Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-22 / 241. (689.) szám

1 ? I &éfS3c<£n,fö£!sa>$ö í M és ^usxinsxfiói dUro^offiCaxftdf dr. $%i$weifoe%ett £ffenífénetoft pofUiüoi napilapja íJcícíös szecftesxtö: £y«íff Kstveím DeipoutiKanic revíziója írta: Fleischmann Gyula dr. Kassa, október 21. Az embereken ma kétségbeesett fásult­ság vesz erőt és mindenütt a fáradtság, fásult­ság jeleit látni. Sok tekintetben érthető is, hogy ilyen erőszakos és elnyomó politika, ilyen esztelen gazdálkodás és annyi ered­ménytelen tiltakozás után az emberek, ma­guk előtt látva egy kíméletlen, fegyverekre és tisztviselőkre támaszkodó diktatúrát, amelynek legfőbb gondja a nép cinémitása, nem látva semmi kiutat, elkeserednek és két­ségbeesnek. Sajnos, éppen a polgári osztály az, amelyik ellen irányul a kormány meg­semmisítő politikája és éppen a polgárság az, amelyik legkevésbé ellenálló, amelynek éltet- igényei általában elég magasak s amely leg­többet szenved a mai kormányzati rendszer­iéi. Bár ma a helyzet a legkilátástalanabb- nak látszik, mégis sok jelből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy eljutottunk a szenvedések határáig cs változás előtt állunk. Egy állam életében döntő jelentőséggel bir az állampol­gárok teherbíró képessége. Ahol ez emelke­dőben van, ott kétségtelenül'fejlődik, virág­zik az állam élete, de ahol ez állandóan rosz- szabbodik, csökken, ahol a lakosság egyre szélesebb tömegei szegényednek, ott csak visszafejlődésről lehet beszélni. ka- és keresetnélküliek egyre növekvő tábo-' ra alkotja a másik oldalt, illetve követeli a j terített asztalhoz való bebocsátást. Ezen nagy gazdasági ellentétek mellett i nem csekély jelentőségű a világnézeti, vallási ellentét. A köztársaság lakosságának túlnyomó i többsége katolikus és Rómához tartozónak vallja magát. Ezzel a túlnyomó többséggel szemben e,z az uralkodó kisebbség hadat üzent Rómának a katolicizmus elten, a hu-; szitizmus, a szabadgondolkodás és íeiviiágo- j s tilts ág nevében. A harmadik nagy és döntőfontosságu; problémája a köztársaságnak a nemzetiségi, kérdés. Ugylátszik, hogy ebben a kérdésben maguk .a csehek sem tudják még, hogy mit1 csináljanak. Ha szabad fejlődést biztosítanak nekik,1 akkor attól félnek, hogy túlságosan megérő-1 södnek, mint a régi Ausztriában s elvész az állam „nemzeti?“ jellege. Ha pedig rendszeresen folytatják az el­nyomás és pusztítás politikáját ellenük, ak­kor -ártanak külpolitikai tekintélyüknek és ellenszenvet keltenek a kü’földön, továbbá óriási gazdasági károsodást okoznak ezáltal államuknak és egy hatalmas forrongó, örök­ké elégedetlen tömeg él az államban, amely­nek produktivitása csekély, amelynek féken- tartásána azonban egy költséges és hatalmas katonai és közigazgatási apparátust kell fen- tartaniok. Ilyen viszonyok és ilyen kilátások mel­lett, ha a csehek biztosítani akarják államuk létét és jövőjét, s viszont ha a tömegekben és a nemzeti kisebbségekben él az ön fen tartás ösztöne, kell jönnie egy rendszerváltozásnak, belpolitikai életünk revíziójának. Ennek a változásnak az előkészítésén és keresztülvezetésén kell dolgoznia az ellen­zéki pártoknak, a nyomorgó tömegeknek és a nemzeti kisebbségeknek. Ma, fordulópont előtt nincs helye a pasz- szivitásnak, a megalkuvásnak, a kétségbe­esésnek. Csak a nép segíthet önmagán s ennek a népnek aktívnak és egységesnek kell lennie. Ma su’yos sebeket ejtenek rajtunk, vér- veszteségeink vannak, de hát minden háború és minden győzelem áldozatokkal jár. Nem a lemondás, hanem a szembe sz'álTás, — nem a megalkuvás, hanem az ellenál'ás az igazi ut. A választások csillaga feltűnt a látóha­táron- Ez a jel, amelyre mindenkinek meg kell mozdulnia ... iccciilcr í-€ii icsiid i német választások Berlin, október 21, Hivatalos közlés szerint az uf választások december 7-én lesznek „Aljas politikai manőver" az a hír, h®mSzenHvány belén a Hodzsa-nártba A tétel nagyon világos. Ha elvesszük*^' emberek ekzisztenciáíis lehetőségét, akkor azok sem fognak tudni megfelelni kötelessé­geiknek. Akkor hiába fognak számolni a ter­melés fokozásával, az adók milliárdjaival, — mert nem lesz mit termelni, nem lesz honnan adót fizetni. A cseh-szlovók köztársaság belpolitikai élete az angol történelem legszomorubb idő­szakaira emlékeztet, amikor az udvartartás hallatlan pénzpocsékolást űzött, a tisztvise­lők nem csináltak egyebet, mint az adókat préselték a lakosságból, a nép irtózatos nyo­morban élt és az elégedetlenség óriási volt az országban. Bár ma az államforma „de­mokratikus köztársaság" nálunk, a viszonyok a részletekig hasonlítanak egymáshoz és na­gyon érdekes volna az angol történelem egy sötét korszakát kiragadni s a mi mai állapo­tainkkal összehasonlítani. A cseh-szlovák köztársaságban a gaz­dasági és világnézeti ellentétek egyre jobban kiéleződnek, amelyekhez, mint legfőbb prob­lémát a nemzetiségi kérdést számíthatjuk hozzá. A szocializmus takarója alatt — á la Oroszország — úgyszólván máról-holnapra egy uj burzsoázia, egy kiváltságos osztály alakult, amely a régi történelmi osztály ha­gyományait, cletszokásait akarja felvenni. Ez az uj szovjet — pardon — cseli-szlo- vák burzsoázia, ma az államélet egész irá­nyítását a kezében tartja s csupán hangoz­tatja a „demokrácia" jelszavait és tűri maga mellett a szociáldemokrácia kellemetlen ha­lászijait. Ha van is a külső megnyilatkozásban né­mi demokratizmus, például udvariasság, ba­rátságos kézfogás és az Ígéretek özöne, a külső -alatt ott rejtőzik a nemzeti gőg, az arisztokrata feísőbbségérzet, a pénzéhség, az idegenek megvetése és a kasztszellem. Ennek az uj burzsoáziának kezeiben vannak a legfontosabb pozíciók, a hadsereg, a közigazgatás és ami a legfontosabb — a pénz, a nagytőke. Ma már mindenki tudja, hogy nem a mi­niszteri székek és a politikai állások szám­szerű többsége a fontos — csak a szociálde­mokraták nem tudják, — hanem a pénz, a hadsereg és a közigazgatás. Amíg tehát az egyik Oldalon egy hata­lomban. befolyásban és gazdagságban egyre erősbödő csoport áll,, illetve a terített asztal­nál lakmározik, addig.a vagyontalanok, ínun­Prága, október 21. A kormány szolgálatában álló lapók na­pok óta különféle formában arról Írnak, hogy az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt megváltoztatja eddigi po­litikáját és közeledést keres a kormányhoz. E hírek célja teljesen átlátszó és a hírek forrása egy pontban koncentrálódik. Tiz nappal ezelőtt megírtuk bizalmas informá­ciók nyomán, hogy a kormány külpolitikai okok folytán kény­telen lesz revízió alá venni eddigi kisebb­ségi politikáját és tárgyalásokat folya­matba helyezni a kisebbségi pártokkal. Megírtuk azt, hogy a kormánynak ezt a lépését nem a reális politikai belátás dik­tálja, hanem sokkal inkább az a körülmény, hogy a nyugati demokrácia, amely az euró­pai politikában vezérszerepet kezd játszani, nem hajlandó segédkezet nyújtani a keleti demokráciának kisebbségpolitikai machiná­cióihoz. Érthető, hogy a kormány számára presztizsbeli okok és a kebelében lévő ultrasovén irányzatok folytán kellemetlen lesz ezt az utat megtenni és igy arra törekszik, hogy a kisebbségi pártok részéről történjék kezdeményezés oly akció felé, amely helyre tudná állítani a kormánynak megbillent külpolitikai tekin­télyét. Alighogy napvilágot látóit a kormány legújabb szándékáról szóló tudósításunk, megszólalt egy kassai lap munkatársa előtt Srobár és azt fejtegette, hogy a magyar kisebbségnek nem az autonómista Hlinka­Ez a távirat határozott és komoly gesz­tussal hessegeti el a szlovenszkói .magyar politika egéről azokat a vadkacsaikat, amiket a kormánylapok napok óta eregetnek. Ez a távirat rácáfol mindazokra a hírekre, ame­lyek úgy igyekeznek beállítani a magyar párttal, de a koalícióval kell együttműködést teremtenie. Pár nappal később a kormány melódiájához stimmelt ruszinszkói lapok azt a hirt közölték, hogy a magyar kisgazda- pártban bizonyos bomlási törekvések érez­hetők és a pártnak beregszászi csoportja tárgyalásokat fog folytatni az agrárius miniszterelnökkel annak érdekében, hogy megtalálja uj politikai orientánciójának irányait. A kormány részéről megindult csaloga- tási akció tehát szervezett és rendszeres volt s az akciók koronáját alkotja az a hír, amely a Reggel vasárnapi számában jelent meg s amely szerint komoly tárgyalások folynak Blaho Pál dr* cseh-szlovák agrárius képviselő és Szent- Ivány József magyar kisgazdapárti kép­viselő között a magyar ellenzék liberális szárnyának a republikánus pártba való belépéséről. A Reggelnek ez a Ilire a szlovenszkói magyarság politikai érzülete mellett egészen nevetséges kacsa, amelyet az első pillanattól nem lehetett komolyan venni. Hogy azonban a közvetett cáfolgatások ne hagyjanak eset­leg kételyt maguk után s hogy a szloven­szkói magyarság tisztán lássa ezt a kérdést és tisztázódjék tökéletességgel az, van-e szó a magyar kisgazdapártnak a Hodzsa párthoz való közeledéséről, kérdést intéz­tünk az arra legilletékesebb tényezőhöz, Szení-Ivány József nemzetgyűlési képvise­lőhöz, akitől ma reggel kérdésünkre a követ­kező távirati válasz érkezett: kisgazdapártot, mint egy politikai céljaiban csalódott és akciói által önmagát destruálí politikai csoportot. A magyar kisgazdapárt, mint a magyar politikának eleven eröténye- zöje, szilárdan áll és kitart eddigi céljai és elvei mellett. Az a hír. hogy én a Hodzsa pártba szándékozom belépni, nem más mint aljas politikai manőver. Kijelentem, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló célokat szolgáló tár­gyalásokat sohasem folytattam és nem is folytatok. Általában semmiféle érintkezé­sen: sincs Hodzsáékkal. h nemei birodalmi fptés feloszlatása (sp.) Prága, október 21. Valami végzetes balszerencse fekszik az ciu-ópai politikán. Valami, ami szinte megbor­zongatja az embert, ha látja, hogy 1018 óta minden jó szándék és népszerűség dacára le­hetetlen nyugvópontot találni a föllka vari szenvedélyekben és lehetetlen biztos beágya zásba helyezni az európai rend rugóit. Külö­nösen az utóbbi napokban vált ez a f at ailitás ijesztővé, amikor már majdnem-majdnem azt hittük, hogy a nemzetközi egyensúly helyre- állott, hogy a londoni konferencia sikere s a genfi megállapodások végre az uj nyugalmas idők bevezetését jelentük — és imc, hirtelen megint kérdésessé vált minden kivívott ered­mény. Az európai rend egyik fókuszpontjá­ban: Angliáiban Ma cd on áld bukásával ismét kigyulladt a tűz s kisért a bizonytalanság — ma pedig a másik fókuszpont stabilitása, a né­met rend is megingott s újra beláthatatlan sora nyílik itt is a veszedelmes lehetőségek­nek. Ez a szerencsétlen helyzet nem jött vá­ratlanul s e lapok hasábjain is rámutattak rnár arra, hogy végzetes antinómiák uralkod­nak Európában: ha nagy nehezen sikerült ren­dezni a belpolitikát, a külföldi viszonylatok kerülnek csődbe s viszont, ha külpolitikailag sikerült abroncsolni, béviil csap föl a láng. A Dawes-javaslat elfogadása, a német köl­csön.sikere mindenkit uj reményekkel táplál­hatott, aki az európai rend főkellékeként a külföldi relációk szilárdságát tekintette, de aki egyrészt az angol, másrészt a német bel­politika krónikus betegeskedését szem előtt tartotta, láthatta, hogy apró elmozdulások nyomán könnyen illuzórikussá válhat minden nemzetközi siker. A május 4-én megválasztott német par­lament sötét árnyakat festett az európai tér­iképre rögtön keletkezése után. Abban az or­szágban, melynek paciíizálásától várta az an­tant az európai békét, az agresszív nacionalis­ta elemek megerősödtek. Hallatlan nehézségek között kellett megkezdeni a Ruhr-akció vég­leges szanálását, mert hisz a külfölddel való megegyezés csak Németország meghódoM- sával volt elképzelhető, ennek pedig termé­szetszerűen ellenszegültek a belsőleg meg­erősödött nacionalistáik. A londoni szerződés elfogadása újabb gyötrelem volt, mert min­den nacionalista előtt a halállal látszott egyen­lőnek az a megkötöttség, melyet a jóvátéte­lek tehető lefizetése céljából a birodalom ön­ként vállalt. A szerencsétlen pártviszonyok, melyek egyetlen csoportnak sem biztosítot­tak abszolút többséget, tehetetlenné tették, hogy határozott kormiány vegye kezébe az igazgatást és megalapozott nemet, vagy megalapozott igent mondjon, ellenben örökös lavirozás volt a kormány sorsa, kacsintgatás ide, kacsintgatás oda, a szelek játékának ki­tett vitorlázás, melyet Marx kancellár meste­rien vezetett — de csak addig, mig a gazda­sági és a külső nyomás kedvező hátszelet adott. A londoni szerződés tető alá került, mert államraison volt benne s a német nem­zetiek is érezték, hogyha csikorgatnak is a fogak, ez ellen nem szabad és nem lehet apel­lálni. De amint .a nagy külpolitikai mü be volt fejezve, előtörtek az átkos helyzet fúriái és a külpolitikától determinált egyensúly fölbom­lott. Marx kancellár, aki a nemzetközi hely­zet gyámolitása alatt mester volt, elvesztette biztonságát, amint a külső feszültség meg­100 cseli-szl. Horondírl fizettek ma, október 21-én: Zürichben 15,475 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Becsben 211500.-— osztrák koronát Berlinben \l 490 000 000 Ö00-— német márkát JjB TBT* ül. évfolyam 241. (689.) szám fi: ÉT Jgr Prága, szerda, 1924 október 22 r-SÖt U /V • Előfizetési árak belföldön: Egész évre 300 Kő., iSiWf -fW Iliin I i-jfg* MtiTKxm *wa-rnr/Bgf Jgy iiiwcr.L félévre 150 Kő., negyedévre 76 Kő., egy hónap­ig //' M 3T JÍF dPWS JP5 OSr\ ^ J£ir~ 2WS ra 26 Kő. Egyes szám ára l-20 Ké. - Külföl­m? $ mg Ja \Éw wM Mp JbB AJy Ml Jm % ÉP? Jp r.gos, évre »m>-. k,-„ (W Mi'-/ m M W/ w tmnrnm ''WSF JgM f negyedévre 115Kő., egy hóra59 Kő. . Szer­A # #' .# JM m jSf jSS Mf JM mr kesitőség: Prága ll„3tőpánská ullce 16/111. Uv! m. jé.j M.mM WMs 1 Sürgönyeim: Hírlap, Praha.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents