Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-26 / 46. (789.) szám

2

Csütörtök, feb már 26,

cseh műhelyekbe s nekünk mégis horribilis áraikat kellett fizetni minden a gyárakban elő- áiii'Loit cikkért.

Ez a diszparitás, amely ipari cikk és mezőgazdasági produktum közt fennáll, váltotta ki valamennyi csehszlovákiai agrárpárt amaz óhaját, hogy ha már az iparcikkek paritásra való leszállítását a mai kormány mellett elérni nem tehet, úgy ■gabonavédővámok bevezetésével kell segítségére sietni a leziiilő föld- mávelésneik. A miagyar kisgazdapárt, amely Szlovens'záp magyar ga^ iaközönségénel fő- reprezentá ssa, természet) jen magáévá :etfce ■az agránwmok követeié ét. Magáévá ^ette, de •magáé’' i is kellett teoi-áe, ha 1'dkiism.Vete szériát akarta szolgálni párttagjai élet».rde- kedt. Szlownszkóbain éppen a magyarság volt az, amely a kormány cseh nagyipart támogató politikája miatt gazdaérdeikeiben látta magát megtámadottnak s a cseh kormány ki- sebbségeíMenes politikája miatt pedig egész anyagi és nemzeti élete forgott és forog még ma is kockán.

Ilyen körülmények között a párt állásfoglalása — a pártprogram szabadkereskedel- met kívánó pontja ellenére — sem lehetett kétséges. Kisebbségi politikánk főcélja: a

rpeuzétíentartás. Ez a főcél, amely alá rendelendő minden egyéb szempont. A Szloven- sZkóban lakó magyarság 80 százaléka földműveléssel foglalkozik; az itteni földmivelő nép életérdeke, tehát egyben életérdeke a csehszlovákiai magyarságnak. Amikor tehát arról volt szó, hogy a kormány végre egyszer egy agrárérdekü javaslatot akar tenni: a magyar kisgazdapártnak oda kellett állni, ahova a magyar gazdaérdek parancsolta. A csehszlovák kormány egyik be nem vallott, de minden eszközzel elősegített célja az itteni magyarság életerejének megtörése; ezt megakadályozni és Szlovenszkó egy millió magyarját fentartani a mi célunk. Amikor követeljük az agrárvédövámokat, u;gy ez egy bázisa ezirá- nyu állandó kilökődésünknek.

Magyarország és Csehszlovákia egy kereskedelmi megegyezést készül kötni, amelyben Magyarország gabona- és lisztexportját Csehszlovákiába, Csehszlovákia pedig ipari exportját Magyarországba akarja biztosítani. Nekünk, itt lakó gazdáknak nem érdekünk a magyar gabona és liszt beözönlése, viszont Magyarország gyáripara nem örül a cseh konkurenciának. Nekünk számolnunk kél azzal, hogy a cseh gyáripar, mely ilymódon magának tágabb piacot teremt, hazai árait nem fogja mérsékelni, sőt tekintettel arra, hogy kevésbé lesz belföldi vásárlásra utalva, az árak még szilárdulni fognak. Viszont mezőgazdaságunk a magyar termékekkel erős versenytársat kap, melyet a va- lutadiszparitás is csak növelni fog. Mindennek dadára nem helyezkedhetünk azon álláspontra, hogy a készülő megegyezés elé aka- c dályokat gördítsünk. Itt a két ország összlakosságának megélhetési viszonyai, a két ország között a megkötés után hihetőleg beálló jőbb viszony oly súlyos tényezők, amelyek

Berlin általános sztrájk eláll

Berlin, február 25. A Vorwárts jelentései szerint a berlini fémipar nagyüzemeiben a gépészek és a fűtők központi szövetségük beleegyezésével megtagadták a munkát A

sztrájk oka a bérdifferenciákban keresendő.

A hennigsdorfi villamossági müveknél már több, mint 100 munkás sztrájkol. A lap szerint Berlin nagy sztrajkmozgalom előtt áll.

A asffi^ti sídaiftük $ aksrfgk safiipi a leszterceMayai püspöki kastélyt m U-wl és a tárnoki likasokat

Basztero- bánya, február 25.

(SaM tudós flíónktöu) A nemzeti szocialisták beadványt intéztek a1 városhoz, melyben kértek, hogy az egyik német templomot sajátítsák ki kulíhurcélokra. Ezenfelül kérték a püspöki palota kisajátítását is azzal az indokolással, hogy a püspök nem lakik a kstély- bs?n, hanem Garamszentkereszten tartózkodik. A káptalan birtokában levő és a kanonokok által lakott lakások üres helyiségeinek kisajátítási. iránt is interveniáltak a kérdéses beadványban, kérve azoknak elrekvirálását. E beadványt alá akarták Íratni a kommunista párt embereivel is, ezek azonban megtagadták az aláírást. A beadványon hét aláírás szerepel, kik között ott van Mikula, volt besztercebányai sztaroszta is, ki városbiró- sága idején megtiltotta egy rendeletben a magyar beszéd nyilvános használatát.

Prifáiiiii iisii agg®áai®iniual MisérIM Daca román EtíüBgpminiszfcr sorsát

Prága, február 25. Arról értesülünk, hogy Benes külügyminiszter a jövő hét elején külföldi útra indul. Először Bukarestbe megy a kisantant konferenciájára és onnét azonnal Genibe a népszövetségi tanács ülésére. A dsantant konferencia s \y magától értetődik csak [/ Wyjl abban az esetben ül össze, ha a bukaresti Qy* * kormány ismert kri- *F

zi5e megszűnik és Du- ca külügyminiszter mg/ y i

megmarad állásában. J§F s A *

Péntek: NEUBAUER PÁL: A Krisztus-modell. III. Szombat: ALFRÉD COLING: Confucius.

Vasárnap: FODOR JÓZSEF: Mit írjak Neked?

(Vers.) — URR IDA: Egyperces találka a múlttal. (Vers.) — SOMLAY KÁROLY: A törökös diák.

Én megállók

Hiába óvnak megriadt szemek,

Merre lelkem hajt, én arra megyek, Zúghat a vihar, moshat a zápor, Kacsinthat felém ármány és mámor; Azon az úton, amerre járok,

Minden veszéllyel én szembe szállók.

Tarka már az út fagyos göröngye, Ráhullott szivem sok piros gyöngye,

De messze bámul két szemem mélye, Zajlik benne az élet örvénye.

S hiába kémek esdön a könnyek, Engem a vészek már meg nem törnek,

Gyötörnek kínzón nagyfényü álmok S az örvény partján daccal megállók; Látom, kavarog a sokarcú élet,

Lábam alatt zúg a végítélet.

És szemem előtt döbbenet nélkül Kínos életünk nagy titka mélyül.

Utam a pusztán mire kiérne,

Nincs az életnek újra miért-jel De zúgnak kínos éleívlharok S én százszor újra elé rohanok.

Hiába hullnak az esdő könnyek,

Elém miért-ek hiába törnek.

Állok keményen, mint bazalt szikla. Hideg szememből lövel a szikra S dúló viharban járom utamat,

Ajkamon titkos, kemény dac-lakat.

Lelkemböl búsan futnak az álmok,

De én dacosan, büszkén megállók.

Hiába óvnak megriadt szemek.

Merre lelkem hajt, én arra megyek,

Zúghat a vihar, moshat a zápor,

Kacsinthat felém ármány és mámor.

Azon az úton, amerre járok,

Minden veszéllyel én szembe szállók.

Mészáros József.

A Krisztus-modell

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: N«ubauer Pál.

Neubaueír Pálnak, a P. M. H. belső munkatársénak ez a tárcája Berlinben kétszer nyert pályadijat.

II.

A festmény befejeződéshez közeledett. Krisztián transzállapotai megismétlődtek, de Isaácson óvatos volt és nem intézett hozzá kérdést. Élesen figyelte a modellt és az angol hölgyet és minden megfigyelése dacára sem tudta, hová fognak a dolgok fejlődni. Érezte, hogy a kettőt láthatatlan szálak kötik össze, hogy az. estéket a villában együtt töltik és a festő gyakran elbújt a parkban, hogy meglesse őket.

Krisztián az első transz óta nem fogadott el több pénzt. Rendszerint a munka befejeztével sokáig hallgatagon nézte a képet. Ha nagynéha mondott valamit, rendszerint bib- ltás gesztussal tette. Mozdulataiban utánozta a misszionárus papokat és ruházatukban is hozzájuk alkalmazkodott. Arcán szintén valami nagy változás volt észlelhető, de ezt a festő, aki most már teljesen képében merült el, nem vette észre. Az ostoba jóság helyébe lelkes ihlet kifejezése lépett és az eredeti mo- deliarc a festő Krisztus-alakjának vonásait

hoz jut ipari cikkei részére, egyben a behozatali vámok tetemes mérséklése révén bizonyos verseny kifejlődését engedné a gyáriparban, úgy hisszük, ez nem ártana a lakosság egyetemének és az államháztartásnak sem. Viszont Magyarország mérsékelt vámmal korlátozott gabonaexportja az eddig elhanyagolt földmivelés termelőképességének fokozását idézné elő. Meg kell tehát szüntetni a kiáltó ellentéteket: le kell szállítani az ipar védővámjait s kismértékű agrárvámokat kell behozni. Vagy mi hajlandók vagyunk nijég egy megoldásra: az ipari védővámok tetemes (mondjuk 50 százalékos) leszállítása esetén lemondunk az alamizsnajellegünek ígérkező agrárvámokról is.

Ezen megállapítást utoljára hagytam, mert a jelenlegi csehszlovák kormánykoalíció ilyen megoldás lehetőségét kizárja.

Minket az agrárvédelem kérdésénél a népünk érdekében felfogott igazság tudata vezérel; kívánjuk a sz’ovenszkói mezőgazdaság felsegítését s kívánjuk ezáltal az itteni magyar kisebbség mindennapi kenyerét

A szociális biztosítás nehézségei Szlovenszkón

Prága, február 26.

A szociális biztosításnak állandó nehézsége Szlovenszkón, amely az érdekelt szakkörök, főleg kereskedelmi és iparkamarák intervencióját ismételten szükségessé tette, az, hogy az 1920-^23. évekre igen nagy ösz- szei*ü balesetbiztosítási illetékek még nincsenek efizetve. EimhS oka az, bog! a ba:lf*et- biztusitási intézet elkésve vetette ki utólag ezeket az illetékeket, oly időben, amikor a gazdasági krízis előrehaladott állapotban volt. összesen négyezer vállalat tizmtí’ió Kcs-val tartozik a balesetbiztosítónak. Egyes üzemeknél csekély ez az adósság, vannak azonban olyan vállalatok is, amelyek tízezer koronás összeggel tartoznak. Sok vállalat a zsupánhoz fordult panasszal a balesetbiztosító kivetése ellen s a panaszoknak a hatóságok a legtöbb esetben helytadtak. »»♦♦»»»»♦♦»<►»❖»♦♦»»♦»♦♦»»♦♦♦❖♦»»»»«♦<>»«>♦❖♦»<>»»»>

Cooliáge az adósságok kérdésének feszegesse elten

Washington, február 25. Coolidge elnök legújabban megtagad minden nyilatkozatot az európai adósságok ügyéről. Szerinte, ha erről a kérdésről tárgyalnak Amerikában, a’z Európában mindig azt a benyomást kelti, hogy az Egyesült Államok nyomást akar gyakorolni. Ez pedig nem így van.

Az adóssági kérdés folytonos hány- torgatása ezenkívül árt Amerika külpolitikájának is, mert folytonos torzsalkodásokat teremt

és egyáltalában nem idézi elő azt a békés atmoszférát, mely az adósságok kérdésének kellő szabályozására okvetlenül szükséges.

London, február 25. A Times szerint lehetséges, hogy Clementel pénzügyminiszter a francia adósságok ügyében Londonba utazik és érintkezésbe lép az angol beavatott körökkel

Brantmg halála

Stockholm, február 25. A svéd sajtó pártállás nélkül egyhangúan méltatja Brau- ting volt miniszterelnök érdemeit. Minden lap. rámutat arra, hogy mily pótolhatatlan veszteség éri halálával . a svéd politikát és dicséri Branting személyes tulajdonságait, idealizmusát, patriotizmusát és államférfiul bölcsességét. Branting a munkásmozgalmak élén állott s tekintélyét csakis humanitásával - szerezte meg. Branting özvegye számos részvéttáviratot kapott. A királyi család táviratában arról van szó, hogy az ország Hjalmtar Branting halálával pótolhatatlan veszteséget szenvedett, de a nagy férfiú munkáinak emléke örökké élni fog Svédországban. Ramsay Macdonald, Henderson és Benes is küldtek részvétté viratokat. Branting temetése vasárnap lesz.

1 vette föl. Mindaz a heorikus küzdelem, az Isteni szeretet, szenvedés és béke, ami ebből a képből kisugárzott, ott ragyogott Krisztián arcán. A festő müvén kívül semmivel sem törődött, mert ez összes müve közt a legnagyobb volt. Ha figyelte is az angol hölgyet és modelljét, inkább játszi érdeklődésből tette.

Az utolsó ülés napján Isaácson ecseteit idegesebben készítette ki, mint máskor. A mü készen állott előtte és tulajdonképpen egyebet nem akart tenni, csak a modellel akarta még egyszer összehasonlítani. Az előkészületeket régen befejezte volt és már türelmetlen kezdett lenni, mert sem az angol hölgy, sem Krisztián nem jelentek meg. Ekkor kopogtattak az ajtón és egy szolga egy nagy pecséttel lezárt borítékot nyújtott át neki. A levélben az angol hölgy ez irta: „Mélyen tisztelt mester! A mü elkészült. Mellékelem a honoráriumot. Kérem rámáztassa be-a képet és küldje a címemre Londonba. Bocsásson meg, hogy nem tudtam öntől elbúcsúzni. Nemsokára hallani fog rólam".

Isaácson sokáig mereven bámulta az aláírást. Hirtelen felcikkázott benne egy gondolat, amely már akkor suhant volt át a' fején, mikor az első ülés után Krisztiánt figye'te. Ez a gondolat most bizonyosság lett. Mély ránc ékelődött szemöldöke közé, mikor a gondolatot végiggondolta. Ott állt saját képe (hött s ez a kép ebben a pillanatban kísértetiesnek tűnt föl előtte. A kép Krisztus alakia, Krisztián, a modell, amelybe ö lehelt lelket, most az angol hölgy oldalán az expresszvonat elsŐosztályu fülkéjében ült és London felé száguldott. Ez a nyomorult modell saját szemében Krisztussá magasztosodott föl s az eg- zaltált hölgy hitt benne. Egyszerű volt ez és nevetséges, de a festő megborzongott a művészet. óriási erejétől, attól az erőtől,

amely ezt a transzfigurációt létrehozta.

Még kezében tartotta azt a csekket, amellyel az angol hölgy müvét honorálta, mikor az! állvány elé lépett.

— A harminc ezüst pénz! — Nevetett

csendesen és elnémult, mert megijedt saját hangjától. Azután szemtől szembe saját müvével félhangosan még hozzátette: l

— Valóban Krisztus!

Néhány évvel később Isaácsont egy újsághír újra figyelmessé tette ezekre a dolgokra, amelyeket már régen elfelejtett volt A nagy berlini újság londoni tudósítója jelentette lapjának:

„Néhány nappal ezelőtt a rendőrség egy titokzatos vallási szekta nyomára akadt, melynek gyökerei egy gazdag arisztokrata hölgy. palotájában vannak. Ez a szekta nagy kiterjedésű és Európa és Amerika majdnem minden nagyobb városában sok tagot számlál. Egy fiatal emberről van szó, aki Londonban mint megváltó lépett föl és akinek az eg- zaltált arisztokrata hölgy, aki kétségkívül a szeretője, mérhetetlen vagyonát abból a célból bocsátotta rendelkezésére, hogy a szék-* tát fentartsa és erősítse. Ez az akció kópiája a Buttlar-féle ismert történetnek. Tudvalevő, hogy Buttlar Éva azt mondta magáról, hogy ö a paradicsombeli Éva és azt követelte, hogy öt tekintsék a női továbbféjlődés alapkövének. Férje a biblia Ádámja-képpen lépett föl és ugyanezt követelte a férfiakra vonatkozólag. Az egykorú krónikák mesélik, hogy a Buttlar-szektához tartozó férfiak kötelesek voltak a szektához tartozó nők mindegyikével házasságra lépni és fordítva: minden nőt arra köteleztek, hogy adja magát oda a férfiaknak. Buttlarék ezt testi egyesülésnek mondták és ezáltal akarták elérni azt, hogy

%

Mivel a román politikusok között egy sincs, aki annyira szivén viselné a kisantant sorsát, mint Dúca, érthető, hogy a prágai külügyminisztériumban a bukaresti eseményeket nagy aggodalommal kisérik. — Mint ismeretes a bukaresti kormány krízisét az az összeszőlalkozás idézte elő, mely Dúca és Bratianu pénzügyminiszter között történt. Egyes külföldi lapok már Dúca lemondásáról is beszéltek, de ezek a hírek egyenlőre koraiaknak bizonyultak. Mindenesetre a kis- antantra nézve nagy csapás volna, ha Dúca letűnnék a román politika egérőL

a mi privát gazda érdekeinket hattárbe szorit- terjed, amíg Magyarország gazdatestvéreink életérdekei és a Szlovenszkóban levő ma szomorú helyzetben levő ipartelepeknek érdekei a csehszlovákiai magyar kisebbség egyetemes érdekeivel bizonyos relatióba hozhatók.

Mi semmi esetre sem foga elhatunk d olyan megállapodást, mely egyoldalúan vámmentesen engedi be a magyar gabonát s viszont fentartja továbbra is a lehetetlen magas ipari import vámokat Viszont nem fogadhatunk el oly megoldást sem-, amely a másik oldalon a mi gyáripari termékeinket vámmentesen engedi ki s viszont nekünk mezőgazdasági terményt még vámmal megterhelten sem szabad exportálni. Mindezeket az érdekeket harmóniába állítani talán első pillanatra nehéznek látszik, azonban nem nagy fáradsággal meg lehet oldani. Csak egy kísérletet kell tenni a szabadkereskedelem irányába egy lépéssel előre menni. Tudjuk, hogy a vámjövedelem egy fontos állami bevétel, tehát egyszerre nem negligálható. Ha Csehszlovákia, amikor Magyarország révén piac-