Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-20 / 41. (784.) szám

Pétitek, február 20. <PRÍ(&lMG&R?flK]WP Zavar és bizonytalanság Prága, február 19. Már a múlt napokban megállapítottuk azt, hogy a cseh nemzeti szocialisták és a szociáldemokraták táborában a legnagyobb zavar uralkodik a német szociáldemokrata Wittichnek egyházpolitikai sürgős interpel­lációja miatt. A Triburia hosszabb cikkben ugyanezt a megállapítást teszi. A cikk sze­rint csupán a cseh néppárt viselkedett hig­gadtan és nyugodtan azzal, hogy bejelentet­te, miszerint elvei mellett tántorithatatlan.ul kitart s az egyházpolitikai kérdések elha­markodott megböly gatás át nem engedi meg. Igaz ugyan, hogy ezzel a néppárt nyíltan ki­fejezésre jutatta azt is, hogy Prága érdekei mellett egyformán véde’mezi Róma érdekelt is, azonban kétségtelen az is, hogy a néme­tek sürgős interpellációja elleni antipátia formálisan is indokolt, mert a parlament hagyományai szerint ellen­zéki interpellációnak a sürgőssége nem ismerhető el. A cseh szocialisták azonban továbbra is megmaradnak ama követelésük mellett, hogy a kormány véglegesen rendezze az egyházpolitikai kérdéseket, ma azonban ők sem ragaszkodnak Wittich képviselő interpellációjának sürgősségé­hez. A cseh agrárpárt mélyen hallgat s mert főnöke Prágától távol van, nem tudja, hogy az egyházpolitikai kérdésekben milyen ál- 1 fást foglaljon. Az agráriusok nagy zavaruk­ban a nemzeti demokrata Beckáuak a fejét követelik, hogy ezzel a figyelmet eltereljék az egyházpolitikai kérdésekről, ámbár jó ér­zik, hogy a koalíciónak nagyon fájdalmas se­bét bolygatják itt is. Tévedésekkel telített komédia ez tehát, amilyen csak ott ke.letkezhezt'ik, ahol az ösz- szes pártok kutyaszorítóba kerültek. így fest a vaóságban s a pártonkiviili Tribuua tükrében a koalíciónak agyonnta- gasztalt, szilárd elveken álló munkapro­gramja. A diadalmas Abd e! Krím lesz az ui kalifa London, február 19. A Mórning Post je­lenti, hogy. Abd cl Krímet a mohamedáif■■szer­vezetek a tavasszal összeülő mohamedán vi­lágkongresszuson kalifának fogják ajánlani. Abd el Krím, aki Marokkóban a spanyolok el­leni harcokat vezette, hősiessége, szervező­képessége és kitartása miatt nagy népszerűségnek örvend a mohamedá. nők körében, akik íö’e várják a szunnyadó Islám fölébreszíését és a moziim világhata- lom kiépítését. Mir szerint jelölésének sok híve van és londoni beavatott körök valószínűnek veszik megválasztását. Nem lehetetlen, hogy An- góra is elismeri Abd el Krímet, bár kérdéses, vájjon a török kormány enged-e kalifátuselle- n e s mag a . t a r t A s ából. Egy járási főnök önkénye a bíróság előtt A legutóbbi községi választások alkal­mával Besztercebánya városi képviselőtestü­letébe a keresztényszociális párt részéről Mu- iiczky István és Peierberger Alajos lett be­választva. A járási főnök nevezetteket meg­fosztotta a mandátumuktól azzal az indoko­lással. hogy adójukat szabályszerű intés elle­nére nem fizették meg. Az adóhivatal ugyanis azt a tréfát követte el, hogy a megválasz­tottaknak nevére egész sereg intést küldött teljesen fantasztikus összegekről, igy kilenc, tiz. sőt tizenkétezer koronáról. Az intőkön azonban sohasem volt feltüntetve az, hogy milyen címen kérik az adókat. Peierberger- uek ezenfelül ama megállapodása is volt a várossal, hogy községi adót nem tartozik fi­zetni. amig a község az adófizetés elhagyá­sával le nem törleszti Peierbergerrel szem­ben fennálló húszezer koronás tartozását. A járási főnök eme nyilvánvalóan tör­vényellenes határozata ellen Muliczky és Peierberger a legfelsőbb közigazgatási bíró­sághoz panaszt adott be néhai Petrogalli Osz­kár dr. besztercebányai ügyvéd utján. A pa­naszt ma tárgyalta a legfelsőbb közigazga­tási bíróság, a felek képviseletében Lelley Jenő dr„ nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd Sorsjeílijekct mindenki csak Galerik ésTsa öaukfiMan vesz, DRAÍISLAM Radnótid ns. Telefon 2691. 2692 ds 2603. szólalt fel, akinek érvelései alpján a bíró­ság törvényellenesnek minősítette a járási fő­nöknek jogfosztó határozatát s ezért meg­semmisítette azt, egyben kimondotta a bíró­ság azt is, hogy a megválasztottak csak ab­ban az esetben foszthatok meg a mandátum­tól, ha az adóhivatal fizetési meghagyása ki­fejezetten községi adó fizetésére szólt volna. Jóhat városa ünnepe! Unnepies istentisztelet a református templomban háromezer ember előtt — Este fényárban úszott Komárom városa — A magyar Komárom nagy irodalmi ünnepe Komárom, február 18. (Saját tudósítónktól.) Jókai városa izga­lomtól túlfűtött várakozásban tekint Jókai centennáriumának első napja elé. A városon külsőleg is meglátszott a ritka nap. Az üzle­tek kirakataiban Jókai képe és szobra dísze­leg. Némelyik igazán művészi ízléssel dekora­tív hatást is fejt ki. Az istentisztelet Délután négy óraikor gyönyörű tavaszi verőfény ömlik el a városon és megszólaltak az összes harangok, hirdetve a nagy költő születésének óráját. A közönség óriási rajokban tolong a Jó- kai-utcáu a református templom felé, ahová a Jókai-Egyesület igazgatótanácsa Szljj Fe­renc dr. és Csepy Dániel elnökkel élén testü­letileg vonult fel. Az istentiszteleten Galambos Zoltán dr. helyettes lelkész megragad óan szép beszéd­A P. M. H. PÉNTEKI ROVATA Írja: Neubauer Pál Témák, amiket kár eihullajtaiti A hét emberei: 15-én Gaiileo Galilei 1 16-án Metánclithcm ^született 19-én Kopernikus I • 18-án Luther \ . ,. 21-én Spinoza J hdM meí’ Különös véletlen, a történelem nagy­szerű játékvéletlene, hogy ezek a nevek egy hétbe tartoznatk. Az öt nagy férfi a Szellem szabadságáért küzdött. Kettő természettudo­mányos. kettő vallási és az utolsó filozófiai búvárkodással. Kopernikus számításokkal iga­zolta Galilei szavát: ..Mégis mozog a föld!“ és Luther Mclanchthont igazolta akkor, mi­kor Rómával szállott szembe- Spinoza, aki mint filozófus természettudós és vallásböl­cselő volt egyben, négy nagy előde szellemi törekvéseit a rendszer egységébe fogta ösz- sze­Fz a hét az. eretnekek hete. Időben, tér­ben különváltan minden időn-teren keresztül mind az öten ugyanarra törekedtek- Mind az ötöt megkinozták, kényszeríteni akarták őket, vonják vissza a .,tévtant“ és abban a pillanatban, miikor Galileit rákényszeritették, a mégis mozgó föld száguldott vele és kín­zóival az űrben az igazság felé------a Ma fe lé. amely már tudja: Galileinek igaza volt. A Ma felé, mely tudja, hogy az öt eretneknek igaza volt. # ben és imában hódolt Jókai emlékének, azt hirdetve, hogy közelítsük meg Jókait jóság­ban és szeretetheti és a magyarságért való lelkesedésében. A beszéd mély hatást tett a templomot megtöltő, mintegy 3000 főnyi kö­zönségre. A kivilágítás Öt óra elmúlt, mire az istentisztelet vé­get ért. Nemsokára az összes utcákban gyúj­togatni kezdték a gyertyákat és percek alatt fényárban úszott az egész város, sokezer­nyi néző hullámzott az utcákon és nézte a gyönyörű fényben úszó kirakatokat. A kivilágítás késő estig tartott. Gyönyö­rűen volt a városháza kivilágítva. Jókai ne­vének kezdőbetűje hatalmas csillaggal ragyo­gott homlokzatán. A magyar város lázasan dobogó szíve lüktetett a tavaszi fuvalómban, a város magyar szive, amely minden viszon­tagság mellett is kitart magyarsága mellett. Jókai városában nem is lehet ez másképp. Ahol Jókai, a cseregyerek lakott... Szél-utca 10. — Jókai emléktáblája a pince lim-lomjai között — Mit mond a mostani háztu­lajdonos — Ahol Jókai labdázott Pozsony, február 19. Szél-utca 10. Régi, ódon, vakolathullaj- totta épület a Belváros szivében, a jóhirü po­zsonyi heurigerek, a Steátzerek, az Albrech- tek utcájában. Jókai Mór mint cseregyerek itt lakott 1835-ben Zsigmondy professzoréknál. Az utcát róla nevezték el, de az uj rezsim le­vakartaiba az utcatábláikról Jókai gyönyörű csengésű magyar nevét és visszakéresztelte Szél-utcának. Az ódon ház homlokzatáról eltűnt a már­vány emléktábla, amit a Toldy-kör helyezett oda a nagy iró félszázados jubileuma alkal­mából 1894-ben. A csehszlovák kormány kép­viselője rész tv esz a komáromi Jókai-centen- náriumon, de Jókai utcáját átkereszteli, em­léktábláját, amely pedig semmiféle állam elle­nes szöveget nem tartalmaz, leszedeti. A po­zsonyi keresztényszociális városatyák leg­utóbb elhatározták, hogy mozgalmat indítanak a tábla visszahelyezése és az utcának a Jókai névre való vissza változtatása érdekében. Napsugaras, gyönyörű napra ébredt szer­dán Pozsony. Jókai száz éve, hogy született! Talán éppen abban az órában látta meg a napvilágot, amelyikben ott álltam a Szél-utca 10-es számú ház előtt, ahol a zsengekoru ifjú, a tízéves Jókai, a „cseregyerek14 két esz­tendeig lakott. Kétemeletes, zsiindelyes, zsatu- gáteres ház. Az utcára fönt három-három, ént a földszinten két ablak néz. A zöldre festett vakolat erősen omlado­zik. Oldalt van a régimódi húzós csöngettyü rézfoggantyuval. Ez már akkor is meg volt, ma már nem használják. A kis Móric, ha le­késett az uzsonnáról és a kaput zárva találta, ezt ráncigálta meg, mig Zsigmondyné nagy­asszony, a „liebe Mutter" a boltíves kapu alatt az ajtóig nem csoszogott, hogy Móric­kának ajtót nyisson ... Elfog az emlékezés, amikor a kapun belépek. Fájó érzés, hogy a kapu fölött az emléktábláinak csak a helye látszik. Egy asszony szlovákul kérdi, mi járat­ban vagyok. Magyarul mondom, hogy a ház­mestert kérésem. Az nincs, csak háziúr — mondja magyarul — az meg az első emeleten lakik. — Tudja-e, ki lakott valamikor e házban? kérdem Polacseknét, a szlovákul kérdezőt. — Hogyne, kétein, a Jókai! Itt lakott a földszinten. Itt volt az „irodája". — No, no! Irodája talán csak a Zsig­mondy professzor urnák volt! — Az lehet... A háziúr, Strada Zsigmond pozsonyi német polgár tizenkét év óta tulajdonosa e háznak. Huszonnégyezer koronáért vette Berecz Mihálytók akinek elődje viszont Leppel báró volt. A házigazda lekötelező szívélyességgel fogad. Nagyon szívesen beszél Jókairól, po­zsonyi magyarsággal ez a derék német pol­gár. Tudja, hogy itt lakott Jókai, hisz az em­léktábla fönt volt még akkor. Akkor! De hol van ma? — Hát a pincében! Oda tettük le, mert hát a rendőrség 1922 őszén szigorúan ránk irt, hogy vegyük le. Aztán, nehogy baja es­sék, hát oda tettük. — Megláthatnám?; — Hogyne, kérem. Majd a fiiam lekaiau- zolja. Az aranybeíük már ugyan megkoptak rajta, teccik tudni a naptól, de azért még ol­vashatók ... Gyertya, gyufa kerül elő és a Strada-fiu — érettségizett fiatalember, aki sokat tud Jókairól — lekalauzol a szűk, dohos, penészes pincébe. A bejáratnál mosóteknőket kell az útból el raknunk, hogy bejussunk. A pincebe­járat a keskeny udvarból nyílik. Itt labdázott a kis Jókai Móricka a barátaival. Talán ebben a sötét, szűk pincében bujócsikát játszott? Meghatva lépjük át a küszöböt. Elől a gyer­tya lobog kísérteties fénnyel. Pár percnyi ku­tatás után egy repedt mosóteknő mögül elő­kerül a márványtábla. — Tessékjól vigyázni, nehogy eltörjön! — figyelmeztet az ajtóból Stradáné asszony. — Mikor levettük is, vigyáztunk reá! Egy hordóra fektetjük az egy méter hosz- szu, 35 centiméter széles márványtáblát és a gyertyafény mellett lemásolom a felírást: „Jókai Mór koszorús költőnk e házban tölté 1835—1837. tanuló éveit. Ennek és félszázados írói jubileumának emlékére a Pozsonyi Toldy Kör 1894“ Majd a következő kedves disztichon: „Jókai egykoriban hozzád járt német igére. Most te sietsz hozzá nemzeti szóra, Pozsony." A táblát visszatesszük. A teknő mögé. Hadd pihenjen ott, amig elő nem hívja onnan a józanabb belátás . • • Eölmegyiink az emeletre; a léckeritéses, ódon falépcsők nyikorognak- Elköszönünk a derék Strada-családtól, de búcsúzóul még megkérjük a földszinten lakókat, mutassák meg Jókai egykori szobáit. A Skultétyék mostani lakásában volt a Zsigmondy tanárék nappalija. Az előszobá­ból ..spájz"-ot csináltak, a szobába a kony­hából lehet bejutni. Háziáldás a falon, mellette háborús ké­pek, a világháborúból. „Hol Hit, ott Szeretet, Hol Szeretet, ott Béke stb." a háziáldás ismert strófái. Itt tényleg béke honol ebben a boltíves ódonfalu szobában. A szekrények tetején sok kalitka, bennök kanárimadarak csicseregnek. Az egyikben fekete rigó. Ilyennek képzeltem a Zsigmondyék szobáját. Háziáldásosnak, ma­dárdalosnak. A kis Móric hát ebből a szobá­ból röppent ki a világ legnagyobb mesemon­dójává • .. Emlékezzünk! A boltívek, ha most megszólalnának és beszélnének -Mórickáról, a tízéves cseregyerekről, aki itt biflázta a ne­héz német szókat és itt sajátította el azt a kalligrafikus szép írást, amely még öreg ko­rában is jellemző tulajdonsága volt. Ha meg­szólalnának. sokat, nagyon sokat tudnának beszélni mint ezek az egyszerű, kései lakók itt, szótalan, keveset tudó tanúi egy törté­nelmi háznak ■ •. Rehorovszky Jenő­Megismétlődött a Stanislava Uminska esete: Párisban egy Levasser nevű hölgy agyonlőtte húgát, aki tüdőbeteg volt és ment­hetetlen. A bíróság előtt ő is azt vallotta, hogy húga kívánságát teljesítette. A bíróság, aki Uminska asszonyt öt perc alatt felmentette, ingadozik. Rövid idő alatt a másik eset. Az első esetben a biróság a rendkívüli és meg- rázónak megadta a neki járó tiszteletet és elismerte a szerelmes asszony önrendelkezési ogát, aki eme jog alapján a szerelemnek mindent feláldoz, még magát a, férfit is. A második eset más: a könyörület esete. A sze­relem előtt térdét meghajtó biróság ingado­zik és nagyon kérdéses, fel-e menti a könyö­rületes nővért. A megismételt eset megfakult és veszélyes kísérletet végez a bíróság, ha itt is felmenti a vádlottat, mert a hasonló esetek hosszú sora követné az előző kettőt. Visel­jük-e a ránk mért szenvedést, vagy van-e az embernek joga ahhoz, hogy embertársán úgy könyörül meg. hogy megszabadítja a szenve­déstől — élete árán? Mert a szenvedés is élet és minden élet szent, és sérthetetlen­Egy dörrenés a telefonon keresztül Érdekes öngyilkossági eset Amerikában — Az öngyilkos, aki szétszóratja a hamvait Cbicagó, február eleje. Érdekes öngyilkosságot követett el egy F. A. Siebold nevű chicagói lakos. Siebold még nem is olyan régen egyik leghíresebb építője volt Amerikának, aki nem egy milli­omos szállodát és nyaralótelepet épített, il­letve tervezett. Hatalmas összegeket bo­csátottak rendelkezésére, azonban ö a pénzt elverte. Természetesen ennek nyomára jöt­tek, bár ő a magáéból megtérített mindent, de többé nem akarták alkalmazni, mint meg­bízhatatlan egyént. Erre elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Halála előtt fehivta a feleségét telefonon, ebucsuzott tőle és bejelentette néki, hogy megöli ma­gát. Az asszony még a telefonon hallga­tózott, mikor a drót hírül vitte neki férje halálát. Egy dörrenést hallott a telefonon keresztül. Levelet hagyott hátra, melyben engedőimet kér feleségétől, hogy itt hagyja, de nem tud­ja tovább nézni a szegénységet. így leg­alább felesége az életbiztosításokból gond- nélkül megéiiet. — „így elhatároztam ma­gamat, hogy szabaddá teszlek ugyanazon a napon, amikor egykor boldoggá tettelek (es­küvő napján)" — Írja utolsó levelében. Meg­hagyta, hogy holttestét úgy égessék el és hamvait szórják szét a Chicagó melletti sű­rű erdőben, hogy örökre boldog lehessen. Arra kéri utoljára a feleségét, hogy ha férjhez megy is, de több gyereke ne legyen. Harcok kommunisták és fascisták között Rigában Riga, február 19-Tegnap nagy harcokra került a sor a kikötömunkások és a fascisták között. Mindkét részen több halott és sebesült volt. A kikötömunkások vezérét, Masah elö- munkást is megölték. A munkások gépfegy- vertüz alatt tartották a kikötői berendezése­ket és a fontosabb épületeket. A városban nagy nyugtalanság uralkodik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents