Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-07 / 279. (727.) szám
Vasárnap, december 7. Párisi divatcsevegés Prágában — A P. M. H. eredeti divatriportja — Prága, december 6. A zongorista és a hegedűs Benes (nem tévesztendő össze a külügyminiszterrel) legújabb benesét játszotta, az összefonódott párok ringatták magukat parketten én pedig egy forró grog mellett néztem a december estének egy szálloda halijába süritett hangulatképét. Nyílik az ajtó s a kávébarnaruhába bujtatott és sok arany gombbal dekorált szállodai boj, kinek minden percben lerepül a fejéről a lapos sapka, hogy a maoetát, kisztihandot és a bon soirt kisérje, kinyitja a sárga függönyös ajtót francia barátnőm előtt. Kedvesen int felém, hozzám jön és pár perc múlva kettőn nézzük, mint él a szines, zajos prágai esti élet. Most jött vissza Párisból. Tele van impressziókkal, amelyek csak ott születnek, ahol a legszebben tudnak élni, a legkönnyel- rnübben szeretni és a legrafináltabban öltözködni az asszonyok. Elmondja, hogy Paris ma már a karácsonyi vásár előkészületeitől szenzációs. Elmondja, hogy Parisban a karácsony is a divat hatalma alatt áll, az asz- szonyl toilette ezer újdonságai furcsa és néha mosolyogtató külön!Dgesscgei a karácsonyi hetekben rukkoltak elő. Elmondja, hogy a mai divatnak legfontosabb ismertető jele a gyors átöltözködés lehetősége. Nevetve mutatja fekete selyem alsó ruháját: lássa Párisban ma mindenki ilyet hord, ez az alapja egész napi öltözködésünknek. Reggel felvesszük és az estélyi toalettet is erre huzzuk rá. Délelőtt egy egyszerű, puha, omlós anyagból készült kasa- que-ot vesszük rá, amin legfelíebb ízléses gombdiszités lehet. Az öt órai teára ezt letesszük cs egy díszesebb gyönggyel, fémszálakkal himzett, vagy csipkével díszített kasaqueban táncolunk. . Éttéré hosszú színes felsőruhát veszünk rá, de egy pár centimétert ez i slátni enged a fekete alr* 1 hából. Fő a gyors átöltözés. ‘ „Meglepetés ruhákénak lehetne nevezni ez.két modelleket. Egy öv le-, vagy feltétele, egy gomb ki, vagy begombolása, annyi meglepő var .'.dóját adja egv és ugyana , ruhán.k. Láttam egy igen eredeti modellt. S\c'/<A nosztóból készült, az utcára magasan gombolva hordják és így egy igen elegá kö nv benyomás"1 kelti. De ha a gombokat kigomboljuk, egy hosszú ta ' , himzett selyem mellény látható, ami úgy hat, mint egy ;ines kasaque s ami five o‘clock teához is comme il faut toilett. A kötött, szövött holmi még mindig igen kedvelt é-> délutáni öltözetnek is meg van engedve. Én most szereztem be a sportkosztümöm, fehér Kasha szoknya, fehér kötött kabát és hozzá fehér sál tarka hímzett virágokkal telehintve. Most már csak a hó jöjjön s mehetünk a Riesengtt. ürgere. Soha nem hozott a divat ennyi újat, kicsiségeket, amik a toilettjeinkef egészítik ki, mint most. Például a táskák asszonyom, en- nivalóan kedvesek és furcsák. Némelyik agy néz ki, mint egy kínai doboz piros lakkal bélelve, másiknak aranyhal formája van tengerzöld béléssel. Láttam egyet, az olyan volt, mint egy virágkosár s h az ember kr ’tja, csodálkozva látja benne a cigaretta és púder kettős rekeszét. A gallérokon is láttam eredeti ujitá .okat. Á régi Stuart gallérra emlékeztet, de nincs a ruhákra varrva, hanem egy szállággal van a nyakra illesztve, ugj hogy a nyak és a ruha kivágása közötti rész szabadon marad. Kedves keretet ad ez az arcnak. Az estélyi toi- lettek anyagánál még most is igen keresett az arany, ezüst, brokát és csipke, látni egész aranycsipkéből készült ruhákat soupérnál. Látott má divatos fejdisz? Mogy a bubi fejnek, mely alapjában véve negligée frizura, ünnepi jelleget adjanak, olyan fejdiszt hordanak, mely hátul egészen betakarja a fejet és elől egy pLábán szőrit.- 1c a fuj ’t. Gyöngyből, apró kis virágokból állítják össze és strucc- tollal ékesítik. A legoriginálisabb, amit láttam a lezárt zsebek, Zsebek a ruhán, amik k.ücslyukkal vannak ellátva és a kulcsot a karpen. hordják. Nem állhattam meg, hogy köz'. - ne szóljak cs ne figyelmeztessem párisi barátnőmet arra, hogy u prágai ai zonyok a -Írisz divatot torztükörben vetítik le, s ha meg tudják azt, hogy Párisba’ ulc " zárják szi feletti zsebeket, ők képesek tenyérnyi nagyságú lakatot akasztani a ruhájukra. Pedig Pi ágában ... asszonyszive’thez sem lakat, sem kulcs nem kell . ugy-e, mon amié? i:..j in zavarta meg a beszélgetésünk , aki táncot ke a francia asszonytól, táncot, mely a modern társadalmi életbe. tübb.t ér minden kulcsnál és lakatnál. —la. Haarmann a vadállat A huszonbétszeres gyilkos a bíróság előtt. Hanover, december 6. Mintha E. T. A. Hoffmann fantáziájából való volna, úgy áll Haarmann a biróság előtt. Borzalmas és nevetséges alak a groteszk csodák birodalmából, melyet a nagy német iró oly tökéletesen rajzolt meg. Kis, tömzsi ember, bö kék rabruhában, nyugtalan mosollyal arcán, hol a közönségre, hol az elnökre néz és szívesen felel a föladott kérdésekre. Állandóan nagy izgalomban van lába és keze sohasem pihen, percenként többször végigsimitja homlokát és szemöldökeit, vagy állát és orrát fogja meg, s minden szavát furcsa és idegen mimika kiséri. Valami sajátságos bonhommia tükrözik az arcán, valami olyasféle, amit a játszadozó macskákon láthatunk. Mint egy pletykálkodó vénasszony, olyan széles szóáradatokban meséli el legborzalmasabb tetteit. Nevetséges apróságoknál marad meg és a döntő dolgokon könnyedén átsiklik. A bírónak sokszor mondja: „Hallgass ide“. Ha gyilkosságokról van szó és a biró többről tud, mint Haarmann, a legnagyobb nyugalommal mondja: „írja még hozzá ezt a hármat.44 Mintha játékról volna szó. Nagyon érdekes az a jelenet, amikor az emberhús eladásáról van szó. Amint a biró erre a tárgyra tér Haarmann groteszkül fenyegeti meg ujjával és vigyorogva mondja: „Már megint azzal a butasággal jön!44 A gyilkos nem akar tudni arról, hogy tetteit előkészítette volna. Mindig ezt mondja: „Nem tudom, hogy történt, nem tudom, hogy történt. De amikor felébredtem láttam, hogy a holttest mellettem fekszik.44 A biró azt is megkérdezi, vájjon minden áldozatával egyformán végzett-e. Vájjon mindegyiknek egyformán harapta-e át torkát? Haarmann ismét igy felel: Nem tudom, nem értem a dolgot. Magukról a gyilkosságokról nem igen beszél Haarmann. Annál bőbeszédűbb lesz azonban — és ez pszycho- logiai szempontból igen érdekes — amint a holttestek szétdarabolásáról, a hús eltüntetéséről és a csontok összetöréséről van szó. Ilyenkor minden ellenszenv nélkül jóformán gyö-1 ny örköd ve meséli el a legkisebb részleteket is. Hol végződik az őrültség és hol kezdődik a rendszer? Erről sokat beszélhetne Schalk- witz orvostanár, aki mint pszychiater vizsgálja Haarmannt. Maga a gyilkos is a legnagyobb bizalommal tekint az orvosra. Szinte hipnotikus hatással van rá, egyetlen intés egyetlen tekintet elég arra, hogy más útra terelje Haarmannt. Ha a gyilkos megakad vallomásaiban, ha hiányzik a megfelelő szava, az orvos közebszól és mindég eltalálja azt, amire Haarmannak szüksége van. Folyton az orvosra néz és feléje mondja mindig visszatérő kétségbeesett fölkiáltását: „Én nem vagyok megbolondulva, én jó vagyok. Csak néha voltak beszámíthatatlan periódusaim. Két lelkem van nekem.44 Hogy történhetett meg ez a sok borzalmas dolog! Az orvos nem felel csak aktáiban lapozgat. Ö tudja, ö sejti az igazságot és mi is sejtjük: borzalmas kinövésről van itt szó, a természet egy eltévelyedett, rettenetes cso- dálaíosságáról, kényszerítő, fáturnról, mely a szerencsétlen Haarmann keze által 27 embert küldött önkéntelenül és belső parancs következtében a másvilágra. A tárgyalás harmadik napja Hannover, december ó. Eddig 12 gyilkossági esetben tisztázódott a helyzet. Haarmann hetet bevallott, háromról pedig azt mondta, hogy lehetséges, hogy gyilkolt, de biztosan nem emlékszik már rá. Ma Hanappol düsseldorfi ács meggyilkolásáról volt szó. Ez az az eset, amelynél Grans állítólag segédkezett- Wit- kowsky szintén Grans ellen vallott és azt állította, hogy okvetlenül tudomása van az esetről. A mai tárgyalások folyamján a hallgatóság között csak fériak voltak, mert a nőknek a kényes tárgyra való tekintettel az elnök megtiltotta a belépést. Haarmann nem kerestt kibúvókat és őszintén, egyenesen felelt, miután az elnök erélyesen megintette, hogy csak az igazságot mondja. Prága, december 6. Egy évvel ezelőtt A pöstyéni állomáson nagy sürgés-forgás. Vidéki diplomaták, tisztviselők, rendőrök és hordárok összebújnak, sugdolódznak, valami nagy urat várnak, valami hallatlan szenzáció fog bekövetkezni. Az izgalom nőttön-nö. A varsói gyorsvonatot várják. Végre kirobban a titok: Lenint várják, az orosz vörös cárt. Azért jön el Moszkvából, hogy az itteni csodaiszappal gyógykezeltesse magát Végre berobog a gyors. A szalonkocsiból egy öreg urat emelnek ki, aki bő orosz köpenybe van bujtatva. Hatalmas orosz süveg a fején, marcona arc. Ez ő, ez Lenin. Nagy tolószékbe helyezik óvatosan és beviszik a fürdőbe. Azóta Pöstyénnek nincs nyugta. A városkát forradalmi láz gyötri. 'Felefon, sürgöny, kábel röpíti világgá a hirt. Páris, London, Róma felfigyel: Pöstyén egy pillanatra a világ központja, mert ott van a nagybeteg őrös cár: Lenin. # Lenin még mindig Pöstyénben időzik, pedig maid egy éve már annak, hogy meghalt. Nem jön le az étterembe, mert forradal- masitotta az egész hotelt. Az igazgatóság kérelmének helyt adva, szobájában eszik és csak az este beálltával tolatja magát az ősz- végi parkon át. A vörös Kreml alatt porlad és Pöstyénben fürdőzik... Ezt a titkot csak most derítették ki. A Magyarság értesülése szerint a dolog úgy történt, hogy Sachs ur, egy lodzi lapkiadóvállalat tulajdonosa, aki hasonlít Leninhez —, — Úgy kezdődött a dolog — meséli Sachs ur —, hogy amikor Lodzból Pöstyénbe indultam, a legnagyobb kímélettel lehetett volna csak utaznom, mert köszvényem minden rázkódtaitásnál őrületes fájdalmakat okozott. A lengyel c-lsőosztályu és hálókocsik nem jöhettek tekintetbe, olyan rosszak. Maradt a szalonkocsi. Ez csak az elnöknek jár ki Végre az ujoágirószövetkezetnek sikerült számomra a szalonkocsi használatát kieszközölni. Hozzácsatolták a gyorsvonathoz és igy kezdődött a mese az én császárságomról. A vonat előtt távirat száguldott: Lenin Pöstyénbe indult. Az állomáson a szenzáció már végleges alakot öltött. Az emberek felfaltak szemeikkel és amikor a százak sorfala között bevitték a fürdőbe, olyan vad tekintetek meredtek rám, hogy vissza akartam fordulni... Forradalom és ellenforradalom Pöstyénben Sachs ur megtörii verejtékező homlokát és folytatja: — Egy pillanatra sem volt nyugtom. „Ez a vörös hóhér?... Ez egy kis zsidó!... Én azt hittem...“ Lépíen-nyomon ilyen megjegyzéseket kellett lenyelnem és az elkeseredés nőtíön-nőtt. Pöstyén két pártra szakadt: forradalmi és ellenforradalmi pártra. Nem volt szabad nyilvánosan mutatkoznom, mert inzultáltak volna. Pincérek, rendőrök összevesztek miattam. Védtek és gyaláztak. Végre is az egész napot a szobában kellett töltenem. Estefelé jöhettem csak ki. Hiába protestáltam, hiába bizonyítottam, hogy én vagyok a lodzi Sachs, egy jólmenő lapkiadó- vállalat tulajdonosa. A tömeg nem hitte el. A levegő sürü lett. Kezdték hangoztatni, hogy velem, a tömeggyiikossal végezni kellene és sok vendég azért utazott el, mert nem akart veleni egy levegőt szívni. Kínos heteket töltöttem igy és az igazgatóság csak azért nem küldött el, mert alig bírtam megmozdulni. — Végre meghalt Lenin! Sachs ur ragyogó arccal mondja ezt: — Végre meghalt! Ez minden kétséget eloszlatott. Én itt maradhattam és békésen fejezhettem be az idényt. Csak legalább valami rokonszenvesebb nagysággal azonosítottak volna... Én ismerteim Lenint Zürichben, amikor még semmi sem volt és már akkor sem tartottam nagy embernek. Unalmasan hadarta beszédeit és elmélet volt minden szava. És miatta kellett szenvednem. Sachs ur megnő, amikor ezeket mondja: ő nem tartotta nagyra Lenint soha és neki, a nagy Sachsnak, kellett miatta szenvednie. Jugoszláv állampolgárok Ausztriában nem vásárolhat nak ingatlanokat Osztrák retorzió a jugoszláv agrártörvénynyel szemben Becs, december 6. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A jugoszláv agrárminiszter intézkedése és a parlament által jóváhagyott rendelete értelmében idegen állampolgárok 1923 iulius 1 óta nem szerezhetnek földbirtokot. Az osztrák nagynéniét képviselők már több ízben interpellációt intéztek az osztrák külügyminisztériumhoz és retorziókat követeltek a jugoszláv állampolgárokkal szemben. Az osztrák kormány mindeddig tárgyalások utján igyekezett a jugoszláv kormányt arra bírni, hogy az osztrák állampolgárokra vonatkozólag függessze fel a sérelmes rendeletct. Mivel a tárgyalások nem végződtek eredménnyel, az osztrák kancellári hivatal a P. M. H. tudósítójának értesülése szerűit rendeletet bocsátott ki, amelyben figyelmezteti az összes közhivatalokat, hogy a reciproictás elvének alkalmazása folytán jugoszláv állampolgárok ezidöszerint nem szerezhetnek Ausztriában ingatlanokat. $ $*■*£*<! $-0<5 -S^ t-M> A magyar könyvek megmentéséért Ruszinszkó és Sziovenszkó összes ellenzéki magyar pártszervezeteinek figyelmébe! (o) Ungvár, december 5. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az uj államalakulat előtti legutóbbi időkben a magyar közoktatásügyi miniszter rendelete alapján a szlovák, ruszin és német községekben k öl cs ö n k öny v iá rakat rendeztek be. E kölcsönköuyvtárakban igen értékes, a nép nevelését előmozdító magyar könyvek voltak. Az uj államalakulás után e kölcsön- könyvtárakat a ruszin, szlovák és német vidékeken természetesen beszüntették a zsupánok és az értékes magyar könyvek vagy a jegyzői irodák valamely zugába kerültek, vagy valamely közhivatal padlásán hevernek. A ruszinszkói magyar pártok szövetségében az az eszme merült föl, hogy ezeket az állam tulajdonává lett közkincseket megmentik az enyészettől. Aktuálissá teszi ennek az eszmének végrehajtását az 1919. évi 430. sz. törvény is, amely a községi könyvtárak fölállításáról szól és amely kötelességévé teszi a községeknek ilyen' könyvtárak fölállítását. A ruszinszkói magyar pártok szövetsége tehát beadványokat készített az egyes zsupánokhoz, amelyben kéri, hogy a szlovák, ruszin és német községekből eltávolított kölcsönkönyvíári magyar könyveket a kellő kiválogatás után adják oda a községi könyvtárak fölállítására kötelezett magyar községeknek. Ezzel két célt érnek el. Először megmentik ezeket a kulturkincseket az enyészettől, másodszor mentesülnek a községek a községi könyvtár fölállításával járó költségek tetemes részétől. A ruszinszkói magyar pártok szövetsége egyes konkrét esetben már el is járt. Amennyiben pedig az ily könyvtárak anyaga egész Ruszinszkó és Szlovenszkó területén sok ezer koronát tesz ki, szükségesnek tartjuk, hogy az összes ellenzéki magyar pártszervezetek hasonló akciót indítsanak s egyben kutassák ki, hogy a könyvek ma hol hevernek és miként menthetők meg az enyészettől. Jg_ A vörös cár Pöstyénben Lenin meghalt — éljen Lenin! — Egy alterego kalandjai JZL 16 j* e^tti korszakba vezethető vissza az SgSMáSSSii i S*írt nfllB képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a földi ff f 7 7 ff; 7 f VS ” r 81 ISI Ilii If Ilii W Mis gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mint ilyen! páratlan természetes gyógyszere a gUJOiliOr-. s ÖCBSö betegségeknek g Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. 1019 Rendszeres adag reggelizés előtt fél pohárral. Az ^qmANDI44 nem tévesztendő össze másfajta keserüvízekkelj
