Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-11 / 281. (729.) szám

4E ___________________ Tél Meránban Merán, december 10. Csak naptár szerint és a köztudatban van tél Metánban. A valósásban nem olyan itt a klíma, mint amilyennek a tél fogaimat ismerjük otthon. Vannak itt is hideg napok, de, hidegnek úgyszólván elveszi élét az az egy pár órai enyhe, tavaszi időjárás, amelyet de­rült, tiszta időben mindig kapunk a déli órák­ban — körülbelül 11-töl 3-ig. Mint egy gon­dos, rutinos operetté zeneszerző a második felvonásba betesz egy biztos ,,sláger“-t, úgy itt is ad. a természet a közönségnek minden­nap egy csodaszép betétet — egy pár óra májust. Akkor tiszta, ragyogó, mélykék az egész égboltozat, a nap melegen süt a sűrű és fényeslevelü, sötétzöld fákra és bokrokra, a levegő illatos, kellemes és az emberek tavaszi kabátban, vagy anélkül is, boldogan és mosolyogva sé­tálnak. Négy óra felé azonban, amikor a nap már lemenőben van, vége ennek a:z egész tündéri világnak. Hirtelen, minden átmenet nélkül hidegre fordul az idő. Akkor itt is ke­ményen, szigorúan jelentkezik a tél és fölvé­teti mindenkivel mindazt a meleg ruhát, ami csak tulajdonában van. De ezzel azután ki is adta a mérgét. Mert naplemente után alig pár órával a hideg egész jóindulatúvá válik, nem éles, nem bántó, sőt segít. Megkönnyíti és élvezetessé teszi a járást és az ember úgy érzi, ha sétál a tisztán, fényesen és sűrűn ra­gyogó csillagok alatt, mintha egy pár kilót veszített volna testsúlyából. Borús napokon, ig,az, nem kapunk májust, de viszont elmarad a hirtelen beálló hideg és mindig van ilyenkor a jó párás levegőben egy kis „tavaszi szag“. Másnap reggel aztán megkapjuk a jutalmat: körül a hegyek tele vannak frissen esett hóval. Szép ez a Merán decemberben is, de az emberek nem akarják tudomásul venni és makacsul ragaszkodnak abhoz, hogy a sze­zon csak januárban kezdődik. Ezt nyögik és sírják a hotel- és penziótulajdonosok és csen­des elkeseredéssel, vagy dühös kitörésekkel — ki-ki temperamentuma szerint — próbál­ják kihúzni az átmeneti időt. Mindenesetre a „mentsünk, amit menteni lehet*1 jelszóval olcsóbban adják a lakást és az ellátást, mint a főszezonban, De nem sokkal, mert a nívót' is tartani akarják és. az üzemköltség is nagy. Az elsőrangú hotelek 40—55 iira közt adnak szobát és háromszor naponta ét­kezést. Ehhez jön még 5 líra központi fűtés, 10% kiszolgálás, 4% luxus-adó és 3 líra kurtaksa. Tehát a penzió a jobb helyeken 60—70 lírába kerül naponta. De ezért aztán kap is valamit az ember. Szépen és kényelemmel berende­zett déli fekvésű szobát erkéllyel, a konyhá­juk pedig kitűnő és bőséges. Az úgynevezett másodrangu penziókban is elég csinos és tiszta szobát, déli fekvésűt, erkéllyel és jó­ízű, elegendő, napi háromszori étkezés,t adnak már 30—35 líráért. Az északi szobák olcsób­bak. Ezeken a helyeken luxusadót nem kell fizetni, a kurtaiksa is csak 2 Iira naponta és 10% a kiszolgálás. A harmadrangú penziók­ban, egy líra kurtaksával, már 25 lírától kezdve is kapni ellátást. Ezt az aránylag sok kurfcaksát azonban nem kívánja ingyen Me­rán. A gyönyörűen ápolt és valósággal felsi­kált utakon kívül, ad a közönségnek kétszer naponta magasabb zene-igényeket is kielégítő hangversenyt belépődíj nélkül a fényesen ki­világított nagyteremben. A körülbelül 40 tag­ból álló kitűnő zenekart a milánói Soala volt karmestere vezeti. Van Metánnak egy 500 személyt befo­gadó szép színháza is, amelyben jó társulat játszik prózát és zenés darabokat felváltva. Gyakran vendégszerepel benne bécsi, vagy németországi nagy színházaikból jobbnevii művész, vagy művésznő. Most lázasan ké­szülődnek a „Contessa Marizá*'-ra. A Nagy Meránról álmodozók — mert vannak Metá­nért bolondulok is, akik „élnek és halnak** ezért a helyért — arról ábrándoztak és titok­ban azt remélték, hogy Kálmán Imre idejön a p remiér re. Kevés magyar van itt. Nagyritkán látni a sétáknál egynél-egynél magyar újságot. Ezeket némán, de örömmel üdvözöljük. Ma­gyar beszédet alig hallani. A magyarokat sze­retik, mert finoinabbul viselkednek már a magyarok, mint háború előtt, amikor hang­zott tőlük a külföld, ha csak ket-ten is jártak ott. Itt most aránylag is kevés a magyar. In­kább vannak németek, osztrákok és főkép­pen olaszok. Az olaszokat mindenki szereti. Benlakó, vendég: egyaránt. Mégis érdemlik; szívélyeseik, szolgálatkészek. Ők .mindent megtesznek, hogy még jobba fellendítsék Meránt. S nem . rajtuk múlik, hogy a szép üz­letek ragyogó kirakataikkal hiába csábítgat­ják a vásárló közönséget. Micsod- gyümöl­csök! Micsoda virág ' ' A kirakat -k-ban kri­zantém, ciklámen, mimóza és azaiea, tehát a téli virágokon kívül, amelyek elképzelhetet­len dúsan és szinpompában ragyognak, van rengeteg sok csodanagyságu és szépségű ró­zsa, szegfű, rezeda, nefelejts, ibolya. Vasár­nap délben nem látni az utcán egyetlen em­bert sem — akár férfi, akár nő —, aki ne vinne a kezében egy pár szál virágot. Élnek és örülnek. Az életük olyan mederben folyik, mint amit a régi fogalmiak szerint erkölcsös­nek neveztek. A chronique scandaleu.se min­den vonatkozásban száműzve van Meránból: Ide Othello is nyugodtan elküldhette volna Desdemonát telelni. Az EskStt-ügy iitójáléka a magyar nwotgyüiéskeii Budapest, december 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje­lentése.) A nemzetgyűlés inai ülésén folytat­ták a házszabáiyrevizió részletes vitáját, majd az interpellációknál Berky Gyula kor­mánypárti kérte, hogy indítsanak vizsgálatot aziránt, hogy kormánypárti képviselők pro- tezsáltak-e egyeseket kiviteli engedélyek megszerzése terén. Grieger Miklós hasonló értelemben interpellált és élesen támadta Friedrichet, aki szerinte a Károlyi-forrada­lom alatt beült kinevezés nélkül az államtit­kári székbe, az ellenforradalom idején ve­szélynélküli miniszterelnök lett, majd jogfor­rásnak nevezte ki magát és azt hirdette, hogy ő mentette meg az országot a vörö­söktől. De ez nem volt igaz és Friedrich le­járta magát- Ma már senki sem hisz neki és Friedrich most politikai büzbombákfcal akarja a figyelmet felkelteni. Parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri. Bethlen kijelenti, hogy a magyar parla­mentben már régóta szokásban van, hogy argumentumok helyett hazugságokkal és rágalmakkal állnak elő. Igyekeznek aktív miniszterek ellen is vádat emelni. Az a nézete, hogy úgy a miniszternek, mint a rágalmazónak bíróság elé kell menni, ez az egyetlen semleges fórum, Parlamenti vizsgálóbizottság kiküldése nem helyes, mert az csak politizál és nem Ítélkezik. Ahhoz hajlandó hozzájárulni, hogy egy bi­zottság vizsgálja felül az illetékes mi­nisztériumok aktáit és terjessze adatait az összeférhetetlenségi bizottság elé. A Ház a miniszterelnök válaszát tudo­másul vette- Ezután Szabó József interpel­lált a keresztényszociális nagygyűlés felosz­latása miatt. Rakovszky belügyminiszter megnyugtató válasza után az ülés öt órakor véget ért. Az ellenzést irtási botrfinvok hOzött vonul! hl a szenátusnál Hihetetlen za] és lárma — Még a karzatot is kiürítették — Kovalik ráolvasta a kormányra szlovenszkói bűneit — Mit csináltak a husziták Sziovenszkóban? KoValiktól megvonták a szót Prága, december 10. A szenátus ma kezdte tárgyalni az ál­lami költségvetést. Az ellenzék nem nyújt­hatott segítséget ehhez a törvényhozási ko­médiához és az ellenzéki pártok megbízot­tai egymásután szólaltak fel és olvasták rá a kormányra a bűneit. E közben olyan zajos jelenetek törtek ki és olyan botrányok ját­szódtak le, amilyenekre, régóta nem . volt példa. Az ülésről alábbi tudósításunk számol be: . Donát elnök 12 óra 25 perckor nyitotta meg az ülést. Horacek, a javaslat főelőadója beterjesztette jelentését. Már Horacek be­széde közben izgatott volt a hangulat és az ellenzék állandó közbekiáltásaival zavarta. Mikor Horacek arról beszélt, hogy a koalí­ciós kormányra szükség van, Matuscsák kommunista fölkiáltott, hogy az államnak a koalíció és a kormány a sírásója. Horacek beszédét azzal fejezte be, hogy az állam- ellenes ellenzék miatt van szükség a koalí­cióra- (?) E szavakra hatalmas zaj tört ki, amely azután az egész ülésen végighúzó­dott és néha csaknem töttlegességben rob­bant ki­„A magyarok alatt főbb volt" Elsőnek Kovalik dr. szlovák nép­párti szenátor lépett a szónoki emelvényre. Kijelentette, hogy pártja a ’ költségvetés tárgyalásában nem vesz részt- Ezután hosz- szabb beszédben rámutat a csehek szloven­szkói bűneire. Statisztikai adatokkal igazol­ja, hogy a szlovákokat elnyomják. A pozsonyi postaigazgatóságon 197 cseh főtiszt és 24 szlovák van. Az altisz­tek közül 19 cseh és 5 szlovák. Kassán 171 cseh főtiszttel szemben csak 17 szlo­vák van. (Közbekiáltás a koaüció részé­ről: „Hát a magyarok alatt jobb voll?“) „Jobb, bizony, mert szlovákok voltak a hivatalokban, nem csehek. A magyarok csak gazdálkodtak. A hivatalnokok mi voltunk. Feltűnő, hogy az alacsony fizetési osz­tályokban alig vannak csehek, oda a szlo­vákokat teszik. Mi orvosok vagyunk és rá­mutatunk Szlovenszkó égő sebeire- A vasút­ról beszélve megemlíti, hogy Zsolna kör­nyékén 45 állomásfőnök közül, csak 3 szlo­vák van. (K r u s a cseh agrárius közbe­szól: „Azok is magyarul beszélnek!“) Csak hadd beszéljenek, nem szégyen az — vála­szolja Kovalik, maid Matuscsák magá­ból kikelve igy kiált: „Miért ne beszélné­nek magyarul, nem szégyen az. Ti szegy él­jétek a ti demokráciátokat, amely még azt is megtiltja, hogy milyen nyelven beszélje­nek az emberek!“ Kovaliktó! megvonják a szói Negyed 3 órakor nyitotta meg Donát elnök újból az ülést. Kovalik néppárti sze­nátor. aki a szünet alatt is a szónoki ernel- \ ényen maradt, tovább beszélt. Állandó nagy zajban kijelentette, hogy nem vonhat vissza olyan dolgot, amit nem mondott. Fentartja azt az állítását, hogy a Szlo- venszkóba küldött husziták raboltak, (Óriási zaj. A koalieós képviselők ök­lüket rázzák a szónok felé. A szlovák nép­párt tagjai és az ellenzék a miniszteri padok előtt gyülekezik és a kezében levő köny­vekkel veri a padokat. A zaj egyre nő, fül­siketítő lesz és egyetlen szót sem lehet ér­teni. Az elnök rázza csengőt, de a rendet : nem tudja helyreállitani.) Soukup igy kiált a szónok felé: Hát Zsizska tolvaj és rabló volt? A pokoli zajban Kovalik nyugodtan áll a helyén és beszélni akar. Egyszerre azonban Donát elnök hangja süvít végig a termen: Kovalik szenátor úrtól a házszabályok értelmében megvo­nom a szót. A koalíció nagy tapsban tört ki, mig az ellenzék még jobban zajongotí. Különösen a szlovák néppárt kiabál tor- kaszakadtából. Kovalik óriási zajban el­hagyja a szónoki emelvényt. A zaj azonban tovább tartott, amely még fokozódott, amikor Heller német szo­ciáldemokrata lépett az emelvényre, hogy felolvassa pártja deklarációját. Nem tudja megérteni, hogy az ellentétek egy civilizált államban ennyire elfajuljanak. (Nagy zaj a koalíciós szenátorok között.) Ez csak úgy lehet, hogy az állampolgárokat két kategó­riába sorozták. Az ellenzék itt hazaáruló, bár a legjobbat akarja. Nem akar beavat­kozni a csehek és a szlovákok vitájába, az azonban bizonyos, hogy a szlovákoknak van igazuk. (Nagy zaj.) Pártja a legteljesebb igazságos demokrácia álláspontján áll. A né­metek és a magyarok nem kapták meg jo­gaikat. Hrzby koalíciós szenátor közbekiált: Többet adtunk, mint kellett volna. Hihetetlen zaj tör ki e szavakra az el­lenzék soraiban.' A sértő felkiáltások özöne röpül a kormánypártok felé. A nagy zajt alig tudja átkiaibálni Heller: — Nem szorulunk ajándékokra. Amit adtatok, az kevés, nekünk többre vari jo­gunk. Más volt a helyzet 1918 október 15-én. hol voltatok ti október 28-;ka előtt. Akkor még mind rakusiácok voltatok! (Rettenetes zaj tör ki ekkor és percekig egy szót sem lehet érteni. Az ellenzék és a koalíció között annyira kiélésedéit a hangu­lat, hogy minden percben a tettleges össze­csapástól lehet tartani, A miniszteri padok előtt óriási kavarodás, A szlovák néppárt csinálja a legnagyobb lármát, amely min­denben igazat ad Hellernek. Az elnök osztja a rendreutasításokat, de ez nem segít. A padcsaokodásoktó! csak szófosz­lányokat lehet érteni és felheviilt, izgatott arcokat lehet látni Heller: Itt már beszélni sem lehet, még ezt is el akarják venni tőlünk. Rámutat az angol és a francia parlament példájára, ahol az ellenzék módosításait a költségve­tési vitánál elfogadják. Amióta a petka van Csütörtök, december 11. uralmon, azóta itt nyoma sincs a demokrá­ciának. Ezután felolvasta a deklarációt, amelyben rámutatott a kormány bűneire és kijelentette, hogy pártja nem vesz részt a költségvetés vitájában. Klofács: Sok házaló (drótostót) van Csehországban. (Derültség.) Kovalik: Kár, hogy nincs itt a had­ügyminiszter, mert megkérdezném tőié, hogy az alsókubini katonai barakkokat miért szál- littotta Morvaországból Árvába. Eközben a zaj egyre fokozódik és külö­nösen Klofács kiabál folyton közbe, úgy hogy az elnök figyelmeztetni kénytelen arra, hogy Kovalik a szónok. A lárma mind nagyobb lesz és a szónok szavai egyre jobban elvesznek a zenebonában. Kovalik: A csehek a legnagyobb hibát azzal követik el, hogy vallás és ka­tolikus ellenes propagandát csinálnak Sziovenszkóban. A szlovák nép mélyen vallásos érzésű és jaj annak, aki ehhez hozzányúl (óriási zaj). B a r i n k a (szlovák néppárti): A ‘ kato­likus ember az állami hivatalnál, mint meg­bízhatatlan van minősítve. Kitör a botrány K o v a 11 k: A kormány a huszitizmust akarja terjeszteni Sziovenszkóban, ame­lyeknek pedig ott nincsen létjogosultsága. Azért nincsen, mivel a husziták évszáza­dokkal ezelőtt a történelem tanúsága sze­rint kirabolták, felégették, feldúlták és felperzselték Szlovenszkói. Ezekre a szavakra elementáris erővel tört ki a zaj. A koalíciós szenátorok, akik a miniszteri padok előtt gyülekeztek, irattáskáikkal verdesték a padokat és po­koli zajt csaptak, így ordítoztak Kovalik felé: Hazugság, nem igaz, vonja vissza! A zaj egyre nő, de Kovalik a pokoli lár­mát is tulkiáltja stentori hangon: Nem vonom vissza, mert ez történelmi igazsá.g. Felfüggesztik az ülést A hangulat egyre izgatottabb lesz és tiz teljes percen keresztül az elnök hiába rázza a csengőt, a rendet nem tudja helyre állítani. Végül is fölfüggeszti az ülést. Kovalik a szünet alatt is helyén marad. Az ülés felfüggesztésének pillana­tában a karzatról hatalmas tapsvihar zug le a terembe. Á szlovák néppárti képvise­lők Hlinka vezetésével ott vannak a kar­zaton, ezen felül számos német képviselő is megjelent a szenátusban. Ezek tapsolták meg Kovaíikot, Kiürítik a karzatot Az elnök berendeli a szolgákat és elrendeli a karzat kiürítését. A szolgák mindenkit el is távolítanak a karzatról, csak a képviselőket hagyják ott. A szüneí alatt a zaj egyre növekszik, de Kovalik állja a koalíciós közbekiáltások pergőtüzét és pártjának tagjaitól támogatva ott marad a szónoki emelvényen. A kormány nem áü a szláv eszme alapfán Ezekre a szavakra pillanatnyi csönd tá­madt, majd Kovalik folytatja: Százszor elmondtuk ezeket a koalíciós kormánynak, de a válasz csak az volt, hogy a ludákok hadd kiabáljanak. Megállapítja, hogy a kormány nem áll a szláv eszme alapján, amely csak úgy érvényesülhet, ha az egyik szláv nép nem nyomja el és nem zsákmá­nyolja ki a másikat. A forradalom előtt a cseh-szlovák nemzeti tanács azt ígérte Hlinkának, hogy Szlovenszkó olyan köz­igazgatást kap, amilyent maga kíván. Ehelyett még a szlovák népet sem akar­ják elismerni, K 1 o f á c: Ti Magyarország részére akartok autonómiái. Klimkó: A magyarok alatt jobb volt. A magyarok kaláccsal fizették meg a mun­kát és nem ölték meg a sz’ovákokat, mint a csehek, akik az utolsó falat kenyeret is ki akarják venni a szánkból. Kovalik: A cseh politikai tényezők­nek tudatában kellene lenni annak, hogy egyenrangú ;lovák néppel kötöttek ^rző- dést. Ok ahelyett azonban, hogy válla’1 kö­telezettségeiket teljesítenék megalkották a cseh-szlová’' fantomot, amelynek utján egy kilenc milliós cseh népet akarnak csinálni. Követeli az autonómia megadását. Klofác: Az autonómiát Tuka csinálta budapesti vezetés alatt. Kovalik: Hlinka dijat tűzött k, aki bebizonyítja, hogy Tokának köze van Budapesthez. Tessék erre a düra r- ni és .3 lármázni. Ha bizonyítani tud, elnyer­heti a dijat.

Next

/
Thumbnails
Contents