Prágai Magyar Hirlap, 1925. január (4. évfolyam, 1-25 / 744-768. szám)
1925-01-20 / 15. (758.) szám
Kedd, január 20. Ereky Károly volt magyar miniszter a budapesti tőzsde helyzetéről A budapesti tőzsdén nem lehet az árfolyamok nagyobb emelkedésére számítani — A részvényárfolyamok jövő alakulása és az arany mérlegek várható hatása — Visszaesés várható az árfolyamokban — A pénzintézetek mobilitása — A forgalmi adó reformjára és olcsó hitelekre van szükség _ A P. M. H. budapesti szerkesztőségétől — j Bu dapest, január 19. A budapesti tőzsde részvényeinek árfolyamában a másfél év előtti nagy hosszten- dencia után erős visszaesés állott be és bár a külföldi kölcsön több mint féléve stabillá tette a magyar koronát s lehetővé a vállalatok reális kalkulációját, azoknak gazdasági konszolidációja mégsem következett be eddig, mert más oldalról a nagy adóterhek erős pangást idéztek elő az ipari és kereskedelmi vállalkozások terén. Ezt a pangást juttatják kifejezésre a részvények mai tőzsdei árfolyamai, amelyek azt mutatják, hogy a budapesti tőzsde még mindig beteg. Az árfolyam- alakulást befolyásolják azonban más körülmények is, igy elsősorban az aranymérlegek közeli bevezetése és bizonyos ipar- és gazdaságpolitikai kormányintézkedések, amelyek együttvéve szeszélyes hullámzást idéznek elő az értékpapírok piacán. A tőzsdei helyzetnek egyik legkitűnőbb ismerője, Ereky Károly volt miniszter, aki ma teljesen visszavonulva a politikától, csupán gazdasági kérdésekkel foglalkozik és különböző ipari vállalkozásokban vállalt érdekeltségeinél fogva egyike a leggyakorlatibb magyar gazdaságpolitikusoknak, a Prágai Magyar Hírlap budapesti munkatársa előtt tett alábbi nyilatkozatában érdekesen világit rá a tőzsdei részvények mai helyzetére és a jövő kilátásaira. Nyilatkozatában főképp azokra a kérdéseinkre ad választ, vájjon az aranymérleg bevezetése milyen hatással lesz az árfolyamok további alakulására és ennek kapcsán várható-e az, hogy a papírok vb izanyerik^e békebeli árfolyamértéküket? — A tőzsdei helyzet — mondotta Ereky Károly — ma teljesen kaotikus. Az infláció folytán bekövetkezett numerikus árfolyam- emelkedés megszűnt, mert a népszövetségi kölcsön felvételével és az Angol Bankkal kötött megállapodás segítségével a kormánynak sikerült a magyar koronát stabilizálnia. A megváltozott viszonyokhoz azonban az értékpapírpiac helyzete még nem tudott hoz- zásimulni és a korona stabilitása mellet nem alakult ki még az az egészséges tőzsdei helyzet, amikor a papírok árfolyamát az osztalék szabályozza. Ma, akinek bármily kitűnő iparvállalatrészvénye van, miután nem kap osztalékot, ha eladja részvényeit, tulajdonképpen csak veszteséggel adhatja azt el, mert a kritikus tőzsdei helyzet miatt a legkitűnőbb papíroknak is alacsonyabb az árfolyamuk, mint amennyi azoknak belső értéke—- Mindaddig, amíg a vállalatok át nem térnek az aranymérlegrendszerre és .a békebeli értéküknek megfelelő osztalékot nem fizetnek, addig ma már, stabil koronánál nem lehet nagyobb áríolyamemelkedések- re számítani és amig ez az állapot be nem következik, nem is lehet számolni a tőzsdei helyzet jelentős megjavulásával. Abban a pillanatban azonban, amikor a vállalatoknak aiz arany- mérlege meg fog jelenni, a vállalatok rentabilitása, illetőleg az osztalék fogja megszabni az árfolyamok nagyságát Minden vállalat részvénye annyit fog érni, amennyi dividendát fizet, illetőleg ameny- nyit az osztalékból kiszámítható tőkésített összeg kitesz. — A békebeli árfolyamokat a részvények nem fogják természetesen elérni, mert időközben a részvények száma megszaporodott. De ha például valamely részvénytársaság részvényeinek száma megháromszorozódott, akkor az aranymérlegre való áttérés után azt kell nézni, ha össze akarjuk hasonlítani a békebeli adatokat a jelenlegiekkel hogy a három darab részvénynek együtt az árfolyama mekkora összeget tesz ki? Ily módon lehetséges, hogy olyan elsőrendű vállalatoknál, mint amilyenek a szénbányák vagy a manchesteriipari vállalatok s a közlekedési részvénytársaságok, szóval mindazoknál a nagy intézményeknél, amelyeknek belső értéke változatlanul megmaradt a háború és az inflációs roham után is, a részvények természetesen elérhetik a békebeli ár- nivót. Azoknál a konjunkturális vállalatoknál azonban, amelyeknek nincs meg a gyökerük a közgazdasági életben és vagy a háború előtt, vagy azután keletkeztek, külön vizsgálat tárgyává kell tenni azt. hogy vájjon belső értékűik és rentabilitásuk megfelel-e a jelenlegi követelményeknek és ezeknek részvényárfolyama attól fog függni, hogyan tudnak majd prosperálni? — Nézetem szerint leg'nkább a pénzintézetek részvényei fognak nagy árfolyamvisszaesést mutatni. Azok a hatalmas pénzintézetek, amelyeknek a békében többszáz millió aranykoronának megfelelő betétállomány állott rendelkezésükre, az infláció folytán ezeket a betéteket elvesztették és természetesen a legnagyobb jövedelmi forrásuk kiapadt. Ha valamely pénzintézetnek a békében volt 300 millió aranykorona betétje és ezért átlagban fizetett a közönségnek 4 százalékot, a kölcsönt pedig cátlagban 6 százalék mellett adta. akkor a 300 millió után 2 százalékot, azaz évente 6 millió aranykoronát keresett. Ez az óriási nagy jövedelmi forrás a betétállomány megsemmisülése mellett megszűnt és évtizedekig tart, míg a betétállomány ismét annyira meg tud szaporodni, mint a háború előtti években volt, úgy hogy éppen a pénzintézetek részvényei fogják legkevésbé megközeliteni a békebeli árfolyamokat az aranymérleg elkészítése és a konszolidáció bekövetkezése után. — A laikusok rendszerint arra hivatkoz nak, hogy a pénzintézeteknek ipari vállalatai és rendkívül nagy részvényállományai vannak. Ez tévedés. Amely pénzintézetnek a pénze részvényekben van immobiüzálva az a pénzintézet a legveszélyesebb helyzetben van. A helyes pénzügyi politikát azok a pénzintézetek követték, amelyek a békebeli tradíciókhoz híven nem fektették be mobil tőkéjüket részvényekbe, hanem állandóan likviden tartották összes anyagi erőiket. — Egyebekben a tőzsdei árfolyamok nagysága természeten a közgazdasági helyzettől is függni fog és mindaddig amig Magyarországon a legtekintélyesebb ipar- vállalatok is 20—30 százalékos pénzzel dolgoznak stabil koronánál és amig a forgalmi adó jelenlegi rendszere fennáll, amely minden nagyszabású kereskedelmi tevékenységet meggátol, addig nem lehet arra számítani, hogy a vállalatok prospe álnak, tehát osztagot sem tudnak fizetni s igy a részvényeik árfolyama sem fog emelkedhetni. Ha azonban a közgazdasági konszolidációnak ezt a két legnagyobb akadályát a magyar kormány elhárítja az útból, tehát reorganizálja a forgalmi adórendszert és hozzáférhetővé teszi a termelésnek az olcsó hitelt, akkor néhány jótermésü esztendő után Magyarországon megmdul az egészséges köz- gazdasági élet és akkor minden részvény árfolyama elérheti békebeli nívóját, amelynek az infláció, a háború és a forradalmak nem rombolták szét belső értékeit. — A szlovenszkói helyiérdekű vasutak államosításáról a legközelebbi napokban fog tárgyalni a minisztertanács. Az államosítás bárom etapban fog megtörténni— Az általános Haladóról szóló törvény és a palackozott bor szalagadótörvénynel' módosítását célzó novellát a pénzügyminisztérium már elkészítette s a pénzügvi bizottság január 26-án tartandó ütésén fogja azi megtárgyalni. Ugyanakkor fogia tárgyalni a bizottság a pozsonyi terménytőzsde döntőbíróságának illetékeiről szóló törvény tervezetét is. — Munkács város vlzveze+ékr Munkács város elöljárósága vizvezeté' s csatornázási tervezetet készíttet. Pc illa dr. polgármester Prágában tárgyal a illetékes tényezőkkel abból a célból, hogy - csatornázás és vízvezeték kérdése kedvező megoldást nyerien. — Fogyasztói kamarák. A Cecké Slovo értesülése szerint a közeílátásügyi minisztérium már elkészítette a fogyasztási kamarákról szóló törvény tervezetét. A lap szerint a folyó év második felében várható a javaslat törvényerőre emelkedése r'z egyébként attól is függ hogv a földművelésügyi mimsztériuim mikor fogja beterjeszteni a mezőgazdasági kamarákról szóló törvény javaslatát— A szlovenszkói állami ii7eme,í kornmercializVása. A szlovenszkó' állami vasüzemeknél jelentős változások állanak be az állami üzemek gazdálkodásáról szóló törvény szellemében. A vasüzemek vezetőhe- iyeit ugyanis nem a szolgálati pragmatika alapján működő tisztviselőkkel tölti be a 1<öz- munkaíigyi minisztérium, hanem a nr gán- válla'atok mintájára szerződést köt az alkalmazottakkal. — A világ elektromosen,'rgh szükséglete. Szakértők becslése szerint a vilg elektromosenergia szükséglete 125 milliárd kilowattórára tehető évenként. Ennek a mennyiségnek tizenöt-húsz százaléka világítási célokat szolgál, a többi motort hajt. A villamos áramfogyasztás az észak amerikai Egyesült Államokban a legnagyobb. — Szlovenszkó' pénzin'ézetek fuz'ója. A bánóci hitelbank részvénytársaság és az illavai hitelbank részvénytársaság fuzionálnak a zsolnai hitelbankkal. Ez a bank a pozsonyi általános hitelbanknak az in ézete. — A Rimamurányi és Salgótarjáni tőkeemelése. Budapesti szerkesztőségünk jelen telefonon: A R'mamurányi és Salgótarján rt. tegnap tartott közgyűlésén elhatároz' hogy az alaptőkét százezer darab száznep venezer korona névértékű részvény kiobc íásával fel fogja emelni. — A magyar borpiac. (A Magyar Mezős dák Szövetkezete Borértékesitő Osztályának lengése.) A borpiac helyzete változatlan. A 1: kereskedők szükséglete olyan kicsi, hogy az a i hány tétel, mely eladásra 'kínáltátik, sem hely, hető el. Töuneglborckat ma 850 koronáért, sőt n hány ‘esetiben 800 K-ért is lehet kapni Mail igám! fok önkink Az üzlettelenség főokát az általános pénzszűke okozza, mely miatt elsőrangú cégek is alig tudnak magúknak borváltók elhelyezésére leszámítolási hátéit szerezni. Az attól való félelem, hogy ez év január l-fcől kezdve 60 -tranvkoronás vám mellett kü'földj borokat fognak Magyarországba behozni, eddig nem bizonyult mdokoitnak. A külföldi borok a rájuk eső mindenféle vámmal ás egyéb költséggé! mindenesetre többe kerülnének, mint hasonló minőségű magyar borok. Kicsinyesek — A P. M. H. eredeti regénye — Irta: Falu Tamás (19) Ekkor váratlan kardesörtetés vegyült a felhangzó kacagásba. Egy idegen egyenruhás hadnagy törtetett elő, akit két közlegény követett. — Wo ist Herr Doktor Fényi? — kérdezte rikácsolva. — Hier bin ich, — jelentkezett a házigazda a hívatlan vendég hívására. — Sprechen Sie deutsch? — Ja. — Ki adta önnek az engedélyt a mai estély megtartására? — kérdezte tovább németül a hadnagy. — Ez házi mulatság, — felelte Fényi doktor egy kissé kijózanodva félmámorából. — Az én házam az én váram. — Mi azonban a várakat megostromol- juk, — válaszolta a hadnagy s kivette óráját zsebéből. — Most íéltiz van, ha egy óra múlva itt találok valakit, szuronyokkal fogom szétszórni a társaságot! Az álarcok alól előtört a sápadtság. A félősebb asszonyok a szurony szóra s a hadnagy szuronyra tűzött hangjára elkezdtek si- kitozni. Megdermedtei! állt egy pillanatig minden láb és minden szív. Az agyak nem küldtek szavakat a nyelvekre, behatolt a sok szín közé az árnyék, a lámpák és gyertyák fényességébe az éjszakai sötétség, amely elől menekültek. Legelőször Fényi doktor nyerte vissza higadtságát. Kiállt a lámpa alá, kezébe vette óráját s igy szólt: Hölgyeim -és uraim, semmi sem történt. A mulatság össze van ■Zsugorítva ötvenöt percre, öt perc szükséges az összekészü- léshez és távozáshoz. Féltizenegy előtt öt perccel mindenki távozik, de addig senki. Ötvenöt percig táncolunk egyfolytában. Húzd rá, cigány! A fiatalok nem is kérették magukat s elkezdték ringatni a testüket a zene ütemére. A komolyabbak, a középkorúak agya már tovább mérlegelt de mert a hangulat egyszerre parázsos lett s mert érezték, hogy rövid háromnegyed órába kell belesizoritani az egész éjszaka előre elképzelt mámorát, maguk is a cigány köré sereglettek. Az előbbi elkeseredés vad ujjongásbán lángolt fel. A lábak toporzékoltak, a kezek szinte az eget verték. A kurjantásoktól nem hallatszott a zene, valami megnevezhetlen erő rángatta magával az embereket. Az öregek, akik csak nézni, gyönyörködni, megszólni és dicsérni jöttek, szintén összefogóz- kodtak és járták a csárdást. Mozgott minden az üvegfolyosón, táncolt minden és reszketett minden. A gyertyák lángja fel-felcsapott, forróság örvénylett a testek között, a magát elveszteni akart öntudat forgásban szédült, a karok kifeszültek és elernyedtek. a hajakon víz csapzott, a színek és illatok viharozva keveredtek. Mindenki csak .forogni, csak elszédülni, csak megmámorosodni akart, csak kalimpálni, mint ébresztőórák, akiket felhúzott valaki s ötvenöt percig kell csengetniük. Terka néni azonban már egynegyed- tizenegykor odaszólt Emma néninek: — Én megyek. Tudod, ha azzal a szuronnyal megszurnak, olyan vérfoltot kap a sárga selyemruhám, hogy többé sohasem megy ki. A hadnagy pontos volt, mint ja halál. Pont féltizenegykor megjelent újra, de most már négy szuronyos katonával. A verandán azonban már oly sötét volt, mintha itt lett volna főhadiszállása az éjszakának. És csend volt s a csend is aludt, csak a megfojtott bál lelke kóválygott a ház fölött, XII. Vannak, akik nem tudják, hogy mindennek lelke van, ami életünkben helyet foglal s minden emlékezik, aminek lelke van. Vannak, akik nem tudják, hogy például egy bútorgyárból ma kikerült szék ragyogása mást mond s mást hallgat el, mint egy öreg karosszék kopottsága, egy öreg karosszék'é, mely csöndes sarokban állt sok-sok esztendőn keresztül, amelyben őszen és kopaszán pipáz- gatott és sóhajtgatott az. aki valamikor rövid nadrágban mászott fel széditőnek hitt magasságába. Vannak, akik nem tudják, hogy nem a kerék nyikorog, amikor szekérre dobálják a kifordított házat, amikor bizonytalan jövőbe, láthatatlan falak közé indulnak velük, hanem a szekér mozdulatlan utasai sírnak vigasztalanul. Vannak, akik részvétlenül állnak meg és mennek a zsibvásárok ütött-kopott darabjai mellett s nem tudják, hogy a családból kilökött falények az elveszített meleg emlékező koldusai. És emlékezik a föld is, amelyen valamikor emberek jártak. Emlékezik a lábak nyomára. Csontokat, Sénzeket, szerszámokat vet ki gazdag múzeumából. Beszélni nem tud, csak mutatja, hogy emlékezik. Emlékezett a kis hegyi város piactere is. A hó kezdett eltűnni a házak tetejéről, beléjük lehelt március. A piactéri vadgesztenyék lerázták ágaikról^ fehér díszüket. A föld megfagyott tüdeje felolvadt s kezdte befeí lélekzeni a tél hómaradé'kát. A piactéren kü lönös kockák támadtak a földön. Kisebb é.c nagyobb viznégyszögek. hónégvszögek. A föld emlékezései. Pár évtizeddel ezelőtt be volt építve a mostani tér is. A szépitőáramlat ledöntötte a kis bányászházakat s teret képezett a helyükön. Márciusban a égi házak fundamentuma nem egnedte át v- megolvadt havat. Négyszögletes vizko^zoru’ fényiettek az eltűnt házak sírhelyén. A fők! : nlékezett. És emlékeztek az emberek is. Régi tavaszokra. De nem szóltak. Hallgattak. Mint ahogy a körülöttük élő tárgyak sem szóltak s a föld is hangtalanul rajzolta homlokára az emlékezés négyszögeit. A korzó naponta megtelt sétálókkal. Most már tultették magukat az emberek egyes dolgokon. A polgári iskolai -lányok lassan siettek haza az iskolából s többnyire kétszer is megkerülték a piacteret, amig megtalálták a haza vezető utat. A gimnazistáknak sem volt sürgősebb dolguk, mint a lányoknak s szembe keringtek velük, .hogy mindannyiszor szíven köszöntsék őket. A ' "dalnokok egészségi szempontból tartott;' ük- ségesneik a déli napon való levegő?' \z asszonyok s kisasszonyok pedig a ' ik tartoztak a déli sétával, hogy a vá ’oget megadják a völgy háztömbjének. Ratkó gyakran találkozott Wildné korzón. Már egészen természetesnek tart iáik, hogy együtt sétáljanak. Már régi ismerő sok voltak, állandó közös témákkal, egymást foglalkoztató gondol átokkal. — Maga egészen más lett, mint volt, amikor idejött, — mondta Wildné egyszer. (Folyt. köv2
