Prágai Magyar Hirlap, 1924. november (3. évfolyam, 249-273 / 697-721. szám)
1924-11-16 / 261. (709.) szám
58 Kormány biztost kapott a munkácsi zsidó hitközség Felfüggesztették a hitközség autonómiáját — Elkeseredett harcra készülnek a zsidók — Saját tudósítónktól — Munkács, november 15. A ruszinszkói zsidóságot pártharcok tépték már régóta darabokra, azonban a különböző zsidó pártok eddig semmit sem mertek tenni a jelenlegi rezsim ellen, sőt versenyeztek a „kormányhüségben“. Most azonban olyan dolog történt, amely a ruszinszkói zsidóság egy jelentékeny részét ellenzéki állás- foglalásra kényszeríti és igy erősiti — akarva, nem akarva — az ellenzék sorait. A munkácsi hitközség autonómiáját ugyanis tegnap íe függesztették és Neumann Dezső bankigazgatót a hitközség kormánybiztosául nevezték ki. A kinevezésnek érdekesek az előzményei és messze kiható következményei lesznek a ruszinszkói zsidóság állásfoglalását illetőleg. Neumann Dezső ugyanis annak köszönheti kinevezését, hogy egy érdekcsoport, amely Ruszínszkóban a mindenkori kormányzat hűséges támogatója, a zsidóság akarata ellenére vitte keresztül a Neumann kormánybiztosi megbízását. Az érdekcsoport ugyanis a kinevezéssel üzleti érdekeit szerette volna szolgálni. A kinevezés azonban óriási visszatetszést szült a zsidóság megbontott sorai között, úgy, hogy az érdekcsoport számítása rosz- szul fog kiütni. Neumann ugyanis nem pártatlan ember, hanem az úgynevezett „beizi- párt“ egyik vezető embere, akinek megbízatását még saját hívei sem vették szívesen. A kormánybiztos kinevezése, illetve a munkácsi zsidó hitközség autonómiájának a felfüggesztése, amelyet a béke megbontása űrügye alatt csináltak, végeredményben még az eddigieknél is nagyobb és elkeseredettebb harcokra fog alkalmat szolgáltatni és a zsidóság nagy részét az ellenzékiségbe kényszeríti bele. A kormányzat eljárása ellen óriási az elkeseredés. A kormánybiztosi kinevezés következményei egyelőre még beláthatatlanok. Egy német nemzeti párti vezér a dunai konföderációról Kedd, szerda, csütörtök: DÁNIELNÉ LENGYEL LAURA: Teréz. (Jelenet.) Péntek: SZIKLAY FERENC: A fekete ember. (Regény.) Szombat: FENYVES PÁL: A film dramaturgiája. Vasárnap: SEGESDY LÁSZLÓ: Az udvarias Halálnak. (Vers.) — TAMÁS MIHÁLY: Pufi. Pásztortüz Hiis éjszakákon bolygó, altató láng, Mely tündérszéppé tesz magányos órát... Nagy messzeségből íénybogárka szem, És pusztaságba néz szerelmesen... Hamar gyuló és hunyó, csalfa pír, Mely végtelenbe vérbetüket ir ... Pásztorfiuknak: feímelengető Baráti kéz — múltakba rengető. Szegénylegénynek: titkos éj! jel: Ha fáradt, éhes vagy, hát jer közel... Félig poézls, léiig btiverő — Csöndet, nyugalmat, békét hirdető... Hötzsch tanár nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap munkatársa előtt — A dunai államszövetség Németország nélkül gazdasági lehetetlenség, Németországgal együtt egyelőre — politikai állam — Éles kritika öenesröl — vigyázzunk a kisebbségekre! Berlin, november 15. Hötzsch tanár, a német nemzeti párt egyik vezére, aki a keleti kérdésben Európa egyik szaktekintélye, fogadott, hogy e fontos probléma legaktuálisabb kérdéséről, a dunai konföderációról nézetét kifejtse. — Elméletileg — mondotta Hötzsch tanár — nem találom lehetetlennek a dunai konföderáció eszméjének megvalósítását. Viszont azonnal hozzá kel! tennem, hogy elméletben minden ilyen gazdasági megegyezés Németországban bizonyos ellenérzést keltene. A német nép a közeli múlt tapasztalatai után kétségtelenül abban a hitbeli élne, hogy ez a szövetség is, amelynek patró- nusa Franciaország volna, Németország ellen irá- nyulna. — Gyakorlati értelemben nem tudok Benes terve megvalósulásában hinni. — Ma már az egyes álílamok, amelyek a dunai konföderációban helyet kapnának, állami és gazdasági életükben fejlődésük oly fokát érték el, hogy a'igha volnának hajlandók politikai hatalmuk és gazdasági befolyásuk egy részét is mivel sem biztosított előnyökért feláldozni. Végre is beszéljünk őszintén. A dunai konföderáció a közeli kelet gazdasági termékeinek az útját csak a német határokig nyitná meg, Ausztria és Cseh- Szlovákia azonban nem tudná a felajánlott és feléje özönlő élelmiszert pénzzé váltani. Viszont Cseh-Szlovákia iparának kiaknázására a keleti piacok nem elegendők, mert a piacoknak nem áll szükséges tőke rendelkezésére, másrészt azonban nyilvánvaló, hogy az összes kis államok arra törekszenek, hogy ipari szükségleteiket maguk elégítsék ki. Például jól tudom, hogy Magyarországon a szövőipar kiválóan fejlődik és kétlem hogy a magyar kormány hajlandó volna a cseh szövőipar termékeinek uíiát szabaddá tenni, csak nzért, hogy a dunai konföderáció nyújtotta csekély elönvökef a maga számára biztosítsa. — Nem használ e tervnek — folytatta Hötzsch tanár — hogy Franciaország mögötte álll. Franciaországnak nincs szüksége sem a keleti államok gazdasági termékeire, sem Csehország ipari cikkeire. Legfeljebb alig értékelhető mértékben. Franciaországban tehát a dunai konföderációnak piaca nem akadna. Páris támogatása csak egy másik gyakorlati módon érvénye- sülhetne, nevezetesen, ha a francia pénzpiac abban a helyzetben volna, hogv az uj államszövetségnek befektetésekre jelentős összegeket hitelezhetne Erről azonban a niai viszonyok köpött szó sem lehet. A dunai konföderáció tehát, ha valahogy megaWcul hatna, kénytelen volna céljai elérésére Németországra támaszkodni és a német birodalmat érdekkörébe vonni. Meg kell mondanom, hogy a terv ilyforma alakulása egyelőre — sajnos — csak — politikai álom. De nagyon szép álom. Mert magában foglalná a közlekedés szabadságát, az Európát átszelő folyók árjának szabad használatát, magában foglalhatná a stabilizált pénz egységes formáját, megnyitná a német piacokat a keleti államok gazdasági termékei számára, de egyúttal Németország ipari és kereskedelmi életének útját biztosítaná a közeli kelet felé. Ez a szövetség az ideálja lehetne a nemzetek közeledésének az igazi béke értelmében. — Elismerem, hogy Benes nem közönséges tudással dolgozik tervei megvalósításán. Ennek az államférfiunak mindkét keze állandóan tele van munkával. Mégis azt hiszem, hogy kissé nagyon is bőkezű tervei elkészítésében. Úgy tűnik fel nekem, mint egy államférfim akinek mindig van valami eszméje, amellyel a diplomatákat, vagy a közvéleményt foglalkoztatja, de feledi, hogy tervei nem egyszer egymásnak ellentmondók és megvalósítva egymás hatását teljesen megsemmisítik. Vagy azt is gondolhatom, hogy Cseh-Szóvákiának belpolitikái helyzetére való tekintetből szüksége van állandó külpolitikai kísérletezésekre, hogy a belső bajokat lehetőleg eltakarja. Pedig elöbb-utóbb mindama problémákat, amelyek Cseh-Szlovákia belső életében jelentősek, meg kell oldani. Ide tartozik kétségtelenül Benes államának gazdasági válsága. Hogy erre a célra a dunai konföderáció Benes értelmében a legjobb gyógyszer volna, nem tartom egész bizonyosnak. — Ami pedig a kérdés politikai oldalát illett, éppen ebben a keretben látom a legnagyobb nehézségeket. A politikai ellentétek a kisantant kebelében is kisértenek. De mit szóljak ama politikai ellentétekhez, amelyek például Magyarországot a kisantanttól elválasztják. Vájjon át lehetne-e azokat hidalni gazdasági kedvezésekkel? Szerbia a múltban talán nem egyszer joggal panaszkodott, hogy a vollt kettős monarchia útját állotta nyugati kivitelének, ma az ellentétek Szerbia és Magyarország között nem annyira gazdaságiak, mint inkább politikaiak. Nem akarom azokat felsorolni, hisz akkor órákig beszélhetnék az uj álhmailakulás politikai nehézségeiről. Csak egy fájó pontra szeretném figyelmüket ráterelni. — Vigyázzanak a kisebbségekre! Mert ha megvalósulna a dunai konföderáció, a nemzet! kisebbségek sorsa, hogy helyesen fejezzem ki magam, a győztes államokban nem javulna, hanem egyenesen rosszabbodna, — A tisztán gazdasági megegyezés egyik következése volna, hogy a kisebbségek tulturális jogai védelmével ki sem foglalkozna a kellő komolysággal panaszaik süket fülekre találnának A politikai és gazdasági különállás érálálan a kisebbségek jogainak védelme állami és nemzeti kötelesség, a gazdasági közeledés után, ami talán rövid időre bizonyos föllendülést is hozna, a kisebbségek jogainak megnyirbálása, vagy akár eltiprása már kevesebb akadályra találna. Az ellentétes véleményre csak azt felelhetném, hogy annak a reménynek, hogy a gazdasági közeledés a kisebbség jogainak védelmét is jelenthetné, talaja nincs. A történelem tapasztalatai egészen mást tanítanak. — És végre még le kell szögeznem, hogy az ui államalakulás maradandó voltának mi biztosítéka’ sem volna. Vájjon mi történne, ha egy szép napon Szerbia vagy Románia kijelentenék, bog;,/ nem kérünk a szövetségnői ■'öbbet, mi ki- vá'unk. A dunai konföderációnak tni hatalmi eszköze sem volna a kényszer alkalmazására. Még katonasága sem Mert fegyverrel szövetségeket csak össze lehet törni, de nem felépíteni és életben tartani... V. A milliárdos bolsevista szenzációs pőre Az amerikai nábob, Horthy, Macdonald és Németország Newyork, november 15. A Bowstneet bírósági ülésterme nyolc óra leforgása alatt kajeidoszkopikus képéket mutat. Száz ember kisebb-nagyobb ügyét intézik el lázas egymásutánban. Délrelé élül a zaj, az embereket kituszkoljáik és a szolgák óriás méretű aktacsomóikat cipelnek be, amelyek dombokká magas.anak fel- A dombok mögött Henry Maddok, az államügyész és Clairck, a legismertebb védő éles profiljai. Vádlott John Wesiey Dekay, amerikai polgár, milliárdos, pacifista író. A tárgya ás azzal kezdődik, hogy Dekay a vád szerint az államot érzékenyen károsító pénztranzakciókban vett részt, de mindenki tudja, hogy ez a vád csak ürügy. Tulajdonképpen csak politikáról van szó: nagy hátterű mozgalmakról. Ezek bizonyítása nehézségekbe ütközik és ezért választotta az ügyész ezt az utat, amely hamarabb vezett cé.hoz: ki akarják tekemi Dekay nyakát. A védelem minden hájjal megkent képviselője hamar átsiklott a pénztranzakció kérdésein és politikára tereli a beszédet. Az ügyész követi és lépre megy. Dekaynak erre módjában áll nagy szónoklatot tartani. Kifejti, hogy ő a háború eben küzdött, de nem akarta hazáját megkárosítani vagy az ellenségnek kiszolgáltatni. Erre az ügyész lecsap rá és kimutatja', hogy Dekay milliókat kapott Németországtól Viszont a vádlott leszámolásokkal bizonyítja, hogy sohasem kapott pénzt pacifista tevékenykedéseért, hanem könyvét Németországban oly sokan vették és olvasták, hogy igen nagy pénzeket keresett rajta. Gazdag ember létére nem tartozhatott a harmadik internacionáléhoz, sőt Macdo- naldnak és Horthynak nagy összegeket ajánlott fel a bolsevizmus leküzdésére. Amerika azért üldözte, mert nem állt az amerikai nehézipar szolgálatába és mikor 1919-ben útlevelet kért, csak nagynehezen tudta a zürichi konzul révén megszerezni. Hosszabb ideig volt Horthy vendége és úgy a véé, mint Macdonalddal folytatott eszmecseréket levelezéssel bizonyítani tudja. Az ügyész ezen a ponton hamar fordít egyet a tárgyalás menetén és áttér a pénztranzakció kérdésére. Az amerikai nehézipar háborús szerepét nem akarja szellőztetni. A tárgyalást azután november 22-ére napolják el. Vasárnap, november 16. Osfermager R. Prága, Pffhopu 26 Elsőrendű férfi és női fehérnemüek, kelengyék, blúzok és pongyolák. 2411 Egyszer pirosló fáklya — fénynyaláb — Másszor bujósdl, hamvadó zsarát... Duruzsoló száj... édes dajkaszó, jámbor mesékkel elmulattató ... Éjente: mécs — hajnalban bűit varázs: Vén bojtár aívó pipáján parázs... Vályl Nagy Géza. A halott napja- A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — Irta: Neubauer Pál Már régóta nem törődött senki sem azzal, hogy az öreg újságíró mogorva ember volt, aki úgy iiit a táncoló fiatalok közt, mint valami mohával borított ezer- ráncu kő a rét illatozó virágai között. Szófukar volt és mogorva, de az álarc mögül egy szeretetreméltó ember meleg, embert kereső szive sugárzott ki és ezért szerették. Nem bántották, nem ostromolták kérdésekkel, féltek is tőle, de szerették is, hogy eljön a fiatalok közé. Érezték, hogy magától jön; hogy valami arra készteti, hogy elvegyüljön egy társaságban, ahol a fiatalság táncolta a gondatlanság keringőjét. Különös nézésű ember volt. Szája Ívelése olyan volt, mint a vadul hullámzó tenger; néha meg olyan volt a két ajak, mintha két szírt vágódott volna egymásba halálos öleléssel. Időtlen emberek arca volt ez: deresedő fej, széíescsontu homlok. Nézésében nem volt tekintet, mintha mindenen keresztül a dolgok mögött nem látott valóságot látna. Mintha az örvénylő igazságba nézne és nem érdekelné a forró, színes világ a maga millió szerelmesen, kéjesen egymásba fonódott atomjával. Üveges, üres volt ez a tekintet és ijesztő. A Tulnan forgószele kapta el azokat, akikre ez a pillantás esett ------— néha, nagynéha, ha valakire ráemelte ezt a tekintetet. És ezen a szép estén is, amikor az öreg újságíró meghúzódott a vidéki bálterem egyik legfélreesőbb sarkában, megtörtént, hogy ráemelte szemét egy kis, aranyszőke asszonykára . — Hagyjon el — mondotta neki csendesen — ne játszók velem! Elmondok magárnak valamit az életemből, hogy jól megértsen. Egyszer, nagyon régen volt, a szerkesztőségben ültem. Felejthetetlen októberi nap volt. A nap^ tavaszos áradozással sugarait pazarolva ömlött el a szobában és én valami szép dolgot írtam. Talán el is gondolkodtam, elmerengtem, elvesztem a távolban, kerestem valamit, amit nagyon szerettem . . . egyszerre, egy pillanatig tartott az egész, egy sötét árny szelte ketté a napot, az ábrándot és az Íróasztal lapját. Valami tompa csattanást hallottam, aztán megint aranynapos volt a szoba és csendes. De a következő pillanatban ablakok csapódtak félre, megrémült hangok hallatszottak és én önkénytelenül az ablakhoz léptem és a többiek tekintetét követve lenéztem a negyedik emeletről az udvarra . . . Odalent holtan, véresen feküdt egy fiatal, szőke, elegánsan öltözött leány, aki ledobta magát a negyedik emeletről, elsiklott az ablakom előtt és szörnyethalt. Egy idegen leány, egy árny az életemben . v . — Visszaléptem az ablaktól és leültem az íróasztal mellé. Másnap halottak napja volt. És nem törődve a halottal, belegondoltam magam a halottak halhatatlan leikébe, hogy megírhassam lapom számára a cikket. Estére elmentem abba a barba, amely-1 ben gyakran szoktam órákig ülni. Ezen az estén egy ember ült le mellém, akit ismertem is, meg nem is. Vannak ilyen emberek. Beszélek* velük, látom, hallom őket, mégsem tudom, hogy élnek. Ez az eniver mellém telepedett és elkezdett faggatni: — Ismerte azt a leányt, aki ledobta magát a negyedik emeletről? — Nem. Sohasem láttam! — Gondolkozzék csak! Nem ismerte? — Ne bosszantson! Ha mondom, soha3 A legmegbízhatóbb 5 test- és szépségápolási 3 cikkek, arckrémek, 5 puderek, szappanok, 3 stk. a j tini faríiimta ^ Ko§ice-Kassa, Fő-utca 49, szám. < Valódi kö’ni vizek és francia illatszerek < Postai szétküldés. 'mmm’fmmTTmmmm 'vrr&zmamKrmm rk Mr 4Ű’Mtt A Km lAAÍk év eIötti korszakba vezethető vissza az igmándi Keserüviz m a e C* & ifi sT| iá II 1 J|| wt |i 1 £ il il li Wvw képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld lírfiatf 1® mM lü 91 & BEI gyomrában, (felfedezve Schmidthauei A. által az 1863. évben) s műit ilyen----------------------- ....................... páratlan természetes Gyógyszere a OQOVIIOr* 1)61- s egyéb ÖflSŐ betegségeknek Ka pható minőén gyógyszertárban es jobb tüszerüzletben. mio Rendszeres adag reggelizés előtt fél pohárral ^ jqmaNDH nem tévesztendő össze niastajta keseruvizekkel
