Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)
1924-12-24 / 292. (740.) szám
Szerda, december 2-1 Dávid király Frank Wedeklnd. Sírjából szent Dávid király kitépve, Szemét lehunyja, lantját pengeti. Hálát rebeg, hogy e szerencse érte S a császárt zsoltárral köszönthet!. Mint Abiság rég, holdvilágos este: Halljuk ma lantját újra szivrepcsve. A dicshimnusz s a győzcdelmi dal Tenger felé száll, mint zugó vihar. „Légy üdvöz itt Palesztinába! Felség S hii hitvesed s kik cljöitek veled: Kegyelmes ur, lakáj, pap s hogy ne essék Árnyék a fényre — nagy rendőrsereg. E szent hely, mind ahány, régóta várja, Hogy zúgjon ajkadról a szózat árja S hogy megrögzitse — arra vágy szive — Fotográfus — e nap cmlékire.” „Kiáltsunk újra hát Isten hozottat" S mély hódolattal járuljunk eléd. Hogy a Szentföld Iránt ma helyrehoztad Hibád! hogy eddig meg nem tlsztetéd. Millió keresztyén-szív égig magasztal S a Golgotha Is nő egy jó ara-szal, Hogy rajt' hangzók el az Ur végszava Hajdan s tied az első íme — ma.” Fekete karácsony... Szomorún sötét, fekete karácsony baka- csrnáa borul immár hatodszor az Itteni magyar diákság életére. A gondtalan gyermekévek arany- sztanlolba burkolt örömteli illúzióinak, a csillogó diákálmok, tervek örökzöld karácsonyiad a aggatott remények aranydióinak, fényes édeosé- geinek csillogó aranyát, ragyogó burkát kikoptatta a könyörtelen élet könyörtelen valósága. A karácsonyi angyal, a karácsonyi betieheinesek sok-sok prágai diákszobában sápadt, szomorú turáni arcot látnak búsan a könyv fölé hajolni, csak szivükben lüktet a nagy akarás pirossága, csak télkük tüzeli a nagy elhatározások szent karácsony ünnepet. Idegenben idegenül idegen hidegséggel küzdve várják a fekete karácsony elmúltát, a béke, a szeretet karácsonyának ezüstszínű ünnepi beköszöntőt . . . Elindulok én is a betlehemesekkel, be-benézek sorsta- lan társaimhoz csöndes ünnepet köszönteni.’ Egvik helyen meredek, sötét lépcsősoron felfelé haladva köszöntök be a magyar önmegtagadás, a magyar küzdés kis szentélyébe.. A szűk kis szcba sötétjében gyönge fényű mécsesénél kemény turáni koponya merül mélyen a könyvébe, s jegyez szorgalmasan. Csendesen közelébbhúzódcm, s látom, hogy Idegen könyvben minden szó tél' jegyzi annak magyar jelentését. Nosztrlfikálásra készül. Nincs senkije, nincs semmije, csak nrgyar lelkesedése, magyar kitartása. Vasakarattal akarja kikényszeríteni a sorstól életét, kikiizdenl ekzisz- tenciáját szülőföldjén, hazájában ... A lélek ünnepel itt, az önerőben bizás! . . . Mélyen szemébe nézek, melegen kezet szorítunk, hogy karácsony járásomban felkereshessem többi ka- rácsonytalan kollégáim. A külváros kis hónaposszobájában öten vannak együtt Az egyik kis csomagot kapott egy ismerősétől. Ennek tartalmával kinálgatja társad hogy érezzék az ünnepet, örömöt csaljon a szivükbe a nagy örömtelenségben ... És mindezt idegen nyelven mondják, hogy nyelvüket hozzáidomltsák, agyukat beáTitsák az idegen nyelv furcsaságaiba-hogv a szigorlatig megtanulják. A szeretet ünnepel itt a lélek szeretete a turáni agy erős e’határozásáv. 1 23 Kassa hatvan év előtt Beszélgetés a Bach-korszak egy élő tanújával diákszobában Mindenütt kemény kopom ák dacos: agyai feszülnek a magyar karácsony bikac-i- ■os éjszakájában, hogy belelendüljenek az id g n hidegségbe, felmelegitsék azt a maguk száma a. Addig azonban még szomorún sötét, fekete karácsony borúi rájuk. Fekete Karácsony . „ (Prága.) Flrií-H letvAn Régi kassai temetőkben alusszák álmukat Kassa szabad királyi városának a XV 111 és a XIX. — ik században élt lakói. A holtak ma is fi- j gyclmcztetik az élőket s e fergeteges téli t j..za-! kákon, amikor Késmárk felől dermesztőén sivít ai Tátra szele: a sírkövek mintha megelevenednének s nagyapáink honvédattillás, kemény és dacos alakja virraszt napjainak ezer gonoszsága s az unokák álmai felett . . . Kevés magyar ember dicsekedhetik el azzal, hogy 1848 március 15-én született. A minap friss- járású, szelldarcu ősz ember keresett fel. — Linkesch Miksa, kassai polgár vagyok — mutatkozott be. — 1848 március 15-én születtem, — mondotta büszke arccal — és mesélni kezdett a Bach-korszakbeli emlékeiről s a régi Kassá ól, mintha csak most érkezett volna meg Spielmann ur kitűnő gyorskocsiján, a Fő utcáról már évtizedek előtt eltűnt legendás emlékű „Hotel Schífí- pech“-be. — 1857-ben ott voltam Ferencz József jtézói fogadtatásánál. Mi Aranyklán laktunk, ahol akkor voltak teljes üzemben a bányák. Az o’aszországi hadjáratból visszatért obsitos káplárok már het:k óta ekzecirozták a bányászokat, a tisztviselők sötétzöld nadrágos magyar attillát kaptak, bekeccsel és arany sarkanyttyúval. A Tapolca-réten toka:i bort mértek hordószámra, a nyárson kövér húsok forogtak, a pékek kocsiszámra hordták a ropogósra sült zsemlyét és kiflit a népnek, a bezirker ur — ha jól emlékszem Mrázelnck hívták — úgy megszelídült, hogy forintosokat dobált a nép közé — a huszonöt bot helyett . . . — Az Iskolában németül tanítottak, de amikor 1860-ban Kassára kerültem, itt csak a katonatisztek és a beamterek között járta a tiszta német szó. Kassa akkor is magyar volt s a Bach-korszak kellemetlen bürokratizmusától eltekintve Igeit kedves és barátságos volt az élet. Micsoda pezsgő élet volt társadalmi téren. A mai Tátra Bank helyén állott á „Hotel Léderer", az abauji dzsentrik kedvenc találkozóhelye. Gyönyöni négyesek, pompás határok hozták a nemes urakat, a ragyogó szemű delnőket és honleányokat. Fényes bálokat látott a „Hotel Léderer". A Nemzeti Színházban Latabár Endre társulata játszott- Akkoriban nemes versengés fo’yt a páholyokért. A közönségnek a magyar népszínművek voltak a legkedvesebbek. Ott voltam a „Peleskei nótárius” kassal premierjén, anrkor a színészeket a várukon hordozták körül az előadás után a di'kok, a magyar dalokat számtalanszor megism 'telték — mig a járási főnők vérvörös arccal sietve elhagyta a színházat ... A német színházban Bá-kány Mariettának voltak az első sikerei, ha jól emlékszem az ,„Ármány és szerelem“-ben. A „Hotel Schlffpcch“-ben a mai Slávia kávéház helyén, a hírneves kassai jurátusók tanyáztak. Ide császári tiszt, vagy hivatalnok nem igen merészkedett A kassai jogászok ezidőtájt s azután is a függetlenségi eszmék leglelkesebb harcosai voltak. A legsötétebb elnyomatás ideién sem múlott el március 15-fke, hogy a jogászok megfeledkeztek volna a dtcső hagyományokról. A négi IIW—IIWIIMI >■—I—TWI I kassal aula boltozatos termeiben oh hányszor harsain fel a „Talpra Magyar” s a Himnusz ö ök- szép daílmai . . . — Egyike voltam a legjobb kassai táncosoknak — meséli Linkesch bácsi. A nagymazur járta simmi helyett sziinóra után a kotiJjon, de csárdás nélkül bál nem létezett- Akkor még tudt.-k csárdást táncolni! — sóhajtja az öreg. — A belvárosi intelligencia Türncr Antal For- gách-utcai kávéházába Járt feketézni és ujs.'gct olvasni. Kedves hangulatú és nyugodt úri hely volt ez, ahol az öreg Károly pincér még a negyvenes évek budai hangulatával forgott a nagyc.b- bára fehérszakállú vendégek között. Tiirner urat becsülte az egész város, nevenapján úri zenészekből összeállított fúvós zenekar a Schubert kato- nalndulóvájal köszöntötte a Belvárosban oly népszerű öreg urat — A régi Faszlnház épületében levő Müller trafikban vásoroltuk a luúrlt és itt lehetett k pni a legjobb álmoskönyveket. Budapestre a tiszavi- déki vasúton utaztunk, amely Debreczenen keresztül másfél nap alatt szállította az utazókat a fővárosba. Mikor Kassára jöttem, Eperjes felé csak delizsáncon közlekedtünk. Mint egész fiatalember az első vonattal mentem tizenöt kassai barátommal együtt Eperjesre. Nagyszerű út vo’t. Eperjesen óriási néptömeg várta a vonatot és bennünket, mint az első kassai utasokat, úgy be- rugattak, hogy csak két nap múlva bírtunk hazautazni. — Akinek Szepességen volt dolga, az kiment szerdán a mai kadettiskola mellett fekvő Kariunkéi (azelőtt „Kominyár") korcsmához. Onnan indultak a szepességi fuvarosok. Az utazás persze egy kicsit lassú volt Én másfél napig utaztam Kassáról Szepesváraijára ... A császári gyorskocsi igen drága volt és a postát gyakran kirabolták. A „Kominyár" korcsmával szemben a mai Glflck-házban volt a „Zum Böhmisclien Joseph" -hez címzett fogadó, ahol leginkábo a zupásőr- mesterek és a fináncok rendezték táncvigalin'Mk'U. Nagy esemény volt 1867-ben az első kassai lóverseny. „Vörös Rák“-on, anüt Forjrách Kálmán szaláncl gróf rendezett (Azóta se voltam lóversenyen — jegyezte meg szelíd mosollyal Linkesch bácsi.) — Katonaéveimeí az abaujmegyei 39-ik honvédzászlóaljban szolgáltam le. Ott voltam a gödöllői nagy gyakorlaton, amikor a honvédség először vett részt kaisertnenöveren. Ferencz József magyar tábornoki ruhában tartott díszszemlét s a gyakorlat után szájról-szájra járt köztünk az a hir, hogy a király is azt mondta: „Nagyszerű fiuk ezek a magyar honvédek!" — Bizony, más világ volt az — fejezte be elbeszélését öreg informátorom s láttam, hogy két Szlvárványos könny csillog a szemében . (Kassa.). Ui B bel~tornvok Nagy eszmékből Bábcl-tornyok meredeznek; Teremtésben, Isten, veled versenyeznek. Kis emberek gög-tervükkel azt akarják. Hogy a jogart szent kezedből kicsavarják. Az idő s tér nekik semmi, mert azt vallják, Az űrt Hozzád nemsokára áthld I ák; Retortákban meglelték az Élet nyitját. Az elhervadt ifjúságot megújítjákMint a nyüzsgő hangyabolyban tülekednek, Az örökké-valóságnak szántnak-vemek. Vérük, könnyük patakokban hull a rögre. De azt hiszik, megmaradnak mindörökre. Uj Faustok nagy kevélyen azt ordítják, Hogy a napot, földet holnap télfortiltják: Jön a Halál. Pi’Janat s kész a vesztőhely Es az ember eltűnik a sülyesztővel- (Léva.) A ruszfiiszkői románok között Mindamellett, hogy Cseh-Szlovákia és Románia határosak, mégis megtörtént, hogy körülbelül 12,000 román lakos ideszorult s ugymes. k vannak ruszinok is román teiületcn. A Tisza választja el őket. A románok négy községben laknak: Tiszaíchércgyházán. Faluszlatinán, Alsó és Középapsán. Jóravaló, értelmes s mindem kelő.t rendes, tiszta. Ha egy szép nyári vasárnap, v.gg megy az mber a román falvakon, öröm és gyönyörűség a férfiak, asszonyok hófehér vászon i .gélt látni. A nép tisztasága a háziiparral függ össze, a vászon és gyapjú fonással szövéssel. Mindkettőt szorgalmasan űzi a román asszony Két dolog kell hozzá: kenderföld és juh. Akinek egy kis kenderföldje s egy kis havasi rétje van, ahol néhány juhot tarthat, az már ticm hal éhen. A kenderrel az asszony, a juhval a férfi bajlódik. A csch-szlovákiai román falvak, gazdasági életének igazi alapja a juh, helyesebben a gyapjú- Hegyi nép számára, amilyen az ittélő román is, megbecsülhetetlen érték a juh. Nyá on van tej, zsendice, savó s mindenckelőt gyapjú, amelyet az asszony a tél unalmas óráiban feldolgoz; télen van bőségesen túró, ősztől tavaszig hús és faggyú. Szereti is a román nép a juhit, úgy mint a gyermekét s nehezen vá’lk meg tőle. A legnagyobb haszon a gyapjúból van. Kalap, tüsző, és bocskor kivételével minden otthon készül. Nem kell érte pénzt adni. Abból van a férfi nadrágja, ujjasa, gubája, abból az asszony egész felső ruháia, a gyermeké hasonló- képen. Ebből szövik azokat a pompás szőnyegeket, melyeknek készítésében asszonyaik rendkl- vül-ügyesek. Minden jobbmódu házban találunk bőven szőnyeget. Ha fiatal az asszony, mindjárt látja rrmdeniki, hogy mvernyi hozománnyal jött a házhoz. Mig a délvidéken az a fiatal asszony gazdaságának a mértéke, hogy hány o'ajfája van, Itt az, hogy mennyi a szőnyege. Ha öreg az asszony, akkor abból látni hogy m'ly szorga1 más és takarékos ő maga és az ura. Eladásra nmi készítik, ha venni akar tőlük az ember, h'he- tcílen árakat kérdek. Csak, ha nagyon megszorulnak, akkor adják el. A román asszony igen jó segítőtársa a férfinak. A java munkát ő végzi. Gyereket nevel, Jaj simító Felfelé ment. A magas hegyre akart jutni. Magas volt a hegy. És nagy a fáradtság. De ott akart lenni. A tetején! Nagy akarással ment. Néha letört a nagy akarása k merült lihegésbe. ilyenkor meg-megállt. De nem nézett vissza. Akkor megállva is csak felnézett. Nem az utat nézte, amit irfegtett, hanem amit meg kell tennie. És minél feljebb ért, annál jobban verte a fáradtság. Ilyenkor sekáig állt. Sckáig fur.a akaratos szemével a megteendő utat, addig mig uj úttal fel tombolt benne a felfelé való törteíés. És ment felfelé. Lihegve, bukdácsolva. Néha el-elcsuszott, ilyenkor görcsös durva kezekkel markoha a körülötte lévő bokrok szép, friss levele t, s aztán szitkosan vagdosta hervadásba a markába maradt letépett leveleket. És még az árnyéka sem vetődött agyára annak a gondolatnak, hogy ezek a durván eltépett levelek segítették feljebb, mentették meg a visszacsúszás'ól. És ártatlan szép. kék virágokat taposott holttá. És nem gondolt sem bokrokra, sem virágokra, csak magára és a felfelére. És aztán felért Zugó feje rettentőket kalapált, Fhegő melle rettentőket hörgött. Csak elvágódott pihenni. Pihent csukott szemmel. Maga sem tudta meddig. Azután felült fmgy körülnézzen. És ijedten ugrott egészen fel. Mert nem Iá tott. Sürü nehéz fekete éj mászott leniről felfelé és kapkodta, habzsolta, falta magába a még meglévő szürkületet. Éjszaka volt De csillagot nem látott. Semmit sem látott. Csak halk titokzatos lépteket hallott. És érezte, hogy valaki mellé áll. Félelem csörgött rá és megmozdulatla- nositotta. Csak szemeivel ásta maga előtt a sötétséget. Félelem rángatta száját. Füleivel bele- fúrodott a sötét csendbe. Nem hallott semmit. Megdühösödött magára. És mert dühös ember nem fél, hát meglóbálta kezeit maga körül. Nem volt oti senki. De azért kérdezte: — Nincs itt senki? — — Itt vagyok. — mondta a titokzatos hang, olyan nagyon halkan, hogy benne ismét felűjult a letört félelem Nyílott is a szája, de a rémület nem engedett rajta hangot ki. Csak tátogott rémülten. És nagy reszketés rázta egész testét, mint üres zsákot. És érezte, hegy a kéz megfogja fejét, szelíden lassan, de rettenetes nyilalásokkal hidegitette fején a lágy, puha ujja kényszerítést! Nézz le! Hogy muszájosan lökte szemeit lefelé. És mégsem látott. A lágy, puha ujj megcirógatta szemét. Fájt a cirógatás és látott. Távolban a sötétségben p!ros lángocskák 'áncoltak. Jaj! Mi ez? Csak falta szemeivel mohón a piros lángocskák képeit. Különös kis lángok. Mozognak. Jobbra — balra. Táncolnak. Milyen szomorúan pislog némelyik. Milyen hatalmasan lobog olyik. _ Mély megértés kezdett himbálódzni agyában. Mik ezek? Szivek! Miért látom őket? És mit akarnak? A titokzatos ujj most megpréselte fülét. Szörnyű! Hallotta onnan lentről, messziről a hangokat. Jajgatásokat. Hosszú elnyújtott, el-el- bicsakló, fájdalmas, orditó, szenvedő jajokat. Mind fülébe szaladtak, mind szivére hullottak és megmarkolták szivét. Akkor nagyot lendült és nekiszaladva a vastag sötétségnek rohanni kezdett lefelé. És mennél lejjebb ért, annál világosabb lett. MTe egészen lent volt, a nap egészen fent volt. És füle nem hallotta már a jajokat. De azért tudta, hogy van. És keresni kezdte. összehúzódotían, nagy magábaeséssel kereste a jajos szájakat. És ha talált jajgaíót, annak megsimitotta szenvedő arcát. És addig simogatta, mig elsimította a jajt. Akkor boldog volt és uj jajgatót keresett. És minden elsimított jaj után boldog mosolyú arccal hálálkodott: — .... hogy megláttam a lobogó sziveket, hogy meghallottam a szörnyű jajokat, hogy nem maradtam átokmagasságban, szitoksötétségben, hogy v’sszatértem áldá•>- mélységbe, békevilágosságba; köszönöm, köszönöm, köszönöm! 5-r a test csak asszisztál. Megyek is már tovább. Épen csak hogy elfoghatom apró csomaggal siető ismerősömet. — „Kisegítő állásba megyek kis pénzt szerezni a továbbtanuláshoz!" — és siet is a legelső vonat'a. S a kis kocsiban ünnepli a legnagyobb ünnep f: a iövö küzdését lefokozó, édessé tevő önerő ünnepét . . . őszi mezőkön Nem láttak még a csók-mezök Ily két őszi ölelkezőt. Csókjaink késő pipacsok. Dér hull és a fogunk vacog Csak mögöttünk Pipacsosak a csők-mezó'k. Még Uznök a piros nyarat, S az ősz már előttünk arat. Vágyaink rebbent pacsirták Kik a tavaszt visszasírják. Csak mögöttünk Csengnek még dalt a csók-mezök. Megyünk s bennünk ősz a világ. Megyünk, s léptünk őszi virág. Csupán a csókunk fiatal, Csupa mámor és csupa dal. S csak utánunk Visszhangzók még a csók-mezőkMegyünk, megyünk s szemünk előtt Minden messzibb s köTbeveszöbb. Pipacs hervad, pacsirta száll. Valaki a ködben kaszál. És előttünk Tél-havasak a csók-mezök. (Beje).
