Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)

1925-01-27 / 21. (764.) szám

Kedd, január 27. , V^OtíMAGYAKTfiRteP r Érdekes terv a nyitramegyei járások átcsoportosítására Nagysurányi járás? — A verebélyi és ógyal- lai járások megszűnnének — Az éreskujvári járás tiszta magyar járás lenne Érsekújvár, január 26. Á nagysurányi képviselőt tűiét még az elmúlt év nyarán tervet dolgoztatott ki, amelynek alapján a nyitramegyei járások úgy csoportos itatnának át, hogy egyesit az állam egy járási adminisztrációt: járási hivatalt és járásbíróságot megtakarítaná, másrészt pedig — s ez volt az ö szempontjukból a fonto­sabb — hogy Nagysurány — mely mint vasúti csomó­pont erre valóban alkalmasnak látszik — járási székhely legyen. A képviselőtestület felfogása az volt, hogy Nagysurányt sok körülmény igen fej- lődésképessé teszi, ehhez azonban elsősor­ban hivatalok kellenek, aemlyek ezt a ma' még kis, de másris fejlődő községet az egesz környék centrumává teszik. Nagysurány, hogy áldozatkészségét iga­zolja, kötelezettséget vállalt az összes szükséges középületeknek: já­rási hivatali háznak, iárásbirósági palotá­nak síb. felépítésére. A javaslat A javaslat szerint: szüntetíesék meg a verebélyi járás s osztassák két részre. Északi részét csatolják az aranyosmaróti já­ráshoz, déli részét pedig a most megszerve­zendő Nagysurányi járáshoz, amely a vere­bélyi járás déli felén kívül megába zárná a mai érsekujvári járást — Érsekújvár nélkül. Az uj érsekujvári járás Érsekújvárhoz csatolnák az egész mai ögyallai járást s ez volna — Érsekújvár székhellyel — az uj érsekujvári járás, mely­hez úgyszólván kizárólag magyar községek tartoznának. A javaslat kilátásai Az uj helyzetnek kétségtelenül volnának jelentős előnyei. A járások beosztása föld­rajzilag ideális lenne, miután a járási szék­helyek központi fekvésük révén nehézség nélkül megközelíthetők lesznek. A belügyminisztérium a javaslat tanul­mányozása után leküldte azt az egyes érde­kelt járásoknak, amelyeknek járási tanácsaik­kal véleményeztetniük keli a javaslatot. Az érsekujvári járási tanács január 29- án, csütörtökön tartandó ülésén foglalkozik a kérdéssel . xx A legkiválóbb púderek és toalettszappa- rok, melyeknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásán finom, Procháska paríiimeriá- ában kaphatók. A föidarakolt menyasszony Egy aogoi íarrner iöidarabolia menyasszonyát — Az áruló helyesírási hiba — Viharíáklyák fényénél ásták ki a holttestet. London, január közepe. Londonnak is meg van a maga Léderer- je. Thorn 26 éves farmer meggyilkolta föl- ilaraboltá és a közeli erdőben elásta 26 éves menny asszony át, Eldie Cameront, egy lon­doni gépirónöt. A gyilkost elfogták, tettét bevallotta és a londoni törvényszék most tárgyalja az ügyet, mely egész Londont izgalomban tartja. — Tkomnak Crowbo- roughban farmja volt. Mennyasszonya Lon­donból többször kirándult hozzá és néha két bárom napig maradt a vőlegénynél. Decem­ber 5-én megint kiutazott hozzá, de négy napig maradt el és nem adott életjelt magá­ról. Szülei már nyugtalankodni kezdtek, mikor .egy levelezőlap érkezett, amely azon­ban nem a lány kezeirását mutatta. A levele­*AAAAAAAAAAAA*,AAAAAAAAAáAAAAAAAA 2 A legmegbízhatóbb E 2 test- és szépségápolás* E 2 cikkek, arckrémek, l 4 ► 2 púderek, szappanok, l 2 stb. a - E 1 Corso Paríumerlaban \ 2 KoSice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► < . ► ^ Valódi kölni vizek és francia Illatszerek ► ^ Postai szétküldés. ► <▼¥▼▼▼¥▼▼¥▼▼▼▼▼▼▼▼▼¥¥??¥▼¥▼?▼▼▼* zőlajp a szülőket arról értesíti, hogy a lány esküvő után fog csak hazatérni. A szülők még egy darabig vártak, de mikor lányuk egy hét múlva sem jött vissza, detektívek mentek ki a farmra és Thornt vallatni kezd­ték. Eleinte oly bámulatos ügyességgel felelt a keresztkérdésekre, hogy már-már elosz­latta a gyanút, de az utolsó pillanatban meg­kérdezték, ő irta-e a levelező lapot. Mikor nemmel válaszolt felszólították, hogy írja le a szöveget még egyszer és ekkor ugyanazt a helyesiráshibát követte el, mint az eredeti lapon: a „\vedding“ (esküvő) szót egy d-ével irta. Most már nem tagadott és bevallotta, hogy ő gyilkolta meg a* menyasszonyt. El­mondta, hogy egy gazdag leánnyal ismer­kedett meg, akire menyasszonya féltékeny- kedett. Többet nem valott, de valószínű, hogy menyasszonyát el akarta tenni láb alól, hogy a gazdag lányt vehesse el. A rendőrség és a detektívek kiszálltak a közeli erdőben megjelölt helyre. Szélvihar dühöngött és esett az eső, úgy hogy viharfáklyák kísérteties fénye mellett ásták ki a holttestet. Egy kis ládában volt a le­vágott fej, egy zsákban a törzs, egy másik zsákban a lábak. A gyilkosságot Thorn nagy nyugalommal végezhette és a cso­magolással sokáig bíbelődött. A gyilkos apja köztiszteletben álló em­ber, aki, mikor fia szörnyű gyilkosságáról értesült, teljesen megtört. A gyilkost beszál­lították a’ brixtoni börtönbe. Legendás riport a munkácsi Turulmadárról Halk hangok egy munkácsi éjszakáról — Megszületett a Turul-madár örök legendája — A P. M. H. eredeti riportja — = Munkács, január 26. A nagy dom'b tetején iurtak, faragtak, kala­páltak. Olyan zaj volt, mint kétezer év előtt, ami­kor egy másik dombon Krisztus és a latrok ke­resztjét verték össze. És most is ott voltak az írástudók, farizeusok és a nép vénei. Meg a cső­cselék is és egy-egy hivő. A kalapácsübések bele- sirtaík az égbe és a farizeusok örvendeztek- A ka­lapácsütések ibelesirtak az égbe, a csőcselék bá­mult, a munkások egykedvűen dolgoztak. A kala­pácsütések belesirtak az égbe és a .hívők sírtak. Pedig ezen a dombon sokkal kisebb esemény történt, mint azon a masnikon kétezer év előtt. A műink ácsi Turult bontották a dombon. Vas­karmait lefürészelték, szárnyait becsavarták, hogy ne tudjon röpülni, törzsét pedig deszkasirba dob­ták. Nagyon hamar ment minden, a Turul óráik alatt halt meg. De ez nem is különös, hiszen min­dennel így történik ezen a világon. A kalapács- ütések még utoljára sírtak fel az égbe, azután minden csendes lett . . • Dhnult pedig azóta, hogy a muinkács'i Turult lebontották, két Írét. Fantasztikus suttogások kel­tek szárnyra a nép között. Szorgalmas, becsületes nép lakik itt a közvetlen környéken. Nem is ma­gyar, hanem német. Vagy, ahogy ők nevezik ma­gukat, svábok. Svábok, akik óvatos, behúzott nyakkal járkálnak a- ma] világban. Becsületesek, hűek a régi tradícióikhoz, nem sokat beszélő nép, csak néha bökik ki elkeseredetten: jobb volt va­lamikor régen. A suttogás szájról-szájra keit- Nemcsak öreg­asszonyok mondták egymásnak kora estéken, di­dergőén a kiskapuk előtt. A lányok nagy víhán- cojás közben hirtelen felnéztek a várdomb tetejé­re és össze rázkódtak a hivős félelemtől. A legé­nyele meg tudáikoskodva meséltek róla. Az öreg svábok csak tempósan bólogattak a tejükkel. Nagy Mr született meg a Turul dombja alatt. Babonás, félős hír. Visszaikísért a Turul! Éj- szatkártkint recseg-ropog a kőoszlopot körülölelő faalkotmány. Azután zugás, bugás támad a leve­gőben, mintha száz éji madár repülne rohauvást a vár felé. Éj szakánk int visszaszáll a Turul a mun­kácsi vár fokára, fájdalmasan siratja két lefüré- szelt lábát, nem tud leszállni. megpihenni, csak kering-kering a vár felett. És nyomában, utána, száz és Száz madár. • . . Megszületett a legenda! Egyszerűen, szépen, igaz emberek hivős leikéből, egyszerű leikéből. Sváb parasztok összedugták a fejüket, az asszonyok összébb húzták magukon a kendőt, a legény belekarolt a lányba és éjszakának idején elindultak. 1925-ben, a huszadik század felvilágo- sodótt, hitetlen korának első negyedes állomásán, elindultak asszonyok és férfiak éjnek idején kisér- tetet nézni. Legendát igaz történetnek látni, ma­gyarok madarát hű-testvéri szemmel bámulni el­indultak a sváb testvérek. ... Az éjszakában a várfokon szwonyos ka­tona állott őrt. A falu csöndes, kialudt szemű ut­cáin a csendörjárőr járkált. Hü-testvérí svábok lopózva, mint összeesküvők surrantak a kertek aljában megnézni á kísértő, elfiirészelt lábú ma­gyar madarat. • . . A sötét, éjszakás mező didergéssé cif­rázta máskor nem félő testüket, a ‘lelkiSk babonás, legendás hittel akart hinni és reszketve sza­ladt, ujjongva .mégis félve sietett a csoda felé. A vár ugyanolyan volt, mint máskor. Az őr­szem lépése ugyanúgy kopogott a köveken, a kő­oszlopon ugyanúgy nem volt ott a Turulmadár, mint már hetek óta, az éjszaka csak azt a züm­mögő, félős nótát dúdolta, mint mindig. De józan, nem félő sváb emberek most mások voltak. A hitük akarta átformálni a lelkűket, az agyuk akart más, szép, rózsaszín hitet erősza­kolni a lelkűkbe. És mert semmi nem volt, ők mégis akartak látni. És láttak. A vár most irtó, nagy tömbnek tűnt fel nekik. Nagy, hatalmas erősségnek. Leágazó, erőszakos bástyákat éreztek a szemükkel. Az őrszem lépé­sét úgy hallották, mint a .porkoláb menését- Az éjszakáról azt hitték, hogy félelmetes muzsikát harsoiTiéz a fülükbe, a sötétség ráfeküdt a mellük­re. És látták a Turulmadarat keringeni a vár fe­lett. Látták lefürészelt lábait, csonka szárnyát. Látták a kísérteties vergődését, vijjogása a lel­kűkbe vágott és látták, látták, hogy lecsapni ké­szül. Nagy, hatalmas csapással. Látták száz madár keringő testét, mindent láttak hinni akaró embe­rek, pedig semmi sem volt. Sváb emberek, asszonyok, lányok azon az éjszakán legendás madarat akartak _ látni. Vissza­kisértő, elűzött magyar madarat, óráikig lestek az éjszakában és láttak!! . . • . Másnap a faluban már mindenki tudta. És éjszakánkfitít újabb és újabb csoportok, leskelő- dök, hinni akaróik lopóztak az éjszakában. Pedig az éjszaka ugyanolyan volt, mint más­kor. Sötét és titokzatos. Szereti a legendákat és nem csapja be a hinni, látni akaró embereket. Megszületett a legenda! Evőé! És a nagy lift­nek, a legendának ezer és ezer hívője akad egy­szerre. Minden nap százakkal több. * Megszületett a Turul madár legendája. Miért? Mert igy kellett ennek lenni. A legendák ős szülő- anjtja az erőszák és szereplői a mártírok­. . • Ne busulj testvér! Hejehujázzurik az ég felé! Törd össze a poharat, sohase halunk meg! Sírtál testvér, fáit neked, hogy levették a Turul­madarat? örülj testvér! Rikolts testvér! így van ez jól! Hát hallottál te annyit a munkácsi Turul­ról azelőt, míg állott, mint most, mióta nincs ott a kőoszlopon. Ne félj testvér! Most már biztos nem felejti el a fiad a magyar madarat! Nem felejtik el az öregeik sem, a bóbitás asszonykák, a kacagó lá­nyok! Örülj testvér! így volt ez jó! (sz. 1.) Columbus Kristóf leszármazottja Nyitrán A zongorista, aki hercegi címre és több százmilliós vagyonra tart igényt. — Beszél geíés a jövendőbeli herceggel — A P. M. H. eredeti riportja — Nyitra, január 26­Néhány nap óta Nyitra városának érde­kes vendége van. Weigl István nyitrai tánctanitó hozta magával Becsből, ahová zongoristáért utazott. A tánctanitó hozzám hozta zongoristáját, aki szabályszerű etiket­tel mutatkozott be: — Columbus Rudolf vagyok! Csodálkozó kérdésemre azután cigaret- tázás és kávézás közben elmondotta élet- történetét, amelyből kiderült, hogy a zongo­rista Amerika egykori felfedezőjének, Colum­bus Kristófnak leszármazottja. Elmesélte szép sorjában családja és élete történetét. A család tagjai, mint nagynevű elődjük, ősük, a négyszer is Amerikát járt Columbus Kris­tóf, az alkinál y. nyughatatlan vérüktől űzet­ve, az elmúlt négy század alatt egész Euró­pát bekalandozták. • Columbus Rudolf emlékszik arra, hogy amikor még alig volt tiz éves és Amerika felfedezéséről tanult, néhai atyja, Columbus János, aki a 60-ik egri gyalogezred törzsőr­mestere volt, elbeszélte neki azt a családi hagyományt, amely szerint családjuk a nagynevű kontinensfelfedezőnek leszárma­zottja. A családi krónikák arról is tudtak, hogy a család Spanyolországban maradt tagjai főúri rangban élnek és rengeteg va­gyon urai. 1910-ben egy szép napon az apa, aki a Bécsben állomásozó zászlóaljnál telje­sített szolgálatot, izgatottan tért haza az irodából, kezében a Wiener Tagblattot lo­bogtatva. Az újságban a spanyolországi ve- ragnai Columbus hercegi családi hitbizomá­nyi birtok vagyonkezelősége hivatalos felhí­vást tett közzé, amelyben felszólította Ame­rika egykori felfedezőjének, Columbus Kris­tófnak, illetve az abban az évben elhalálo­zott Veragna Columbus Kristóf hercegnek külföldön élő leszármazottjait, hogy igé­nyeikkel a hitbizományi vagyon kezességé­nél jelentkezzenek. Columbus János, aki törzsőrmesteri fi­zetéséből tartotta el családját, lázas nyomo­zást kezdett a felhívás olvasása után- Ez ter­mészetesen pénzbe került és fáradságos volt. Ügyvédhez is fordult. Az ügyvéd, aki maga is olvasta a hivatalos hirdetést és tá­jékozva volt a vagyon rengeteg értéke felől, szívesen vállalta volna az ügyet, azonban oly magas igényeikkel lépett fel, hogy Colum­bus János megszakította a tárgyalást és a maga erejéből fogott hozzá a nyomozáshoz. Kutatásai lassan haladtak előre. Két év alatt csak odáig tudott eljutni, hogy egyik öccsé- nek, Columbus Lipótnak. aki a császári test­őrgárda számvivő hadnagya volt, 1712-ből való keresztlevelét sikerült a bécsi városhá­zán levő levéltárban felkutatnia. Már ez a kétszázéves okmány is kétségtelenül bizo­nyítja azt, hogy a család Columbus család­jának, illetve Columbus Kristófnak vérsze­rinti leszármazása, mert ezen a név, Leopol- dus Columbus de Veragna alakban szerepel és „nobilisként van a család feltüntetve, ami nagyon természetes is, hiszen nem nemes akkoriban a hadseregben, de különösen a testőrgárdában nem szerezhetett tiszti ran­got. A további kutatásokat a törzsőrmester nem győzte a rendelkezésre álló anyagi esz­közökkel. Svájcban, Olaszországban kellett volna tovább kutatnia. Az anyagiakon kívül a betegség is gyötörni kezdte. Ekkor levelet intézett a spanyol anyakirálynéhoz, Kriszti­náihoz, amelyben mellékelte az eddig beszer­zett leszármazási bizonyítékok közjegyzői másolatait és megkérte a királynőt, hogy tá­mogassa kutatásaiban. Egyben bejelentette családja igényét az elhalt veragnai hercegi rokon hitbizományi birtokaira. Levelére rövidesen választ is kapott a spanyol királynő titkárjától, amelyben a ki­rálynő utasította Columbus Jánost, hogy igényeivel a hercegi vagyon hitbizományi vagyonkezelőségéhez forduljon. Columbus Jánost azonban néhány hónappal később be­következett halála ebben megakadályozta. Fiúgyermekei valamennyien 20—25 éves korban voltak halálakor. Egyik sem tudta folytatni a kutatásokat. Közben kitört a vi­lágháború. amelynek . során valamennyien bevonultak, maid a háború után súlyosan megbomlott, meglépett idegekkel egyedül tért vissza a lövészárokba kergetett testvé­rek közül Columbus Rudolf. Mint főhadnagy szerelt le. 1920-ig súlyos idegbetegségével egyik szanatóriumból a másikba utalták, maid csekély összeget kitevő rokkantsegély- lyel végleg elintézték. Az okleveles technikus, ekkor jobb fog­lalkozás hiányában zongoristának szerző­dött. Tavaly történt Meránban. hogy az egyik legelőkelőbb barban zongorázott-Ne­ve a műsoron is szerepelt. Egy este meglá­togatta a bárt du Cadaval herceg, a portu­gál követ, aki a spanyol követ társaságában volt. Feltűnt neki a Columbus név és az elő­adás után páholyába hivatta Columbus Ru­dolfot, akit nevének megfelelő tisztelettel fogadott. Kikérdezte családi körülményeiről. Columbus előadását a spanyol követ is meg­erősítette, aki jól volt informálva a család származásáról. Du Cadaval a beszélgetés végével megigértetíe Colum bússal, hogy mindent el fog követni jogai értvényrejutá- sát illetőleg. A fiatal Columbus Rudolf pedig, a nagy felfedező leszármazottja, most mint zongo­rista járja be a világot hogy munkásságá­val össze tudjon szedni annyit, amennyi egy­két évi költséges továbbkutatás céljaira szük­séges. Takarékosan él, szorgalmasan dolgozik, hogy kutathasson tovább és oly helyet fog­lalhasson el a társadalom lépcsőjén, amely őt megilleti. Ez a hely pedig a hercegi ran­got és csehszlovák koronában számítva is több százmilliós vagyont fog jelenteni számára, d. JHÍe véned mié fetsxóíftunto. AoéU döfl&ess f Hűbéri J. EL Vb oxsoi»v*nrailslova Pezsgőgyár — Alapítva 1826. %

Next

/
Thumbnails
Contents