Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-27 / 21. (764.) szám
Kedd, január 27. , V^OtíMAGYAKTfiRteP r Érdekes terv a nyitramegyei járások átcsoportosítására Nagysurányi járás? — A verebélyi és ógyal- lai járások megszűnnének — Az éreskujvári járás tiszta magyar járás lenne Érsekújvár, január 26. Á nagysurányi képviselőt tűiét még az elmúlt év nyarán tervet dolgoztatott ki, amelynek alapján a nyitramegyei járások úgy csoportos itatnának át, hogy egyesit az állam egy járási adminisztrációt: járási hivatalt és járásbíróságot megtakarítaná, másrészt pedig — s ez volt az ö szempontjukból a fontosabb — hogy Nagysurány — mely mint vasúti csomópont erre valóban alkalmasnak látszik — járási székhely legyen. A képviselőtestület felfogása az volt, hogy Nagysurányt sok körülmény igen fej- lődésképessé teszi, ehhez azonban elsősorban hivatalok kellenek, aemlyek ezt a ma' még kis, de másris fejlődő községet az egesz környék centrumává teszik. Nagysurány, hogy áldozatkészségét igazolja, kötelezettséget vállalt az összes szükséges középületeknek: járási hivatali háznak, iárásbirósági palotának síb. felépítésére. A javaslat A javaslat szerint: szüntetíesék meg a verebélyi járás s osztassák két részre. Északi részét csatolják az aranyosmaróti járáshoz, déli részét pedig a most megszervezendő Nagysurányi járáshoz, amely a verebélyi járás déli felén kívül megába zárná a mai érsekujvári járást — Érsekújvár nélkül. Az uj érsekujvári járás Érsekújvárhoz csatolnák az egész mai ögyallai járást s ez volna — Érsekújvár székhellyel — az uj érsekujvári járás, melyhez úgyszólván kizárólag magyar községek tartoznának. A javaslat kilátásai Az uj helyzetnek kétségtelenül volnának jelentős előnyei. A járások beosztása földrajzilag ideális lenne, miután a járási székhelyek központi fekvésük révén nehézség nélkül megközelíthetők lesznek. A belügyminisztérium a javaslat tanulmányozása után leküldte azt az egyes érdekelt járásoknak, amelyeknek járási tanácsaikkal véleményeztetniük keli a javaslatot. Az érsekujvári járási tanács január 29- án, csütörtökön tartandó ülésén foglalkozik a kérdéssel . xx A legkiválóbb púderek és toalettszappa- rok, melyeknek kozmetikai hatásuk nagyszerű és az illatuk csodásán finom, Procháska paríiimeriá- ában kaphatók. A föidarakolt menyasszony Egy aogoi íarrner iöidarabolia menyasszonyát — Az áruló helyesírási hiba — Viharíáklyák fényénél ásták ki a holttestet. London, január közepe. Londonnak is meg van a maga Léderer- je. Thorn 26 éves farmer meggyilkolta föl- ilaraboltá és a közeli erdőben elásta 26 éves menny asszony át, Eldie Cameront, egy londoni gépirónöt. A gyilkost elfogták, tettét bevallotta és a londoni törvényszék most tárgyalja az ügyet, mely egész Londont izgalomban tartja. — Tkomnak Crowbo- roughban farmja volt. Mennyasszonya Londonból többször kirándult hozzá és néha két bárom napig maradt a vőlegénynél. December 5-én megint kiutazott hozzá, de négy napig maradt el és nem adott életjelt magáról. Szülei már nyugtalankodni kezdtek, mikor .egy levelezőlap érkezett, amely azonban nem a lány kezeirását mutatta. A levele*AAAAAAAAAAAA*,AAAAAAAAAáAAAAAAAA 2 A legmegbízhatóbb E 2 test- és szépségápolás* E 2 cikkek, arckrémek, l 4 ► 2 púderek, szappanok, l 2 stb. a - E 1 Corso Paríumerlaban \ 2 KoSice-Kassa, Fő-utca 49. szám. ► < . ► ^ Valódi kölni vizek és francia Illatszerek ► ^ Postai szétküldés. ► <▼¥▼▼▼¥▼▼¥▼▼▼▼▼▼▼▼▼¥¥??¥▼¥▼?▼▼▼* zőlajp a szülőket arról értesíti, hogy a lány esküvő után fog csak hazatérni. A szülők még egy darabig vártak, de mikor lányuk egy hét múlva sem jött vissza, detektívek mentek ki a farmra és Thornt vallatni kezdték. Eleinte oly bámulatos ügyességgel felelt a keresztkérdésekre, hogy már-már eloszlatta a gyanút, de az utolsó pillanatban megkérdezték, ő irta-e a levelező lapot. Mikor nemmel válaszolt felszólították, hogy írja le a szöveget még egyszer és ekkor ugyanazt a helyesiráshibát követte el, mint az eredeti lapon: a „\vedding“ (esküvő) szót egy d-ével irta. Most már nem tagadott és bevallotta, hogy ő gyilkolta meg a* menyasszonyt. Elmondta, hogy egy gazdag leánnyal ismerkedett meg, akire menyasszonya féltékeny- kedett. Többet nem valott, de valószínű, hogy menyasszonyát el akarta tenni láb alól, hogy a gazdag lányt vehesse el. A rendőrség és a detektívek kiszálltak a közeli erdőben megjelölt helyre. Szélvihar dühöngött és esett az eső, úgy hogy viharfáklyák kísérteties fénye mellett ásták ki a holttestet. Egy kis ládában volt a levágott fej, egy zsákban a törzs, egy másik zsákban a lábak. A gyilkosságot Thorn nagy nyugalommal végezhette és a csomagolással sokáig bíbelődött. A gyilkos apja köztiszteletben álló ember, aki, mikor fia szörnyű gyilkosságáról értesült, teljesen megtört. A gyilkost beszállították a’ brixtoni börtönbe. Legendás riport a munkácsi Turulmadárról Halk hangok egy munkácsi éjszakáról — Megszületett a Turul-madár örök legendája — A P. M. H. eredeti riportja — = Munkács, január 26. A nagy dom'b tetején iurtak, faragtak, kalapáltak. Olyan zaj volt, mint kétezer év előtt, amikor egy másik dombon Krisztus és a latrok keresztjét verték össze. És most is ott voltak az írástudók, farizeusok és a nép vénei. Meg a csőcselék is és egy-egy hivő. A kalapácsübések bele- sirtaík az égbe és a farizeusok örvendeztek- A kalapácsütések ibelesirtak az égbe, a csőcselék bámult, a munkások egykedvűen dolgoztak. A kalapácsütések belesirtak az égbe és a .hívők sírtak. Pedig ezen a dombon sokkal kisebb esemény történt, mint azon a masnikon kétezer év előtt. A műink ácsi Turult bontották a dombon. Vaskarmait lefürészelték, szárnyait becsavarták, hogy ne tudjon röpülni, törzsét pedig deszkasirba dobták. Nagyon hamar ment minden, a Turul óráik alatt halt meg. De ez nem is különös, hiszen mindennel így történik ezen a világon. A kalapács- ütések még utoljára sírtak fel az égbe, azután minden csendes lett . . • Dhnult pedig azóta, hogy a muinkács'i Turult lebontották, két Írét. Fantasztikus suttogások keltek szárnyra a nép között. Szorgalmas, becsületes nép lakik itt a közvetlen környéken. Nem is magyar, hanem német. Vagy, ahogy ők nevezik magukat, svábok. Svábok, akik óvatos, behúzott nyakkal járkálnak a- ma] világban. Becsületesek, hűek a régi tradícióikhoz, nem sokat beszélő nép, csak néha bökik ki elkeseredetten: jobb volt valamikor régen. A suttogás szájról-szájra keit- Nemcsak öregasszonyok mondták egymásnak kora estéken, didergőén a kiskapuk előtt. A lányok nagy víhán- cojás közben hirtelen felnéztek a várdomb tetejére és össze rázkódtak a hivős félelemtől. A legényele meg tudáikoskodva meséltek róla. Az öreg svábok csak tempósan bólogattak a tejükkel. Nagy Mr született meg a Turul dombja alatt. Babonás, félős hír. Visszaikísért a Turul! Éj- szatkártkint recseg-ropog a kőoszlopot körülölelő faalkotmány. Azután zugás, bugás támad a levegőben, mintha száz éji madár repülne rohauvást a vár felé. Éj szakánk int visszaszáll a Turul a munkácsi vár fokára, fájdalmasan siratja két lefüré- szelt lábát, nem tud leszállni. megpihenni, csak kering-kering a vár felett. És nyomában, utána, száz és Száz madár. • . . Megszületett a legenda! Egyszerűen, szépen, igaz emberek hivős leikéből, egyszerű leikéből. Sváb parasztok összedugták a fejüket, az asszonyok összébb húzták magukon a kendőt, a legény belekarolt a lányba és éjszakának idején elindultak. 1925-ben, a huszadik század felvilágo- sodótt, hitetlen korának első negyedes állomásán, elindultak asszonyok és férfiak éjnek idején kisér- tetet nézni. Legendát igaz történetnek látni, magyarok madarát hű-testvéri szemmel bámulni elindultak a sváb testvérek. ... Az éjszakában a várfokon szwonyos katona állott őrt. A falu csöndes, kialudt szemű utcáin a csendörjárőr járkált. Hü-testvérí svábok lopózva, mint összeesküvők surrantak a kertek aljában megnézni á kísértő, elfiirészelt lábú magyar madarat. • . . A sötét, éjszakás mező didergéssé cifrázta máskor nem félő testüket, a ‘lelkiSk babonás, legendás hittel akart hinni és reszketve szaladt, ujjongva .mégis félve sietett a csoda felé. A vár ugyanolyan volt, mint máskor. Az őrszem lépése ugyanúgy kopogott a köveken, a kőoszlopon ugyanúgy nem volt ott a Turulmadár, mint már hetek óta, az éjszaka csak azt a zümmögő, félős nótát dúdolta, mint mindig. De józan, nem félő sváb emberek most mások voltak. A hitük akarta átformálni a lelkűket, az agyuk akart más, szép, rózsaszín hitet erőszakolni a lelkűkbe. És mert semmi nem volt, ők mégis akartak látni. És láttak. A vár most irtó, nagy tömbnek tűnt fel nekik. Nagy, hatalmas erősségnek. Leágazó, erőszakos bástyákat éreztek a szemükkel. Az őrszem lépését úgy hallották, mint a .porkoláb menését- Az éjszakáról azt hitték, hogy félelmetes muzsikát harsoiTiéz a fülükbe, a sötétség ráfeküdt a mellükre. És látták a Turulmadarat keringeni a vár felett. Látták lefürészelt lábait, csonka szárnyát. Látták a kísérteties vergődését, vijjogása a lelkűkbe vágott és látták, látták, hogy lecsapni készül. Nagy, hatalmas csapással. Látták száz madár keringő testét, mindent láttak hinni akaró emberek, pedig semmi sem volt. Sváb emberek, asszonyok, lányok azon az éjszakán legendás madarat akartak _ látni. Visszakisértő, elűzött magyar madarat, óráikig lestek az éjszakában és láttak!! . . • . Másnap a faluban már mindenki tudta. És éjszakánkfitít újabb és újabb csoportok, leskelő- dök, hinni akaróik lopóztak az éjszakában. Pedig az éjszaka ugyanolyan volt, mint máskor. Sötét és titokzatos. Szereti a legendákat és nem csapja be a hinni, látni akaró embereket. Megszületett a legenda! Evőé! És a nagy liftnek, a legendának ezer és ezer hívője akad egyszerre. Minden nap százakkal több. * Megszületett a Turul madár legendája. Miért? Mert igy kellett ennek lenni. A legendák ős szülő- anjtja az erőszák és szereplői a mártírok. . • Ne busulj testvér! Hejehujázzurik az ég felé! Törd össze a poharat, sohase halunk meg! Sírtál testvér, fáit neked, hogy levették a Turulmadarat? örülj testvér! Rikolts testvér! így van ez jól! Hát hallottál te annyit a munkácsi Turulról azelőt, míg állott, mint most, mióta nincs ott a kőoszlopon. Ne félj testvér! Most már biztos nem felejti el a fiad a magyar madarat! Nem felejtik el az öregeik sem, a bóbitás asszonykák, a kacagó lányok! Örülj testvér! így volt ez jó! (sz. 1.) Columbus Kristóf leszármazottja Nyitrán A zongorista, aki hercegi címre és több százmilliós vagyonra tart igényt. — Beszél geíés a jövendőbeli herceggel — A P. M. H. eredeti riportja — Nyitra, január 26Néhány nap óta Nyitra városának érdekes vendége van. Weigl István nyitrai tánctanitó hozta magával Becsből, ahová zongoristáért utazott. A tánctanitó hozzám hozta zongoristáját, aki szabályszerű etikettel mutatkozott be: — Columbus Rudolf vagyok! Csodálkozó kérdésemre azután cigaret- tázás és kávézás közben elmondotta élet- történetét, amelyből kiderült, hogy a zongorista Amerika egykori felfedezőjének, Columbus Kristófnak leszármazottja. Elmesélte szép sorjában családja és élete történetét. A család tagjai, mint nagynevű elődjük, ősük, a négyszer is Amerikát járt Columbus Kristóf, az alkinál y. nyughatatlan vérüktől űzetve, az elmúlt négy század alatt egész Európát bekalandozták. • Columbus Rudolf emlékszik arra, hogy amikor még alig volt tiz éves és Amerika felfedezéséről tanult, néhai atyja, Columbus János, aki a 60-ik egri gyalogezred törzsőrmestere volt, elbeszélte neki azt a családi hagyományt, amely szerint családjuk a nagynevű kontinensfelfedezőnek leszármazottja. A családi krónikák arról is tudtak, hogy a család Spanyolországban maradt tagjai főúri rangban élnek és rengeteg vagyon urai. 1910-ben egy szép napon az apa, aki a Bécsben állomásozó zászlóaljnál teljesített szolgálatot, izgatottan tért haza az irodából, kezében a Wiener Tagblattot lobogtatva. Az újságban a spanyolországi ve- ragnai Columbus hercegi családi hitbizományi birtok vagyonkezelősége hivatalos felhívást tett közzé, amelyben felszólította Amerika egykori felfedezőjének, Columbus Kristófnak, illetve az abban az évben elhalálozott Veragna Columbus Kristóf hercegnek külföldön élő leszármazottjait, hogy igényeikkel a hitbizományi vagyon kezességénél jelentkezzenek. Columbus János, aki törzsőrmesteri fizetéséből tartotta el családját, lázas nyomozást kezdett a felhívás olvasása után- Ez természetesen pénzbe került és fáradságos volt. Ügyvédhez is fordult. Az ügyvéd, aki maga is olvasta a hivatalos hirdetést és tájékozva volt a vagyon rengeteg értéke felől, szívesen vállalta volna az ügyet, azonban oly magas igényeikkel lépett fel, hogy Columbus János megszakította a tárgyalást és a maga erejéből fogott hozzá a nyomozáshoz. Kutatásai lassan haladtak előre. Két év alatt csak odáig tudott eljutni, hogy egyik öccsé- nek, Columbus Lipótnak. aki a császári testőrgárda számvivő hadnagya volt, 1712-ből való keresztlevelét sikerült a bécsi városházán levő levéltárban felkutatnia. Már ez a kétszázéves okmány is kétségtelenül bizonyítja azt, hogy a család Columbus családjának, illetve Columbus Kristófnak vérszerinti leszármazása, mert ezen a név, Leopol- dus Columbus de Veragna alakban szerepel és „nobilisként van a család feltüntetve, ami nagyon természetes is, hiszen nem nemes akkoriban a hadseregben, de különösen a testőrgárdában nem szerezhetett tiszti rangot. A további kutatásokat a törzsőrmester nem győzte a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel. Svájcban, Olaszországban kellett volna tovább kutatnia. Az anyagiakon kívül a betegség is gyötörni kezdte. Ekkor levelet intézett a spanyol anyakirálynéhoz, Krisztináihoz, amelyben mellékelte az eddig beszerzett leszármazási bizonyítékok közjegyzői másolatait és megkérte a királynőt, hogy támogassa kutatásaiban. Egyben bejelentette családja igényét az elhalt veragnai hercegi rokon hitbizományi birtokaira. Levelére rövidesen választ is kapott a spanyol királynő titkárjától, amelyben a királynő utasította Columbus Jánost, hogy igényeivel a hercegi vagyon hitbizományi vagyonkezelőségéhez forduljon. Columbus Jánost azonban néhány hónappal később bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Fiúgyermekei valamennyien 20—25 éves korban voltak halálakor. Egyik sem tudta folytatni a kutatásokat. Közben kitört a világháború. amelynek . során valamennyien bevonultak, maid a háború után súlyosan megbomlott, meglépett idegekkel egyedül tért vissza a lövészárokba kergetett testvérek közül Columbus Rudolf. Mint főhadnagy szerelt le. 1920-ig súlyos idegbetegségével egyik szanatóriumból a másikba utalták, maid csekély összeget kitevő rokkantsegély- lyel végleg elintézték. Az okleveles technikus, ekkor jobb foglalkozás hiányában zongoristának szerződött. Tavaly történt Meránban. hogy az egyik legelőkelőbb barban zongorázott-Neve a műsoron is szerepelt. Egy este meglátogatta a bárt du Cadaval herceg, a portugál követ, aki a spanyol követ társaságában volt. Feltűnt neki a Columbus név és az előadás után páholyába hivatta Columbus Rudolfot, akit nevének megfelelő tisztelettel fogadott. Kikérdezte családi körülményeiről. Columbus előadását a spanyol követ is megerősítette, aki jól volt informálva a család származásáról. Du Cadaval a beszélgetés végével megigértetíe Colum bússal, hogy mindent el fog követni jogai értvényrejutá- sát illetőleg. A fiatal Columbus Rudolf pedig, a nagy felfedező leszármazottja, most mint zongorista járja be a világot hogy munkásságával össze tudjon szedni annyit, amennyi egykét évi költséges továbbkutatás céljaira szükséges. Takarékosan él, szorgalmasan dolgozik, hogy kutathasson tovább és oly helyet foglalhasson el a társadalom lépcsőjén, amely őt megilleti. Ez a hely pedig a hercegi rangot és csehszlovák koronában számítva is több százmilliós vagyont fog jelenteni számára, d. JHÍe véned mié fetsxóíftunto. AoéU döfl&ess f Hűbéri J. EL Vb oxsoi»v*nrailslova Pezsgőgyár — Alapítva 1826. %
