Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-20 / 41. (784.) szám

g i i ow*" vmfKvn 11,1 IJ heti meg, hogy az állam és egyház elválasz­tása napirendre kerüljön. Súlyosabb íeherpróbát még sohasem kel­lett a koalíciónak kiáliapia! Ha a koalíció szo­cialista pártjai — el veiket megtagadva — az utolsó pil in atban bele neiíii memnelk egy, a néppártot is kielégítő kompromisszumos megr oldásba, amelynek megkötését a szóbanforgó elvi kérdések nagy jelentősége fogja megne­hezíteni, úgy a koalíció fölbomlását semmi sem tartóztathatja föl többé. Srámekék kilé­pése a Svehla-kormány azonnali bukását je­lenti és a cseh nemzeti koalíciót egy más rendszer fogja fölváltani. Nemi csodálkö’zuník, ha a pétka bölcseinek súlyos gondokat okozott a német szociálde­mokraták kellemetlenül indiszkrét interpellá­ciója. Úgy véljük azonban, hogy az ellenzék­nek sem szabad közönyösen szemlélni a hely­zet további alakulását. A cseh szocialista pár­tok máris azon töprengenek, hogy milyen lesz a szavazatok megoszlása, ha majd a iképvi- selöháznaik szavaznia kell az interpelláció sürgőssége fölött és nem csinálnak titkot ab­ból a reményükből, hogy a néppárt kontra­szavazatait egyes ellenzéki pártok pro- sZavatzaM fogják elliensulyozni. Abban bíz­nak, hogy nemcsak a német szociáldemokra­ták és a kommurÉsták, de a német nemzeti párt, a német demokrata párt és a némtet nemzeti szocialista párt is velük fognak sza­vazná ebben a kérdésben. Számolnak továbbá azzal is, hogy más ellenzéki pártok, igy a Bund dér deutschen Landwiríe és a magyar kisgazdapárt tartózkodni fognak a szavazás­tól. Mindezek a számitgatások azzal a re­ménnyel töltik el őket, hogy egy egyház elle­nes irány jóvál nagyobb többségre támasz­kodhatnék, mint amilyennel a mostani koa­líció biir. Véleményünk szerint az ellenzék egyes frakciói helytelenül cselekednének, ha puszta hangulatokra alapítanák állásfoglalásukat eb­bén a rendkívül nagy következményekkel járó kérdésben. A mai nehéz viszonyok kö­zött egyetlenegy ellenzéki párt sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elvont teó­riák Titán induljon és lábai alól kirúgja a való­ságban létező politikai helyzet talaját. Mine­künk valamennyiünknek érdekünk, hogy a cseh nemzeti koalíció, a fiatal, de annál gőgö­sebb cseh imperializmus politikai szervezete alkotó elemeire hulljon szét és egy olyan ala­kulásnak adja át a helyét, amely számol az állam többi nemzetének érdekeivel. Ezért minden olyan folyamatot, amely a koalíció felbontására irányul, örömmel fogunk üdvö­zölni és tőlünk telhetőén támogatni. Ha ezt a folyamatot a cseh néppárt indítaná meg, úgy sok szerencsét kívánunk neki még akkor is, ha elhatározását nem oly óriási jelentőséggel biró elvi kérdés érlelné meg, mint amilyen az álltam és egyház viszonya. Mosolyognunk kell a cseh szocialista sajtó ama naiv reményke­désén, hogy a magyar kisgazdapárt tartóz­kodni fog a szavazástól és meg vagyunk győződve róla, hógy a német polgári pártok ebben a kérdésben is zárt egységben fognak Elfáradt emberek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Arató Eszti. A pesti körzőről menekült ide. Ma megint nyugtalan napja volt. Az éjjel Róla álmodott és kimerültén, bágyadtan ébredt, halálos szomorúsággá! a szivében. A déli ut­cák színes és hangos forgása nem űzte el ke­gyetlen álmának sirós hangulatát. Kézenfogta a kislányát és átment Bu­dára. Fáradt, bizonytalan léptekkel imboly- gott a dunaparti vadgesztenyefák alatt. — Anyuka, üljünk le, olyan fáradt va­gyok. A kislánya megrántotta a szoknyáját. Visszahúzta a földre a szeptemberi égen ka­landozó könnyes tekintetét. Egy lombjavesztett, beteg fa alatt még üres volt a pad. Ott leültek. A kislány a ha­risnyáját rángatta. Az asszony gépiesen megigazította, aztán az Ölébe ejtette a ke­zét. Csendes volt a Dunapart. A sápadt sár­ga színek valószinüílenti! finomra tompítot­tak mindent. Néha egy hajó kürtőit a Du­nán. Az őszülő napfény — közeli múlását érezve — még egy utó'sót táncolt a Hungá- riá-szá’ló ragyogó ablaküvegein. — Krasznojarszk ... Krasznojarszk . . . — suttogta az asszony Értelmi jelentése ta­lán már nem is volt számára ennek a szó­nak. ,Csak úgy mondogatta, befelé, magá- nák, ahogyan egy régi, megszokott dallamot dudorászik az ember. Árnyék vetődött a megroccscnt avarra. I. . I ............ -------------——' .... . MJL III" . . 1 a- ILLllU­Bo mlás á cseh kommiüttsla pártban Bubnik képviselőt kizárták a pártból — Haken további „erélyes” intézkedései Már hosszabb idő óta nyílt titok, hogy a köztársaság legerősebb munkáspártja, a kommunista párt súlyos válsággal küzd. Ez bebizonyult a pártnak mintegy félév előtt tar­tott országos kongresszusán, amely a mérsé­kelt irányú Smeral dr.-t eltávolította a párt vezetőségéből s ennek helyére a „forradalmi,, ifjú Hakent tette meg elnöknek. Haken nagy apparátussal s még nagyobb kudarcokkal dolgozott a párt forradalmositá- sán. Hogy ezt a munkáját milyen siker ki­sérte, azt a legutóbbi drágaságellenes tünte­téseknél is volt alkalmunk látni. A párt hivatalos lapja, a Rude Právo ma arról számol be, hogy a párt végrehajíóbizottsága múlt szombati ülésén kizárta a párttagok sorából Búbnak képviselőt, a kommunistapárí csehországi csoportjának az elnökét­Budapest, február 19. (Budapesti szerkesztőségünk teiefon- jelentése.) A nemzetgyűlés tegnap esti ülésén Beck Lajos interpellációt intézett & miniszterelnökhöz genfi utjának eredményé­ről és arról, hogy tett-e a miniszterelnök valamit a mezőgazdaság felsegiíésére ki­bocsátandó zálogleveleknek a külföldön való elhelyezése érdekében. A miniszterelnök nyomban válaszolt az interpellációra és a többi között hangoztatta, hogy genfi utjának csupán az volt a célja, hogy a népszövetség pénzügyi bizottságával érintkezzék, azt in­formálja a szanálás eredményeiről és vele a segítés további módozatait megbeszélje. A népszövetség pénzügyi hizotísága nem politikai testület, mint a népszövetségi ta­nács, hanem tisztára szakemberekből áll és a bizottság fontossága eminens, hiszen a bizottság utján a nemzet bajai a világ elé vihetők, ahol minden bizonnyal meghallga­tásra találnak. A népszövetség pénzügyi bizottságá­ban sikerült egy konkrét eredményt elérni a tisztviselőkérdésben, amennyiben az aktiy tisztviselők április-junius között fölvonulini ,a koalíció többsége ellen. E pártok nagyon jól tudják, hogy- híveik nem csinálná­nak végig egy egy bázeli enés kurzust, másfe­lől pedig bajos föltételezni ráluik, hogy sza­vazataikkal a kormánysz odal ist ák segítsé­gére fognak sietni. A német szociáldemokra­ták és a kommunisták támogatásával az egy­házellenes kurzus ugyan többséggel rendel­keznék a parlamentben, de ez a többség már nem a mai koalíciós többség volna, annak előföltéíeie az lenne, hogy a cseth szociálde­mokraták német elvtársaiknak is helyet ad­janak a kormányban, akiknek belépése a. ka­A kizárásnak oka az, hogy Bubnik kép­viselő már hosszabb idő óta nem ió szemmel nézte azt, hogy a csehszlovákiai kommunista párt vakon követi Monkra utasításait s ezért szakadást készített elő, melyről azonban a párívezeíöség idejében szerzett tudomást s Bubnik kizárásával annak számításait ke­resztülhúzta­A kommunistapárt vezetősége csaknem egy hétig tartotta titokban Bubnik kizárását. A Rüdé Právo mai számában óva inti az elvtársakat, hogy ne tévedjenek oly bűnös utakra, mint Bubnik, különbén az erőskezü Haken ugyanúgy „elintézi” őket, mint a csehországi csoport elnökét* Bubnik képviselő a mai napon bejelen­tette a képviselőház elnökségénél, hogy a kommunisták klubjából kilép és hogy egye­lőre független kommunista képviselő marad. jelenlegi fizetésüknek tizenöt százalékát kapják meg rögtöni előlegsegély gyanánt. Tárgyalt Géniben a hosszú lejáratú hitelképesről is, elsősorban az agrárhitelről. A magyar mezőgazdaság a háborús rekvi- rálások, a román megszállás rekvirálásai, a korona romlása és a hadi kölcsönök réven forgó tőkéje nagy részét elveszítette. A tőkehiány a1 termelés fokozásával volna póto­landó, ez azonban tőkét igényel. Mindent meg kell tenni, hogy a kül­földi tőkéseket arra bírjuk, hogy Magyar- országon befektetéseket igényeljenek, E célból tulajdonképpen csak a londoni és new-yorki pénzpiac jöhet számításba, azonban ezek nem ismerik a záloglevél üzle­teket. Ezért uj üzletágat kell bevezetni a világpiacon, amelynek bizalmát meg kell nyernünk. Szólt ezután a? miniszterelnök a kibocsátandó járadékkölcsönökről, majd föl­kérte a Ház tagjait, hogy a népszövetség tagjaival együtt munkálkodjanak az ország megsegítésén és ne akarjanak hajuknál fogva előráncigált politikai kérdésekkel a konszo­lidáció útjába akadályokat gördíteni. A Ház a miniszterelnök válaszát éljen­\7P.Hp Hirtnmácnl binetbe elképzelhetetlen a kisebbségeknek nyújtott jelentős engedmények nélkül. Feszült figyelemmel fogjuk kísérni a kü­szöbön álló eseményeket, A fegyver, amelyet a kormány egyes tagjai kovácsoltak a szlo- venszkói püspökök és híveik ellen, könnyen sülhet el — visszafelé. A golyó a cseh nem­zeti koalíciót találhatja szíven és sokkal előbb Véget vethet életének, mint még egy-két hó­nappal előbb gondoltuk. Szelét vetettek, de vihart arattak; vihart, amely a lelkek mélyé­ből tör elő. Péntek, tejbruá* 20, A cseh szocialistái! újabb rémlátomásai Prág3» február 19. A cseh nemzeti szocialisták véresszavu lapja, a öeské SIovo a szlovenszkói püspö­köknek újabb „hallatlan terror járói” számolt be. Hrusavszky képviselő ugyanis kérdést in­tézett az iskolaügyi miniszterhez, hogy meg­felel-e a valóságnak és van-e tudomása arról, hogy a írstenai gimnázium hitoktató káplánja megtagadta a szentségek kiszolgáltatását oly tanulóknak, akik a Sokol-egyesületnek tágjai? Markovié dr. iskolaügyi miniszterhelyet­tes válaszából kitűnik az, hogy a trstenai gimnázium hitoktatójának terhére rótt cse­lekmény a námestói gimnáziumban történt, ahol Maguth dr. hitoktató tényleg kihirdette a szepesi püspöknek ama rendelkezését, hogy a Sokol-egylet tagjai a gyónásban nem vehet­nek részt. Vojtassák szepesi püspökhöz is kérdést intézett a pozsonyi iskolaügyi refe- rátus eme rendeleté tárgyában, aki azzal vá­laszolt, hogy ez a kérdés oly egyszerű, hogy arra minden katolikus — nagyobb teológiai képzettség nélkül is — megfelelhet. A katoli­kus embernek ugyanis nem szabad beiratkoz­nia katolikus- és egyházellenes egyesületbe. A Sokol-egyesület egy'házellenesnek bizo­nyult, ami egyébként köztudomású. Aki tehát kellő kioktatás után sem lép ki ebiből az egy- liázellenes egyesületből, az ply lelki indiszpó- náltságot tanúsát, hogy számára a szentségek nem adhatók ki. Maguth dr. hitoktató helye­sen és egyházi elöljáróságának utasításai sze­rint járt el tehát. Az iskolaügyi miniszter ur tehát Vojtas­sák püspök szavaival felel Hrusóvszky inter­pellációjára s egyéb mondanivalója nincs, de nem is lehet. A cseh 'szocialista testvérek pe­dig tehetetlen dühükben fogaikat csikorgatják. Az egyházmegyék határainak rendezése. A Coské $k>vo értesülése szerint a legbo­nyolultabb kérdéseik egyike, az egyházme­gyék határrendezése az utóbbi időben jelen­tős előrehaladást mutat. A határrendezés eb sóséiban az esztergomi, szepesi, rozsnyói, kassai és szatmári római katolikus egyház­megyékre vonatkozik, továbbá az eperjesi, munkácsi; haijdudorogi és szamosujvári gö- rögkatolikus püspökségeket is érinti. Az egy­házmegyék határrendez-ésável szorosan ösz- szefügg az egyházi vagyonnak a felosztása a kettészakadt egyházmegyék között. A fel­osztás alapjául a két részben lakó római kato­likus hivőknek a száma fog szolgálni. A hí­vok számát illetően magyar részen az 1920. évi, Csehszlovák területen az 1921. évi nép- számlálás adatai irányadók. Eme számadatok szerint az eperjesi egyházmegye görögkatoli­kus lakosságának nyolevan százaléka cseh­szlovák, a kassai egyházmegyénél hetvenöt, a rozsnyőinál hetvenkét, az esztergominál öt­venhat százalékban csehszlovák állampolgá­rok Iáiknak a nevezett egyházmegyék terüle­tén. A birtokok felosztása a lakosság szám­arányának megfelelően lesz elosztva. Betűien Beszámol a genfi tárgyalásokról Az asszony felnézett. Elsápadt. Téi . . . te . . . — dadogta remegő szájjal. — Hát te élsz? Egy pillanat múlva: — Maga él? A fiata’ember mosolygott: — Bátorkodóm. Keserű, rossz mosolya, gúnyos hangja kíméletlenül vágott az asszonyba. De mégis élet volt, élő élet: Jó volt. Bánatosan, boldo­gan sirt. A férfi megenyhült. — Szegény ... — suttogta. Sietve kö­rülnézett, aztán lehajolt az asszonyhoz s a kislányra nézve kérdezte: — A tied? Az asszony nem tudott felelni. Sírva in­gatta a fejét: — Enyém. A férfi leült mellé. Várta, amíg elszán­nék a könnyei. — Tudtam róla, hogy férjhezmeatél, — mondta később, mikor az asszony levette a zsebkendőjét vörösre dörzsölt szeméről —- egy barátom megírta. — De te . . . — dadogta az asszony -** azt hittem . . . nem élsz . . . hogy meghal­tál . . . nekem azt mondták. A férfi nyugtalanul mozdult meg: — Azt mondták? De hiszen én minden­nap írtam! Az asszony csüggedten ejtette le a ke­zét. — Én nem kaptam hetekig . . . évekig semmit. Egyszer, még tizenhétben, az utol­sót. A férfi felcsattant: — És ez igy rendben volt? Tovább nem érdekelt? Megnyugodtál benne: Istenem, | Kraszhojarszlcban annyian odavesztek! . . . Az asszony nem felelt. Mint súlyos pö­rölycsapások zuhantak a Vádoló szavak el- kinzott, ffiegfélemfitett lelkére. Már meg­mozdult az ajka a védőbeszédre, aztán fá­radtan elhulltak a szavai: Istenem . . . Istenem . . . Miért, hogy minden szó annyira baná­lis! Hogyan magyarázza meg a remény te- 'enség kába, kegyetlen napjait, azokat a kietlen időket, melyekre ha visszanéz ma, ném tudja megérteni, hógy is tudta túlélni. Égy reggel az anyja jóljátszott részvéttel mondta neki: — Szegény fiú meghalt! Most már min­den kétséget kizáróan megtudtam, hogy nem él. Akkor már néhányszor találkozott a Másikkal. Az anyja folyton azt dicsérte, összehasonlítást tett közte és a között „a skribler” között. Néhány jól beállított hely­zet s a lány a mindén-niindegy vigasztalan­ságának dermedt tehetetlenségével a Másik felesége lett ... . . . Egy öreg ur ment d előttük. Meg­nézte őket és közömbösen elkocogott. — Bocsáss meg ... — suttogta az asz- szöny — bocsáss meg nekem és . . . — Nincs mit, -L mondta a férfi gőgösen és határozott mozdulattal hárította el a keze után nyúló asszönykezet. Az ajka szögletét két szigorú vonás zárta le. Kemény akart maradni. Érezte, hogy a legkisebb ellágyulás új­ra visszalöki abba a feneketlen sötétségbe, melybőil végre kitápászkodött. Kraszno- jarszk . . . éhség és piszok . . . baromi ál­lapotok ... de a hazai levelek: mint rnesz- sziről világitó, biztató, hivó fényjelek! Aztán a nagy szünet ... a bizonytalanság: a bi­zonyosság! Hogy lett megint emberré? Ml étiette ott? Mi állította talpra, hogy hazajött? — Végigélni lehetett, végiggondolni nem* Az asszonnyal Sosem találkozott. Nem kereste, nem kerülte, néha már megesett, hogy napokig nem is gondolt rá. Most meg­ijedt, didergő félelemmel érezte, hogy a ré­gi lány képe még nincs elég mélyre elte­metve. — Nem akaróm! — védekezett valami láthatatlan ellen, mely száz meleg karral akarta újra összeölelni Őket. — Nem aka­rom! Nagy jelenetek, válás, botrány, nem nem. Csak csönd, csak békesség, nyugalom, nyugalom végre! . . . Összehúzott szemmel, hűvösen és ide­genkedve nézett az asszonyra. Az asszony lassan felemelkedett helyéről: — Bocsáss meg, — mondta újra és foly­tatni akarta: Borzasztó tévedés történt ve­lünk. Az uramat nem szeretem. Üres és cél­talan az életem. Boldogtalan vagyok. De eszébe jutott, hogy ezek mind elko­pott szavak, konganak belül, ha a másik nem tölti meg tartalommal Őket. Ázott zsebkendőjével mégegyszer meg­törölte égő szemeit, kézenfogta a kislányát és nagyon alázatosan, nagyon szomorúan ennyit mondott: — Isten veled. Tétovázó, bizonytalan léptekkel éli. dúlt áz utón, melyre rezignált, lassú lebbenéssel hullották a hervadt levelek. A férfi utána­nézett. Érezte, hogy egyetlen szavára visz- sz ajön ne és ottmaradna nála mindörökre. Nem volt szava. Némán nézett utána. Nézte, mint tűnik el esendő, meghajolt alak­ja a rozsdasziu, őszi lombok alatt, mint lesz egyre messzibb s oly távoli, halk és való­színűtlen, mint a szívben egy fájó régi emlék. %

Next

/
Thumbnails
Contents