Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-11 / 281. (729.) szám

Csütörtök, december 11. Kramár lapja Benesék kongresszusáról Prága, december 10. A Národitti Listy a cseh szocialisták brünn.i kongresszusáról ezeket írja: A kongresszusnál meg volt az, amit jó rendezésnek neveznek. Az egyes jelentéseiket előre kinyomatták a parisait óiban, hogy kedvező hangulatot te­remtsenek s elnyomják az ellenzéki hangot, mely főleg a szocialista ifjúságnál jelentke­zik. Az előadók igyekezete arra irányult, hogy jelentéseik állami fontossággal bírjanak. Régen elmúltak természetesen azok az idők, amikor még különösen átható szellem kellett az Oy előadáshoz: a tényleg reális állami po­litika érdekében maguk a jelen viszonyok fejtik ki a legerő­sebb nyomást, amelyek a demagóg s főleg szocialista politikának oly következményei, hez vezettek, hogy eme következmények a szocialista poétika elé elháríthatatlan aka­dályokat gördítettek. Az egyház és az állam kérdését illetőleg a párt igazán fonák helyzetbe került, mert míg egyrészről sürgeti az egyház és állam szétválasztását, másrészről a cseh-szlovák egyház részére jogokat akar kivívni. A kon­gresszus nagy bölcsen hallgatott Szovjet- oroszország de jure elismerésének kérdésé­ben. Egy tanítónő állampolgársága Olvassák el azok a felekezeti tanítók, akik a kormány szekere elé akarják fogni magukat — Saját tudósítónktól — — Komárom, december 10. Annak idején a P. M. H. közölte Palko- vich Viktor nemzetgyűlési képviselő inter­pellációját az iskolaügyi és a szlovenszkói miniszterekhez a farkasdpusztai római kato­likus tanítónő elbocsátása és kiutasítása tár­gyában, melynek előzményei a következők: Egy szlováknyelvü iskolát akartak szer­vezni a hercegprímás! birtokhoz tartozó Bajcs pusztán és ott egy szlovák tanítónőt elhelyezni; erre a következő mesterfogások­hoz folyamodtak: Megszavaztatták titkosan (mint most a tanítókat) a bajcsi urdalami cse­lédeket, egyenként berendelve őket az in­téző úrhoz és ott aláírattak velük egy iratot, amelyen azt kérik, hogy gyermekeik bővebb oktatást nyerjenek az iskolában a szlovák nyelvből. Ezt aláírták a gyermektelen és a nőtlen1 cselédek is. Ennek alapján összeszed­tek 20 magyar anyanyelvű gyermeket, aki­ket beosztottak a szlovák iskolába. Most már meg volt a szlovák iskola, ámde a bajcsi tanító és tanítónő magyarok, akiknek az állampolgársága meg nem támad­ható. Tehát úgy segítettek a dolgon, hogy -a szomszédos Farkasd pusztán elbocsátották állásából a kiváló eredménnyel működő és élethossziglan kinevezett Gere Máriát, aki 14 éve tanít ezen a pusztán. Helyébe pedig be­állítottak Bajoson egy szlovák tanítónőt. Ebben az ügyben, ahol az égy all aj kerü­leti főnök kiuíasitási határozatot hozott a ta­nítónő ellen és vele szemben mindenféle zak-' látást követtek el, mert az jogorvoslattal él­ni merészkedett, Palkovich képviselő a kö­vetkező választ kapta a meginterpellált mi­nisztertől: — „A fennálló törvényes rendelkezés értelmében nyilvános tanítói szolgálatot csu­pán oly személy láthat el, aki cseh-szlovák állampolgár. A cseh-szlovák álampogárság hiánya, illetőleg elvesztése egyúttal a hiva­tal elvesztését is vonja maga után. — Az állami, iskolai igazgatás teh* a törvény értelmében járt el, amidőn úgy in­tézkedett, hogy Gere Mária, mint idegen ál­lampolgár, akinek a cseh-szlovák állampol­gárság iránt benyújtott kérvénye elutasit- tatott, nyilvános tanítói szolgálatot Szíoven- szkón el ne láthasson. Fegyelmi • eljárást ez ügyben megindítani nem lehel t, mlnhogy fegye’mí bűneset! (igy!) ez ügyben fenn nem forgott, hanem csupán a nyilvános tanítói hivatal megszerzése, illetve megtartása alapfeltéte­lének hiánya volt szóban. —. Gere Mária kiutasítása abban talál indokolást, hogy a cseh-szlovák állam íerhére volt, mert mint foglalkozás nélküli idegen á’lam- po’gár, aki a cseh-szlovák köztársaságban való tartózkodásra enged Hlye! nem blr.„ az iskolában bír temész’tbeni lakás ki­üríteni v nakn^ott, ar ’ áltai hivatalbeli utódját lakásának e!xo>, lalás-'ban következőleg tanítói szolgálat­nak teljesítésiben akadályozta.'* így szól a miniszteri válasz, amiből megértjük, hosrv előbb az ’ozátnak elve­szik a kenyerét, azután azt mondják neki, how, mint foglalkozás nélküli idegen állam­polgár te. bére van az államnak és irrTr kiuta- '‘bp-dó. Ezzel az ügy be van fejezve a demo­krácia nagyobb dicsőségére. EHHtészlllefek a mmtikormAntjrtifOBsIriikclöro Berlin, december 10. A német sajtóban a kormányalakítás problémája képezi a vá­lasztások után a megbeszélés tárgyát. Loebe a parlament voli szociáldemokrata elnöke a nagy koalíció mellett foglalt állást. Vele szemben a német népp'rt lapja a Zeit kifejti, hogy a néppárt sohasem vehet részt ebben a nagy koalícióban, mert a tiszta polgári blokk megalakítását tartja szem előtt. Persze a polgári blokk megalakítása csak úgy volna lehetséges, ha a német nem­zetiek megmaradnak amellett az álláspont mellett, melyet föltételesen elfogadtak a parlament feloszlatásának idejében: a Da- wes-javaslaton alapuló külpolitika mellett. A Zeittel szemben a Berliner Tageblatt szintén a nagy koalic’ó mellett foglalt állást és kifejti, hogy soha oly jó alkalom nem ;ön a kormány rekonstrukciójához, mint most van, amikor négy miniszteri tárca szabad és a szociáldemokratáknak fölkínál­ható. A német nemzeti Lokalanzeiger néhány vezető parlamenti egyéniséggel interjút folytatott a kormányalakítás kérdésében. Herget a német nemzetiek vezére kijelen­tette, hogy csak arról van szó, vájjon a német nép­párt halandó a nagy koalícióban részt venni. Ha a néppárt nem dolgozik együtt a szociáldemokratákkal, ami valószínű, akkor bizonyos, hogy jobboldali biok jön. A Kreuzzeitung hasonló értelemben nyilatkozik és kifejti, hogy ha a centrum balra lép akkor 232 jobboldali képviselő áll 261 baloldalival szemben, de ha a centrum jobbra tér akkor a jobboldal megkapja a 267 i képviselőből álló kormányképes többséget. „Srrilbrny elkártyázta a miniszteri bársonyszéket" Az Imperialbeli kártyaaflér epilógusa a nyitrai járásbíróság előtt A vádlott igazat t mondott — A P. M. H. eredeti tudósítása — : (x) Nyitra, december 10. Rendkívül érdékes becsületsértési ügyet tárgyalt tegnap a nyitrai járásbíróság. Picék Tivadar dr. tanár állott vádlottként a bíróság előtt, vádolva azzal, hogy a közelmúltban egy nyitrai korcsmában sértő hangon nyilat­kozott Stíibrntf miniszterről és Burival kép­viselőről. A sértettek képviseletében Bella dr. pozsonyi ügyvéd jelent meg. Hajlandónak mutatkozott a sértettek nevében a békés megegyezésre, csupán azt kivánta, hogy a vádlott jelentse ki. hogy visszavonja állítá­sait. Picék dr. kijelentette, hogy mit sem haj­landó visszavonni és kéri a tárgyalás lefoly­tatását. Október közepén egy szükebbkörü társa­ság gyűlt össze a nyitrai Csapos-féle korcs­mában. ahol vitája támadt Kopriva párttitkár­Hár©m év mulva — Paul Verlalne — Himbáit a szűk kapu, amint betaszitottam; A kicsi rózsákért ma is a régi szép; Langy sugarát a nap ragyogva hinti szét; Csillám ló csepp ragyog minden virágbokorban. Nem változott mi sem; szótőtől beíutottan Fogad a csöpp lugas — ölén pár kerti szék; £s most is hallani a szökő-kut vizét, Amint örök panaszt mormolva-sirva csobban. Jó ismerősöm itt minde'n pacsirta, lám; Épp úgy kevélykedik, akárcsak hajdanán A karcsú liliom és épp úgy ring a rózsa. Az árnyas séta-nt végén még ott mereng Velld-da szobra is, szikáran, om’adozva; — Körötte rezedák unt illat-árja leng . . Fordította: Téglás Dezső.---­Á gépirékisasszony: — Edrné kisasszony — kiáltotta a szer­ző, amikor feltűnni látta az ajtóban a gep- irónőt —, jöjjön csak a dolgozószobámba és hozza „a gépfegyverét". A fiatal leány egész nap mozdulatlant:' ül gépe előtt, mintha testének minden akti­vitása az ujjai hegyén futna ki belőle Ezeke k fehér női ujjakat látva, a költő bizonnyal a tenger halászó sirályaihoz . hasonlítaná őket, amint a tarajos hullámokra újból és új­ból lecsapva keresik táplálékukat. De a drá­mai szerző, akinek javára ez a virtuozitás működik, egyáltalán nem hatódik meg költői mozgásától a finom női ujjaknak, s csak azt az egydiangu kis zajt figyeli, amelyet a gép okoz a dolgozószoba csöndjében. ' A gépirónő sohasem merte neki megvál­tani, hogy túlságos gyorsan diktál. A leány jól tudja, hogy egy divatos szerző ideie mennyire drága. A drámát tizenöt napon belül be kell fejezni. A színészek már köve­telik szerepüket. Tak, tak, tak . . . s a kis gépirónő ugyancsak siet. Néha ugyan el-el- hagy egy-két szót, de kitűnő a fantáziája és sohasem esik kétségbe, amikor a tisztázásnál helyettesíteni kell a hiányzó részeket. # Hónapok múltak már el igy, ebben a lá­zas munkában s a szerző nem látszott ész­revenni, hogy egy szép, fiatal gépirókisasz- szony él mellette. Az ifjú hölgy tündöklő szépsége a legblazirtabb tekintetet is elbájol­ná. Hosszú szempillái között gyakran kék ra- gyogásu vilámok cikáznak. Már férjhez me­hetett volna, imádója nem egy akadt, de ö érzéketlen a hódolatok iránt. . Egyetlen gondja, hogy saját munkájával becsületesen megkeresse kenyerét. És aztán még valami; a gépíró kisasszony titokban —■ szerelmes a gazdájába. A leány, mikor reggel a dolgozószobába ’ép, erős rózsaparfüm-íllatot érez. Mennyire tálja ezt a kitartó illatot, amely télen a nagy -ázában lévő mimózák levelei közé is beve­szi magát. Hányszor megtörtént a gépiróiiö­ral. A vita során a politikára terelődött a szó, amikor ő a többek között azt mondotta, hogy a cseh nemzeti szocialista párt több eset­ben oly eszközökkel dolgozott, amelyeket nem lehet tisztességeseknek nevezni. Mivel pedig a sértett miniszter a párt vezére, igy ő felelős azokért a dolgokért, me­lyek a pártban előfordul tak. Hogy szavait in­dokolja, felemlítette, hogy ez a párt olyan vasúti tisztviselőket helyez e! Szlovenszkón, akik e’len Csehországban bűnvádi e’járás volt folyamatban és akiket ennek következtében elbocsátottak állásuk­ból. A miniszterré vonatkozóan azt mon­dotta, hogy olyan kártyaafférja volt, amely p'rjH ritkítja. Ugyanis egy fiatalkorúval le­ült kártyázni és elnyeri attól 300.000 koro-1 vei, hogy a folyosóin találkozott a parfőm tu- ’ajdonosával, amint hosszú bundában, ragyo­gó ékkövekkel díszített gyűrűivel, pirosra festett arccal sietett le a lépcsőn. A gépirónő ilyenkor, hogy fájdalmát és keserűségét el­fojtsa, szenvedelmes dühve] esett neki gépé­nek és másolta az előző délután diktált jele­neteket. A darab cime: „Az ő közelében . Egy vidéki kastélyban egy éltesebb ur bele­szeret egy ismeretlenbe,'mialatt fiatal unoka- huga titokban őt szereti. Amikor e jelenet tisztázására került a sor, amelyben a fiatal rokon egy akaratlan rohamban bevallja sze­relmét nagybátyjának, a gépirónő úgy érez­te, hogy szivét valami keményen összeszo- ritja. Nem. A szerző minden tehetsége mel­lett sem tudta hűen kifejezni a féltékenység őrületét, sem a visszatartott vágy elementá­ris erejét. És a „gépfegyver" ekkor még gyorsabban kattogtaíta billentyűit, mint ren­desen. A f ^tázat csak késő estére készült el s a gépirónő maga rohant a kézirattal a direktorhoz, aki már türelmetlenül v* * azt. Az ünnepélyes főpróba estéjén a gépi: - no is lent ült a földszinten. A hires jelenet, amelyet előtte való este oly sokáig tisztázott, mindjárt s ‘ íré kerül. Ha a szerző és a direk­tor tudták volna, hogy ez a jelenet égés más, mint amit a drámaíró diktált . A gépirónő az ''gesz jelenetet íjra irta és bele­vitte abba evy fájdalomtól gyötört ne' ’v- nek unden őszinteségét. íinde gyát. Ebben a jelenetben benne a nagy szerelem, amelyet a gépirónő C . a nát Ezt az összeget pedig az illető Gatal- ember sikkasztás utján szerezte. Burival képviselőt egyáltalán nem emlí­tette beszéde során. Nem volt szándéka meg­sérteni a minisztert és csupán azért hozta fel a példát, hogy ezzel igazolja, hogy milyen emberek vannak a párt kebelében. Szavainak éle a Párt ellen irányult nem pedig szemé­lyek ellen. A kérdéses kártyaafférről az újsá­gok annak idején sokat írtak s igy, mivel a cikkek a lapokban visszavonva nem lettek, teljes joggal említhette fel azt, amit az újsá­gokban olvasott. Az egyik cseh lap, amint mondotta, vasárnapi képes mellékletében fog­lalkozott az esettel és közölte a miniszter karikatúráját azzal, hogy a miniszter elkártyázta a bársonyszéket, de ennek dacéra továbbra is ragaszkodik állásához. A kihallgatott tanuk megerősítették a vádlott védekezését. Amikor a sértett képvi­selője felszólította a vádlottat szavai bizonyí­tására, Turinsky járásbiró, a tárgyalás veze­tője kijelentette, hogy ennek bizonyítása fe­lesleges, mivel köztudomású dolog a miniszternek az Im- perial-kávéházbe'i kártyaafférja, amelyből kifolyóan a sértett miniszternek lemondását is be kellett adnia. A vádlott megemlíti azt is, hegy annak idején a nemzeti demokrata párt képviselői interpellációt is nyújtottak be a parlamentben a cseh nemzeti szocialistáik egyes vezető- embereinelk ténykedése miatt. Felmentő íté­letet kér, mert nem érzi magát bűnösnek és nem állított valótlan dolgokat. A bíróság a vádlottat felmentette a vád és annak kö­vetkezményei alól és a sértetteket köte­lezte a felmerült költségek megfizetésére. A sértett képviselője fellebbezést jelen­tett be. Bécsi nagybankok ni harcot indítottak Bősei ellen Becs, december 10. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) A nagy­bankok, miután CastigLionlval sikerült vé­gezniük, mostan ismét a másik újgazdag, Bő­sei ellen kezdtek offenzivát. Az offenziva élén a Credifanstalt és az Escomptegesell- schaft állanak. Az úgynevezett Dobrova- féle petróleum koncéra és a Kárpáti olaj je­lenleg Bősei, illetőleg az Unionbank érdek­körébe tartoznak. A Creditanstalt és az Es- comptegesellschaft mostan elhatározták, hogy ezt a hatalmas petroleumérdekelk Igét kicsavarják Bősei kezei közül. A Credifans­talt, mint kontreminőr adni kezdte a Dobra- va-részvényeket, mire Bősei, illetőleg az Unionbank megijedtek és szintén olcsó áron adni kezdtek. Az összes darabokat a Credit­anstalt titkos partnere, az Escomptegeseii- schaft '.ette fel, amely igy. az-első ütközetet megnyerte és mostan mint egy tekintélyes minciritás hatalmas birtokosa, belülről akarja folytatni a harcot Bősei ellen. Nem kécséges, hogy ebben a harcban az amtigy is meggyen­gült Bősei marad alul. ő iránt, anélkül, hogy bárki sejthette volna, Jcinek szól valójában a drága érzés. Edrné remegve hallgatta a zsöllye mé­lyén, amint a színpadon a kislány ajkán élet- rekelt a reménytelenül szerelmes nőnek mélységes fájdalma. A hősnő elragadtatva a szöveg forróságától, önmagát múlta felül s nagyszerű tirádáját a jelenlevők szűnni nem akaró lelkes ovációja ünnepelte. Amikor a főpróba után Edrné háborgó érzéseinek terhét cipelve, sietett a kijárat fe­lé, a folyosón az egyik nyitvalévő páholyaj­tón át megpillantotta a szerző gyakori láto­gatóját, amint ragyogó estélyi ruhájában a hódolók üdvözlését fogadta. Lángragyult arccal, könnyes szemmel akart tovasietni, de a szerző észrevette S barátságosan beinvi­tálta a páholyba. — Edrné kisasszony — mondotta az első és a második felvonás egyes jelenetei­ben olyan szavakat találtam, amelyeket nem hallottam az előző próbákon. Alig hiszem, hogy ezek tőlem erednének. Máskor jobban kell vigyáznia, különben . . . És a szerző e szavaknál ujjával megfe­nyegette a gépirónőt, mintha a mosolyogva mondott szavaknak ezzel akart volna ko­molyságot adni. Szavait különben nem fejez­hette be, mert barátainak újabb serege tó­dult a páholyba s mindannyian elragadtatva gratuláltak a sikerhez és főként ehh . az utolsó nagyszerű jelenethez, amely az igazi sikert hozta ... És a kis gépirónő összeszorult szívvel, könnyes szemmel futott ki a hideg, lucskos párisi estébe. • Andié Rlvollet. « __

Next

/
Thumbnails
Contents