Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-23 / 18. (761.) szám
Péntek, január 23. A legionisták és a pásztorlevél Prága, január 22. A légionáriusok hivatalos lapja, a Nár. Osvobozeni vezetőhelyen felpanaszolta azt, hogy az egyes koalíciós pártok hűvös magatartást J. inusito'ttak a pásztorlevél kérdésében s ennek következtében az egész ügy lassan elalszik. Kezdetben minden koalíciós párt felzu- dnlt a püspökök terrorja ellen, a harcizaj azonban nem tartott soká, a polgári pártok szépen visszavonultak azzal a kibúvóval, hogy a pásztorlevél csak a szocialistákat sújtja. így azután a katolicizmus elleni harc kizáróan a szocialista csoportok válilaira nehezedik. A továbbiakban felszólítja a cikkíró az összes koalíciós pártokat — tehát a polgáriakat is — arra, hogy az egyházellenes küzdelemből vegyék ki részüket. Ii fáj a nemzeti demokratáknak? Prága, január 22. A cseh nemzeti demokrata képviselők és szenátorok tegnap tartott közös értekezletén Kramár dr. jelentést tett a legsürgősebb politikai és gazdasági kérdésiekről; igy szóba került az egyház és állam kérdése, a szloven- szkói pásztorlevél ügye, a tisztviselői elbocsátás, az adóreform és sok más ügy. A hivatalos jelentés azonban nem számol be arról, hogy miiként vélekednek a nemzeti demokrata képviselő urak. A klub elhatározta, hogy illetékes helyen sürgetni fogja a nyelvtörvény végrehajtási rendeletét. Az öndicséretektől eUkábultau rebegett dicsőítő himnuszokat Kramár dr. a bankhivatal munkásságáról. Szovjetoroszországnak de jure elismerése tárgyában megelégedett a klub azzal, hogy elutasítsa a cseh szocialistapárti képviselőknek a nemzeti demokraták ellen intézett támadásait s kijelenti, hogy az elutasító álláspont nem csupán néhány egyénnek, hanem az egész klubnak a véleményét tükrözted vissza. Titokzatos miniszter járás Ruszinszkóhan & Ungvár, január 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az eddigi „demokratikus formáktól*4 (díszkapu, csokrok, ümnepies fogadtatás stb.) eltérően jelent meg Ruszinszkóban Markovics iskolaügyi miniszter. Állítólag azért, mert személyes tapasztalatokat akart szerezni a tárcája körébe tartozó ügyekről. Valójában pedig azért, mert a munkácsi tanítói kongresszus határozataitól a prágai kormány ruszinszkói iskolapolitikájának sikerét félti. Ez az iskolapolitika ugyanis sem a ruszinokat érdeklő nyelvi téren, se a tanítók személyes ügyének rendezése terén végleges állapotot teremteni nem akar. A miniszter elsőnek Husztot látogatta meg, ahol az összes iskolákba bepillantott és a tanügyi személyzettel hosszasan foglalSietni keli Az ajkam édes, szép, piros virág, Csókokkaíteli, bíboros kehely. A mámor délibábnál Illanóbb, Hogy el ne késsünk, jajj! sietni kell. Szememben fénylő, égető sugár Bársonyos, puha, sejtelmes csoda, Siess! csók vágyás, selymes éjszakán Sötét hajamba csókod lopd oda. Siess, mig lágyan ringat az álom, Míg iogvatart a csodaszép varázs, Mert hogyha vége a ragyogásnak, Vége akkor a bíboros násznak És nem lesz többé csókos álmodás! Siess! ma még tán könnyelmű kedvvel, Csókos gyönyörrel forrón kacagunk S holnap? Talán már — csókok halálán — Halk zokogásba Sül a kacajunk. Kalmár Böske. A gyerek — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — .Irta: Lajos Károly. Tömören ömlik a forróság az utcákra. A nap lelkiismeretes, soha nem pihenő munkás szorgalmával tüzel. Szikkadnak a házak, a tetők és porlik az utcái Egy afcándohánykozott. A téma mindenütt a fent említett problémák megoldásának körülményeit ölelte fel és az egész nem volt egyéb, mint a kongresszuson felajzott kedélyeknek miniszteri legfelsőbb hanggal való lecsillapítása. A miniszter kíséretében természetesen ott volt az uj tanügyi referens, Simek dr. és Pollák dr., a referátus középiskolai referense. Huszton a deputációk között megjelentek a pravoszlávok is, akik a pravoszláv egyház alapszabályainak jóváhagyását kérték tőle. A miniszter mindent megígért, megebédelt és délután Munkácsra utazott. Munkácson a miniszter szintén meglátogatta az összes iskolákat, majd a deputációk során a szülők deputációját fogadta, mely a nyelvi kérdésben emelt szót a miniszter előtt. A héber gimnázium ügyében egy engedélyt kérő és egy ellendeputáció jelent meg a miniszter előtt. Az ellendeputáció ugyanis a héber gimnáziumot felesleges tanügyi intézetnek tartja. Uogvárra a miniszter szerdán délután érkezett, ahol a fenti programot ismételte meg.! Hogyan osztják föl a Károlyi-vagyont? Budapest, január 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A bíróság rövidesen dönteni fog a Károlyi-vágyon szétosztásáról. Az Országos Földbirtok- rendező Bíróság már el is készítette erre vonatkozó javaslatát. Ez szem előtt tartja az államnak azt a jogát, hogy a körülményekhez képest leginkább erdőségeket és mezőket foglaljanak le az állam javára. A megmaradó birtokrészt Károlyi Mihály gróf és közvetlen leszármazói kivételével az utódlásra hivatott ama rokonok között fogják szétosztani, akiket a hitbizományi adománylevél felsorol. A törvény úgy rendelkezik, hogy az államnak jutó ingatlant földbirtokpolitikai célokra kell fordítani és ebben a tekintetben elsősorban a rokkantak jönnek számba. Károlyi jelentéktelen magánvagyona teljes egészében az állam birtokába megy át. A teli fipiifü m ellenzi ifire Italozása lözüt szavazta in a HföMést = Kassa, január 22. (Kassai tudósítónk távirati jelentése.) Kassa nagymegye képviselőtestülete tegnap egész napon át ^árgyalt és az ülés folyamán többször nagy viharok törtek ki, végül az esti órákban elfogadták a költségvetést. Az elnöklő zsupán megnyitó beszédében kijelentette, hogy mivel a költségvetési bizottság és a? tanács elfogadta a költségvetést, a vita a megyebizottságban fölösleges (?). Az ellenzék hangos kiíakadással válaszolt a zsupánnak erre a különös kijelentésére. Az interpellációk során Keresztury József (keresztényszociális) az éhhalál előtt álló bodrogkereszíuri árvízkárosultak részére a beigért segélyt sürgeti és hangoztatja, hogy a Bodrogköz egyes falvaiban kétségbeejtő a helyzet. A zsupán megígérte, hogy a segély kiutalását megsürgeti. Ka’ssa város a zsupai pótadó alól való mentesítését kérte, mivel a nagyzsupának nincsen joga a várost pótadóval megterhelni. A beadványt a zsupanátus elutasította azza*l, hogy a város a zsuparendezéssel elvesztette törvényhatósági jellegét és a nagymegyének éppen olyan szerves része, mini az egyes járások. Ezután a főszámvevő bejelenti, hogy a költségvetésben kilenc millió korona hiány van, amelyet száztíz százalékos pótadóva! akarnak fedezni. Az ellenzék hevesen tiltakozott ez óriási megterhelés ellen. A vitában Slávik (rolnickár) mamelukhangu felszólalásában a költségvetést efogadja. Kubicskó (kommunista) kijelenti, hogy az előző évek zárszámadásai nincsenek előterjesztve, a segélyképpen kiutalt műtrágyát és gabonamagvakat a politikai pártok exponensei kapták, a kulturbizottság pedig kultúra helyett propaganda célokra költötte a pénzt. A kormánypártok sorában dühös közbekiáltások hangzanak, majd általános zajban Nedvich (cseh szociáldemokrata) beszélt és az ellenzék felszólalásait fecsegéseknek minősítette. Erre elementáris erővel tört ki a za<j, amely elhallgattatta a cseh szociáldemokraták szónokát. Fleischmann Gyula dr. a keresztényszociális párt főtitkára hatalmas beszédében tiltakozik a súlyos adóterhek ellen és objektív kritikát gyakorol az anyagi csődbe kergető költségvetés felett. Kassa lakosságának a zsupai adó fizetésénél könnyítéseket kíván. Tudja, hogy a költségvetést a kormánypártok megszavazzák, de pártja nem vállal érte semmi felelősséget. Weiser (zsidópárti) elfogadja a költség- vetést, de az egyes tételeknél két millió korona restringálást kíván . Szilágyi Gyula (keresztényszociális) elégtelennek találja a megye gazdaközönségének segélyezésére felvett összeget és szakszerű javaslatokkal szolgál, hogyan kellene az elhanyagolt mezőgazdasági kultúrát emelni. A kulturális kiadásoknál a kisebbségekre úgyszólván semmit sem fordítanak, ezzel ellentétben a városokban termelik a cseh szellemi proletariátust, ami nincsen az államnak sem előnyére. Idrányi Barna (keresztényszociális) a kulturkiadásokat kritizálja és a magyarság részére megillető részesedést kiván, Do- bránszky János (keresztényszociális) pedig a kormánypárti szónokokat dilettáns öngyilkosokhoz hasonlítja, akik halálra szánják magukat, de előbb luxust csinálnak az életükre a mi vagyonúnkból. Súlyos érvekkel festi a megye adófizetői ellen intézett támadást, amelynek a kormánypártok a bűnös előidézői és felemlíti, hogy a papságot hivatásbeli tevékenysége miatt csendőrökkel molesztálják. Hangos abcugolás tört ki az ellenzéken, majd a zsupán nagy zajban szavaztatott. Az ellenzék szavazatai ellenében a kormánypártok a mamelukok segiiségével este hét órakor elfogadták a költségvetést. Ungvár telekeladásának bonyodalmai Ungvár, január 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Megemlékeztünk arról, hogy Ungvár az úgynevezett „régi kaszárnya udvar** telkeit egy — nagyobbrészt kisiparosokból álló — szövetkezetnek eladta. A'szerződés megkötése után a szövetkezet a vételárat kifizeti. A szerződést a zsupán nem hagyta jóvá, mert az eladásról szóló képviselőtestületi, illetve kormánybiztosi határozat a zsupáni hivatalhoz jóváhagyás végett föl nem került. Tekintettel arra, hogy a bonyolult ügy Ungvár kisiparosainak tekintélyes részét érdekli, Paulik János dr. és Jaross Gyula az érdekeltek nevében felkeresték Ungvár jelenlegi vezetőjét és betekintést kértek az ügy irataiba. Ebből azt álapitották meg, hogy az eladásról szóló határozat még eddig el nem készült és igy a zsupán helytelen határozatot hozott, mivel a szerződést addig, mig az eladásról hozott határozat nincs a keze közt és afölött nem dönt, nincs oka elutasítani. Ez okból a kiküldöttek kérték a kormánybiztost* hogy ezt a bonyolult ügyet azzal vágja ketté, hogy hozzon határozatot és azt a törvényes formák között terjessze fel a zsupánhoz. Az msgi zsupán Ungvár Ön- kormányzatát nem hajlandó visszaállítani Ungvár, január 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Négy hónapja múlt, hogy Zseltvay János dr. ungi zsupán Ungvár képviselőtestületét mind-.n főben já’-ó ok nélkül, nagyobbrészt az ő és a városi főjegyző személyét ért támadások miatt, feloszlatta. Feloszlató végzését akkor l'usszu indokolással kisérte, melynek csik- NehF'minden pontja könnyen megcáfolható volt Ezen az alapon elindulva a képv seí ü- testület tagjainak nagy többsége (még a szláv pártok is) a feloszlató határozat ellen fellebbezéssel éltek a közigazgatási bíróságnál. A közigazgatási bíróság most, négy hónap után, odáig jutott, hogy a feloszlatásra vonatkozó hivatalos iratok után érdeklődik és azoknak beküldését kéri. Megdöbbentő, hogy a zsupán egyelőre nem is gondol arra, hogy az ólom lábakon járó bírósági munka befejezése előtt Ungvári önkormányzókéhoz visszajuttassa. Ebben nagy segítségére van a törvény ama hiányossága, mely szer'nt nem intézkedik arról, hogy a zsupán mennyi idő alatt köteles a feloszlatott képviselő- testület helyébe újat választatni. Ez a tény nagyon elkeseríti a hangulatot és annál nagyobb reakciót fog kiváltani majd akkor, ha a főváros ismét hozzájuthat önkormányzatához. 'aaafeegtfSBBgBaaagBBBi szőke, göndörfürtü fiú sétál az úttesten, egyik járdáról a másikra. A fejet fájító, szemet ráncositó meleget mintha észre sem venné, mozgó ajakkal buzgólkodtk, manilla- talpu vászon cipőjében, a járda szélén álló autók körül. Tiz-tizenegy éves korához megfelelőéin fürgén hajol, guggol, ágaskodik a kocsik minden rejtett titka felé. Időről-időre megpihen s vékony noteszába firkáló halványbarna keze gömbölyűén kanyargó vonalakat ir. Aztán megy tovább újabb autók felé. Mindenütt ugyanazt csinálja. A városháza előtt fölismerő érdeklődés gyűl tekintetébe, mikor egy kis tipusu uj autóhoz ér. A hűtő elé áll és kéréséi a kocsi nevét. Sehol nem látja. A bent ülő két soffőr beszélgetése abbamarad, nézik,, mit keres a gyerek. S hogy az megtalálta, amit keresett és már Írja is noteszába, érdeklődésük egészen feléje fordul. — Kisfiam, gyere ide! — szólal meg az egyik, a kunkorodó fekete bajszu soffőr. — Hány éves vagy? — Én? Tizenegy leszek! — Alig észrevehető dadogás vonul át szavain. Beszédközben ajkszélei érdekesen vibrálnak. — Miért tetszik kérdezni? A soffőr válasz nélkül hagyva a fiút, tovább kérdezett. — Mondd csak, mit Írtál az előbb abba a kis könyvbe? — Ebbe? Az izé ... a márkát! Ugye ez Renault? — Az! Szabad látnom azt a könyvet? Mig átveszi a könyvet, bírálva nézi a fiút, aki tiszta, élénkkék tekintettel állja a fékét szúrós szemek nézését. A soffőr szétnyitja a noteszt. — A teremtésit, — rémüldözik komikus ijedtséggel, — ezt mint te Írtad? — Igen! — Hány hét óta? — Tessék? — kérdezi a fiú, mint aki kételkedik a szavak komolyságában. — Mióta írod ezt? — Ma kezdtem! — Lehetetlen, — hitetlenkedik a soffőr! — Aztán miért? A gyerek egy kicsit ingadozik, de aztán büszkén válaszol. —- Fogadásból! — És be sem várva a faggatást, magyarázni kezd. — Tetszik tudni, egy barátom meg én fogadtunk, hogy ki tud több autótípust összeírni. Én már csak hetvenig szeretnék jutni, akkor abbahagynám, de hát ... — elgondolkozva legyintett egyet és szemét várakozóan meresztette az utca forgalmába. A két soffőr összebújva olvas — . . . . Marta . . . Pegueot . . . Amilcar ... A csudába! Ennyiféle kocsi! Én már tiz éve vagyok soffőr és elhiszi, hogy sok nevet most hallok először? így a fekete. A másik soffŐT, a szőke, meg rádupláz. — Azt elhiszem! Mint a gomba, úgy bújnak most elő az uj gyártmányok. — Bácsi kérem, sok hiányzik még? — kérdi a fiú — Nem hiszem, — ingadozik a szó’iiott, — nem sok . . . egy pár fajta van még hátra. Az előbb nyelvemen is volt a nevük, de most igazán nem jut eszembe. Visszakapta noteszát a fiú és megindult. Háta mögött krákogó kürt hangja hasitort az utcába. Egyik kezébe a noteszt, másikba a ceruzát kapva, hirtelen kiugrott az úttestre és abban a pillanatban rászaladt egy nagy nyitott automobil. Tompa roppanás, a fék éles, surlódó hangja és az albándohány-szőke haj veresre ázottan tapadt a nedves aszfaltra Pillanatok alatt dagadt a csődület. Könnyel takart kék pupillái kitágulva, keresgélve forgolódnak. Az előbbi két soffőr is itt van s megrendülve állnak a katasztrófa színhelyén. — Bácsi . . . bácsi ... — suttog véres nyállal a száján a gyerek. — Nem magához beszél? — kérdezi valaki a fekete soffőrt. A soffőr hangja siró árnyalatot vesz fel, mikor a kisfiúhoz hajol. — Mit akarsz, kisfiam? — Milyen volt? — Micsoda, édes fiam? — Az autó . . . amelyik engem . . . Chenard? . . . Diató? . . . — Nem . . . Cadillac! . . . — Cadillac? ... — hörög fel nehezet*, — oh! . . . írja be ... és adja oda . . . hátha megnyertem a fogadást! . . . g
