Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-30 / 294. (742.) szám
4 Meginti fogatja képeit. Ragyogó, meleg nyári este áss egyik, elmosott bíboros szánláT- wíávai teli. Friss, boimladozó tavasz a másik, ujjongó ébredés a tél tetszihailáiábóil. Elborult rozsdás őszi erdőből mutat sok szomorúságot a harmadik. Egytől-egyig megnyilatkozásai a világ szépséget alkotott Isten nagy szereimének. Ott éiireik köze! a többiek is. Itt elbúcsúzom, ott kopogtatok Tóth Zoltán ajtaján. Barátsággal fogad. Bevezet a házba. Múzeum az a lakás. Tefeggatvia minden tenyérnyi hely képpel, szőnyeggel, keleti csodákkal. Egy' egzótikos állványon néma Budba-szobor guggol, összeforrt karjai közt remeik töröcskét szorongat, elefántcsont pengéjűt, amelynek hegye azonban percek alatt gyökök) indiai méreggel van impregnálva. — Katonako-Tomból hoztam. — nevetett. — Megszöktem az orosz fogságból bebarangoltam aztán Japánt, Kínát, Indiát. Sokat szenvedtem, de megérte. Ötvenezer kilométert jártam. Három esztendő alatt Rongyosan indultam el és dús ládákkal érkeztem Kasza. Megmentett kevés tanulrnányképe is nagyon érdekes. Csupa keleti táj- és figura- vázlat. Nagyon szereti őket. Hiszen szen-ve- déspajtásai voltak. Az újak pedig egy egészen egyéni természefanegiátás produktumai, amik előtt konroHy kímiilattal áíi meg az1 ember. Sokáig voltam nála. Pádun Kálmán és Radnay József közös műteremben dolgoznak. Pádua az érett, Radnay a tanítvány. Pesten laknak, épp baaa- készüiödíek. — Igen, síelünk. Az asszonyok nagyon v ár Iratnak már. Karácsony van, meleg, nagy ünnep. Soká dolgoztunk ma. Mutatják a képeket. Pádua a meleg, le- tompiíott tórursck' kidEválóia. Tájképeiről valami szent hangulat árad ic ezért Ő tempómnak mondja az erdői, mint Zarathustra és olyan ihlettel festi is, mintha oltárképhez Krisztust festene. Nem beszél sokat, csak nézi-nézi a inegnurtogatoft képeket, antik mindegyike így uj szemléletre is egy-egy megujuSi', nagy ioíkieseniény neki. Radnay József az üde iermészetíiangu- tetot keresi. Az ö szerelme az öröíkfiata íofcé, akik rávetik magukat egy szál virágra is és feksókoiják annak minden, minden illatát. 3^GAlJfyt<Ww7fiftME Kedd, december 30. Egészen este lett. A köd még sűrűbbé vált azóta, amelybe a házablakok pislákoló fénye alig tudta messzire fúrni magát. Á nyirkos levegő lefogott minden zajt és mégis zúgott a köd tompa, kifejezhetetlen, nehéz zúgásával. Nem járt ember sehol. Karácsonyest volt. Árui most bennem is megszólalt hozsánnákkal, ujjongással, ahogy csószógya mentem az állomás fefé. • Haza. Ünnepeiül. Radnay Oszkár. Mi történt a MáriaTerézia-szolbor maradványaival? Pozsony, december 29. 1921 október 26. Még mindnyájunk élénk emlékezetében van ez a dátum. Fadrusz János örökszép alkotása, a pozsonyi Mária Terézia szobor ezen a napon semmisült meg. A ldsántánt harci készülődései előestéjén csákányokkal és feszitő vasakkal mentek neki és lerombolták a kultúra örök szégyenére ezt a remekművet csak azért, mert Habsburgot ábrázolt. Józanul gondolkodó cseh férfiakkal beszéltem akkoriban, akik elítélőkig nyilatkoztak a kultúrát megszégyenítő rombolásról. És mennyire sajnálják és röstellik ma, amikor a mámor már elmúlt, amikor kiderült, hogy tulajdonképpen az egész emberiség ellen vétett az a pár száz félrevezetett ember . . . Két napig átlőtt ellent a büszke, karrarai márványból készült művészi alkotás a rombolók munkájának. Október 26-iIcán délután 4 órakor, a ki sántáid mozgósításának hitére, jelent meg a faburkolatba foglalt szobor előtt néhány száz, főként katonaruhába öltözött egyén és mindjárt megkezdték a faburkolat leszedését, majd — mint az akkori napilapok a cenzúra engedélyével megírták. — a lovon ülő alakra, Mária Teréziára drótkötelei erősítettek és elsőnek a királynő büszke feje hullott a kövezetre a csőcselék gunykacajától kisérve. Ezután egyenként ütötték le a királynő mellett álló két nrel- lékalakot. A ló eltávolítása okozott legnagyobb gondot. A drótkötél kétszer is elszakadt, úgy, hogy a munkát másnapra kellett halasztani. Másnap teherautomobillal jelentek meg a rombolók és a drótköteleket a teherautóhoz erősítve mintegy százan estek neki a kötélnek, mígnem az esti órákban hatalmas robajjal két darabban lezuhant a ló is. A pozsonyi ő sokaságból sokan könnyezve állták körül a szomorú esemény színhelyét Rendőrök vigyáztak reá, hogy senki a ledöntött szobordarabokból rre vihessen magával. Ma- frey olasz konzult rendőr kísérte be autójával együtt, mert a külföldi képeslapok számára fényképfelvételt készített. A rendőr- igazgatóságon Szlavicsek rendőrigazgató süni bocsátjatkérések mellett engedte szabadon Olaszország követét, akinek később mégis állásába került a merészség. Másnap a Petőfi-szoborra került volna a sor, de a szobor falán vörösbetüs írás függött három nyelven: „Akasszátok fel a királyokat!" Ez vétót jelentett a tömegnek, de csak egyelőre, mert másnap reggelre Petőfi nyakán kötelet találtak. Éjszaka titokzatos kezek le akarták dönteni ezt a szobrot is úgy, hogy a városi tanács sietve bizottságot küldött ki, amely azután a szobrot elvitette a Sétatérről a Grassalkovich-téTi Frigyes-palotába, amelynek kápolnájában ma is épségben megvan. Mi történt a Mária Terézia szobor maradványaival? Ezt a kérdést minduntalan halljuk- itt is, ott is, de biztos vá laszt senki sem tud adni reá. Hosszas utánjárás után a következőket sikerült megtudnom: Mária Terézia fejét annak idején a .légionáriusok, akiknek oroszlánrészük volt a rombolásban, felosztották maguk között. A szobor törnie lékjeit elszállították a Vallonutcai rendőrségi toloncház udvarára. Ezeket a törmelékeket megvásárolta egy pozsonyi régiségkereskedő ezer koronáért. A szobor nagy darabjait: tehát a királyné törzsét, a lovat, a két mellékalakot még akkor elszállították a Stefánia-ut 27. szám alatt lévő MáhT-féíe sirköraktár udvarára, ahol többek között az egyik mellékalak: a kuruc mellel a sárba fordulva. A szobor Pozsony tulajdona volt és igy a maradványai is a városé. Annak idején Pozsony szab. tár. város tízezer arany forintot fizetett érte Fadrusz Jánosnak, a tulajdonjog tehát nem vitás. Csak a rombolás után hetek múlva került szóba Pozsony város tanácsülésén, hogy mi történjék a szobormaradványokkal. Ügy döntöttek, hogy pozsonyi szobrászművészeknek adnak el belőle művészi tárgyak készítése céljából. Riegeie Alajos szobrászművész vásárolt is a márványból ötezer korona értékűt és abból templomi szobrocskákat készített. A szobor többi maradványa azonban ma is a Stefániáéi sirköraktár udvarán hever. Látogatást tettünk Máhr Károly sirkö- ráktáráhan. A bejárótól jobbra hever Mária Terézia törzse. A zsinóros mente egész hibátlan, alig van rajta törés. Nagy kődarabok között balra fekszik a kuruc. A teste ép, csak a csizmája hiányzik. Ennek egy töredéke a hátára van fektetve. A kuruc feje is hiányzik Odébb pár méternyire a ledöntött ló íeleré- sze. Siralmas látvány. Csak egy szolgálóleányfélét látok az udvaron. — Kivel beszélhetnék a sírkövek ügyében? — A Máhr ur beteg, fekszik, a Riegeie ur pedig, aki itt dolgozik, kiment a temetőbe — hangzik a válasz. — Tudja maga, hogy miféle szobrok maradványai ezek Itt? — Hogyne, kérem. A Mária Teréziáé. Ott van a teste (odabök a törzs felé), ehun meg a ló szobra ni. — És eladók ezek a dolgok? — Hogyne kérem, eladók. A Riegeie ur már vett belőlük, ő itt dolgozik, iit a műhelye. Most is azokból farag valamit. Máhr úrhoz szerettem volna DC’ühii de azt üzente ki, hogy ha felgyógyul akkor fogad Sokan Pozsony akkori városi tanácsát hibáztatják amiatt, hogy a rombolás megtörténhetett, mert állítólag a tanács W2! október 26-án reggel ultimátumot kapott a légionáriusoktól, hogy 48 órán belül távolítsa el a szobrot, különben lerombolják. Felkerestem Pozsony város azóta nyugalomba vonult akkori vezetőit és azoktól a következő információt kaptam; — Ultimátumról szó sincs. Ilyet a város nem kapott. Az egész rombolásról, an it a város akkori vezetősége értehetöen fájlalt, utólag értesültünk. Karhatalom nem állt rendelkezésünkre, úgy hogy meg sem akadályozhattuk. Az uítimátum-hir talán onnan keletkezett, hogy a város kapott figyelmeztetést, hogy a Vigadón, mint városi épületen magyar címer van, amit távolitsunk el, mert különbéin lé lövöldözik. Erre kiküldtük a tűzoltókat, akik a magyar elmert leverték a Vigadó épület faláról . . . * Érdekes és talán kevesen tudják, amit pozsonyi szakértői körökben hangoztatnak, hogy a Mária Terézia szobor, amely másodosztályú karrarai márvány, a mi éghajlati viszonyainkat nem bírta volna sokáig. A Dunán közlekedő hajók, igy különösen a kis propeller füstje ugyanis nagy mértékben ként is tartalmaz, amely lerakodott a Dunaparton lévő szoborra és azt lassan-lassan kikezdte. A város egy ízben már kénytelen is volt a szobrot tetemes költséggel megtisztittatni. Egy néhány emberöltőt azért természetesen még kibirí volna. A koronázási Dombtéren ma már csak a szobor talapzata van meg. Belőle egy fa burjánzóit ki, amely kiilönsen haragos zöld íeve- íeket fakaszt. Mondják, hogy a talapzatot is lebontják rövidesen, mert ott építik fel a Szabadság szobrát. Fadrusz Jáno> mellszobra a lerombolt szobortól húsz lépésn: :re a Dumaparti gyermekjátszótéren áll bánatosan, szomorúan. Fádra, édesanyja a rombolást követő négy hónapra a pozsonyi szegény házban halt meg. Fadrusz testverö-cs' • Lajos, a pozsonyi minisztériumban van alkalmazva. Nagy családja, felnőtt fiai vannak, akik kegyeletté! őrzik" hírneves i /bátyjuk emlékét. Lakásuk tele van Fadrusz relikviákkal, amelyekhez nagy szeretette] ragaszkodnak ... R. J 4AAAAAAAAAAAAAA1AAAAAAAAAA* * aA AAAA AAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 3 \ Menyasszonyi kelengyék áruházé \ " * \ Saját készítményt* Unom férfi s\ ét női fehérnemű, asztal< \ yfr**^0* térítők ét mindennemű trniáro « Árusítás nagyban éa kicsinyben VvvvfT? muTBfir fTfiimwt v rrmnmrrvvvfTWf vm TVfrfTVTvrrvvf i A jayomdászsztrájk befejezése Ma vagy holnap megjelennek a szlovenszkói lapok Pozsony, december 29. (Saját tudósitónktól.) A november 20-ika, tehát több mini öt hét óta tartó szlovenszkói és ruszin szikói iiyomdászsztrájk befejezés előtt áll. A nyomdatulajdonosök és a munkások megbízottai között már a múlt hét péntekjén elvben létrejött a megállapodás amit mindkét fél megbízottai alá is Írtak. Szombaton a teljhatalmú minisztériumban megkezdődtek a tarifatárgyalások. Erre három napi időt adtak, úgy hogy e jórészt formai tárgyalások még ma, vagy holnap befejezést nyernek. A szlovenszkói és ruszin- szkói napilapok kedden, vagy szerdán már megjelenhetnek. A nisziisszkói határszéli-®!... Házastársak, akik hat év után tudták meg, hogy vadházasságban élnek Ungvár, december 29. (Rüszinszkói szerkesztőségünktől.) .v békeszerződésekben készült országhatárok furcsaságainak egész sorozatát tapasztalja az utas, ha a mármarosmegyei Lonka községen halad át. Ezt a községet már évszázadok óta a Tisza folyó szeli ketté, melynek balpartján a község tempóma, papi és tanítói lakja áll. A jó lotikaiak sohasem gondoltak arra, hogy a csacsogva hömpölygő zöld vizű Tisza folyó országhatárrá fog egyszer előlépni cs egy szép napon Lonka fölött két állam kormánya fog nagy bölcsességgel uralkodni. De hát ez a csuda is megtörtént egyszer, hogy Lonka egyik felén csehek, a másik felén pedig románok sorozták be katona sorba jutott legényeket. így történt az is, hogy a lankaiak temploma, papja és tanítója szintén román uralom alá került, ez azonban egy cseppet sem zavarta a jámbor népei, melynek lelkiszük- ségleteit a pap ezután is csak oly lelkiismeretesen látta el, mint régen. Miután pedig c kötelességei között a házasodni akaró fiatalság összeadása ott szerepelt, az uj államalakulat hatodik esztendejéig ezt is pontosan s az előírás szerint teljesítette. Ám, hiába mondják, hogy a házasságok az égben -köttetnek, mert a rüszinszkói kormányzóság nem azért a furcsaságok országának ; teljhatalmú ura. hogy a békeszerződések furcsaságait még eggyel ne telezze Tetézte biz és szigorú rendeletét küldött Lonkára, melyben az van, hogy a hat é; óta kötött házasságok a cseh-szlovák állam örvényeinek értelmében érvénytelenek, mivel azokat egy idegen állambeli pap előtt kötötték meg. Lett nagy megrökönyödés erre. A jámbor és istenfélő lonka iák eleinte csak nézték feleségüket, aki máról-holnapra és a kormányzóság kegyelméből, ágyasuk lett; nézték gyermekeiket, akiket egy nagy napról a másikra törvénytelen fattyuvá minősítettek, de csakhamar ráeszméltek e rendelet súlyos következményeire is és küldöttséget indítottak Ungvár városába, hogy a községről őzt a szégyent valahogy elhárítsák. Lonka egy nagy paroszláv fészek közepén fekszik, de maga hithü görögkatolikus lakosokból áll Hogy a kormányzósági rendelet további anomáliákat ne okozzon, , püspökség úgy intézkedett hogy község Ruszin- szkóba eső részének lelki ügyeit ezután a bocskó; lelkész lássa el. A hívők küldöttsége tehát csak azt kérte Beszkid kormányzótól, hogy a rájuk nézve sérelmes rendeletet változtassa meg, amennyiben ez igy egy napig sem maradhat. A kormányzó szívesen fogadta a küldöttséget és azt hívén, hogy pravoszlávokkal beszél, mindent megígér nekik és közben buzdító szavakat intézett hozzájuk, hogy pravoszláv hitük mellett ezután is rendületlenül tartsanak ki. A megnyúlt arcú ió lonkaíak e szavak hallatára hirte!erűben elfeledkeztek arról is, hogy miért jöttek és nagy fejcsóválások között ereszkedtek le a történelmi nevezetességű vármegyeháza dombjáról. A buzditc szavak hatása alatt különben elhatár dák hogy mégis csak továbbra is görögkatolikusok maradnak és ennek dokumentálására uj templom építését veuék tervbe . . . Ezalatt pedig a Tisza jegén vígan csuszkáinak a lonkai gyermekek, esteliden pedig át-át lopó znak a legények a fonóba, nern is gondolva arra, hogy a világpolitika és az ungvári kormányzóság milyen keserűen megtréfá'lta őket . . . várd rvaig /cfu*óíttunA, Aofftf eldliKCMf
