Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-07 / 279. (727.) szám

41 MAOVAB Ilii (Vasarnapa levél) Irta: Schöpílln Aladár Budapest, december 6­Leteszem az újságot és tűnődöm. A fejemben zűrzavaros Képzetek kaleidoszkópja kavarog, egy­másba torlódik a sok esemény, név, dolog, foga­lom, egy izgatott, zavarral teljes nap összefüggő keretbe alig foglalható képe. Egy bűnpör tárgya­lása, bombamerényietek, ádáz, öldöiUŐ tervek és ádáz, öldöklő cselekedetek. Hetyke vádlottak, szigorú birák, okveietiertkedő ügyvédek, össze­vissza beszélő tarouk . . Nagy vihar a nemzet­gyűlésen, kivezettek egy.-csomó képviselőt. Go­romba szavak, heves feleselések, dühös fogadko­zások . . . Egy másik büiiipör, panama vádak da­razsai zsibonganak ki belőle • . . Sikkasztások, egy banlchivatalnok, egy köztisztviselő . . . Poli­tikusok és ágensek kölcsönösen csalással vádol­ják egymást . . . Lehajtom a fejemet, simogatom a homlokomat, szeretném kisimítani belőle ezt a sok Izgató anyagot, amely haraggal és utálattal tölt el az újság iránt, a levegő lránt, amelyben élek, az egész élet iránt. A gonoszság, fanatiz­mus, marakodás, kapzsiság, gyűlölködés Aeolus- barlangjában érzem magamat, a lármás sivárság érzésével gondolok vissza arra, amit olvastam. Aztán egy oázis emelkedik ki a sivatagból. Fenséges, harsogó akkordok szólalnak meg a szi­vemben, íölidéződik egy gyönyörű pillanat, ami­kor minden kínzó érzésből kiemelkedve — velem együtt ezer ember — szálltunk föl, föl a harmónia tündöklő fehér szárnyain az egekig . • . Egy kis, szerény hirecske az újságban: Lipcsében meg­jelent Kodály Zoltán Psalmus Hirngaricusa, a ma­gyar lélek, a magyar hit, a magyar reménység csodálatos fohászkodása . . . Mégis, érdemes él­ni, ad az élet gyönyörűséget, feimagasztosulástl Nem csupa bűnpör, politikai botrány a világ, nem rothadt bele a közélet csúfságaiba az örök embe­ri lélek ... Itt Budán, nem is messze tőlem, egy végtelenül egyszerű külsejű szegény ember szi­vében megszólalt a magyarság halhatatlan lelke és a zene kifejező eszközeivel belém harsogja a vigasztalást és a hitet a jövőben Egy szerény kis hirecske adja ezt tudtomra, apró betűkkel, a „Mü- vészet“ rovatba elbújva, de hiába minden szenzá­ció, politikai vihar és közéleti botrány: amit ez a kb kommüniké közöl velünk, az a napnak egyet­len eseménye, ami örök időkre való, a lényeghez tartozó, ainl a magyar nemzet, sőt az egész em­beriség nagy éfaiénykincséí szaporítja. Most már megy a gondolatom tovább. Eszeimbe jut szegény Pethes Imre, akit pár nap előtt temettünk- Micsoda tisztes, becsületes em­ber volt, az igaz ember és Igaz magyar gyönyörű példaképe, a művészei ezsrhúru hangszere. Sira­tom, mint barátomat, boldog vagyok, hogy volt, hogy magyar volt, hogy láthattam őt színpadon és életben. Tovább: a napokban találkoztam Csók Istvánnal és Rippl-Rónai Józseffel, láttam uj dol­gaikat, a festői színek és formáik muzsikája töl­tötte be a szivemet, a magyar táj kötészete ra­gyog a fantáziám előtt. Ezek magyarok, művé­szek, nagyok és tiszták, — hát mégsem csupa botrány, bűn és csúfság a magyar élet. Még van­nak emberek Magyarországon. íme, tegnap vol­tam Babits Mfhálynál, ültem betegágyának szé­lén a klinikán, a költő szeme lázasan, de a jó- barát örömével csillant rám, fájdalmaktól vonagló ajka az öröm szavait mondta. Betegen is az esz­mék birodalmában él, szép és nagy dolgokról be­széltünk egy óra hosszat, a kis klinikai beteg­szoba elkülönített a lármás, zakatoló többi világ­tól, a gondolat bensősége töltötte be orvosságok illatától terhes levegőjét . . . Könyvek sima fo­gását idézi tenyeremre az emlék: Arany János összes müveinek u] kiadásában gyönyörködtem néhány órával ezelőtt. Négy kötetben a legneme­sebb magyar élet halhatatlan eredménye • . . Most már, az előbbi kietlen érzés reakciójaképp, végigfut gondolatom, vigasztalódást keresve, a magyar élet egész területén, felkeresi a tudomány embereit szerény Íróasztaluknál és laboratóriu­mokban, a művészeket, írókat, — mindenütt látok egész sereg kitűnő embert, egy erős kulturéletet élő nemzet képe ragyog felém. Ml ez? Melyik az igaz! képe a magyar életnek? Az-e, amelyet az újságok szenzációiban látok, vagy az, amely csöndesen, a szenzációktól irtózva, de annál ra­gyogóbban tündökliik? Két arca van a nemzetnek: egy torz és félelmetes politikai arc és egy szelid, szép és nemes kultur-arc. Hogy lehet ilyen nemes és lángelméid tudósok, írók, művészek nemzeté­nek ilyen szégyenletesen alacscnyrendü politi­kája? A magyar lélek ma nem a politikájában él, hanem a kultúrájában. Szerencsére az utóbbi az állandó, örök. halhatatlan. Irak nektek, olvasók, vasárnapokra leveleket. Nem szenzációkról, nem politikáról, nem bűnökről és bűn-perekről. A magyar életről fogok írni. arról a szebbik és jobbik életről hogy ezt tis tudomásul vehessétek és öríj’jetek neki. Hogy azt ne találjá­tok hinni: ebben a szegény kis ors7ágban csak kí­nos és szerencsétlen események történnek. Az állami költségvetés a szenátus bizott­ságában. A szenátus költségvetési bizottsága négy nap alatt letárgyalta a jövő évi állami költségvetés tervezetei s azt minden változta­tás nélkül jóváhagyta. A költségvetés plenáris tárgyalását kedden, december kilencedikén kezdi meg a szenátus. Minthogy a német és magyar ellenzék Mit sem vesz részt a tár­gyalásokon, bizonyosra vehető, hogy a sze­nátus jövő heti ülésein a költségvetés tető alá- kerül. ítélet előtt a nagy por PiHanatfölvéfelek a bombapör főtárgyalásáró I — Márffy, Szász, Marossy és a többiek — Márffy, a lélektani rejtély Budapest, december 6. (Saját tudósítónk eredeti riportja.) Egy ország közvéleménye figyel két hét óta a budapesti bűn te t ő tör vénys zéik esküdtszéki tárgyalóterme fölé, ahol most élet-halál fölött Ítélkeznek. Hét vádlott áll a bíróság előtt, az asztalon két gyertya és feszület és a közön­ség, amely zsúfolásig megtöltötte a főtárgya- lási termet, visszafojtott léleikzettel figyel minden szóra. A hét vádlott azzal van vá­dolva, hogy gyilkolt, orvul, bombákkal és Magyarország jóhimevét is aláásta a külföl­dön. Az ország reputációja függ ettől a tár­gyalástól és Langer elnök kezében idegesen kopog a ceruza, amikor a vádlottak mellék- vágányra akarják terelni a dolgot, ha politi­kát akarnak belekeverni az ügybe, amely nem más, mint közönséges gálád merénylet emberek élete és az ország jóliirneve ellen és amelyet semmiképpen nem lehet men­teni. Az ügyészi asztalnál Dolowschiák Mi­hály, az ügyészség alelnöke ül. Ismeri a ha­talmas por anyagát és szoros gyűrű gyanánt fonta a vádlottak nyaka köré a bizonyító anyagot. Mindenre felfigyelt, semmi sem ke­rülte .ki a tíznapos fő tárgyaláson figyelmét, mint héjjá csapott a vádlottak hazudó zásaira. Éles szemmel látta, hogy kik azok a tanuk, akiket meg kell hiteltetni és kik azok, akik­nek vallomása legalább is ingatag. Hatalmas vádbe&zédében nemcsak Magyarország hír­nevét védte meg bemocsikolóilk ellen, hanem igyekezett nem menthető lélektani magyará­zatát is adni a bűnügynek. ült ültek a vádlottak a nagy pádon. Első helyen Márffy, a vezér, akit számtalan gyil­kosság bűntettével vádol az ügyész. ítélet még nincs, még nem mondhatunk véleményt a főtárgyalásról, de az bizonyos, hogy Márffy lelkét sötét dolgok terhelik. Cvikkere alól szuggesztiv tűz árad ki. Olyan, mint egy sza- dizmusban kéjelgő ember, talán bűneit is ezért követte el. Vagy talán felheccelték? Vagy imponálni akart? Mindenesetre lélek­tani rejtély marad. Anyagi haszna nemi volt a merényletekből, elleniben nagyon jói tudta, hogy a bőrét vitte a vásárra. Hát miiért tette? Vakságból, vagy kéjelgésből? Embe­rei födött korlátlanul rendelkezett. Azt tették, amit ő akart. Tette lélektani rugóit hiába keressük. Nem fantaszta, sőt nagyon is reális ember. Olyan logikusam sorakoztatta egy­más mellé érveit, hogy nem követhette el a bűncselekményeket, hogy az ember pillanatra meghökkent. Fölényesen, öntudatosan visel­kedett az egész főtárgyalás alatt és egyetlen egyszer ragadtatta csak el magát, amikor a miniszterelnök fejére olvasta hazugságait. Ál­landóan előkelő közéleti személyiségeket akart belekeverni az ügybe éis csalk az elnök szigorának köszönhető, hogy a cinizmus nem ült diadalt. Szász József. Fiatal gyermek, alig töl­tötte be huszonkettedik életévét. Fővárosi tisztviselő volt és Márffy legjobb barátja. A rendőrségen vallott, de a főtárgyaláson visz- szavonta beismerő vallomását. Arca még hamvas, beretva nem igen járta. Elegánsan tilt a vádlottak padján, de szellemiekben na­gyon gyöngének mutatkozott. Ellentmondá­sokba keveredett önmagával és egy elejtett mondata, amit ideálja: Ruszkó Margit előtt tett a bombamerénylet napján, könnyen nya­kát törheti. Azt mondta, hogy a zsidók re­pülni fognak és aznap este robbant a bomba. Marossy Károly droguisrasegéd volt Talán az egyetlen a vádlottak között, aki meggyőződésből cselekedett. Azt hitte, hogy őt rendelte a sors arra, hogy Maigyararszágot megmentse. Komikus volt, amikor hamis páthosszal mondott szavai végigzengtek a termen: „Hát ezt érdemeltem én a hazám­tól ?“ Fanatikus szolgája volt Márffynak, sa­ját eszéből alig csinált valamit. Rosszszabá-su zsakettjében, magas gallérjával talán az egyetlen volt a vádlottak között, a'ki szánal­mat tudott kelteni. A legöregebb a vádlottak között, de kis intelligenciájával szellemiekben a legfiatalabb. Horvát-íialas József volt magántisztvi­selő. Igénytelen gyerek, akit magával raga­Vasárnap, december 7. dott az ár és azt hitte, hogy csak fuilkósbot- tal lehet rendet teremteni. Magyarországon. Ott volt minden éjszakai igazoltatásban és Márffyn csüggött. Egyetlen ambíciója az volt, hogy a „vezér" elismerését kiérdemelje. Na­gyon fiatal és csak egyet hajtott a főtárgya­lás során: „Én ártatlan vagyok/4 ö nem is vett részt az erzsébetvárosi merényletben, az utolsó percben megtorpant és hazaszökött. Azzal vádolják, hogy Mártfyval együtt ő he­lyezte el a bombát a francia követség épü­letében. Varga Ferenc sem mai gyems már. Kemény koponya, szeme akaratot sugároz ki, de meglátszik rajta, hogy az akarásnál meg is áll. Tovább nem megy. Ártatlansá­got hangoztat. Nagy bűnök nem is terhelik, az ügyész mint bűnsegédet vádolja őt- Olyan ember, aki nem sok vizet zavar, egy ember- gép, akinek kell, hogy parancsoljon valaki- És ez a valaki Márffy volt. Varga is kitart abban, amiben a társai oly nagyszerű össz- játé'kot produkáltak: tagad a végtelenségig. „Kérem, méltóságos elnök ur — mondja — a beismerő vallomást a rendőrségen verés hatása alatt tettem.44 Mikor ráolvassák, hogy nem igaz, mert senki sem bántalmazta, nem igyekszik megcáfolt állításait magyarázni, konokul megmarad áiíitása mellett: „Kérem, engem vertek.44 Azután itt ül még a fiatal, tizenkilenc- éves Radó József, aki leleplezte az egész társaságot, a vizsgálóbíró előtt is fentartotta vallomásai csak a főtárgyaláson vonta vissza. Össze-vissza beszél. Látszik rajta, hogy betanulta vallomását, de csak fújni tudja, ha kérdeznek tőle valamit, már nem tud válaszolni. Először azt mondta, hogy azért vallott a rendőrségen, mert verték, utóbb már úgy vallott, hogy pénzelték és ezért tett beismerő vallomást. A védőik taj­tékzó dühvei támadtak reá, mert tudták, hogy noha visszavonta vallomását, döntő súllyal esik számításba, mert a tények mind igazolták azt, amit vallott. Drenka Béla az egyetlen szabadlábon levő vádlott. Az a bűne, hogy tudott a m©» rényletekről és ő Irta a 101-es bizottság ne­vében a fenyegető leveleket, ö volt az egyetlen vádlott, aki bevallotta tettét. Márffy villámló szemekkel nézett rá, de Drenka vallott: Márffy parancsára irta meg a leveleket. Kiss Ferenc vádlottat szabadlábra he­lyezték és megszökött. Két másik vádlott pedig: Ghriaiszty József és Kasnyik Ferenc rsern jelent meg. ök már a legfelsőbb biró előtt felelnek tetteikért. Chriaszty, aki a po­kolgépeket szerkesztette, a fogházban tüdő­vészben halt meg, Kasnyik holttestét pedig a Dunából fogták ki. Azt mondják, hogy tár­sai tették el láb alól, mert sokat tudott és 1 elkiismeretfurda Írásai voltak. Mondják, hogy önként vallani akart, előbb, semmint 3 rend­őrség nyomára jött volna a tetteseknek .. • Még egy-két nap és megjelenik LangeT elnök ünneplésen a főtárgyalási teremben, ahol akkor is slri csönd fog honolni. Kemé­nyen és erélyesen fognak pattogni ajkáról a szavak: „A magvar királyság nevében ..“ A képviselőház karácsony előtti ülései. Az építkezési mozgalom előmozdításáról és a bérlők védelméről szóló törvényjavaslatot már nem fogják tárgyalni karácsony előtt, mivel az előkészítésük még hosszabb időt vesz igénybe. A karáesőnyelőtti ivlésbk de­cember tfzennyolcadíikáo vagy tizenkilencedi­kén végződnek. Eddig az ideig a jelentősebb tárgyaik közül csupán a leöza 1Va’ma-7ottakra vonatkozó javaslatok nyernek elintézésit. Igazgatók! Gyárosok! Nagykereskedők! Építészek! Bevásárlók! S| Ji wmraierifeaá m £ PflONKOE Sürgönyeim: ™«»«»»»»>«»» Telefon szám: v 1 á*ss*c-.«!«cS I >| ■mtionSwú I—------1——| ®S60- ?! V— ..................................... ifim » immbmibwmwiwii iih in >mu«h■ 11 ■ mm Ü M , I O S3LÍ B £ m tét fténnpsxev métföii&. fnosgAíirö&ffCi &iswnut<atfa fii VI 1.1 Mi & Cl 16, {?n«Bigue II., ^íaidénd 5, íj OCXXXXXX>iXXXXA^J«1XXXXXXXXXiíXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX?OOOOOC

Next

/
Thumbnails
Contents