Prágai Magyar Hirlap, 1924. szeptember (3. évfolyam, 199-222 / 647-670. szám)

1924-09-03 / 200. (648.) szám

■ \ M SÍI. évfolyam 200. (618.) szám Prága, szerda, 1924 szeptember 3 belföldön. Egéntévre300K ,. „.^rkesztő: !*?“♦*OSZKÁR dr. PETROGALLI üt; „ , ,, ^szerkesztő: flachb.v ERNÖ dr­A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja ® -- J »M*"# ’ A felelős szerkesztő távollétében a szerkesztésért felelős: GÁL ISTVÁN adminisztratív főszerkesztő. p jísszétek hozzám ” a kisdedeket!" le / (—k]—) Kassa, szeptember 2. t ü£rmclundenben, a dán király vadas- -értjében harmincnégy nemzetnek mintegy 10.000 gyermeke adott találkozót a cserkész világszövetség nagytáborában. Kedves olvasóm, bizonyosan moso­lyogsz azon, hogy a komoly, nagypolitika helyén, a vezércikkben kezdek írni a kis­gyerekek játékáról, kisdedek virtuskodásá­ról. Pedig pincs igaza a lekicsinylő moso­lyodnak. Úgy szeretném ma különös színek­be mártani a toliam, hogy magadba szállva, mélyen, egészen a jóindulat forrásáig a tel­kedbe inélyedve gondolkoznál velem együtt a kicsinyesnek látszó dolog végtelen nagy fontosságán. Krisztus örök szózatát tettem oda cimül. Talán nem is helyes. Talán így kellett volna: Ti nagyok, szülők, bölcsesség­gel hivalkodók, nagyképü komolykodók, kérjétek meg a gyermekeket, hogy eressze­nek egy percre magukhoz! Zarándokoljatok el lélekben a most már csöndes Jamboreeba, a világtáborba, az egész világ kisdedeihez s tanuljatok tőlük! Ne legyintsetek a kezetek­kel: „Csak játék!“ Ne feledkezzetek meg róla, hogy ti is voltatok gyermekek, amikor a ti játékotok is olyan volt, mint a gyerme­keiteké most: a jövendő hivatás gyakorlása, szüzlelkü készülés az életre! Aki nem volt gyermek, aki sohasem játszott, teljes . lelki odaadással, mély gyermekkomolysággal, jó­kedvűen, de hittel a munkája fontosságában, az sohasem találja meg helyét az életben. A gyermek játékában csírázik a jövője. A gyermek játékában ismerheti meg a gyer­mekével törődő jó szülő annak hajlandósá­gait, a legideálisabb pedagógia észrevétlenül kivezetni a gyermeket játékos csermelyéle- tébő] a munkás életfolyamba, hogy későb­ben is, nagy gyermekkorában is hivatást lásson a munkájában s igy játék legyen neki az élet. Ezt az ideális pedagógiát valósítja meg a cserkészet. A legtisztább emberiesség csi­ráját veti el a lelkekben, az élet szépségét akarja összhangba hangolni az élet hasznos­ságával, a praktikus életet az élet költésze­tével. Az igazmondás, a hív kötelességtelje- sités, a mások megsegítése, a testvériség, a szigorú önfegyelem s gyöngédség mások­kal szemben, a természet szeretete, az en­gedelmesség, a vidámság és meggondoltság, a takarékosság, testi és lelki tisztaság, — íme. ezek a cserkészerények, a modern élet, sajnos, be nem tartott tízparancsolata. — A felnőttek nem cserkészszeilemben nevelked­tek, mi mindenben az ellenkezőt tanultuk hasznosnak az élettől. A mi talajavesz- tett életünkben nem a szív a fontos, de az ököl és a könyök. Az őszinte igazmondásról leszoktatott az, hogy mások kihasználták a nyiltszivünket, — uralkodó elv: „huncut, aki többet dolgozik, mint amennyit muszáj14, — megtanultuk, hogy emelkedni csak máso­kat letiporva lehet, megtanultuk, hogy a ta­karékosság nem erény, hiszen az értékek sora visszájára fordult az élet zsibvásárján, arra tanítottak, hogy a testi, leiki tisztaság ostoba aszkézis. S végigmehetnók mind a tiz erényen, amit betartunk belőle, az is csak külsőség. Hogy milyen kuszáit, kaotikus, szörnyű tülekedés a' cserkészerények hijján a mi éle­tünk, azt mindenki önmaga kárán érzi. Ku­tatjuk a zűrzavarból a kiutat, bölcs, okos fejjel elméleteket sütünk ki s csak jobban összezavarjuk a világ dolgát. A gyermekek mutatják meg az igaz utat, akiknek hófehér lelkűk lapjára arany- betűkkel van fölirva a tízparancsolat, akik hisznek benne naiv ártatlansággal, sőt. ami a legfontosabb, kiviszik annak szellemét az ő játékos, szép életükbe. Nem parancsszóra, de kedvvel, nem kényszernek, súlyos meg­erőltetésnek veszik azt, amit mi, öregek nem volnánk képesek megtenni, ha megfe­szülünk sem, de teszik örömmel, nemes szen­vedéllyel. dalolva, mosolyogva, élvezettel, — játszva! A harmincnégy résztvevő nemzet közt, — ott voltak a világ hatalmasai: Anglia, Amerika, Franciaország, Olaszország, Ja­pán; ott voltak a gazdagok: Hollandia, Svédország, Svájc, — a harmadik helyet vivta ki magának a legrneggyötröttebb, leg­szegényebb, leglenézettebb, legkisebb or­szág, Magyarország. Mit jelent ez a tény? Egyszerűen azt, hogy ha figyelembe vesszük i súlyos meghendikepeltségét, ebben a test- vértelen nemzetben, Európa árvájában van meg az egész világon a legöszintébb cser­készakarat. Hogy nem irigyli más népek bol­dogulását, nem forral bosszút azok ellen, akik üldözik, de odanyujtja cserkészjobbját a legyőzői felé: ,,A cserkésznek minden cserkész testvére, legyünk testvérek!44 Kis gyermekek bizonyították be gyermekpajtá­saiknak,. amit mi nagyok nem tudunk elhi­tetni nemzetek nagyjaival. Kis gyermekek, akiknek apái gyűlölettel néznek inireánk, el­hitték a lenézett, szegény magyar gyerme­keknek, amit a gyűlölőink nem akarnak ne­künk elhinni! Hogy mi törhetetlenül szeret­jük fajunkat, de ez a szeretet nem jár együtt a más nemzetek gyűlöletével. Hogy mi tu­dunk lenni ió magyarok, de ebből a nemzet- hűségből kára nem lehet senkinek. Gyönyörű perspektíva tárul elénk, ha meggondoljuk, hogy pár év múlva azok, akik az ermelundeni Jamboreeben cserkész­parolát váltottak, találkoznak az élet vásá­rában, zöld asztalnál, ahol most minden háj­jal megkent diplomaták csaljá.k egymást s második énükké vált őszinteséggel, cserkész igazságérzettel, testvériességgel szigorúak lesznek önmagukhoz és gyöngédek mások­hoz! Ez, ez fogja megváltani az emberisé­get, ez fogja meghozni a nagy világfordula­Október 7-én veszi át az uj Elberfeld, szeptember 2. A birodalmi va­sutak sajtóosztálya közli: A francia igazga­tás alatt lévő vasutak likvidációja a londoni megállapodás szerint a következőképpen fog történni: 1. 1924. október 7-én a megbízott bizottság az összes állami vasutakat a szakértői, tervben megállapított uj német birodalmi vasúttársaságnak fogja átadni. 2. Tizennégy nappal később 1924. október Géni, szeptember 2. A népszövetség második ülése legna gyobbrészt formaiitásokkal telt el. Különféle bizottsági választások folytak. Holnap kez­dődik a tárgysorozat első pontjának tárgya­lása. Holnapra várják az angol és francia mi­niszterelnök felszólalását. Macdonald különösen a biztonság és le­szerelés kérdésében fogja leszögezni állás­pontját. Azokban a körökben, melyek a francia delegáció álláspontjáról tájékozva vannak, hangoztatják, hogy Herriot a leszerelési és a biztonsági kérdésekben a népszövetségi eredeti terv alapjaitól számos állam beavat­kozása dacára nem fog eltérni. Némely ki­sebb változással számol ugyan Franciaor­szág, de az alapgondolatot nem szabad meg­változtatni. Ebből az következik, hogy Fran­ciaországban uj leszerelési konferencia terve / tót, mely után mi tehetetlen tantalusi kínok­kal csak áhítozunk! De... Vájjon megvan-e az öregekben a jószándék a világ megváltására? Enge­dik-e a nagyok kifejlődni ezt a saját nemze­tét megbecsülő, mégis a.z egész világot sze- retetben átfogó cserkészszellemet? Nekünk, szlovenszkói magyaroknak van a legkisebb jogunk az optimizmusra. Nekünk nincs cserkészetünk, mert a fölöttes hatóság, a mai átkos kormányrendszer nem engedi, hogy fiaink rákészüljenek a hasznos és szép életre. Pedig az a magyar cserkész, aki itt született, itt nevelkedett, nem lehetne más, mint az a magyar cserkész, akitől a mi fiainkat csak egy-egy kis folyó, egy-egy lépés választja el. Hiszen a magyar népben természetétől fogva benne van a cserkész­erények legjava, ez a titka internacionális nagy sikerének is. És még valami. Cseh-Szlovákia nem vett részt az ermelundeni Jamboreen, nevét hiába kerestük a harmincnégy nemzet kö­zött. Ez a tény is beszél magáért, némán, de hangosan. Azt árulja el, hogy ha van is itt cserkészet, az nem őszinte. Csak külsősé­gekben merül ki, nem a világmozgalom lé­nyegében. Mi tudtuk ezt. Ha a cseh-szlovák cserkészet igazi cserkészszellemben élne, ön­ként ajánlotta volna föl segitségét magyar oserkéáztestvéreinek, nem kellene immár ötödik éve végigkilincselnünk mindenkit a cserkészmunka engedélyezéséért — hiába! Nincs okunk az optimizmusra, de nincs okunk a kétségbeesésre sem. Ha nem is tö­kéletes csertkészmunka, nevelje mégis min­den szülő gyermekét cserkészszellemben, (a Toggenreiter-cég cserkészkönyvtára megad­ja hozzá az irányitó elveket), nekünk nem szabad utánamennünk elnyomóink szellemé­nek, mert különben mi is kíközösitettjei le­szünk az emberek családjának, ha a gyer­mekekben csirázó cserkészszellem kilép az életbe. társaság a német vasutakat 22-én azokat a vonalakat, melyeket ma a franciák kezelnek, ennek az uj társaságnak a költségén a vasutszervezö bizottság alá helyezik. A német igazgatás hosszabb idő óta minden előkészületet megtett, hogy a fran­cia kezelésben lévő vasutakat azonnal átve­hesse s minden erővel azon lesz, hogy az ‘átadás mielőbb megtörténjék. kevés szimpátiára talál. Másrészt azonban ugyanezekben a körökben azzal is számol­nak, hogy Macdonald, miután elvetette Sir Róbert Cecil garanciatervezeíét. most Géni­ben ui propoziciókat lesz kénytelen tenni. A Times egy vezércikkben a népszövet­ség üléséről igy ir- Hiú álom azt hinni, hogy a világ mai helyzete mellett a nagyhatalmak biztonságuk szempontjából fontos jogaikat egy olyan szervezet kezébe helyezzék, melynek ténykedésében a kis államok nagy mértékben beleszólhat- A dolgok lényegéből folyik, hogy a lényeges kérdésekben való döntés to­vábbra is a nagyhatalmak kezében marad. A kishatalmak nagy erkölcsi befolyást gyakorolhatnak a népszövetségre, amit kü­lönben ma is megtesznek már, de többet kö- vetelniök fölösleges. A népszövetség határo­zatait alátámasztó hathatós szankciók terve tehát nem aktuális. Benes a garanciaszerződésről Prága, szeptemer 2. A ma reggeli lapok közük Benes kül­ügyminiszternek a népszövetség főtitkársá­gához intézett jegyzékét, amely a cseh-szlo- vák kormány válaszát tartalmazza a garan­ciaszerződés ügyében. Ez a válasz kijelenti hogy a kölcsönös segélynyújtás gondolatát alkalmasnak tartja a népszövetség céljának, megvalósítására, de a szerződés egyes pont­jaival szemben meggondolásokat támaszt Így szükségesnek tartja, hogy egy támadás esetén a népszövetségi tanács döntse el azt. hogy ki a támadó fél és hogy mily rendsza­bályok alkalmazandók vele szemben. E ha­tározathozatalnál elégségesnek tartja az egy­szerű többséget. Meggondolásai vannak a demilitarizált zónákkal szemben is, továbbá ama szakaszokkal szemben, amelyek a fegy­verkezések revíziójára vonatkoznak. Nem titkolhatja el, hogy a cseh-szlovák állam köz­véleményében bizonyos nyugtalanság ész­lelhető. Ennek oka az, hogy a népszövetség kebelében kísérletek történnek arra nézve, hogy a 10. szakasz jelentőségét leszállítsák és annak az aggodalmának ad kifejezést,, hogy ha ezek a törekvések sikerrel járnak, úgy a háborút nem lehet minden esetben a fegyverkezések korlátozásával megakadá­lyozni. mert a gyakorlatban sohasem lehet tökéletes lefegyverzésről beszélni. Felveti azt a kérdést, meg lehet-e akadályozni a háborút, lehet-e a nemzeteknek oly bizton­sági garanciákat nyújtani, amelyek mellett a háború elkerülhetőnek látszik. Különösen a kis nemzeteket érdekli ez a kérdés. Az esetben, ha igen, úgy munkához kell fogni és biztosítani kell a gyors segélyt a vesze­delem esetén. Védelmébe veszi a külön szerződések intézményét, amelyeket a nép- szövetség védelme alá kíván helyezni. A szlovák kálvinisták Prága, szeptember 2. A Lidové Noviny hosszabb cikket szen­tel a szlovenszkói szlovák református hitköz­ségek kérdésének s azzal vádolja Czinke püspököt, hogy ez nem akarja megadni a hárem szlovák község számára a szlovák szeniorátust. A pozsonyi protestáns teológiai fakultás elleni harcban a magyar kálvinisták jő fegyverbarátra találtak a szlovák evangé­likus lelkészek egy tekintélyes csoportjában, amely csoport élesen tiltakozik a Ielkészkóp- zésnek állami protektorátus alá helyezése eben. A cikkiró ebben a jelenségben tulaj­donképpen a klerikálizmus egy tünetét látja. A végleges megoldást csakis az állam és egyház teljes szétválasztása hozza meg. — A Lidové Noviny pozsonyi tudósítója egy föiületes gesztussal akarja elintézni a szlo­venszkói református egyház ama nagy sérel­mét, amely öt a pozsonyi protestáns teológiai fakultás fölállítása kapcsán érné. Nem egy­szerű „klerikális44 tüntetésről van itt szó, amidőn a református egyház, elutasít ja a kö­zös teológiát, hanem a vallásos meggyőződés és a hit fájdalmas iajkiáltása ez, amely még a vallásfelekezeteket is centralizálni akaró kormány erőszakos cselekedete ellen tilta­kozik. •MfcmiMIIWWi—W—B—BBBBBMBWBSB—B—Mi 100 cseh-szl. koronáért fizettek ma, szeptember 2-én: Zürichben 15.95 svájci frankot Budapesten 229800.— magyar koronát Becsben 213000.— osztrák koronát Berlinben 12 565000ÖÖ00Ö0.— német márkát Herriot és Macdonald beszéde elölt lérriot nem enged az eredeti biztonsági és leszerelési íervből — A kis államok nem szólhatnak bele a döntésbe — A P M H. külön t udósitó iától —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents