák szerződés a határ- menti forgalomról. Néhány hét e.őtt kötötte meg Ausztria Csehszlovákiával a határmenti forgalom szabályozására vonatkozó szerződést, amely azon­ban még nincs ratifikálva. Az osztrákok ugyanis be akarják várni a nemzetközi viziutak jogállására vonatkozó szabályozást. — A cukor árai a Jövő kampányban. Értesü­léseink szerint az érdekelt körök megkezdték a tanácskozásokat a jövő cukorkanrpány ármegálla­pításaira vonatkozólag. Tedntettel arra, hogy a oukoradó semmi s®in alatt nem emelhető maga­sabbra, másrészt annak leszállítása sem jöhet szó­ba, az illetékes körök úgy döntöttek, hogy a cu­kor árait változatlanul meghagyják, vagyis 100 kg cukor ára továbbra Ss 440 Kő lesz. — Az Oroszországba szállítandó mező- gazdasági gépek. A Mezőgazdasági Gépgyá­rak Szövetsége tegnap ülést tartott és arról tanácskozott, hogy az oroszországi csehszlo­vák koionisták számára? mezőgazdasági gé­peket szállítsanak. A külügyminisztérium 15 millió Kő hitelt biztosított az ily gépek szállí­tására, ez azonban a következő szállitmány- nyal ki lesz merítve s igy a gyárosok arra törekszenek,. hogy a?z akciót esetleg kor­mánygarancia mellett tovább folytassák. — A részvénytársaságok ügyvitele. (A Tébe-könyvtár 2. számú kiadványa.) A ma­gyar közgazdasági szakirodalom nagyjelentő­ségű pártolását látjuk abban az akcióban, mely Tébe-könyvek kiadását tűzte ki cél­jául. Halász Ferenc dr., a Hermes bank igaz­gatója és Vári Rezső dr. szerkesztésében most jelent meg a Tébe-könyvtár újabb kö­tete: „A részvénytársaságok ügyvitele/' En­nek a kötetnek, mint általában a Tébe-kömy- veknek az adja meg különös értékét, hogy bennük az elmélet és gyakorlati tudnivalók oly sikeresen egyesülnek, hogy a részvény- társaság funkcionáriusai és a szakkörökön, kívül a nagyközönség is alapos és megbízha­tó tájékozódást szerezhetnek az adott tárgy­Attila kincse A P. M. II. számára irt eredeti kalandor regény Irta: Szentmlhályi Ödön (3) Csöndesen beszélgetve bandukoltak a Rathauskelier felé, el is volt foglalva vala­mennyi asztal, mire nagysokára odaérték. Csőik a bejáró közelében, az egyik asztalnál lett volna éppen két hely, de az asztalnak döntött széliek elárulták, hogy már azokat is lefoglalták. Az asztalnál valami barátságos képű né­met turista üldögélt 17—18 esztendős ka- maszfiával. Többször az ajtó felé tekinget­tek, mint akik várnak valakit. Az idősebbik mosolyogva köszöntötte a professzort, amint tétovázva elhaladt asztaluk mellett. — Tessék csak ideükiá, tisztelt tanár ur! Igaz, hogy a másik fiamat, meg a menyemet várjuk még, de azok, tudj* Isten, mikor ke­rülnek elő a kószálásból. Különben Ringeisen mechanikus vagyok Münchenből, ez meg a Szepi fiaon. No, köszönj hát a tanár urnák, aki ugyan aligha ismerheti a magamfajta egy­szerű embereket, de mi annál jobban ismer­jük és büszkék vagyunk rá, hegy földiéi le­hetünk. Tessék csak kényelmesen helyet foglalni. A professzor barátjával együtt kedélye­sen kezet rázott a szaporabeszédű földivel, meg szerelmetes csemetéjével, aztán helyet foglaltak és megrendelték az ebédjüket. — Hát maguk, kedves Ringeisen uram, ml járatban vannak itt, híres-nevezetes Becs városában? — kérdezte a professzor kanala- zás közben, de aligha álmodta meg, hogy minő végevárhatatlan szóáradat zsilipjét nyitja meg udvarias kérdésével. — Tetszik tudni, tisztelt tanár ur, néha az ilyen magamfajta szegény embert is el­fogja a vágyakozás, hogy egy-két napra ki­keveredjen á mindennapi gondok taposómal­mából. Összeraktunk hát egy pár fölösleges garast, aztán nekiindultunk világot látni. Az anyjuk nem akart velünk tartani, mert az 5 kilencven kilójával kicsit mégis csak fárad­ságos lett volna neki az ut. Mi majd csak ki­bírjuk valahogy. A másik fiam, meg a me­nyem holnap már tovább mennek dél felé, de én, meg a Szepi gyerek még itt maradunk egy pár napig. Tetszik tudni, nemrégiben vé­gezte el ez iparművészeti iskolát, most aztán alig tudom kihuzgáilm a múzeumokból. Min­dent meg akar tapasztal ni és mindjárt le is rajzolja, ami megtetszik neki. Ma is az ud­vari régiséggyiijteménybe.n voltunk. Szeretett vma leiajzolni holmi ócska aranycsöbröket, amiket — mint máshol a krumplit — a főid­ből ástak ki... Hol is. te Szepi?... Ja, igen, odaát Magyarországon. Hanem bizony hiába jártunk. Üres volt a szekrény. Azt mondták... No né! Persze... hogy előbb nem gondol­tunk rá! Biztosan tanár ur az a híres külföldi tudós, aki tanulmányozza őket. Isten tartsa meg, kedves tanár ur! Ha tudtuk volna... — Akikor nem szidtak volna annyira, — egészítette ki a professzor jóizü kacagás köz­ben Ringeisen papa félbeharapott mondását. — Hogy az igazat megvalljarn, egy ki­csit bizony, lógott az orrunk. No de sebaj, majd megnézzük holnap, vagy holnapután. Kiilönben tőlem akár a földben hagyhatták volna valamennyit, hanem a Szepi gyerek veszkődik értük. — Akkor pedig mégis csak baj van a kréta körül, mert az a híres külföldi tudós még holnap, meg holnapután sem készül el a körből. „A részvénytársaságok ügyvitele** hat részre oszlik, melynek rrrndegyikét első­rendű szakember irta. A részvénytársasági cégjog Biber Dezső törvényszéki tanácsel­nök munkája. Az iparkérdések fejezetét Sze­keres Róbert dr. cs Kováts Endre székesfő­városi ipariigyi előadók irták meg. Érdekes fejezetei a könyvnek: A könyvelés és a mér­leg ellenőrzése: Katona Lajos dr.-tól, a Pénz­intézeti Központ jeles igazgatójától és az „Adóügyek44 című fejezet Halász Ferenc dr. tollából. Az illetékek kérdését Koós István pénzügyi tanácsos fejtegeti a műben, végül az Alkalmazottak jogviszonyait Nászay Károly Ítélőtáblái bíró ismerteti. A könyvet nagy érdek'ődéssel fogadták az utódáűamokbari is. Megrendelhető a Tébe kiadóvállalatnál Bu­dapest, V., Dorotva-u. 9. és a Prágai Magyar Hírlap utján is. Ára 100.000 m. korona. — Kölcsönösen értékesítik a magyar-cseh­szlovák régi tartozásokat. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A Csehszlovákia és Ma­gyarország között máir légen létrejött pénzügyi megegyezés értelmében kölcsönösen össze fogják írni a csehszlovák áHampo'gárokrak a magyarok­kal szemben és a magyar állampolgároknak a csehszlovákokkal szemben fennálló tartozásait és követeléseit. Az ügy merftórikus elintézésére azonban még külön egyezményt keM kötni. A TÉBE értesülése szerint a csehszlovák bankszö­vetség és a magyar pénzintézetek országos egye­sülete között már érdemleges tárgyalások indul­tak meg ez ügyben, amelyek ma kedvező ered­ménnyel befejeződtek. A magyar bankok magyar állampapírokat szereztek arra a célra, hogy a ki­egyenlítendő egyenleget azokkal fedezhessék. Ugyanilyen módon egyenlitik ki a csehszlovák bankok is a szövetség terhére mutatkozó egyen­leget. — A csallóközi ármentesitö társulat választ­mányi ülése. Komáromból Jelentik: Az Alsóesalló- közi és csi'lizközl ármentesitö és belvizlevezeíő társulat választmánya Bartal Ferenc elnöklete alatt Komáromban szokatlan nagyszámú tagok részvéte mellett ülést tartott. A minisztérium ré­széről mint megbízott Víest Dusán építészeti fő­biztos jelent meg s az előadói tisztet Bálint István műszaki tanácsos, igazgató látta el. Napirend előtt az elnök melegen üdvözölte az uj választmányi tagokat, köztük Novotny Richárd dr. járási főnök, alelnököt, és részletesen beszámolt a társulat ré­szére előnyösen szerzett uj belföldi kölcsön felvé­teléről. Majd kimondotta a választmány, hogy a prágai mezőgazdasági kiállításon a társulat nészt- vesz* megalakította a fegyelmi és nyugdijválaszt- mányt, az alkalmazottakra, nézve előnyösen meg­változatta .a nyugdijs^abáíyzatot, kérvényeket in­tézett' el s végül Naigy Nándor .áléinak inditvlnyá- ra a kískeszif. töltésszakasz megerősítéséhez szük­séges : területek kisajátításának ménéi előbbi ke­resztülvitelét határozta el. — Az utódállamok börzekonferenclája Po­zsonyban. A pozsonyi börzekörökben sokat be­szélnek arról a tervről, hogy az utódállamok egy börzekonferemdát tartsanak Pozsonyban. Eme konferencián főleg a tőzsdei titkárságok tárgyalná­nak a bÖTzei ügyletek közös szabályozásáról. — A Pozsonyi Általános Bank osztaléka. A Pozsonyi Általános Bank Rt. március 14- én tartja közgyűlését és az igazgatóság 8 százalék osztalékot javasol, Az elmúlt év­ben 1,947.654 Ke tiszta nyereséget mutart ki az intézet a tavalyi 1,719.053 Kc-el szemben és a tartalékalapot 600.000 Kc-vel növeli. mimikájával és addig bizony holmi közönsé­ges látogatóknak nem mutogatják az arany- csöbröket, — válaszolta a professzor és ak­korákat kacagott, hogy majd megakadt a tor­kán a falat. — Hanem azért, kedves Szepi ba­rátom, kár volna a fejedet bunaik eresztened. Majd megkérjük azt a híres külföldi tudóst, hogy vigyen fel magával holnap reggel a la­boratóriumba, ott aztán megnézheted ked­vedre azokat a híres aranyibrikeket, sőt meg is örőkMieted őket a vázlatkönyvedben. Ha­nem arra a vázlatkönyvre magam is kiváncsi vagyok ám! Ide vele! A Szepi gyerek örömében majd, hogy kezet nem csókolt a professzornak. Kerek, rózsás arca csak úgy sugárzott a boldogság­tól, amikor mappáját meglehetősen félszeg mozdulattal átnyújtotta. — Ejha! — kiáltott fel Pfeffenkorn pro­fesszor meglepetten, amiint a lapok közé pil­lantott. — Ennyit mégsem néztem volna ki ebből az inci-fin ci urficskából! Nézze csak, kedves kolléga, micsoda pompás, ötletes dolgok. A két tudós belemerült a vázatok tanul­mányozásába, Ringeisen papa pedig hízott a boldogságtól és jelentős pillantásokat váltott reményteljes fiacskájával. — Kolosszális! Fenomenális! — ismétel­gette az öreg tudós lelkesedéssel. Még az ebédjéről is megfeledkezett. Alig tudta letenni a Szepi gyerek remekeit. Ebéd után Ringeisen ur bucsuzkodni kez­dett: — Úgy látszik, az enyémek ma megint elkószáltak valamerre s igy már csak vacso­rakor akadunk össze. Igazán nagyon boldog vagyok, hogy helyettük igen tisztelt tanár úr­ral és a doktor úrral ülhettem egy asztalnál. Í n valamin! minden ^ Stt férfidivatcikk kapható 111!P| Salz József !dü 1 Praba I., Celetna 19. — A kühöldl ipari só behozatala. Annak ide­jén jelentettük, hogy a pénzügyminisztérium a leghatározottabban elutasította a timáripar ama követelését, hogy a cserzéshez szükséges ipari só a külíö'dről szállittassék. A tímárok azzal okolták meg kérelmüket, hogy a csehszlovák só nagy- mennyiségű vasat tartalmaz, amely a bőr kidolgo­zását károsan befolyásolja. A pénzügyminiszté­rium szakértői szerint a vas a sómalmok vas- alkatrészeiből került a sóba, amely más őrlési módszerrel eltávolítható. Az ismételt próbaőílésdv azonban azt bizonyitották be, hogy a vas a cseh­szlovák sónak jelentős alkatrésze, amelyet a ’eg- óvatosabb kezeléssel sem lehet eltávolítani. A tímárok most újabb akciót indítottak a külföldi só behozatalának engedélyezése iránt. — A gyémánt kiviteli tilalma Délairlkában. A Kapföld kormánya törvényjavaslatot készített a gyémárn'tbányászat ellenőrzéséről, amely a gyé­mánt kivitelét a hatóságok engedélyéhez köti. — Az utódállamok érdeklődnek a buda­pesti tenyészállatvásár iránt. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Értesülésünk szerint a Bács-Bodrogmegyei gazdasági egyesület jóminöségü tenyészállatokat szán­dékszik vásárolni a? budapesti tenyészállat kiállításon. A Torontál-megyei gazdasági egyesület is jelezte, hogy vásárlási szándék­kal meg fog jelenni az állat vásáron. Ezen­felül Jugoszlávia más részeiből is tömegesen érkeznek érdeklődések a vásár vezetőségé­hez és számosán jelentették, hogy vásárlási célból megjelennek a vásáron. Ezek alapján remélhető, hogy az idén a tenyészállat kiviről az eddiginél jóval nagyobb méreteket fog ölteni. A román földmivelésügyi miniszter megbízta Constantinescu dr.-t a bukaresti állatorvosi főiskola állatenyésztési tanszéké­nek tanárát, hogy tanulmányozás céljából személyesen jelenjen meg a vásáron. Ezen­felül felhívta a bukaresti kormány a var­megyei állattenyésztési bizottságot, hogy kisérjék figyelemmel a budapesti vásárt és lehetőség szerint vásároljanak ott. A román kormánynak ez az érdeklődése rendkívül nagy megelégedést váltott ki. bár a vaiutár's viszonyok miatt aligha tehet remélni, hogy Romániából' jelentősebb vásárlások történ­jenek. Reméljük, hogy a sziovenszkói gazdák is nagy érdeklődéssel fognak a vásár felé fordulni, mert hiszen a legutóbbi vasár alkalmával is több, mint hat vaggon első­rendű tenyészállatot szállítottak el Budapest­ről Csehszlovákiába. A vásár igen nagy si­kerűnek Ígérkezik. — Fizetésképtelenségek. A csehszlovák hitelezők egylete a következő fizetéskép­telenséget jelenti: Schönfeld Márton Mezöla- borc, Tauberer Erich Zsolna, Namyslov Ist­ván Ungvár, Zuckermann Károly Nagyszől­ős, Frieder L^jos és neje Ungvár, Lövinger Dávid Pöstyén, Kráusz Israel Ungvár, Schvarc Sámuel Kassa, Hackenberger Károly Pozsony, Auslánder és Mittelmann Munkács. Az Isten áldja meg önöket, uraim! — Viszontlátásra, kedves Ringeisen uram, hiszen még látjuk egymást, — búcsú­zott a professzor is. — Te meg, kedves Szepi barátom, pontos légy ám! Ha kilenckor el nem csípsz a kapuban, akikor holnap már nem juthatsz be az ígéret földjére. Aztán a vázlat­könyvedet otthon ne felejtsd! Szepi urfí boldogan vigyorgott és eset­lenül hajlongva, szorongatta a professzor ke­zét. Pfeffenkorn professzor hosszan elgondol­kodva nézett utánuk. Rohrbacher doktor meg is kérdezte: — Úgy látszik, Szepi urfi megnyerte a tetszését, kedves professzorom. Kétségtelenül tehetséges a gyerek. — Igen, de most mégis inkább az apjára gondoltam. Mindjobban megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy már találkoztam vele valahol. Csak arra nem tudok visszaem­lékezni, hogy hol, mikor és milyen körülmé­nyek közötte. — Hát persze, Münchenben, a Hofbráu- hausban — válaszolta a doktor jóizü kaca­gással. — Nem. Nem futólagos találkozás volt, de sehogy sem tudok rájönni. Lássa, ilyen a vénember. V. A Szepi gyerek pontos volt. Már jóval kilenc óra előtt ott sétálgatott a volt császári muzeum kapuja előtt. Hóna alatt ott szoron­gatta a rajzolómappáját. Amikor úgy kilenc óra tájban Píefíerkom professzor ur is meg­jelent a láthatáron, örvendezve eléje sietett és a boldogságtól szélesre húzódott, nevető arccal üdvözölte. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents