Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)

1924-11-16 / 261. (709.) szám

■W Vasárnap, november 16. ■■ . 7*RÁGAlMlGYAR?frRJAP Egy berlini magántanár rejtéfyes halála Berlin, november 5. Az Altonauer Strasse 10-es szánnu há­zában tegnap este hatva találták a 65 éves Franz Duysen dr.-t, a mezőgazdasági főis­kola magántanárát. Duysen dr hosszú évek óta ogyüttla'koi't barátjával. Dr med. et phii Kratz-al, aki még évekkel öregebb volt, mint ő. A két öreg tudós különös remetééi c- tet folytatóit. Harmincegy év óta laktak együtt és soha senkii át nem lépte lakásuk küszöbét. Duysen dr. rcggelenkint pontosan elment a főiskolába, ahol megtartotta előadá­sait, mig barátja a lakást tartotta rendben, főzött, takarított és néha segédkezett a ma­gántanár tudományos munkáinál is. Duysen dr. kedden nem jelent meg elő­adásain. Egy asszisztenst lakására küldtek, hogy érdeklődjék elmaradása miatt. Kopogá­sára azonban a kiküldött ember nem kapott választ. Másnap a magántanár megint nem jelent meg az előadáson. Erre már két em­bert küldtek a lakására, mert sejtették, hogy valami rendkívüli eset történt. Erélyes ko­pogásukra nagysokára megjelent az ajtónál Kratz dr., zavaros külsővel és égő arccal. Arra a kérdésre, hogy hol vau a barátja, némán mutatott a dolgozószobára. A két ember azonban nem találta itt Duysen dr.-t. A szobában semmi sem emlékeztetett rend­kívüli dolgokra, minden a legnagyobb rend­ben volt, a tudományos műszerek csillogtak, a reggeli előkészítve állt az asztalon. Ami­kor a két ember tovább kereste Duysen dr.-t, Kratz dr. némán a konyhába vezette őket. Kit, a rettenetesen túlfűtött kályha mel­lett, karósszékében ült a magántanár. Ami­kor közelébe értek, látták, hogy halott volt. Barátja zavaros viselkedésből pedig azon­nal észrevették, hogy a szegény ember meg­őrült. Mivel az a gyanú merült föl, hogy Duy­sen dr. erőszakos halállal múlt ki, azonnal mozgósították a rendőrséget. Mindenekelőtt K-aíz dr.-t hallgatták ki, aki azonban min­demre zavaros fék1!eteket adott. Elmondta, hogy hétfőn esée a . megszokott módon együtt dHgv'tak. majd a konyhába mentek vacsorázni. Kakaót Ittak, amidőn Duysen dr. hirtelen é 'ott élen ül összeesett. Kratz dr., aki ped'g orvos volt. nagy izgalmában nem tu­dott mást csinálni, mint barátjának, a kezét dörzsölni és őt egy. nagy karosszékbe. a tűz mellé übo'.ui. Két napig fűtött a kályhában. A konyha hőmérsékletét negyven fokig emelte, valószínűen, mert azt hitte, hogy a meleg következtében barátjának teste megint fö’é’ed. Két napig maradt a holttest mellett, közben elvégezte mindennapi mimikáját, fő­zöd és írkanlott. és élesztgette barátjának testek A hivatalnrkok előtt azonnal világos vök, hogy Kratz dr. elme zavarodott. Erő­szakot kellett alkalmazna, hogy az öreg tu­dóst barátja holttestétől! eltávolítsák és sza­natóriumba vigyék. A haláleset még mindig nincs földerítve, mert föltűnő, hogy Duysen eb. néhány nápoM az eset előtt bankjából kivette pénzét és végrendeletét. A rendőr­ség erélyesen nyomoz, de nagyon megnehe­zíti eljárását az, hogy az egyetlen ember, aki fölvilágositást adhatna. Kratz dr., vagy a fájdalomtól, vagy az eset borzalma követ­keztében, megörült. Ili az ellenzék siciíi t'csz részi a KöMségíelésl Mán... Prága, november 15. A német és kommunista képviselőknek a költségvetési bizottságból való távozását az első napokban meglehetősen hidegen fogta föl a cseh közvélemény, alig múlt el azonban egy hét, a kormánypártok lapjai a legélénkebben foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A cseh kormánypártok ideges kapkodása megjelöli az ellenzék számára a további teen­dők útját is. A parlamentáris tárgyalásoktól való távolmaradást — nem egy-két ülésre, hanem egész ülésszakon keresztül — a gyön­ge bblelkück talán elítélik, pedig az adott körülmények közöit ez az egye­düli módja annak, hogy a kormányt nz el­lenzékkel való emberséges bánásmódra le hessen kényszeríteni. Hosszú vezércikkben foglalkozik ezzel a kérdéssel a Ceské Slovo is, amely szerint az a haszna van az ellenzék távozásá­nak, hogy most, az ellenzék eltávoztával, a kormánypártok szabadabban nyilatkoznak. A parlamentarizmus hanyatlása az egész vilá­gon általános jelenség, mivel a demokráciának nincs elég elszántsága a felelősség viselésére. Ha a száztizennyolc főből álló biztos el­húz :k huzamos ide g maradna távol a parla­menttől, úgy ez azt jelentené, hogy a köz­társaság öt millió választójának képviselete nélkül folynak az „alkotmányos** munkák. -- És hogy a távolmaradás a kormányra nézve •icin teljesen közömbös, ezt már most is lát­hatjuk. Tovább bOüRlHi s magyar szodáldcoiobrafo pád Budapest, november 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjc- lentése.) A magyarországi szociáldemokrata párt válsága egyre nagyobb arányokat ölt. A pártvezetöség ma délelőtt ülést tartott, me­lyen megállapította, hogy a szélső baloldali frakciók veszélyeztetik a párt egységét. Ha­tározati javaslatot fogadtak el, mely kimond­ja, hogy a munkásmozgalomban olyan tendenciák jutnak kifejezésre, amelyek súlyos követ­kezményekkel járhatnak a párt egységére és be'ső erejére. Tervszerű hadjárat folyik a pártvezetőség és a szakszervezeti veze­Nagy politikai por a pozsonyi törvényszéken Légionáriusok Ravasz volt honrizsupán ellen — Fölmentő verdikt tőség ellen, amelyeknek tagjait személyük­ben akarják a munkások előtt diszkreditál- ni. A vezetőség elhatározta, hogy a rend­bontókat és izgaíókat haladéktalanul ki­zárja a pártból. A pártvezetőség a bolsevista rém fel­idézésével akarja a megbontott egységet újra helyreállítani, ez azonban beavatott politikai körök nézete szerint aligha fog sikerülni, mert a munkásság nagy tömegei nem a bal­oldal felé kacsingatnak. A munkások a párt- vezetőség terrorjával szemben akarnak egy­ségesen föllépni és nincsenek Megelégedve azzal a politikával, amelyet a pártvezetöség képvisel. Pozsony, november 15. (Saját tudósítónktól.) A pozsonyi eslküdt- biróság előtt pénteken érdekes politikai sajtó­per tárgyalása zajlott le. Mint ellenfelek Ra­vasz Győző őr. volt hon tm egy ei zsupán, je­lenleg lévai ügyvéd és Piszecki Ferdimánd volt légionárius százados, a modori tarát ók ép- zőintézet igazgatója állott. A cseh la.pok Ra­vasz zsupánt annak idején koncentrikus táma­dásban részesítették, mert nyílt titok volt, ho'gy Ravasz dr. a szlovák néppárt embere. Piszedki a Slovensky De nőikben és Sloven- ská Politikában „leplezte" le a zsupánt, aki­nek orosz hadifogságbeli viselkedését emle­gette föl a légionáriusokkal szemben. Azt irta többek között, hogy Ravasz dr. mint osz­trák-magyar hadnagy a légionárius toborzá­sok ellen agitált, minden légionáriust csibész­nek (sopláci) nevezett, akik huszonöt botot érdemelnek. Állandóan a Gotterhaltét énekel­te és egy Ízben ezt mondta volna: „Inkább leszek én a császár lova, mint cseh-szlovák légionárius" A cikk szóvátette azonkívül Ra­vasz zsupán honti működését, mulatozásait. Az államügyészség hivatalból indított el­járást a cikkíró Piszecki ellen, aki a pénteki tárgyaláson „államérdekből" a valódiság bi­zonyítását kérte. Ezt a biróság el is rendelte, ['ölvonultak erre Piszecki tanúi: most már jó állásban levő polgári ruhás légionáriusok és egyenruhás katonatisztek: Smetana vezér­kari főnökhelyettes Prágából, Kroutil dr. lé­gionárius tábornok, Hampel ezredes, Svarny törzskapitány, akik valamennyien együtt vol­tak Ravasz dr.-ral az oroszországi Caricin bán. Természetesen mind Ravasz dr. ellen vallottak. Mayer Ottó dr. és Ulcs Vencel volt zsupáni hivatalnokok pedig arról tettek val lomást, hogy a zsupán a hivatalos autón vi­tetett hölgyeket (?), akikkel dorbézolásokat vassraBBiKBBfcSías rendezett. A vádlottat Ivánka Milán dr. ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő védte. Ravasz dr. nem jelent meg a tárgyaláson. Késő délután az esküdtek bizonyítottnak vették az orosz fogság idejéből elöráncigált adatok alapján a cikkíró állításait és fölmentő verdiktet hoztak. Novák dr. ügyész ez ellen semmiségi panaszt jelentett be. Jutalom a homonnai rablógyilkos fejére Szervezik a közbiztonságot a zempléni községek Honionna, november 15. (Saját tudósitónktól.) A borzalmas rabló­gyilkosság, amely a kora esti órákban Ho­nionna legforgalmasabb helyén levő üzleté­ben történt, Zemplén nagy községeinek la­kosságát arra a megfontolásra vezette, hogy közbiztonságának ügyét lehetőleg függetlc- niteni kell a csendőrség kizárólagos illeté­kességétől és külön megszervezett őrséggel kell védekezni a rablások, betörések és gyil­kosságok ellen. Az akció élén természetesen Homonna.áll, melynek vybora elhatározta, hogy rendőrségének élére egy detektivi múlttal és képességgel rendelkező kapitányt állít, mely állás betöltésére pályázatot hirdet. Igyekezni fognak egy képzett rendőrkutyát beszerezni, időközönként a gyanús idegenek ellen razziát tartanak. Akcióját a többi zem­pléni község is követni fogja, természetesen mindenkor szoros összefüggésben a csendőr­séggel. Ugyancsak a városi tanács elhatározta, hogy a tettes nyomravezetőjének, illetve kézrekeritőjének 3000 korona jutalmat ad, amit a környékbeli falvak lakosságának is tudomására adnak. Az eddig megejtett nyo­mozás ugyanis semmi pozitív adatot nem produkált sem a letartóztatott parasztgazdák, sem más gyanusithiató egyén ellen. A letar­tóztatottak közül hármat valószínűleg a na­pokban szabadon bocsájtanak és csak Lajdos marad fogva, aki ellen vannak gyanuokok. Kassa. KwSíce. lél. élesén e$ ele­gánsan rnhüzkoéni csak I Havas és Dudovics 1 férfi-, fin- és gyermekruha áruházában lehet. | Ktil@u mértékoszfálu. | Haiom-n. l. Plalom n. 1. | (•osooeosssssesssassftesAesasAe&g* —■II■Ilii Ilim Ilii IIIIIIIIWMOMMlillilHillWBIMIimattiSMMaMHUl sem láttam! — Csodálatos! — csóválta a fejét. — Szavára mondja? — Hagyjon már föl vele! — szóltam oda gorombán. — Szavamra mondom, hogy nem láttam őt soha! — Hát akkor hallgasson ide. Körülbe­lül kát hét előtt először jelent meg ez a le­ány itt a barban. Maga akkor nem volt itt, de amint később belépett, a leány megráz­kódott és 'megkérdezte a társaságtól, hogy kicsoda maga. Megmondták neki. Egész este szótlan volt és korábban távozott, mint ahogy a társaság szerette volna. Mi­előtt elment, kijelentette, hogy ide többé nem jön el, mert ahol maga ül, oda ő nem megy. Utálja, gyűlöli magát. Maga erről nem tudott? — Nem tudtam semmit. — A leány másnap megint eljött és ide­gesen várt. Amint maga belépett, m g'smét- lődött az imént leirt jelenet. Én ettől az es­tétől kezdve a leány társaságában voltam és élesen figyeltem minden mozdulatát. Lát­tam, hogy a leány pillanatokig oly mereven nézi irogat, hogy szeme szinte jéggé fa­gyott, de a jég különös lánggal lobogott. Maga pedig, bárhogy is tagadja, épp olyan jeges lánggal viszonozta ezt a tekintetet.... — Meg van Ön bolondulva? Még egy­szer s utoljára: sohasem láttam ezt a leányt! — Annál rejtélyesebb a dolog— folytat­ta ő. — Rejtélyes, hogy ön a lányra nem nézett rá, de halálba kergette . . . — örült Ön? — Nem! Várja be a végét. Két hétig is­métlődtek ezek a jelenetek estéről estére, ön akkor sokat ivott és rendszerint utolsónak ment ki a bárból. Az utolsó este azután ön egy asszonnyal jött be és vele ült le az asz­talhoz. Sokat bolondoztak, jókedvűtek vol­tak, ittak, táncoltak és ön rá sem hedcri.e'.t a leányra, aki éjfélkor felkelt és anélkül, hogy ránézett volna magára, eltávozott. Másnap egyenesen arra tartott, ahol a szer­kesztőség háza áll. Útközben még találko­zott egy ismerősével, akivel megbeszélte, hegy este színházba mennek, azután felment a negyedik emeletre és ledobta magát az udvarra. — Mondja kérem, részeg Ön, hogy ezt a mesét velem hozza összefüggésbe? Mi közöm van nekem ehhez? Én még egyszer szavamat adom, hogy nem néztem rá a leányra és . . . Ebben a pillanatban torkomon akadt a szó. Ránéztem a mellettem ülő ismerős-is­meretlenre és hirtelen ráismrtem: én ma­gam voltam. Saját magammal ültem szem­ben. És mégsem én voltam! Nem az az Énem, aki újságot szerkeszt és Íróasztal fö­lött görnyed. Valaki más és mégis, éreztem: Valódi, legvaloságosabb belső Énem volt. Összerázkódtam, kiittam az abszintes po­harat, hogy magamhoz térjek és mire letet­tem az asztalra, megint ő, a másik, ült ott, aki nem volt én és akit csak a bárból isme­rek úgy, hogy nem ismerem. — Mégcsak ezt! — szólalt most meg új­ra és átnyújtott egy levelet. Női kéz írása volt. Nekem volt címezve és igy szólt: „Akarod, halálba megyek Megértettem pil­lantásodat: ha mi ketíen egyesülünk, távo­labb leszünk egymástól, mint most, amikor nem ismerjük egymást. Nem szabad a telje­sülésnek bekövetkeznie soha! így értem szemed nézését és követem a parancsot. És mert olyan őrülten kívánlak, elzárom magam előtt a hozzád vezető utat —: ha­lálba megyek, hogy a be nem teljesülés le­gyen a teljesülés legmagasabb foka. Te akartad igy és legyen meg a Te akaratod!" A levél kihullott a kezemből. Rámered­tem a mellettem ülőre és csak most is­mertem rá. — Ki vagy?! Ki vagy? — kiáltottam reszketve. — Mi baja van? — felelte nyugodtan, — már megint sokat iszik! Menjen aludni. Jöjjön, haza fogom kisérni. És amint azon volt, hogy nagyobb fel­tűnés nélkül kivezessen a bárból, már meg­int oly idegen volt nekem, mint mindig: egy ember, akit látunk, aki szól hozzánk, akit ismerünk és akiről mégsem tudjuk, hogy lé­tezik. Tudom, logy elkísért egész életem­ben. Mindág mellettem volt. Láthatatlanul. Szótlanul. Ugrásra készen. És én Mindig reszkettem, hogy nem ül-e hirtelen velem szemben, hogy megkérdje: — Ismerte azt a leányt! . . . Talán most is itt van, amikor elmondtam magának ezt a történetet, mint ahogyan akkor is jelen volt, amikor azt a leányt néz­tem, anélkül, hogy tudtam volna, hogy né­zem és hogy ott ül előttem'. . . Menjen, hagyjon magamra .... És amikor az aranyszőke asszonyka riadtan húzódott el az öreg újságírótól, könnyesnek látta a nézéstelen szemeket, amelyek mintha mindenen keresztül más va­lóságot látnának a dolgok mögött.------------------f ox 1 le á ü "j! üv eg, és d9ssnn<&&a'áKltt4íut, képkisi'e^ssés és SÜWÍÍÍítíBIKéffi, ca ..Jínoll" ■»<s»sr«c<eeS£«íum&i9<ái9rm€Bl« fyét»t>isclcts és tfsfojpeirass&ó és Rass részére. — EN feaies l*éwéKe<raei és eíáeratsvi berendesések. EN DETAI1. Eö'Ulca $9 ------- S€«£sic® — Ksesso z-----* Fö-ulca 5Mb 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents