Prágai Magyar Hirlap, 1925. február (4. évfolyam, 26-48 / 769-791. szám)

1925-02-18 / 39. (782.) szám

Szerda, február Í9. 3 Egy írnok története 1902: ügyvédi irnolí, 1907: birodalmi képvi­selő, 1918: államtitkár, 1919: birodalmi kan­cellár, 1924: a Barma t-botrány egyik hőse, 1925: koldus Berlin, február 17. (Saját levelezőnktől.) Csak az Élet ír ygazi regényeket. Több, mint két évtizeddel ezelőtt meg­kértek hazulról valami peres üigy elintézé­sére. Elmentem egy ügyvédi irodába. A sze­gényes berendezésű előszobában egy Írnok ült, akiről sokáig nem tudtam megfeledkezni. Erőteljes, széles válla, szokatlanul magas alak, óriási kezekkel, belevaló a legváloga- tottabb porosz ezredbe. De járni nem tudott, egyik lába valamelyes betegség következté­ben elveszítette rugalmasságát, úgy vontatta maga után; aki egyszer látta, ezt a járást el nem feledhette. Az ügyvéd kijött, levelet dik­tált Írnokának, a dolog el volt intézve; esz­tendőkig még csak az írnokra gondoltam néha-néha, miért, mi okból, nem tudtam meg­mondani. Vagy iiat eszendővei később ezzel az emberrel találkoztam a Reicbstag folyosóján. A járásáról ismertem meg. Otthonosan moz­gott a képviselők között. — Ki ez, mi ez? — kérdeztem. — Bauer, — volt a feléiét. — Szocialista. Ügyvédi imok volt. Szervezte az Írnokokat és naipidijasckat. Bejutott a szakszerveze­tekbe. Most pedig a Reichsíagba. — Tehetsége, tudása ... ? — Elvtárs. Szorgalmas. Keveset beszél. rA ió ég tudja, mi rejlik még benne. A párt becsüli... A pártja valóban szerette, Ez volt a lép­cső, amelyen felfelé haladhatott. Ő volt az a proletár, aki a másik oldalról jött. Nem volt munkás a szó valódi értelmében. A kis- aikaimazottalk bizalmi embere volt és azt hit­ték róla, hogy sikerülni fog neki pár millió fej-munkást az akikor még nem kompromittált vörös lobogó alatt egyesíteni. Talán szeren­cséje is volt. Nem mondhatnám, hogy okosan ült Fortuna szekerén, de rája került és hagyta magát vezettetni a pártja által. 1918-ban, az összeomlás előtt, amikor II. Vilmos a szocia­listákat felvette a német kabinetbe, Bauer az uj munfcásiigyi minisztérium élére került. Be­ült a miniszteri padokba. Scheideuiann és Erzberger közé. Jött a Versailles! szerződés. Sebei de- marni, mint a kormány feje, örökké emléke­zetes beszédében kimondotta a nagy szót, kegy száradjon el annak a keze, aki ezt a szerződést aláírja. Az egész nemzetgyűlés tapsolt szavainak. A miniszterek is. Bauer is. Csak Erzberger ült némán. Ö tudta, hogy miért. A szerződést mégis alá kellett írni. Sebei de marni ment és Ebért hasztalan kere­sett uj kancellárt. Ki sem akarta a terhes hi­vatalt vállalni. Még Erzberger sem. Az utolsó pillanatban Ebért Bauerre gondolt. És a volt ügyvédi irnok vállalta a kan­cellárságot. Beleült Bismarck örökébe és képviselte itt az uj idők szellemét a régi hagyományok­kal szemben. Az az ember, aki alig tudott apró követelésekért levelezni, most egyszerre Németország sorsát intézte, az antanttal tár­gyalt, nagy politikai problémáik, amelyekhez itiit sem értett, kísér tettek körülötte. . Bauer kancellár volt és maradt a Kapp- mtccsig. Akkor. félre tolták, mint kancellárt, de egy darabig még miniszter maradt, sőt vicékanceliár is volt. ügy beszéltek róla a Peichstag folyosóini Bauer addig marad, amíg el nem küldik. De később biztosan visz- szatér. Mégis öt hosszú esztendeig vezető volt. excelienciás ur és mindig a jövő embere. Azután ... mindig ritkábban jelent meg a Rei eh slagban. Úgy tetszett, hogy lassan min­den talaját veszítette a pártjában. Most a Barma t-botrány pattantotta ki a nagy titkot, hogy Bauer ur időközben üzleti tevékeny­ségre adta a fejét. A volt birodalmi kancellár a Barmai fivérek számára közvetített üzlete­ket provízió fejében. Barmaték részére álla­mi pénzeket közvetített, e jeles firmától ál­landó fizetést húzott, meg mindenféle ajándé­kokat fogadott el. pár ezer dollárt, még több ezer hollandus forintot, egynéhány millió — ■papirmárkát és Így tovább. Most vége minden dicsőségnek. A pártja kényszeritette. hogy a politikai élettől vissza­vonuljon, rövid idő alatt az elvtársak még a saját körükből is ki fogják zárni. De még en­nél is több történt Bauerrel. A Barmatéktó! kapott pénzeket időköz­ben elköltötte. A külföldi pénz elfogyott, a papirmilliókat felfalta az infláció. Ennek az embernek ma nincs pénze, de nincs is sem- miíé'e jövedelme. Tegnap este barátai gyűj­tést rendeztek körükben, hogy a legköze­lebbi napokban ne kellessen eladnia betevő Maijáért lakása berendezését. Tiz elvtárs küldötték Bauer lakására, mint az utolsó alamizsnát. Csak az utolsó fordulat tragikus Bauer életében. A vege. Amikor mindenki elfordul tőle. Amikor mint koldus áll az események forgatagában. Vájjon akad-c ügyvéd, aki újra odaülted előszobájába, hogy ott apró kerese­tekkel foglalkozzon az a férfiú, aki megkö­tötte a versaiiílesi békeszerződést? Vájjon akadna-e vállalat, amely felvenné tisztviselői körébe a volt kancellárt, akiről úgy állítja a saját pártja, hogy rutul visszaélt tisztes ne­vével és beszennyezte a saját tisztes múlt­ját is. Hogy az asszony micsoda szerepet játszott ebben a tragédiában, nem tudom. Nem egyszer láttam a kis jelentéktelen asz- szonykát, akinek mi befolyása sem volt a po­litikai világban, a Rcichstag folyosóján férje mellett. Mindenesetre ö is örömét lelte a nagyúri életben, erre vall, hogy Barmai sok pénze oly hamar elfogyott, hogy most ninc<t miből élniök. Az úri berendezésért ma nem kapni sok pénzt. A volt kancellári ciánért még kevesebbet. Ha jó barátok nem segítenek, gyorsan jöhet a kétségbeesés, a vég... Bauer vicekancellár regényét az Él I c t irta és kezébe nyomta a koldusbotot... V. A Petrogalli Oszkár síremlékére érkezel! első adományok Prága, február 17. Vasárnapi számunkban szóltunk a szlovensz- kói és ruszinszkól magyarság leíkilsmcretéhcz. Azt kértük, hogy az a magyarság, mely Petrogalli Oszkárnak köszönheti nemzeti öntudatának épsé­gét, hitét és a politikai lelkilsmeretnek biztonságát, teljesítse kötelességét Petrogalli Oszkárral szem­ben és járuljon hozzá ahhoz, hogy a P. M. H., mint a magyarság egységének reprezentánsa, méltó emléket állíthasson Petrogalli sirja fölé. Kérésünk nyomán máris érkeznek a magyar­ság lelkiismeretének megnyilatkozásai. Az ered­ményt itt adjuk: A P. M. H. szerkesztősége és kiadóhivatala 199(1 Tarján Ödön Losonc 1900 Alspy Gyula dr. Komárom 100 Ke 2100 Moszkvában uj „lekér terror44 keletkezéséi látják Az angol kommunisták üzenete: Védjetek meg a szovjetet az angol imperializmus elleni Moszkva, január 17. Az Iswjestijában Steklov nagy cikket ir az oroszországi fehér terror újraéledéséről. Sötét hatalmak harcot kezdenek a? bolsevista elvek ellen — Írja. A legújabb időben számos merény­letet követtek el a szovjet pafasztmegbi- zottai ellen és különösen a vidéki alsóbb­rendű szovjet közigazgatás van veszélyben. Most amikor a szovjetkormány a falvak­ban újabb intenzív munkába kezd és meg­javítja a falu szovjetközigazgatását, érthető, hogy a régi zarvaros idők kreatúrái, akik eddig visszavonultan éltek a feledékenység- ben, uj akcióba kezdenek a rend és a szovjet közigazgatás ellen. Ezeket a feltörő sötét ha­talmakat a szovjet meg fogja semmisíteni és ha a fehér terror újra felüti fejét, kegyetle­nül letöri azt. A szovjet kormány eltökélte, hogy a forradalmi törvényszerűséget a legnagyobb szigorral végrehajtja és nem enged semmi kinövést sem érvényesülni. Moszkva, február 17. Tegnap tartotta Bucharában az uzbekistáni szovjet rendes évi kongresszusát. A kongresszusnak érde­kességet az adott, hogy az angol kommunista párt tagjai is részvettek rajta?. Az angol kommunisták az angliai kom­munista párt központi végrehajtó bizott­sága nevében üdvözölték az oroszországi szovjetet és annak a hadtestnek, melynek tiszteletbeli ieje az angliai kommunista központi végrehajtó bizottság, egy vörös zászlót adtak át, melyen a következő sza­vak álltak: „Védjétek meg a szovjetet az angol imperializmus ellen!“ Az angliai végrehajtóbizottság vörös­hadseregbeli hadtestének parancsnoka Fetko kijelentette, hogy a hadtest ki fogja elégítem az angol munkások kívánságait. A kon­gresszuson az angol kiküldötteket viharosan ünm epeitek. Egységes ellenzéki biok Jugoszláviában Pasics aknamunkája e terv ellen. Belgrád, február 17. Zágrábi jelentések szerint a horvát pártvezérek tanácskozásra gyűltek össze, hogy leszögezzék a horvátok- nak a kormánnyal szemben követendő maga­tartását. Ellenzéki körökben azon dolgoznak, hogy az összes ellenzéki pártokat egyetlen parlamenti klubba tömöritsék, hogy így, mint az országgyűlés legerősebb páit- klubia, zártan a kormány ellen dolgozhas­sanak. Kormánykörökben azonban azt remélik, hogy Pasics miniszterelnöknek si­kerülni fog néhány ellenzéki pártot bizo­nyos engedmények fejében a kormányzás­ban való részvételre megnyerni s igy az egységes ellenzéki blokkot szétrobbantani. Hír szerint Surrnin kereskedelemügyi minisztert azzal bízták meg, hogy Zágrábban kísérelje meg a horvátok és a kormány kibékitését. A tavasz újabb gaüonahosszt robbant ki a világpiacon A P. M. H. eredeti értesülése — Prága, február 17. A csehszlovákiai gabonapiacot és a világ gabonatőzsdéit kiválóan ismerő szakember­hez intéztünk kérdést arranézve, miképpen látja a gabonaárak mai helyzetét és azok jö­vőjét. A kitűnő szakember a kővetkezőkben volt szives P. M. H. számára véleményét nyilvánítani: — Meg vagyok győződve arról, hogy a nagy hossz után bekövetkezett nagy bessz, amelynek lökőereje a chicagói tőzsdéből fa­kad, rövid ideig tartó stabilitást hoz a gabona- árak tekintetében. — Az amerikai spekuláció agyonkereste magát, nincs egyetlen amerikai gabonanagy- kereskedö, aki zsebre ne vágta volna a ma­ga tízmillió dolláros nyereségét, akkor, ami­kor a hossz tombolt és a bessz riadalma csak akkor következett be, amikor a gabonake­reskedők zsebében volt már a tízmillió és ér­dekükben állott, hogy ezentul ismét olcsón lehessen vásárolni, elraktározni és tartani a gabonát mindaddig, amíg alkalmas pillanatban ismét rázudithatják a világra a gabonahossz rémét. Ez a periódus, ami most folyik, az amerikai kereskedők tartalékolási idősza­ka, amely nem fog hosszú Ideig tartani, mert hiszen Szovjetoroszországnak a közel­jövőben ismét nagy búzamennyiségekre lesz szüksége és ezeknek beszerzése körül kitör majd ismét a gabonaáraknak emelke­dése. Véleményem szerint a jövő hónap elején ismét várható ogy nagyobb hosszhullám, amely fel fogja verni az árakat, hogy azok némi visszaesés után a mainál feltétlenül magassabban stabili­zálódjanak. — Hogy ez lesz-e az amerikai gabona- spekulációnak utolsó játszmája az európai publikum, az európai termelők türelmével, azt e pillanatban nem lehet tudni, de nem lehet valószínűnek mondani. — Mit vár az idei terméstől? — kérdez­tük. Szlovenszkóban nagyon rossz lesz. A történelmi országokban sem várható ió ter­més. Az időjárás csodálatos inkonzekvenciát mutat. A természet valami furcsa játékot folytat az emberiséggel, február közepén va­gyunk és tegnap a Baumgartenban ibolyát ta­láltam. Szóval egy hónappal előrerukkolt a természet s hogy ehhez mit szól a földben csirázó búza, ezt semmiféle szakértő sem tudja megállapítani. De különben is nem az a fontos, hogy milyen lesz itt a termés, mert nem aszerint alakulnak ki a jövő ár- és ke­nyérviszonyok, hiszen itt nem a mezőgazdasági tényezők, de a gazdaságpolitikai machinációk irányitják a dolgokat. — Itt a földbirtokreform, mint politiká fontosabb, mint a kenyér és mert a földbir­tokreform elpolitizálása Csehszlovákiát rá­kényszeríti az importra, a jövő évi kenye­rünk sorsa attól függ, milyen lesz majd a ter- mé^merikábai^é^pfp^^ A P. M. H. SZERDAI ROVATA írja: glln Egijedem-begijedem.. Jártok-e a suszterhez lószörrel bélelt böriab- áát csináltatni gyerekek, úgy mint mi jártunk és iátsztok-e duplexet és lougamétái úgy mint mi játszottunk? Vagy bennetek is él már a világnak ..z a megváltozottsága, mely a hangos jókedv és a csendes eimélázisok helyett kesernyés kedvvel sajtolja ki a napok lelkét, hogy blazirtan szip­pantsa fel, mint a kokaint vagy mint a hossza ■ szalmaszálon a szódás wiskit szokás. Én már régen nem láttam gyerekeket. Nagy csoportba összeverődött, egymástól rakoncátlau- kodást tanuló, egymást elrontó gyerekcsapatot, azt a kis k-ülön világot a világban, amit mi alkot­tunk akkor, mikor gyerekek voltunk, anyákat két­ségbeejtő. harisnyákat tépő komisz gyerekek. 11a iátok néha városi parkokban nevelőnők pórázaira ■'űzött gyerekeket, akik elegánsan labdáznak, oti- iusósán diakcióznak vagy kedves szcenirozással keringenek, eszembe jut az. hogy régen nem igy volt, régen más volt a gyerekélet és azt hiszem más volt a gyér ebiéig k is. A mi gyerekkorunk a maga játékaival, a szabadjára engedett kölvök- tempóival, a sokszor brutális érintkezési módjai­val, a hátbaveréseivel, fejen talált labdáivá', egy edző periódus volt az élet előkészítő stádiumában. Mcgedzcít bennünket arra, hogy el bírjuk viselni, ha majd jönnek, a karriérfejbeveréseket, a szeren­csével játszott játékban a hátbaveréseket. az em­berekkel való együttélésben a brutalitásokat, szó­val magát az életet. De mi lesz veletek gyerekek, ha igy nőttök fel, csupa modorra tanítva, illem- karotárjában megsétáltatva, finom játékokhoz szok­tatva? Nem lesz erős a ieíketek, ha betéteik botlik az élet, nem lesz szivetek, hogy embersorsokat lepjetek át, hogy fussatok a saját sorsotok szeren­cséje után és megelőzzétek közvetlenül a cél előtt 3. cimborát, aki mindig mosolyogva fog veknek kezet, de mindig arra pályázik, hogy felbuktasson benneteket a cél előtt és övé legyen a nektek járó szerencse is- Attól félek, hogy elfinomultok, túlságosan puha és érzékeny lesz a lelhetek, vagy kificamodtok és túlságosan glrbe-görbe íesz az utatók s az fáj, hogy a ti életetek és a mi életünk között egy borzasztó kontraszt éktelenkedik: tite­ket formás, ildomos finomságokra nevelnek és mi eidurvitjuk, komisszá és bitanggá tesszük az éle­tet, .amiben egyszer nektek lesz vagy nem .esz kenyeretek, helyetek, boldogságtok vagy nagy boidogtalanságtok. TI úgy játsztoic ma. mintha örökké szerelmes szemű nevelőnő áüana maid a hátatok mögött, mi úgy játszottunk valamikor, hogy a szerelmes szemű ncvelőtiő rémülten mene­kült volna e! közülünk. Ti, amikor azt mondjátok: egyedem, begyedem . . . apró színészei vagytok a vitégnak, betanult pátosszal melód iá zó kis hang­szerek, mi a szinészkedést és a melódiázást Ké­sőbbre hagytuk, akkorra, mikor a szerelmes sze­mű nevelőnő felé szerelmes szemmel kezdtük bon­togatni a szivünket. A numerus ciausus zsidó nemzeti megvilágításban Ungvár, február 17. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől-) Ru- szinszkó a cionista mozgalmak legerősebb fészke s egyben a zsidóság egymásközötti elkeseredett harcainak legélénkebb pontja. A cionista elvek eddig a társadalom előtt nem igen voltak ismeretesek, bár mindenki tudja, hogy a zsidó nemzeti öntudat felébresztésé­nek szolgálatában áll. Egy munkácsi újságíró most beszélgetést folytatott egy cionista ve­zető emberrel, névszerint Weingarten Sá­muellel, aki a numerus ciausus intézményét egyetlen szóval el nem Ítélte, sőt azt nemzeti szempontból helyeselte. Weingarten nyilatkozatában kitért a zsidó-magyar politikai együttműködés lehe­tőségére. majd igy folytatta: — A zsidóságnak azonban csak egy ré­sze nőtt össze a magyarsággal, nagy tömegei azonban éppen kultúrában térnek cl a ma­gyaroktól. Ha a zsidóság egy része magyarul beszél, ez még nem teszi azt, hogy lelkileg is magyar- Ez csak annyit jelent, mintha a zsidó Amerikában megtanul angolul. A numerus ciausus ezek után magyar kulturális szempontból teljesen indokolt s csupán a magyar néplélek tisztaságáért folytatott harc egyik megnyilvánulását lát­hatjuk benne, amihez a magyarságnak, mint minden népnek, joga van. Weingarten szerint a zsidóság nemzeti öntudatának hiányára vall, hogy a numerus clausust magára nézve sértő intézkedésnek tekinti és buzdítja a zsidókat, hogy megfe­lelő nivóju zsidó tanintézetek felállítását szorgalmazzák. A nyilatkozat abból a szempontból, hogy mélyen belevilágít a cionista világfelfogás­ba, igen 'érdekes és figyelemreméltó. laaaegsBsnBSBaB SorslegQCkci mindenki csak GaSpierik és Tsa bankházában vesz, BRÜTISLAVA. Radniíná ul. Telefon 2691, 2690 és 2693.

Next

/
Thumbnails
Contents