Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)
1924-10-26 / 245. (693.) szám
3 W* Vasárnap, október 26. A ruszinszkói választás a választási bíróság előtt Csak decemberben döntenek. Prága, október 25. A választási bíróság ma délelőtt ülést tartott, amelyen foglalkozott a cseh néppártnak azzal a panaszával, amelyben Ka- derka képviselőnek mandátumát aljas okokból kérte megsemmisíteni s úgy döntött, hogy decemberben fog csak érdemlegesen ' foglalkozni a petícióval. Ugyanez a sors érte a ruszinszkói nemzetgyűlési választások eilen beadott petíciót is. A választási bíróság érdemlegesen csak a cseh nemzeti szocialista pártnak a zó- hrorrJ járási bizottság megválasztása ellen beadott panaszát tárgyalta és azt elutasította. íz én hímem Örök szerelemről dalol a költő. A szerelmes ember át van hatva attól az érzéstől, hogy szerelme örökké főig élni és ostobának, érzéstelennek tartja a józant, aki hitén mosolyog- A perc intenzitása átugorja az emberi lét két határát, a teret és az időt. Később, ha a szenvedély alábbhagy, magunk mosolyogjuk meg az „örökkévalóságot11. A „sírig tartó szerelem” rendszerint házassággal végződik, azaz véget ér. Mégis vannak esetek, mikor az élet irányvonala összehajlik és visszatér egy korábbi ponthoz. Párából jelentik Deubel asz- szony esetét, aki harmadik férjét lelőtte, hogy hozzámehessen volt második férjéhez. Az érzések kormányozhatatlanok. Tudjuk, hogy örök szerelem nincs, mert az érzés erőssége hol nő, höl pedig fogy. De érdekes jelenség, hogy végleg semmi sem hal meg. A múlt hirtelen rátör a jelenre, erősebbnek bizonyul nála és legyőzi. Az élet visszatér oda. ahonnan évekkel, évtizedekkel azelőtt elindult. Az ember minduntalan felül az érzékek csalóka játékának és ha nagyobb távolság választja el attól, amitől egyszer már menekült, mert közelről látta, újra oly szépnek látja, mint annakelőtte. Deubel asszony második férjétől a harmadikhoz - menekült, mert' jobbnak vélte. Aztán megölte, mert vissza akart térni a másodikhoz. Nem azért, mert ez utóbbi gazdagabb, vagy jobb lett volna, hanem tisztára, azért, mert újra feléledt benne a szerelem. Érzések hullámaira van bízva a lelkünk. Nem tudjuk honnan hová megyünk. Magunkat nem ismerve, hűséget esküszünk azoknak, akiket még kevésbé ismerünk: örök hűséget. Ó, milyen gyatra az ember maga és mások felett való ítélkezése! Én felmentem Deubel asszonyt. Neubauer Pál. nak, doktoroknak, sőt adományozott nemesi és lovagi címeket is, kitűnő összeköttetései voltak s az „iizlet“ virágzott. Tal&n még most is folytatná jól jövedelmező üzemét, ha azt egy szerelmi ügy el -nem ' rontja. Az egyik gép Írónőjébe beleszeretett s miikor ennek gyümölcse lett, egy másik velencei nőismerésé vei ezt eltüntetne. A gépiirónő szülei azonban feljelentették és Dictrichot nőismerösévd együtt letartóztatták. Ebből a letartóztatásból három por keletkezett, amelyek során kiderült, hogy a washingtoni, Los-angéicsi, francia és olasz akadémiák elmei és kitüntetései sok naiv embert vontzottak s Dietrich elég rövid idő alatt 90.000 Urát zsebelt be tőlük. A szélhámos jól beszél olaszul és azt állította, hogy három év előtt Amerikában vol't, ahol egy Moore nevű egyetemi tanárral ismerkedett ■meg, aki megbízottja volt az amerikai cgyétemek- Tiefc. Moore-ral bizalmas összeköttetésbe lépett és megkapta tőle az „amerikai egyetemek képviseltekét Olaszországban. A beírásokért 100 dollárt fizettek, amely „fakultások** szerint emelkedett s áldozatai előtt azt állította, hogy a „bizottságok** összeállítása sok pénzbe kerül. Természetesen legelőször saját magát ajándékozta meg a chicagói, washingtoni, los-angelesi és a többi egyetemek professzori és doktori címeivel. Egy vegyesz példán! egy doktori cimért ,,kedvezményesen" 2000 lírát fizetett, egy községi jegyző 15.000-et, sőt egy Paíadino nevű nápolyi tanár is lépre ment s mikor megkérdezték, hogyan tudott hinni egy ily szélhámosságban, zavartan azt feltette, hogy a tanítványai kedvéért tette. Nagyon sok „kitüntetett" természetesen egyáltalán nem jelentkezett. A törvényszék -a csalásokért 15 hónapi börtönre, 4000 líra pénzbüntetésre ítél!te. Dietrich Boris Szergej az ité'et után kikészített mellel és előkelő mozdulat kíséretében mondotta a bíráknak: „De .uraim, én szabadkőműves vagyok, akik engem mint „a titkok fejedelmét" ismernek Nem lehet felebbeznem?" A tagadó válaszra aztán ugyancsak előkelő mozdulattal két börtönőr között eltűnt a háttérben. Reading Walter lord angol munkáspárti képviselő utilevelei feleségéhez, Daisy Amáliához Tizenöt hónapot kapott Velence legnagyobb szélhámosa Aki doktori és nemesi elmeket adományoz ■ — A P. M- H. eredeti tudósítása — Róma, október 22. A velencei törvényszék előtt egy DDeteich Boris Szergej nevű orosz nagystílű szélhámosságait és csalásait tárgyalták. Dietrich a 1 ágúinak csodaszép városában professzornak, doktornak adta ki magát és rendkívül elegánsan öltözködött. A Lidón két villája volt s olyan ipart űzött, amelyben nem akadt verseny társa: a különböző amerikai egyetemek d'plomáit adogatta az általa kinevezett professzoroknak, orvosokAAA % A&AAAAAAAAA&AAAAAAAA 5 A legmegbízhatóbb ► % test- és szépségápolási £ 5 cikkek, arckrémek, £ j púderek* szappanok, £ 5 stb. a £ I Corso ParíiMÉta \ t Koske-Xassa, Fo-ntca 49. szám. ► <1 Valódi kö’ni vizek és francia illatszerek £ * Postai szétküldés. fi v Róma, október 25. Imádott Daisym, az Örök Városiban vagyok, — a Kapitóliium, a nagy Amfiteátrum, ia Quirinái, Vatikán és a Via Appia között — azonban korámtse hidd, hogy Rómát ezekkel a tagad'ha'tatlainul impozáns intézményekkel be tudom mutatni. Tisztességes angol utazó ugyan az esetek nagyobb számában megelégszik ezekkel a látványosságokkal, de én, a Laibour Party volt és — reméljük — leendő képviselője, mélyebbre akartam hatolni. A nép leikébe, hogy úgy mondjam, — abba a lélekbe, amelyben — mint tegnap elküldött programbeszédem is .megállapítja — éppúgy kiismerem magam, mint egyszerű, kilene- szobás kis otthoniunkban! Á propos, kilenc szoba — mit gondolsz, nem lenne helyénvaló, ha a házat némileg kibővitenők? Még két vendégszobára van szükségünk — elvégre is, a szabad angol nép képviselőjének reprezentálni kell! Műemlékeket néztem s bevallom neked: csordultig teli vagyok már a különböző Vénuszokkal, Janókkal, Medúzákkal és egyéb klasszikus re'kvizitumokka'l. Mindez nagyon szép, de egy olyan városban, ahol — mint itt — a koldusok karszalag nélkül szaladgálnak, meglehetősen elhanyagolt állapotban, az állam és a mindenkori kormányzat hathatós támogatása nélkül; mondom, egy ilyen városban a politikai hatóságok részéről nagyobb udvariasságra számítottam. A rendőrségen megjelenve, bemutattam útlevelemet, amire köztem és a remdiőrtisztviseíő között tolmács segítségé vei a következő rövid párbeszéd játszódott le: — Ön angol képviselő? — Igen! — Munkáspárti? — Igen! — Cikkeket akar Írni a faseizmus ellen? A Matteotti-gyi'lkoisság dolgában akar önálló nyomozást kezdeni? A Labour Party küldte ki bizalmas információk megszerzésére? Gio- littivel tárgyai? Izgatni akarja a tömegeket a kormányrendszer ellen?! — De, uram ... ! — A tisztviselő monoton hangon, mintha a leckét mondaná föl, folytatta tovább: — Figyelmeztetem Önt, hogy a kormányzat nem tűri a beavatkozást belügyeink- be s szükség esetén nem riad vissza a legerőteljesebb eszközöktől sem! Tiz líra! Ez utóbbi kijelentés, amint megbizonyosodtam róla, a láttamozási illeték volt. Ki- szédültem a prefekturáról, miután a tolmács újabb ötven lírát kapott tőlem. Nagyobb bankjegyem volt csak, visszaadott belőle; a visszakapott pénz a vendéglőben hamisnak bizonyult. Újból a rendőrségre vittek — ugyanahhoz a tolmácshoz! Telefonáltatni akartam a követségre, de erre már nem került sor: félórái huza-vona után újból elbocsátottak. Tolmács: ötven líra! Szerencsére most már volt aprópénzem, különben Isten tudja, hányszor ismétlődött volna e,z az eléggé izgalmas kaland! De azért — mégsem vesztettem el objektivitásomat. El kell ismernem, hogy ezek az olaszok s elsősorban Mussolini, tagadhatatlanul jól dolgoznak. A nép nagy része fe- j ■kete ingben, „eia, eia, aJalá“-val üdvözli a Duce-t és boldog. Legalább is annak látszik. A parlamenttel senki sem törődik, az ellenzék a Szent Hegyen ül és „haragszom rád!“ föl- kiáltással hátat fordít a kormánynak, illetőleg Mussolininek. A Vezér ugyanezt teszi a maga részéről s már most képzeld el a helyzetet: mind a kelten háttal ülnek egymásnak, de egy-egy óvatlan pillanatban visszakacsiu- tanaik. Eddig még nem történt meg, hogy egyszerre néztek volna egymásra, — mihelyt egy ilyen helyzet bekövetkezik, kész a kibékülés. Ebben az esetben ugyanis mind- ke f len el fogják nevetni magukat, olyan komikus fogvicsougatással pillantanak egymás háta közepére s tudod: a nevetés öl — és kibékit! Különben is: mit tudnak ezek a szomorú visszamaradottságban élő kontinentális emberek a politikáról?! Képzelheted, milyen felháborodással hallottam, hogy Macdonaldot itt is biscuitminiszternek nevezik, mert egy biscuitgyártól autót fogadott el! Micsoda mentalitás! Hiszen a premier nem járhat gyalog s ha nincs autója, akkor valakitől kapnia kell egyet! Tiszta sor az egész és itt mégis gúnyos mosollyal mondották: ah, Signore Macdonald, oon automobilé... Elvégre is nem járhat oroszlánköty’kökkel vont kocsin,' mint Bacchus, vagy Mussolini... Gyermekem, nagy szomorúsággal olvasom — tolmács segítségével ötven líráért! — e hozzánk oly ellenségesen beállított sajtóban, hogy a választási küzdelem szeretett hazámban elfajul, azaz kontinentális formákat ölt fel. A Corriere d‘Italia azt írja, hogy pártbarátaim többizbesn megzavarták a konzervatívok és liberálisok gyűléseit, de ezt nem tudom elhinni. Bizonyára fordítva volt a dolog: a konzervatívokról, akik minden bizottságban elgáncsolni igyekeztek a koldusok f ölik ars zalagozására vonatkozó, korszak- alkotó javaslatomat, nincs az a rossz, amit el ne hinnék! Szegény vasmunkások, képzelem, milyen brutálisan bántak el velük a konzervatív lordok! Azonban nem kell félnünk, gyermekem: az igazság utón van, az igazság a rn i utunkon van, ez az ut pedig egyenesen a Westminsterbe vezet! Oh — bárcsak már ott lennék s részt vehetnék az alkotó munkában, amelynek szeretetét még falkával vadászó őseimtől örököltem, ők piros frakkban ültek a lovon — én fekete re- dingotban az akóházban: ez az a fejlődés, amelyről nagy vezérem, Macdonald annyit beszélt, hogy ne mondjam, néha túlsókat beszél. Gyermekem, Isten veled! Azt írod, hogy a tizenkettedik beszéd után berekedtél. Használ Ewerduring-féle pemetefiieukrot, ki tudja, ezek a gyárosok adakozó kedvűek s örömmel fogadnék egy uj 12/36 HP.-s Sunbeam- kocsit, amelyben te is ott ülnél szerető férjeddel Walterral. P. S. Innen egyenesen Svájcba s aztán Prágába, a helyes kis Benes miniszterhez. jgMfimic 1 Október 26 Vasárnap Elsejéig* az előfizetést :: meg kell újítanom :: Mi lesz vájjon? Ha meghalok majd: Amiket együtt-temetnek velem, A zárt-ajkú halottal: Mi lesz vájjon a meg-nem-szült dalokkal? S a virágokkal, Amiket majd a koporsómra szórnak, Meg amazokkal, amiket A sziv-vázában magammal viszek? S a vágyaimmal. Amik egyszer mind robbanásra vártak, Ott lenn mi lesz vájjon . . . Titok. Lent nem robbannak a vágy-dinamitok? S a barna hantok Omolnak-é majd rám oly gyötrelemmel, Mikor meglátnak holtan: Ahogy reá jók sokszor én omoltam? Szombati Szabó István. A botrány Rendelet a sör áremelése elien. A népel- látási minisztérium rendeletet készít a sör maximális árára nézve s ezzel a sörgyárak által diktált áremelést akarja megakadályozni. — (Küzdelem a drágaság ellen.) Hogy mennyire „hatásos” a kormánynak a drágaság letörésére vívott harca, bizonyítja ezt az is, hogy a sörgyárosok a közellátásiigyi miniszter megkérdezése nélkül a sör literjét a mai naptól 20 fillérrel fölemelték. — Akkordok az asztal mellől — Irta: Hamvas József I. A kávémérésben Az öngyújtóé tus: Na, arat szól hozzá? A gyümölcsö« (asszony, tetszik neki az öngyujtóárus, azért egy-asztalnál isszák a kávét): Disznóság, mondom magának. Ha egy asszonynak jóra való ura van, becs ülje meg. Az ö. á.: Hja, az asszony ingatag! (Az ö. á. k ültelki int ellek tűéül.) A gy-: Nem igaz! A jó asszony szereti a rendes helyet. Olyan, mint a kutyás ■mindenhonnan hazaszökik. Az ö. á. (kötekedik, mert neki is tetszik az asszony): Dehogy! Olyan, mint a macska: kószál. A gy.: Kutya! Az ö. á.: Macska! A gy- (kivágja a nagy ütőkártyát): Hát émrólam föl tudná tenni, hogy megcsalom a hites uramat? Az ö. á. (fölismeri a helyzetet, ránéz a piros, kerekarcu asszonyra): Magáról? Nem! A gy- (szemérmesen lesüti a szemét): Azért! Az ö. á. (egészen bizonyosan tudja, hogy ■megfogták, de azért csak hagyja megfogni magát.) II. A tejcsarnokban (Kettőn egy asztalnál ülnek, mert stb.) Fél Pál (negyedéves tanárjelölt): Megint egy szerencsétlen társadalmi jelenség, mely ugyan csak egy adat, dte az erkölcsök lazulásának általános jellemzője. Margit (medika): Az 'idegek! Az idegek! 1 F. P.: Nem merném tisztán a szervezet alakulásából magyarázni azt, hogy egy nő, akinek gyermekei vannak, elhagyja az urát egy emberért, akiről egyszerre kisül, hogy körözik. M. (jóízűen eszik tovább): A füozóíáa üres dolog. Maga ma nem eszik vajat? Elfogyott a pénze? Tudja, hogy szívesen adok elsejéig. Maga is adott, mikor nekem nem volt. F. P.: Köszönöm'. Délután kapok. Addig kibírom. M.: Na mézzé, ne okoskodjék. Itt van ötven. Este úgyis itt lesz vacsorán és megadja. F. P-: Köszönöm, nem kell. M.: Nem lesz itt este? F. P.: Én ne lennék irtt, ha maga itt l'esz? M.: Jói van. (Megreggelizett, kényelmesen hátradől, cigarettára gyújt) Hát hogy ás volt azzal a Braunnéval, aki elhagyta az urát? Erkölcs? V ™ r. ~ m - a -5ÜK®. fai ty'tii luusröiv. •. vissza a/ Mfflandi fteserüvizl í f§ ÉT'a' íCo IT jff « §3 f fi' áffl |fj§ Éf m Mfi Irl slFWv CW képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld \ ITjLO,J[^7inif ||X, * IIÉ ílM 5 $> Ü! w’ HBc gyomrában, (felfedezve Schmidthauer A. által az 1863. évben) s mint ilyen I páratlan természetes gyógyszere a gyomor-. Dél- s egyéb DélSÓ betegségeknek | Kapható minden gyógyszertárban és jobb fíiszerüzletben. un9 Rendszeres adag reggenzés előtt fél pohárral. „IGMANDI" nem tévesztendő össze másfajta keserüvízekkel
