Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-27 / 21. (764.) szám
Kedd, taouár 27. 3 Csáky Albinná temetése IglÓ, január 26. (Szlovenszkói szerkesztőink telefonjelentése.) Valóságos bucsujárás képét mutatta a Szepesvára’ljáról Szepesmindszent felé vezető országút, amelynek legelején már látni lehetett a Csákyak impozáns kastélyát. Szemben vele a szepesi vár tűnik föl romjaival, a másik oldalon a Bramyiszko terjeszti felé védő szárnyait. A kastély oromzatán ott van a régi jelmondat: Mintha nem is őstől származnál, légy tetteid által őse családodnak és haza áldani fog. Az ódon kastély nagytermében áll a nagyasszony ravatala. Délszaki növények között áll a koporsó. Diszmagyar ruhában alussza örök álmát a nagyasszony. Olyan halálában is, ahogy a ravatal fölött lógó olajfestmény megörökítette. Kcbenics Márton felszentelt püspök fényes papi segédlettel végzi a szomorú szertartást és a koporsó mellett fel-fel zug a zokogás. A ravatal körül ott sorakozik a család: Csáky Károly gróf magyar hadügyminiszter feleségével, Csáky Imre gróf volt magyar külügyminiszter szintén a feleségével, özvegy Hertelendy Lász- lóné és Benc Albert báróné. Az előbbi kettő fia, az utóbbi kettő pedig leánya a szloven- szkói magyarság nagy halottjának. Mellettük áll talpig gyászban Csáky Lajos grófné, Csáky Vidor gróf és Csáky Károly gróf. Pár lépésre tőlük ott vannak: Willand Ákos báró és neje, Okolicsányi-Zsedényi Ede, a Máriássy báró család és még sokan, akiknek könny csillog a szemében, amikor felcsendül a* Circum dederunt és akik tudják, hogy mit veszítettünk a nagyasszony halálával. Temérdek szepesváraljai és környékbeli ur és polgár, földmives és kereskedő áll megilletődötten a koporsó mellett és mindenkinek szivében őszinte gyász érzése buzog. A szepesi magyarok küldöttségét Teschler Antal dr. iglói orvos vezette a koporsóhoz és ugyanő fejezte ki részvétét a szepesi magyarság nevében a mélyen sujtott szaldónak. A hadikölcs önköt vény tulajdonosok országos akciója Ungvár, január 26. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az Ungvárról kiinduló országos akció, amely a hadikölcsönlombardadósok érdekében indult meg, de a hadikölcsönikötvénytulajdonosok érdekeit is szolgálja, mind nagyobb tért hódit. Ungvár után Beregszászon tartották meg ebben az ügyben az értekezletet, ahol Jaross Gyula előadó előterjesztését elfogadták, majd Császlócon is népes értekezlet vo-lt, míg január 25-én Kapóson volt kongresszus, ahol szintén Jaross Gyula volt az ügy előadója. A munkácsi érdekeltség a gyűlést február elsejére tervezi. A ruszinszkóiak ügyét intéző állandó bizottság most Szlovenszkó városait keresi meg. hogy az akcióhoz minél számosabban cs a lakozzanak és ez által a peres ügyekbe a kormány közbelépését forszírozzák ki. xx Parfümök és Eau de Cologne a Procháska parfümériában, Prága, Holesovice 700. szám alatt a legpompásabb illatnak és 'nemzetközileg elismertek s kedveltekA magyarországi ellenzék már hajlandó felhagyni a passzivitással Bejelentették a parlamentbe való bevonulást Budapest, január 26. (Budapesti szerkesztőségünk telcfonje- lentése.) Az ellenzéki blokk szombaton este vacsorái tartott, amelyen Szilágyi Lajos bejelentette, hogy az ellenzék elhatározta, hogy bemegy a nemzetgyűlésbe, de ennek időpontját taktikai okokból nem közli a nyilvánossággal. Peyer Károly leszögezte, hogy a pasz- szivitással az ellenzék nagy eredményeket ért el, többet, mintha ott lett volna a parlamentben. Vázsonyi az ellenzék távollétében megszavazott házszabályszígoritrésért az általános titkos választójogot kívánja cserébe. — (Katolikus nagygyűlés Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap a Vigadó nagytermében katolikus nagygyűlés volt, amelyen Rótt veszprémi, Zichy pécsi, Hanauer váci c Zadravec Jábori püspökök beszéltek a szent év jelentőségéről. Összeüli a II. Inlernadendle vizsgálóbizottsága a magyar siociaidemohrafűh ügyében Még ma este meg lesz a döntés (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt féltiz órakor ült össze Becsben a II. internacionálé végrehajtóbizottsága, hogy a magyar szociáldemokrata pártnak Bethlen István gróf miniszterelnökkel megkötött paktum ügyében a vizsgálatot lefolytassa. Az ülésen résztvesznek a magyarországi szociáldemokraták is hét taggal, akik Peidl Gyula vezetésével megérkeztek Bécsbe. A tanácskozásokon részt vesz az emigránsok megbízásából Böhm Vilmos, Gar- bai Sándor és Kunfi Zsigmond is. A tanácskozás zárt ajtók mögött folyik. Értesülésünk szerint a pakíumügyön kívül azért is folyik a vizsgálat, hogy a pártvezetöség ellenzéki tagokat kizárt a pártból, noha az Internacionálé kimondotta hogy a döntésig senkit sem szabad kirekesztet a pártból. Az emigránsok tegnap értekezletet tartottak Becsben és ezer. döntöttek elfoglalandó magatartásukról. Valószínű, hogy a tanácskozás még ma véget ér és még ma este meg lesz a döntés. A konferencián kiszivárgott hírek szerint áthidalhatatíanok az ellentétek. A bizottság azt követel! a magyar szociáldemokratáktól, hogy radikálisabb agitációt fejtsenek ki a parlamentben és a pártban a köztársaság és az agrárreform érdekében. Újabb borzalmas igyitesíg ilarliiitai — A. P. M. H. berlini tudósítójától. — Berlin, január 25. Tegnap éjszaka egy órakor meggyilkolva találták lakásán Smude 64 éves özvegyasszonyt. A gyilkosságot két szobaár fedezte föl. Szokásuk szerint a lakásért járó pénzt a konyharasztalra akarták tenni, mielőtt munkába menteb és észrevették, hogy az egy nappal azelőtt.odatett pénz, még mindég az asztakm hever. A sötétben tapogatódzva, az egyik egy véres baltába botlott bele. A telefonon értesített rendőrség betörte a zárt ajtót és a földön heverve vérében találta az özvegyasszonyt, akinek a leje több baltacsapástól teljesen szét voií roncsolva. A csapásokat oly erővel mérték az asszonyra, hogy a balta nyele letörött. Legpontosabb házkutatás után megállapították, hogy nem raboltak el semmit a lakásból és ezért a gyanú azonnal az özvegyasszony szeretőjére hárult, aki, a házbeliek bevallása szerint iszákos és erőszakos ember. A házbeliek elmondták, hogy az előtte való éjszaka hangos szóváltást, hallottak, de nem törődtek vele, mert ez a „szerelmesek" között mindennapos dolog volt. Az asszony szeretőjét ki akarta lakolía’tni, de ez kijelentette, hogy inkább megöli, mintsem, hogy a házat elhagyja. Eddig csak annyit állapítottak meg, hogy a gyilkos szerető felkészült erre a gyilkosságra és hogy az asszonyt, aki nem volt a lakásban és csak később jött haza, már baltával a kezében fogadta. Úgy látszik, hogy az asszony az első ütés után körülszaladta az asztalt és a konyhából bemenekíilt a szobába. Segítségért is kiáltott, de a gyilkos másik csapására elterült a földön. A gyilkos, aki hét csapást mért rá, törülközőt csavart az asszony nyaka köré és fojtogatta a már meggyilkoltéi. Azután elhajította a balta nyelét és elmenekült. Találkozás az Olaszországba „emigrált" Szabó Dezsővel —- Párisban Paris, január 26. j Nagy meglepetésemre a Quartierben Szabó Dezsővel találkoztam. Azt hittean, hogy Olaszországban van, amint azt ősszel, amikor elhagyta Magyarországot, elhatározta. Akkor azt mondta, hogy . Olaszországban fog megtelepedni, hogy feledjen, hogy nyugalmat találjon, hogy elfe-; ledje a veszekedést, a tülekedést s ledobja! válláról a súlyos magyar keresztet. Nagy volt a csodálkozásom, amikor megláttam markáns alakját a Caffé Cluny ajtajában, kezében egy nagy könyvvel. Az első pillanatban azt gondoltam, hogy csak nagy j hasonlatosságról van szó, valaki más lehet, de amikor levetette a télikabátját s megpillantottam a jellegzetes szabódezsői gallért, minden kétségem eloszlott: ez csak ő lehet. És tényleg ő is volt. Mire a pincér meghozta az ebédutáni feketét, már ott ülök mellette s hallgatom igazi magyaros beszédét, az újabb csalódása történetét, az olaszországi kiábrándulását. Nem bírta ki Olaszországot. Egy elkeseredett reggeli felkelésnél elhatározta, hogy otthagyja Olaszországot s délután már robogott Pária felé, hátat fordítva a napfényes vidéknek. — Akik nagyon szidják az otthoni állapotokat — mondja —, azoknak nem ártana, ha előbb szétnéznének a világban. A csalás, a lopás, a becsületés ember pénzének az elvevése sehol sem olyan egyetemes, mint Olaszországban. A budapesti kereskedelem legcsalóbb része klasszikusan becsületes a legbecsületesebb olasz kereskedelemhez képest. Nápolyban és Szicíliában az immoralitásnak, a bestialitásnak, a csalásnak mindennap olyan jeleneteit lehet látni, hogy ha annak egy század része megtörténik Budapesten egy év alatt, Ázsiát visítana minden nyomdászszedőgyerek. Az „olaszok" különben egy gyűjtőnév: Ázsia, Afrika és az óvilág néptöredékeinek zagy- valékát jelenti és bár igen sok esetben mu- lattatóak, nagyon sok esetben azonban a nép egyes rétegei undorltóak, abszolúte nem európaiak és általában nem Is emberek, hanem valami sajátságos állat hatását teszik, amely, mint mondtam, lehet néha mulatságos, sőt esztétikai hatást is válthat ki, addig Igen sok esetben nemcsak a zsebeit, hanem a gyomrát is kifordítják az embernek. A legnagyobb ostobaság a magyar és az olasz nép között bármilyen hasonlatosságot is felfedezni. Az emberi lehetőség két legszélső fokát jelentik, mert azon a címen hozni egy kalap alá, hogy mindkettőnek temperamentuma van, épp olyan blőd dolog, mintha egy csoportba soroznák azokat az embereket, akik alsónadrágot hordanak. — A természet és a művészeti múltja nagyszerű Olaszországnak, de az olasz városok nagyrésze olyan förtelmesen piszkos, a vendéglők és szállók olyan csapnivalóan rosszak, olyan gonosz módon kizsákmányolják az idegeneket, hogy igazán nagy esztétikai hajlamokkal bírhat az, aki kétszer is elmegy Olaszországba, vagy aki ott tud maradni ilyen viszonyok között. Firenze talán az egyetlen olasz város, ahol Európában érzi magát az ember, ahol a rengeteg szépség ígérete tényleg megfogja az embert. Róma egy roppant hideg és kacér katolikus bazár és a Szent Péter templomban abszolúte úgy érzi magát az ember, mintha a Párisi Áruházban volna az An- drássy-uton. Egyáltalában a templomban és a templom körül üzleteskedők szemtelensége tényleg visszaundoritja az embert az öreg Szépvizi Balázs Bélának a turaniz- musához. — Természetrajzi szempontból, nem mondom, igen sok érdekes típust és éleíje- lenséget figyelhet meg az ember. Roppant kedves például, hogy ott a kormánypárt, a rendpárt úgy izgat a konstruktív világnézet mellett, hogy a házak falán bombákkal és legyilkolással fenyegeti az ellenkező néze- tüeket. Voltaképpen az olasz köznép két arcában láttam itt az embert: a lan- droue és a raendicante arcában. A munka- nélküli pénzszerzés az igazi erény az olasz szemében és a borravaló kéregetés olyan egyetemes, hogy, ha jó! emlékszem, mikor lejöttem a Vezuvról, a Vezuvból is kinyúlt egy kéz utánam és egy hang mondta: „Ugy-e jól füstöltem, kérek borravalót." Az olasz irodalomról meg pláne nincsen jó véleménye. — A jelenlegi olasz irodalom abszolút I szegény és a művészi életben semmi nagyobb dolog nem történik. Vagy a réginek, a régi irodalomnak a visszaplagizá- lása, vagy pedig ugyanaz a beteges ujke- resés, ami meg van minden nagyobb városban. Megkérdezem, miért jött Párisba, milyennek találja a háború utáni Parist? — Paris sokat változott, de azért az emberi munkának komolysága és szépsége sehol sem látszik annyira, mint itt. Bizony, a megélhetési viszonyok itt sem rózsásak és az az olcsósági legenda éppúgy hazugság itt, mint Olaszországban. De az üzleti becsületesség, ha nem is olyan, mint a háború előtt, mégis itt a legnagyobb. — A színházakban nem tudom megtalálni a régi benyomásaimat. Nem tudora, mi a hibás, a szülészek, a müvek, vagy hogy már idős: 46 éves vagyok. Nagyon lehet: mind a három. — Általában mégis két helyen lehet a legkevesebb sajgással élni, Párisban és egy magyar faluban. Azzal egy nagyot sóhajtva, elhallgatja azt, amit még ugylátszik, nem tudott elfeledni. Egyelőre még most sem dolgozik. _ Termelni, fájdalom, még nem termelek. Még nem vagyok fáradt, de még netn dolgozom. Hogy mit fogok csinálni, még nem tudom, úgy hagyom magam, hogy a dolgok zongorázzanak rajtam. Többet nem akar mondani. Annyit még elárul, hogy mióta eljött hazulról, mindössze tíz sort irt csak. Akárhogyan faggatom, erről a kérdésről nem akar beszélni. A terveit sem akarja elárulni. Állítólag nincsenek. Hogy meddig marad Párisban, az telje- seri bizonytalan, a hangulattól függ. Megkérdezem, hogy miért jött tulajdonképpen ide? — Azért, mert ití lehet látni a legtökéletesebben a forrongó, a kavargó Életet: megmondtam, két helyen lehet a legkevesebb sajgással élni, egy magyar faluban és Párisban. Majd a francia irodalomról kezd beszélni. — A jelenleg élő francia irodalom szegényebb SzonwházynáL Egy csomó irmus van itt is, siirrealizmus, süriimpresszionizmus, amely éppoly beteg, hülye, tehetségtelen és sunyin üzleti, mint a hasonló jelenségek. Az igazi tehetség, a zseni sohasem fog szindikátusba lépni és a jövő művészete egyéneken és nem izmusokon épül fel. — Az a generáció, amit Ady-generació- nak neveznek s ennek a megindulásával egészen a mostani időkig Magyarországon olyan óriási dolgok történtek az irodalomban, a magyar irodalom ezen idő alatt hihetetlen gazdagságot, még pedig speciálisan magyar, de egyetemesen emberi gazdagságot jelent, hogy a mostani élő francia irodalom egészen nyomorult szellemi pangás mellette. Éppen az utazásaimban és az összehasonlításokból láttam azt, hogy a magyarokban mennyi nagy emberi érték van és mennyire kimagasló szelleme lehetne az európai kultúra jövő fejlődésének, ha annyi szerencsétlen körülmény nem akadályozná. Éreztem, hogy még szeretne valamit mondani, hogy még van benne valami, amit szive szerint meg akarna mondani, de elhallgat. S többet nem beszél erről. Nemsokára aztán felkel az asztaltól s neki indul a párisi utcák sajgó életének. Elkísérem a Lu- xemburg-kertig. Megkérdezem tőle. mikor fog hazamenni Magyarországba. Megáll, rámnéz, maid határozott hangon mondja: — Egyelőre nem. Nem megyek haza. Mikor? Azt nem tudom. Majd, ha honvágyam lesz. Egyelőre maradok. Ezután a beszélgetés után azt hiszem, nem sokáig fog maradni. A bucsuzásrtól még azt mondja: — Azt különben még írja meg, hogy kitünően érzem magamat s azzal a szokott energikus lépéseivel elindul a szürke égről lehulló fázós téli alkonyaiban a Luxemburgokért kopasz fái alatt. Jellegzetes alakja mindinkább homályos lesz, mindinkább elmosódik a sárga ködben, míg végre egészen eltakarja a szemem elől a Parisra ráboruló, egyre sűrűsödő alkony és a Szajnáról özönlő nedves köd, minden bánatával, minden keserűségével, minden magyar átokkal terhes sorsával együtt. Burghardt Aladár. = Cipői === CSAK NAL VEGYEN KASSA, FŐ-UTCA 25. rnn
