Prágai Magyar Hirlap, 1924. december (3. évfolyam, 274-295 / 722-743. szám)

1924-12-19 / 288. (736.) szám

Péntek, december Í9. Pénz és csőd Az uj német pénz, — Jön az amerikai arany. — A művészet éhezik. — Színházak csődje. A vörös revü. Berlin, december IS. 1 (Saját levelezőnktől.) Az uj német pénz ' — a birodalmi márka — immár forgalomba került. A régi billió megmarad végérvénye- < sen egy márkának. Az uj pénz is csap papi- , ros, de belső értéke nem változik. Nem szebb, j mmt a világnak többi papirospénze, nem is díszesebb, a szövege sem tartalmaz meg- I lepetést, de rajta diszlik, hogy mindenki megértse jelentőségét, a nemzetközi ellen­őrző bizottság pecsétje. E pecsét nélkül a bankó nem érvényes, Németország csak annyi pénzt bocsáthat forgalomba, amennyit — ellenőrzői megengednek. Minden más te- ; kintetben azonban a német pénz a modern technika egyik remeke, felette praktikus, 1 még az ezres bankó is oly kicsiny, hogy a közepén öszehajtva belefér a közönséges pénzes tárcába. A papírja pedig egyeszerüen elpusztíthatatlan. Amikor az uj pénzt bemu­tatták a sajtó képviselőinek, a birodalmi nyomda főnöke két kissé kopott, de még jó állapotban lévő huszmárkás bankóval lepett meg bennünket. Elmondotta, hogy ő ezt a két papírpénzt meleg vízbe mártotta, azután ‘ összegyűrte és a sarokba hajította. Két nappal később szépen kisimította, kivasalta és ime, ' most újra forgalomba lehetne hozni őket. Sikerült tehát a papirospénz életidejét egy évtizeddel meghosszabbítani. Számokban ez a siker több millió évi megtakarítást jelent. De nem csak uj pénz van, hanem lassan 1 az amerikai arany is belejut a német gazda­sági élet vérkeringésébe és máris kezdi éreztetni hatását. Nagyobb a munkakedv, csökken a munkanélküliek száma és a vállal­kozók nem zárkóznak el a fizeíésjavitási kérések elől. De az Amerikából ide özönlő aranynak más feladata is van, mint a háború égető sebein enyhíteni. Az arany keresni, sokasodni akar. Uj szárnyakat ad a kereskedelemnek, meg az iparnak. Uj vállalatok keletkeznek, a régiek uj, modern berendezést kapnak. Egy uj verseny készül a világpiacokon, amelynek kimenetelétől talán földünk sorsa függ. Amerika úgy óhajtja, hogy aranya megteremtse, megalapozza és örök időkre megszilárdítsa a világbékét. Az arany szerepe tehát uj, hisz egy év­tized előtt még a háború finanszírozta. Ez a szerep kétségkívül tetszetősebb, mint a régi volt, ha kultúra nagy és nemes feladataira is jutna belőle. Egyelőre azonban a művészet éhezik. Csak morzsák jutnak felsegitésére. Mennyit mulatott egykor a világ az úgy­nevezett hadimilliomosokon. Pedig azok vá­sároltak könyveket, ha nem is olvasták, vettek festményeket, ha nem is értettek a müvésethez. Lefestették magukat és kedves hozzátartozóikat neves művészekkel, fizettek két kézzel és szívesen fizettek. Ma . . mind­erre nincs pénz és hosszú ideig nem is lesz. A színházi világban is nagy —• az apály. Csökkent azoknak a száma akik színházba járhatnak és elmaradtak az idegenek, akik estéiket a szórakozásnak szánták. Ebben a szezonban már öt színház ment tönkre Berlinben. Színházi statisztikusok úgy mondják, hogy Berlinben minden 25 színházlátogató közül csak egy fizeti meg a jegyét teljes értékben, tiz már féláron jut be színházba, öt kedvezményes árt — 30 százalékot — fizet, a töbib pedig egyszerűen ingyenjegyes és csak a ruhatár bevételét gyarapítja. De még ezek az ingyenjegyesek is mily hálátlanok! Épp a minap volt kénytelen a Trianon-szinház igazgatója a bíró előtt megjelenni. Egyik ingyenjegyes feljelentette uzsoráért, mert a* ruhatárban a szokásos 50 fillér helyett 80 fillért kellett fizetnie! A szerencsétlen szín­házigazgató csak azért nem kapott büntetést, mert a biró úgy vélte, hogy a Trianon-szin- házba, ahol nem éppen erkölcsös darabokat szoktak játszani, nem szükséges eljárni. Ez következik, ha a közönséget száz meg száz íurfanggal próbálják a színházba csalogatni. Ingyenjegyes utalványokat küldenek a laká­sára, minden üzletben, a postán, a borbély­nál halomszámra hevernek szabad prédára a mindenféle sinü és rangú cédulák, a melyek már egy márkáért földszinti ülőhelyet Ígér­nek boldog tulajdonosának. Ez az ut azon­ban a lejtőn lefelé vezet. A német művészet éhezik. Ebbe a keretbe teljesen beleillik a kom­munisták vállalkozása. Ők a művészek nyomorából tőkét kovácsoltak és a mai divat szerint egy vörös rcvüt összcszerkesztve, vándorsz'nészel ezzel a dlszmüvel járják be Berlin tánctermeit. A revü a mai mulató, tékozló, nyomorgó cs erkölcscib- n züllő Ber­lint mutatja be, természetesen minden bajt a polgárságra hárítva és a mai világ nyomo­rúságáért a nagytőkét ostorozva. Persze minden ily kifakadásnak nagy visszhangja akad a nézők seregében, végül az egész közönség együtt játsz'k a szülészekkel és a vörös revü csak arra jó, hogy a kommu­nista jelszavak uj talajra találjanak. A leg­nagyobb sikert aratja e féremüben a mars­beli ember, aki földünkön megjelenve, fájda­lommal és csodálattól eltelve konstatálja, hogy itt oly halandók is élnek, akik — máso­kért dolgoznak. A Marson persze minden­kinek a zsebe telve ván pénzzel, tehát ott nincs csőd. De kommunisták sincsenek. Arra a kérdésre azonban, vájjon a marsbeliek haj­landók volnának-e egypár kommunistát föld­jükre átplántálni, a vörös revü nem ad feleletet. V. lenes m nerí tiileies választ áll toiistüi# Beismeri, hogy ellentétek vannak a Vatikán és a kormány kozott — A pokrokár irásiy mérgezte meg Szlovenszkó közéletét Prága, december 18. A külügyi bizottság tegnap este folytatta a külügyi vitát. Rozdnicky (cseh néppárti) úgy véli, hogy a Vatikánnal való szakítás súlyos követ­kezményekkel járna a köztársaságra; Szlovenszkó közélete tényteg meg van mérgezve, azonban nem a Vatikánnak, ha­nem azoknak bűnei folytán, akik uj irány­zatokat akartak ott meghonosítani. Dosrtej pravoszláv püspök forgatta fel a békét s ennek ellenére egy hang sem szólalt fel vele szemben Hajn dr. (nemzeti demokrata): Janta- usch apostoli adminisztrátor ügyét nehezen; lehet nemzetközi ügyként kezelni. Hrusovszky (cseh szocialista) cso­dálkozását fejezte ki azon, hogy a kommunis­ták — elveik megtagadásával — tiltakoznak a szlovenszkói egyházi kérdések megbolyga- tása ellen. Ebből kitűnik, hogy úgy a kommu­nisták, mint a szlovák néppárt csupán az ál­lam bomlasztásán dolgoznak. Benes: A Jantausch-ügy a külügymi­niszter ügykörébe tartozik, mivel az állam és a Vatikán politikája'hözött két év óta nézet- eltérések vannak Jantausch kinevezését ille­tőleg. Éppen ebből következik, hogy7 Jantusch cselekedeteinek nagyon érzé­keny olda’ai vannak. Az egyházpolitikát il­letőleg a miniszter konstatálja, hogy az egyház és az állam egymáshoz való viszo­nya elinfézefen. A vitás kérdések hosszú sora vár a sürgős megoldásra. Tény az, hogy a külügyminiszter öt éve tárgyal eme kérdésekről, azonban éppen az alap. vető elvi kérdések elintézetlenek marad­nak. Azok a törvények, amelyeket a köztár­saság az á'üamalakuláskor átvett, nem felel­nek meg céljuknak, uj törvényeket kel hoz­ni. Jantauscht a kormány tudta nélkül ne­vezték ki annak ellenére, hogy más admi­nisztrátorok kinevezéséről a kormány tudo­mást szerzett; a külügyminiszter a kormány érdekét véd­ve kénytelen volt megállapítani, hogy a kormányt jogi séretem érte. Ez időtől a kérdés elintézetlenül függőben maradt s a vitás kérdések felujulnak* minden u! püspök kinevezésénél. Szónok több ízben tárgyalt Rómában, Így a legutóbbi útja alkalmává! is a Szentezékkel, mindkét fél konkretizál­ta az álláspontját, tovább azonban nem is ha’adtak a tárgya'ások. Kell, hogy az öt koalíciós párt egységes állást foglaljons akkor mód lesz a tárgyalá­sok folytatására. Mindezek a kérdések egyéb­ként a köztársaságban levő összes felekeze­tűkre is vonatkoznak, Dosítej püspökkel kap­csolatban a miniszter kijelenti, hogy a kor­mánynak minden felekezetid szemben egy­formán kell eljárnia. Az uilevélvizumok ügye elsősorban pénzkérdés lett nemcsak minálunk, hanem az összes államoknál A dunai konföderáció kérdésében a mi­niszter teljesen elutasító álláspontra helyez­kedik. Tény az, hogy különböző nemzetközi politikai érdekeltségek foglalkoznak ezzel az eszmével, hivatalosan azonban egy kormány se tárgyalt erről Cseh-Szlovákiával. Árai a különböző államok funkcionárusai- nak inkorrektségét illeti (Apponyi), a mi­niszter megjegyzi, hogy minden ilyen eset­ben közbelépett. A várasz rendesen az, hogy a kormány nem vállalja a felelőssé­get az ilyen nyilatkozatokért és hogy egy polilkusnak sem tilthatja meg, hogy Ma­gyarország integritásáról beszéljen. Ha ily megnyilatkozás nyílt gyűlésen történik, a külügyminiszter minden esetben közbelep. A Magyarországgal kötendő kereskedel­mi szerződés közgazdasági tekintetben igen nagyfontosságu kérdés. Ma még nehéz vol­na megmondani, hogy a tárgyalás során mi hogyan lesz megoldva. Bizonyos, hogy a tárgyalások hosszúak lesznek. A miniszter reméli, hogy a megkötendő szerződés Szlovenszkó gazdasági érdekei­re kedvező befolyással lesz. A mai állapot nagyon áldatlan mindkét országra. Az illetőségi kérdésben már a múlt év folyamán voltak tárgyalások, amelyek majdnem te’jes megoldásra vezettek, az utolsó pillanatban azonban meghiúsultak. Ez a kérdés is a kereskedelmi szerződéssel egyidejűleg, azonban ettől függetlenül lesz megoldva. Az orosz kérdésről szólva kijelentette, hogy elérkezettnek látja a pillanatot a szov­jettel való diplomáciai viszony felvételére. Azt azonban nem fogja megengedni, hogy a belpolitikában beavatkozzon a szovjet, vagy propagandát csináljon. Majd kijelenti, hogy a III. Internacionálé nem független a szov- jeíkormánytól, mert a szovjet pénzeli az In- ternacionáiét A kisantantról beszélve azt mondja, hogy a kisantant továbbra is egysé- kezük van az orosz kérdésben. Ez csak azt igazolja, hogy a kisantant továbbra is egysé­ges és szilárd. A prágai konferencián hozott határozatok érvényben vannak. Oroszor­szág elismerésének kérdésében az európai helyzetre is tekintettel kell lenni és vigyázni kell, nehogy kapituláció legyen az elismerés kérdésében, mert ez nagy károkat jelent. Ezután hosszasan beszélt a genfi jegyző­könyvről és az európai béke biztosításáról Beszédét azzal fejezte be, hogy reménye szerint Oroszország és Németország rövi­desen be fognak lépni a népszövetségbe. Kramár dr. (nemzeti demokrata)- Heve­sen ellenezte a szovjet elismerését ás kijelen­tette, hogy Benes külpolitikájától mélyreható ellentétek választják el Egy tolvaj, aki a fogházban előre bejelenti, hogy megszökik A ieehíofoíorrnozott lelkész tragikomédiája — Paris tapsol a legelegánsabb betörőnek éjjel-nappal kettős őrség teljesít szolgálatot. A rendőrségi kihallgatás titokban folyt le, mégis másnap a legapróbb részletekig meg van írva az Excelsior hasábjain. Örült hajsza indul meg: a titkos postást keresik. !rrkvizitérfkus módon kihallgatják az őrséget. Minden zugot megvizsgálnák. Hiába! A postást nem találják sehol. A lap leközl-i a kézírásos levél kliséjét. A levél fején dom­bornyomás: „Második Arséne Lupin. Kedves Szerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy ismé­telten zavarom, de nagybecsű lapja nyilvá­nosságát szeretném barátaim értesítésére fel­használni. Nagyon kérem, közölje, hogy de­cember kilencedikén távozom a fogházból és találkozni akarok gyerekeimmel, akiket kér­jen meg nevemben, hogy a szokott helyen vá­rakozzanak rám.“ A cella előtt kicseréltek az őrséget. A megkétszereződés újra megismétlődött. Vic­tor Lerot napról-napra rosszabbul lett. A mo­solygás eltűnt arcáról és az ételt vissza­utasította. Eleinte csak arról panaszkodott, hogy gyomra és feje fáj, később azonban kihányta az ételt és a hatodik napon olyan rosszul lett, hogy a rendőrség szükségtelennek tar­totta a cella ajtja előtt felállított nagy őrsé­get. Korházba azonban még sem szállították, mert féltek tőle, hogy megszökik. December 8-án éjjel, annyira rosszul lett, hogy papot küldtek be hozzá. Victor Lerot és a pap beszélgetéséből nem hallatszott ki a folyosóra semmi és a pap 21 percig tartózkodott a cellában. Az őr, akinek a hosszú tartózkodás gyanúra adói okot, éppen be akart nyitni, mikor a pap kilépett az ajtóból és távozás közben azt mondta az őrnek, hogy ne zavarják a betegei, mert éppen most aludt el és nyugalomra van szüksége. Az (ír, anélkül, hogy benézett volna a cellába, rázáría az ajtót. Fél kettőkor, mikor az gt benézett a cellába, hogy bevigye az ebédet, a cellában megkötözve és kábultan tál/ita a papot, aki felsőruhájától megfosztva fe­küdt a szalmazsákon. A levegőben valami édes szag terjengett: kloroform. Kitűnt, hogy Lerot kloroformmal elkábi- totta a papot, ruháit lehúzta és magára öltötte és mint pro távozott a fogházból Mi­kor a cellák pomosabban átkutatták az ágy mögött a következő névjegyet találták: „Tisztelendő atyám! Bocsásson meg nekem. Csak a szavamat akartam megtar­tani. Remélem semmi komolyabb baja nem történt. Dicsértessék.“ Lerot tehát tényleg pont december 9-én szökött meg, ahogy előre bemondta volt A rendőrfőnök tajtékzik és etíd’g 35 fegs^elmi vizsgálatot rendelt el, ami azonban a bukástól nem fogja megmenteni. Paris örül, kacag és tapsol. Párisnak fontosabb az uj Arsene Lupin, mint száz rendőrfőnök. Kegyeibe fogadta ezt a pokolian jókedvű zseniális csirkefogót és örül neki, hogy újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a híres francia esprit nem halt ki egészen. Ez az esemény még a politikát is há ttérbe - szoritotta. Paris, december közepe. Paris nevet és tapsol Nem Herriotnak, sem pedig a művészet, vagy a sport egy uj csillagának. Ma Parisban csak egy híres em­ber van: Viktor Lerot, a fiatal, páratlanul elegáns, örökké mosolygó betörő, aki lóvá tette az egész párisi rendőrségei. Második Arséne Lupinnak nevezi magát Lablanc re­génye után és túltesz a regény hősén. Ha véletlenül elvakult elbizakodottságában nem merészkedik egészen az ,,ExceIsior“ szerkesz­tősége kapujáig, nem fogják el, pedig 25 de­tektív állandóan sarkában volt. Lerot azon­ban oly szemtelen lett, hogy leveleket irt az „Excebiornak", nme- íyekbet. pontosan beszámolt vise’t dolgai­ról Akkor fogták el. mikor a hatodik leve- let adta át a portásnak. A rendőrfőnök kihallgatja. Lerot nem hogy tagadna, hanem mosolyogva meséli ho­gyan tört be a Vendome téren és húsz de­tektív szemelöttára hogyan fúrt meg egy kasszát. Mikor előadását befejezi, hozzáte-szi: „Mikor a munka után kinéztem az ablakon és megláttam a húsz titjpsrendört a ház előtt cirkálni, elnevettem magam.“ A rendőrfőnök nem veszi komolyan Victor Lerot, de ő an­nál komolyabban veszi önmagát: „Szeretném önt megkérni valamire. Nekem december kilencedikén okvetlenül találkoznom keli a gyerekeimmel, akik most, hogy visszavonultam pihenni, utasítás nélkül vannak. Szeretném, ha már most tudomásul venné távozásomat . . .“ A betörő természetesen cimboráit érti a gyermekek*1 alatt és most a rendőrfőnök mosolyog, Ennyi szemtelenség ió kedvre hangolja és szinte kezet nyújt búcsúzóul Annyira megfeledkezik róla, hogy betörővel ál! szemben. Lerot visszavtezik a cellába, amely előtt A belgrádi rendőrség kémkedéssel vádolfa Majláth Simm grófnőt Az eltűnt 40,000 holdnyl birtok. Belgrád, december 18. Nehány hónap előtt Konstantinápolyból Belgrádba érkezett Majláth Simon grófné és a jugoszláv hatóságok szerint összekötte­tést tartott fenn a svájci és a francia magyar követtel. A belgrádi rendőrség le akarta tar­tóztatni, de a grófnénak sikerült megszöknie, A háború előtt szobalány volt egy magyar főúri családnál és a háború kitörésekor el­ment betegápolónőnek. Mint i'yen, az egyik budapesti kórházban megismerke­dett Majláth Simon gróffal akit önieláído- zóan ápolt. A gróf haléból íeteségül velte és mielőtt újból a frontra ment volna, rá­hagyta 40.000 holdnyl birtokát. A gróf kevéssel utána elesett és a grófné örökölte a rengeteg birtokot. A háború után a birtokot az utódállamok félaprózták. A cseh, jugoszláv és román kormány földosztó hivatalai egy holdat sem hagytak meg a negyvenezerbő'I és a grófnő hiába utazott. Ide-oda, minden próbálkozása, hogy valamit visszaszerezzen, sikertelen maradt. A grófné ekkor Konstantinápolyba ment ós hosszabb ideig együtt élt a japán követtel Azután Bfelgrádha utazott hogy a földek visszaszer­zésére egy utolsó próbát tegyen, de nem ért el semmit. A belgrádi rendőrség kémkedés­sel gyanúsítja jSs az egész országra szóló elfogatási parancsot adott ki ellene.

Next

/
Thumbnails
Contents