Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-15 / 11. (754.) szám

Csütörtök, január 15. Zi Gzinházi és képzőművészeti viíágkiálLtás Párisbao Budapest, január 14. (Saját tuglósitónk tói.) A Szajnaparton hetek óta serény munka folyik:, ópitik a pa- villonokat a nemzetközi színházi és képző­művészeti kiállításra a párisi Esplanad des Invalidesen. Közvetlen szomszédságában az invalidusok hatalmas székházának, melynek gyönyörű kupolája márványtemplomában Na­póleon hamvait őrzi a francia nemzet hálás kegyelete, az egész világ képzőművészete találkozik ez év tavaszán. A tavalyi angol világkiállítás súlyos ku­darca nem vette el a franciák kedvét az ilyen nagyszabású vállalkozástól. Noha agío- hetrotterek egyrésze az idén Rómába készül, ahol — e szent évben — kitárulnak a mindig bezárt kapuk is és örökbecsű műalkotások várják a hivők ezreit, Párisban biztosra ve­szik, hogy a szajnaparti világkiállítás óriási tömegeket fog a francia városba vonzani. Paris a tavalyi olimpiászt is kitünően szolgálta ki. A hotelek városában zsúfolásig megtelt minden szálloda. A színházak, me­lyek egész szezonon keresztül féüházakkal játszottak, fellendültek, sőt azok a színházak, melyekben operettet és revüt játszottak, minden este tömve voltak. A nagyboulevar- dok üzleteibe és a hatalmas áruházakba, (melyekben a bölcsőtől a koporsóig mindent kapni, sőt étkezni, újságot olvasi, levelet irn1 és sürgönyözni is lehet), csak úgy özönlöttek az idegenek. A legkülönbözőbb fajtájú valu­tákat hozták magukkal, de mind otthagyták, elköltötték a divat és elegáncia fővárosában. Az idei világkiállítást azonban nemcsak üzletnek tekinti Paris, hanem kiveszi a ré­szét annak lényegéből is. A képzőművészeti részben természete­sen a franciáké lesz a központi pavitlon. Ne­héz volna meghatározni, hogy milyen művé­szeti elv fog itt dominálni, mert a mai 1‘art francais-t a legellentéterebb művészi hitval­lások, a legszélsőségesebb irányok jellem­zik. Egymás mellett: futurizmus, expresszio- nizmus, kubfzmus és — anarchia. Külön épületeket kapnak az egyes euró­pai államok, melyek csaknem kivétel nélkül képviselve lesznek. Szenzációszámba menő esemény, hogy megjelennek a németek is. A háború kitörése óta ez az első eset, hogy együtt szerepelnék a francia képzőművé­szekkel. Rendkívül érdekesnek ígérkezik a kiállí­tásnak az a részlete, ahol a francia gyarma­tok festői és szobrászai állítják ki müveiket: az egzotikus vidékek egzotikus művészei. Köztük a négerek is. De nemcsak a képzőművészeti-, hanem a vele kapcsolatos színházi kiállításnak is meg van a maga különlegessége: a hétszáz nézőt befogadó alkalmi színház, melyet Fré- res Perret, Paris egyik legartisztikusabb színházának, a Theatre des Champs Elysées- nek tervezői építenek- Ez a színház, színpadi súlyos sebével egész Garamkesziig hurcolt a haldokló vitézt; itt szedték le holtan a meg­vadult paripáról, hogy azután a garamszent- benedeki apátsági templom sírboltjában örök nyugovóra helyezzék. Látom megelevenedni magam előtt Bottyán Jánost, Rákóczi hős tá-_ bornokár, kinek ma is jókarban lévő Honvéd- utcai hazában ropogó fiirész és fürge gyalu táncol. Látom őt, akinek szivéhez annyira hozzánőtt a büszke vár, hogy amikor vesztét teljes bizonyossággal közeledni látta, vérző szivének fanatizmusában tönkre tette azt; le­rombolta, árkait beíömette s úgy vonult el szomorú kurachadávai, a labancoknak egy pirhuszi győzelem kétes értékű dicsőségét hagyva hátra. írtak pedig altkor 1709 február havát. Akkor szűnt meg a lévai vár sok di­cső, babérvirágos, győzelmes, fájó és tragi­kus epizódokkal tarkázott esemény szintere lenni. Pedig pár évvel azelőtt maga Rákóczi, a legendás fejedelem is itt időzött hetekig. Itt tűntek fel dicső alakja körül a magyar tör­ténelem aranybetüs, örök életű héroszai. Sor­ra jelennek meg előttem a kályhaláng misz­tikus fényénél Bercsényi Miklós, Thököly! Imre, Vay Ádám, Károlyi Sándor és a többi halhatatlanok. Mind, mind megidézem őket, akik az omladozó várfalak között holdsugá- ros kisértetjáió éjszakák idején megszoktak felenni, hogy a hajdan dicsőséges, véres, gyá­mechanizmus dolgában, páratlan az egész világon. Frappánsan ötletes technikával tel­jesen megoldja a felvonásközök problémáját, amennyiben az egyes felvonások közt a leg­kisebb szünetet is ki tudja küszöbölni. Az úgynevezett „forgó-színpad", melyei nálunk még nem alkalmaznak, a párisi nagy színhá­zakban már eddig is minimálisra redukálta a felvonásközöket, a világkiállítás alkalmi szín­háza mégis meglepetéssel szolgál ezen a té­ren. Míg ezen az alkalmi színpadon bizonyá­ra a Jegmaibb irodalom s a legmodernebb szinjátszási törekvések kapnak helyet, addig Paris legkonzervatívabb színháza, a tradí­ciókat féltve őrző Co-medie Francaise, klasz- szikus ciklust rendez. A másik, államilag szubvencionált színház: az Odeon is kiveszi részét az ünnepségből. Zenei téren természe­tesen a Grand Opera nyitja meg a sort. Az egész müveit világ a legnagyobb ér­deklődéssel kiséri Paris készülődését a világ- kiállításra, mely április havában nyílik meg és egész nyáron át nyitva marad. A franciák minden rendelkezésre álló eszközzel nagyban reklámozzák a kiállítást. A töméntelen sok levélen, mely Parisból iára kél, már most is ..Világkiállítás Páris- ban“ felírással pecsételik le a bélyegeket. A. E­h. ravasz Pasics és a bedult Cankov Hogy lett a balkáni szövetségből elfogatási parancs Radics ellen Belgrád, január 14. Titokzatos és rejtelmes volt az az uta­zás, melyet Cankov bolgár miniszterelnök az elmúlt hetek folyamán Bdgrádba és Buka­restbe tett. Titokzatos és rejtelmes volt az a meleg hang, mellyel a belgrádi sajtó az eddig mindig gyűlölt Cankovot fogadta. Külföldi lapok tudósítói rebesgettek valamit a balkáni államok szövetségéről a bolsevista veszede­lem ellen s vérmes politikusok már a balkáni kisantan- tot látták keletkezőben, melyben Bukarest Prága szerepét játszana. Tény is, hogy a balkáni kommunistaeHe- nes szövetség eszméje Bukarestben pattant ki, mert Romániának vitális érdeke, hogy az északkeletről fenyegető rém ellen adott eset­ben hármasban álljon ki, nem pedig egyedül. A jobboldali bolgár kormány álandó eszmei támogatója e román törekvéseknek s innen magyarázható az újkeletű nagy román-bol­gár barátság is, melyet iegesiegujabbun egy királyi násszal (felix Romama miire...) szán­dékoznak megpecsételni. S hogy Jugoszlávia a kellemetlen Kóburg-izii Cantkovék ellen Nyugaímacedóma rubrszerü megszállásával még nem lépett föl, — jól ismert francia ,,szankciós" recipe szerint — annak főleg ez a rettegő Románia az oka, mely Caitkovban biztos támogatást lát a szovjettel szemben s akivel tehát jó jóban lenni. Pasics azonban balkáni és ravasz. Va­lami előnyt okvetlenül akart az ui balkáni konstellációból Jugoszlávia számlára. Nem küípolitikait, mert M?z Jugoszláviát tartja a kis antant s Szerbia jól bevezetett cég a kis népek uránál, Parisnál, ellenben a vígan rot- hadozó belpolitikát szándékozta visszafiatalí­tani a bolsevisitaekenes szövetség tervének segítségével. Nagy garral és fontoskodva vetette magát hát a román-bolgár tervek mellé, a szovjet elismeréséről szót sem akart hallani, (hisz a szovjet elismerése egyenlő lenne Radics elismerésiével, az pedig fájna a központi államt'estrésznek, sőt illusztrálandó szándékait, elfekíuáít Ls néhány látszólag holsevisíaelícnes lépést.' így először föllépett Albániában Fan Noli eben, akit állítólag a tiranai szovjeíkövet tartott nyeregben, itt szervezve meg a bal­káni szovjeípropagantía központját, föllé­pett másodszor Radics ellen, akit néhány meggondolatlan lépéséért kinevezett kom­munistának — s harmadszor magához ké­rette a bolgár miniszterelnököt holmi „tár­gyalások" jogcímén. A kis ravaszságok sikerültek: Fan Noli clüzciett s Albániában nem az orosz, hanem a jugoszláv lett az ur s a renitens Horvát­országban. Európa előtt reliabitá'ló jegeim ta­láltatott az autonőinífsffca mozgalmaik' letörésé­re. Közben pedig hízelegték Belgrádiban a szegény Cankóvnak, hitegették a bolsevista- ellenes szövetség reményével s a jugoszláv barátsággal, holott az eredeti szándék nem volt más, mint a bolgár miniszterelnök meg- fözése Jugoszlávia belpolitikai ügyé­ben. Boisevizm.us elleni front keli. Hogy a nagy külső szovjettel szemben erélyesen ás­hasson ki Jugoszlávia, előbb a belső bolse- vizimust kell letörni. S e belső bolseviznms letörésére volt szükséges a Cankov vaj való megegyezés: Bulgária ne bántsa az eljövendő nagy szovjeteTlonít blokk reményében Jugo­szláviát: akkor, ha ez belső forradalmakkal akar végezni. Ezt meg is ígérte Cankov s a következmény, hogy Pasics Szófia ap- robációjával léphetett fö! a bolsevistának kinevezett Albánia meg Radics eífen s ki­kaparhassa magának a gesztenyét a fűzből. Mikor pedig ez meg volt, amikor a W-r an gél - csapatok kormányhoz juttatták a szerbbarát A elun ed beyt Albániában s ugyanezek a csapatok Horvátországban is „őrködhettek a rend felett" — Cankov, a bolgár Mer megtette kötelességét s a Mór mehetett, Így használta ki a ravasz Pasics saját előnyé-e a jóhiszemű Cankovot, akinek távozása után a szerb lapok újból elkezdték a Bulgária elleni uszítást a megparancsolt békés betét után s a bolgár miniszterelnök hosszú orral távozhatott haza. A sajtó pedig jelentette: Cankov utjának nem volt sikere. Gyűlnek a terhelő bizonyíté­kok a Roboz-fivérek ellen Budapest, január 14. (Budapesti szerkesztőségünk telefon­jelentése.) A Roboz fivérek bünpörében ma folytatták a tanúkihallgatásokat. Nagy Ká­roly volt detektivfőnök azt vallottat, hogy mikor Robozékat letartóztatta, mert alapos volt a gyanú, hogy részvettek az Apostol nyomda szétroinbolásában, a* román ter- parancsnokságra idézték és ott közölték vele, hogy Roboz a románok oltalma alatt áll. Egy román járőr ezután elvitte Robozt a főkapitányságról és szabadon engedte. A Pesti Élet minden során meglátszott, hogy azt írja, amit a románok akarnak. Roboz Imre és a tanú között ezután éles szóváltás fejlődött ki, mert Roboz azt állította’, hogy ő csak a zsidóüldözés miatt fordult Friedrich ellen a románokhoz segítségért. Erre a tanú kijelentette, hogy soha olyan zsidóüldözés nem volt. a fővárosban, mint a románok mert a román katonák a villamosról szedték le a zsidókat és úgy verték meg őket. Botár Endre rendőrfőtanácsos volt a következő tanú, akiről azt irta Roboz, hogy mindennap zsidó vért früstököl. A tanú terhelő vallomást tett. Nagy Jenő detektiv- felügyelö úgy vallott, hogy Roboz le akarta, fogatni a románokkal, mert a főkapitány utasítására házkutatást tartott a? Népszava szerkesztőségében. Terhelő vallomást tett Vozáry detektivfedflgyelö is, aki azzal volt megbízva, hogy Robozékat megfigyelje. Radicsék szabaáonbocsátása: a Pasics-korraány nagy veresége Belgrád, január 14. A zágrábi biróság határozatát, mely a Radics-párt elleni el­járást törvénytelennek mondja, mindenütt úgy fogják föl, mint a Pasics kormány nagy vereségét. A biróság azt is megállapította, hogy a moszkvai paraszt iníernacionálé, mely miatt a büntető eljárást megindították, nem azonos a kommunista internacionaléva’l. Radicsot magát nem bocsátották még szabadon, mert nem hallgathatták ki, tekintve, hogy a parasztvezér immunitására hivatkozva, min­den -fölvilágositist és vallomást megtagadott. A bíróság a Radics-párt jelölési listáit is érvényesnek ismerte el, ami a közeli választások szempontjából igen nagy je­lentőségű fény. A zágrábi rendőrség most uj vádiratot nyújtott át Radicsék ellen az 'államügyész­ségen. jl A ÉT gfr caPőBBtn szos, hősi időkre elkövetkezett századok ké­sei gyermekei között döbbenetes, elgyötört, csalódott szívvel nézzenek körül . . . Ma néma, csendes, szürkén mindennapi a lévai fellegvár. Büszke elszigeteltségben nieredeznek csonka falai az ég felé s csak a forró nyári zivatarok tüzes villágmcsapásai látogatják meg időről-időre a históriai kőszik­lákat, hogy az enyészetnek alattomos rombo­ló munkájában segítségére legyenek. Századok óta a lévai uradalom minden­kori birtokosa volt a vár tulajdonosa is. És talán nem lesz érdektelen, ehelyütt megemlé­kezni egy általánosan ösmert közmondás ere­detéről, az uradalom egykori birtokosának, Csáky grófnak nevével kapcsolatban. A ne­vezett gróf elnéző és jóságos ember volt, aki szemet hunyt afelett, hogy a gabonáját kicsé- pelő parasztok — kiknek a csépiés fejében az üres szalma konvencióképpen kijárt — fe’ü- letes munka után a gabona tetemes részét minit kicsépelt gabonát szállították haza. Mi­kor az uradalom gazdát cserélt és a parasz­tok folytatni próbálták csendes kis manbu- lációjukat, az Eszterházy gróf tiszttartói eré­lyesen tiltakoztak a dolog ellen s akkor vált szállóigévé, hogy „de ez már nem a Csáky szalmája!" Az Eszterházy régim után 1861-ben lo­vag Schoeller Sándor és Leidenfrost László bérelik ki az uradalmat, majd 1867-ben Scho- eller Sándór és Pál lovagok végleg megve­szik azt a hercegi csakidtó’. Leidenfrost László főbérlő vezetése alatt hatalmas lendü­letet veti az eddig meglehetősen elhanyagolt gazdaság. Óriási építkezések, hatalmas invesz­tációk és kitartó munka árán elsőrendű min­tagazdasággá fejlődött a hajdan harci zaitói, kuruc, török és labanc ágyuk bömböíésétől hangos uradalom. — 1898 után megszűnt a j íőbérnökség és az uradalom élére lovag Schoeller Gusztáv került, aki tiszteletremél­tó és nobilis egyéniségével és a város kul­turális és jótékonysági szükségletei iránt ál­landóan tanúsított megértésével az egész kör­nyék becsülés'ét vívta ki és biztosította ma­gának. — A lévai uradalmi iroda nehány ér­dekes relikviát őriz a régmúlt időkből. így megemiiiésre méltó egy az Eszterházyak ide­jéből való, díszes véretekkel ellátott hatalmas vasláda, melynek raffinált zárja a középkori lakatosmüvészet valóságos mestermüve. Mu­zeális értéke van egy térképnek is, mely az uradalomnak az 1700-as évekből való pontos rajzát adja. Kegyelettel őrzik ° Rudolf trónörökös sajátkezű alá­írásával ellátott művészi kivitelű a , ó díszoklevelet is, melyeket a gaz- * dasági kiállításokon mindig első helyen szereplő uradalom első­rangú . teljesttményeirét érdemelt ki. * Észre sem veszem, hogy Fantázia gyors- röptü szárnyain századokon suhantam ke­resztül. Észrevétlenül foszlottak szét a meg­idézett szellemek, a lévai vár hajdani urainak és lakóinak páncélos, sisakos öltönye eltűnt, hogy jól és kevésbé jól szabott civil öltönyök­be öltözött szorgalmas, dolgos, munkás, mo­dern úriemberek alakjában táncoljanak elém az-ök, akik ma acélos magot vetnek és életet adó gabonát aratnak ott, ahol századokkal ezelőtt vérrel öntözött földön halálthozó puszitó viharokat arattak a szilaj idők nagy­szerű hősei. Tempóra mutantur. A világ forgásában, a haladásban nincs megállás.. De szent azért kötelességünk kell, hogy legyen, áldozni a hősök emlékének. A hagyományok , tradíciók, örökéletüek. Jaj azoknak, akik megtagadják a múltat és nem szentelnek egy-egy babérgalyat azok emlé­kének, akik lángoló betűvel írták fel nevüket a történelem kárpitjára. r 3> Vnlhón íj I, *««5i5*»*€Mr és é*»üfl<e^ 4frr«éetxés, mm BcflajrflsBscaaBl 12" :e3Sán$uáiri»aH ftépvfsefete é# fötevaftata fáéaa tf*íorerisst#ó és B»pdH«sri>a49lc«8 § 9 ISOS. lélf«s B«éwéBné*fi és berendezések. KW IfcETflLIBL itfca $9 -T7. BioSice — Kassa ===== ffa-adea 39 »|

Next

/
Thumbnails
Contents