Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-22 / 241. (689.) szám

Szerda, október 22. szűnt. Majdnem négy hétig tartó tárgyalások vették kezdetüket és- a. jelszó volt: kiegészi- teni. A kormányt úgy állítani össze, hogy a többség' meglegyen. Egy kicsit lecsípni jobb­ról, egy kicsit lecsípni balról és igy egy erős közepet teremteni. Nem ment. A jobb egye­dül gyenge volt, a bal egyedül gyenge volt. a szociáldemokratáik egyeduralma megszűnt a májusi választásokon. Jobb nem akart ballal menni, bal nem a jobbal — ez sem ment. Ek­kor fölmerült a nagy kibékülés gondolata:'a nemzeti koalíció: a nehéz helyzetre való te­kintettel fogjon össze mindenki és a szociál­demokratáktól a német nemzetiekig dolgoz­zon mindenki együtt. Ez sem ment, még túl- nagyok voltak az ctiemíétek. Marx kancellár az utolsó ütőkártyát húzta elő: jöjjön a pol­gári blokk. Már majdnem biztosítva látszott minden, amikor a demokraták, akik nem vol­tak hajlandók együttműködni a Daw-es-javas­lat ellenzőivel, nemet mondtak. Marx kancel­lár csüggedten mondott k s a parlamentet föl kellett oszlatni. A helyzet: Németország elfogadta a bé­kéi hozó cs békitető londoni szerződést, de az a parlament, mely ezt az elfogadást nagyne- hezen keresztülvitte, nem létezik többé és ki tudja, milyen lesz a következő. Az államok egymáshoz való viszonyának nagy-nehezen óiért szabályozása ismét elvesztette határo­zott erejét. Az állami üzemek kommercializálásáróí irt vezércikket a Lid. Listy. amelyben meg­állapítja, hogy ez ideig csupán egy törvény s több rendelet jelent meg eme kérdés sza­bályozására, tényleg azonban semmi sem történt. A kiadott rendeletek is igen hiányo­sak. A kormány csak port hint az adófizetők. szemébe, amidőn állandóan Ígérgeti a költ­ségvetés kiadásainak leszállítását, a való-, Ságban pedig semmit sem tesz az állami üze­ntek rentabilitásának emelése céljából. A költségvetési tanácskozások. Az öt képviselőből és öt szenátorból álló koalíciós vegyes bizottság a költségvetés tanulmányo­zását befejezte. A múlt évi kiadásokkal szeni-1 ben tervezett kétmilliárdos leszállítás nem volt keresztülvihető, csupán másfél milliárd- dai lehetett csökkenteni azokat. A mai na­pon a (minisztertanács foglalkozik a költség- vetéster vezette!. A kormány nem gondol a közigazgatás egyszerűsítésére. A kormány németnyelvű hivatalos lapja megcáfolja azokat a híreket, hogy a kormány belátható időn belül akár a közigazgatási reform megvalósítását, akár a minisztériumok létszámának akasztását vette volna föl munkaprogramjába. A hivatali főnökök működési pótléka- Jól értesült forrásból közöljük, hogy az ál­lami hivatalok főnökeinek működési pótlékát, melyet a törvény szerint szeptember végén be kellett vona szüntetni, a kormány ez év, végéig továbbra is fizetni fogja. PráfáSii ffioszlissiHO proüléntófáí Tanácskozások a Legfelső Közigazgatási Bíróság ítélete folytán előállott helyzetről —­Az alkormányzó és Munkács polgármestere' Prágában —- Viharos vyborgyülés Munká­cson — A cseh nemzeti szocialisták kétszínű játéka — A P. M. H. eredeti tudósítása — Munkács, október 21. A Legfelső Közigazgatási Bíróság dön­téséről Prágában folynak a tanácskozások s a kormány felhívta Roz.sypal alkormányzót és Petrigallát, Munkács város polgármeste­rét. Amint jó forrásból értesülünk, az alkor­mányzónak is az az álláspontja, hogy a tör­vényességnek érvényt kell szerezni. Petr.i- gaílo dr. memorandumot terjeszt Prága elé, amelyben Munkács város tanácsa és vybora a városi önkormányzatnak a legfelsőbb bíróság döntése értelmében való helyre­állítását követeli. Mivel az ungvári vybor már fel van osz­latva, ma Munkács képviselőtestülete iái leg­fontosabb megnyilvánulási fóruma Ruszin- szkó közvéleményének. Ami most M unkáé s- csal fog történni, az döntő jelentőségű lesz az egész Ruszinszkóra nézve. A •munkácsi vybor ülésén, amely párat­lan viharos volt, érdekes jelenetek játszódtak le. Napirend előtt Katz Sándor, a kőtnnuimis­ta párt vezetője kért szót, aki csodálkozásának adott kifejezést afölött, hogy Munkács vezetősége még helyén van, holott a legfelsőbb közigazgatási bíróság ite­le ?e. következtében további működésük tör­vénytelen. indítványozta, hogy a vybor elnökségét •korelnök vegye út Ezzel szemben Gergely Albert dr., áz őslakosság autonóm pártja nevében kijelenti, hogy amíg a zsupán a vá­lasztó közgyűlést össze nem hívja, az 1886. évi 22. ■törvény 69. paragrafusa alapján a vá­rosi vezetőségnek nemcsak joga, hanem kö­telessége is hivatalában megmaradni. Az ős­lakosság autonóm pártjának ezt az álláspont­ját az egész vybor osztotta, kivéve a kommunistákat és a cseh nemzet? nacio­nalistákat, akik együtt szavaztak. A szavazás után a kommunisták elhagy­ták az üléstermet. Érdekes, hogy a kormány Itteni exponen­sei, a cseh nemzeti szocialisták milyen két­színű játékot folytatnak az őslakosság jogaiért vívott küzdelemben. A cél világos: a mun­kácsi vyborí bármilyen módon, de fel kell oszlatni. A feloszlatott német birodalmi gyűlés A birodalmi gyüíés rövid életet ólt- A tegute'teó ufómat választások 1924 május 4-én voltaik. E választásoknál aiz egyes pártok a következő mandátumokat kap­ták: német elemzettek 105, szociáldemo­kraták 100, centrum 65, kommunnsták 62, német néppánt 45, nemzeti szocialista szabadságpárt (■Ludendwff) 32, d'emo- kiraíük 28, bajor néppárt 16, gazdasági párt 15, német szocialista pánt 4. Ké­pünk a birodalmi gyűlésen az egyes pártok dbeüyeziktcdié'séi; mutatja 4>e. A pozsonyi lakásnyomoruság égbekiáltó tünete Az utcán szülte meg gyermekét és még kórházba sem szállították — Kutyaólban lakó hattagú család — Mit mond a szerencsétlen asszony Pozsony, október 21. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt látogatást tettünk az épülő 47 városi családi házaknál odakíinn a Danubius-gyár mögött levő városi kolónián. A lapok ugyanis meg­emlékeztek röviden arról, hogy a lakásaikból kiszorult, (kilakoltatott emberek valóságos os­tromot intéztek az épülő, még malteros há­zak e'len és liogy legutóbb egy kilakoltatott mukáscsaládba a nyílt utcán látogatott el a gólya. A hatóság akkor sietett lenyilatkozni, hogy a szerencséiden anyát a kórházba szál­lították. Egy rendőr vigyáz az épülő kolóniára. Vasárnap délelőtt van ugyan, de az asztalos­munka azért nagyban folyik- Sietni kell, mert itt a tél és az elkészült húsz családi házat egy hónapon be ül át kell adni a boldog pro­tekciósoknak. Már tudniillik, akik a város szociális ügyosztályán ki tudták járni, hogy városi házban lakást kapjanak. (Egy kor­mánylapszerkesztő máris megkapta.) A rend­őr szigorúan leigazoltak mielőtt a sokak által áhított területre lépek. _ Csak azért, kérem — mondja tiszta ma gyarsággal a rend őre — mert a szerszá­mok széjjel hevernek. Kell tudni, ki jöhet ide. Mert jönnek ám, különösen délután csapatos­tul, mint a sáskák. Kinézik maguknak, hogy melyik lakás lesz*az övéké. Aztán összeve­rekszenek. Én csak hagyom. Csak a lakást elfoglalni, birtokba venni nem szabad. Ezért vagyok itt négy hete. Egymást püffölhetik! Hehe!... — Én bizony, ha ingyen kapnám, se jön­nék ide lakni — folytatja a rendőr bölcsel­kedését. — Először legalább évi háromezer korona lesz a bér egy kétszobás lakás után, azután meg nedves lesz a fal, meg ez a nagy sár. ami itt télen lesz. Na és a lakók itt a ko­lónián! Kinéznék az . embert, hacsak ki nem vernék... Odébb a kerítés mellett tanyázik a kila­koltatott Bednárrk-család. Egy kutyaólszerii vityil’ót csinált magának ágy deszkákból. Bednárik Eerdinánd 38 éves munkás, akit a Kukorica-utcából lakoltattak ki, mert nem tudta- fizetni a havi kétszáz korona lakbért (600 koronát keres havonta!) Idejött a három gyérekével és boldog állapotban levő felsé­gével, hogy a 47 városi házak egyikében la­kást foglaljon le magának erőszakkal A rendőr megakadályozta. Azóta — négy hét óta — itt lakik a szabad ég alatt. Itt főznek, itt alszanak rettenetes piszokban és Bedná- rikné egy héttel ezelőtt itt szülte meg ne­gyedik gyermekét. Éjszaka fél 2 órakor láto­gatott el hozzájuk a gólya és csak a kolóniá­ról volt nála a szülésznő. Másnap Bednárik- né már talpon volt. dolgozott. A kis honpol­gár ott fekszik mellette az ágyon rongyokba burkolva. — Tetszik tudni, kérem — mondja ma­gyarul Bednárikné — nem mentem be a kór­házba. Itt voltak értein a mentők, de nem mentem velük. Ki lett vo’na a másik három gyerekkel? És ha ezekre a férjem vigyáz, akkor nem mehet dolgozni. Hát inkább itt maradtam,.. — Lakást már Ígértek, de még nem kap­tunk. Itt lakunk négy hete és ha szép az éj­szaka nincs baj. De ha szél fűi. rémes az kérem. Ezekkel a.z apróságokkal! És most a legkisebbel itt, ni! $ 1924 október 21-ét írjuk- A háború után hat évvel vagyunk. Nemsokára évfordulót ünnepel a cseh-szlovák köztársaság. És haj­léktalan, többgyerekes családot éjszaka az utcán lep meg a gólya a humanizmus legna­gyobb dicsőségére... R. J* Csütörtök: GESZTESSY GYULA dr.: Emlékek Anatok Fran ce-r61. Szombat: PÉCHY-HORVÁTH REZSŐ: A becsü­letszó. Vasárnap: MÉCS LÁSZLÓ: A rokoni szeretet hnrtáján. (Vers-) — GREGORIÁN: Az éjjeli szem. ■ ■■■ ■■ —— Haturánsok — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája,— Irta: Neubaiter Pák (Szeparé. Három szmokingos ur. Ban­kettről jönnek, ahol mint• osztálytársak matú­rájuk tizenötödik évfordulóját ünnepük. Lát­szik rajtuk, hogy a tizenöt év alatt teljesen elidegenedtek egymástól, az egyik a másí­tod az utcán meg nem ismerné és most ein- ié&eket elevenítenek fel.) Az első: Ügy örülök, hogy újból láthat­lak benneteket! Emlékszem, te Walter, ott ültél a harmadik padban . . . A második: Én egészen hátul ültem! A h a r m a d i k: Harmadik padban én ültem. Te Gcrhardt rossz tanuló voltál és mindig megbújtál a hátam mögött . . . Az első: Bocsánat! Én az első padban ültem! Egészen elől! A harmadik: És hol túsz most? Az első (fölényesen): Az élet iskolájá­ban ina is az első padban van helyem- És neked? A második: Még mhvhjr egészen há­tul ülök. Hiszen tudod, az élet iskolájában nem mehet jól egy lírai költőnek . . . A harmadik: Úgy kel! neked! És te Gcrhardt hogy kerültél te az első padba? Az első: Nagyszerű feleségem van cs banktizléteni, amely' nemsokára első lesz az egész városban. A második: Az utcán nem ismertük J volna meg egymást. Megváltozik az ember... I A harmadik: Ki tudja, talán gyakran láttuk egymást és idegenül siettünk cl egy­más mellett. A második : Lehet! (Az elsőhöz:) Nem mesélnéd el házasságod történetét? Az első: A történet nem éppen min­dennapi, de megpróbálom, hogy lehetőleg prózai modorban adjam elő. Vagy másfél év­vel ezelőtt a Central kávéházban fontos megbeszélésein volt egy úrral- Kávéházba sohasem jártam s a déli órákban unatkozva vártam rá. Éppen neki láttam a déli lapok ol­vasásának, mikor egyszerre egy fiatal lány lépett a kávéházba, aki igen erősen lekötöt­te a figyelmemet . . . A második: Bociáss meg, hogy fű­be szaki tlak, — de éppen másfél évvel ezelőtt nekem is hasonló esetem volt, még pedig ugyancsak a Centrá. kávéháziban. S az a körülmény, hogy én délután öt órakor men­tem a kávéházba s a leányt már ott talál­tam . . . Az első (élesen): Azért nem kell félbe­szakítanod. Természetesen egészen más lányról van szó. A harmadik: Honnan tudhatod! Kü­lönben is az a lány, akivel én találkoztam a Central kávéházban sem délben, sem dél­után, hanem este tiz órakor jelent meg. És szőke volt! Az első és a második: Az enyém is! A h a r m a d i k: Középmagas és karcsú s rendszerint fekete tüllruhát é,s bundát vi­selt. Az első (megkönnyebbülten): Nem — ez már nem vág össze! Az enyém szövetru- hát hordott • . . A m á s o d i k (megkönyebbiilten): Ez még kevésbé vág. Rendszerint tarka jumpert viselt. A h a r m a d i k: Folytasd Gerhardt! Az első: Tehát mint említettem, élesen néztem őt s megpróbáltam pillantását az myémbe kapcsolni. Sikertelenül. Egyszerre fényes ötletem támadt. Elhatároztam, hogy éppen az ellenkezőjét teszem annak, amit a férfiak hasonló esetben tenni szoktak . . . A második (álmodozva): Távolból imádtad, mint Petrarka Laurát? A h a r m a d ik: Remélem egyszerűen neki láttál a dolognak . . . Az első (fölényesen): Nem.. Ellenben elhatároztam, hogy messziről fogom figyelni és igy jobban megismerem, mintha közelről nézném- Azt fogja hinni, hogy senki sem ügyel rá. A harmadik: Nem tudod, hogy min­den asszony úgy viselkedik, mintha állandó­an szemmel tartanád? A m á s o d ik: Nem igaz! Vannak asz- szonyok, akiket én . . . A harmadik: Akiket te . . . A második: Egy szóval szeretem őt most is, pedig már vagy félesztendeje szem elől vesztettem. A ha r m a d ik: Csodálatos, én is igy va­gyok a magáméval. Éppen egy féléve, hogy eltűnt. Az első: Én pedig egy félévvel ez­előtt nősültem meg. A m á s o d i k: S azt a lányt vetted el? Az első: Igen." A harmadik: Egy teljes esztendőn át tanulmányoztad? Az első: Egy álló cszteudeig. Külön­ben a ti kávéházi szerelmeiteknek semmi köze a feleségemhez! A második és a harmadik: Ter­mészetesen! Az első: Hadd mondom tovább. Az ut­cán sietve haladt s nem kacérkodott a szembe jövő férfiakkal. A második: Csudálatos könnyedség­gel haladt . . . A harmadik: Majdnem mindig autó várt rá, amelyet egy ismerőse küldött a ká­véház elé. Az első (gyanakodva néz rájuk): Te­hát . . . Kikutattam lakását, megveszteget­tem a háziasszonyát és megtudtam, hogy a íestoakadémiára jár . . . A m á s o d i k: A zeneakadémiára! A harmadik: Költőnő volt Az első (már nem törődik a közbeszó- lásckkal): Egy szóval mindent megtudtam. Színházba és kirándulásokra kisértem el őt anélkül, hogy sejtette volna. A háziasszony szerint nagyon sokat dolgozott és az estéket nagyobbrészt otthon töltötte. Szülei már nem éltek . . . A második: Zeneleckékkel tartotta el magát. A harmadik: Jól fizették a tárcáit Az első (gyorsan): Szó sincs zongora- leckékről és tárcákról. Mikor már eleget tud­tam róla, elmentem a Central hávéházba, be­mutatkoztam neki és megkértem a kezét. A második: Egy évvel az első talál­kozásunk btán neki ajánlottam verskötete­met, — de a nevét még ma sem tudom. A harmadik: Majdnem egy éven ke­resztül a szeretőm volt ez a csudálatos te­remtés. Az e 1 s ő : Mikor ajánlatomat megtettem, •igen óvatosan fogadott s majd két hétig tar­tott míg komolyan kezdett venni- Egész sor biztosítékot adtam neki . . . Egy szóvá! egybekeltünk. A második: Egyszer, mikor egyedül voltunk a kávéházban, 'átnyújtottam ueki a verskötetet ... És aztán eltűnt. , \ harmadik: Egy éjszaka különösen gyengéd volt hozzám. A másik héten beje­lentette, hogy többé nem láthatjuk egymást. Az első: Az esküvő után nászúira kel­tünk. Münchenen keresztül Parisba, onnan Spanyolországba utaztunk és Olaszországon keresztül jöttünk haza. Most bohlog vagyok! A harmadik (szünet után): őszintén örülök boldogságodnak. Csodálatos, hogy mindhárman ugyanabban a kávé-házban s &

Next

/
Thumbnails
Contents