Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-28 / 22. (765.) szám
3 Szerda, január 2$. irur mew&faMB Nincs sok remény a magyarországi hadikölcsönök valorizálására Emelkednek a magyar hadikölcsönkötvények értékei — A fixkamatozásu kötvények Bécs felé vándorolnak Nyulászy János dr, kincstári főtanácsosnak, a TÉBE előadójának nyilatkozata a P. M. H. számára Budapest, január 27. A világháborúnak olyan áldozatai is vannak, akik minden vagyonukat elvesztették. Ezek közé tartoznak azok, akik vagyonukat a háború alatt úgynevezett fixkamatozásu értékekbe, kötvényekbe fektették. A vesztett háború befejezése után előállott az a helyzet, hogy ezek az értékek a minimumra devalválódtak. Kétségtelen, hogy nemzetvédelmi és szociális érdek kívánja ezeknek az értékeknek, ha nem Is teljes, de legalább részbeni valorizálását. Miután a legutóbbi időkben olyan jelenségek mutatkoztak, hogy ez a valorizáció megindul, felkerestük Nyulászy János dr. ügyvéd, kincstári főtanácsost, a Takarék- pénztárak És Bankok Egyesületének előadóját, aki munkatársunk előtt éhben a kérdésben a következő nyilatkozatot volt szives tenni: — A fixkamatozásu értékek piacán az utolsó időben tapasztalt árfolyaimemelkedés legfőbb tényezője: a spekuláció. Részvényeken és egyéb papírokon annyit vesztettek az emberek, hogy azt gondolják, miképp a fixkamatozásu értékeken fognak majd nyerhetni. Hiszen ha a fixkamatozásu értékeket csak 1—2 aranykoronára valorizálják, ez már 15__30.ezerszeres árfolyamát jelenti a névértéknek. — A stimuláló tényezőik e tekintetben nem hiányoznak. Egyrészt kétségtelen, hogy az aranyjáradék kamatszolgálata rövidesen meg fog kezdődni. Ez viszi magával a többi állampapírokat. Külföldön és különösen Németországban szintén valorizáltak bizonyos fixkamatozásu értékeket, ennek is van befolyása. A pénzintézetek egy része jelzálogkölcsönök visszafizetésénél záloglevelet követel a felektől, ez szintén emeli a keresletet. Óvadék célokra alkalmas újabb értékpapírjaink nincsenek; ez megint egy keresletfokozó tényező. Amidőn tehát az egyik oldalon a spekuláció ösztönzése és a valóságos igények emelően hatnak, a másik oldalon pedig nincs megfelelő ajánlat, az eredmény csakis az lehet, hogy az árfolyamok nekiszaladnak. — Az eladók részéről pedig nincs megfelelő kínálat. Akinek hadikölcsönkötvénye, koronajáradéka, vagy záloglevele van, legnagyobbrészt nem törődik vele és inkább [pTHBROK Na Amerikai írógépek csapággyal, Étla : t csendes járattal. Mm ffpl ] Glbian & Comp. ^ Prága II., Lucerna. Telefon: 8329. ^ F Uegeurinp Bratislava, Justiliiude 13. — A. M. Ciíin- sky KoSice, Mlynská-u. 14. - S. Strausmann üzborod. otthon tartja a papirt, hogysem aránylag csekély többszörösért eladja. — Csak annak az embernek a papírja kerül piacra, akinek a fixkamatozásu értékben rejlő pár koronára tényleg szüksége van, vagy akiből ezt a spekuláció kicsiklandozza. — Érdekes különben az, hogy ezek a fixkamatozásu értékek, különösen a záloglevelek, a legutolsó időben Bécs felé vándorolnak és a kiviteli engedélyek javarésze Bécs számlára vásárolt záloglevelekről szól. —» A belföldi spekuláció nem nagyon keresi ezeket a papírokat. — Pedig nem sok remény van arra, hogy valorizálhassunk. — Költségvetésünk az állami papíroknál valorizálattan kamatokat számit, egyéb fixkamatozásu értékeknél, nevezetesen zálogleveleknél és községi kötvényeknél a valorizáció lehetősége szintén ki van zárva, miután a jelzálogkölcsönök legnagyobbrészt visszafizettettek, a községek terhét pedig valorizálással növelni nem igen lehetséges (K. E. K.) Pasira !M iélMra verlek egy nM igvisel Hogyan készül a jugoszláv kormány a választásokra Belgrád, január 27. (Saját tudósítónk távirata.) Bácskában újabb megdöbbentő választási erőszakosság történt, amely mái tán sorakozik azokhoz az atrocitásokhoz, amelyeknek segítségével Pasios kormánytöbbséget akar összehozni. Tegnap délután Kraft dr., a német parlamenti párt elnöke autón a Zombor melletti Oszivart községen haladt át. Mikor a községháza elé érkezett, negyven botokkal felfegyverzett fiatalember ugrott a gépkocsi elé és azt megállította. Ezután a terroristák szitkozó kiáltások közepette Kraft dr-t kiemelték az autóból és ütlegelni kezdték. Jó negyedóráig tartott ez a borzalmas játék, miközben a képviselőt Beregszász, január 27. A beregszászi adókivető bizottság működésiével ‘kacsolatban csúnya panama pattant ki a napokban, amely annál nagyobb feltűnést és elkeseredést keltett, mivel igen sok embert egzisztenciájában érint. Január 20-áin tárgyalta a bizottság az adófelebbezéseket; több ügy letárgyalása után, amikor a Neuwelt Sándor malomtulajdonos ügyére került a sor, felállt Aumann János bizottsági tag és kijelentette, hogy ezt a bizottságot nem tartja alkalmasnak a tárgyalásra, mivel Simon Lébit, a bizottság ogyik volt tagját Neuwelt Sándor 9000 koronával megvesztegette. Tekintettel arra, hogy Simon, midőn ezt a pénzt tőle visszakérték (mivel a tagsága megszűnt s Így a pénzt már nem volt módjában megszolgálni), azt ftfelte, hogy visszafizetni nem tudja, mivel ezt a pénzt a bizottság többi tagjai között szétosztotta, ennek folytán a gyanú minden bizottsági tagot egyformán elér, kéri, hogy a bizottság ne folytassa addig munkáját, ameddig meg nem állapítják , hogy ki kapott a pénzből. Aumann bejelentése óriási konsternációt keltett, a bizottság működését azonnal felfüggesztették, a vizsgálat megindult, melynek vezetésére úgy fején, mint testének minden részén el- halmozták ütésekkel. Kraft képviselő eszméletlenül maradt a helysz nen és haldokolva szállították a zombori kórházba. Egész teste és feje tele van súlyos ütések nyomaival. Az orvosok még nem tudták megállapítani, hogy szenvedett-e belső sérüléseket vagy sem. Az orvosi vélemény szerint, ha az ütések nem értek nemesebb szerveket, akkor még megmenthető az életnek, ha azonban a képviselő belső sérüléseket Is szenvedett, akkor az orvosi tudomány már nem segíthet rajta. A Jugoszláviában élő nemzeti kisebbségek körében ez a hallatlan tett óriási elkeseredést keltett. Kugler vezérpénzügy igazgató személyesen ustazoitt le Beregszászba. Előzmények A beregszászi pénzügyigazgatóság mellett évek óta egy adókivető bizottság működük, melynek tagjai kezdetben főképpen a kincstártól független, abszolút becsületes emberek voltak. A bizottság működését azonban a pénzügy-igazgatósáig 1922-ben törfénytelenül felfüggesztette s néhány hónapig szüneteltette. Amikor a bizottság újra összeült, hiányoztak belőle a fentebb említett független emberek, ellenben csupa olyan egyénekből állították össze, akik valamilyen kapcsolatuk folytán függő viszonyban állottak a kincstárral (engedély, trafik). Természetesen az uj bizottság működése jobban tetszett a pénzügyi hatóságoknak, hiszen az egyik tag sztereotyp válaszán, amelyet az adózók elbírálásánál éveken keresztül adott, az egész város keserűen mulatott. A válasz t. i. ez volt: „Wie die gnádige Herren wünschen . . már mint a pénzügyigazgató. Történt azonban, hogy az egyik tagot, Simon Lébi kocsmárost egy évi működése után a pénzügyigazgató eltávolította a bizottságból s helyette Földes Géza kereskedő nevezte ki. Ekkor a kereskedők egyesületének küldöttsége Vince Hugó elnökkel az élén Ung- várra ment Kugler vezérpénzügyigazgatóhoz és Simon Lébi visszahelyezését kérte, azonban sikertelenül. Ez a deputációjárás érthetővé válik akkor, mihelyt a kereskedők egye sülete egyes vezető tagjainak adóösszeg: vizsgájuk. A hadiadók és a vagyondézsma 1. vetésénél érthető felháborodást keltett aura idején, hogy az adóösszeget vérlázltó igazság ■talansággal állapították meg. Míg közismert milliomos cégeket, amelyek* nek földbirtokaik, erdeik, szeszgyáraik, szöllöbirtokaik vannak aránylag nevetségesen csekély Összeggel terhelték meg, addig egyenes utón járó magánzókat, akik öröklött, vagy munkával szerzett vagyonukat ápolgattók, amely nekik dkupán normális megélhetést biztosított, horribilis adótételekkel sújtották. Már akkor rebesgetlek bizonyos neveket, panamát emlegetlek, de S'jnki pozitív bizonyítékkal nem tudott előállni. Az egész panamát két beregszászi ügyvéd ádáz harca pattantotta ki. Ez a két ügyvéd Reisman Simon dr. és Simon Mózes dr.. kik évek óta minden elképzelhető fegyverrel küzdenek egymás eíln. Ez a harc akkor vált ■élessé, amikor Simon Mózesnek sikerült Reisman Simon ellem egy erdöcladási üggyel kapcsolatban a beregszászi képviselőtestületben majdnem egyhangú bizalmatlanságot szavaztatni. Simon dr. ugyanis ez alkalommal Reisman dr.-nak első albirói minőségben tett eljárását vette birálóbonckés alá. Reisman válasza oirre az ütésre az volt, hogy keresett ürügyekkel fegyvertársa, Kosler főszolgabíró segítségéve! Simon Mózes dr.-t városi képviselői mandátumától megíoszttatta. Simon rövid ideig maradt adós: míg egyrészről Reisman Simon ellen az ő biztatására állítólag negyven feljelentés érkezett az ügyvédi kamarához, melyek közül, ha csak egy is bebizonyittatnék, ez Reisman ügyvédi gyakorlatának felfüggesztését vonná maga után, másrészről lapjában leleplezte Kosler főbíró panamáit, sikkasztásait, Kosiért letartóztatták, később szabadlábrahelyezték, de úgy őt, mint aljegyzőjét, Kautsky Karéit állásától felfüggesztették. Természetes, hogy erre a súlyos vágásra Reismaniwak méltó választ kellett adni. Mint■ hogy azonban Simon Mózesről köztudomású, ■ hogy saját személyében korrekt úriember, öt ■ közvetlenül nem sebezhette Reisman semmi• féle mérgezett nyila. Ezért rántotta le a lep■ let Auman János Simon Lébiről, mert tudnunk 1 kell, hogy Simon Lébi édesapja Simon Mó• zesnek. Auman azon a bizottsági ülésen mint Reis- i mán dr. sírohmannja beszélt, csak azt nem 1 hangsúlyozta eléggé, hogy nem egyedül Simon Lébi követte el a panamákat, ha- í nem még mások is részi vettek abban, akik i nevét a rendőri kommüniké fogja nyilvános. ságra hozni. „És mért oly későn . . hogy a költő í szavait idézzük, hiszen Auman kezdettől tag- ja a bizottságnak. A város lakosságának az a része egyéb- c ként, amely nincsen belekeverve a panamába,- elégtétellel állapítja meg, hogy a két veszeke- z dő között a közélet tisztul . . . A beregszászi adópanama htslisszaitaiM Milliós vagyonok, nevetséges adók — Ami kor két ügyvéd késhegyig harcol egymással — A P. M. H. eredeti tudósítása — ben van, akit csak malacok várnak, meg pletykás szomszédasszonyok. Himbálódzó járására íelneszelt a rét, a tikkadt füvek meghajoltak lábai alatt és a patakpart öreg fűzfája .. rák ..kotta bánatos ágait. Messziről egy vonatfütty iramlott, elfúló lélekzettel, aiig- alig hallhatóan. Az asszony eltűnt a kanyaró- dónál. Aá ura sóhajtott és hatalmas szorítással markolta meg a vaskalapácsot. Ütni akart, enyhítem! a felviharzott keserűségen, mi most hirtelen erővel zuhant a leikébe. Aztán elkeseredve kezdte lóditgatni a szétterpeszkedő síneket és hang nem jött ki száján. v . Este, hogy egy kis szél indult a hintázó levelek között, letették a kapát, kalapácsot és a mérnököt várták, aki az éjjeli munkarészt jött kiosztani. Lassan, mindent vizsgálva közeledett az állomás felől és egy papirosra jegyezgetett. Mii.ar a munkások csoportjához írt, megemel' ', a kalapját és halk száraz hangon adta ki az utasításokat. A többiek bemehetnek, de vagy négy munkás itt ma rád délig, míg váltás lesz. Ügye’ai keli a vonatot és jelzéseket adni neki, hol vigyázzon. És rámutatott. Kenyeres Imrére is. Ez lehorgasztotta a fejét, de a veleszületett kötelességtudás bélén: ugtatta a parancsba. Leült és a lámpáját tisztogatta. Másik három őr-társa békés .a kerítette magára a subát és beljebb mentek az erdőnek. A többiek lassan mondtak jóéccakát és a kis hajtókocsin kaptattak hazafelé. Kenyeres Imre magára maradt. Leült, de nem akart gondolni semmire. Legjobban hazajutni szeretett volna, de udta, bog'7 iem szabad. Nagyon megbüntetnék. Meg aztán minek is? Hátha nem igaz, amit az asszonyról mondtak, amit látott s amit ö gondol. Az este békéltető csendje ráült lassan és úgy érezte, hogy ki kell engesztelödnie. Mint a szomszéd erdő lakóinak lármája: úgy csendesedett el az 5 háborgása is és lassan, önkéntelenül átnyúlt a kenyér után, amit a hideg fazék mellé fektetett az asszony. De hirtelen visszatolta az egészet. Az esti szürkület füttyszót dobott át hozzá. Fölállt és arra nézett. A töltés mellett Zsóri Jóska indult a falu felé. Nem volt szolgálatban és sapkájával jókedvűen sodorta a virágokat min- felé. Imre ordítani szeretett volna, de mást gondolt és csendben, nagymessziről kísérni kezdte. Az este közben lassan lejjebb hágott az égi trónusról és egyforma feketére festette a tájat. A faluban apró ablak-őrszemek égtek. Egy kuvasz üvöltött a túlsó végről. Hangos viháncolások hangja repdesett a levegőben, jóleső nevetések csengését dobálta a szél. Valaki harmonikát nyekergetett. A falu este. Zsóri Jóska kinyitotta a Kenyeresék ajtaját. Imre megállt egy fa alatt. De a kiskapu mindjárt kinyílt megint és a felesége hangja szólt onnan-felől: — Majd kap egyszer rózsát. Mit szól Imre, ha látja, hogy mindétig hiányzik a fárul! Úgyis sokat beszélnek már mirólunk, hát nyughasson egyszer . . . Zsóri Jóska nehezen szánta el magát, hogy hazamenjen. De az asszony kilépett a kapun és azt mondta még: — Most házatnék apámhoz. Imre is gyön nemsokára. Zsóri Jóska utána kapott, de a Julis elta- szitotta, nevetve, kelletve magát és dúdolva sietett a templom felé. A fiú még állt egy darabig, utánanézett, aztán sapkáját hetykén a fejébe csapva, indult el-felé. Gondtalanul baktatott ismét a töltés irányába. F me kilépett a fa árnyékából és utána indult. A feje nagyon zavaros volt s egy pillanatban az ő asszonyát látta, akit vasárnap délelőtt suhogós, színes selyemruhákba öltöz-; tetett, hogy irigykedjenek rá valahányan, akik csak a templomba járnak az Ur előtt tisztel- kedni, aztán hirtelen Zsóri Józsi nevető barna arca tűnt elé és tudta, hogy ez az ördög. Az igazi ördög, aki az ö mennyországát dúlja fel. A síneknél utolérte. — Megállj! — mondta és elfbe dobbant. Az megállt és ijedten ránézett: — Mit akarsz? — Hol voltál? — A faluba, — hebegte, — Nem igaz! — robbant ki Imréből a visszafojtott indulat. Dühe kigyulladt, mint a villanylámpa és hirtelen támadt hatamas erővel derékon kapta ellenségét. Irtózatos, néma, lihegő dulakodás kezdődött köztük. Csak lábaik dobbantak a köveken. Az apró kőkockák félve gurultak a töltésről lefelé és a sin megcsendült, valahányszor vaspatkós cipőjük odaütődött. Kenyeres Imire ledobta a legényt a sínekre. — Eressz! — hörögte kínlódva. Mit akarsz? — Julis . . . Láttalak! — fújta a szavakat tagolatlanul a fülébe. — Mér nem vigyázol rá? — szakadt ki itt is a kárörvendés a vetélytársból. — Gyalázatos! — ordította Imre és két vállánál fogva odaütötte ellenfelét a kiálló sinfejhez. Az daléit. Ott feküdt mozdulatlan, félig- nyitott szemmel és tarkója alatt lassú vér- tócsa terjengett. Messziről vonat dübörgését hozta el a szél. A hegyek között százszorosán visszhangzott a robaj. Imre felfogta az ájult testet és végig fektette a síneken. Aztán nekidült egy akáctörzs- r»ek és a sötétségben próbált olvasni. Semmi. A szél borzongó nótáikat dalolt s a patak halk csobbanásokkal jelezte, hogy él. A faluban egy kutya vonított. Imre felfigyelt a vonatra. Messzi-messzi már látszott is a sárga fénypont. Hol itt tűnt el, hol ott. Lehajolt az eszméletlen emberid és megnézte. Zsóri Jóska hideg homlokán a veríték ütött ki és kínlódva léiekzett. A vonat egy domb mögé jutott s mire újból előkerült: lámpásai mint az élő lelkiismeret, mint a biró két szeme, mint az Ítélet, fúrták keresztül Imre lelkét. A tüzszikrák vörös fényt okádva repkedtek szét a sötét, titokzatos fák között, mintha az örök büntetés forró katlanát gyújtották volna föl. A nagy csendben zilálva, fújva emelkedett a vonat fekete tömege. Imre akkor lehajolt és lehúzta az ájult embert a sínekről. A nedves fűre cipelte, nyomában vékony véresük húzódott kígyózva. Akkor felemelte a kezét s egy mély kiáltással a mozdony elé dobta magát.
