Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)
1924-09-14 / 209. (657.) szám
Vasárnap, szeptember 14. ^,i(wMA(?wx7ftnz*£ 1944-ig tovább zötyog a rozoga pozsonyi villamos Megkötötték az aj szerződést A város lemondott jogairól — Hogyan gazdálkodik a kommunista vezetés alatt álló Ligetialn Pozsony, szeptember 13. (Saját tudósítónktól.) Pozsony város tanácsa pénteken délután tartotta rendes ülését Olcánik Lajos dr. polgármester elnökletével. Az ülésnek legfontosabb tárgya a villamosvasútiad kötendő szerződés volt. 1924 július 6-án Pozsony város szerződése a .villamossal lejárt. Három millió koronával a város megválthatta volna a villamos-társaságtól az egész villamost. Arra való hivatkozással, hogy nincs a városnak erre pénze, belement az uj szerződésbe. Hosszas tanácskozások után jutott dűlőre pénteken a villamos- ügy: A szerződést újabb húsz esztendőre megkötötték. A villamos kötelezi magát, hogy három év alatt nyolc millió koronás beruházásokat eszközöl a villamosra és hogy területhasználat és útadó" fejében évente százezer koronát fizet a városnak. (Eddig 100 osztrák forintot fizetett!) Ezzel szemben a város lemondott ama jogáról, hogy húsz év alatt, azaz 1944-ig nem válthatja meg a vtl- lainosvasutat. A villamos a várossal alapjában véve jó üzletet csinált. Tiz év óta eddig sem fizetett a városnak egy fillér adót sem, rozoga kocsikat járatott, a tarifát nem szállította le, most pedig potom évi százezer koronáért megkapja húsz esztendőre a város területhasználati jogát. Pozsonyban van a republikában a legdrágább villamosjárat. Általános az óhaj, hogy a villamos a kötött szerződés után szállítsa le a menetjegyek árát. Igen érdekes pontja volt a>z ülésnek a ligetben lévő nyolc hajléktalan család elhelyezésének kérdése. Kiderült, hogy a nyolc család nem is Pozsonyba, hanem Ligetfaluba illetékes, tehát ennek kellene elhelyezéséről gondoskodni. Ligetfalu községi képviselőtestülete azonban, amely 80 százalékban kommunista, nem hajlandó a nyolc szegény családot fedél áld tenni. Ennek a kommunista vezetés alatt álló községnek 230 százalékos a pótadója és évente ezer koronát költ szociális célokra!!! A fekeferuhás asszonyok öreg nétiikék, viruló szép asszonyok és serdülő fiatal leányok. De mhideniknek fekete a ruhája Egy paíriarcha kinézésű szép öreg ember föláll s szinte bocsánatkérő szerénységgel bejelenti, hogy: „A tizenegyedik ének dallamára fogunk énekelni14. Aztán előmondja a szent ének szövegét. És a hívek serege vontatott, mérhetetlen szomorúságtól zokogó hangon utána mondja a verssorokat. Könnyes szemű asszonyok és áhitatoslelkü férfiak egybeolvadó hangján Isten trónja felé száll az ének: „Nincs már a szivekben tisztaság s a világban nincs most élet.“ A zsolozsmázás alatt az ujrakeresztel- tek vallásának egy uj hive jön a templomba. Gyönyörű arcú, ragyogó szépségű fiatalasz- szony. Az ő ruhája is fekete s panaszosan nagy bánat honol az ő arcán is. Egy hirtelen előcsukló zokogással letérdel s hangta'an imában, bűnbánó magdolnás hittel könyörög az Istenhez. Valami messziről jövő nehéz szomorúság sir minden mozdulatában. Az ének elhallgat. Egy boldog, nyugodt, de mégis nagyon bánatos arcú fiatal férfi a pódiumra lép. Testében gyönge és törékeny, a lelkében erős és é-,’j- S prédikálja a megteszi tett Krisztust. Alázatosságában valami fenyegető dac, szemeiben valami izzókráte- res, forró ismeretlenség ég. Tompa kalapácsütésként hulló szavai nagyra, erősre formálják az alakját s minden szava mint egy elnámithatatlanfenyegetés és szemrehányás zuhog bele az alkonyuló napba. A szertartásnak vége. És rám ólömsuly- lyal valami csodálatos nagy szánalom, megértés és szomorúság nehezedett, amíg láttam és hallottam őket, az ujrakeresztelés megtisztító erejében hivő bús magyarokat énekelni, imádkozni és prédikálni. Mert a nemrégen még dacos, nyakas kálvinistáknak ebben a megtépázott büszkeségében, kétségbeesett irgalomkeresésében egy büntetést láttam: régi eredendő magyar bűnöknek a megfogantatását. Gulovics Titusz dr. MH csinál a riCpszOvcfsftl Msettöségi iiggosztölga ? Tánczos Gábor magyar kiküldött kellemetlen kérdése Gént, szeptember 13. (Saját tudósitónk telefon jelentése.) A népszövetség negyedik albizottságában, amely a költségvetést tárgyalta, Tánczos Gábor altábornagy magyar kiküldött föl világosit ást kért a főtitkártól, hogy a Colbeii vezetése alatti kisebbségi ügyosztály miért tart annyi hivatalnokot és tisztviselőt, hiszen a tanács mindössze csupán a lengyelországi német kisebbségek panaszával foglalkozott érdemlegesen. Az ügyosztály, miként a tanács jelentései is megállapítják, a kisebbségi kérdésről semmiféle tanulmányt nem folytatott. Tánczos beszéde után Colben szólalt föl és védeni próbálta az ügyosztályt. Látogatás a „százarcu" nőnél Beszélgetés Olga Csehováva! Eszeny, szeptember 13. Ott, ahol Magyarország határát a kanyargó Tisza vize mossa, kétszer viruló akácok árnyékában egy csöndes kicsi falu húzódik meg a ragyogó koraőszi napban: Eszeny. Lakosai istenhivő, régi tradícióknak éietegyensulyt adó, nyugalmában született kálvinista magyarok. Napbarnitotta szép arcuk — évszázadokon át — még az Isten szine előtt is büszkén nyakaskodó daccal nézett az idő forgatagos múlásába. De valami mély szomorúság borult a kis falura. Vasárnap délután van. Három óra. A nap bágyadt sugarai mint lángeső hullanak a csöndes, ünnepi békében szunnyadozó két házsorra. De mintha a közelben valahol egy elrendelt nagy vezeklés egyre erősbödőhan- gu zsolozsmája hallatszanékÉs csakugyan hallatszik. A község közepén egy egyszerű, szép fehér ház áll. Onnan szól az ének. A háznak négy pici ablaka van: az ember-puszta sötétségébe bámuló apró mécsesei egy megszentelt nagy szomorúságnak. A baptisták imaháza ez! A falai bent is egyszerű fehérre vannak meszelve. A bejára ital szemben két buzaka- lászos fekete tábla fiigg. Rajta jelmondatok: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!44 és: „Mi pedig prédikáljuk a megfeszített Krisztust...44 A jelmondatok előtt egy — szinte alázatosan egyszerű — kicsi pódium emelkedik. Rajta evangéliumos könyv. Felette primitiv vaskaron petróleumlámpa függ, amelyben a hitet szimbolizáló örök világosság lobog Jobbra és balra nagyon szegényes. testeden padsorok Oldalt, az egyik falon kezdetleges rajz látható: a magyar tulipán. A padokban őszhaju emberek ülnek. Szemükben a magyar múlt eltékozolt időinek nagy-nagy bünbánata ég A másik oldalon a nők foglalnak helyet: imádságosleikü I pr-f-—n rxrasrarsaKarariM: Zsoldos ím f legjobban készít elő magánvizsgágra. Kö- B 'népiskolai kivonatos tan könyvek, magán- j tanulóknak készült Algebra és geometria megrendelhetők. Budapest, VII. Dohány u. 84. Pöstyéníiirdő, szeptember 13. jé*** A Thennia-szálló pazar j . eleganciával berendezett í' halijában édes és lágy f J keringőt játszik ^ a szacsodálatosan jóizii, tiszta J nyitott ablakon. A lialljlllBSBÉiÉfc urak halkan beszélget- IRimffnWnek. Egyesek táncolnak: zépen, elegánsan. Kiilö- lőseu szépen táncol'egy magastermetii, geszíé- nyebarnahaju, tökéle te- sen szépvonásu, kerek* ji4jf|f i A mellettem ülő BcrI al||Sjjp I -?'er Oszkárban fölébredt \ j a festő. Lázasan kutat y . zsebében papiros és irón után. Én meg a mindent tudó Winter vezérigazgatóhoz fordulok felvilágosításért. A szeretetreméltó házigazda megsúgja, hogy az utolérhetetlen bájjal táncoló, föltűnően egyszerűen öltözött és mégis végtelenül elegáns hölgy: Olga Cs.ehova. Elmondja, hogy a művésznő beteg és gyógyulást keres Pöstyénben, de reméli, hogy kieszközölhet egy rövid ideig tartó diskurzust részünkre. * Csellova szobája tele van virággal. A vázákból buja rózsaillat száll, mely összekeveredve a Vág és az iszapfürdő felől jövő illattal, valami csodálatosan megnyugtató és felüditö illatkeveréket eredményez... Az asztalon könyvek: Strind- berg, Dosztojevszki; mellettük egy géppel írott vaskos füzet: Zsuzsanna szerepe a „Therese Raquin“-ból. Az éjjeli szekrényen egy éjfekete- szemü pöttömnyi kislány képe: Olga, a művésznő leánya. Szemben ül velem az a nő, aki bámulatosan rövid idő alatt a legtüneményesebb művészi pálya tetőpontjára jutott, aki első lett az elsők között Berlinben, noha rövid idővel ezelőtt még németül sem tudott. Most tud. Beszél. A hangja szebb, mint a Vág ezüstös csobogása, vagy mint a haliból felszürdő halk muzsika ... Beszél. Ber- ger Oszkár izgatottan keresi a legmegfelelőbb beállítást, melyet megtalálva, lázasan dolgozik, amíg előttem egy változatos, fordulatokban gazdag élet filmje pereg... — Tizenharmadika volt és husvét vasárnapja, amikor megszülettem — kezdi. — A szüleim csak néhány heti üdülésre jöttek a Kaukázusba, de az üdülésre szánt időt reám való tekintettel meghosszabbították. Csehov Antal iró nagybátyáim azt jósolta, hogy szerencsés leszek az életben s valóban a 13-as szám mindig szerencsét hozott. — A háború kitörése előtt szobrászattal és festészettel foglalkoztam. Párisba szerettein volna utazni, de ebben megakadályozott a háború s így tizenhatesztendős koromban inkább férjhez mentem. Ma huszonhétéves vagyok. Házasságom második évében megszületett a kislányom. Azóta boldog vagyok. Férjemtől négyévi házasélet után elváltam. — A színpad hallatlanul vonzott gyermekkorom óta, de sok akadályt kellett leküzdenem, amíg a szüleim megengedték, hogy színpadra lépjek. A játék szántóra belső szükségletnek a kielégítését jelenti. — Együtt nevetek és együtt sírok azzal, akit megszemélyesítek. Különösen a nagy, belső tragikumok és — bármilyen furcsának hangzik is ez — a groteszkségek iránti érzékem fejlődött ki a legjobban. — Berlint az ott elért sikereim ellenére sem szeretem úgy, mint Bécset vagy Párist. Budapesten kislány koromban jártam s a múlt íátyo- lán áit nézve ma is csodaszépnek látom. Mihelyst szerét ejthetem, ellátogatok oda. ... állandóan sokat dolgozom. Az utóbbi időben reggelenként hat órakor már talpon voltam. Délután négy óráig filmeztem. Azután próbáltam a Renaissance Theaterben, ahol különben is sűrűn léptem föl. A sok munka kimerített, idegbán- talniaim vannak s az orvosom a legnagyobb nyugalmat hangsúlyozva Pöstyénbe küldött. Két hete vagyok itt, de máris egészségesnek érzem magam. Eddig morfium nélkül nem is tudtam elaludni. Ma már ugí^ alszom, mint a tej... Figyelem. Ahogyan beszél, úgy mozog minden arcizma külön-külön és úgy változik az arckifeiezése. Átéli mindazt, amit mond. Amikor a kislányáról beszél, akkor anyai boldogság sugárzik le az arcáról, melyen energikus vonások jelennek meg, mikor küzdelmeire terelődik a szó, de ezek tüstént eltűnnek, hogy az áhítat kifejezésének adjanak helyet, mihelyst a párját ritkító Madonna-gyűjteményéről kérdezősködöm. Az arca száz és száz érzelmet fejez ki... Berger Oszkár idegesen szakítja le egyik lapot a másik után a tömbjéről. Nincsen megelégedve magával. Csellova látja ezt s hosszasan fölkacag: — Sorin, ki Párisban festett, szintén megállapította rólam, hogy minden alkalommal másnak lát, — mondja. — Nekem nyugodtan kell ülnöm. hogy sikerüljön a kép. És valóban tiz percnyi csend után elkészül a kép hibátlanul, melyet készséggel ír alá. Csellova ezután még sokat beszél anyjáról és kislányáról. Együtt élnek berlini lakásukban, melyet egyéni ízléssel rendezett be. Műterme is van, melyben néha rajzolni vagy festeni szokott. Két háziállata van: egy eszkimókutya és egy „Zsuzsi hercegnő14 nevű thibeti cica. Szabad ideijében sokat és szívesen lovagol. Pöstyénben már csak egy hétig marad. Megy tissza Berlinbe, ahol várja a színpad és a film, hogy újabb babérokat rakjon c ritka tehetségű asszony lába elé, Ternyei László, 3 Hol is hagytuk abba? Ronsard Prága, szeptember 13Ronsard, a költő, négyszáz év előtt, pontosan 1524 szeptember 11-én kezdte. Ekkor született ugyanis Franciaország egy kis falujában, Conturben, Poissonniére várában. Azután felnőtt, bejárta Olaszországot, számára: a rómaiak és Petrarka hazáját, húszéves korában megsiketült, bezárkózott várába Autómé ne Baiffal és költött, mig álmainak élt. Azután abbahagyta. Meghalt és elfeledték. Mahlerbe utálta, Boileau tudomásul sem vette s nagy tankölteményében alig einliti meg, mig ugyanő Malherbet, mint a végre eljött nagyságot köszönti, Saint Simon azt mondja róla: „Ronsard üldözte a múzsákat brutális szerelmével44 s Voltaire az „ál- Virgilius“-nak nevezte- Közben azonban a francia irodalom klasszikus iskolája zsákutcába futott s Suinte Benoe és Viktor Hugó keresni kezdték, hogy hol végződött az igazi francia irodalom. Keresni kezdték, hogy hol is hagyták abba. Hol maradt az igazi emberi érték a lírai költészetben . És Ronsardra bukkantak. Azután ismét elfeledték. Jött a realizmus, jött a naturalizmus, jött a szimbolizmus, Uj nekirohanások, uj zsákutcák. Ronsard elmaradt a modern rohanások közben, mig most 400 éves születési évfordulójakor hallani kezdtek az emberek, hogy van egy költő, aki pont ennyi és ennyi év előtt nagyon híres volt s akinek értékeit még a nagy riválisok: Stuart Mária és Erzsébet királyné is egyhangúan elismerték. Ez körülbelül tavaly sült ki s az emberek érdeklődni kezdtek a meglehetősen elfelejtett költő müvei iránt. Olvasgatták, olvasták, falták — és harmadszor is fölfedezték Ronsardot. Ma már annyira vannak, hogy ismét azt hangoztatják: az igazi gall líra Ronsardnál maradt abba. Máig pedig diadallá változott a költő útja. Franciaországban ünnepük. Franciaország pedig tud költőt ünnepelni. Könnyedén, graciozitással, szerétéiből, nem úgy. mint Németországban, hol büszkék a nagy emberre, csodálják őket és lelkesednek rajta. Az a majd négyszáz év, mely elmúlt élete óta egyszerre eltörpül, nincs történelmi távlat s a régi szonettek csiszolt soraiba uj életet hozott a szeretet. Könyvek ezerszámra beszélnek Ronsardról, szobrok emelkednek tiszteletére, s minden iskolásfiu szíján ott formálódnak csodálatosan jóhangzásu verssorai. A szőke haj jön divatba, mert Ronsard Cassandreja is szőke volt, szonetteket Írnak a költők, mert ezek Ronsard kedvenc versformái voltak — és a genfi konferencia. Herriot és minden németség csak szükséges rosszakká válnak, melyekkel kell ugyan foglalkozni, de az ember alig várja, hogy megszabadulhasson tőlük és Ronsard jegyében ünnepelhessenA franciák tudnak ünnepelni. A Ronsard ünnep is túlhaladja az átlagmértéket s például az ugyancsak ezidei angol Byron-ünnep eltörpül mellette. De Ronsard meg is érdemli. A zavaros francia XV. századbeli irodalom után kristálytiszta antikvonalakat hoz ódáiban s ha „Franciade“-jával mint epikus nem is számíthat örök életre, lírája végtelen marad. Egyetlen témája volt csak: a szerelem- Ezt muzsikálta meg az újjászületett francia nyelv minden hangbeli kellemével, egyszerű, naiv, hites gondolatokat öltöztetett a külső tökély és a zenei báj ruhájába. És ezért marad nagy költő: a szerelemről nem lehet másként énekelni, mint zeneileg szépen egyszerű, világos, örök gondolatokkal; amint a gondolat komplikált és ezoterikus lesz, a kifejezés pedig brutálisan zeneieden, perverzitássá válik a dal. Ronsard meleg érzékiséggel, egészségesen dalolt és kottázott, verseiben nincs sikoly és nincs hisztéria. A naiv költők közé tartozik, mint Homeros vagy Goethe. A lírában ritkák a nagy naiv költők, mert könnyen banálissá lesz az egyszerű dal. De Ronsard versei örökké fiatalok, egy- egy szerelemnek megmásithatatlanul tökéletes kifejezését adták, egyetlen iótát sem lehet elvenni belőlük. A mai Urában pedig éppen ez a törekvés: Francis Jammes, Claudel, Jules Romáin, ezt a tökéletes, tiszta érzelmi egyszerűséget akarják elérni. S Ronsard- ban látják atyamesterüket. Ronsard szerintük az emberi kultúra egy kiemelkedő pontja, melynél meg kell állni és melyhez láncszemeket lehet illeszteni. Ha a franciákat megkérdezik, hol hagyták abba költőik a nagy lírát, ma igy felelnek: Ronsardnál. És ünnepük benne az emberi nagy alkotások összefiigésének egy állomását. Kupa. £gu Itít vani amit mi ftiaxtinftr
